Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1883-09-11 / 137. szám

Szeptember 11. az aggodalmat, hogy ott barátságtalanul fogják­­ őket fogadni, a viszonyokat jobban ismerő kép-­­­viselők szétoszlatták. A c­z­­­jn táblák kifüggesztése déli fél 12 órakor történt. A pénteken érkezett va­dász-század katonazene kísérete mellett vonult ki ez alkalomra. A polgári hatóságot Sírvoics kormánybiztos képviselte. A katonaság az actus alatt a „lábhoz“ tartotta a fegyvert. Az actus után elvonult. A lakosság felettébb csendes volt. Kis csoportok gyülekeznek, de azok jobbára csőcselék elemekből állnak. Az értelmes osztály­hoz tartozó egyének fel-alá járkálnak az épület előtt, megnézik a magyar feliratot és rossz él­­eteket faragnak, de máskülönben a városon külsőleg semmi változás sem látszik. Délután térzene volt, melyet nagy tömeg hallgatott. Jelen volt Bamberg tábornok is. * A királyi biztos működéséhez, noha az még csak egy napja tart, általánosan a legjobb re­ményeket fűzik.* Ma délelőtt az a hír terjedt el, hogy az előzetes censura fog behozatni. E hír arra re­dukálandó, hogy Bamberg táborszernagy az it­teni lapok szerkesztőit meghívta magához, meg­beszélte velük a sajtó­viszonyokat és felkérte őket, hogy csillapítsák a lakosságot. A táborszernagy többi közt kiemeli, hogy ismeri a sajtó nagy befolyását, hatalmát és meg van győződve róla, hogy a sajtó magatar­tásától sok függ; ismételten kérte tehát az ura­kat, hogy hassanak csillapítóan a népre. Zad­er, a „Pozor“ szerkesztője köszönetet mondott a jóakaró intenziókért és megígérte, hogy a táborszernagy kívánságának eleget teend. Schlesinger, az­ „Agramer Zeitung“ szer­kesztője hasonló ígéretet tett és megjegyezte, hogy megnyugtatóbban fog hatni, ha a lapok a napi eseményekről szólnak, mint hogyha esetleg a burgonya­termesztésről kellene írniok. Ma Zagoriából újabb zavarokat jelentenek, melyek részben antiszemita jellegűek . S­t­ro­ll­e -­b­e­n három parasztot agyonlőt­tek a csendőrök. A Gundulics utczában, a­hol az adóhivatal új czímtáblával láttatott el, az utcza mindkét végén katonai kordon vonatott, mely a közleke­dést lehetetlenné teszi. Csakis rendőr kíséreté­ben lehet az utczába bejutni. Esti 7 órakor a gundulics-utczai adóhivatal előtt csoportosulás volt, melyet azonban a katonaság szétoszlatott. E közben három abla­kot bedobáltak. A „Pozor“ feltűnő betűkkel a következő felhívást közli: „Polgárok ! A czim­erek immár ki vannak függesztve. Felkérünk benneteket a békesség, biztonság és rend érdekében, hogy e ténynyel szemben nyugodtan és méltóságosan viseljétek magatokat, hogy semmiféle cselekedet által a rendet meg ne zavarjátok s hogy ne ad­jatok okot a fegyveres hatalommal való, akár legcsekélyebb összeütközésre. Rem­éljük, hogy mindazok, a­kik a jogrend becsületét és helyre­állítását óhajtják, engedni fognak e kérésünknek.H egy össze is töretett, a tetteseket eddig nem sikerült kinyomozni, a­mi annálfogva is nehéz­ségekbe ütközik, mert a fallal kerített temető a várostól 3­8 órányi távolságra, félreeső helyen fekszik. A tettesek feljelentésére egyébiránt 1­01 főt jutalomdíj tűzetvén ki, a nyomozások folynak a határcsőszök pedig nagyobb felügyeletre uta­­síttattak. Schott alispán egyúttal rendeletet intézett megyébe kebelezett városok tanácsaihoz és szol­gabiráihoz. Az alispán közölvén a belügyminisz­ter rendeletét, többek közt ezeket mondja: „Fi­gyelmeztetem a súlyos felelősségre, mely a köz­­tisztviselőket, községi elöljárókat terheli, a kellő óvintézkedések idejében való foganatba vételére nézve. Fölhívom ennélfogva a városok tanácsait és szolgabírákat, hogy hatóságuk területén min­den alkalommal és módon értessék meg a la­kossággal, minő következményei lesznek, ha nem tartózkodik a mozgalmak szitása, azokban való részvételtől; különösen a járási szolgabirák ré­széről legczélravezetőbb, hogy egybehiva a köz­ségek biráit, jegyzőit, élőszóval magyarázzák meg nekik feladatuk fontosságát s a vele járó felelősséget.“ Esztergomból jelentik, hogy a megye alispánjához érkezett hivatalos jelentés szerint Piszkén a rendzavarás nagyon jelentéktelen volt s a szolgabiró három pandúrral helyreállította a rendet. További rendzavarástól nincs mit tartani. Selmeczbányán a napokban előfor­dult zavargások főtettese és izgatója, mint a Nemzet értesül, Tomcsányi Károly, a szent-an­­tali körjegyző segédje volt. A hatóság a segéd­­jegyzőt letartóztatta. Tomcsányi előéletére nézve azt adja elő, hogy ő az 1873—1875. években a fővárosban egy nagy politikai lapnak volt mun­katársa. Hont megye alispánja most azzal a kér­déssel fordult a fővárosi rendőrséghez, kutassa ki, hogy hol volt Tomcsányi „munkatárs ?“ Zsidóellenes zavargások. A Pozsony megyében utóbb történt zavargásokról Schott József alispán következő jelentést terjesztette elő a megyei közigazgatási bizottság utolsó ülésén: Nagyobb mérvű kicsapongás aug. hó 26-ról 27-re menő éjjelen, Nagymagyaron adta elő magát, a­hol a környékbeli községekből össze­­sereglett, mintegy 150 főnyi legnagyobbrészt cse­lédek, napszámosokból sorakozó, botokkal, csat­lókkal, cséph­adarókkal ellátott tömeg éjjel, 11 óra tájban a községet megrohanta, a zsidók ablakait beverte, boltokat tört föl s azokból élelmi­szereket s pénzt is rabolva, 150 forintnyi kárt okozott. A helybeli biró és körjegyző, az ott időző három pandur s különösen az önkén­tes tűzoltók segélyével a további kicsapongáso­kat meggátolták s három főczinkos elfogatásával a tömeget szétoszlatván, a rendet helyreállítot­ták ; eljárásuk közben azonban nemcsak a biró bántalmaztatott tettleg is, hanem a körjegyző nyakán éles eszközzel megszúratott, sőt az egyik pandúr­azombján és altestén veszélyesen meg­sebesült oly­annyira, hogy gyógyítása végett el sem volt szállítható, hanem az ottani községi orvos kezelése alatt kellett őt hagyni. A járási szolgabíró másnap reggel a helyszínére érkezett, három napig tartó vizsgálat után 50 egyént nyomozott ki, mint a mozgalomban résztvevőket közülök hat egyént letartóztatván, a kir. járás­bíróságnak adott át, a vizsgálati iratokat és bűnjeleket a kir. ügyészséghez küldötte be. Táv­iratilag értesittetvén az esetről, azonnal megke­restem a pozsonyi cs. kir. hadparancsnokságot, hogy a Nagymagyartól egy-két kilométer távol­ságra eső olgyai fióklaktanyába, a­honnan ott állomásozó lovasszázad a Pozsony körüli hadgyakorlatokhoz hivatott be, egy félszázad lovasságot rendeljen s ez onnan Nagymagyarra, különösen vasárnap s ünnepnapokon az est be­álltával őrjáratokat intézzen s a netalán cso­portosulandó tömeget oszlassa szét. Nagymagyar­nak katonai karhatalommal való megszállását mellőzhetőnek tartottam, mert 5—6 suhancz kivételével a lakosság nemcsak, hogy részt nem vett a mozgalomban, hanem annak megakadá­lyozásában készséggel közreműködött. A nagyszombati izraelita templomban elkö­vetett síremlék-pusztítást illetőleg a vizsgálatból kiderült tény, hogy 11 db sírkő feldöntetett KÜLFÖLD. — szeptember 10. A német sajtó nem szün meg fenyegető hangot használni a franczia köztársasággal szem­ben. A salzburgi találkozásról legújabban egy félhivatalos levelező így ír: A helyzet a múlt hetekben igen komoly volt, Bismarck Zvissin­­genben folyton nemzetközi kérdésekkel foglal­kozott. Most újra normálisak a viszonyok, de Francziaország magatartása feltűnő. Azelőtt Pá­rában orvosolni igyekeztek a panaszokat, míg most mint alaptalanokat feltűnő önérzetességgel utasították vissza; jövőre tehát drasztikusabb szerekhez kell folyamodni. A Kreuzzeitung sze­rint Bismarck és Kálnoky főleg a franczia ügyek­ről értekeztek. Egyidejűleg orosz részről is nagyon ki­csinylő hangon kezdenek szólni a franczia köz­társaságról. Chambord gróf halála alkalmából tudvalevőleg az orosz udvar volt legelső, mely az udvari gyászt elrendelte. Ez alkalomból a Peterb. Vjedomosti ezeket írja: Kellemes lesz-e ez a hir az ügyvédekre, kik ma Francziaország felett uralkodnak? De udvarunk minden rész­vétnyilatkozatát a franczia királyi család irá­nyában csak teljes rokonszenvvel lehet fogadni. A Németország által támogatott franczia köztár­saság aláásta Francziaország tekintélyét, jelen­tőségét a másodrendű hatalom színvonalára szál­lította le, a­mi egészen megfelel Bismarck óhaj­tásainak és szándékainak. A köztársasági kor­mány Oroszország iránt vagy bizalmatlanul, vagy ellenségesen viselte magát. Ideje lenne, hogy mi eldobjuk az álarctot. A monarchia visszaállí­tása Francziaországban teljesen és föltétlenül Oroszország érdekében áll. Az erős Francziaor­szág barátunk s a monarchikus Francziaország természetes szövetségesünk lesz. Magában Fran­cziaországban a hazafias rétegekben a gyűlölet köztársaság iránt olyan erős, hogy kellő tá­mogatás mellett a változásnak ez országban két­­ivül be kell következnie. Don Carlos lemondott a „franczia trón“­ánti minden igényéről, a­mint ez kitűnik a spanyol legitimisták fejéhez szept. 3-án intézett következő leveléből: „Eltemettük kedves bátyán­­kat s a temetés nagy fájdalom és részvét közt ment végbe. Sohasem éreztem élénkebben, mint napon a feloldhatlan kötelékek erejét, melyek engem Spanyolországhoz fűznek. Egyedül Spa­nyolországé vagyok s maradok mindenkor.“ A franczia belügyminiszter Lafayette szob­ának leleplezése alkalmával tartott beszédében köztársasági intézmény folytonos haladását megszilárdulását konstatálta, midőn egyebek közt így szólt: „A monarchiát legutóbb ért gyász al­kalmával nyilvánult izgatás viszhang nélkül ma adt. Jogosítva vagyok ezen határozott nyilatko­zatra, mert az ország megóvta nyugalmát, hozzá illő méltóságát, sőt mondhatnám, közönyösségét Hozzá­teszem még azt is, hogy úgy rémlik előt­tem, mintha a praetendensek, nem is nagyon sietnének nyíltan és őszintén elfoglalni az örök­séget, mely nem volna minden veszély nélkül és biztosan maga után vonná a franczia terület­ről való eltávolítást. É­s tényleg lehetetlennek tűnik föl előttem, hogy franczia földön tartóz­kodjék Francziaország ama koronájának elismert követelője, melynek darabjait a franczia nemzet maga közt oszta szét!“ Varsói hírek szerint az idei hadgyakorla­tokra Lengyelországba konc­entrált csapatok lét­száma nem sokkal múlja felül a tavalyit; hiva­talos adatok szerint az idei ujonczozás eredmé­nye 218 ezer ember, ebből 20,471 esik Len- 31 unkás-zavargás Bécsben. A bécsiek sem nagyon dicsekedhetnek , a gyújtogatásnak tulajdonított nagy tüzeket véres utczai har­cz követi. A bécsi Fünfhaus pénteken este nagyobb mérvű munkás-zavargás színhelye­olt, mely a rendőrség, sőt katonaság beavatko­­ását tette szükségessé. A zavargásra okot ezúttal az adott, hogy rndőrség betiltotta egy, a szabad ég alatt tervezett gyűlés megtartását. Schusztacsek ta­kács (ismert nevű munkásvezér)ugyanis pénteken esti fél 9 órára a Schmelz melletti Paradicsom­kertbe (a Fünfhausban) nagygyűlést hívott ösz­­sze, de a rendőrség nem engedte megtartani a gyűlést. Alig terjedt szét a tiltó rendelet­eire az érdekelt munkások közt az a jelszó járta: „Este találkozni fogunk a paradicsomkertben.“ S csakugyan vagy másfélezer munkás jelent meg a tervezett gyűlés színhelyén, a­kik részint a Paradicsomkertben voltak összegyűlve, részint kisebb-nagyobb csoportokban a szomszéd ut­­czákban foglaltak állást. A rendőrség még jókor értesült a tervezett tüntetésről s a főparancsnoknál intézkedett, hogy a Paradicsomkert közelében fél zászlóalj gyalogság s egy század huszár legyen konszig­nálva ; 200 gyalog és 50 lovas rendőr pedig alkonyat táján fedett állást foglalt a nyugati vasút indóháza közelében. Ezenkívül Fünfhaus­ és Sechshausban nagyobb számú rendőrség volt készenlétben. A rendőrség kezdetben nyugton hagyta a munkások csoportjait, csak a Paradicsomkert közelében levő úgynevezett schmelzi híd elzárása által igyekezett a nyugati vasút túlsó oldalán gyülekező munkások egyesülését emezekkel meg­akadályozni. A Paradicsomkert előtti jókora tér­ségen, melyből a Felbergasse vezet a nyugati vasút pályaudvarához, ez alatt a zavargók nagy­­tömege gyűlt össze, a­kik azonban egészen csendesen viselték magukat, csak ha egy rendőr mutatkozott, kezdtek f­ü­työlni és szitkozódni. Fél 9-kor aztán egy rendőrbiztos jelent meg a téren, hogy a tömeget békés szétoszlásra hívja fel, de mikor felhívása teljesen eredmény­telen maradt, 200 rendőr a sötétség leple alatt a pályavonal mentén előnyomult s kivont kard­dal rontott a tömeg közé. A rendőrséget a za­vargók szörnyű ordítással s kőzáporral fogadták, de a fegyveres erő váratlan megjelenése s eré­lyes fellépése meg sem tévesztette hatását s a tömeg csakhamar oszlani kezdett. Pár percz múlva a sötét tér ki volt ürítve s egy rendőr­szakasz szállotta meg azt. Időközben a gyalogság is akczióba lépett, a mennyiben ,a pályaudvarból kivonulva, a Fel­­bergasseban foglalt állást. A zavargók erre cso­portokban eloszlottak a szomszéd utczákba és kí­sérletet sem tettek többé újabb gyülekezésre, a­mi pedig a hiányos világítás mellett amaz eldu­gott utczákban könnyen kivihető lett volna. Tiz órakor az egyes csoportok is eloszlottak s a rend helyre volt állítva. Mindössze nyolc­ elfogatás történt, elfogták a Slovan nevű szláv egylet egyik jegyzőjét is, Horak Ferencz czipészlegényt és bizonyos Pfister Jánost, a­ki lopás és csalás miatt volt már büntetve. Horak izgató beszédet tartott, Pfister pedig kővel hajigálta a rendőröket. A rendőrség soraiból nyolc­an könnyű se­bet kaptak, egy pedig súlyosat, mert nagyobb kő fején találta, mire elesett és ballába is je­lentékenyen megsérült. Hogy a zavargók közül hányan sebesültek meg, nem lehet tudni, mert társaik hazavezették a sebesülteket. A foglyok közt csak egy sebesült van. SZÉKELY NEMZET E­ gyelországra. Hanem hát az orosz hivatalos ada­tokhoz egy kis kétely is fér. Az ír landliga megalapítója, Davitt Mihály pártja programmját tízezer főnyi közönség előtt tartott beszédben fejte ki múlt vasárnap Lime­­rickben. „A kunyhókat — úgymond — maguk az ir parasztok építették s egyetlen menedék Írországra nézve a nagybirtok teljes eltörlése s a landlordok elűzése, a kik e században 1200 millió font sterlinget szivattyúztak ki az or­szágból. “ VIDÉKI LEVELEZ­ÉS. Csernáton, szeptember 6. Tiits. Szerkesztő ur ! Közelebbről utam Al- és Feltorja, Futás­­falva és Ikafalva községeken vivén keresztül, igen sok ismerősömmel találkoztam, kiktől azon hirt tudtam meg, hogy K. A. állomásától fel­függesztett futásfalvi körjegyző állásába rövid időn visszahelyeztetnék. — Minthogy ismerőseim által ezen hit alapossága iránt hevesen kérdez­­tettem, én — hitem, de nem tudásom szerint — akkor a hit valóságát kétségbe vontam. Időt vettem tehát magamnak a dolog miben állásának utánna járni és teljesen hiteles forrásból, isme­rőseim, s mindazok részére, kik e hitről vala­mit hallottak, és ez iránt érdeklődnek, határo­zottan s teljes alapossággal kijelenthetem, hogy nevezett felfüggesztett körjegyző visszahelyezé­séről most még remény s legkisebb kilátást sem táplálhatni. E visszahelyezés még akkor is felette kérdéses lenne, ha sikerülne nagy úri (?) s befolyásos (?) pártfogói által a hamis­­tanuszerzés bűntettének vádja alól a szerecsent fehérre mosni. Mert még ezen kívül, miként e lapokban már egyszer említve volt, rágalmazá­sok, csalás, hamisítás és hatóság elleni erőszak stb. vádja alatt is áll. Szóval —­oly Augias is­tállóban áll, melynek kitisztogatása, úgy hiszem, 137. szám. még egy modern Herkules segélyével sem fog neki sikerülni; nagy úri (?), befolyásos (?) s egészen hozzáillő pártfogóinak ez sikerülni épen nem fog s igy mindazok, kik visszahelyezteté­­sétől tartanak, e miatt mindörökre nyugodtak lehetnek. Megtudtam végül azt is, hogy a visszahe­lyezésnek kedves és kecsegtető hírét a szegény tatár önmaga terjesztgeti, hogy minő czélból,­­ ezt is megmondhatnám, minthogy most már nemcsak hogy nem csorran, de még nem is —, cseppen. Legalább ezen hiú reménykedése és ámait­­gatása után legyen boldog, — ha lehet (?) a — szegény tatár! 9■ 7­ — Műkedvelői előadás. — N.-B o r o s n­y ó, szept. 9. A nagy-borosnyói műkedvelő-társulat folyó évi szeptember 9-én az olvasó-egylet javára szinielőadást rendezett, székes­fehérvári magyar nemzeti színházi tag, Békéssy Róza kisasszony vendégszereplésével. Előadatott Balázs Sándor 2 felvonásu vígjátéka „Az égben“ és Thiboust 1 felvonásu tréfája „Az el­kényeztetett férj“. — Mindkét darab a nagyszá­mú közönség teljes tetszésére, sikeresen adatott. A szereplők egyáltalában mind jól alakítottak, s a kö­zönségtől bőven nyert tapsokra érdemesek voltak. Különösen kitűnik Békéssy Róza kisasszony mindkét darabban; sok humorral s szép mimiká­val személyesítette Szemiraminát és Caesaráét; von­zó szép színpadi alakja is kellemes hatást gyakorolt a közönségre, s könnyű, kellemes, élénk alakítása, mint kezdő színésznőnél, már most is meglepő, kifogás­talan. Ezekkel párosult szép tehetségével s alapos szakképzettségével a legszebb reményekre jogosít fel. Kár, hogy­ ily hamar távozik körünkből! Fogadja szives köszönetünket a mostani és mult előadás al­kalmával nekünk nyújtott élvezetért. Földes Geiza ur mint T­e­l­k­e­s­i E­d­u­a­r­d és C­­­a­p­i­e­r H­y­p­p­o­l­y­t­e, Kónya Lázár ur mint Mé­re­y, és Dr. Barabás Albert ur mint N­­á­­m­eri Ferencz szerepükbe teljesen beletalál­ták magukat s a közönség sokszori tapsok­ban nyilvánult tetszését méltán kiérdemelték. Dr. Barabás Albert és Földesi Geiza urak mint rende­zők sok és sikeres fáradozásukért köszönetet érde­melnek. Bevétel volt 116 frt. x. x. Vargyas 80 évvel ezelőtt. Az erdélyi unitárius egyházkerületnek Var­­gyason közelebbről tartott zsinata alkalmából l­évay Pál, lapunk munkatársa érdekes törté­neti adatot elevenít föl, midőn így ír : Az „udvarhelyi unitárius egyházkör“-be kebelezett vargyasi népes és virágzó egyházköz­ségnek nyolc­van (80) év előtt volt még ha­sonló ünnepe, minővel az egyházkerületi főtanács, ez évi közgyűlésének oda helyezésével, most megtisztelte. Nyolczvan év! mennyit változott azóta a világ ? Nyolczvan év alatt, azok a szalmás fedelű, lanternás ablaka, apró fakunyhók, zsellér, job­bágy és úrbéres lakóikkal , mind mind elpusz­tultak. Vargyasnak ma más képe és népe van, régi kunyhók helyén diszes kőházak emel­kednek, baczoni „piros cseréppel“ fedve; a jobbágy, zsellér és úrbéres népből: szabad szé­kely nép lett. Hála istennek ! Ezelőtt 80 évvel, a­ki Vargyason az unitá­riusok zsinatán volt, láthatott még egy-egy dű­lőtérben álló galambbugos kaput, lakatlan, dü­­ledező, pusztuló házat, melyben 39 év óta nem lakik senki. Kiké volt az ? Ne én, mondja el halhatatlan Benkőnk. „Elmemnén azért Háromszéknek talán min­­denik faluiból — úgymond Benkő — a köve­tek , nagy Sereg tölt belőlük, mely Sereget midőn látta volna a Mirsg. Királyi Commissio, szent az eleibe a székely követek Seregének, hogy mivégre mennének ? (mivel tartott a szé­kelyeknek támadásoktól) amazok mondották, hogy ők Istantiával mennek. De vissza izent a Commissio, hogy az Istantiát két-három ember is felviheti s Resolutiot ad a Commissio, a több nép pedig oszoljék haza. Mondották azok, hogy az Instantiásokban valami hibát találtának és addig fel nem adják a Méltóságos Commissio­­nak, mig meg nem igazítják. Úgyis csak kérte azt a Commissio, egyeben gondolván a széke­lyek elméjében lenni; noha azok valósággal Instantiájokat akarták jobbítani valamely t. Plebánusnak javallására; de nem adván fel az Instantiát; parancsolt sok rendben a Micsg. Comissio, hogy oszoljanak el; parancsolt a la­kosoknak is, hogy szállást azoknak ne adjanak. A székely követek és egész Sereg azért Mádé­­falvára menvén hálni, ott Contra mandata be­fogadták és megszállottak, ettenek és ittanak, vígan és bátran valának; végeződjenekec. t. azért A. 1764. Januariusnak 7-ik napja előtt való éjszakáján, mint contra toties expres­­sum mandatum oda gyűlt népet nem szenved­hetvén meg, nagyobb gonosztól való félelem miatt a Mltsg. Commissio (melyeknek tagjai voltának : Mltsg. gr. és Consiliarius Lázár János ur ő nsga, Mts. gr. Bethlen Miklós ő nsga és Mts. Gubernialis secretarius Halmágyi István ur. Militare Brachium pedig Mrs. Siskovics Ge­neralis ur a magával levő katona Sereggel együtt) parancsolt a Militaris Német seregnek, hogy azok ágyukkal és egyéb fegyverekkel a tumultuálodó népet lőnék és vágnák, a kik is Madéfalvának egyik végén lőni kezdettek, mely miatt égés is indult és ekkor sokan az odagyűlt székelyek közül elestenek , sokan megsebesültek

Next