Székely Lapok, 1909. április (49. évfolyam, 50-65. szám)
1909-04-01 / 50. szám
2-ik oldal. Erdélyi ásványvíz kartellen kívül, az ásványvíz fogyasztó közönség figyelmét felhívjuk arra, miszerint a „Borhegyi Borviz“ sziklából fakadó természetes gyógy ásványvíz kizárólagos fő lerakata Maros- Vásárhely és vidéke részére Vasvári és Halász fűszer üzletében van, hol az egy literes palack 24 fillérért, a fél literes 20 fillérért kapható. Ki az ur a Vásárhelyi Naplónál? — Utazás egy Szterényi-cikk körül. — A Vásárhelyi Napló szombati számába Szterényi József marosvásárhelyi díszpolgárról egy hit életrajzot irt Detre álnév alatt valaki Ebből nagy háborúság lett, amely azzal végződött, hogy dr. Sidli Albert, a lap felelős szerkesztője kilépett a szerkesztőségből és átadta helyét Révész Béla kiadó laptulajdonosnak. Az utód a lap tegnapi számában egy mentegetőző nyilatkozatot közöl, amelynek az a lényege, hogy Detre Szterényi-ellenes cikkét az ő tudta nélkül csempészték be a Vásárhelyi Naplóba. Mert ha ő itthon lett volna — úgymond Révész úr — ilyen tendenciájú cikket világért sem engedett volna közreadni. A kritikus cikk ügyében ma mint a legilletékesebb tényező: a cikkíró Detre nyilatkozik az alábbi jellemző sorokban: A Vásárhelyi Napló hétfői (49-ik) számában Révész Béla úr, a lap kiadója — egy különben igen szeretetreméltó úriember — az alábbi névvel jegyzett és a Vásárhelyi Napló szombati (48-ik) számában megjelent vezércikkemre vonatkozólag kijelenti, hogy az az ő és a felelős szerkesztő távollétében, tudtuk és beleegyezésük nélkül jelent meg, annak tendenciáját elítéli, s annak közzétételét megakadályozta volna. Ezzel szemben, — miután a Révész úr nyilatkozata nyomán a be nemavatottakban könnyen az a hit támadhatna, hogy a kérdéses, Szterényi József szül. Stern Jakab ő excellenciájáról szóló cikk csempészet révén jutott a Vásárhelyi Napló hasábjaira — kénytelen vagyok a következőket megjegyezni: A múlt hét péntekén felkeresett a Vásárhelyi Napló segédszerkesztője s megkért — bár én a nevezett lappal soha semminemű összeköttetésben nem voltam, s ezekután remélhetőleg nem is leszek, — hogy az uj díszpolgárról, Szterényi József szül. Stern Jakab ő-excellenciájáról írjak valamit. Megmondtam előre, hogy milyeténképpen fogom megírni a dolgot; a segédszerkesztő helyeselte, s helyeslésének letagadhatatlan tanujele az, hogy a cikket lapjában hozta. Nekem tehát kizárólag csupán ahoz van közöm, hogy a cikket Révész úrék helyettesének egyenes kérésére megírtam és az megjelent. Mert ahoz nekem csakugyan nincs semmi közöm, hogy Révész úr hazánk fővárosában mulatozik, s hogy az igen rokonszenves felelős szerkesztő úr — ártatlan angyalként mit sem sejtve a lapjában megjelenendőkről — egy banketten remegő tisztelettel szorongatja Szterényi József Jakab ő-excellenciája kezét, s felköszönti Őt az emberi kor legvégső határáig? Honnan tudjam én mindezeket, s — ismétlem — mi közöm nekem mindezekhez? De Révész úr mint nagy esztéta is föllép s kijelenti, hogy „hasonló tartalmú és irányú cikk megjelenését itthonléte kizárta volna.“ !! Szemben ezzel a hangossággal, mely büszke vonatkozás Révész úr magasrendű ízlésére, szerényen utalok arra, hogy a Vásárhelyi Napló Révész úr állandó itthonléte alatt — egész a legutóbbi időkig, — dús tenyészetű melegágya volt naponként kis, prosztitúciós bökverseknek, sőt emlékszem arra is, hogy e derék lap egy ismert, de mégis névtelen ház esetét hatodfeles jámbusokban énekelte meg. Mindez azonban mellékes, az a kérdés ellenben már izgatott, hogy várjon: Révész úrék cikkem megjelenése előtt milyen álláspontot foglaltak el Szterényi József-Jakab ő excellenciájával szemben? A Révész úr nyilatkozatából logikusan csak azt következtethettem, hogy a Vásárhelyi Napló ő excellenciája személyét mindig megkülönböztető hódolattal említette, s csupán én voltam a gonosz ifjú, aki szentségtelen kezekkel illette őt. Némi szorongással kezdtem tehát lapozgatni a Vásárhelyi Napló régebbi számait. És ime — was that Gott? — a március 8-án megjelent számban egy fürge versikét találtam, melynek négy strófája szóról-szóra eképp hangzik: 1. Hej ! Kossuth, Szterényi, Hej ! Kossuth, Szterényi, Kutya sem akar már Veletek cserélni. 2. Április elején A fenébe léptek Nem lesz többé soha Puha bársonyszéktek. 3. Szterényi, Szterényi, Szterényi, Szterényi, Ki merte volna ezt Még tavaly remélni ? 4. De előbb kisérd el Kossuthot Turinba S aztán siess haza, — Újpestre — Parimra! Ez a fürge versike a Révész úr itthonléte alatt, beleegyezésével jelent meg. És ez a Révész ur, aki városunk nagynevű díszpolgárával kapcsolatban kutyát, fenét és Purimot emleget, most hirtelen a finnyás komolykodó frakkját húzza fel s köröm szakadtáig védve a néhány nappal azelőtt lepurimozott államférfiút, tiltakozik az én cikkem ellen, mely pedig szelíd gerlebugás a föntebb citált fene-poézis mellett. Látnivaló tehát hogy Révész úr mostani szerelmét, Szterényi József szül. Stern Jakab ő excellenciáját még nem is oly régen teljes megvetésével sújtotta. Ez nem fáj nekem, ez nem tartozik reám, de az ellen tiltakoznom kellett, hogy ennek az — egyébként roppant jelentéktelen és kis ügynek alkalmából — Révész úr velem szemben a főerényőrt játsza, s hogy az én bőrömön keresztül nyújtsa békejobbját. Szterényi József ő excellenciájának. Marosvásárhely, 1909. március hó 31-én. Detre. A Petri-ügy a bíróság előtt — Elégtétel a Székely Lapoknak. — Ezelőtt tizenkét nappal a Székely Lapok szerkesztőjét orozva megtámadta a főtéren Petri Zalán, Petri Zsigmond függetlenségi és 48-as pártelnök fia és Bányai Albert mészáros felbiztatására egy gazdász ostorral hátulról inzultálta. Az utcai botrány ügyében a Székely Lapok szerkesztője bűnvádi feljelentést tett, amelyet tegnap délelőtt tárgyalt le a helyi járásbíróságnál Handl József járásbíró. Az ifjú Petri a tárgyaláson azzal védekezett, hogy az orvtámadást pillanatnyi felhevülésében mintegy Bányai Albert biztatására követte el. A Székely Lapok szerkesztőjében édesapja heves támadóját látta és így feljogosítva érezte magát arra, hogy a hírlapi támadásokkal szemben úgy vegyen elégtételt az apjáért, ahogy tud. Védője dr. Erőss József egy féltucat lappéldányt csatolt az iratokhoz és igazolni kívánta, hogy a Székely Lapok Petri Zsigmondot az utcai inzultust megelőzőleg kitartóan támadta. Annak a jeles jogi véleménynek adott kifejezést a fiatal fiskális úr, aki mellesleg megjegyezve valamikor újságíró is volt, hogy Petri Zalánt a jogos felháborodás vezette tettében, tehát nem büntethető ezért a sajtószabadságot ért merényletért. Handl bíró azonban Erőss József védelme dacára is kimondta a bűnöst és elítélte Petri Zalánt 10 napi fogházra átváltotta- Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1909. április hó 1. Az egész országból jövő hálóiratok és elismerő levelek fényes tanúbizonyságot tesznek arról, hogy a Dr. Biró-féle törv. védett „Havasi Gyopár Créme“ páratlan szer mindennemű bőrtisztátalanság elleni kapható: a Wolff gyógyszertárban Kolozsvárt. Marosvásárhelyen minden gyógyszertárban kapható. 1 ffi* ’2 / h Kötelességet teljesítek, amidőn a n. a. közönséget tisztelettel értesítem, hogy a iFÜlf f 1 8 2^' sz**m (Mészáros-udvar) alatti U1 öli llg jfclillUc! férfi szabó-üzletembe JffiELSA utolsó divatu honi, angol, francia és skót szöveteim, melyeknek szives megtekintését már annyival is inkább ajánlom, mert előre biztosíthatom, hogy nagy raktáromnál fogva — a legjutányosabb árban bírom kiszolgálni megrendelőimet.— ízléses, szép szabásról személyesen méltóztassék meggyőződni. — Ruhákat próba nélkül is készítek. — Vidéki megrendelésnél elegendő mértékvétel helyett egy öltözet ruha beküldése. Szövetmintákkal kívánatra szívesen szolgálok. Nagyrabecsült megrendelőim eddigi szives pártfogását megköszönve, mig Hazte'ettel /£#. LoridCZy JÓZSQI, kerem azt reszemre továbbra is megtartani. teljes tl8Ztelellel ! férfi szaból