Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)

1885-01-01 / 1. szám

Január 1. Újévre. Minden érdekes ha új. Még talán az év is. így kezdeni a nótát alkalmi poézis és ha nem is tartja ki, nem egyéb az ok, hanem csak az, mert maga az év gyakran igazán prózai. Vannak nagy számmal, kik ez év kegyét talán számításon kívül hagyják, de ezek mellett legtöbben úgy gondolkoznak, hogy Nincs halandó ki ettől Valamit ne várna, A szerény igénynek is Nagy a foka már ma. Azon változatos világ is, mit öregek és ifjak serege jár le egy év keretében, bár különböző ér­dekek szolgálatát várja, mégis eleget tehet ez év, mert Míg az öreg a múltban keresi az élvet, Az ifjú szép jövő­ért ! Várja az újévet. A magyar haza dicsősége és jóléte, melyet a letűnt századok megalkottak, s a honszeretet mindig híven ápolt, hogy továbbra még szebben tündököl­hessen A dicső Magyarhonnak Legyen legszebb éke, Áldást hozó szabadság, Egyetértés, béke. A négy folyam gazdag területén a jólétet megalkotó erőt a porból fejti ki a gondviselés ha­talma, s az emberi munka és szorgalom, s azért A mit a föld megigér Ne vegye az ég­et; Kalász, gerezd, drága érez Fizessen bőséggel. I­a már a nyugati czivilizáczió társadalmi éle­tünk vitorlájába kapott és visz — mondhatni — nem mindig a legjobb után, ne engedjük, hogy­­ gyengeségünk elfajuljon, vagy az elmaradottság bűne terheljen, hanem jólét mellett jusson ki Divatra is holmi. S ne kelljen az adósság Terhét tovább tolni. Még a fiatalság szerény kívánatának sem lesz nehéz eleget tenni, s azt hiszem mindkét nem köve­teléseiből leenged, csak hogy Leányt, legényt a vénség Ne vegyen szájára. Papot gazdagítson a Sok esketés ára. Mint legfőbb nemzeti kincs, az irodalom fejlő­dése érdekében mindig meghozta áldozatát e nem­zet, s nagyobb felvirágzását látjuk azon mód által, hogy Könyváruló, szerkesztő Nagy pártfogás árán Könyvet, lapot ne adjon A vevőnek drágán. Egy hosszú év is megsokalja, ha még több ol­dalról is igénybe veszem már jól ismert szűkkeblű­­ségét, s másoknak is engedvén a térből, azon alá­zatos záradékkal kívánok boldog újévet, hogy Legyen boldog mindenki E szép dicső honban. Nyolczszáznyolczvanötre­im. Ez legyen a programm. Janó Lajos. SZÉKELY NEMZET. 1. szám. remények vörös tintával sárga selyemre vannak írva és dúsan aranyozott könyvbe kötve. — Postaügy. A gyergyó-alfalui és gyer­­gyó-szentmiklósi postahivatalok között szervezett kocsiküldöncz postajárat 1885. évi január 1-től kezdve a következőkép változtattatik meg : Indulás : Gyergyó-Alfa­­luból reggeli 6 óra 30 perczkor: Érkezés: Gyergyó-Szent­­miklósra 7 óra 30 p., Indulás: Gyergyó-Szentmiklósról 8 órakor. Érkezés: Gyergyó-Alfaluba 9 órakor. Mi ezen­nel közhirré tétetik. Nagy-Szeben, 1884. decz. hó 27-én. A m. kir. postaigazgató: Bene. NAPI HÍREK. — Boldog újévet kívánunk a Székely Nem­zet olvasóinak ! — Székely szoba az orsz. kiállításon. A házi ipari szakcsoport bizottsága közelebb tar­tott ülésében elhatározta, hogy függetlenül a székely háztól, melyet a székely közmivelő­dési egylet saját költségén állít fel, a házi iparcsar­nokban egy külön paraszt székely szobát rendez be. E szobában ki lesznek állítva a székely házi ipar összes czikkei, ezenkívül élethű bábalako­kon be lesznek mutatva a székelyföld jellemze­­tes és festői népviseletei. — A budapesti országos kiállítás csikme­­gyei háziipar bizottságának megbízásából Él­es Elek, k­ir. tanfelügyelő és Deák Ignácz, közgazd. előadó megkezdették a megyében körútjukat a kiállítandó czikkek összegyűjtése végett. Ez ideig Menaság, Dánfalva, Karczfalva, Jenőfalva, Szt.-Tamás és Szt.-Domokos községekből gyűj­töttek, illetőleg vásároltak össze, főleg a régi székely fonó- és szövő­ipar köréből igen érde­kes tárgyakat, melyek a helybeli polg. leány­iskolánál megtekinthetők. Közelebbről az Olt melletti alsó községekbe, Gyimesbe és Gyer­­gyóba fognak kirándulni a már is érdekes gyűj­temény kiegészítése végett. Az összegyűjtött háziipari tárgyakból, mielőtt a kiállításra fel­küldetnének, a polg. iskolánál egy kiállítás fog rendeztetni, hogy az érdeklődő közönségnek al­kalom adassák megtekinteni, hogy megyénk ezen iparága miként lesz képviselve az országos ver­senyen. — Nagy tűz volt a karácsonyi­ ünnepek alatt Közép-Ajtán. A tűz hét gazdának lakóházát és ös­­­szes melléképületeit elhamvasztotta. A tűz eredetére nézve a következőkről értesülünk. Volt Közép-Ajtán egy csirkefogó mákvirág, név szerint Sándor István, a­ki apró-cseprő tolvajlásokkal régóta foglalkozik már. Az ünnepek alatt tyukhúsra éhezett és egy ketreczet szerencsésen meg is ostromolt, a­honnan a tyúkot hóna alá vette; csakhogy rajta csípték s „in flagranti“ úgy helyben hagyta a háznépe, hogy véres arczczal menekülhetett. Másnap már egy pinczét tört fel a jó madár s onnan egy kenyeret emelt el; a káros gazda észrevette a tolvajt s utána lőtt, de nem találta. Akkor Sándor István boszuból fel­gyújtotta a gazda szalmakazalát s ettől elégett hét szomszédos gazdán­ak — mint fentebb Írók — lakóháza és összes gazdasági épülete. A drága mákvirág Közép-Ajtáról kere­ket oldot és S.-Szentgyörgyön át Oláhországba akart szökni, hanem itt Salamon Antal, városunk derék csendőr-őrmestere, elcsípte a gyanús ficzkót, a­ki legott be is valló gaztettét. A gyujtogatót át­­kisérték N.­Ajtára, a járásbírósághoz. — A csik­szeredai „Polgári olvasókör“ deczember 28-án délután 4 órakor tartotta 1884-ik évi záró közgyűlését. A közgyűlésen a tagok szép számmal jelentek meg. Az elnöki megnyitó után a jegyzői jelentést olvasta fel Ilajnód Ignácz jegyző, melyben a kör évi működését részletesen vázolta. Egyúttal ő terjesztette elő a pénztár állapotáról, a könyvtár és vagyon állapotáról, a számvizsgáló bi­zottságok által beterjesztett írásbeli jelentéseket, melyeket a közgyűlés helyeslő tudomásul vett azon hozzáadással, hogy a kör tőkeasztalára vonatkozólag a választmány meg lett bízva, miszerint a jövő évre előnyösebb feltételeket eszközöljön ki a körnek he­lyiséget adó vendéglőssel, mert a lefolyt év alatt a tekeasztal fentartása többe került, mint mennyi be­vételt a körnek biztosított. Elfogadta a közgyűlés a választmánynak azon indítványát, hogy az alap­szabályok oda módosíttassanak, mely szerint a kör ne évről-évre alakuljon újra, hanem azok, kik a körnek tagjai, mindaddig tagoknak tekintessenek, míg kilépési szándékukat az elnökségnek be nem jelentik. Ezen indítvány elfogadásával eleje lesz véve azon abnormis állapotnak, hogy a kör minden végén vagy elején újra alakuljon. A választmány megbizatott, hogy az alapszabályoknak ily értelemben leendő mó­dosítását a belügyminisztériumnak leendő helyben­hagyás végett terjessze föl. Ezután elnök T. Nagy Imre a maga és a választmány nevében megköszönve a közgyűlésnek egy év előtt bennök helyezett bi­zalmát, viselt állásukról lemondott. A közgyűlés Baktsy Gáspár kir. körjegyző indítványára T. Nagy Imrét újból egyhangúlag elnökké választotta, kinek elnöksége és Szántó József körjegyzősége mellett az uj tisztikar következőleg alakult meg: alelnök: Antal József, jegyző: Szántó József, pénztárnok: Szopos Elek, gazda és könyvtárnok: Szabó Lajos, ügyész: Csedő István, választmányi tagok: Baktsy Gáspár, Veress Lajos, Deák Ignácz, Orbán Péter, Böjthe Sándor, Kadrzsavek János, Nagy István és Hajnód Ignácz. Ezzel a közgyűlést elnök bezárta. — Tudorrá avatás a király szine előtt. Ritka szerencse érte a bécsi egyetem egyik szor­galmas joghallgatóját. A király Műnk Jánost, tekintettel kitűnő tanulói pályájára, azzal tün­tette ki, hogy „sub auspiciis imperatoris“ avat­tassák tudorrá. A király személyét az ünnepé­lyen Kutschera udvari tanácsos a helytartóság alelnöke képviselte. A prodékán a jelölthöz in­tézett beszédében kiemelte, hogy egy diaikapun át lép a gyakorlati életbe. „Önt — mondá — élte kezdetén érte az a kitüntetés, melyet az államnak érdemekben megőszült hit szolgái csak éltük alkonyán érhetnek el. Az uralkodó észre­vette és kitüntette önt, holott ön az államért mit sem tett, mert a­mit eddig becsülettel és buzgóan végezett, azt csak önmagáért tette. Most eljött az idő, hogy kettőzött buzgalommal tegye azt, a­miért előzetesen ki lett tüntetve. Minden jogász az állam szolgája, szolgálja ön az államot a szó magasabb és fenköltebb értel­mében. A beszéd végeztével Kutschera átadta a jelöltnek a király ajándékát: az uralodó nevé­nek kezdő betűivel ellátott gyémánt gyűrűt. — Meghívó. Van szerencsénk a Csíkszeredai korcsolyázó egylet t. választmányi tagjait, a „Csillag“ szállodában, 1885. év január hó 3-án d. u. 5 órakor tartandó választmányi gyűlésre tisztelettel meghívni. Tárgy: 1. A tagdijak be­szedése iránti határozat. 2. Az egylet által meg­tartandó bál tárgyában beadott inditvány felett határozat. 3. Egyéb indítványok. Csíkszeredán, 1884. évi deczember 30-án. Kátai Gyula egyl. alelnök. — Mozi. Csik-Szeredában és a környéken mindenki ismeri Mozit, a különben ártatlan, de mindig vig kedvű csendes őrültet. Ott lemegyen az utczán és fütyörész vígan. Csak néha-néha üt egyet elmaradhatlan botjával a bokájára s ilyenkor levágtatva fut az utczán. Majd nagy „bógatás“-sal megáll. Egy szivart, vagy egy krajczárt kér s azzal tovább áll. Télben is me­zítláb és hajadan fővel járva, nem árt meg neki az idő zordonsága. Ép egészséges mindig. Úgy cseppent ide Szeredába , senki sem tudja, hogy igazában hová való. A napokban szokásos körút­jára járt valamelyik szomszéd faluban. Útközben valami víg kedvű, lövöldöző czigány kompániával találkozott, kik közül az egyik elég virtust lá­tott abban, hogy a szegény boldogtalannal pisz­tolyból szembe lőtt. A sörétek össze­torzították arczát s így feldagadt pofával járt kelt az utczán és panaszolta sorsát a járókelőknek. A rendőr­ség azonnal intézkedett kórházba szállítása iránt. — Földrengések. A Spanyolországból érkező hírek egyre nagyobbnak tüntetik föl a déli és középtartományokban a földrengés által okozott szerencsétlenséget. E hó 26-án esti 9 óra előtt 5 perczczel két óriási lökés volt érezhető Mad­ridban és az ország több más vidékén. A lökés iránya délről észak felé terjedt és két másod­­perczig tartott. Madridban számos épületben esett kár. Egyszerre megállt minden óra, a ha­rangok megkondultak, az ablaküvegek pedig csö­rögtek. A népet rettegés fogta el. A madridi operaházban, a­hol ép a Lucziát adták, az éne­kesek egyszerre elhallgattak és a közönség ki­felé kezdett menekülni; csak a karnagy lélekje­lenlétének köszönhető, hogy riadás nem támadt s az előadást be lehetett fejezni. A földrengést Spanyolország egész déli részén, Portugáliában és a beleári szigeteken is érezték. Granadában, Sevillában, Córdobában és Pontevedrában falak dőltek be és emberek sebesültek meg. A grana­­dai székesegyház homlokzata a földrengés követ­keztében aggasztóan sü­lyedt. Albuma város nagy­részben elpusztult, 300 ember életét vesz­tette. A szevillai székesegyház és a Giralda megsérültek. Albanuela lakosságának fele a földrengés áldozatává esett. A granadai székesegyház egyike a spanyol föld legszebb építményeinek . Capilla real nevű sír­boltjában nyugszik Katholikus Ferdinánd és Iza­bella, Örült Johanna és Szép Fülöp. A szevillai Giralda, ez a gyönyörű mór mecsettorony, 67 méter magasan álló karzatáig spirál alakú és még ezenfelül 28 méterre emelkedik. A hit bronzszobra koronázza meg az épületet; a szé­kesegyház maga óriási nagy, 37 kápolnája és öt hajója van. A szintén tönkrement Alhamának 8000 lakosa van. Svarinthiából is földrengések híre érkezik ; Klagenfurtból távirják mai kelet­tel . Tarvisban és környékén szombaton éjjel több ízben erős földrengést, különösen három nagyon erős lökést éreztek. Sok épület fala meg­repedezett. — Öngyilkosság. Boyer Ferenczet, Brassónak egykori jómódú polgárát, karácsony első napján fel­akasztva találták lakásán. Többször megkisérlette már az élet terheit magáról lerázni, de mindig meg­akadályoztatott, mig végre most sikerült az öngyil­kosságot végrehajtani. — Egy ember, a ki a feleségét eladta. Piskolt községében K. Kozma György a beállott karácsonyi ünnepek alkalmából megszomjuhoz­­ván, mert másként pénzt teremteni nem tudott, elment a korcsmába, a­hol a jelen voltaknak azt mondta, hogyha akad vevő, áruba bocsátja feleségét. A nem épen megvetendő menyecske megszerzésére akadt is árverelő s mindjárt egy jelenvolt 1 írt 50 krt ígért azért. Egy másik ember, Nikita György azonban a gavallért akar­ván játszani, egyszerre 10 irtot ajánlott, de feltételül kikötötte, hogy eladó az asszonyt reg­gel átadni köteles, különben az adott összeg kétszeresét fizeti és egy kanta bort. Az alku létre­jött. K. Kozma György a feltétel elfoga­dása mellett a 10 irtot felvette. Nikita másnap reggel két tanúval az asszony átvétele végett megjelent, azonban Kozma uram a szerződés teljesítését megtagadván, most a nagykárolyi hatóság ítél a peres ügy felett. — Apróságok. Karácsony napján. Megelőző este a mama rosszul érezte magát és a kis Georges-ot jó­kor fektették le. Másnap bevezetik a mama szobájába és rózsás bölcsőt mutatnak neki, melyben egy apróság fész­­kelődik. — Nézd csak fiacskám — mond az apja — míg te aludtál, a jó Isten egy kis testvért küldött. — Ah! már tudom —■ válaszol okos mosol­lyal a kis Georges — mama is a kéménybe tette czipőit és a kis Jézuska bele­tette ajándékát. — Két serdülő leányka cseve­gése: — Csókoltál már olyan férfit, kinek bajusza van? — Még sohasem. Milyen lehet az ? — Magam sem tu­dom. De itt van a papa ruhakeféje, próbáljuk meg! — Kazánrobbanás egy török hajón. Pre­­vesából (Albánia) hajmeresztő szerencsétlenség­nek ves­szük hírét. Egy az odavaló kikötőben időző török hajón kazánrobbanás történt és ti­zenegy embert megölt. A robbanást egy török főgépész járatlansága és ügyetlensége okozta. A gépészt a konstantinápolyi tengerészeti hatóság küldte Prevesába az említett hajó megsérült gé­pének helyreállítására. A kikötő­város lakossága fel van bőszü­lve a hanyagság miatt, mely a tö­rök hajókon egyátalán uralkodik. Erősen aposz­trofálják a konstantinápolyi tengerészeti hatóság könnyelműségét is, a mely már annyiszor oko­zott szerencsétlenséget. — Kimutatás a gyergyó-szárhegyi szegény tanulókat segélyező egyesület javára 1884. évi november havában befolyt adakozásokról. Both Ferencz pléh. 5 frt, Bartalis Ignáczné 5, Vákár Jakabné 2, Bartalis Linka, Vákár Lászlóné, Orbán Teréz, Székely Jánosné 1—1, Miklósy Kén, Béla, Jenő és Viktor négy gyermektestvér 4 írt, Szekula Mari 50 kr, Ferencz Jánosné, Ferencz Zsig­­mondné, Czimbalmos Józsefné 40—40, Kozma Ferenczné, Mardirosz Kristóf 30—30, Szabó Sándorné, Ferencz Sán­­dorné, Barabás Sándorné, N. N., Fodor Alajosné, Ferencz Ignáczné, Tóth Antalné 20—20, Simon Sándorné 15, Salgó Józsefné, Horváth Elekné, Kozma Istvánná 10—10, Kozma Ignácz 12, Ambrus Balázsné, Minizer Antalné, Polgár Gáspárné, Márdirosz Mártonná, Deár Péterné, Molnár Ferenczné, Csergő Ignáczné, Ambrus Alajosné, Fazakas Imréné, Bartis Imréné, Fazakas Ignáczné, Gáspár Dánielné, Csergő Károlyné, Tass Istvánná, Deák Istvánná, Ungar Elekné, Gurzó Istvánné, Varterész Péter, Bartis Ignáczné, Gábor Ignáczné 10—10 kr, 10 kron alól ada­koztak szegénysorsuak között 80-an 2 frt 59 frt, összesen készpénzben 30 frt. — Gyűlt továbbá gabona 20 véka és pedig: Császár Józsefné 2, Oláh Tamásné, Rácz Ignáczné 1— 1 véka, Dezső Lajosné 4 kupa, Szabó Sándorné 3, Czimbalmos Antalné, Illyés Balázsné, Becze Antalné 2— 2, Kulcsár Lajosné 3, Szász Antalné, Szabó Máténé, Gál Antalné, Gencsi Sándorné, Laczkó Tamásné, Korpos Ignáczné, Blüss Albertné, Kozma Ignáczné, Major An­talné, Czimbalmos Lajosné, Ferencz Jánosné, Korpos Istvánné, Polgár Imréné, Korpos Ferenczné, Lukács Sán­dorné, Ambrus Andrásné 2—2, Csergő Lajosné, Bartis Mihályné 4—4, Ferencz Gergelyné 8, György Lajosné 2, Tóth Elekné 8, Ferencz Lajosné, Pál Ambrusné 2—2, Szabó Mihályné 4, Pál Jánosné, Beres Józsefné, Lő­rincz Ferenczné, Ferencz Józsefné 2—2 kupa, 2 kupán alól adakoztak 4 véka 4 kupát. Gy.­Szárhegyen, 1884. decz. hó 28-án. Bartalis Ignáczné, elnök. Székely Jánosné, tit­kár. Özv. Miklósy Antalné, pénztárnok. — Fődolog a khinaiaknál. A khinai biroda­lom kormányzó császárnője, Tzu-Ann asszony e hó közepén ünnepelte ötvenedik születésnapját. A pekingi közoktatásügyi miniszter ez alkalom­ból ötven költőt bízott meg ugyanannyi dicshym­­nusz készítésével, melyeket az udvari és állami méltóságok nyújtottak át a császárnőnek. A köl­Rég nem volt szerencsém Karatnáról közczélu mozgalomról tudósítani. Most már hallgatnom nem lehet, mert a lefolyt karácsonyi ünnepeket egy oly üdvös czélu aktus zárta be, a­melynél méltóbbal azokat berekeszteni nem lehetett volna. Ugyanis f. hó 27-én a helybeli vöröskereszt-fiókegylet által egy tánczvigalom rendeztetett, összekötve felolvasással, szavalattal és sorsjátékkal. No, ennyi minden jó és szép egy kalap alá szorítva, hozzá még potom 50 kr belépti díjjal is csak képes lett összegyűjteni a helybeli s vidéki mindkét nemen levő fiatalságot, sőt még az öregséget is. Jelentek is meg elegen. Az iskola­terem zsúfolva lett csakhamar s kezdődött a program exequálása. Legelébb is S. J. barátunk olvasott fel a h­i­ú­­s­á­g­ról, de hogy mit, azt már nem tudom meg­mondani, mert a falusi fesztelenség odáig terjedt már ezen első pontnál, hogy én, ki a felolvasás alatt egy a legtávolabbi szögletben kénytelen lettem kut­­togni, a nagy diskursus és közbeszólások miatt nem vehettem semmit ki. Hogy vége lett a felolvasásnak, azt onnan tudtam meg, hogy a czigányok, mint va­lami sikerült toasztra a t. publikum tapsa helyett egy kemény tussal feleltek rá. A második pont volt a szavalat. Ez már, mint­hogy női ajkakról hangzott, képes volt az eddigi diskursus d­u­r­j­á­t a legszelídebb m­ú­ltra redu­kálni, így ennek a végén is felhangzott a czigány t­u­s is hatalmasabbnak tetszett. Következett a sorsjáték. Volt ott minden ös­­­sze­ajándékozott nyereménytárgy. A cserépfazékba rakott számok oly szerencsés keveréket alkotának, hogy azon barátunk, ki a számok kihúzására vállal­kozott, még pedig minden erőltetés nélkül, minden saját maga által megvett sorsjegyet szerencsésen ki­húzott. Sőt a szerencse odáig fokozódott, hogy azon p­a­n­k­ó is, melybe egy gyűrű volt belesütve, s mely többi p­a­n­k­ó­társaival együtt 5 egész krajczáron e barátunk által árusittatott el, a vélet­len által éppen az ő tulajdonába ment. Aztán ne bízzék az ember a szerencsében ! Végül rá került a sor a tulajdonképpeni bálra. Minő zene ! Három egész szál czigányficzkó a ja­vából, a téglavetők közül : egy brugós és két hege­dűs. Szerencsés publikum, mely ily zene hangjai mellett lejthet. Bezzeg, más zene hangjai mellett kénytelen az ember, ha a zenész csárdást, polkát vagy valezert húz, csárdást, polkát vagy valezert tánczolni. Nem úgy ám itt. Itt a zenész húz vala­mit, a­miről nem lehet tudni az polka-e, csárdás e avagy krakoviánka. És a tánczos jár rá, a­mi neki jobban tetszik, csárdást, polkát avagy valezert. Ez már non-plus-ultrája a tánczos publikum kényelmé­nek. S ezen rendkívüli zene csak 4 frtot kóstál egy egész éjszakára. Hyen muzsikát ajánlok én aztán a farsangra minden bálrendező bizottságnak : olcsó és kényelmes. És ajánlom még a zenekar mellé B. K. barátunkat, a­ki, hogy a franczia négyes helyett nehogy mégis a publikum valezerra találjon tán­­czolni, oda állott és hatalmas füt­tyével s énekével segített nektek. Ilyen szép bál vala ez a tegnap esték­. Egyéb iránt a tiszta haszonról az illető rendezők fognak be­számolni. Én magamat továbbra is a t. szerkesztő ur grácziájába ajánlva, vagyok alázatos szolgája !­ejteki Botond. K­a­r­a­t­n­a, decz. 28. Tisztelt Szerkesztő ur ! Mulatságok.­ ­ A baróthi vöröskereszt-fiókegylet pénz­tára javára Baróthon, a vársoház nagytermében 1885. január 3-án fillérestélyt rendez, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja a választmány. Program: 1. Nyitány. Előadja a zenekar. 2. „Faust“ (Képlet). 3. Szavalat Zádor Gézáné urhölgy által. 4. „Hófehérke“ (Képlet). 5 Tilinkójáték Remenyik Kálmán úr által. 6. A „tékozló fiu“-ból a „Tündér jelenet“ (Képlet). 7. Szavalat Török Ferencz ur ál­tal. 8. „Népdal“ (Képlet). 9. Táncz. Belépti díj: személyenkint 30 kr. Felülfizetések köszönettel fo­gadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete 1/2 7 órakor, # Étfalván. A karácsonyi ünnepek befeje­zéséül csinos tánczestélyt rendezett az ifjúság. Sok szép­ fiatal leány vett részt a kedélyes mulat­ságban, a tánczosokat alig volt képes befogadni az iskola tágas terme. A négyesekben 40—50 pár vett részt A helyiség díszítésében a helybeli tanító ur fáradozott. A sepsi-szentgyörgyi keres­kedő ifjúság nagy számban jelent meg, a táncz­­kedvelő hölgyközönség örömére. A s.-szentgyörgyi zenekar buzgó kitartással játszta a talpalávalókat egész éjen át s a farsangi bál hasonló sikeré­nek reményében távozott a vidám közönség a kedves időtöltés színhelyéről. A „SZÉKELY NEMZET“ táviratai. Budapest, decz. 31. A Pulszky’-jubi­­leum az akadémiában a tudományos, írói és művészi testületek nagy részvételével vég­bement. Az ünnepélyre számos üdvözlő­ le­vél és távirat érkezett, köztük a trónörökös távirata is. Ünnepély után diszlakoma volt, melyen számos felköszöntő­k mondattak.

Next