Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)
1885-11-21 / 180. szám
III. évfolyam. ft „ . . .!> Szerkesztőségi iroda: ? Sopsi-Szemgyörgyön: Csiki-mcza Nagy Elek-iple ház. nova a lap szellemi részét illető közlemények Icliblomlo U Kiadóhivatal: Jókai-nymirta-részvény-társulat hová az előfizetési pénztkét hirdetésik ^ bérmentesen küldendők. ttfcL«)------------------------------------QAK Blőlx utcNi dr helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 1Ofrt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, 1szombat, 1885. november 21. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként, négyszer, vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények <l jíj : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 180. szám. — ----------------------------a>r*>Kft * '9 Csikmegye részére: «szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Vistky Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. SMK ®Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyilt terek díja előre fizetendő ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre . . . . 5 frt negyedévre . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Ausztria-Magyarország és a szerbbolgár halom. Budapest, nov. 19. Magyarország felfogása, illetve az osztrák-magyar monarchia politikája semmiképpen sem szenved változást a rég előre látott szerb-bolgár háború eshetősége miatt. Egy magyar államférfi, kiállása folytán a diplomácziai helyzetről leghelyesebb tudomással bír, efelől a következő nyilatkozatot tette : „Szerbia hadüzenete, mely a szerb hadsereg előnyomulásával egyidejűleg következett be, sajnálatos tény ugyan mindazokra nézve, kik a kelet-ruméliai bonyodalmak vérnélküli megoldását óhajtották, el kell azonban más részről ismerni, hogy Milán szerb királyt, aki az európai szerződéseket mindig a leglojálisabb módon tiszteletben tartotta, a török kormány tétlensége s a bolgár részről való provokácziók kényszerhelyzetbe hozták. Bármennyire sajnálatos is tehát, hogy Szerbia és Bulgária közt megegyezés nem jöhetett létre, amint azt Magyarországban régóta ajánlottam, nem tartom lehetetlennek, hogy Európa még köszönettel fog adózni Szerbiának, amiért ez a hadüzenet által több világosságot derített a helyzetre. A nagyhatalmak, különösen pedig Ausztria-Magyarország és Németország elhatározták, hogy egyes balkáni népek hasonló viszályai esetén sem maguk közvetlenül beavatkozni, sem egy másik hatalom beavatkozását megengedni nem fogják. Gondoskodtak tehát már arról, hogy a jelen háború a két balkáni szláv ország közt lokalizálva maradjon. Szerbia jogosan cselekszik, ha erélyesen védi érdekeit s anyagi garancziákat is szerez magának az iránt, hogy ez érdekek biztossága s a balkáni államrendszer állandósága nem fog holmi forradalmi vállalatok erélyétől függni. Másrészt abban sem kétkedem, hogy Milán király, valamint első tanácsosa, Garasanin miniszterelnök, államférfiúleszélye elég biztosítékot képez arra nézve, miszerint a szerb állami érdekek megóvása a Bulgáriával folyó háborúban legjobban az által érhető el, ha mihelyt lehet, közvetlen Szerbia és Bulgária közti megegyezésre törekesznek. A harcztéren való mérkőzés után talán könnyebb is lesz az érdekek amaz egyenközü vonalainak meghatározása, melyek közt, megfelelő határigazitás után Szerbia és Bulgária békésen meglehetnek egymás mellett. Minthogy Törökország ragaszkodik a teljes tétlenség módszeréhez s a tények logikája ily állami alakulásoknál mindig a távollevők s a semmittevés politikájának rovására szokott kiütni. Szerbiának később bizonyára sikerülni fog Törökországgal oly egyességre lépni, mely a nagyobb bonyodalmakat meggátolja. Ez ép annyira áll Törökország, mint általán Európa érdekében. Ami a politikai tényállást illeti, a mellékkörülményektől eltekintve, Szerbia sajátképen azt a hálátlan és nehéz feladatot vállalta önkényt magára, hogy a Balkán-félszigeten az európai jogrendet nem puszta szavakkal és diplomácziai jegyzékekkel, hanem a tettnek keleten egyedül hathatós bizonyító erejével védi meg. Ez persze Törökország feladata lett volna, de a török államférfiak, mint rendesen, mit sem láttak előre és azután sem tettek semmit. Minthogy az életben úgy mint a politikában mindenkinek magának kell munkáját végeznie és kötelességét teljesítnie. Törökország mulasztásainak is az a logikai és természetes következménye, hogy Szerbia, mely a más által elmulasztott kötelességet magára vállalta, ezen pénzbe és vérbe kerülő akcziót arra is fölhasználja, hogy a szuverén és független szerb állam érdekeit jövőre is biztosítsa. Én az európai jogrend visszaállítása alatt a Balkán-félszigeten korántsem a mechanikai eszközökkel végrehajtott visszatérést értem ama sokáig úgy sem tartható állapotokhoz, melyek nem felelnek meg a nép akaratának s lehetetlenné teszik az egyes Balkán-államok független békés fennállhatását. Kétségtelennek tartom, hogy a jól begyakorolt és kitűnően szervezett szerb hadsereg Milán király és a nagy háborúban tapasztalatokat szerzett tábornokok vezénylete alatt a Bulgária elleni háború stratégiai czélját csakhamar el fogja érni, annál is inkább, mert a szerb hadsereget egy harczias nemzet dicsteljes tradicziói lelkesítik, mely nemzet a maga szabadságát és függetlenségét számtalan csatamezőn vívta ki magának. De bármennyire legyen is kétségtelen e lokalizált háború eredménye, Szerbia minden barátjának azt kell kívánnia, hogy a háború csak igen rövid ideig tartson s csupán eszköz legyen a czél elérésére: az állandóság feltételeit magában foglaló megegyezést és kibékülést hozni létre a Balkán-félsziget ezen két országa közt. Ha minden hábom czélja a tartós béke, úgy itt különösen áll ez. Mihelyt a fegyverek ereje bizonyos eredményeket hoz létre, a szerb királyság bizonyára teljesíteni fogja a mérsékletnek az erősebbet illető kötelességét. Mindkét hadviselő félnek szem előtt kell tartania, mihelyt elérkezik a kölcsönös tárgyalások ideje, hogy az a régi közmondás : „Inter duos litigantes tertius gaudet“ sehol sem alkalmazható inkább, mint ebben a háborúban. A sokáig tartó háború mindkettőnek ártana s csak Oroszországnak használna, s megszerezné neki azt az örömet, melyet mindig egy harmadik érez, ha más kettő öntudatlanul és önkénytelenül nagyon is sokáig fáradozik ! „pour travailler pour le Czar de Russie“ , hogy az orosz czár érdekében dolgozzon. Új helyi érdekű vasutak megnyitása. Még ezen hóban vagy a jövő hó elején a következő helyi érdekű vasutak fognak a forgalomnak átadatni: 1. A zagorai (Csáktornya-Varasd-Zapresic) vasutak zapresic-zabok-krapinai 40 kilométer hosszú részvonala, a zapresic-zágrábi déli vasúti vonalrészre nézve kötött penge-szerződés egyidejű életbeléptetésével. 2. A Maros-Vásárhely szász-régeni 35 kilométer hosszú vonal Sáromberke és Gernyeszeg közbenső állomásokkal. 3. A N.-Várad-belényes-vaskohi vavasutnak N.-Várad-drág-csékei 30 kilométer hosszú részvonala, közbenső három megállóhelylyel. Mindezen vasutak üzemét a r. kir. államvasutak igazgatósága veendi át, mely már az engedélyesekkel egyetértőleg a díjszabásokat és menetrendeket is megállapította. Ami utóbbiakat illeti, arról értesülünk, hogy a M.-Vásárhely-szászrégeni vonalon naponként minden irányban két, fent említett vonalakon pedig egyelőre csak egyes vonat fog közlekedni, t a köteléket két felé vágod, másképpen beszélhetünk mi is“. Ez az egyetlen kombináczió, mely a helyzet megérthetésére vezet, különben azt kellene hinnünk, hogy az orosz lóvá tett és most az ő érdekeit hordjuk. Kezdetben nekünk is tetszés volt az a nagy igazságszeretet, melyet az orosz tanúsított, pláne az ellenzéki sajtó ama handabandája után, hogy ez a bolgár pucs a császári találkozás alkalmával készíttetett elő. Erre a feltevésre Oroszország magatartása volt a legtagadóbb válasz, melyben az ellenzéki sajtó gyanúsításai után egyúttal elégtételt is láttunk. Azért tetszett. Ámde amint szemünk később felnyílt, s láttuk hogy a czár a bolgár fejedelemre nagyon kezd haragudni : tapsoltunk Angliának, és így a vidéki sajtó hasábjain, mely hang Pétervárig nem jut el, tapsolunk neki ma is. Hanem Budapesten és Bécsben adni kell az ártatlant, a ragaszkodást az alkalmatlanná vált berlini szerződéshez, és a hűséges barátságot a czár iránt. Na, mert hát a czár is adja. Bízik bennünk, akár csak mi ő benne. Biztosítanunk kell egymást egymással szemben, Szerbia meg hadd működjék .... Hanem a czár érdekében ki működik?.............. Még egy kis képmutatás, még egy kis ügyesség, és meg kell ásni a sirt, melybe az orosz befolyás a Balkánon temetve lészen. Tóvölgyi Titusz: Áldott képmutatás! — nov. 20. A skierneviczi és kremsieri találkozások nem a leghelyesebb időben lettek kitalálva, más részről még az is igaz, hogy nem lehetett kikerülni. A czár békülni akart, Vilmos császár, mint a czár atyjának volt jó barátja, közbejárt s igy a békejobbot visszautasítani éppen annyi lett volna, mint mind a kettőt megsérteni. Vilmos császár se gondolhatta akkor, hogy ez a találkozás mennyire meg fogja kötni a cselekvés terén birodalmunk kezét, hogy a Balkánon meg fog nyilni a régen várt alkalom arra, hogy az orosz befolyásnak vége szakadjon. És ezt Anglia találta ki! Semmi kétségünk, hogy ez esetben, ha a bolgár államcsínyt a császári találkozások meg nem előzik, most nyíltan Anglia mellett foglaltunk volna állást, mert Anglia akarja most azt, amit mi akartunk, t. i. az oroszt kiszorítani a Balkánról. Hogy helyes politika ez Angliára nézve ? Azt ő tudja. Hogy a Balkánról kiszorított oroszt egész erejével Ázsiába akarná terelni, az nem valószínű, de hogy a Balkánról ki akarja szorítani, annyi tény. Ázsiára nézve is tudja ő, hogyant csinál, amire most annál kiváncsiabbak vagyunk, mert ezt a balkáni politikát látva, a háttérben hatalmas furfangot látunk mozogni az ázsiai politikát illetőleg is. Ezt a kombinácziót azonban korainak tartván, várunk vele. Szerbia a mi kezünkre is működik. Ezt bizton hisszük. Mi, a berlini szerződés és a császári találkozások után kötözött kezekkel ülünk, vagy ültünk a konferencziában, míg Szerbia helyzete egészen más. itt (szegény farkast) Bulgária annyira inzultálta, hogy már nem állhatta verekedés nélkül (!), de még tartott is a gyanúpertől, hogy a hatalmak visszaállítják az általa is annyira óhajtott (!) „status quo ante“-ét, és a terület nagyobbítási alkalom megszűnik. Aztán meg mi is (!) rettenetesen óhajtottuk visszaállítani azt a „status quo ante“-ét, legalább minden külső jel azt mutatta (hogy már majd elhittük), holott a status quo ante visszaállítása ugyanannyi lett volna, mint az orosz befolyás visszaállítása s a dolgok alakulását így észlelve, épeszű osztrák-magyar államférfiról nem tételezhetjük föl, hogy saját hozzájárulásával vágja a fát maga alatt. Hanem arra való volt Szerbia. „Te csak állj készen édes barátom, — súghattuk neki mi, — tartsd szárazon a puskaport, töltsd meg az ágyút s mikor majd intünk, süsd el. A mi kezünket Skierniviczében és Stremsirben megkötötték, de ha egyszer te a háború kardjával ezt Az erdélyrészi m. közm. egylet. ír:____1__1 . 1 • I. Jövő decz. hó 12-én fogja az erdélyrészi közművelődési egyesület igazgató-választmánya tárgyalni azt a munkaprogrammot, melynek bő kivonata alább következik. Akkora az egyesület iránt országszerte mutatkozó lelkesedés, hogy a teendők kivonata felől e vázlat közlésével az áldozó magyar közönséget tájékoztatni kötelesség. A közlött kivonat természetesen csak javaslat értékével bir s miután minden alapitó tag az egyesület igazgató-választmányának is tagja, joguk van az alapítóknak a programra irányzatára a nevezett ülésben bölcs belátásuk szerint folyniok. A kidolgozást egy 7 tagú bizottság eszközölte. * Az egylet munkálkodási tervének megállapításánál véleményünk szerint a következő irányokban kell mozognunk: Először is a megállapítandó, melyek legyenek és minő módon valósíthatók meg a közművelődési, közgazdasági intézmények és rendszabályok, melyek egyletünk czélja érdekében szükségesek. Másodszor : minő módon hajtsa be a már aláirt tagsági dijakat s minő módon szerezzen uj tagokat s ezek dijain kívül egyéb jövedelmi forrásokat. Harmadszor : meghatározandó működése egész területén a közművelődési és közgazdasági intézmények tekintetében a szükséglet, mi végből a területnek ily szempontból való térképe készítendő el. Negyedszer : miután az ekként megállapított szükséglet fedezésére az egylet csak korlátolt erővel rendelkezik, addig is, míg vagyoni erejét újabb tagok gyűjtése, újabb adományok s jövedelmi források nyitása által a szükséglethez mérten fokozni bírja, meglevő anyagi erejéhez képest állapítandó meg a legsürgősebbb teendők sorozata. Ötödször: mely egyletekkel s mily módon kelljen összeköttetésbe lépni ? Hatodszor : meghatározandó a fiókok teendője. Ezen főbb irányokon belül, ami az első pontot illeti, mily módon hozhatja létre, illetve segélyezheti ezen egylet az alapszabályaiban körülírt intézeteket? mindjárt ki kell fejeznünk abbeli meggyőződésünket, hogy a fő súlypontot a közművelődési intézmények létesítése, illetve, gyámolítására kell fordítani, és pedig azért, mert a műveltség eltekintve nemzeti és hazafias jelentőségétől, már magában gazdasági értékkel is bír, de még azért is, mert egyletünk nincsen nagyobb szabású közgazdasági intézmények létesítéséhez vagy segélyezéséhez szükséges vállalkozási, üzleti ügyesség, tájékozottság birtokában, de oly szervezete, oly közegei sincsenek, amelyek segélyével ilyenekre állandó befolyást, ellenőrzést gyakorolhatna. Ugyanis tagjai a társadadalom legkülönbözőbb rétegeiből állanak, igazgatási szervezetének bonyolultnak kell lenni, másrészt pedig nagyjában csak ingyenes, tiszteletbeli közegekre szabad támaszkodnia, továbbá czélja emberbaráti, nemzeti, nem valamely osztály külön érdekén alapuló, mint ilyen tehát közgazdasági vállalkozásra