Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-10-09 / 155. szám

Október 9. SZÉKELY NEMZET. Válasz „Zorászter"-nek. K­é­z­d­i-V­ásárhely okt. 1. Tekintetes Szerkesztő­ ur! Tisztelettel kérem, szíveskedjék a becses lapja f. évi 225-ik számának „Tanügy“ rovatá­ban ellenem intézett támadásra irt alábbi vála­szomnak helyet adni. Vannak individuumok, kik csak akkor ér­zik magukat jól, ha másokat támadhatnak. Ilyen individuum az a „Zorászter“ álnév alá rejtő­zött farkas is, aki tehetetlen dühében nekem rontott. „A­milyen a madár, olyan a szólása.“ Jellemzi őt az, hogy álnév alá rejtőzött, és a modor, mel­lyel támadott. Ugyanazért ezt a tá­madást nyugodt lélekkel ignorálhatnám , ha az „Ellenzék“-et csupán K.­Vásárhelytt olvasnák ; mert e város közönsége előtt 11 évi hivatalos működésem és társadalmi életem eléggé ismere­tes. De olvassák az „Ellenzékiét egyebütt is; azért szükségesnek látom válaszolni és „Zorász­ter“ uram piszkolódását kellő világosságba he­lyezni. Mindenek előtt kijelentem, hogy a három­­szék megyei tanítótestület gyűlésein való meg nem jelenésemnek sem nem „fenh­éjázás“, sem nem kicsinylés az oka ; bármennyire akarnák is ezt jóakaróim a testület tagjaival elhitetni. A megyei tanítótestületet, mint ilyent, ná­­lamnál soha senki jobban nem respektálta, a­miről elég alkalma volt magának a testületnek meggyőződést szerezni azon évek során át, míg a tagoknak majdnem egyhangú bizalmából az alelnökséget és később az elnökséget viseltem. Egy pár kiváló jóakarómnak köszönhetem, hogy a testülettel együttmunkálás részemről — nagy sajnálatomra — erkölcsi lehetetlenség. Ezt jól tudják az én jóakaróim , kiket azonban e tu­dat nem gátol abban, hogy rám fenekedjenek s minden eszközt és módot megragadjanak meg­aláztatásomra. S onnét a bősz harag, hogy ez nem akar sikerülni. Avagy nem eklatáns bizo­­nyíték-e erre azon alávaló modor, mel­lyel most is, álarcz alá bújva megrohantak ? Igazán, né­mely emberre nagyon illik az a mondás, hogy: vizet csapol és bort iszik. Vagy tán önök sze­rint, tisztelt jóakaróim, az a helyes út és mód a sokszor emlegetett tanítói tekintély emelésére, ha egymást sárba rántják ? No, váljék kedves egészségükre ! Én ezen az uton önöket nem kö­vetem. Azt is mondja „Zorászter,“ hogy mostoha fiam Borbély Béla,­­kit az „Eötvös-alap“ 100 frt segélyben részesített, nem volt tanuló, ha­nem a tüdővészben otthon sínylődött és a segély kiutalása után pár hó után meghalt. Ibit én erre azt mondom, hogy az ilyen hazugsághoz kell ám igazán arcz, valamint az olyan hiéna-természethez, mely a szegény holtat évek múlva is kiássa sírjából. A tény az, hogy fiam az ösztöndijt mint a csik-somlyói rom. kath­. főgymnázium 5-ik osztályának rendes ta­nulója kérte és nyerte. Igaz ugyan, hogy be­tegség miatt később haza kellett hozatni és itthon meg is halt; de nem „pár,“ hanem több (körülbelül C) hónap múlva, és nem is „tüdő­vészben,“ hanem agyvizenyőben, mint az orvos konstatálta. Persze, „Zoraszter“ uram eszejá­­rása szerint neki nem volt szabad ösztöndíjért folyamodnia, daczára annak, hogy kitűnő tanuló volt, vagy ha már megtette, tilos volt meg­halnia. Bizonyosan a tanítói tekintély emelését czélzó igyekezete és irántam táplált jó indulata vitték „Zorászter“-t arra is, hogy múltammal bíbelődjék, azt állítva, hogy „egyszerű falusi kath. kántorsegéd“ voltam. — No lám mennyire vakká teheti az embert az indulat! „Zorászter“ még azt sem vette észre, hogy ezzel nekem a legnagyobb bókot mondotta ; mert hej nem min­den kántorsegédnek (akár kath., akár ref.) si­kerül ám eljutni minden protekczió nélkül ilyen „magas polczra!“ Különben, hogy én „minő ka­landok után“ jutottam ide, ha kiváncsi reá, el­mondom. A gymnázium falai közül kikerülve, midőn a pályaválasztás nehéz kérdése állott előttem, egy pár tanulótársam példájára és biztatására elhatároztam a tanítói pályára lépni; e végből a gyűri kir. kath. tanitó-képezdének lettem hall­gatójává, hol a tanfolyamot elvégezvén, főelemi tanítói (és nem kántorsegédi) oklevelet nyertem. Négy év múlva, mely idő alatt mint önálló ta­nító működtem, lemondván állásomról, beléptem a keszthelyi gazd. felső tanintézetbe, honnét a harmadik félév után a kultuszminisztérium által 100 frt államsegélylyel a külföldre, resp. Würt­­tembergbe küldettem tanulmányi útra, hol töb­bek közt meglátogattam a hohenheimi gazd. akadémiát és behatóan tanulmányoztam a kirch­­bergi gazdasági intézetet. Hazatérvén, Keszthe­lyen bevégeztem a kiküldetés által félbeszakadt gazd. tanfolyamot és megszereztem a gazdasági diplomát. Egy évi praxis után Keszthelyen a gazdasági felső tanintézet igazgatója mellett, — mint a „Gyakorlati Mezőgazda“ czimű szaklap segédszerkesztője és munkatársa — működtem mindaddig, míg a kultuszminiszter úr ő nagyméltóságának tetszett engem jelenlegi állomásra kinevezni. Mindezen „kalandjaimat“ bármikor és bárki előtt hiteles okmányokkal igazolhatom és ráadásul felmutathatom azt a bizonyítványt is, mely tanúsítja, hogy a felső nép- és polgári iskolánál­ a természettudományi tantárgyak előadására képesítést nyertem a budapesti polg. képezdénél. Tizenegy év óta vagyok a k.-vásárh­elyi felső népiskola igazgatója, és még egyszer sem forogtam abban a veszedelemben, hogy a szé­kely nép elkergessen. E csekély véletlenségen azonban „Zorászter 11 et comp, ne csodálkozzanak, hanem a helyett kegyeskedjenek becses figyel­mükre méltatni az alábbi két — azt hiszem, eléggé hiteles — bizonyítványt. 43. sz. 1884. melynek alapján alólirottak, mint a kézdivásárhelyi felsőnépiskola gondnokságának elnöke és jegyzője a gond­nokság nevében örömünknek tartjuk kijelenteni, hogy Erdélyi Károly úr, felső népiskolánk igazgatója, mind az iskola kormányzatában, mind a tantárgyak előadásában kitűnő eredményt mutatott fel 11 évi igazgatói idejében, s ezért egyfelől, de másfelől műveit bánásmódja, fedhetlen élete s a tudományokban való kitűnő jártassága általán közkedvelt egyénné tette a társadalomban s elöljárói tel­jes elismerését kiérdemelte. A mit hivatalosan, de igaz meggyőződésünk szerint igazolunk. Kézdi-Vásárhelytt, szept. 28. 1884. Székely János, Br. Bánffy Zsigmond, gondnoksági ev­. (p.b.) gondnoki. jegyző. Tanácsi bizonyítvány. Melynél fogva bizonyittatik, miszerint Erdélyi Károly ur a helybeli felső népiskola igazgatója, mind az iskola kormányzatában, mind a tanügyek előadásában 11 évi működése alatt sikerdus eredményt mutatott fel egyfelől, de másfelől bánásmódja, feddetlen élete s tudományokban való jártassága közkedvességben részesítették mind a polgári életben, mind a szellemi fensőbbséggel biró tár­sadalomban ; kiről, mint ilyenről, tiszta meggyőződésünk szerint kiadtuk ezen bizonyitványt. Kézdi-Vásárhely város tanácsa 1884. szeptember 30. Szőcs József s. k. Varga József s. k. polgármester. (p. h.) főjegyző. Ezek utánn nincs egyéb hátra, mint, hogy megköszönjem „Zorászter“-nek rólam való szives megemlékezését és magamat továbbra is nagy­becsű jóindulatába ajánljam. S most engedje meg búcsút vennem annak kijelentésével, hogy ezután sem az ő, sem a rokonérzelmű társainak hasonnemű kacérkodásai által nem fogom ma­gamat annyira ragadtatni, hogy velük szóvál­tásba elegyedjem. Most is leginkább csak az bírt reá, hogy eleget tegyek a „Székely Nem­zet“ idei 150-ik számában védelmemre kelt „Luczifer“ határozott felhívásának, Erdélyi Károly. Bizonyítvány, NAPI HI­­EK. — A trónörökös Ő fensége a magyarói vadászatokra kedden reggel fél hatkor indult Fe­­rencz főherczeggel és még tizennégy személyből álló kíséretével. Ujjok Szászrégenen át vezetett, mely díszesen volt fellobogózva és utczáin a ko­rai idő daczára nagyszámú közönség „éljen“, „hoch“ kiáltásokkal fogadták a trónörököst. A vadászat Kemény Kálmán háló erdőségében tartatik. A trónörökös kíséretével teljesen a báró vendége, ki a vadászat rendezéséről saját em­bereivel gondoskodik. Este a vadásztársaság vis­­­szatért Görgénybe, ma az Adorján feletti erdő­ségekben, Kásva völgyében vadásznak. A trón­­örökösnő délután Pálffy grófnéval kikocsizott Orsova felé, hol megtekintette az Orsova felett emelkedő hegyen látható tizenhetedik századbeli zárda romjait. Innen gyönyörű kilátás nyílik a Firtosra. A trónörökösné őfensége vázlatokat készített rajzmappájába. Csütörtökön délelőtt népmulatság és szalonka vadászat lesz. Délután ő Fenségeik elutaznak Nagy-Károlyba. A nassaui trónörökös-herczeg elutazott Görgényből.­­ Az 1885. évi budapesti országos kiállí­táson a sepsi-szentgyörgyi polgári fiúiskola is részt veszen. A kiállításra bejelentett tárgyak a műlakatos tanműhely készítményei, továbbá sza­badkézi, mértani és iparrajzok. H­áromszékmegye törvényhatósági közgyűlése az anyagok bevásár­lására 150 irtot szavazott meg még a m­últ év végén. A tárgyak közül nagy részben azok kül­detnek fel, melyeket a tanulók a mult iskolai évben készítettek. — Gyárfás Jenő festőművészünk a napokban fejezett be ismét egy gyönyörű képet. A kép „Bál előtt“ czímmel egy fiatal leányt ábrázol, ki báli öltözékével már teljesen elkészült; a varrónő éppen az utolsó öltést teszi a csipkefodor felaggatásához. A mama műértő szemmel vizsgálja az öltözéket, míg a háttérben a kis testvér sóvár pillantást vet a „szép hosszú ruhára.“ Az egész képen elegáns csin ömlik el, ragyogó színpompa, melyet Gyárfás Jenő mesteri kézzel állít elő. A gyönyörű genre-képet Gyárfás Jenő holnap küldi fel az orsz. képzőművészeti csarnok őszi kiállítására, hol a „Bál előtt“ egyike lesz minden bizon­nyal a legmeglepőbb festmények­nek. Jövő számunkban részletesebb ismertetést ho­zunk a képről. — Szász Károly református püspök és bpesti református lelkész jövő vasárnap f. hó 12-én a dél­előtt 10 órakor tartandó isteni tiszteletbe fogja be­köszöntő beszédét elmondani a kálvintéri helvéthitű egyházban. — Érdekes újdonsága lesz a szombati fil­lérestélynek. A sepsi-szentgyörgyi zenekar ugyanis nyitányul előadja Liszt Ferencz k­i­r­á­l­y d­a­­l­á­t, a­mit a közönség nagy érdeklődéssel vár. A fillérestély meghívóját különben a következők­ben közöljük: A sepsi-szentgyörgyi jótékony czélu nőegylet 1884. október 11-én, (szombaton) este a városház dísztermében fillér estélyt ren­dez, melyre a t. közönséget tisztelettel meghív­ják Csutak Jánosné és Jakabos Simonná házias­­­szonyok. A fillér estély programmja: 1. Liszt Ferencz „Királyda­l“-a. Elő­adja a városi zenekar. 2. „A nagymama nevenapja“ (Előkép) Szász Istvánná, Har­­math Domokosné, Szász Lina úrasszonyok, Ja­kabos Róza k. a., Cseh Gyula úr, Csutak Ilus és Nagy Adélka által. 3. „A meglepetés“ (Élőkép) Barth­a Ilka k. a., Barabás Ferencz és Csinády Lajos urak által. 4. „Kettős dal.“ Éneklik: Nagy Leona és Lengyel Ilona k­isas­­­szonyok. 5. „A szökevények.“ (Előkép.) A képletben részt vesznek: Barabás Ferenczné úr­asszony, Csutak Marika és Nagy Mari kisasszo­nyok, Csutak Klára és Csutak Iluska, Barthos József, Cseh Gyula és Nagy Gyula urak. G. Táncz. Kezdete este 8 órakor. Beléptidij szemé­lyenként 20 kr. Felülfizetések köszönettel fogad­tatnak. — Részletes napfogyatkozás lesz f. hó 18- dik napján, mely Európában is látható. — A budapesti bejelentési hivatal felfüg­gesztett főnöke, Daczó János ügyében, dr. Heil Fausztin kir. alügyész meg­tette az indítványt az előnyomozat megindítása iránt a btk. 255. §-ába ütköző s a 362. § szerint minősülő sik­kasztás miatt. Tóth Gerő bíró, akit a törvény­szék a vizsgálattal megbízott, az előnyomozást és a vizsgálati fogságot nyomban elrendelte s ezzel egyidejűleg a nála kihallgatáson levő Da­czó Jánost azonnal le is tartóz­tatta, nehogy a folyamatban levő eljárás si­kere meghiusittassék. Daczót a fogh­ázfelügyelő nyomban átvette s bevezette szobájába. A fo­goly nejének, a ki férjével beszélni kivánt, kí­vánságát nem teljesítették. — Pályázat postamesteri állomásra Élőpatakon tiszti­­szerződés és 100 frt készpénzbeli biztosíték letétele mel­lett. Évi járandóság a fürdő­ évadon kívül, azaz minden évben szeptember 15-től május végéig havi 16 frt fizetés és 4 frt irodai átalány. Kérvények három hét alatt a nagy­szebeni m­. kir. postaigazgatósághoz intézendők. Nagy-Sze­­ben, 1884. évi október hó 3-án. A m. kir. postaigazgató: Follért. — Van mégis Nemezis. Szomorú egy tör­ténet, mit itt elmondunk, de mégis a megnyug­vás bizonyos érzetével tölt el, mert tisztán látjuk benne az osztó igazság kezének működését. Schrei­ber Albert Bécsben házalással kezdte életét. If­júvá serdülvén, szive vonzalma szerint nősült. Neje nagyon ügyes és takarékos asszony volt. Mihelyt annyi pénzt össze bírtak kuporgatni, divatárus üzletet nyitott s czikkeiben annyi iz­­lést fejtett ki s oly megnyerő modorral birt, hogy nemsokára kedvenczévé vált a legelőkelőbb köröknek. A férj is üzletet nyitott s őt is karján hordozta a szerencse. Ehhez hozzá­járult a végletekig egyszerű életmódjuk s huszonöt évi házasság alatt vagyonuk 80,000 frtra rúgott. Ekkor Budapestre tették át laká­sukat. A betegeskedő asszony fölhagyott az üz­lettel, a férj pedig egy nagyon jövedelmező, de nagyon piszkos üzletbe fogott: uzsorás lett. Va­lóságos polypkarokkal ölele magához a legelő­kelőbb gavallérokat ép úgy, mint a szegény hi­vatalnokokat. 1870-ben ezernél többre ment az általa beperelt váltóadósok száma. Néhány év alatt a 80 ezer frt megkétszereződött, de ép oly arányban szaporodott az átok is, mit lelketlen kapzsiságára, könyörtelen szivére szórtak. S az átoknak volt foganatja. Schreibernek két lánya s egy fia volt. Mikor a két gyönyörű hajadon végig sétált a váczi utczán „fény gyűlt a kihalt szemekbe“ is, nem csoda, hogy sokan versenyez­tek értük. Az egyik egy budapesti nemrég sokat emlegetett ügyvéd neje lett, ki durvasággal a fiatal, alig 22 éves asszonyt valósággal megölte. A fiú 20 éves korában halt el s csakhamar kö­vette a gyermekei halála miatt elkeseredett as­­­szony. Az uzsorás másodszor nősült. Második neje szórta a pénzt, fényes házat vitt, melyben csak a szegény mostoha leánynak a sorsa volt sötét. A mostoha kegyetlenségei, az apa rideg­sége öngyilkosságba hajtották. Leugrott a váczi­­körúti házuk 3-ik emeletéről. A csapások ezzel még nem értek véget. A vagyon elfogyott, ennek fogytán a fiatal feleség elhagyta az öreg, 63 éves embert. Schreiber az irgal­masság adományaira szorult. Néha egész na­pon át kint kesergett első felesége s gyerme­kei sírján. Majd ivásnak adta magát s minthogy buját és lelkiismeretének mardosásait a szesz sem volt képes elfojtani, szombaton beleugrott a Dunába. De még halálkinjait is meghosszab­bították. Matrózok kifogták őt a Dunából s a Rókusban két napig küzdött a halállal, mely rajta ma végre megkönyörült. Hány uzsorást fog vajjon megtéríteni e történet olvasása? A „SZÉKELY NEMZET“ táviratai. Görgény-Szentimre, okt. 8. A székely asszonyok társulatának küldöttsége holnap érkezik ide a trónörökösné ő felségét véd­­nökéül felkérendő. A trónörökös a gör­­gényi szegények javára több száz fo­rintot adományozott s intézkedett, hogy a szolgálattevő tisztviselők me­gjut­alm­azt­assanak. Számos kérvény is érkezett a trónörököspárhoz különböző se­gélyezések iránt. A mai vadászaton Würmbrand Leo lőtt egy medvét; egy másik medvét előbb a trónörökös, azután Würmbrand Ferdi­­nánd sebesített meg, de a trónörökös áten­gedte Würmbrad Ferdinándnak. Budapest, okt. 8. A képviselőház Nyári Béla (Ipolyság), Teleki Domokos (Magyarlápos) választását, melyek kérvényekkel támadtat­­tak meg, a bíráló bizottsághoz utasította. 155. szám. IPAR, KÖZGAZDASÁG. A csikmegyei gazd. egyesület kiállítása. Csik-Szereda, okt. 6. A csikmegyei gazdasági egyesület által 1. év október hó 4-én és 5-én Csik-Szentmártonon rende­zett gazdasági állatkiállitásról és cselédjutalmazásról a következő kimutatást közöljük: I. Kiállítók és kiállított állatok. a) Bikák osztályában je­lentkezett .... 20 kiállító 24 db állattal b) Borjas tehenek és Összesen . 258 db II. Jutalmak. 1. A bikák osztályában dijat nyertek: a) Tenyész-bikákkal: Csik-Szentgyörgy község 4 éves bikával 4 db aranyat Kászon-Jak­abfalva „ 4 „ „ 3 „ 71 Fazakas András cs.-szentgyörgyi 1. 2 „ „ Ezen osztályban bírálók voltak: Becze Antal elnök, Baka János jegyző, Fodor Dávid, Funk Já­nos és Solnai Sándor. 2. A borjas tehenek és üszők osztá­lyában dijat nyertek: a) Borjas tehenek közt: Boga Bálint csik-szentmártoni lakos 2*/a éves tehenével 4 db aranyat illetőleg egy szecskavágót, Koncz István csik-tusnádi lakos 7 éves tehenével 3 db aranyat, Pongrácz Péter cs.-bánkfalvi lakos 9 éves tehenével 1 db aranyat. b) 2—3 éves üszők közt: András György, cs.­verebesi lakos 3 éves üsző­vel 3 db aranyat, Ambrus József, kászon-jakabfalvi lakos 2 éves üszővel 2 db aranyat, illetőleg egy vasekét. Dicsérő oklevelet nyertek: a) Borjas tehenekért: Koncz István, Ferencz József, Kerekes József, Márton Ferencz, Fejér István, Szép János. b) Üszőkért: Nagy Dénes, Veres József, Márton Ferencz, Kánya György. Versenyen kivül állítottak ki ezen osz­tályban : a csikmegyei gazdasági felső népiskola és Lázár Domokos, cs.-taploczai birtokos. Mindkettő dicsérő oklevelet nyert. Ezen osztályt bírálták: Vajna Tamás elnök, Deák Ignácz jegyző, Hosszú Ferencz, Arnd Ernő, id. Csiszér Miklós, Gál István, Miklós István. 3. Ö­k­ö­r­t­i­nók és hármas ökrök osztá­lyában díjat nyertek: a) Ökörtinókért: Nagy Lajos, cs.­csekefalvi lakos 4 éves ökör­tinóért 3 db aranyat, illetőleg egy vasekét taligá­val ; Letény Ignácz, cs.-csekefalvi lakos 4 éves ökör­tinóért 2 db aranyat, illetőleg egy vasekét. b) hármas ökrökért: Bertalan István, cs.-szentmártoni lakos 6 éves ökrökért 4 db aranyat, illetőleg egy lánczboronát; Bocskor Dávid, csik-szentmártoni lakos 6 éves ök­rökért 2 db aranyat, illetőleg egy vasekét. Dicsérő oklevelet nyertek: a csik­megyei gazdasági felső népiskola­ versenyen kivül állított 2 db pinzgaui ökréért, csekefalvi lakos György Dénes, csik-szentgyörgyi lakos Gál István, csik-szentsim­oni lakos Szép János, csik-szentmártoni lakos Keresztes Lajos és csik-szentimrei lakos Tankó Ferencz. Ezen osztályt bírálták : Madár Imre elnök, Ma­dár Mihály jegyző, Nagy József, Bardocz István, Bors Benedek, Kovács Gergely. (Folyt. köv.) Felelős szerkesztő: MÁLIK JÓZSEF. M­­ szerkesztő (Csikmegyében): T. NAGY IMRE. Csik-Szentkirály „ 3 „ „ 2 „ 11 Csik-Szentimre „ 3 „ „ 1 nn b) 2—3 éves növendék-bikákkal Kovács Ferencz cs.-csatószegi lakos 2 é. bik. 3 db. ar. Czikó Ferencz cs.-mindszenti „ 2 n n 2 „n Gergely Károly cs.-szentsimoni „ 2 n n 2 „n Kovács Antal cs.-mindszenti „ 2n n 1 „ n­ Ferencz Lajos csik-tusnádi „ 2n n 1 „n Fejér András cs.-szentgyörgyi „ 2n n 1 „n Ferencz József csik-tusnádi „ 2n n 1 nn Kovács Gergely cs.-verebesi „ 2n n 1 nn Dicsérő oklevelet nyertek. A csikmegyei gazdasági felső népis­kola versenyen kivül kiállított 2 éves bikáért András János cs.-szentkirályi lakos 2 „ „ Bálint Ignácz csik-menasági „ 2 „ „ Ferencz Lajos csik-tusnádi „ 2 „ „

Next