Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)
1884-01-01 / 1. szám
Január 1. SZÉKELY NEMZET: a román nemzetiségi párt vereséget szenvedett, de ezért el nem csügged az eredmény miatt, mert ezen vereségben is a román nemzetiségi párt erkölcsi győzelmét látja. Sőt ezen lap más helyen ugyan csak a tisztújítási mozgalmakról írván azon véleményének ad kifejezést, hogy a románok nemcsak hogy el nem csüggedtek az eredmény miatt, de még csak ezentúl fogják megkezdeni a harczot a nagy-szebeni konferencziákon megállapított politikai programja mellett. A nagy-szebeni „Observatoriulu“ pedig 99-ik számában az iránt emel panaszt, hogy a nemzetiségi törvény meg nem tartatik. A végvidéki képviselők a tartománygyülés szombati ülésén a következő nyilatkozatot terjesztették elő: Nyilatkozat. Mi, a volt határőrvidék képviselői, midőn e királyság tartományyülésén közös munkára egyesülünk, legelőször is köszönetünket nyilvánítjuk ő felsége, királyunk iránt, aki a legkegyelmesebben, atyai gondoskodással kegyeskedett teljesíteni a mi, és ezen ország közös óhaját, hogy végre ez országnak egy része, mely hosszabb időn át katonai czélokra idegeníttetett el, most ismét visszacsatoltatott az alkotmányhoz. Egyszersmind ismételve kifejezzük hálánkat úgy ezen, mint ama tartománygyülésnek, melyek ezen óhajunk teljesítésére segédkezet nyújtottak. Midőn mi a jelen viszonyok közt a közös működés terére lépünk, vonatkozással az 1861. május 9-én kelt legfelsőbb leiratra, kijelentjük e királyság érdekében, hogy elfogadjuk az államjogi alapot, s egyszersmind hozzátesszük, hogy mindaddig, mig a határőrvidék egész területe a királysággal nem egyesittetik és a tartománygyülésen nem képviseltetik, szüntettessék meg a volt határőrvidék egész területén a királyi biztos hatalma, és a horvát polgárok közös jogai terjesztessenek ki a határőrvidékre is, mely a többi országokkal egyenrangra emeltessék, továbbá, hogy a volt határőrvidék hozzájárulása nélkül alkotott azon törvények, melyek káros befolyását népünk most is érzi, alkotmányszerűen módosíttassanak, hogy mindazon jogok, melyeket népünk ő felségétől kapott, továbbra is fentartassanak. Midőn uralkodónk iránti tántoríthatatlan hűségünk és lojalitásunkat jövőben is megóvjuk, kitartással oda fogunk hatni, hogy oly törvények alkottassanak, melyek népünk jólétét előmozdíthatják. Azon reménynek adunk tehát kifejezést, hogy e törekvésünkben a többi képviselő támogatására is számíthatunk. A zágrábi törvényszék három napi tárgyalás után fölmentette a magyar czimert összeromboló ifjakat, vétségüket rendőri kihágásnak minősítve, a kormány befolyásolja, alig tudnak valamit a czikkírók, s ha egy-egy czikk esetleg több vidéki lapban is megjelen, hát a vidéki lapok nincsenek abban a helyzetben, hogy a fővárosban megannyi külön czikkíret tarthassanak, és ha a P. Naplónak egy czikkét az ország minden vidékén olvashatják, hát miért ne olvashassák a vidéki lapok útján a kormány mellett szóló czikkeket is ? Vagy ha a Pesti Napló azt kívánja, hogy minden vidéknek külön czikk hassék, hát járjon elől a jó példával és postai beosztás szerint minden vidéknek más czikket küldjön ő is. Mert ez épen egyre megy. Az ország közös érdekeiről szóló czikk minden vidék előtt közös érdekkel bír, s mert egyik vidéki lapot a másik vidék nem olvassa, holott az a czikk ép úgy szól a másik vidéknek is : hát az eszmék a vidéki lapok közvetítése folytán úgy lehetnek széthinthetők, hogy a jelesebb és terjedtebb vidéki lapokban megjelennek. És feltéve, de meg nem engedve, hogy ez az eljárás a kormány eljárása, váljon a kormány szempontjából (tehát nem a P. Napló szempontjából) kiindulva, nem sokkal helyesebb, egyöntetűbb és olcsóbb eljárás lenne ez, mint az, ha minden lapban külön tollból más czikk és más eszme jelennék meg ? Először is jó toll nem minden bokorban akad, de ha akadna, hát annyiszor kerülne többe, ahányszor több lenne, s a kormány mégsem érhetné el azt a czélt, hogy a P. Napló handabandáit, ferdítéseit és kétkulacsosságait az ország minden vidékén egyszerre cáfolja meg, avagy derítse fel. S e szerint abban a nézetben vagyunk, hogy a P. Napló nem nagyon haragudnék, ha a dolog nem így volna ; reánk nézve pedig a P. Napló haragja sokkal hízelgőbb, mint a róka hízelgése lehetett a hollóra nézve s a sajtot nem fogjuk az ő kedvéért elejteni. * * * Egyébiránt semmi szavunk az ellen, hogy ők is hasonló fegyverekkel álljanak elő. Ha ettől a nehány vidéki kormánylaptól úgy kétségbe vannak esve, hogy az az ellenzéki lapzápor, mely a fővárosból a vidékre hull, ezzel a néhány lappal szemben nem elég ; ha a tízszer annyi vidéki lap szintén nem elég : hát indítsanak még tízszer annyit, lássák el litografirozott czikkekkel húszszoros mértékben és verjék fejbe az egész emberiséget, ha nem ő rájuk hallgat, — mi akkor is csak azt fogjuk cselekedni, amit most cselekszünk. A Pesti Naplóra akkor is csak azt fogjuk mondani, hogy a komoly lapok közt a leghandabandább, hogy kétkulacsos : ma Deák-, holnap Kossuth-párti; ma szabadelvű, holnap konzervatív; ma habarék, holnap független; ma Szilágyi Dezsőt dicséri, mint ki a polgári házasság mellett küzd, holnap pedig Samassát, aki ellene küzd. Ezt fogjuk mondani mindig, akár tüzet hány a P. Napló, akár vizet, akár megduplázza, akár megtriplázza haragját és az ellenzéki lapok számát. Az igaz után járunk és nem félünk, méltóztassék megpukkadni, a mint tetszik. franczia hajóraj parancsnoka eddig még nem kapott utasítást, hogy Hainan szigetén csapatokat szállítson partra. Courbet tengernagy a tengerészeti minisztériummal nem tudatta, váljon Hong-Hoa vagy Bac-Ninh ellen indult-e. Párisban beszélik, hogy Bac-Ninht elfoglalták a francziák. A „Temps“ szerint folyik az ostrom és az elfoglalás rövid idő kérdése. A czár egészségi állapota a legutóbbi napokban jelentékenyen javult, noha a czár még nem hagyja el palotáját. A vállfájdalmak csaknem teljesen megszűntek, s a daganat terjedése nagyon csekély. A czár álma teljesen nyugodt. A czár betegsége egész tartama alatt fogadta a minisztereket, kik előterjesztéseiket tették meg. Milán király hű alattvalói, Milán királyhoz, az ország minden részéből érkeznek föliratok a levert lázadás alkalmából. Megemlítést érdemel a krajnai kerület fölirata, amelyet ötven tagból álló küldöttség nyújtott át a királynak. E kerületben ugyanis szintén volt zavargás. A fölirat így szól: „Felséges ur ! Legszeretettebb uralkodónk ! A világtörténet nem mutat arra példát, hogy valamely népnek oly tragikus, sors által üldözött és annyi megpróbáltatásban gazdag múltja volna, mint a szerb népnek. Akkor, midőn a nemzet, hosszú szenvedés után, felségeinek és elődjeinek bölcsesége és áldozatai által megmenekült az előbbi századok nyomorúságaitól és részesült abban a szabadságban, amelyet a szerbek mindenféle elgondolható kínok árán vásároltak meg; éppen akkor, midőn Szerbia a haladás és rendes fejlődés útjára lépett és nagyobb szüksége van a nyugalomra, rendre és törvényességre, mint bármikor, midőn mint uj királyság bebizonyítani köteles Európa előtt, hogy a mivelt államok családjának tagja akar lenni és lehet — ebben a pillanatban gonosz szellemek, uj hazaárulók támadnak, akik kérdésessé merik tenni a szerb állam léteiét — Azon fájdalmas hatás alatt, amelyet ez a szerencsétlen jelenség ez ország valamennyi miveit és hű fiában keltett, eltelve a harag és föltétlen elitélés érzelmeivel azok iránt, akik a gyalázatos eseményeket előidézték, mi Negotin város és a krajnai kerület képviselői szivünkben a legőszintébb hálával közeledünk a trónhoz azért, hogy felséged idejében alkalmas eszközökhöz nyúlt, hogy meghiúsítsa a forradalmárok terveit, amelyekkel a polgárok életét és vagyonát fenyegették. Egyszersmind bátorkodunk tolmácsolni felséged előtt, hogy Negotin és a krajnai kerület lakossága most is, mikor felénk csapkodtak a lázadás tajtékzó hullámai, rendületlen hűséggel és szilárdsággal ragaszkodtak a rendhez és a törvényekhez, hogy most is, valamint mindenkor, hű marad az Obrenovics dynastiához és mindenkor kész vérét és vagyonát föláldozni a királyért és a hazáért. Éljen uralkodónk a szerbség büszkeségére és dicsőségére, ellenségeink félelmére, a haza boldogságára és haladására ! Éljen Natália királynénk! Éljen Sándor trónörökös !“ BELFÖLD. — decz. 31. A brassói „Gazeta Fransilvaniei“ 146-ik számában fájlalja, hogy a brassói küzdelmekben KÜLFÖLD. — decz. 31. A Havas-ügynökség jelentése szerint a franczia csapatoknak Hainan szigetén való kikötéséről vagy Bac-Ninh elfoglalásáról semmiféle távirat sem érkezett. A khinai vizeken levő 1. szám. TANÜGY. Visszapillantás az 1883. év tanügyi eseményeire. A tanügyi közvéleményt és paedagogiai sajtónkat a jelen évben különösen 5 kérdés foglalkoztatá kiválóan, u. m. a képviseleti orsz. tanitógyülés, az Eötvös-alap és a tanítói árvaház, az iskolai fegyelem és a túlterhelés kérdései. Tanügyi körökben eszmecsere tárgyát képezik továbbá: a javító intézetek, a tanítónők menedékháza, az iskolai takarékpénztárak, az iskolai egészségügy kérdései és a középiskolai törvényjavaslat. Az Eötvös-alapnak némelyek által szándékosan összekuszált kérdése nagyobb vitatkozásokra szolgáltatott alkalmat tanítóegyesületeinknél , de a tanítóknak impozáns többsége végre is eltalálta ezen fontos és nemes ügy helyes rendezését. A tanítók orsz. árvaházi alapja a jelen év szülöttje. F. é. júniusban alakult meg az egyesület, és az év végfei.. tőkéje jóval meghaladja a 10,000 frtot, mely fényes eredmény társadalmunk nemes gondolkodásának és jótékonyságának újabb bizonysága. Ő felsége apostoli királyunk az Eötvös-alapot és a tanítók árvaházi alapját fejedelmi adományban részesítő és ezáltal közvetve helyeslő azok létesítését és czéljait. A népiskolai fegyelem kérdése paedagogiai sajtónkon kívül a napilapokat is foglalkoztató. És habár napi sajtónk közleményei főleg az olvasóközönség felizgatását eredményezték is, mégis azt mondhatjuk, hogy ezen kérdés irodalmi megvitatásának már eddig is azon jó eredménye volt, hogy minden nyilatkozat kimondá annak szükségét, miszerint az erkölcsileg romlott gyermekek a népiskolából kizárassanak, illetőleg külön intézetekben neveltessenek. Ezen kérdésben paedagogiai sajtónk a fizikai kényszereszközök esetleges alkalmazása mellett nyilatkozott. Kivételt csak Léderer Ábrahámnak a „Nemzeti nőnevelésben“ megjelent dolgozata képez. A népiskolai tanrendszer helytelenségéből folyó azon hátrányos állapot, melyet „túlterhelésnek“ nevezünk, szintén általános és beható eszmecsere tárgya volt. Az orsz. tanítógyűlés erre vonatkozó javaslata előreláthatólag kezdetét képezendi ezen baj megszüntetésének. A főváros közoktatási bizottsága máris ennek megfelelően redukálja a tananyagot és szervezi a népiskolai tanügyet. A romlott gyermekek számára állítandó javítóintézetek kérdése a főv. hatóság határozata folytán is legközelebb jut a megvalósítás stádiumába, a mennyiben t. i. egy ily intézet szervezése küszöbön áll. A György Aladár által indítványozott „tanítónők menedékháza“ is foglalkoztató tanügyi köreinket és bár létrehozása nagyobb összegeket igényel, bizton hisszük, hogy a közeljövő ezen korszerű intézet által is lendít a tanítónők sorsán. Az iskolai egészségügy nagyon- A SZÉKELY NEMZET TÁRCZAJA. Egy Szilveszter-est. — Holland beszély, J. J. Cremer után. — Este van. Rendkívüli téli este. Az utczán az emberek szokatlanul sietnek, mintha attól tartanának, hogy elkésnek onnan, hová iparkodnak. A nagy toronyóra épen nyolczat üt. Az utczai lámpások fényesen világítnak, a megszámlálhatatlan csillagok pedig mintha gúnyolni akarnák a mesterséges világítást: úgy ragyognak és tündökölnek le az égboltról. Amott lenn, a köztér végén, látjátok-e azt a nagy épületet, az Isten házát ? Haliga .... orgonahangok ütik meg füleinket. Jerünk, menjünk be! Mily megható! A magas boltozatok, a templom mély sötétségével küzködő, titokzatos világítás, az orgona, rajta a Szent Dávid képe, a nagy oldalablakok, mind oly meghatók , de ... . még inkább a szentély, hol a teremtés az örökkévaló teremtőt hirdeti. Minő magasztos ! Százak ott összegyűlve, mindnyájan hallgatnak, csak egy beszél. Kiről? Arról, ki adja az életet és világosságot, az erőt és jólétet, a megpróbáltatást és vigasztalást és . . . ki szent fia szeretete által az utat az örök életre megmutatta. Minő magasztos! Mindnyájan, kik ott ülnek, lehajtják fejüket s szivükből rámondják az „áment“ az alázatos, bűnbánó, bocsánatot esdő s bizalmat keltő szavakra, mellyekkel a buzgó pap — lelkileg az Ur zsámolyánál térdelve — hozzá, az ég és föld királyához könyörög. Bizonyára hisz’ könyek ülnek a szemekben. Kétségtelenül hisz hevesen dobog minden szív a kebelben s megzendül a szent ének az áhitatos ajkakon : Az én időm tűnik hamar, Állandó csak Te vagy, Uram ! Taníts perczem megszámlálni S eljöveteledre várni: Hogy igy éltem miden része Neked legyen felszentelve. Egy a szeretet érzelme. Egy a megtérés iránti akarat. Egy az üdvéért való könyörgés. Egy érzelem, egy akarat, egy könyörgés a ó év estéjén! Biztosan tudom, érdemes olvasó, hogy az én nagyapám a vallásra tartozó dolgokban egyáltalán nem volt hitetlen , de azt is tudom, hogy sok dologban, miket neki elbeszéltek, szokása volt mondogatni: „bár csak úgy volna“, vagy : „majd meglássuk.“ Ez különösen hangozhatik, de azért mondásának meg volt a maga értelme, mivel nagyapám — amint hiszem és mások is megerősítették — igen értelmes ember volt. Egy érzelem, egy akarat, egy könyörgés a év estéjén; mire nagyapám így szólt volna: „bárcsak úgy volna“ és „majd meglássuk.“ * A lefolyt évben utolszor volt összegyűlve a templom fedele alatt a közönség. A nagy orgona bucsuhangjai zengettek a lassankint kiürülendő templomban, melyből a nagy és kis ajtókon csak úgy özönlött kifelé a Krisztus nyája. Kifelé, még azt is, ki egészen hivatalának és foglalkozásának élve az év más napjain templomba menni nem szokott, az ó-év estéjén — mivel ez régi gyakorlat s mivel ó-év estéje vala — most a templomból kimenni látjuk. — Csakhogy egyszer már látom önt Alfréd Lujza is jön — susogá egy orvosnak egy urinő éppen abban a pillanatban, mikor a templomajtó előtt álldogáló árva mellett elhaladt, anélkül, hogy történetesen meglátta volna a kéregető tányérkát. — Ah ! van Szerencs ... Delange asszonyom ... igen barátságosan .. . még két beteg... egy rövid óra múlva... sok gyönyörrel.. . — Lujza egyedül, távol a „családtól“, kivévén egy unokatestvérét A.-ból.... Teljes szegfű ... kedves beszéd. Ah ! Delange ! 0 a kocsis ? ... Mindig csak Alfréd. Isten velünk ! * — Épen jókor találkozom veled, Frédi doktor. Egy sóhajtás még s oha az ó év, mire aztán uj emberré leszünk, ugye ? Jösz a fogadóba ? Ma 12 üveg sampányi bornak kell a „temetést“ megcsinálni. Máskülönben hálátlan lenne a „társaság“ maga iránt, ha a szép alkalmat elmulasztaná. Jösz-e? — ügy tizenkettő körül... talán. — Vigyen az ördög! Tizenkettő körül ? Ah ! hivatalos vagy „kedvesedhez“ ? — Szavamat ígértem Delange asszonynak, igen, sőt Lujza is ott lesz. — Ostoba tréfa! Nélküled pedig a mulatság egy polrát sem ér. Halálra nevetem magam, midőn a 12 fiaskót előrukkolni látom magam elé; hát a földi hagyma 6 év estéjén mit vétett ? Volt-e sok „szép“ a templomban, hé ? Az igézetes és örök szépségű Van Hal asszony ! Pontosan eljösz tizenkettő felé ? — Úgy lehet, hogy eljövök. — Sőt bizonyosan, bizonyosan ! Számítunk rád. Isten velünk, Isten velünk addig is. Benke István. (Folyt követk.) Egy menekült álmai. Szegény Pista bátyánk ! . . . Az 1858-ik év utolsó napján ismerkedtem meg vele. Azok közé tartozott ő is, kik a fedetlen alkotmány (vulgó akasztófa) alól kiszabadulva a zsarnokság elől Kis-Ázsiába menekültek. Egy zárdafőnöktől szerzett útlevéllel, eltitkolva nemzetiségét, mint kegyes zarándok utazott vissza egy zimankós éjszakán falujába. Senki nem várta, senki nem tudta jövetelét. Elkerülve rokonait, egy barátjának csendes hajlékát kereste fel. Kilétéről barátján kívül csak nekem volt tudomásom. Magyarul csak akkor beszélt, ha hárman voltunk, egyébkor hallgatott, vagy az iskolából megmaradt latin nyelven közölte gondolatait. Hazajövetelét a honvágyon kívül valami egyéb is siettető. Nyolcz évig érlelte magában azt a gondolatot, hogy ő van hivatva arra, hogy letiprott nemzetét újra felemelje, a zsarnokot elűzze s imádott hazáját Európa legerősebb államává tegye. E gondolat egy perczig sem hagyá pihenni beteges elméjét. Csak tizezer kipróbált hazafira volt szüksége, hogy tervét megvalósíthassa. Óh ő ezt már kifundálta elméjében. Egy kurd alchimistánál, ki vegyműhelyét egy megközelithetlen szikla tetején állitá fel, két évig kotyvasztott, hogy feltaláljon egy olyan folyadékot, melybe ha beáztatják a katonát, azt semmiféle golyóbis ne járja, hanem mihelyt a testéhez jut, onnan menten leolvadjon. Hogy e titkos szer birtokába juthasson, éjjel-nappal szüntelen dolgozott s a két hosszú év alatt egy perezre sem távozott csészéi mellől. Kurd gazdája bőségesen ellátta élelemmel, hanem mikor a titoknak már birtokában volt, egy menyei szózat sugalmazása folytán az elért eredményt eltitkolta előtte. Az uj találmány mind többre és többre bátorító. Az önvédelemhez szükséges szer titkát már leírta ; gondoskodnia kellett támadó eszközről is. Egy oly fegyvert kellett szerkesztenie, mely az első czélbavételnél az ellenséget örökre elnémitsa. Hosszas és kitartó gondolkozás után végre egy ilyen fegyver szerkezetét is összefurta, összereszelte agyában és most nem volt egyéb hátra, minthogy azt vasból is előállítsa. A fegyver szerkezete teljesen elütött minden kovás, vagy kápszlis puskáétól. Úgy volt az kitalálva, hogy a kilőtt guttapercha löveg épen az ellenség lábához essék s az ütődés következtében szétpattanjon, azután a belőle kiömlő gáz meggyujtsa a levegőt s ez szétperzseljen minden élő állatot, mely öt mértföldön belül a csatasikhoz mer közelíteni. — Hát a saját katonái Pista bácsi! — Nem fog ártani azoknak a menydörgős menykő sem, ha az „életviz“-ben jól megfürödtek. Az én szerem úgy van kombinálva, hogy azon az elemek soha ki nem foghatnak. Ráhagytam mindent, hadd tépelődjék tovább beteges gondolataival. Hazajövetelének czélja az volt, hogy itthon az emberek szeme elől elrejtve, egy fegyvergyárt állítson fel, melyben tízezer fegyver készüljön, azután kotyvasszon annyi titkos szert, a mennyinek levében tizezer katonát be lehessen páczolni és végre, hogy azt a tizezer elszánt katonát előállítsa. A biztos győzelemről egy perczig sem kételkedett. A létesítendő uj birodalomnak fővárosául saját faluját jelölte ki, melynek közepén az ő rezidencziája fog állani. Titkát nem akarta papirosra vetni sóba, nehogy avatatlan kezek azt közös vagyonná tegyék. Szóval szándékozott hátrahagyni leghűbb és legbizalmasabb emberének, ki azt ismét igy fogja tovább adni. Ezeket az avas gondolatokat táplálta lelkében Pista bácsi, mikor én vele megismerkedtem. * , * 1859. január 15-én egy lelánczolt kezű szerzetest tuszkolt maga előtt két zsandár a Brassó felé vezető úton. Pista bácsi volt. A hatalom közegei, kik éjjelenként ott hallgatóztak békés polgárok ablakai alatt, kik ügyeltek arra, hogy a világ kilencz óra után mindenütt kialudjon és két ember együtt ne beszélgethessen : kihurczolták a szegény boldogtalant barátja karjai közül, hogy a hatalom kezébe adják. Czéljuk nem sikerült. A Nemere fagyasztó sebe közbekiáltott és betakarta hóval a szerencsétlen álmodozót. Vele a nagy eszme sírba szállt. Ultimo,