Székely Napló, 1925. július-december (55. évfolyam, 98-199. szám)

1925-07-04 / 99. szám

LV. évfolyam. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős­ szerkesztő Bankó László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdádban (saját házában.) Telefonszám: 161 —— Bj 6 f1s­t 611 árak: Vidékre postba küldve: Bécss évre . . 160 Leu Fél évre ... 80 Leu Negyed évre . . 40 Leu egy hóra ... 15 Lett Megjelenik hetenkint 4-szer: hét­főn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes szám­ára 1 Leu. Marokkója és Königgrätzje minden nemzet történelmének van. Königgrätzek, melyek után a 67-es megegyezés jön el kérlelhetetlen következe­tességgel. Marokkók, melyek után a Ruhr-medence kiürítése és még ki tudja, hogy mi fog elkövetkezni halálos bizonyossággal! Ma még legyőzött kisebbség vagyunk itt élő magyarokul s a fölöttünk kor­­­mányzó győzök egy kézlegyintés­sel elintéznek. A liberális kormány magas trónusáról csak álnok ki­játszást és kinullázást kaptunk mi legyőzött kisebbségek. Komoly kisebbségi politikát, elveket nem. Észre sem akarnak venni, azt mondják, hogy nem létezünk. Pe­dig mi vagyunk ! És most kérdem uraim, mi lesz, ha eljön egy na­pon Románia Königgrätzje ? Mi lesz, ha valahol a határon, tán az orosz bolsevisták Dnyeszter-front­­ján megszólal a puska ? Komoly veszélykor a határra szalad a ha­zát védeni minden jó hazafi, ki valami parányi jót kapott ettől a földtől, hazától. De mi lesz akkor, ha a belső rendetlenséget a va­kok, előre nem látók napról-napra növelik, a kisebbségi elkeseredést az Anghelescuk szítják s a »liberá­lis“ rendszer az erkölcstelensége­ket mesterségesen termeli ki ? Ro­mániának, hogy a határokon győz­hessen , hogy kifelé expanzív ereje legyen, belső konszolidációra kell törekednie! G.­ ­ Márki Sándor: Ifjúságunk leg­kedvesebb katedrái emlékei újulnak fel a nagy magyar történetprofesszor halálhírére. Mikor Kolozsvárt Márki Sándor prelegált, még leghanyagabb hallgatói is a régi egyetemnek zsúfo­lásig töltötték meg a termet, mely a legszínesebb előadó varázsától világolt. Tudományos munkássága messze túl­áradt tanári hivatása határain. Világ­­történelmén, „Dózsa György és forra­dalma“ cím­ű nagyhírű művén át, II. Rákóczy Ferenc monográfiájának szíve­­véréből sajtolt megírásáig, gyönyörű íve hajlik ragyogó és eredményes pályájának. Számtalan apróbb közle­ménye különböző lapokban népsze­rűvé tette tréfás cégjelzését: „Marquis sans d’or“. Francia szimpátiái amúgy is voltak. Mintha nem tudott volna hálátlan lenni XIV. Lajos vendéglátá­sáért, melyet Rákóczy Ferenc — bár Targu-Mures 1925. évi július hó 4. szombat nem egészen csalódás híján élvezett Franciaországban. Remek kollégiuma volt a francia forradalom is. Kolozsvárt 1921-ben hagyta el, hol 1892 óta volt az egyetemes történelem nyilvános rendes tanára. Szeged főiskolájának falai fogadták be ekkor az ősz tudóst, ki most Gödöllőn, hetvenkét éves ko­rában hunyta örök álomra a végte­len eseményekre figyelő szemeit. Elmú­lásával egy nagy tudós ment el és az idealisták amúgyis ritkuló embertípusa. Egyforma arányszámú képviselteté­­sükbe tehát a helybeli kereskedők nem hajlandók belenyugodni és ezért a Kereskedő Társulat sürgönyileg fordult a ke­reskedelemügyi miniszterhez, ki­nek döntésétől függ majd a kifo­gásolt arányszámok végleges meg­állapítása. A munkaszüneti törvény ellen is felsorakozott pár nap előtt Bu­karestben a „Dácia” nagytermében az ottani kereskedők együttes til­takozása. A népes gyűlés folya­mán elhangzott felszólalások külö­nösen azt tartják sérelmesnek a munkaügyi törvényben, hogy dél­ben oly időben kell bezárni a boltot és üzletet, amikor legna­gyobb a forgalom és ez nagyará­nyú veszteséget jelent a kereske­delem számára. A borbély és fodrászmesterek a vasárnapi teljes munkaszünetet panaszolták fel és azt kívánják, hogy legalább 9 óráig dolgozhas­sanak. A korcsmárosok a vasár­napi teljes munkaszünet anomáliá­jára mutattak rá, miután a fo­gyasztók épen az ünnepre tekin­tettel, sokkal számosabban látogat­ják a korcsmákat. A gyűlés elhatározta, hogy tes­tületileg jelennek meg a munka­ügyi miniszternél és személyesen fogják átnyújtani a sérelmeket összefoglaló memorandumot. A miniszter tett is már némi engedményt: az üzleti zárórát a munkaügyi felügyelőségek módo­síthatják, a vizsgáló bizottság személy szerint is megalakult Sze­rettük volna, sőt egyenesen kikö­tésnek emlegettük, hogy Rusu Aurél szintén tagja legyen az al­kalmi komissziónak, ő maga azon­ban a teljes elfogulatlanság és érdektelenség hangsúlyozásáért in­kább kívül óhajtott maradni az érdemleges megállapításokon, bár konzultatíve természetesen részt vesz annak előkészítésében, sőt megbecsülhetetlen lesz működése mindennemű útmutatás tekin­tetében. Nagyon kedvező körülmény, hogy a jelenlegi bel­ügyi államtitkár kivételes puritán felfogás híve mindenben, mi a hivatalos morál kérdéseit csak tá­volról is érinti, így végre kilátás nyilik egy rég áhított alapos nagy­tisztogatásra a torony alatt. Éhez pedig segédkezet kell nyújtania minden becsületes embernek. (Ego.) Kis tükör. • Ne vegyék illojális gesztusnak, mond­juk — a helybeli liberális kaszinó étiquette-szakértői, ha alázatos távla­tunkból szpontán feltörő­­ bravót tapsolunk Románia trónörökösének. Ő királyi fensége derekas dolgot ejtett a bukaresti közigazgatási akadémia mi­napi megnyitásán. „Ma joggal lehet bírálat tárgyává tenni az egyes törvé­nyeket, mert a törvényhozás még ko­rántsem tökéletes. A törvény hiányait ezért a végrehajtók jóbelátásának kel­lene pótolnia“... Mindig rokonszenve­sek előttünk az idealisták. A fenséges axióma megfogamzásához pedig csak keltett jókora adag idealizmus. Vagy nem ?* Most, mikor Rusa Aurél eléggé nem dicsérhető kezdeményezéséből , ki­kezdhető lett végre egy sokáig meg­­közelíthetetlennek látszott kis kényura­lom szinte a magunk helyiérdekűsé­­gévé válik a gyergyószentmiklósi „ Szé­kely Szó“ szegfejére találó elmélkedése- Ez a hajdan csodálatosan prefektus­­dicsérő kis közlöny ismételt, de szinte meg is érdemlett csalódásai nyomán megtalálta végre helyes hangnemét. „Lassanként rájövünk arra a helytelen módszerre, amellyel 1918 óta gyakran változtatott hivatalnokaink egy részét neveljük. Ennek az országnak atmosz­férája minden lehetetlenre alkalmatos. Ki vagyunk szolgáltatva... Ki vagyunk szolgáltatva az állandó becsapásnak, félrevezetésnek, csalásnak...“ Véletlen szerencse, hogy néhanapján akad va­lahol egy-egy kivételes Rusu doktori kereskedők sérelmei Elégedetlenség a kamarai kategóriák egyenlő száma miatt. — Mozgalom a zaróra-törvény módosítása végett. — A Székely Napló röviden érin­tette a helyi Kereskedelmi és Ipar­kamara mult hó 29-iki ülésének megállapításait az ipari és keres­kedelmi osztályokon belül esedé­kes kategóriákra nézve. Az egyenlő arányú megállapítás, a kereskedőket, mint azt utóbbiak egyöntetűleg hangoztatják, sérel­mesen érinti. A kereskedők tény­leges száma ugyanis 9460 főre te­hető (253 nagykereskedő, 9207 kiskereskedő) és ezek több mint húszmillió Leu adót fizetnek, az iparosok száma pedig pontosan 8261 (túlnyomólag kisiparos) kö­rülbelül kilencmilliónyi adóval. Fenyegeti felleg sötétül­ a giposhiza felett. — Rubu Aurél doktor a legnépszerűbb ember ma Marosvásárhelyen. Dr. Rusu Aurélnak, az Opreán­­féle telekvásár napfényre hozata­lával kezdeményezett purifikáló akciója immár feltartózhatóan ter­jed szét, a városvezetésnek eddig megközelíteni sem próbált terüle­tein. Szinte végzetszerű, hogy ezekre a virányokra a „mennyköz —­ saját egyk váratlan viharrá sötétült derűjéből csap le... An­­nálra nyomatékosabban bizonyo­sodhatni be, hogy a vakbuzgón nacionalizáló hazafiérdemnek mind csino­san jövedelmező mellék­­vágányai lehettek, egy szo­ros pórázon tartott magyar városban, hol senki se mert szólni. És ahol, ha nem akad egy Rusu dr., bi­zonyára zavartalanul még tovább settenkedhetik a példás sáfárko­dás, a Csáky szalmájává lett vá­rosi közvagyonnal. Említettük már, hogy tegnapelőtt — Egy ujrakondult harangszó hívására... A piaci forgalom szom­szédságában békésen szendergő Köte­les Sámuel-utcának és közelebbi kör­nyékének régtől fogva meg volt a maga — kis fiókplébániája, a Minoritarend templomi eziveslátásában. Féltizenkét­órás vasárnapi miséje a város katholikus hitéletének valami meghitt külön állo­mását képezte. Túlnyomólag nők népe­sítették be. Későnkelő divathölgyek, vagy reggeli teendőiket lelki megpihe­­néssel fejelő szorgos háziasszonyok kí­séretében, a férfi nem csak elenyésző kisebbséget képezett. Még így is gya­núba estek, hogy nem csupa vallási ösztönösség vezérli őket Isten házába, mely ilyenkor olyan volt, mint egy vi­rágoskert. A templom és kis „hitköz­ségének” szent öreg sáfárja után azon­ban elcsendesült a kedves lelki haj­lék és bár egy ideig a nagyplebánia ki is segítette a gazdátlan fiókot, a régi forgalom meggyérült és a későnkelő hölgyek inkább a Barátok még későbbi déli miséjét igyekszenek utolérni. A mi­norita főtisztelendők nemrég újra bir­tokukba vevén régi rendházukat, a Kö­­tes Sámuel­ utca temploma is újra fél - tizenkettős misére harangozza össze híveit. Ha még nem találtak mindnyá­jan vissza a hajdani útra, a „szépek mi­séjén“ még meglehetősen üresek a padsorok. Bizonnyal nem tudják még mindnyájan. Ezért írtuk meg. Mi, akik pedig kizárólag vallási ösztönösségből látogatjuk ezt a rokonszenves templomot.­­ Jövő tanévi beiratások a református elemi és polgári leány­iskolában július 1-étől július 15-ig mennek végbe. Tankötelesek a gyermekek 7-től 15 éves korukig, de vallás és faj érdeke is követeli a minél kiterjedtebb iskoláztatást.­­ Az Erdélyi Kereskedelmi és Hitel­bank r­­t. ezúton szives tudomására hozza betéteseinek, hogy a takarék­betétek kamatlábát folyó évi június 1-től 3%-kal leszállitja. 99. szám. Kőszénsalak ingyen kapható a cukor­gyárban ! “ ....... „m­.m.infi-TOTTirn—­n mirirrTTf-r- III Ifi ■

Next