Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)
1883-09-11 / 137. szám
Szeptember 11. az aggodalmat, hogy ott barátságtalanul fogják őket fogadni, a viszonyokat jobban ismerő kép-viselők szétoszlatták. A czjn táblák kifüggesztése déli fél 12 órakor történt. A pénteken érkezett vadász-század katonazene kísérete mellett vonult ki ez alkalomra. A polgári hatóságot Sírvoics kormánybiztos képviselte. A katonaság az actus alatt a „lábhoz“ tartotta a fegyvert. Az actus után elvonult. A lakosság felettébb csendes volt. Kis csoportok gyülekeznek, de azok jobbára csőcselék elemekből állnak. Az értelmes osztályhoz tartozó egyének fel-alá járkálnak az épület előtt, megnézik a magyar feliratot és rossz életeket faragnak, de máskülönben a városon külsőleg semmi változás sem látszik. Délután térzene volt, melyet nagy tömeg hallgatott. Jelen volt Bamberg tábornok is. * A királyi biztos működéséhez, noha az még csak egy napja tart, általánosan a legjobb reményeket fűzik.* Ma délelőtt az a hír terjedt el, hogy az előzetes censura fog behozatni. E hír arra redukálandó, hogy Bamberg táborszernagy az itteni lapok szerkesztőit meghívta magához, megbeszélte velük a sajtóviszonyokat és felkérte őket, hogy csillapítsák a lakosságot. A táborszernagy többi közt kiemeli, hogy ismeri a sajtó nagy befolyását, hatalmát és meg van győződve róla, hogy a sajtó magatartásától sok függ; ismételten kérte tehát az urakat, hogy hassanak csillapítóan a népre. Zader, a „Pozor“ szerkesztője köszönetet mondott a jóakaró intenziókért és megígérte, hogy a táborszernagy kívánságának eleget teend. Schlesinger, az „Agramer Zeitung“ szerkesztője hasonló ígéretet tett és megjegyezte, hogy megnyugtatóbban fog hatni, ha a lapok a napi eseményekről szólnak, mint hogyha esetleg a burgonyatermesztésről kellene írniok. Ma Zagoriából újabb zavarokat jelentenek, melyek részben antiszemita jellegűek . Strolle -ben három parasztot agyonlőttek a csendőrök. A Gundulics utczában, ahol az adóhivatal új czímtáblával láttatott el, az utcza mindkét végén katonai kordon vonatott, mely a közlekedést lehetetlenné teszi. Csakis rendőr kíséretében lehet az utczába bejutni. Esti 7 órakor a gundulics-utczai adóhivatal előtt csoportosulás volt, melyet azonban a katonaság szétoszlatott. E közben három ablakot bedobáltak. A „Pozor“ feltűnő betűkkel a következő felhívást közli: „Polgárok ! A czimerek immár ki vannak függesztve. Felkérünk benneteket a békesség, biztonság és rend érdekében, hogy e ténynyel szemben nyugodtan és méltóságosan viseljétek magatokat, hogy semmiféle cselekedet által a rendet meg ne zavarjátok s hogy ne adjatok okot a fegyveres hatalommal való, akár legcsekélyebb összeütközésre. Reméljük, hogy mindazok, akik a jogrend becsületét és helyreállítását óhajtják, engedni fognak e kérésünknek.H egy össze is töretett, a tetteseket eddig nem sikerült kinyomozni, ami annálfogva is nehézségekbe ütközik, mert a fallal kerített temető a várostól 38 órányi távolságra, félreeső helyen fekszik. A tettesek feljelentésére egyébiránt 101 főt jutalomdíj tűzetvén ki, a nyomozások folynak a határcsőszök pedig nagyobb felügyeletre utasíttattak. Schott alispán egyúttal rendeletet intézett megyébe kebelezett városok tanácsaihoz és szolgabiráihoz. Az alispán közölvén a belügyminiszter rendeletét, többek közt ezeket mondja: „Figyelmeztetem a súlyos felelősségre, mely a köztisztviselőket, községi elöljárókat terheli, a kellő óvintézkedések idejében való foganatba vételére nézve. Fölhívom ennélfogva a városok tanácsait és szolgabírákat, hogy hatóságuk területén minden alkalommal és módon értessék meg a lakossággal, minő következményei lesznek, ha nem tartózkodik a mozgalmak szitása, azokban való részvételtől; különösen a járási szolgabirák részéről legczélravezetőbb, hogy egybehiva a községek biráit, jegyzőit, élőszóval magyarázzák meg nekik feladatuk fontosságát s a vele járó felelősséget.“ Esztergomból jelentik, hogy a megye alispánjához érkezett hivatalos jelentés szerint Piszkén a rendzavarás nagyon jelentéktelen volt s a szolgabiró három pandúrral helyreállította a rendet. További rendzavarástól nincs mit tartani. Selmeczbányán a napokban előfordult zavargások főtettese és izgatója, mint a Nemzet értesül, Tomcsányi Károly, a szent-antali körjegyző segédje volt. A hatóság a segédjegyzőt letartóztatta. Tomcsányi előéletére nézve azt adja elő, hogy ő az 1873—1875. években a fővárosban egy nagy politikai lapnak volt munkatársa. Hont megye alispánja most azzal a kérdéssel fordult a fővárosi rendőrséghez, kutassa ki, hogy hol volt Tomcsányi „munkatárs ?“ Zsidóellenes zavargások. A Pozsony megyében utóbb történt zavargásokról Schott József alispán következő jelentést terjesztette elő a megyei közigazgatási bizottság utolsó ülésén: Nagyobb mérvű kicsapongás aug. hó 26-ról 27-re menő éjjelen, Nagymagyaron adta elő magát, ahol a környékbeli községekből összesereglett, mintegy 150 főnyi legnagyobbrészt cselédek, napszámosokból sorakozó, botokkal, csatlókkal, cséphadarókkal ellátott tömeg éjjel, 11 óra tájban a községet megrohanta, a zsidók ablakait beverte, boltokat tört föl s azokból élelmiszereket s pénzt is rabolva, 150 forintnyi kárt okozott. A helybeli biró és körjegyző, az ott időző három pandur s különösen az önkéntes tűzoltók segélyével a további kicsapongásokat meggátolták s három főczinkos elfogatásával a tömeget szétoszlatván, a rendet helyreállították ; eljárásuk közben azonban nemcsak a biró bántalmaztatott tettleg is, hanem a körjegyző nyakán éles eszközzel megszúratott, sőt az egyik pandúrazombján és altestén veszélyesen megsebesült olyannyira, hogy gyógyítása végett el sem volt szállítható, hanem az ottani községi orvos kezelése alatt kellett őt hagyni. A járási szolgabíró másnap reggel a helyszínére érkezett, három napig tartó vizsgálat után 50 egyént nyomozott ki, mint a mozgalomban résztvevőket közülök hat egyént letartóztatván, a kir. járásbíróságnak adott át, a vizsgálati iratokat és bűnjeleket a kir. ügyészséghez küldötte be. Táviratilag értesittetvén az esetről, azonnal megkerestem a pozsonyi cs. kir. hadparancsnokságot, hogy a Nagymagyartól egy-két kilométer távolságra eső olgyai fióklaktanyába, ahonnan ott állomásozó lovasszázad a Pozsony körüli hadgyakorlatokhoz hivatott be, egy félszázad lovasságot rendeljen s ez onnan Nagymagyarra, különösen vasárnap s ünnepnapokon az est beálltával őrjáratokat intézzen s a netalán csoportosulandó tömeget oszlassa szét. Nagymagyarnak katonai karhatalommal való megszállását mellőzhetőnek tartottam, mert 5—6 suhancz kivételével a lakosság nemcsak, hogy részt nem vett a mozgalomban, hanem annak megakadályozásában készséggel közreműködött. A nagyszombati izraelita templomban elkövetett síremlék-pusztítást illetőleg a vizsgálatból kiderült tény, hogy 11 db sírkő feldöntetett KÜLFÖLD. — szeptember 10. A német sajtó nem szün meg fenyegető hangot használni a franczia köztársasággal szemben. A salzburgi találkozásról legújabban egy félhivatalos levelező így ír: A helyzet a múlt hetekben igen komoly volt, Bismarck Zvissingenben folyton nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. Most újra normálisak a viszonyok, de Francziaország magatartása feltűnő. Azelőtt Párában orvosolni igyekeztek a panaszokat, míg most mint alaptalanokat feltűnő önérzetességgel utasították vissza; jövőre tehát drasztikusabb szerekhez kell folyamodni. A Kreuzzeitung szerint Bismarck és Kálnoky főleg a franczia ügyekről értekeztek. Egyidejűleg orosz részről is nagyon kicsinylő hangon kezdenek szólni a franczia köztársaságról. Chambord gróf halála alkalmából tudvalevőleg az orosz udvar volt legelső, mely az udvari gyászt elrendelte. Ez alkalomból a Peterb. Vjedomosti ezeket írja: Kellemes lesz-e ez a hir az ügyvédekre, kik ma Francziaország felett uralkodnak? De udvarunk minden részvétnyilatkozatát a franczia királyi család irányában csak teljes rokonszenvvel lehet fogadni. A Németország által támogatott franczia köztársaság aláásta Francziaország tekintélyét, jelentőségét a másodrendű hatalom színvonalára szállította le, ami egészen megfelel Bismarck óhajtásainak és szándékainak. A köztársasági kormány Oroszország iránt vagy bizalmatlanul, vagy ellenségesen viselte magát. Ideje lenne, hogy mi eldobjuk az álarctot. A monarchia visszaállítása Francziaországban teljesen és föltétlenül Oroszország érdekében áll. Az erős Francziaország barátunk s a monarchikus Francziaország természetes szövetségesünk lesz. Magában Francziaországban a hazafias rétegekben a gyűlölet köztársaság iránt olyan erős, hogy kellő támogatás mellett a változásnak ez országban kétivül be kell következnie. Don Carlos lemondott a „franczia trón“ánti minden igényéről, amint ez kitűnik a spanyol legitimisták fejéhez szept. 3-án intézett következő leveléből: „Eltemettük kedves bátyánkat s a temetés nagy fájdalom és részvét közt ment végbe. Sohasem éreztem élénkebben, mint napon a feloldhatlan kötelékek erejét, melyek engem Spanyolországhoz fűznek. Egyedül Spanyolországé vagyok s maradok mindenkor.“ A franczia belügyminiszter Lafayette szobának leleplezése alkalmával tartott beszédében köztársasági intézmény folytonos haladását megszilárdulását konstatálta, midőn egyebek közt így szólt: „A monarchiát legutóbb ért gyász alkalmával nyilvánult izgatás viszhang nélkül ma adt. Jogosítva vagyok ezen határozott nyilatkozatra, mert az ország megóvta nyugalmát, hozzá illő méltóságát, sőt mondhatnám, közönyösségét Hozzáteszem még azt is, hogy úgy rémlik előttem, mintha a praetendensek, nem is nagyon sietnének nyíltan és őszintén elfoglalni az örökséget, mely nem volna minden veszély nélkül és biztosan maga után vonná a franczia területről való eltávolítást. És tényleg lehetetlennek tűnik föl előttem, hogy franczia földön tartózkodjék Francziaország ama koronájának elismert követelője, melynek darabjait a franczia nemzet maga közt oszta szét!“ Varsói hírek szerint az idei hadgyakorlatokra Lengyelországba koncentrált csapatok létszáma nem sokkal múlja felül a tavalyit; hivatalos adatok szerint az idei ujonczozás eredménye 218 ezer ember, ebből 20,471 esik Len- 31 unkás-zavargás Bécsben. A bécsiek sem nagyon dicsekedhetnek , a gyújtogatásnak tulajdonított nagy tüzeket véres utczai harcz követi. A bécsi Fünfhaus pénteken este nagyobb mérvű munkás-zavargás színhelyeolt, mely a rendőrség, sőt katonaság beavatkoását tette szükségessé. A zavargásra okot ezúttal az adott, hogy rndőrség betiltotta egy, a szabad ég alatt tervezett gyűlés megtartását. Schusztacsek takács (ismert nevű munkásvezér)ugyanis pénteken esti fél 9 órára a Schmelz melletti Paradicsomkertbe (a Fünfhausban) nagygyűlést hívott öszsze, de a rendőrség nem engedte megtartani a gyűlést. Alig terjedt szét a tiltó rendeleteire az érdekelt munkások közt az a jelszó járta: „Este találkozni fogunk a paradicsomkertben.“ S csakugyan vagy másfélezer munkás jelent meg a tervezett gyűlés színhelyén, akik részint a Paradicsomkertben voltak összegyűlve, részint kisebb-nagyobb csoportokban a szomszéd utczákban foglaltak állást. A rendőrség még jókor értesült a tervezett tüntetésről s a főparancsnoknál intézkedett, hogy a Paradicsomkert közelében fél zászlóalj gyalogság s egy század huszár legyen konszignálva ; 200 gyalog és 50 lovas rendőr pedig alkonyat táján fedett állást foglalt a nyugati vasút indóháza közelében. Ezenkívül Fünfhaus és Sechshausban nagyobb számú rendőrség volt készenlétben. A rendőrség kezdetben nyugton hagyta a munkások csoportjait, csak a Paradicsomkert közelében levő úgynevezett schmelzi híd elzárása által igyekezett a nyugati vasút túlsó oldalán gyülekező munkások egyesülését emezekkel megakadályozni. A Paradicsomkert előtti jókora térségen, melyből a Felbergasse vezet a nyugati vasút pályaudvarához, ez alatt a zavargók nagytömege gyűlt össze, akik azonban egészen csendesen viselték magukat, csak ha egy rendőr mutatkozott, kezdtek fütyölni és szitkozódni. Fél 9-kor aztán egy rendőrbiztos jelent meg a téren, hogy a tömeget békés szétoszlásra hívja fel, de mikor felhívása teljesen eredménytelen maradt, 200 rendőr a sötétség leple alatt a pályavonal mentén előnyomult s kivont karddal rontott a tömeg közé. A rendőrséget a zavargók szörnyű ordítással s kőzáporral fogadták, de a fegyveres erő váratlan megjelenése s erélyes fellépése meg sem tévesztette hatását s a tömeg csakhamar oszlani kezdett. Pár percz múlva a sötét tér ki volt ürítve s egy rendőrszakasz szállotta meg azt. Időközben a gyalogság is akczióba lépett, a mennyiben ,a pályaudvarból kivonulva, a Felbergasseban foglalt állást. A zavargók erre csoportokban eloszlottak a szomszéd utczákba és kísérletet sem tettek többé újabb gyülekezésre, ami pedig a hiányos világítás mellett amaz eldugott utczákban könnyen kivihető lett volna. Tiz órakor az egyes csoportok is eloszlottak s a rend helyre volt állítva. Mindössze nyolc elfogatás történt, elfogták a Slovan nevű szláv egylet egyik jegyzőjét is, Horak Ferencz czipészlegényt és bizonyos Pfister Jánost, aki lopás és csalás miatt volt már büntetve. Horak izgató beszédet tartott, Pfister pedig kővel hajigálta a rendőröket. A rendőrség soraiból nyolcan könnyű sebet kaptak, egy pedig súlyosat, mert nagyobb kő fején találta, mire elesett és ballába is jelentékenyen megsérült. Hogy a zavargók közül hányan sebesültek meg, nem lehet tudni, mert társaik hazavezették a sebesülteket. A foglyok közt csak egy sebesült van. SZÉKELY NEMZET E gyelországra. Hanem hát az orosz hivatalos adatokhoz egy kis kétely is fér. Az ír landliga megalapítója, Davitt Mihály pártja programmját tízezer főnyi közönség előtt tartott beszédben fejte ki múlt vasárnap Limerickben. „A kunyhókat — úgymond — maguk az ir parasztok építették s egyetlen menedék Írországra nézve a nagybirtok teljes eltörlése s a landlordok elűzése, a kik e században 1200 millió font sterlinget szivattyúztak ki az országból. “ VIDÉKI LEVELEZÉS. Csernáton, szeptember 6. Tiits. Szerkesztő ur ! Közelebbről utam Al- és Feltorja, Futásfalva és Ikafalva községeken vivén keresztül, igen sok ismerősömmel találkoztam, kiktől azon hirt tudtam meg, hogy K. A. állomásától felfüggesztett futásfalvi körjegyző állásába rövid időn visszahelyeztetnék. — Minthogy ismerőseim által ezen hit alapossága iránt hevesen kérdeztettem, én — hitem, de nem tudásom szerint — akkor a hit valóságát kétségbe vontam. Időt vettem tehát magamnak a dolog miben állásának utánna járni és teljesen hiteles forrásból, ismerőseim, s mindazok részére, kik e hitről valamit hallottak, és ez iránt érdeklődnek, határozottan s teljes alapossággal kijelenthetem, hogy nevezett felfüggesztett körjegyző visszahelyezéséről most még remény s legkisebb kilátást sem táplálhatni. E visszahelyezés még akkor is felette kérdéses lenne, ha sikerülne nagy úri (?) s befolyásos (?) pártfogói által a hamistanuszerzés bűntettének vádja alól a szerecsent fehérre mosni. Mert még ezen kívül, miként e lapokban már egyszer említve volt, rágalmazások, csalás, hamisítás és hatóság elleni erőszak stb. vádja alatt is áll. Szóval —oly Augias istállóban áll, melynek kitisztogatása, úgy hiszem, 137. szám. még egy modern Herkules segélyével sem fog neki sikerülni; nagy úri (?), befolyásos (?) s egészen hozzáillő pártfogóinak ez sikerülni épen nem fog s igy mindazok, kik visszahelyeztetésétől tartanak, e miatt mindörökre nyugodtak lehetnek. Megtudtam végül azt is, hogy a visszahelyezésnek kedves és kecsegtető hírét a szegény tatár önmaga terjesztgeti, hogy minő czélból, ezt is megmondhatnám, minthogy most már nemcsak hogy nem csorran, de még nem is —, cseppen. Legalább ezen hiú reménykedése és ámaitgatása után legyen boldog, — ha lehet (?) a — szegény tatár! 9■ 7 — Műkedvelői előadás. — N.-B o r o s ny ó, szept. 9. A nagy-borosnyói műkedvelő-társulat folyó évi szeptember 9-én az olvasó-egylet javára szinielőadást rendezett, székesfehérvári magyar nemzeti színházi tag, Békéssy Róza kisasszony vendégszereplésével. Előadatott Balázs Sándor 2 felvonásu vígjátéka „Az égben“ és Thiboust 1 felvonásu tréfája „Az elkényeztetett férj“. — Mindkét darab a nagyszámú közönség teljes tetszésére, sikeresen adatott. A szereplők egyáltalában mind jól alakítottak, s a közönségtől bőven nyert tapsokra érdemesek voltak. Különösen kitűnik Békéssy Róza kisasszony mindkét darabban; sok humorral s szép mimikával személyesítette Szemiraminát és Caesaráét; vonzó szép színpadi alakja is kellemes hatást gyakorolt a közönségre, s könnyű, kellemes, élénk alakítása, mint kezdő színésznőnél, már most is meglepő, kifogástalan. Ezekkel párosult szép tehetségével s alapos szakképzettségével a legszebb reményekre jogosít fel. Kár, hogy ily hamar távozik körünkből! Fogadja szives köszönetünket a mostani és mult előadás alkalmával nekünk nyújtott élvezetért. Földes Geiza ur mint Telkesi Eduard és Capier Hyppolyte, Kónya Lázár ur mint Mérey, és Dr. Barabás Albert ur mint Námeri Ferencz szerepükbe teljesen beletalálták magukat s a közönség sokszori tapsokban nyilvánult tetszését méltán kiérdemelték. Dr. Barabás Albert és Földesi Geiza urak mint rendezők sok és sikeres fáradozásukért köszönetet érdemelnek. Bevétel volt 116 frt. x. x. Vargyas 80 évvel ezelőtt. Az erdélyi unitárius egyházkerületnek Vargyason közelebbről tartott zsinata alkalmából lévay Pál, lapunk munkatársa érdekes történeti adatot elevenít föl, midőn így ír : Az „udvarhelyi unitárius egyházkör“-be kebelezett vargyasi népes és virágzó egyházközségnek nyolcvan (80) év előtt volt még hasonló ünnepe, minővel az egyházkerületi főtanács, ez évi közgyűlésének oda helyezésével, most megtisztelte. Nyolczvan év! mennyit változott azóta a világ ? Nyolczvan év alatt, azok a szalmás fedelű, lanternás ablaka, apró fakunyhók, zsellér, jobbágy és úrbéres lakóikkal , mind mind elpusztultak. Vargyasnak ma más képe és népe van, régi kunyhók helyén diszes kőházak emelkednek, baczoni „piros cseréppel“ fedve; a jobbágy, zsellér és úrbéres népből: szabad székely nép lett. Hála istennek ! Ezelőtt 80 évvel, aki Vargyason az unitáriusok zsinatán volt, láthatott még egy-egy dűlőtérben álló galambbugos kaput, lakatlan, düledező, pusztuló házat, melyben 39 év óta nem lakik senki. Kiké volt az ? Ne én, mondja el halhatatlan Benkőnk. „Elmemnén azért Háromszéknek talán mindenik faluiból — úgymond Benkő — a követek , nagy Sereg tölt belőlük, mely Sereget midőn látta volna a Mirsg. Királyi Commissio, szent az eleibe a székely követek Seregének, hogy mivégre mennének ? (mivel tartott a székelyeknek támadásoktól) amazok mondották, hogy ők Istantiával mennek. De vissza izent a Commissio, hogy az Istantiát két-három ember is felviheti s Resolutiot ad a Commissio, a több nép pedig oszoljék haza. Mondották azok, hogy az Instantiásokban valami hibát találtának és addig fel nem adják a Méltóságos Commissionak, mig meg nem igazítják. Úgyis csak kérte azt a Commissio, egyeben gondolván a székelyek elméjében lenni; noha azok valósággal Instantiájokat akarták jobbítani valamely t. Plebánusnak javallására; de nem adván fel az Instantiát; parancsolt sok rendben a Micsg. Comissio, hogy oszoljanak el; parancsolt a lakosoknak is, hogy szállást azoknak ne adjanak. A székely követek és egész Sereg azért Mádéfalvára menvén hálni, ott Contra mandata befogadták és megszállottak, ettenek és ittanak, vígan és bátran valának; végeződjenekec. t. azért A. 1764. Januariusnak 7-ik napja előtt való éjszakáján, mint contra toties expressum mandatum oda gyűlt népet nem szenvedhetvén meg, nagyobb gonosztól való félelem miatt a Mltsg. Commissio (melyeknek tagjai voltának : Mltsg. gr. és Consiliarius Lázár János ur ő nsga, Mts. gr. Bethlen Miklós ő nsga és Mts. Gubernialis secretarius Halmágyi István ur. Militare Brachium pedig Mrs. Siskovics Generalis ur a magával levő katona Sereggel együtt) parancsolt a Militaris Német seregnek, hogy azok ágyukkal és egyéb fegyverekkel a tumultuálodó népet lőnék és vágnák, a kik is Madéfalvának egyik végén lőni kezdettek, mely miatt égés is indult és ekkor sokan az odagyűlt székelyek közül elestenek , sokan megsebesültek