Székely Lapok, 1909. július (49. évfolyam, 99-116. szám)

1909-07-01 / 99. szám

XXXIX. évfolyam. 99. szám. Maros-Vásárhely, 1909. julius 1. FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelenik hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton délután. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájá­ban, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők. Szerkesztőség­: Kazlóczy-utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Felelős szerkesztő : M­ÁTHÉ GYULA Előfizetési árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor, 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­évre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. A strucc. Irta: Renegát. A fővárosi lapok hasábjain látott napvilágot egy szerénykedő, de nagy­jelentőségű következtetésekre szánt hirecske. Tartalma ez: Gróf Andrássy Gyula, Hadik államtitkárjával együtt máris elhagyta hivatalát. Célja: lássad világ, minő lángoló honszerelmis önzetlen férfi vagyok én, ha hazám javáért nem szolgálhatok, önként kirúgom magam alól a bársony­széket, még mielőtt hivatalomtól fel­mentenének. Aztán mondja még va­laki, hogy nem jó szántamból hagytam el. Az önzetlenség, a tragikum az én sorsomban. A valóság, hogy a császár minden görcsös felkinálkozás dacára nem ref­lektált a gróf úr alázatos szolgálataira, és ő egyszerre gőgös lett. Ez az el­késett gőg a komikum az ő sorsában. Fődolog, hogy egy zagyva hóbort levitézlett Don Quizotteja, az ő Sanco Pansájával együtt, összetörve, leron­gyolódva menekül a szélmalom kerekei közül, minek hősi felbuzdu­lásában a mutatvány dicsőségének kedvéért ész nélkül neki rontott. A komédiának vége. Tehát paren­­tálhatunk. Midőn a nagy férfiú biológiájának megírásához neki fogunk, az igazság­keresés ösztöne, az irótell törekvése, a valóságnak megfelelő és könnyen megérthető kép festésére, arra kény­szerít, hogy egy ép aktuális hason­lattal éljünk. Ilyenkor, nyár derekán a kalászos mezők végtelenjét seregestül lepik el a veszedelmes élelmiszer fosztogatók, a garázda kis szürke buzatolvajok , a verebek. Gyüléseznek, csiripelnek, ve­szekednek, verekednek, de közös fal­kában lakmároznak. Ez az ök idejük, ez az ök terem­mok. A sas nem eszik búzát s igy a mező az övék. A le­nézett, üldözött jelentéktelen kis semmik egyszer az egy évben, talán egyszer jósgazda alapjában véve nem rész ember, de azzá teszi őt vagyona. Ha neki nem volna érdeke, hogy Remény nevű halász­hajója útnak induljon, talán még meg is akadályozná, hogy ez a rothadt faalkot­­mány, ez a „vizen úszó koporsó“ útnak indíttassék. De neki súlyos anyagi érdekei fűződnek a hajóhoz és nem bánja, ha el is pusztul, tönkre is megy öt-hat család. Őt nem hatja meg az anyák és hitvesek sírása, ő szabadul a felelősség alól , s mikor a hajó elsülyed, azzal vigasztalja magát, hogy a biztosító társaság majd megtéríti kárát. Heyermann darabjáról azt mondják, hogy igen hatásvadászó, valóságos rémdráma. A­ki figyelemmel kíséri a darabot, az rá­jön, hogy a szerző nem hogy túlzott, volna, de némely helyen még óvatosan el is ke­rüli az idegrázó jeleneteket. Mikor a Re­mény elsülyedésének híre megérkezik, nem vonultatja fel a tengeren elpusztultak életükben jelentőséget nyernek, mert szabadon pusztíthatnak. A szegény gazda csak úgy védekezhetik ellenük, hogy elszennyült rongyaiból, ócska lyukas kalapjából, egy ember forma, de a lehető legidétlenebb figurát tá­­kolva össze, kiteszi a búza tábla kö­zepére . Nosza van riadalom a kis rablók között. Illő távolból körül röp­ködik, nézik. Egy ember. Csúf, tehát veszedelmes. Mozdulatlan, tehát erős. Szótalan, büszke, gőgös, hozzáférhe­tetlen. Van tekintély, van mumus. Azonban az élelmesség szemes. Szürke lovagjaink, hamar felfedezik, hogy a mozdulatlanság tehetetlenség. A pos mesterséges. Az alak báb. Legelnek tovább, mind közelebb és közelebb. Végre rászálnak a feje te­tejére és hangos csiripelések között lepiszkolják. Midőn Magyarországon a közszerep­lés terén érvényesülni nem tudó kis szürkék, az éhesek, hamis politikai jelszavakkal (mit tetteikben maguk le­tagadtak) felszállhattak a közhatalom búzaszemes mezejére, a régi komoly államművészet roncsainak utolsó kép­összes zokogó rokonait, a kétségbeesett anyákat, özvegyeket és árvákat, hanem csak Johannát, az öreg halászasszonyt hozza a hajósgazda elé. Az öreg asszony nem sír, nem tépi magát, mikor hírét ve­szi a katasztrófának. Hiszen nem az első eset ez az ő életében. Apja, férje, két gyermeke évekkel ezelőtt szintén áldoza­tul esett a kapitalista érdekeinek. Az öreg halászasszony némán áll a hajós gazda előtt. És ekkor feltámad a szívtelen hajós­gazdában a részvét. Érzi, hogy ő az oka a nagy szerencsétlenségnek, mert ő előre tudta, hogy a hajó el fog sülyedni s mégis vízre bocsátotta. Érzi, hogy most tennie kell valamit. Segítenie kell ezen a szeren­csétlen vén asszonyon , és odaad Johanná­nak egy tál ételmaradékot. S a megtört halászasszony nem vágja a kapitalista fe­jéhez az alamizsnát, beletörődik sorsába s reszkető kezébe véve a tál ételmaradékot, kivánszorog a hajósgazda irodájából. Remény. Hogy Heyersmann halász-drámáját, me­lyet eddig csak szocialista szakszervezetek műkedvelő előadásain hoztak színre, nem rég előadta a konzervatív Nemzeti színház is, annak oka abban a nagy érdeklődés­ben keresendő, melylyel manapság min­denki viseltetik a szociális kérdések iránt. A burzsoázia éppen úgy élvezi azokat a darabokat, melyeknek tendenciája ellene irányul, mint ahogy a múlt évben Buda­pesten élvezte a lipótvárosi zsidóság Mau­rice Dounay szellemes darabját, melyből kiérezhető volt az antiszemitizmus finileurje. A Remény alapeszméjét Outzleov nagy mondása fejezi ki, hogy „a nagy vagyon jégkérget von a szív köré.“ a töke lel­ketlenné, szívtelenné teszi az embe­rt, mert csak mások kiszipolyozásával lehet nagy tőkét szerezni és megtartani. Jansen ha- H/T r\ rl n. nn . _ „„ E ! Van szerencsém a n­é. közönség szives tudomására hozni, hogy Modern lourdsz üzlet a­ könyvkereskedő cég szomszédságában folyó évi joints ne­t-en egy a legmesszebbmenő kényelemmel berendezett modern Hygienikus fodrász üzletet nyitok. Midőn a n­ é. közönség szives pártfogását kérem, egyben felhívom a­ figyelmüket azon körülményre, hogy helyben eddig még nem gyakorolt azon tisztasági óv­intézkedést létesítek, hogy minden egyes havi bérletet tartó vendégem kiszolgálásánál külön, számmal ellátott szervetet használok. Szíves pártfogásért újólag esd TŐKÉS KÁROLY, fodrász és borbély. Fiókbérlet rendszer ! Szelíd árak !

Next