Székely Lapok, 1909. október (49. évfolyam, 150-167. szám)

1909-10-02 / 150. szám

2-ik oldal, megtörtént az a botrányos eset, hogy a szabadsághoz és alkotmányhoz leg­hívebben ragaszkodó székelyek fővá­rosában, itt Maros-Vásárhelyen a d­r. Bernády György polgármestersége ide­jében elkoboztak egy politikai lapot, mely jogainkért és polgártársaink agyonkínzása ellen küzd. Elkobozták pedig még koalíciós jogelvek szerint is minden törvényes alap, minden el­fogadható indok nélkül. Mert talán csak nem lehetett az indok, hogy az elkobzott számban je­lent meg a nép érdekében a papi va­gyon szekularizációja iránti mozgalom szőnyegre hozását tárgyazó első cikk ? Szeptember hó 29-én, — az aradi gyásznap évfordulóját megelőzőleg 8 nappal, — a legerősebb alkotmány­­biztosíték, a sajtószabadság örök szé­gyenére, a székely fővárosban elko­bozták a „Székely Lapok“ politikai lapot . . . Elkobozták a fennen hirde­tett alkotmánybiztositékok kigúnyolá­sául, a legelemibb forma betartása, végzés avagy határozat­hozatal nél­kül. Elkobozták úgy, hogy székely vé­reink közt akadtak pribékek, kik erre a szégyenletes erőszakra kaphatók voltak, igaz mint vak eszközök ment­hetők is, — de a bűnös cselekmény elkövettetett, a sajtószabadság porba tiportatott a Vozáry-uralom elmúlta után, a koalíciós nemzeti aerában, melyet méltán nevezhetünk második Haynau-korszaknak. Megtörtént ez most, midőn a ma­gyar függetlenség kivívásáért, a dicső negyvennyolcas eszmék térhódításáért küzdünk. Megtörtént aképpen, hogy a végrehajtó szerv bírói funkcióhoz nyúlt és kobzott törvényben biztosí­tott jogalap nélkül, mert hát házku­tatás, bűnjelek elkobzása csupán bí­rói ítélet vagy végzés alapján fogana­tosítható a rendőrség, mint végre­hajtó szerv által. Igaz, van tételes törvényünk, mely a jogtalan rendeletek foganatosításáért nem a végrehajtó szervet, hanem az intézkedő hatóságot teszi felelőssé, tehát a jelen esetben a sajtószabad­ság lábbal tiprása miatti szégyenfolt nem a rendőrség nevéhez tapad, ha­nem a székely főváros hatalmas pol­gármesteréhez, ki a „Székely Lapok“ elkobzása iránt intézkedett a rendőr­ségnek. Az is igaz, hogy az alkotmánybizto­sítékok vissza­állításának üres jel­szavával jött, nemzetiből­ darabonttá vedlett belügyér első feladatának tekintette a Kristóffy-féle azon rende­let hatályon kívül helyezését, melynek alapján az ellenvéleményt nem tűrő hatalmas po­krmister a „Székely La­pok“ utcai­­elárusítási jogát meg­szüntette és beállott a leghatalmasabb Kolcsár­nak. Mit ab­erálja azonban a székely fő­város omnipotens lordmajorját, a dara­bont belügyér okvetellenkedése ? Fődolog, hogy a mindenható akarat érvényesüljön, nyomában lánc csörög­jön és nyomor nyomja el a lenézett „mob“ felszisszenését. Újságíró kollegáink a sajtószabad­ság elleni merénylet megtorlása érde­kében tartott értekezletükben bizonyára megtalálták a zúzó kalapácsot, mellyel a rabbilincseket széttörték és a sza­badsajtót, mely miatt ünneppé szentel­tük március tizenötödikét, megvédjék a zsarnoki cselekedetekkel szemben. Az egész országból jövő bálóiratok és elismerő levelek fényes tanúbizonyságot tesznek arról, hogy a Dr. Biró-féle törv. védett „Havasi Gyopár Créme“ páratlan szer mindennemű bőrtisztátalanság ellen. Kapható: a Wolff gyógyszertárban Ko­lozsvárt. Maros-Vásárhelyen minden gyógyszer­­tárban kapható. felhívás Mikszáth Kálmán tisztelőihez Mikszáth Kálmán ezidén tölti be írói munkásságának negyvenedik esztendejét. Irodalmunknak ez az örömünnepe köz­életünknek hányatott napjaiban virradt reánk, mikor sokszoros buzgósággal kell ápolnunk a hitet nemzetünk szellemi ere­jében. Ennek a szellemi erőnek egyik leg­kiválóbb példája és legfényesebb képvise­lője Mikszáth. Költészetének szeretete, megbecsülése, elismerése tegyen bizony­ságot róla, hogy a magunkénak is érezzük azt az erőt, a­mely a gazdag pálya su­gallója, hogy mi is részesei vagyunk. A mi nemzetünk lelkében, képzeletében és érzésében meleg és derűs, igazszavu és szeretetreméltó, hűséges és biztató, ott ragyog költészetében. Tréfálva ítél, évődve vigasztal, borongva gyönyörködtet­, mesélve jövendöl. E költészetnél mi sem tárja föl gazdagabban és elevenebben ko­runk magyar lelkét; mi sem erősíti job­ban idehaza önmagunkban való méltó bi­zalmunkat; mi sem terjeszti messzebb idegenbe jogunkat a megbecsültetésre Köszönjük meg neki; köszönje meg egész nemzetünk. A­mint teljes életében azon dolgozott, hogy ez a föld a mi nem­zetünké maradjon: fejezzük ki iránta há­lánkat azzal, hogy ennek a földnek azt a kicsiny darabját, melyet az ő eleinek, apáinak verejtéke öntözött ajándékozzuk vissza neki. Még pedig akként, hogy az ajándékozó is megajándékozottnak érezze magát. Leg­java munkáinak harminc kötetét (20 kö­tésben), a költő saját szerkesztésében, rendezzük sajtó alá­ egész regénykölté­­szetünknek egyik legkiválóbb és legbecse­sebb gyűjteményét. Árát sokkal kisebbre szabtuk a régi kiadásokénál, mindössze 80 koronára (20 diszes kötésben 120 ko­rona.) Az előfizetések feléből fedezzük a kiállítás költségeit, másik fele pedig a nagy írónak szánt nemzeti ajándékra jut. Kétezerötszáz előfizető biztosíthatja a nemzethez és a költőhöz egyaránt méltó terv megvalósítását. A magyar műveltséghez és a magyar közérzéshez, a magyar észhez és a ma­gyar szívhez fordulunk. A­kiben ereje él, lángja ég : egyesek, intézetek, testületek, hatóságok támogassanak bennünket. Éke­sítsünk fel minden magyar könyvtárt, minden magyar könyvtárnak ezzel a di­szével, Mikszáth Kálmán munkáinak ju­biláns kiadásával. Nemcsak a legméltóbb koszorút fonjuk így, hanem a nemzetnek a legbiztosabban termő magot hintünk. Budapest, 1909. szeptember havában. A Mikszáth jubileum bizottsága. Hirlapk­ék az elkobzás ellen. A helyi lapok szerkesztői ma össze­jövetelt tartottak és a rendőrség sajtó­­elkobzási merénylete ellen a követ­kező határozatot hozták, melyet minden kommentár nélkül ezennel leközlünk: Határozat. A Maros-Vásárhelyen megjelenő alább megnevezett lapok képviselői megállapítják, hogy a sajtótermékek­nek — nevezetesen a hírlapoknak — utcai elárusítását megtiltó hatósági in­tézkedés megszegése büntetendő cse­lekményt, az ide vonatkozó s jelenleg érvényben levő 1867. évi junius hó 25-én kiadott 1731. és 1897. évi ápri­lis hó 13-án kiadott 1608. B. M. sz. körrendeletek szerint, nem képez; ebből folyóan a „Székely Lapok“ folyó évi szeptember hó 30-iki kelettel ki­adott 149. számát a rendőrkapitányság az 1818. évi XVIII. t.-c. 22, a btk. 61, 62., a kbtk. 25 , a Bp. 169, 327, 477, 478, 574 illetve a 130.000—99. B. M. utasítás 81. §§-ainak határozott rendelkezései ellenére törvényes alap hiányában és illetéktelenül kobozta el, illetve foglaltatta le. Az előadottak alapján az alól kiirt lapok képviselői a rendőrség eljárását nemcsak törvényellenesnek, hanem az 1848. évi XVIII. t.-cz. 1. §-ában biz­tosított szabad sajtó elleni vakmerő merényletnek minősítik, minőt a nem­zetellenes kormányzás alatt sem mer­tek elkövetni, melynek megtorlása cél­jából úgy a m. kir. belügyminiszternél, valamint az országgyűlés képviselő­­házánál sürgős orvoslást keresnek. Maros-Vásárhely, 1909. évi szep­tember hó 30-án. A „Függetlenség“, Az „Ellenőr“, pol. lap szerkesztősége, pol. lap szerkesztősége. A „Hírlap“, A „Székely Lapok“, szerkesztősége. pdl, lap szerkesztősége. Kiadó lakás. Modern három szobás lakás a főtéren november 1-ére kiadó. Cim a drogériában. Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1909. október hó 2.

Next