Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)
1883-11-08 / 170. szám
170. szám. 1. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. csütörtök, november 8. Csiki-utcza Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyárada-részvény-társulat SZÉKELY NEMZET Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. -Sír Előfizetési ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Hirdetmények dija: -CaSSIK -----------------^ Szerkesztőségi iroda: " Sepsi-Szentgyörgy, hová az erőfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. ' IssuS)----------------------— POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. --------------------------@U( ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Előőfizetési ára: ejpénz évre . 10 frt. félévre ... 6 frt. negyalévre . 2 frt. 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. A katonai nevelés. — nov. 7. (?) Nagy feltűnést keltő esemény történt. A múlt pénteken az uralkodóház egyik tagja szólalt meg a katonai nevelés reformja mellett. A külső formáknak nem volt ugyan ez a felolvasás hadüzenet, de igenis megtámadása a fenálló „idomító rendszernek.“ Az eszme, az eszméért való küzdelem az első, és csak azután következik a forma. A katona erkölcsi érzületének finomítása a lényeg: a forma csak külső, másodrangú tényező. A katonát meg kell tanítani, vagy jobban mondva: nevelni kell arra, hogy tudjon lelkesülni, ahol az ennek alapját képező erkölcsi önállóság nincs meg a hadseregben, ott nagy eredményeket minden külső formák szabályossága mellett is várni nem lehet. A katonát embernek és nem idomított individuumnak kell képezni. Ez az, ami mellett csak második kellékké törpül az úgynevezett „i d o m i t á s. “ Méltán feltűnő szavak. Igazuk van a magyar lapoknak, hogy ezek a reform-eszmék sok későbbi eszmecserék alapját fogják képezni. A reform eszmék annál meglepőbbek, mert János Salvator főherczeg ajkairól hallotta azokat a bécsi tiszti kaszinó előkelő közönsége, János főherczeg pedig azon kívül, hogy az uralkodóház tagja (Ferdinánd toskániai nagyherczeg unokája), még altábornagyi rangot is visel a közös hadseregben. Ha tehát ő beszélt, azt méltán megfigyelheti a magyar közönség is. Hogy az uralkodóház tagjai napjainkban a komoly tudományokkal előszeretettel foglalkoznak, arra nagyon szép tanúbizonyság mindjárt Rezső trónörösnek alapos jártassága a természettudományokban. Nagy zoológiai és útrajzi ismeretei, ha mindjárt nem is volna egy nagy monarchia leendő uralkodója, még akkor is a legelső szaktekintélyek közé soroznák őt. József főherczeg valóságos szenvedéllyel tanulmányozza a botanikát és archeológiát s egyik leányát olyan járatosnak mondják a latin és görög klasszikusokban, hogy bármely philologiai tanszéknek disze lehetne vele. Hogy ne volna hát kellemes, feljegyzésreméltó esemény, ha Salvator János főherczeg a komoly szaktudomány, a katoni képzés reformjába vágó mélyebb, alapos tanulmányra valló eszmékkel lepi meg a közönséget. És csakugyan ideje volt már erről is beszélni. Nem azért, mintha a katonák erkölcsi képzésének eszméje itt volna, hanem azért, mivel a mai gyakorlat szerint még mindig csak a forma, a lényeg és a valódi tartalom, ami a katonát harczban és békében öntudatosan lelkesülő hőssé, vagy a rend magasabb értelmében vett őrévé tenné, ha tulajdonképeni erő az embernél, az még mindeddig nem tudott diadalmaskodni a formák külső szabályai felett. Örömmel üdvözli tehát az összes hazai sajtó János főherczeg felolvasását, mely — ha úgy tetszik — egy kis komolyabb leczke volt a katonatiszteknek a katonaképzés körül tanúsított eddigi eljárásaikra vonatkozólag. Csakhogy ezen eseményből nagyon kétségbeesett vállalkozás a közös hadsereg dezoptjára viczczeket faragni. Ezt pedig megteszi a Pesti Napló. Lelke rajta. Ha ő azt gondolja, hogy a hadsereget rágalmazással reformálni lehet, akkor a Napló naivsága részvétünkre méltó. Mert vagy van hiba a rendszerben és akkor erre komolyan kell a sajtónak reflektálni, vagy nincs és abban az esetben felesleges minden szószaporítás. Az utolsó esetet aligha magáévá teszi a Pesti Napló, míg az első esetben dobbal nem fog verebet fogni. Hogy aztán a „czopf“ csupán az „állatias idomitásra“ fordítaná minden gondját, a katona erkölcsi érzetére való legkisebb tekintet nélkül, az is csak amolyan ráfogás, amitől adandó esetekben soha sem szokott vonakodni a Pesti Napló. Sem a főherczeg nem állította azt felolvasásában sem a gyakorlatban nem felel az meg a valóságnak. A katonai külső idomitásra vonatkozó gyakorlati utasítások mellett ugyanis van egy tankönyvük a katonáknak : a „Dienst- Reglement.“ Azt mondják, a szerencsétlen Miksa császár tollából került az ki. Bárki irta légyen is, egyike az a legremekebb irodalmi termékeknek. Tele van hazafisággal, mélységes morállal, a katona erkölcsi érzületét finomító czikkekkel, amik együttvéve oly gyönyörű nyelven, akkora — hogy úgy mondjuk — didaktikai érzékkel vannak írva, hogy aki olvassa, aki tanulja és hallgatja, nemcsak erkölcsi tanúságot nyer azokból, hanem tud lelkesülni eszméért, tud meghalni hazáért. Olvassa el valaki ebből a könyvből a „katonai becsület“, a „zászló“, az „eskü “ stb. fejezeteket, azt a kibeszélhetetlen érzést, ami ezekre dagasztja a katona kebelét, bizony lelkesedésnek kell neveznünk. A katonának megvannak a maga nevelési rendszerei most is, csak követni kell azokat. Mert hogy az erkölcsi nevelésre ható eme szép, lélektani segédeszközökre ma egy-egy ezred ujonczainak betanításánál nagyon kevés gondot fordítanak, abban tökéletesen igaza van a főherczegnek. De nincs igaza a Pesti Naplónak, amely egészen lovakat idomuttat az ujonczokban, mert ime, van eszköze a katonai nevelésnek a lélekre is hatni, csakhogy ez ellen épen úgy vétnek az egyes ezredeknél, mint az iskolákban a rossz tanárok, vagy a hírlapokban a lelkiismeretlen újságírók. Ha van valami szellem kifejlődve a katonaságnál, az a katonai hivatás öntudatos erkölcsi érzete, amely mintegy fölébe helyezi őt a társadalomnak s a mely mintegy önmagában elkülöníti őt a polgári elemtől. Hogyne lenne erkölcsi nevelése a katonának ? Hisz a katonai becsület sokkal finomabb distinkcziója, mint más közönséges emberekéi. Becsület dolgában a katonai morál semmi árnyékát nem tűri a kételkedésnek. És épen ez az álláspont az, amelynek érzetében igen sokan fenhéjázókká, gőgösökké válnak a társadalommal szemben. Ha úgy tetszik, hát ez a „czopf“. Már most, hogy ilyen féltékeny legyen a közkatona is a maga emberi méltóságára és katonai becsületére, azt czélozta a főherczeg felolvasása. Erre pedig már megindult az előkészítő mozgalom régebben. A tisztek képzésénél tekintetbe van már véve a magyar elem is, alkalom van adva a leendő magyar tisztnek, hogy hozzá hasonló nevelésben részesítse közkatonáit. Mihelyt a magyar haza polgárait a magyar lapok megszűnnek azzal a vénasszonyos jajgatással rettenteni a katonai pályától, hogy az „ezopfok“ és „gyávák“ intézete, ahogy azt a Napló nevezgeti, mindjárt több kedvvel megy szolgálni a magyar ifjú a hadi pályára. És ha a mi humánus szellemünk a katonai nevelésre átalakító befolyással lesz, akkor a magyar hazafiaira nézve is szép eredményűvé válik a főherczeg útmutató reformja. Csakhogy ezt nem a katonai intézményre dobott piszkolódásokkal, hanem komoly tanácsokkal érjük el. Ennek az útja nem a rágalmazás, hanem a hazafias komolyság. Ami a Naplóban nincs meg. Quod erat demonstrandum. A román határsértés ügye, mely a Kimpulajnyág havason okt. 5-én történt, vegyes nemzetközi bizottság által fog megvizsgáltatni. A bizottságba Magyarország részéről Pogány György főispán, Barcsay Kálmán alispán, Borbáth Antal szolgabíró, Szentiványi Gábor kir. mérnök és Fabinyi Lajos csász és kir. vezérkari ezredes, Románia részéről pedig Vladesev tábornok, Babojano őrnagy, Mihulec és Allancsev urak és Lupic Sándor titkár küldettek ki. A katonai nevelésről János főherczeg Bécsben előadást tartott, melyen az összes katonai tekintélyek jelen voltak. A főherczeg által megpendített eszmék hivatva vannak monarchiánk hadseregében oly fordulatot előidézni, mely korszakalkotó lesz. Monarchiánk hadserege az utóbbi évtized alatt oly meglepő fejlődésnek indult, mely a művelt külföld figyelmét is felkeltötte és szakavatott, pártatlan bírák elismerték, hogy e tekintetben a jó szervező erők és erélyes tisztek által oly eredményt értünk el, mint más nemzetek kedvezőbb körülmények közt és nagyobb költséggel sem bírtak elérni. Azonban hibának nevezhető az, hogy a katonai kiképeztetésnél a rideg idomitás játsza a főszerepet, a morális erőnek pedig vajmi csekély rész jut. János főherczeg a két rendszer összeegyeztetését óhajtja. Erélyesen hangsúlyozta a mostani katonai szabályzatok helyességét, miután etnikai szempontból méltatta a túlságos idomítás veszélyeit, azzal végezte előadását: „Nem idomítani, hanem nevelni kell!“ . A kézi gyógyszertárak tárgyában a belügyminiszter a következő kör rendeletét bocsátotta ki: Oly esetek fordultak elő, hogy kézi gyógyszertár tartására feljogosított némely orvosok, azon községből, ahol kézi gyógyszertár tartására fel lettek jogosítva, más községbe, néha más törvényhatóság területére is elköltözvén, új lakhelyükön ismét csak az előbbi jogosítvány alapján tartanak kézi gyógyszertárt. Minthogy pedig a kézi gyógyszertári jogosítvány nemcsak azon egyén részére, hanem egyszersmind csak is azon hely vagy községcsoport területére lehet érvényes, amelyre nézve az adatik, ennélfogva a fenn jelzett eljárásnak helye egyátalán nem lehet. Mihez képest figyelmeztetendő a törvényhatóság első tisztviselője, mint aki az 1876. évi XIV. t. sz. 135. §-nak második bekezdése szerint a kézi gyógyszertár engedélyezésére illetékes, hogy ezentúl az engedélyezési okmányban mindenkor világosan jegyezze meg, hogy azon jogosítvány, a megszűnés egyéb törvényes eseteinek épségben hagyása mellett, csak addig érvényes, míg az arra feljogosított orvos azon községben vagy községcsoportban marad, melyre nézve az engedély részére megadatott; és ha onnan elköltözik , a kézi gyógyszertár jogosítványa is megszűnik. Az ily engedélynek megszűnte, úgy mint az újabbnak adományozása mindenkor ide bejelentendő. Budapesten 1883. évi október hó 23-án, Tisza. Mert ha bár a kormányt csak politikai tényezőnek szeretjük tekinteni, a társadalomban éppen oly tényező az, mint a politikában, mert a társadalomnak is vezére. És ha az a vezér gyenge, nagyon természetes, hogy a vezetett sem lehet erős, míg ha a vezér hatalmas, a társadalom is hatalmas. De hiszen ehez nem is kell kommentár, ez olyan tiszta, mint a napfény. De ha a „P. Napló“, az ő erőlködési mivoltában már arra is vállalkozik, hogy a vizet viszszafelé folyassa, és a valósággal homlokegyenest álló tételeket állítson fel, hát a megszorult embertől minden kitelik, és a „P. Napló “-nál mindig el vagyunk készülve mindenféle abszurdumra. * * * De hát miért akarja azt a „P. Napló“ elhitetni, hogy ahol a társadalom gyenge, ott a kormány erős ? Hát csak azért, mert a Tisza kormány erős kormány. Ezért neki megy tehát a társadalomnak és azt mondja: A kormány azért erős, mert te gyenge vagy, különben ha te volnál erős, ezt a kormányt már régen megbuktattad volna és azóta Apponyi meg Szilágyi kormányoznának oly gyengén, hogy öröm lenne őket nézni. Mert ha a Tisza kormánynak az a hibája, hogy erős, hát ettől a hibától menekülendő, egy Apponyi kormánynak mindenesetre gyengének kellene lennie. Akkor lenne aztán boldog Magyarország, mint volt a Dobzse László gyenge kormánya alatt, és mindenesetre le az olyan kormánynyal, amilyen a Mátyás királyé vala, mert az bizony erős vala. Egy különös théma. (vs.) „Ahol gyenge a társadalom, ott a kormány erős és igen jól érzi magát.“ Ezt a furcsa thémát pengeti most egyik ellenzéki lap, a „P. Napló.“ A közt a sok össze-vissza beszéd közt, melyet a „P. Napló“ elkövet, ez még nem a legbadarabb, noha badarnak elég badar, s e badarság a figyelmes olvasó előtt első tekintetre feltünhetik, lévén a valóságnak éppen az ellenkezője, a mennyiben erős kormány és erős társadalom együtt járnak. És nem mutat nekem a történelemből senki, de csak egyetlen esetet sem, mely gyenge kormányzás alatt erős társadalmat alkothatott volna, hanem igenis, az erős kormány alkotta meg az erős társadalmat minden időben és mindenütt, mint ahogy egy hadsereg ereje az erős vezényletben leli fő támpontját^ * * * Ilyen abszurdumokat beszél össze-vissza a „P. Napló“, az ő „legműveltebb“ közönségének, és az ő legműveltebb közönsége elhiszi, hogy a legműveltebb lapot olvassa. Na már pedig én olvasok minden lapot, de jó lélekkel mondhatom, hogy napilapjaink közt, bár ki mit tartson is felőle, de a „P. Napló“ a legbadarabb. És ezt már nem egyszer kimutattuk. Oly könnyű vérrel állít a feje lágyára valamit, hogy aki nem gondolkozva olvas, még csak észre sem veszi, hogy az a dolog a melyről ír, feje lágyára van állítva. E szerint tehát nem az angol, hanem a török és a spanyol társadalom volna a legerősebb társadalom, mert a kormányok itt változnak leggyakrabban, csakhogy a dologban a furcsa az , hogy a kormányok mégis itt a legzsarnokabbak. * * * Szegény Tisza! Mi minden megfordított tétel is jön még napfényre, ha mint egy Pitt, húsz évig találsz a kormányon ülni. Hanem adjon azért nekünk az isten olyan korszakot, mint amilyen Angliára nézve a Pitt kormányzásának ideje vala ! Hogy azonban a Tisza kormány hosszas kormány ne legyen, arról nem az ellenzék, hanem a szabadelvű párt tehet a legkönnyebben, csak úgy viselje magát, mint legutóbb Vas megyében viselte, már t. i. közönnyel. Csak bizza el magát, hogy úgy is ő van többségben és ne menjen szavazni, hát az ellenzék, (mely mint a légy, mikor vesztét érzi, a legjobban csip) majd elmegy és minden többségünk mellett kisebbségben maradhatunk. Ennél nagyobb csapás pedig úgy hirtelenében, nem igen kellene az országra. Nem kellene más, csak megzavarni a folyamatnak indult reformáló, az országot újjá alkotó nagy és dicső munkát, amilyen Magyarország életében nem sok volt, és ismét kezdhetnők a dolgot élülről. Érezze tehát át pártunknak minden tagja azt, hogy a hazafinak kötelességei vannak, s egyik legnagyobb kötelessége most, hogy a kormányt minden erejéből támogassa. A brassói magyar part. Brassó, nov. 4. Volt, tengett és meghalt. Ebből áll a brassói magyar párt története. 1882. május 7-én mintegy 300 brassói magyar polgár gyűlt volt a Nr. 1 nagytermében. Kik hitták volt össze a brassói magyar polgárokat ? ma sem tudom. Elég, hogy összegyűltünk, kimondottuk, hogy magyar pártot alapítunk. Nem fogunk az országgyűlésen kifejezést nyert három országos pártok közül egyikhez is csatlakozni, hanem csak saját érdekeinket fogjuk a városban és megyében védelmezni és a magyar állameszmét terjeszteni. Előre lehetett látni, hogy ilyen nesze semmi, fogd meg jól programmal ez a brassói magyar párt halva született gyermek. Részemről azonban nem akartam a buzgóságot lankasztani, az egyetértést ellenvéleménynyel megzavarni. Beálltam közkatonának a pártba s két conkrét indítványt tettem. Az első: „Karolja fel a magyar párt Brassóban a kisdedóvoda ügyét. Második: Igyekezzék magyar lapot kiadni. Az óvoda ügyét több sikertelen fáradozás után magam visszavettem az 5-ös bizottság kebeléből. A magyar lap ügyét több ízben beszélgetésünk tárgyává tettük, de mindannyiszor elhalasztottuk a felmerülő nehézségek miatt. Körültekintők voltunk s jól tettük. Történt, hogy a f. évi nyár elején egy