Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)

1885-05-23 / 79. szám

Május 23. m­ok kellend majd Poncziustól Pilátusig, abba beletelik egy év, addig akad ember, mert keres­nek a szászok, a­ki az önállósítás ellen opponál a hívek határozata ellen felebbez, huzavonát megcsinálja s a türkösiek is ráunnak a dicső­ségre, úgy mint a brassóiak s maradnak úgy a hogy vannak. A csángó paraszt különben is olyan természetű, hogy inkább elhagyja venni rokkját, mintsem hogy az urakkal huzalkodjék. A szászok pedig nagyon is jól­ tudják ezt. íme igy élünk itt Hétfaluban, igy önkényes­­kednek velünk, igy tipornak el bennünket azok a szászok, a kik maguk mindig elnyomásról pa­naszkodnak. Kell-e nagyobb szabadság, mint mi­kor a jövevény büntetlenül nyomorgathatja sa­ját hazájában a magyart. Nem hagyhatom ez alkalommal szó nélkül azt a borzasztó közönyösséget sem, melylyel a szászok a magyarajku hívek lelki szükségletei iránt viseltetnek. Említettem fentebb az esperes komikus be­szédjét, a melyben a türkösieket arra buzditá, hogy ihatósággal menjenek be a temp­lomba. Ennél sokkal nagyobb botrány történt Hosszufaluban a papbeiktatáskor. Az esperes rövid beszédet intézett a hívekhez s a többek közt azt állitá, hogy „minden vidék a maga nyom az emberre rá nyom Halk moraj vonult végig a hallgatóság között zsúfolásig megtelt templomban. Midőn pedig az esperes folytatólag igy szólt: „a rám húzót hatalomnál fogva*­“ akkor a hátulsó sorokon erőt vett a kaczagás, az első sorban ülők pe­dig zsebkendőiket vették elő, hogy eltakarják arczukat, mert félnek vala .............. az espe­resre nézni, hogy meg ne haljanak.........nem vettükben. A derültséget azonban csakhamar Linos fe­szültség váltotta fel, midőn az esperes még ne­hány szót dadogván, a beszédbe belesült. És valahányszor valamely magyar evang­­ünnepély esik, az ily scenák mindannyiszor is­métlődnek. A hívek már a megelőző napokban adomázgatnak, találgatják, vajjon miféle jó vicz­­czet mond majd az esperes és jó előre készí­tik . . . nem sziveiket, hanem­­ nevető izmaikat Egyházi élet ez ? Lelkiismeret ez, a­mely a más nemzetiségű, de velünk végre is ugyan­azon valláson levő szászokat az egyház­kor­mányzatban vezérli ? Nem érdemelné-e meg a hitélet, hogy a brassói esperességnek, a­melyben a 26000 szászajku evangélikus mellett 18 ezer magyar evang. lélek is lakik, legalább az ales­­perese magyar legyen, a ki az ünnepélyes alkalmakkor az esperest helyettesítené s a né­pet a fenntebbiekhez hasonló botrányoktól meg­kímélné. De hát a szászoknak privilegum kell s in­kább vesszen ki a magyar evangélikusokból a vallásos érzület, mintsem, hogy az esperesi hi­vatalba, konsistoriumba, vagy más egyházi ha­tóságba a magyar is bejuthasson. Bizonyára nagyot vétkeztek elődeink, azért nehezült reánk ennyire az istennek ostora. Sze­rencsésebb véreink imádkozzatok érettünk! Egy hétfalusi evang­ pária, kik kilencz óráig időztek a kávéházban a legkedé­­lyesebben és fesztelenül társalogva. Ybl polgármes­tert zajos éljenzésekkel fogadták a főváros törvény­­hatósági bizottságának tagjai, kik nagy számban voltak jelen Ráth Károly főpolgármesterrel, Kamer­­mayer polgármesterrel és Gerlóczy alpolgármesterrel élükön, a bécsiek viszont Zichy Jenő grófot üdvö­zölték lelkes bochkiáltásokkal, midőn a kávéházba belépett. Künn a vigadó előtt és a Mária Valéria­ utczá­­ban a bérkocsik hosszú sora várakozott, a kocsisok kalapjaikon e felirattal : Bécs. Kellemetlen rossz idő olt.. A hideg északi szél kíméletlenül paskolta az esővel a járó­kelőket és megrontotta némileg a ki­rándulást is. A vendégek az Andrássy­ úton zárt ko­csikkal hajtottak ki a Városligetbe a kiállítás meg­tekintésére. Először az iparcsarnokban mentek és pedig az északi kapun át. A­mint beléptek, megszólalt a csarnok túlsó felén felállított katonazenekar, majd M­a­tt­e­k­o­­v­i­c­s Sándor államtitkár üdvözölte a vendégeket a következő beszéddel : „Uraim! Kedves kötelességet teljesítek, midőn önöket kiállításunk területén, melynek megtekintése végett önök fővárosunkba jöttek, üdvözlöm. Éppen úgy mint a közönséges életben, jó egyetértésben élő családban a fiatalabb és gyöngébb testvér bizalom­mal fordul az idősebb és már edzettebb testvérhez, föltárja előtte tanulmányai eredményét és aztán jól esik neki, ha az idősebb szeretetteljesen némi időt szentelt neki, úgy e pillanatban némi büszkeséggel látjuk önöket kiállításunk kapuin belépni. Jól esik szívünknek, hogy a közgazdasági te­kintetben jóval erősebb testvér szíve is érdeklődik törekvéseink iránt, ez emeli öntudatunkat, és mi érezzük, hogy bizalomteljesen és nyugodtan nézhetünk ítéletük elé, mert már elhatározásuk és az a tény, hogy kiállításunkat testületileg meglátogatják, biz­tosítékot nyújt arra nézve, hogy Magyarország tö­rekvését és haladását — melynek képét épp a ki­állítás nyújtja — tiszta örömmel fogják tapasztal­hatni. Legyenek üdvözölve nálunk és fogadják ré­szünkről is szívből jövő éljenünket. (Élénk éljenzés.) Az üdvözlő beszédre U­h­l polgármester így válaszolt: „A legélénkebb és legőszintébb örömmel lépünk béke e pompás templomába. Legyenek meggyő­ződve, hogy a legőszintébb rokonszenvvel veszünk részt Magyarország minden vívmányában. E m­űben Magyarország haladását látjuk, látjuk Magyarorszá­got minden téren virágozni és mi ezen igaz szívből örvendünk, mert tudjuk, hogy önök ezzel az egész monarchiára kiható üdvös és örvendetes módon mű­ködnek.“ A lelkes éljenzések lecsillapulta után a Gemein­­derath­ tagjai, Matlekovics államtitkár és Zichy Jenő gróf kalauzolása mellett, körútra indultak az ipar­csarnokban, minden egyes csoportot nagy figyelem­mel és érdeklődéssel nézegetve. Azután a főváros pavillonját látogatták meg és innen kisebb csopor­tokra oszolva, bejárták a kiállítás egész területét. ORSZÁGGYŰ­LÉS: A főrendiház május 20-án gyorsan és si­mán elintézte a vízjogi törvényjavaslatot. A tárgyalás alapjául a hármas állandó bizottság jelentése szolgált, mely a ház által elfogadott szövegen csak styláris módosításokat tett. A fő­rendiház hozzájárult e szövegezéshez, valamint az általános vita szónokai is, Vécsey József br., S­álnoky Dénes gr. és Zichy Nándor gr. kivétel nélkül elfogadták a javaslatot. A részleteknél a 30. §-nál tett Zichy Nándor gr. módosítványt, mely élénkebb diszkusszió tárgyát képezte, de el nem fogadtatott. A 40. §-hoz Pálffy Móricz gr terjesztett elő módosítványt, mig Szapáry Ist­ván gr. a 4. §-on kívánt változtatni. A ház azonban mindkét esetben megtar­totta az eredeti szöveget. A többi szakaszoknál felszólalás nem történt, egészen a 189-ik szaka­szig, melynél Zichy Nándor gr. a bejelentési el­járásnál fölmerülő okmányok bélyeg- és illeték­­mentességére nézve tett kérdést a pénzügymi­niszterhez. A pénzügyminiszter nyomban megfelelt az­által, hogy a 191. szakaszhoz új bekezdést aján­lott, melyben kimondatik, hogy mely esetekben fogja a miniszter engedélyezni a bélyeg- és ille­tékmentességet. A megszavazott javaslat — mi­után az más tekintetben nem kifogásoltatott — átküldetett a képviselőházhoz. A képviselőhöz folyó hó 20-án délután 2 órakor szintén rövid ülést tartott, melyben át­vette a főrendiház üzenetét a magyar államvasu­tak és ezek gépgyára, valamint a diósgyőri gyár forgótőkéjének beszerzéséről, a bihar-békési és mátrai helyi érdekű vasutak engedélyezésé­ről, végül a vizijogról szóló törvényjavaslatok tárgyában. Miután az utóbbiban a főrendiház, bár lényegtelen módosításokat tett, a ház ezeket holnapi ülésén fogja tárgyalni. Végül Olay Szi­lárd terjesztett elő egy rengeteg interpellácziót a Duna­ g­őzhajózási társaság ügyé­ben. A ház figyelmetlenséggel hallgatta. SZÉKELY NEMZET. kíván tétetni az iránt, hogy az említett italok­nak, lepecsételt üvegenként, kereskedésekben való eladása nem mint fő-, hanem melléküzlet­ként engedélyeztessék, és kéri, hogy 1880. évi május 21-én 23632. sz. a. kibocsátott körrende­letei­ azon részének, melyben az ily italeladás­nál használatba vett üveg értékének literenként 10 krban történt meghatározása foglaltatik, bő­vebb magyarázat adassák, mert a visszaélések elé az is tartozik, hogy az említett italok félliteres üvegekben is elárusittatnak, és ezen félliteres üvegek darabonként 10 kron vissza­cseréltetnek. Ezen felirat alkalmából, hivatkozókig a már idézett 1880. évi 23632. számú körrendeletemre, a törvényhatóságot kellő tájékozás és miheztar­tás végett értesítem, hogy, miután a most hiva­­tott körrendeletem­ 2. pontja szerint, az annak 1. pontjában említett alkoholtartalmú édesített italoknak az e részbeni szabályok értelmében való eladása csakis a bejegyzett c­égű anyag­­fűszer- és vegyes­kereskedőknek van megengedve, önként értendő, miképen ezen italárulási kedvez­mény az illető kereskedők által csakis mint mel­léküzlet gyakorolható. Minhogy továbbá ugyanazon körrendeletem szerint a többször említett italok eladásánál al­kalmazott üveg értéke literenként 10 krt meg nem haladhat, figyelmeztetem a törvényhatósá­got, hogy ezen egységes ár teljes értékben csu­pán a literes üvegeknél számítható be, míg el­lenben egy liternél kisebb űrtartalom üvegeknél azok nagyságához képest csupán az aránylagos érték követelhető. Az üres üvegeknek töltött üvegekkel való becserélése ép úgy, mint a szesz­árulásnál helyt nem foglalhat. Ezen szabályok be nem tartása szintén re­­gale csonkitást képez. Budapesten, 1885. évi május hó 17-án. Tisza. KO LEÜLI). — május 22. Az angol csapatok Szudán minden részé­ből még e héten megkezdik a visszavonulást. Szudán a mahdié marad, s ha megelégszik vele, s nem akarja Egyiptomot is hozzá csatolni, akkor a Gladstone-politika ezen újabb aktusa ellen nem igen emelhetni kifogást. Az angol kormány már Gordon tábornokot is azért küldte Khartumba, hogy a mahdival, hacsak lehet, békés úton egyezzék meg, kiáltsa ki Kor­­dofán szultánjává s tekintse őt jogszerű ural­kodónak az említett vidéken. Gordon békemissziója azonban, tudvalevő­leg, megtört az álpróféta vonakodásán, ki akkor még a legfellengzőbb tervekről ábrándozott azt hitte, hogy az izlám általa reformált vallá­sát gyors diadalmenetben el fogja vinni egész Alexandriáig. Az események azonban időközben nagyon kiábrándították s nem lehetetlen, hogy most megelégszik azzal, mit Gordon tábornok kínált neki, főleg, miután most Khartumot s az Egyiptom közvetlen határáig terjedő területeket is megkapja. Ha Egyiptomról lemond, akkor az angolok visszavonulása nagyon igazolható elhatározás. Ha azonban a mahdi továbbra is engesztelhe­tetlen marad, akkor az angolok visszavonulása előbb-utóbb Egyiptom invázióját fogja maga után vonni. Minthogy pedig Egyiptomnak nincs olyan hadserege, mely az ország területét meg­védhetné, ismét az angol hadaknak kellene vis­­­szatérniök, hogy a beözönlő barbárokat a nílusi tartományból kiűzzék. A német-angol viszonyok az utóbbi időben úgy látszik, teljesen megjavultak. Erre vall Déli tengerre vonatkozólag létesült megegyezés de különösen lord Roseberrynek, az angol kabi­net egyik tagjának, berlini látogatása. Roseberry lord holnap este utazik a német fővárosba nem politikai misszióban. Czélja az, hogy Bismarck Herbert grófnál, a külügyi hivatal új államtit­káránál, tisztelegjen. A látogatás azonban így is sok figyelmet fog kelteni. A bécsiek Budapesten. A bécsi Gemeinderath tagjai, május 20-án reg­gel, programm szerint, a Vigadóban levő Hangi-féle kávéházban gyűltek össze és helyet foglaltak a kávé­ház közepén felállított hosszú asztal körül. A fővá­ros dús reggelivel vendégelte meg a bécsieket, a *) Azt akarta mondani: „a­ srám ruházott“ etc- MEGYEI KÖZLEMÉNYEK. A szeszes italok eladása. A szesztartalmú italok bolti eladása körül, az erdélyi részekben előfordult visszaélések meggátlása tárgyában a belügyminiszter a következő körrendeletét bocsá­totta ki: Az erdélyi gazdasági egylet, a kereskedé­sekben gyakorolt alkohol tartalmú édesített ita­lok eladásánál tapasztalható visszaélések meg­gátlása czéljából f. évi márczius hó 29-én 554. szám alatt hozzám intézett feliratában kijelentést 79. szám. VIDÉKI LEVELEZÉS. — Kis Lajos ref. pap egyházi szolgálata. — Angyalos, máj. 21. Megható temetése volt ma angyalosi Imreh Fe­­rencznek. A tisztes öreg csak ezelőtt alig pár hét­tel költözött volt be Sepsi-Szentgyörgyre, hogy ott kedves leányainak szerető körében élvezhesse át még hátralevő kevés napjainak azt a kényelmét, a­mit egyedül csak a gyermeki szeretet nyújthat. A vá­ratlanul bekövetkezett halál itt zárta be 76 évre terjedt és köztiszteletben folytatott munkás életét. A Mihály István házától egy rövid gyászszer­tartás után, számos rokonok és ismerősök kíséreté­ben négy lovas gyászkocsi szállította a koporsót An­gyalosra, hol a sírnál a helybeli lelkész úr mondott egy csinos beszédet és imát, a templomban pedig vidékünk közszeretetben álló kitűnő szónoka, K­i­s Lajos étfalvi ref. lelkész ur tartott gyászszónok­latot. A lelkész ur ma e családnak 4-ik tagja fölött teljesítette papi kötelességét. Az elhunyt aggastyán életrajzából merített szívből fakadó és szívhez szóló gyászbeszédet élénk figyelemmel és gyakran szent lelkesültségre ragadtatva hallgatta a díszes közönség. Olyan megható szónoklat volt az, a­melyet jól esett vallásos melegségtől áthatott léleknek hallani. Min­den szaván, minden mondatán meglátszott az ihle­tett protestáns prédikátor, a­ki híveit, hallgatóit magával ragadja fel a siralmak mélységéből a hit fényes régiójába, a hol nincs bánat, nincs fájdalom, hol a tisztességben megvénhedt pátriárch­ák soha el nem múló tiszteletnek örvendenek............... Az Imreh Ferencz koporsója fölött tartott re­mek gyászbeszéd méltó reklámja lett volna Kis Lajos urnak a küszöbön lévő kovásznai papválasztáshoz. Mire e sorok napvilágot láthatnak, addig a kovász­nai lelkészválasztást elintézi már valószínűleg az urna. Ha tehát én most erről a gyászbeszédről az elismerés hangján megemlékezem, azt hiszem, nem vétek sem a dekórum ellen, sem ki nem h­ívom a tisztelt szónok úr ismert szerénységét. Én pedig csak kifejezést akartam adni azon ritka esetek közé szá­mítható körülménynek, hogy az isteni tisztelet protes­táns egyházunkban a maga puritán egyszerűségében is hat, melegít, lelkesít és megnyugtat, ha azt oly szónok végzi, mint a minő Kis Lajos lelkész úr. Ha egy laikus emberre a mai „felvilágosodott“ na­pokban a prédikátori szó hatása alatt elragadtatott közönség azt a benyomást teszi, hogy a vallásnak az erkölcsi világban mégis első helye van ; ha egy magamforma, rideg számokkal foglalkozó bürokratát az isteni tiszteletnek ilyen fölemelő alakja a megin­dulásig képes meghatni, úgy azt hisszem, nem mond­tam sokat, midőn kijelentettem, hogy a protestáns puritanizmus is képes hozzáférni a szivek leggyön­­gédebb húrjához és tud egy ilyen isteni tisztelet hatni, csak el kell találni a szivek kamarájába ve­zető utat. Kis Lajos ur, egyházunk eme jeles papja azok közé tartozik, a­kik a bibliai ékesszólás nagy mesterségét a vallásos hit megnyugtatására kiváló erővel fel tudják használni. Éltesse a gondviselés sokáig! NAPI HÍREK. Hg. — Színház. Szerdán A szabin nők elrab­lása került színre. A két Sc­hönthan vígjátékát nagy hatással adta elő Polgár társulata. A da­rabban egymást érik a komikusnál komikusabb jelenetek, melyeket igyekeztek is kiaknázni szereplők, úgy hogy a zajos derültség az egész előadás alatt szüntelenül tartott. Az est sikeré­ben az oroszlán rész mindenesetre B. Polgár (Rettegi), ki a nagyhangú színigazgatóban kiváló komikai tehetségének egyik legkitűnőbb alakí­tását mutatta be. Ügyesen közbeszőtt vonatkoz­tatását nagy derültséget keltettek. A közönség zajos tapsokkal tüntette ki a jeles színészt. L­e­n­d­v­a­y (Bányai) ügyesen szem­élyesité a tanárt, kit „ifjúkori bűne“, a színdarabja oly komikus helyzetbe sodor. K­i­s­s­n­é (Róza), mint mindig, ma is kiérdemelte a közönség tapsait diserét játékáért s finom humoráért, melylyel a szo­baleány szerepét játszotta. Polg­á­r E An­i (Irma), Polgár Iza (Etelka), Rózsáné (Borbála), Szabó G. (Marozsán), Németh (Szilvássy) és Kis­s (Szendeffy) járultak még az előadás sikeréhez. Tegnap C­s­i­k­y G. drámáját, Nórát adta elő Polgár társulata. Nóra nem tartozik Csiky első da­rabjai közé, nem csoda, ha a közepes hatásnál na­gyobbat nem ért el a tegnapi előadás. A czimszere­­pet Polgár Páni adta, ki mint Nóra, szépen fej­lődő tehetségének legújabb bizonyítékát nyújtotta. Ha igy halad, mint eddig s kivált, ha jobban kíméli hangját, egy pár év múlva a vidék legjelesebb erői közé fog emelkedni. Kiss S. hévvel ját­szotta Szerémit. Szabó G. sok humort fejtett ki az újdonsült lovagnak, az udvaronczok szo­kásába magát beélni akaró Morgan szerepében. B. Polgárt (Mangold,) Németh (Sinzendorf), Lendvayt (Folkus), és Bá­toss­it (Roland) említjük még meg a szereplők közül. — Pünköst vasárnapján a sepsiszentgyör­gyi rom. kath­. templomban ünnepi zene lesz, mely alkalommal Mátéfi Károly, volt törvény­­széki bíró „Graduale“ czimü zeneszerzeménye ada­tik elő. A sorot Lengyel Ilona kisasszony fogja énekelni. — Meghívó. A földemelés- ipar és keres­kedelemügyi m­. kir. miniszter ur által folyó év május 9-én valamennyi lótenyész bizottmány el­nökéhez, az ez évben Budapesten tartandó nem­zetközi állatkiállitáson a lovak megbirálására az összes lótenyész bizottmányok által az egész ország lótenyészbizottmányi elnökei közül válasz­tandó jurytagok megválasztása tárgyában, inté­zeti felhívás következtében : van szerencsém ezen megye lótenyész bizottmánya tagjait a fém­jelzett választás megejtése czéljából folyó hó 30-án délutáni 3 órára az alispáni irodában való megjelenésre hivatalos tisztelettel felhívni. See­thal Ferencz, Háromszékmegye lóte­­nyész bizottmánya elnöke. — Csikmegye törvényhatósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlését f. hó 28-án fogja megtartani. — A dicső-szentmártoni fiók. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület dicső - szent­e­­ártoni vidéki választmánya f. h­ó 27-én déle­lőtt 11 órakor Dicső-Szentmártonban a megyeház nagytermében szervezkedő gyűlést tartott. A ked­vezőtlen időjárás daczára is oly nagy számmal gyűltek egybe a megye minden vidékéről, hogy a nagyterem a szó teljes értelmében megtelt. Frits Rezső választmányi ideiglenes elnök indít­ványa, hogy — miután a megye mindenik része a lehető legnagyobb érdeklődéssel az egyesületbe beolvadni óhajt, a választmány az egész me­gyére terjesztessék ki — nagy örömmel fogad­tatott el s az egybegyűltek határozatilag kimon­dották, hogy „Kisküküllőmegyei Választmány“ czimen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egye­sület fiókjaként véglegesen m­egalakultnak tekin­tik magukat. Ezután a választmány tisztikara megválasztásának ideje jévén napirendre, szűnni nem akaró éljenzések közt a legnagyobb lelke­sedéssel elnökül a megye főispánja, gr. Bethlen Gábor választatott meg, s az elnökség elfogadá­sára távirat utján kéretett fel. Továbbá egyhan­gúlag kikiáltattak : alelnöknek Frits Rezső, tit­kárrá Csató Gábor, pénztárossá Nyárádi Dénes, jegyzővé Szabó Mihály. Bizottsági tagokká lettek : Bágya Ödön, Kilibi Gál Domokos, Gáspár György, Gyárfás Lajos, Gerendy István, Járai Róbert, N­ispál Sándor, Pekri Sándor, Pekri Gábor, Rediger Árpád, Szathmári Gyula, Székely János, Uttzás Samu és Végh­ Albert. Elhatároztatott, hogy e bizottságot a legközelebbi gyűlés alkal­mával 24 tagra egészítik ki. A magyar kultur­­egyesület iránt való nagy érdeklődésnek elel,e­­­gendő mértékét adja azon körülmény, hogy­ ilyen rövid idő alatt is — a pártoló és gyámo­­lító tagokon kívül — száz rendes tagnál több jelentkezett, s már is nyolcvan, név szerint: özv. gróf Béldy Ferenczné, szül. Daniel Zsófia, gróf Horváth-Tholdy Lajosné, szül. Bethlen Irma grófn­ő, gróf Bethlen Árpád, Járay Róbert, Pekri Gábor, Földváry Ödön és a „kisküküllőmegyei kölcsö­nösen segélyező takarékpénztári szövetkezet“ az egyesület javára 100—100 forint alapítványt tettek. — Fogaras megye és a kulturegylet. Foga­­rasból mai kelettel sürgönyzik . A magyar kul­­turegylet támogatása iránti felhívás mai megyei közgyűlésünkön tárgyalás alá kerülvén, Durlea ügyvéd indítványával szemben, hogy a felhívás a napirendről levétessék, a közgyűlés összes tag­jai által, három tag kivételével tudomásul vé­tetett. — A Csíkszeredai kisdedóvó létesítése ér­dekében működő bizottság f. hó 18-án özv. La­katos Jánosné elnöksége alatt ülést tartott, me­lyen elhatároztatott, hogy junius 3-án Bogády Gyuláné és özv. Szabó Ambrusné rendezése mel­lett egy estély fog rendeztetni. Ugyanezen al­kalommal Deák Ignáczné és Nagy Imréné kikül­dettek, hogy junius végén vagy julius elején ugyanezen czélra egy műkedvelői szinielőadás rendezésében részt vegyenek. Mindkét estélyre előre is figyelmeztetjük közönségünket. Elhatá­roztatott az is, hogy a gyűjtések erélyes megin»

Next