Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)
1885-01-01 / 1. szám
Január 1. Újévre. Minden érdekes ha új. Még talán az év is. így kezdeni a nótát alkalmi poézis és ha nem is tartja ki, nem egyéb az ok, hanem csak az, mert maga az év gyakran igazán prózai. Vannak nagy számmal, kik ez év kegyét talán számításon kívül hagyják, de ezek mellett legtöbben úgy gondolkoznak, hogy Nincs halandó ki ettől Valamit ne várna, A szerény igénynek is Nagy a foka már ma. Azon változatos világ is, mit öregek és ifjak serege jár le egy év keretében, bár különböző érdekek szolgálatát várja, mégis eleget tehet ez év, mert Míg az öreg a múltban keresi az élvet, Az ifjú szép jövőért ! Várja az újévet. A magyar haza dicsősége és jóléte, melyet a letűnt századok megalkottak, s a honszeretet mindig híven ápolt, hogy továbbra még szebben tündökölhessen A dicső Magyarhonnak Legyen legszebb éke, Áldást hozó szabadság, Egyetértés, béke. A négy folyam gazdag területén a jólétet megalkotó erőt a porból fejti ki a gondviselés hatalma, s az emberi munka és szorgalom, s azért A mit a föld megigér Ne vegye az éget; Kalász, gerezd, drága érez Fizessen bőséggel. Ia már a nyugati czivilizáczió társadalmi életünk vitorlájába kapott és visz — mondhatni — nem mindig a legjobb után, ne engedjük, hogy gyengeségünk elfajuljon, vagy az elmaradottság bűne terheljen, hanem jólét mellett jusson ki Divatra is holmi. S ne kelljen az adósság Terhét tovább tolni. Még a fiatalság szerény kívánatának sem lesz nehéz eleget tenni, s azt hiszem mindkét nem követeléseiből leenged, csak hogy Leányt, legényt a vénség Ne vegyen szájára. Papot gazdagítson a Sok esketés ára. Mint legfőbb nemzeti kincs, az irodalom fejlődése érdekében mindig meghozta áldozatát e nemzet, s nagyobb felvirágzását látjuk azon mód által, hogy Könyváruló, szerkesztő Nagy pártfogás árán Könyvet, lapot ne adjon A vevőnek drágán. Egy hosszú év is megsokalja, ha még több oldalról is igénybe veszem már jól ismert szűkkeblűségét, s másoknak is engedvén a térből, azon alázatos záradékkal kívánok boldog újévet, hogy Legyen boldog mindenki E szép dicső honban. Nyolczszáznyolczvanötreim. Ez legyen a programm. Janó Lajos. SZÉKELY NEMZET. 1. szám. remények vörös tintával sárga selyemre vannak írva és dúsan aranyozott könyvbe kötve. — Postaügy. A gyergyó-alfalui és gyergyó-szentmiklósi postahivatalok között szervezett kocsiküldöncz postajárat 1885. évi január 1-től kezdve a következőkép változtattatik meg : Indulás : Gyergyó-Alfaluból reggeli 6 óra 30 perczkor: Érkezés: Gyergyó-Szentmiklósra 7 óra 30 p., Indulás: Gyergyó-Szentmiklósról 8 órakor. Érkezés: Gyergyó-Alfaluba 9 órakor. Mi ezennel közhirré tétetik. Nagy-Szeben, 1884. decz. hó 27-én. A m. kir. postaigazgató: Bene. NAPI HÍREK. — Boldog újévet kívánunk a Székely Nemzet olvasóinak ! — Székely szoba az orsz. kiállításon. A házi ipari szakcsoport bizottsága közelebb tartott ülésében elhatározta, hogy függetlenül a székely háztól, melyet a székely közmivelődési egylet saját költségén állít fel, a házi iparcsarnokban egy külön paraszt székely szobát rendez be. E szobában ki lesznek állítva a székely házi ipar összes czikkei, ezenkívül élethű bábalakokon be lesznek mutatva a székelyföld jellemzetes és festői népviseletei. — A budapesti országos kiállítás csikmegyei háziipar bizottságának megbízásából Éles Elek, kir. tanfelügyelő és Deák Ignácz, közgazd. előadó megkezdették a megyében körútjukat a kiállítandó czikkek összegyűjtése végett. Ez ideig Menaság, Dánfalva, Karczfalva, Jenőfalva, Szt.-Tamás és Szt.-Domokos községekből gyűjtöttek, illetőleg vásároltak össze, főleg a régi székely fonó- és szövőipar köréből igen érdekes tárgyakat, melyek a helybeli polg. leányiskolánál megtekinthetők. Közelebbről az Olt melletti alsó községekbe, Gyimesbe és Gyergyóba fognak kirándulni a már is érdekes gyűjtemény kiegészítése végett. Az összegyűjtött háziipari tárgyakból, mielőtt a kiállításra felküldetnének, a polg. iskolánál egy kiállítás fog rendeztetni, hogy az érdeklődő közönségnek alkalom adassák megtekinteni, hogy megyénk ezen iparága miként lesz képviselve az országos versenyen. — Nagy tűz volt a karácsonyi ünnepek alatt Közép-Ajtán. A tűz hét gazdának lakóházát és összes melléképületeit elhamvasztotta. A tűz eredetére nézve a következőkről értesülünk. Volt Közép-Ajtán egy csirkefogó mákvirág, név szerint Sándor István, aki apró-cseprő tolvajlásokkal régóta foglalkozik már. Az ünnepek alatt tyukhúsra éhezett és egy ketreczet szerencsésen meg is ostromolt, ahonnan a tyúkot hóna alá vette; csakhogy rajta csípték s „in flagranti“ úgy helyben hagyta a háznépe, hogy véres arczczal menekülhetett. Másnap már egy pinczét tört fel a jó madár s onnan egy kenyeret emelt el; a káros gazda észrevette a tolvajt s utána lőtt, de nem találta. Akkor Sándor István boszuból felgyújtotta a gazda szalmakazalát s ettől elégett hét szomszédos gazdának — mint fentebb Írók — lakóháza és összes gazdasági épülete. A drága mákvirág Közép-Ajtáról kereket oldot és S.-Szentgyörgyön át Oláhországba akart szökni, hanem itt Salamon Antal, városunk derék csendőr-őrmestere, elcsípte a gyanús ficzkót, aki legott be is valló gaztettét. A gyujtogatót átkisérték N.Ajtára, a járásbírósághoz. — A csikszeredai „Polgári olvasókör“ deczember 28-án délután 4 órakor tartotta 1884-ik évi záró közgyűlését. A közgyűlésen a tagok szép számmal jelentek meg. Az elnöki megnyitó után a jegyzői jelentést olvasta fel Ilajnód Ignácz jegyző, melyben a kör évi működését részletesen vázolta. Egyúttal ő terjesztette elő a pénztár állapotáról, a könyvtár és vagyon állapotáról, a számvizsgáló bizottságok által beterjesztett írásbeli jelentéseket, melyeket a közgyűlés helyeslő tudomásul vett azon hozzáadással, hogy a kör tőkeasztalára vonatkozólag a választmány meg lett bízva, miszerint a jövő évre előnyösebb feltételeket eszközöljön ki a körnek helyiséget adó vendéglőssel, mert a lefolyt év alatt a tekeasztal fentartása többe került, mint mennyi bevételt a körnek biztosított. Elfogadta a közgyűlés a választmánynak azon indítványát, hogy az alapszabályok oda módosíttassanak, mely szerint a kör ne évről-évre alakuljon újra, hanem azok, kik a körnek tagjai, mindaddig tagoknak tekintessenek, míg kilépési szándékukat az elnökségnek be nem jelentik. Ezen indítvány elfogadásával eleje lesz véve azon abnormis állapotnak, hogy a kör minden végén vagy elején újra alakuljon. A választmány megbizatott, hogy az alapszabályoknak ily értelemben leendő módosítását a belügyminisztériumnak leendő helybenhagyás végett terjessze föl. Ezután elnök T. Nagy Imre a maga és a választmány nevében megköszönve a közgyűlésnek egy év előtt bennök helyezett bizalmát, viselt állásukról lemondott. A közgyűlés Baktsy Gáspár kir. körjegyző indítványára T. Nagy Imrét újból egyhangúlag elnökké választotta, kinek elnöksége és Szántó József körjegyzősége mellett az uj tisztikar következőleg alakult meg: alelnök: Antal József, jegyző: Szántó József, pénztárnok: Szopos Elek, gazda és könyvtárnok: Szabó Lajos, ügyész: Csedő István, választmányi tagok: Baktsy Gáspár, Veress Lajos, Deák Ignácz, Orbán Péter, Böjthe Sándor, Kadrzsavek János, Nagy István és Hajnód Ignácz. Ezzel a közgyűlést elnök bezárta. — Tudorrá avatás a király szine előtt. Ritka szerencse érte a bécsi egyetem egyik szorgalmas joghallgatóját. A király Műnk Jánost, tekintettel kitűnő tanulói pályájára, azzal tüntette ki, hogy „sub auspiciis imperatoris“ avattassák tudorrá. A király személyét az ünnepélyen Kutschera udvari tanácsos a helytartóság alelnöke képviselte. A prodékán a jelölthöz intézett beszédében kiemelte, hogy egy diaikapun át lép a gyakorlati életbe. „Önt — mondá — élte kezdetén érte az a kitüntetés, melyet az államnak érdemekben megőszült hit szolgái csak éltük alkonyán érhetnek el. Az uralkodó észrevette és kitüntette önt, holott ön az államért mit sem tett, mert amit eddig becsülettel és buzgóan végezett, azt csak önmagáért tette. Most eljött az idő, hogy kettőzött buzgalommal tegye azt, amiért előzetesen ki lett tüntetve. Minden jogász az állam szolgája, szolgálja ön az államot a szó magasabb és fenköltebb értelmében. A beszéd végeztével Kutschera átadta a jelöltnek a király ajándékát: az uralodó nevének kezdő betűivel ellátott gyémánt gyűrűt. — Meghívó. Van szerencsénk a Csíkszeredai korcsolyázó egylet t. választmányi tagjait, a „Csillag“ szállodában, 1885. év január hó 3-án d. u. 5 órakor tartandó választmányi gyűlésre tisztelettel meghívni. Tárgy: 1. A tagdijak beszedése iránti határozat. 2. Az egylet által megtartandó bál tárgyában beadott inditvány felett határozat. 3. Egyéb indítványok. Csíkszeredán, 1884. évi deczember 30-án. Kátai Gyula egyl. alelnök. — Mozi. Csik-Szeredában és a környéken mindenki ismeri Mozit, a különben ártatlan, de mindig vig kedvű csendes őrültet. Ott lemegyen az utczán és fütyörész vígan. Csak néha-néha üt egyet elmaradhatlan botjával a bokájára s ilyenkor levágtatva fut az utczán. Majd nagy „bógatás“-sal megáll. Egy szivart, vagy egy krajczárt kér s azzal tovább áll. Télben is mezítláb és hajadan fővel járva, nem árt meg neki az idő zordonsága. Ép egészséges mindig. Úgy cseppent ide Szeredába , senki sem tudja, hogy igazában hová való. A napokban szokásos körútjára járt valamelyik szomszéd faluban. Útközben valami víg kedvű, lövöldöző czigány kompániával találkozott, kik közül az egyik elég virtust látott abban, hogy a szegény boldogtalannal pisztolyból szembe lőtt. A sörétek összetorzították arczát s így feldagadt pofával járt kelt az utczán és panaszolta sorsát a járókelőknek. A rendőrség azonnal intézkedett kórházba szállítása iránt. — Földrengések. A Spanyolországból érkező hírek egyre nagyobbnak tüntetik föl a déli és középtartományokban a földrengés által okozott szerencsétlenséget. E hó 26-án esti 9 óra előtt 5 perczczel két óriási lökés volt érezhető Madridban és az ország több más vidékén. A lökés iránya délről észak felé terjedt és két másodperczig tartott. Madridban számos épületben esett kár. Egyszerre megállt minden óra, a harangok megkondultak, az ablaküvegek pedig csörögtek. A népet rettegés fogta el. A madridi operaházban, ahol ép a Lucziát adták, az énekesek egyszerre elhallgattak és a közönség kifelé kezdett menekülni; csak a karnagy lélekjelenlétének köszönhető, hogy riadás nem támadt s az előadást be lehetett fejezni. A földrengést Spanyolország egész déli részén, Portugáliában és a beleári szigeteken is érezték. Granadában, Sevillában, Córdobában és Pontevedrában falak dőltek be és emberek sebesültek meg. A granadai székesegyház homlokzata a földrengés következtében aggasztóan sülyedt. Albuma város nagyrészben elpusztult, 300 ember életét vesztette. A szevillai székesegyház és a Giralda megsérültek. Albanuela lakosságának fele a földrengés áldozatává esett. A granadai székesegyház egyike a spanyol föld legszebb építményeinek . Capilla real nevű sírboltjában nyugszik Katholikus Ferdinánd és Izabella, Örült Johanna és Szép Fülöp. A szevillai Giralda, ez a gyönyörű mór mecsettorony, 67 méter magasan álló karzatáig spirál alakú és még ezenfelül 28 méterre emelkedik. A hit bronzszobra koronázza meg az épületet; a székesegyház maga óriási nagy, 37 kápolnája és öt hajója van. A szintén tönkrement Alhamának 8000 lakosa van. Svarinthiából is földrengések híre érkezik ; Klagenfurtból távirják mai kelettel . Tarvisban és környékén szombaton éjjel több ízben erős földrengést, különösen három nagyon erős lökést éreztek. Sok épület fala megrepedezett. — Öngyilkosság. Boyer Ferenczet, Brassónak egykori jómódú polgárát, karácsony első napján felakasztva találták lakásán. Többször megkisérlette már az élet terheit magáról lerázni, de mindig megakadályoztatott, mig végre most sikerült az öngyilkosságot végrehajtani. — Egy ember, a ki a feleségét eladta. Piskolt községében K. Kozma György a beállott karácsonyi ünnepek alkalmából megszomjuhozván, mert másként pénzt teremteni nem tudott, elment a korcsmába, ahol a jelen voltaknak azt mondta, hogyha akad vevő, áruba bocsátja feleségét. A nem épen megvetendő menyecske megszerzésére akadt is árverelő s mindjárt egy jelenvolt 1 írt 50 krt ígért azért. Egy másik ember, Nikita György azonban a gavallért akarván játszani, egyszerre 10 irtot ajánlott, de feltételül kikötötte, hogy eladó az asszonyt reggel átadni köteles, különben az adott összeg kétszeresét fizeti és egy kanta bort. Az alku létrejött. K. Kozma György a feltétel elfogadása mellett a 10 irtot felvette. Nikita másnap reggel két tanúval az asszony átvétele végett megjelent, azonban Kozma uram a szerződés teljesítését megtagadván, most a nagykárolyi hatóság ítél a peres ügy felett. — Apróságok. Karácsony napján. Megelőző este a mama rosszul érezte magát és a kis Georges-ot jókor fektették le. Másnap bevezetik a mama szobájába és rózsás bölcsőt mutatnak neki, melyben egy apróság fészkelődik. — Nézd csak fiacskám — mond az apja — míg te aludtál, a jó Isten egy kis testvért küldött. — Ah! már tudom —■ válaszol okos mosollyal a kis Georges — mama is a kéménybe tette czipőit és a kis Jézuska beletette ajándékát. — Két serdülő leányka csevegése: — Csókoltál már olyan férfit, kinek bajusza van? — Még sohasem. Milyen lehet az ? — Magam sem tudom. De itt van a papa ruhakeféje, próbáljuk meg! — Kazánrobbanás egy török hajón. Prevesából (Albánia) hajmeresztő szerencsétlenségnek vesszük hírét. Egy az odavaló kikötőben időző török hajón kazánrobbanás történt és tizenegy embert megölt. A robbanást egy török főgépész járatlansága és ügyetlensége okozta. A gépészt a konstantinápolyi tengerészeti hatóság küldte Prevesába az említett hajó megsérült gépének helyreállítására. A kikötőváros lakossága fel van bőszülve a hanyagság miatt, mely a török hajókon egyátalán uralkodik. Erősen aposztrofálják a konstantinápolyi tengerészeti hatóság könnyelműségét is, a mely már annyiszor okozott szerencsétlenséget. — Kimutatás a gyergyó-szárhegyi szegény tanulókat segélyező egyesület javára 1884. évi november havában befolyt adakozásokról. Both Ferencz pléh. 5 frt, Bartalis Ignáczné 5, Vákár Jakabné 2, Bartalis Linka, Vákár Lászlóné, Orbán Teréz, Székely Jánosné 1—1, Miklósy Kén, Béla, Jenő és Viktor négy gyermektestvér 4 írt, Szekula Mari 50 kr, Ferencz Jánosné, Ferencz Zsigmondné, Czimbalmos Józsefné 40—40, Kozma Ferenczné, Mardirosz Kristóf 30—30, Szabó Sándorné, Ferencz Sándorné, Barabás Sándorné, N. N., Fodor Alajosné, Ferencz Ignáczné, Tóth Antalné 20—20, Simon Sándorné 15, Salgó Józsefné, Horváth Elekné, Kozma Istvánná 10—10, Kozma Ignácz 12, Ambrus Balázsné, Minizer Antalné, Polgár Gáspárné, Márdirosz Mártonná, Deár Péterné, Molnár Ferenczné, Csergő Ignáczné, Ambrus Alajosné, Fazakas Imréné, Bartis Imréné, Fazakas Ignáczné, Gáspár Dánielné, Csergő Károlyné, Tass Istvánná, Deák Istvánná, Ungar Elekné, Gurzó Istvánné, Varterész Péter, Bartis Ignáczné, Gábor Ignáczné 10—10 kr, 10 kron alól adakoztak szegénysorsuak között 80-an 2 frt 59 frt, összesen készpénzben 30 frt. — Gyűlt továbbá gabona 20 véka és pedig: Császár Józsefné 2, Oláh Tamásné, Rácz Ignáczné 1— 1 véka, Dezső Lajosné 4 kupa, Szabó Sándorné 3, Czimbalmos Antalné, Illyés Balázsné, Becze Antalné 2— 2, Kulcsár Lajosné 3, Szász Antalné, Szabó Máténé, Gál Antalné, Gencsi Sándorné, Laczkó Tamásné, Korpos Ignáczné, Blüss Albertné, Kozma Ignáczné, Major Antalné, Czimbalmos Lajosné, Ferencz Jánosné, Korpos Istvánné, Polgár Imréné, Korpos Ferenczné, Lukács Sándorné, Ambrus Andrásné 2—2, Csergő Lajosné, Bartis Mihályné 4—4, Ferencz Gergelyné 8, György Lajosné 2, Tóth Elekné 8, Ferencz Lajosné, Pál Ambrusné 2—2, Szabó Mihályné 4, Pál Jánosné, Beres Józsefné, Lőrincz Ferenczné, Ferencz Józsefné 2—2 kupa, 2 kupán alól adakoztak 4 véka 4 kupát. Gy.Szárhegyen, 1884. decz. hó 28-án. Bartalis Ignáczné, elnök. Székely Jánosné, titkár. Özv. Miklósy Antalné, pénztárnok. — Fődolog a khinaiaknál. A khinai birodalom kormányzó császárnője, Tzu-Ann asszony e hó közepén ünnepelte ötvenedik születésnapját. A pekingi közoktatásügyi miniszter ez alkalomból ötven költőt bízott meg ugyanannyi dicshymnusz készítésével, melyeket az udvari és állami méltóságok nyújtottak át a császárnőnek. A kölRég nem volt szerencsém Karatnáról közczélu mozgalomról tudósítani. Most már hallgatnom nem lehet, mert a lefolyt karácsonyi ünnepeket egy oly üdvös czélu aktus zárta be, amelynél méltóbbal azokat berekeszteni nem lehetett volna. Ugyanis f. hó 27-én a helybeli vöröskereszt-fiókegylet által egy tánczvigalom rendeztetett, összekötve felolvasással, szavalattal és sorsjátékkal. No, ennyi minden jó és szép egy kalap alá szorítva, hozzá még potom 50 kr belépti díjjal is csak képes lett összegyűjteni a helybeli s vidéki mindkét nemen levő fiatalságot, sőt még az öregséget is. Jelentek is meg elegen. Az iskolaterem zsúfolva lett csakhamar s kezdődött a program exequálása. Legelébb is S. J. barátunk olvasott fel a hiúságról, de hogy mit, azt már nem tudom megmondani, mert a falusi fesztelenség odáig terjedt már ezen első pontnál, hogy én, ki a felolvasás alatt egy a legtávolabbi szögletben kénytelen lettem kuttogni, a nagy diskursus és közbeszólások miatt nem vehettem semmit ki. Hogy vége lett a felolvasásnak, azt onnan tudtam meg, hogy a czigányok, mint valami sikerült toasztra a t. publikum tapsa helyett egy kemény tussal feleltek rá. A második pont volt a szavalat. Ez már, minthogy női ajkakról hangzott, képes volt az eddigi diskursus durját a legszelídebb múltra redukálni, így ennek a végén is felhangzott a czigány tus is hatalmasabbnak tetszett. Következett a sorsjáték. Volt ott minden összeajándékozott nyereménytárgy. A cserépfazékba rakott számok oly szerencsés keveréket alkotának, hogy azon barátunk, ki a számok kihúzására vállalkozott, még pedig minden erőltetés nélkül, minden saját maga által megvett sorsjegyet szerencsésen kihúzott. Sőt a szerencse odáig fokozódott, hogy azon pankó is, melybe egy gyűrű volt belesütve, s mely többi pankótársaival együtt 5 egész krajczáron e barátunk által árusittatott el, a véletlen által éppen az ő tulajdonába ment. Aztán ne bízzék az ember a szerencsében ! Végül rá került a sor a tulajdonképpeni bálra. Minő zene ! Három egész szál czigányficzkó a javából, a téglavetők közül : egy brugós és két hegedűs. Szerencsés publikum, mely ily zene hangjai mellett lejthet. Bezzeg, más zene hangjai mellett kénytelen az ember, ha a zenész csárdást, polkát vagy valezert húz, csárdást, polkát vagy valezert tánczolni. Nem úgy ám itt. Itt a zenész húz valamit, amiről nem lehet tudni az polka-e, csárdás e avagy krakoviánka. És a tánczos jár rá, ami neki jobban tetszik, csárdást, polkát avagy valezert. Ez már non-plus-ultrája a tánczos publikum kényelmének. S ezen rendkívüli zene csak 4 frtot kóstál egy egész éjszakára. Hyen muzsikát ajánlok én aztán a farsangra minden bálrendező bizottságnak : olcsó és kényelmes. És ajánlom még a zenekar mellé B. K. barátunkat, aki, hogy a franczia négyes helyett nehogy mégis a publikum valezerra találjon tánczolni, oda állott és hatalmas füttyével s énekével segített nektek. Ilyen szép bál vala ez a tegnap esték. Egyéb iránt a tiszta haszonról az illető rendezők fognak beszámolni. Én magamat továbbra is a t. szerkesztő ur grácziájába ajánlva, vagyok alázatos szolgája !ejteki Botond. Karatna, decz. 28. Tisztelt Szerkesztő ur ! Mulatságok. A baróthi vöröskereszt-fiókegylet pénztára javára Baróthon, a vársoház nagytermében 1885. január 3-án fillérestélyt rendez, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja a választmány. Program: 1. Nyitány. Előadja a zenekar. 2. „Faust“ (Képlet). 3. Szavalat Zádor Gézáné urhölgy által. 4. „Hófehérke“ (Képlet). 5 Tilinkójáték Remenyik Kálmán úr által. 6. A „tékozló fiu“-ból a „Tündér jelenet“ (Képlet). 7. Szavalat Török Ferencz ur által. 8. „Népdal“ (Képlet). 9. Táncz. Belépti díj: személyenkint 30 kr. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete 1/2 7 órakor, # Étfalván. A karácsonyi ünnepek befejezéséül csinos tánczestélyt rendezett az ifjúság. Sok szép fiatal leány vett részt a kedélyes mulatságban, a tánczosokat alig volt képes befogadni az iskola tágas terme. A négyesekben 40—50 pár vett részt A helyiség díszítésében a helybeli tanító ur fáradozott. A sepsi-szentgyörgyi kereskedő ifjúság nagy számban jelent meg, a tánczkedvelő hölgyközönség örömére. A s.-szentgyörgyi zenekar buzgó kitartással játszta a talpalávalókat egész éjen át s a farsangi bál hasonló sikerének reményében távozott a vidám közönség a kedves időtöltés színhelyéről. A „SZÉKELY NEMZET“ táviratai. Budapest, decz. 31. A Pulszky’-jubileum az akadémiában a tudományos, írói és művészi testületek nagy részvételével végbement. Az ünnepélyre számos üdvözlő levél és távirat érkezett, köztük a trónörökös távirata is. Ünnepély után diszlakoma volt, melyen számos felköszöntők mondattak.