Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-09-11 / 139. szám

Szeptember 11. mert azt tartom, hogy bárkit s így engemet is nem az ellene összehalmozott gyalázó kifejezések özöne, hanem az elkövetett tények, a bebizonyított erkölcstelen cseleke­detek bélyegezhetnek meg, felhívom vádlóim összesét , állítsanak elő tényeket de való és bünfenyítő eseteket; én a megérdem­lett elitéltetésnek alávetem magamat és megszünöm a birnök ostora lenni. Mindaddig pedig amaz általános kifejezésekben gya­lázó írókra visszahárítom mind­azt, a mit leirának. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. szeptember 8-án. D. Veres Gyula, ügyvéd, Sepsi-Szentgyörgy város tiszti ügyésze. * Közöltük ezt a nyilatkozatot, mert Veres Gyula úgy kívánta. Pár szavunk nekünk is van hozzá. Mindenekelőtt ismételten kinyilatkoztatjuk, hogy az irodalmi tisztességgel össze nem férő dolognak tartjuk Veres Gyulával foglalkozni, de mivel az ő neve szoros összefüggésben van a nyilvánosság előtt megjelent ügyekkel, azért ezt a tisztességte­­l­e­n dolgot kénytelenek vagyunk — olvasóink szí­ves elnézése reményében — elkövetni. Veres Gyula a fentebbi nyilatkozatban azt állítja, hogy ő volt a sértő és e lapok szerkesztője a sértett fél. Nagy tévedésben van. Veres Gyula, ha alanyilag sértőképes lehetne is, e lapok szerkesztőjét, a leánytanintézet igazgatóját nem sértette meg. Csak rágalmazta és mint értelmi szerző, hamis váddal illette őt. A rágalma­zást és hamis vádaskodást pedig semmiféle furfangos magyarázat útján nem lehet összetéveszteni a l­o­v­a­­giassági kérdéssel. Lovagias után egy h­a­­m­i­s vádat tisztázni nem lehet, lovagias eljárás­sal a hamis vád szerzője érdeme szerint meg nem lakóikat. Ennek csak egy módja van: a törvény büntetése. Ez irányban pedig a kellő lépések meg van­nak téve. Hogy V. Gy. nem „tisztességes elbánásban“ fogja részesíteni e lapok szerkesztőjét, ismételjük: Veres Gyulához illő cselekedetnek tartanók. Saját érdekében figyelmeztetjük azonban Veres Gyu­lát, hogy minden orvtámadásra készen talál bennünket, — nem mint a múltkor. Az ellene emelt bűnvádi vizsgálatokkal mi ezúttal nem foglalkozunk. Hanem hogy a Gondviselés Veres Gyulát sze­melte ki épen az erkölcsök őréül és a „bűn os­torául“ a gonoszsággal terhelt emberek között, azt most tudtuk meg tőle. Kérjük az irgalom szent nevére, könyörüljön a bűnös embereken és ne legyen felettébb igazságos bírája a szegény eltévelyedett bűnösüknek, kezével egészen övig felöleli. Editet Homokainé játszotta. Gyakorlott színésznőnek látszik, de úgy el van látva mindenrangu modorosság­gal, melyet bajos lesz neki egyhamar leszokni, öltözése, maszkírozása megállja helyét, de moz­gása nagyon modoros. Gyors és apró léptekkel szaladgál mindig s legnagyobb veszedelme a ke­zében van, a mennyiben ezeknek tartását és helyét ritkán sikerül eltalálnia. Beke Gyula (Szerédi Alfréd) több páthosszal mint természetes meleg­séggel játszott. Tehetségét néha nagyon pazarolta s e miatt tulságba esett. Ez azonban oly hiba, melyet könnyen hatalmában áll moderálni. Azért ő egyik leghasznavehetőbb tagja a társulatnak s idővel jó színház is válhatik belőle. Egyébiránt az előadás elég összevágó volt. Későbbi előadások azt hisszük bővebb anyagot nyújtanak bírálataink­hoz, melyekben semmi elfogultság nem vezet s azért úgy közönségünknek, mint maguknak a társulat tagjainak előnyére válhatnak. ______ (-) S­z­i­n­h­á­z, Csíkszereda, szept. 6-án. — „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát“. — (Vígjáték 3 felvonásban, írta: Berezik A.) Telt ház előtt mutatta be magát Homokai László színtársulata, m­ég nem voltak színészek nálunk, azért színházlátogató közönségünk mint­egy várva-várt az alkalomra és sietett a „Csil­lag“ termében a helyeket elfoglalni. Homokai 10 előadásra nyitott bérletet s a bérlők nagy részét lefoglalták az ülőhelyeknek. Az előadás sikere várakozásunkat nem igen múlta felül. Annyit tapasztaltunk, hogy a társulatnak van néhány számbavehetőbb tagja is, milyen Pász­tori, Pásztoriné, Gerő, Győrfiné és Szilágyi Etelka; Beke is a törekvőbb tagok közé tarto­zik. Azokról természetesen csak később szólha­tunk, kik ez alkalommal nem mozogtak a szín­padon. Pásztori, Téssi Tamást helyes felfogás­sal és kifogástalan alakítással mutatta be. An­nál nagyobb volt az ellentét unokaöc­cse (La­jos) játékában, mely szereppel Völgyi úr birkó­zott meg. Völgyi urnak megjelenése, hanghordozása, kiejtése, testtartása mind oly fogyatékos s já­téka oly kezdetleges, hogy róla a legjobb aka­rattal sem mondhatunk semmi hízelgőt és biz­tatót. Jelenése bátortalan, határozatlan és tar­tózkodó; hanghordozása monoton, kiejtése sza­kadozott, tartásában nincs semmi természetes, ha csak azt nem mondjuk annak, hogy fejét mindig előre tartja. Lajos szerepét egészen le­nyakazta. Győrfiné (Leontin) játéka ellen nem lehet kifogásunk. Gyakorlott színésznő. Hang­ján kissé vidékies nyomaték érzik, mely részben az udvarhelyszéki kiejtésre vall. Ez azonban csak akkor lép túlsúlyra, mikor érzelmes kitö­réssel kell szavalnia. Pásztoriné (Homokiné) jól játszott. Szilágyi Etelka (Iza) játéka is elég közvetlen és természetes, legfennebb maszkírozása ellen lehetne kifogásunk. A maszkírozó ellen­sége lehet, mert különben nem lehet indokolni azokat a vastag vonású fekete szemgyűrüket, melyet szeme köré oly túlbuzgósággal mázolt s azt a hirtelen pirosságú bájt, mel­lyel vaksze­mét ellátta. A sok a jóból is megárt. Gerő (Viski Albert) egyike a jobb és gyakorlottabb tagok­nak, hanem azt a túlságos takarékosságot ő is elengedhetné, hogy valahányszor le kell ülnie, mindannyiszor kabátja hátulsó részét mindkét SZÉKELY NEMZET. NAPI HI­­EK. A vörös-kereszt-egylet bálja. Tegnap folyt le a s.-szentgyörgyi és vidéki fiókegylet ja­vára rendezett bál a sepsi-szentgyörgyi városház dísztermében fényes közönség részvéte mellett. A rendező ifjúság buzgó fáradozásait megfelelő eredmény jutalmazta, a­mennyiben a jelen volt — bár nem nagy számú, de díszes közönség fesztelenül és kitünően mulatott hajnalig. A je­len volt előkelő hölgyek koszorújában ott vol­tak : gr. Mikes Benedekné, dr. Szentkereszty Béláné, br. Szentkereszty Anna és Mari, báró Apor Gáborné, Ivannle Józsefné, Kelemen La­­josné, Réz Farkasné, Domokos Jánosné, Jaka­­bos Simonné, Bogdán Andrásné, Csutak Jánosné, Horváth Ignáczné, Császár Domokosné, Budai Józsefné ; továbbá : a gróf Mikes konteszek, br. Apor M. Damokos Janka, Künnle Teréz, Tu­­róczy Teréz, Bogdán Blanka, Csutak Marika, Jakabos Róza, Bogdán Marika, Budai Biri és Ida, Budai Róza, Réz Gizella. Az előkelő férfi vendégek között ott volt: gróf Kálnoky Júlia, gr. Bethlen Gábor, br. Szentkereszty Béla, báró Szentkereszty Pál, br. Apor Gábor, Damokos János, Horváth Ignácz, Réz Farkas, Vajna Ta­más stb. A négyeseket 20—25 pár tánczolta s a jókedvű mulatság — mint említettük — reg­gel 4 óra után ért véget. — A „Székely Egylet“ ez évi közgyűlése, mint a „M. P.“-nak írják, Marosvásárhelytt, folyó hó 25-én tartatik meg.­­— Polgár Károly színtársulata szombaton az „Üdvös­k­e“ czimü operettet és vasárnap a Berczik Árpád „Vén kupecz“ czimü népszín­művét hozta szik­re S.-Szentgyürgyön. Az első­ben Polgár Gyuláné ismét sűrűn aratta a ba­bérokat, az utóbbiban főként Szabó Gábor és Polgár Károly játékait illették a tapsok. Holnap (csütörtökön) Madách „Ember t­r­a­g­é­d­i­á­­j­á­t“ látjuk meg. A közönség feszült érdeklő­déssel várja ezt a vidéki színpadokon még nem látott remek alkotást. — Bede Albert országos főerdőmester, folyó hó 3-án Gyergyó-Szentmiklósra érkezett, hogy a felállítandó erdőőri iskola tárgyában egyezkedjék s a szükséges intézkedéseket meg­tegye. 5-én este Csik-Szeredába érkezett, Szőcs Márton kir. ügyész vendégszerető házához, hon­nan pár nap múlva Udvarhelyre utazik, hogy a megyével az erdőrendezés ügyében a szerződést megkösse. — Eljegyzések: Lakatos Mihály tanár Csik-Szeredában közelebbről jegyezte el Kel­e­­men Ilona elemi iskolai tanítónőt, Lorencz Albert csikmegyei számvevő pedig Nemes Ida csik-taploczai elemi tanítónőt. Állandó boldogság kövesse mind a két pár frigyét. A székelyföldi háziipari czikkek az orsz. kiállításon. A székelyföldi háziipari czikkek a háziipari csoport­ biztosok és a székely közmive­­lődési egyesület kiállítási bizottsága közt létre­jött megállapodás szerint, nem a háziipari csar­nokban, mint eredetileg tervezve volt, hanem a „Székely-ház“-ban lesznek kiállítva. Ez által a „Székely-ház“ csak nyerni fog érdekességben. — Jókai vendége. E napokban Weilen J. osztrák kormánytanácsos, kitűnő dráma- és re­gényíró, s a Rudolf trónörökös főherczeg ethnographiai művében az osztrák résznek a szerkesztője, lerándult Bécsből a déli vaspályá­val Balaton-Füredre, hogy Jókait meglátogassa. Magával hozta ezúttal a főherczeg jóváhagyá­sát is a magyar szerkesztői albizottság által ki­dolgozott programaira nézve, némi styláris mó­dosításokkal, melyek a tartalmon nem változtat­nak. A két szerkesztő között ez alkalommal a mű szerkesztési és kiadási módozataira nézve teljesen egyetértő megállapodás jött létre. Mi­helyt Jókai jobban lesz (most erős grippében szenved) azonnal vissza fog térni Budapestre s az elnökség utján összehivatja a nagy bizottsá­got a programm előterjesztése és tárgyalása végett s azután a munkaterv szerint az egyes feladatok is kiosztatnak a felkért munkatársak között a­mi azonban hosszabb időt fog igénybe venni. A kitűnő német költő az egész napot itt töltő, s dr. Zsuray István főorvos barátságos kí­séretében meglátogatta Tihanyt is. Az idő is gyönyörű volt a kiránduláshoz. Weilen elragad­tatással beszélt a táj szépségeiről s a legked­vezőbb benyomással hagyta el Füredet. Miután azon óhaját nyilvánította, hogy szeretne Buda­pest felé visszatérni Bécsbe, hogy Munkácsy uj remekművét megnézhesse, a fürdőigazgatóság, kitüntető figyelemből, külön reggeli gőzhajó­­járattal küldte át Weilen urat Siófokra. — Krisztus a Kálvárián. Az ünnepek alatt a műcsarnok az egész nap folyamán valóságos os­tromnak volt kitéve; tömegesen zarándokolt ki a közönség s kivált délfelé a fogatoknak egész sora jelezte, mily érdeklődésben részesül Munkácsi Mi­hálynak remek festménye. Vasárnap a látogatók száma meghaladta a kétezret. A pénztárnál elada­tott 1271 db 50 kres jegy és sok százra ment azoknak száma is, kik a vasúti állomásokon a me­netjeg­gyel együtt váltottak beléptijegyet, és ez is igazolta azon várakozást, hogy Munkácsynak most kiállított világhírű művét nemcsak a fővárosi, ha­nem az ország különböző részeiből érkező vidéki közönség is tömegesen fogja megtekinteni. Némely vidéki városban azon elterjedt hír tart vissza soka­kat a Budapestre utazástól, hogy a „Krisztus a Kál­várián“ különben is az országban fog maradni, mert a kormány az országos képtár számára megszerezte. Bármennyire megfelelne is ezen hit megvalósu­lása az egész ország óhajtásának, az egyelőre minden számításon kívül esik. Sedelmayer párisi mit­­árus, a képnek tulajdonosa, azt körútra fogja indí­tani Európa minden nagyobb városába s a legköze­lebbi éveken át oly bő jövedelmi forrásra számíthat annak kiállítása által, hogy az e jövedelemnek megfe­lelő vételár egyelőre alig volna meghatározható. Hogy mi lesz e remekmű sorsa s rendeltetési helye e kör­utazás után, az iránt korai volna minden kombiná­­czió; igen valószínű, hogy itteni kiállítása után Ma­gyarországra többé nem fog visszakerülni. — Hány magyar színész van Magyarorszá­gon ? Az országos magyar színészegyesületnek a titkárság legutóbbi kimutatása szerint jelenleg összesen 985 rendes tagja van, kik közül a bu­dapesti nemzeti színházra esik 52, a népszínházra 57, a kolozsvári nemzeti színházra 60 s a vi­déki színházakra 816. Ez utóbbi létszámból ré­szint szerződés nélkül, részint daltársulatoknál vannak 390-en. Az egyesületből a legutóbbi 5 év alatt kiléptek 118-an meghaltak 106-an.­­ A háromszékmegyei Erzsébet-árvaleány-nevelő­­intézet javára tett szives adakozások 75-ik közleménye. Hankó Lászlóné 1 zsák alma, Báró Szentkereszty Stepha­nie 1 arczkép, 1 drb 1000 éves jubileum képe és 150 fő káposzta; Özv. Cserey Jánosné 2 véka alma, 1883. évi karácsonyi ajándék. Potsa Jánosné 50 liter buza, 25 liter alma, 1 fazék szilvasz, 10 sing gyolcs, 6 zsebkendő, 1 pakk 18-as pamut; Csiszár Mihályné: 1 gyapjú keszkenő, 6 karton keszkenő, 3 pakk füge, 1 cso­mag czukor; kézdi-vásárhelyi jótékony nőegylet, 18 ox­ford köténynek való ; Szőts József 4 köténynek való, 1 pakk bonbon, 6 gyüszü, 4 pakk tű; Tóth Jánosné 1 írt; Velnreiter Györgyné 1 kosár alma, 1 pakk pamut; Ko­vács Áronné 1 koszorú füge, 12 szál gyertya, 6 liter dió­ özv. Nagy Mózesné 1 kosár alma, 4 láb pamut; özv. Pap Andrásné 5 kötő­tt, 1 láb gyapot; Hankó Lászlóné 2 zsebkendő, 26 liter alma, egy nagy kosár, két fejre való kendő, 4 liter aszalt­ szilva, 4 zsebkendő; Kovács Istvánná 4 liter alma, két liter dió; Benkő Gyula 4 já­­ték nyúl; br. Szentkereszty Stephanie 2 drb kép és könyv, 4 skatula játék, 12 db iron, 10 db radir-gumi, 24 drb iron szertartó, 12 drb evő pléh­-kanál, 3 doboz tű, két olló ; Barabás Károlyné 30 liter alma; Balogh Sándorné 40 pankó, 3 kalács, 1 kosár alma; Kölönte Mózes 25 li­ter alma; Szőcs József 1 tyúk; Csibi Tamás egy eszter­gált csörlő; Potsa Jánosné 50 liter rozs, 24 drb piros tojás ; Sáska Antalné 2 frt; br. Szentkereszty Stephanie 11 drb lenkendő. Az 1884. évi junius 25-én tar­tott zárvizsgákor befolyt adományok: br. Szentkereszty Stephanie 0 drb jutalomkönyv, Ilank­ó Lászlóné 1 frt, Kovács Áronné 1 frt, Sáska Antalné 1 fekete köntös, özv. Cserey Jánosné gyerekek jutalmazá­sára 3 frt, Dávid Gyula 9 láb kék pamut, br. Szentke­reszty Irene 1 frt, Deák Anna 30 liter meggy, 1 kas alma, Gál Mózes 1 mosó­ cseber. Fogadják a jótékony adakozók az árvák nevében kifejezett leghálásabb köszö­­netünket. K.-Vásárhelytt, 1884. aug. 27. Br. Szentkereszty Stephania, elnök. Bölcskövi Ilona, jegyző. •Ot- Postaügy. H­áromszékmegye Imecsfalva községé­ben f. évi szeptember hó 11-én postahivatal lép életbe, mely összeköttetését az átvonuló kovászna-kézdivásárhe­­lyi napontai küldönczkocsi postajárat utján nyerendi. Kézbesítési kerületét: Gelencze, Haraly, Hilib, Imecs­falva és Petőfalva községek képezik. Ezen postahivatal föl van hatalmazva levél és kocsipostai küldemények, to­vábbá 200 írtig terjedő postautalványok, utánvételes kül­demények és postai megbízások fölvételére, illetőleg köz­vetítésére. Mi azon megjegyzéssel tétetik közhírré, hogy az indulás: K­ovásznáról 4 órakor reggel, érkezés K­ézdi- Vásárhelyre 6 óra 40 p. reg., indulás Kézdi-Vásárhelyről 8 óra d. e., érkezés Kovásznára 10 óra 40 p. d. e. tör­ténik. N.-Szeben, 1884. szept. 4-én. A m. kir. postaigaz­gató : Fellért. — Az „Erdővidéki Takarékpénztár Szö­vetkezet“ 1884. augusztus havi forgalma. Be­vétel: Készpénz áldozat julius hóról 4252.11, 107 törzsbetétből 1710.—, késedelmi kamatból 1.59, 6 takarékbetétből 1538.—, 1 előlegből 80.—, előleg bélyegilletékből —.07, befizetett váltókból 72434.—, kamatokból 1570.95, illetékből 71.10, visszleszámítolt váltókból 60155.—, összeg 141812.82. Kiadás: Leszámítolt váltókra 75598.—, visszle­­szám­ítolt váltókra 63886.—, visszleszámítolt váltók kamataira 917.45, 1 előlegre 80.— 1 takarékbetétre 80.98, takarékbetét kamatára —.66, tisztviselők fizetésére 66.66, állami adóra 40.25, kezelés (posta­­díj, előfizetés, váltó, vegyes) 55.24, készpénz augusz­tus 3-jén 1087.57, összeg 141812.82. Kelt Baráthon, 1884. szept. hó 1. Török Áron, pénztárnok. Zath­u­­reczky Gyula, igazgató. Bede József, titkár.­­ Felhívjuk t. olvasóinknak és a gazdaközönségnek figyelmét a mai számunk hirdetési rovatában levő gé­pek áljegyzékére sz.-udvarhelyi Wass és Riemer czégtől, kik legnagyobb választékban cséplő-gépeket, szecska-vágó­kat, szóró-rostákat, konkoly-választókat, répa-vágókat, köz­ségi fecskendőket és harangokat tartanak és azokat ott 139. szám. helyit kipróbálva budapesti árak szerint (a fuvart nem számítva) adják egy-két évi részlet­fizetésre. Midőn ez előnyös feltételek alapján fent nevezett czeget az érdek­lődők pártfogásába ajánljuk, nem mulaszthatjuk el a köz­ségek és birtokosok által nyert elismerő nyilatkozatokra a t. gazdaközönséget figyelmeztetni. Irodalom. — Az „Ország-Világ“ XVIII-dik füzete a következő tartalommal jelent meg: Beöthy László. (Arczképpel.) Balázs Sándor­tól. — Világos. Költemény. Fejes István­tól. — A havasok királynője. Történeti regény. P. Szath­­­máry Károly­tól. — Csevegés. Szűcs Istvánnak ajánlja Vay Dániel. — Egy khínai írónő. (Képpel.) Dr. Tur­­novszky Mór-tól. — Csak egy kicsit ostoba. Rajz Halina Sándor-tól. — Van-ven-tsang vas-rudja. Khinai költemény. Fordította Palágyi Lajos. — A Fidsi szigetek lakói. (3 képpel.) — Cirbolya. Rege. Baumbach Studolf-tól. — Az akyssiniaiak Londonban. (6 képpel) — A hét története. Adorján Sándor-tól. — A buli hazatérte. (Képpel.) — A sz.-pétervár-gacsinai vonal őrzői. (2 képpel.) — Király­­látogatás. (2 arczképpel.) — Stefán Kiss. Genre-kép a katona-életből. Költemény. Szabó Endré-től. — Debre­­czeni tárcza. Gróf Vay Dániel-től. — Vallomás. Irta Guy de Maupassant. — így születik a nép­i Költemény. Pon­­grácz Bélá-tól.—A megbüntetett korcsmáros. Emlékezés a franczia-német háborúra. Irta Brentano Frigyes. — Bécsi specialitások. Kaposi Bélá-tól. — Villamosság és napsu­gár. Zohr-től. — Zergevadászat a fogarasi havasokon. Egyesy Gézá­tól. — A király Aradon. — Tanács. (Egy kaczérnak.) Kadocsa Elek­től. — A franczia-khinai há­ború. (3 képpel.) — Az esküvő előtt. (Képpel.) — A kormányozható léghajó. (Képpel.) — Irodalom. — Szín­ház. — Művészet. — Kegyelet. — Jog és rend. — — Találmányok. — Divat. — Utazás. — Építkezés. — Tréfa. — Kiállítás. — Hölgyek naplója. — Nyomda és könyvészet. — Gyászrovat.­­ Különfélék. — Sakk hí­rek. — Sakk. — Rejtvények. — Naptár. — Hirdetések. Az „Ország-Világ“ előfizetési ára: Negyedévre 2 frt 50 kr, félévre 5 frt, egész évre 10 frt. Egy füzet ára 40 kr. Egy szám ára 20 kr. Előfizetni legczélszerübben posta­­utalványnyal az „Ország-Világ“ kiadóhivatalában, Buda­pest, Jgránátos-utcza 6. sz. a. lehet. A közönség köréből.*) A „Székely Nemzet“ tekintetes szerkesztőségének. Helytt. A sajtóügyi rendtartás 20. §. alapján kérem következő nyilatkozatomnak helyet adni. Egy társadalmi szörny, kinek nevét szájamra venni is undorodom, a „Székely Nemzet“ tegnapi számában ellenem is dühöng. . . Mielőtt az őt megillető fenyítést megérdem­­lett módon elnyerheti, kijelentem, hogy ellene a btkv. 270 és 271-ik czikkelyei alapján a bűnvádi eljárásnak hivatalból való megindítását távira­tilag kérelmeztem. Sepsi-Szentgyörgy 1884. szeptember 8. Geréb János. *) A válasznak is tért fogunk nyitni. Szerk. IPAR, KÖZGAZDASÁG, Fogarasmegye kiállítása. A fogarasmegyei gazdasági egyesület Foga­­rasban folyó évi október hó 3—8-án vidéki ki­állítást tervezvén, a szeptember 6-án tartott ren­dező bizottsági gyűlés határozata folytán s nem­csak fogaras megyei, hanem szomszédos megye­beli, vagy bárki is állíthat ki valamit díjtala­nul, azon kikötés mellett, hogy más megyebeli csakis díszoklevéllel, mig fogaras megyebeli kiállító pénzjutalommal is dijaztatik, ha t. i. a bíráló­bizottság által erre érdemesnek fog találtatni. Ezen kiállítás a megyére nézve mintegy előkészület a jövő évben Budapesten tartandó orsz. kiállításra, a mennyiben itt fognak kivá­lasztatni azon tárgyak, melyek a budapesti ki­állításra az egylet által felküldetnek. A rendező­­bizotttság által kiadott fölhívás és a kiállítandó tárgyak megállapított sorrendjének itt közölt le­írása mellett tisztelettel fölhívjuk az érdeklődők figyelmét, s hazafias bizalommal várjuk a rész­vételt. Bejelentések és beküldések elfogadtatnak a főispáni titkári hivatalban, úgyszintén a foga­ras megyei állami ménes uradalmi igazgatóságá­nál Bogarason folyó évi október hó 1-éig. Felelős szerkesztő: MALIK JÓZSEF. Társszerkesztő (Csikmegyében): T. NAGY IMRE. NYÍLTTÉRI­ A Székely Nemzet idei szept. 2-ról 135. számában a nyílttéri rovatban egy nyilatkozat jelent meg Féder Móricz aláírása alatt, melyben hamisnak mondja a gyűj­tésre vonatkozó okmányokat, mel­lyel Féder József világ­talan részére könyöradomány gyüjtetik. Kijelentem, hogy az okmányok nem hamisak, csak lejárt időről szóljanak. A­mi a Féder József helyzetét illeti, ma is a kö­­nyöradományokra rá van szorulva, minélfogva a város te­rületén könyöradomány-gyüjtést engedélyeztem. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. szept. 10-én. Császár Bálint, ________ polgármester. *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelős­séget a szerk.

Next