Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)
1886-11-21 / 180. szám
IV.évfolyam: --------------------------4» x * Szerkesztőségi iroda: Sepni-Szentgyörgyön: Csikintexa Nagy Elek-féle lát, hová a lap szellemi részét illető közlemények kiililemlők. Kiadóhivatal: lókat-ogorada-részvény-társosai hová ii tlilnlitl fiunk it htiitliiik bérmentesen küldendők. SStöS-------------------------8i<st*> KlőflzntéHi ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . lOfrt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2frt 60 kr. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1886. november 21. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként, négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 180. szám.A S1ó Csikmegye részére: szerkesztőség 8 kiadóhivatal Csik-Szeredában X. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. SS*üS>Nyilttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Kaulbars elutazik. — nov. 20. Bumbum generalis küldetése véget ért Szófiában. Tudatta a régensséggel, hogy ma összes személyzetével elutazik. Szedi a sátorfáját s mint a ki dolgát jól végezte, — hazaczihelődik, úgy ám, a rettenetes ur utazik haza Szentpétervárra; ott hagyja Bulgáriát, mint szent Pál az oláhokat, elbúcsúzván ott a kapufélfától. Lám, csak egy kis Kálnoky-féle expozé kellett s rögtön vége a mersznek: nem fogja többet a haragos urat a henczegés. Még egy héttel ezelőtt is azt követelte a bulgár katonáktól, hogy az orosz lobogónak prezentirozzanak s hogy a kormány minden rendeletét hozzá küldje revízióra. Ma már ez a pulykamérgü uraság csendes, mint az aludt tej s esze ágában sincs többé akkora szájjal diktálni, mint eddig. A delegácziók budapesti ülésezései nagyon lehűtötték a muszka diplomáczia forró vérét s a Kálnoky külügyminiszter nyilt, férfias szavai után Kaulbars úr sora úgy fordult, hogy immár kicsöppent az úri módból. A bolgárok fájó szívvel, kényes szemekkel néznek a távozó generális után : az egész Európa kegyetlenül sajnálja a jó urat: mi is nagyon sajnáljuk. Mert hát fontos missziója volt Kaulbars urnak Bulgáriában. Az ő dörgedelmes parancsolataival, újabb meg újabb falrengető rendeleteivel egy kicsit zavarba kellett volna hozni a régenseket, a szobrányét, hogy azok hagyják oda a posztjukat megfélemletten, gyáva férfiakhoz illően. Majd egy kicsi lázadás-féle jelenetnek lett volna tanúja Bulgária s akkor az a sokat emlegetett okkupáczió minden nehézség nélkül megtörténhetett volna. Az egész planum tehát igen fortélyosan ki volt eszelve s ha csupán a muszkákon s Kaulbarson és az ő „személyzetén“ áll rala a dolog, ment is volna minden, mint a karikacsapás. Csakhogy mód nélkül elszámították magukat a fortélyos urak. Először nem számítottak a bolgárok részéről annyi diplomácziai ügyességre, annyi férfias higgadtságra, amennyi bizonyára akármelyik művelt államnak is becsületére vált volna. Ezzel az elszánt türelemmel kitünően ellensúlyozták a bolgárok Kaulbars ördögi misszióját. Nem lehetett ott zavart csinálni semmiképen, hogy aztán a „rendet“ muszáj legyen majd Oroszországnak megcsinálnia. A nagyhatalmi gőg minden fenbéjázása megtörött továbbá az európai diplomáczia becsületességén, ahol a zászlóvivő épen a mi monarchiánk volt. Kálnoky beszédéből s az Andrássy gróf kérdésére adott válaszából napnál világosabban megértette Oroszország, hogy Bulgáriában neki immár savanyú a szőlő. Hogy nemcsak Ausztria-Magyarország, hanem Anglia, Német- és Olaszország is beleszól a muszka protektorátusba s ha az a rendcsinálási mánia annyira erőt találna venni Oroszországon, hogy okkupáczión törné a fejét, hát akkor igen kemény dióba fogna a muszka. Mindezek a részletek félremagyarázhatatlan világossággal ki voltak mondva a delegácziók ülésein s a muszka ennek miatta hihetetlenül nagy zavarba jött s Kaulhars urat egyelőre felmenti a küldetése további teendői alól. Csúfos vereség, szégyenteljes kudarcz érte Oroszországot. A vakond-politika jól megérdemlett veresége ez. Olyan természetű vereség, a minő tisztességes diplomácziát nem szokott érni s a minőt tisztességes állam el se tűrne. De Oroszország nem tartozik ezek közé. Az ő hagyományos politikája szükségképen feltételezi az alattomoskodás legsötétebb eszközeit. S ha vereség éri, a legszégyenteljesebb, a legsúlyosabb erkölcsi vereség szokott az ilyen politikának arczába szállni. Van tehát igazságérzet s vannak a történeti jogrendnek a népek életében szükségszerű követelései. A miket a nemzetek különválva és együttesen megértenek. A miknek alája veti magát minden igazságos hatalom. S hallottunk hangokat közelebbről, éles és dorgáló hangokat a magyar ellenzék lapjaitól monarchiánk magatartása ellen. Súlyos vádakkal terhelték Kálnoky grófot. Olyan kombinácziókat fűztek a keleti kérdésben tanúsított magatartásához, amelyek valóban soha fényesebb czáfolatban nem részesülhettek volna, mint most a Kaulbars visszahivatása által. Tagadhatja-e ezután valaki, hogy a keleti ügyekben legelső döntő szava a mi monarchiánknak van ? Tagadhatja-e most már akár a magyar szélsőbaloldal is, hogy a mi monarchiánk szavának súlya van ? Vajjon hogy tetszik a Pesti Naplónak a Tisza miniszterelnök ismeretes nyilatkozata ezután az orosz protektorátusra nézve? Bizonyára van elégtétel nemcsak az erkölcsi világban, hanem a politikában is. Van erkölcsi diadal nemcsak az egyesek életében, hanem a diplomácziában is. S ha van ilynemű diadal, van gyalázat is ; lenni kell vereségnek is. Ez az arczpiritó szégyenteljes erkölcsi vereség jutott osztályrészül Oroszországnak most. B. N. Vajjon sikerülni fog-e Bratiano miniszterelnököt kitenni az elnöki székből? Minden erőlködés dacára, határozottan nem ! A kormány ellen felhozott vádak , a községi képviseletek rágalmazása, nem tettek hatást a népnél. A kibocsátott manifesztumok egyáltalában a mozgalmat nem növelték. November 14-re Bratianut meg fogja erősítni miniszterelnöki székében. Reánk nézve egyáltalában nem közönyös az, hogy a szomszéd Romániában miféle kormány tartja kezében a kormány gyeplőit, és azért nem lesz érdektelen az ellenzéket, úgy a kormánypártot a maga működésében megismertetni. A kormánypárt magát liberal-nationalnak nevezi; az ellenzék liberal-conservatore. Az első a polgár egyenlőségét hirdeti; az utóbbi kiváltságos osztályokat szeretne létesítni. Az előbbi modern jogállapopotot akar teremteni, az utóbbi a haladást lépésenként s a kiváltságok respektálásával szeretné — igen természetes, hogy az ellenzék, daczár a szabadelvű nevének egyáltalában a bojár jogok mellettt kardoskodik a nép rovására. Ilyen eszmék Romániában sem népszerűek s egyáltalában túlélték magukat. Mikor e konzervatív párt dominálta a helyzetet Romániában, csakugyan csigalépéssel haladt minden. A falusi paraszt és a városi polgár, lett legyen iparos, megvetett állapotban élt. Minden a bojárságért történt, a népért semmi. Egy értelmes iparos osztályban a konservatorok a bojárság veszedelmét látták, azért 1876-ig Romániában nem volt börze, nem létesített egyetlen bankot, kereskedelmi vagy ipariskolát, amely az ipar és kereskedelem fejlesztésére hatott volna. És mégis mikor Bratiano megverte s át kellett adnia a kormányt, mintegy négyszáz és félmillió frank adósságot hagyott hátra a konzervatore-párt, melyből csak 70 millió volt haszonnal befektetve, a többi egyáltalában haszontalanságokra ment; az ország azon pénznek semmi hasznát nem látta. 1876-ban Bukarest városában egyetlen népiskola volt, — a konzervatív urak nem bajlódtak a népneveléssel ; ők gyermekeiket Párisban neveltették. 1865-ben az egész ország közoktatási költségeire 4 és fél millió frank vétetett fel és ugyanannyi volt 1875-ben, midőn a konzervativok, utolsó költségvetésüket állították egybe. Tíz év alatt e tekintetben az ország mit sem haladt. Ezen 4 és fél millió frank költséggel kezdte Bratiano miniszter is 1876-ban a közoktatási kormányzást, de 1886-ban már a költségvetés 10 millión felüli összeget tesz ki. Való az is, hogy a konzervatívoktól átvett államadósságot Bratiano miniszter 5000 millióval növelte, de azon összeget haszonnal befektette. Jelesen vasutakra tíz év alatt 453 milliót, a hadsereg fegyverzetére 25 milliót, középületekre 23 milliót, földhitelintézetekre 3 és fél milliót költött, szóval ezen kölcsönnek köszöni az ország a haladást, a mozgást minden irányban, úgyhogy ezeknek köszöni ma Románia, hogy forgalma, jövedelme tíz esztendő alatt megkétszereződött, hogy az idén is jövedelmi felesleggel terjeszti be költségvetését, az adósságok törlesztésére pedig 50 milliót fordít évenként. Bratianu miniszter működése Romániára nézve nagyon fontos és üdvös. Keresztül vitt 1878-ban egy háborút, anélkül, hogy Románia szabadságaiból, egyetlen egyet felfüggesztett volna ; a belügyet s igazságügyet rendezte, konsolidált állapotokat teremtett, közgazdasági viszonyait a szomszéd államokkal, saját hazája érdekeivel összhangzásba hozta. Való, hogy a vámszerződés visszautasításával nekünk alkalmatlanságot szerzett, de ez egyáltalában nem zárja ki azt, hogy ne rokonszenvezzünk Bratiano kormányzásával inkább, mint a Kogolniceanoéval. Bratiano oly államférfiu, akivel szóba lehet állani s nem az kalandor-politikát, saját medrébe tudja visszanyomni embereinek bolondos aspiráczióit. Mikor azok a proklamácziós urak minket már fel akartak perzselni — Bratiano kiűzte őket Romániából s az ország képviselete előtt kinyilatkoztatta : Hogy ő nem fújhat egy követ a gyilkosokkal, s az erdélyiektől megköveteli, hogy ha Románia földére teszik lábukat, csendesen és becsületesen viseljék magukat, mert ő mindannyiszor kiteszi szűröket. És lett csend, Kogolniceano úr? Akkor ő volt az, aki követelte a kormánytól, hogy kiutasító rendeletét vonja vissza , mert ő úgy tudja, hogy az erdélyi, ha román s Románia földére lép, már romániai polgár és ki nem utasítható. Bratiano ezt tagadta, s leczkét tartott az erdélyieknek a becsületes magaviseletről. Egy ilyen kormány, minő a Bratianoé, nekünk előnyös, míg a konzervatív pártban olyan elemek is vannak, amelyek antidinasztikus czélokkal bírnak. A kormánypártnak kényelmes helyzete van. Szabadelvű eszmékkel, minden téren eredménnyel áll elő a konzervativok ósdiságával szemben s igy győzelme a községi képviseleti választásokon kétségtelenül igen fényes lesz. BELFÖLD. — nov. .20 A magyar delegáczió hadügyi albizottsága f. hó 18-án d. e. 10 órakor ülést tartott. Elnök : Haynald Lajos bibornok, előadó: Rakovszky István. Az ülésen jelen voltak : a közös kormány részéről: Bylandt-Rheidt gr., Kállay Béni miniszterek, Szögyény I. osztályfőnök, Lambert vezérhadbiztos, Szentgyörgyi udvari tanácsos, Pitreich, Herman és Wahlberg ezredesek, Barkassy vezérkari őrnagy, Páter Árpád százados szárnysegéd, Dell’Adami sorhajó hadnagy, Pernhoffer és Dobrucki hadbiztosok ; — a magyar kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök, Szapáry Gyula pénzügyminiszter. Jelen volt továbbá Tisza Lajos gr. a delegáczió elnöke. Az ülés megnyitása után Bylandt-Rheidt gr. hadügyminiszter folytatta az ismétlő fegyverek tárgyában tegnap megkezdett expozéját. A vitában részt vettek : Ivánka Imre, Beöthy Ákos, Bylandt-Rheidt gr. hadügyminiszter, Hegedűs Sándor, Wahrmann Mór, Zichy Henrik gr. és Prileszky Tádé. A vita végén Bylandt-Rheidt gr. hadügyminiszter kijelenté, hogy az esetre, ha a Magyarországon felállítandó fegyvergyár az Ivánka által jelzett feltételeknek meg fog felelni, kész a fegyverek egy részét ennél rendelni meg. A miniszter e kijelentése az albizottság jelentésébe is felvétetni határoztatott. Ezután az albizottság az ismétlő fegyverek beszerzésére előirányzott 3.500.000 frtot megszavazta, mire az ülés véget ért. Holnap déli 12 órakor ismét ülést tart az albizottság, melyen folytatja tárgyalásait. Az ülés lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti: A magyar delegáczió hadügyi albizottságában a hadügyminiszter folytatta előterjesztését és kiszámítá, hogy az ismétlő fegyverek egész költsége a hadseregnél, 34.600.000 frtba kerül (tartalékkal és töltvényekkel együtt) a honvédségnek Magyarországon ez belekerülne 8 millióba és körülbelül ennyibe az osztráknak is. Kijelenti, hogy ha vállalkozók akadnak Magyarországon, kész a megrendelés egy részét ezeknek engedni át. Ivánka határozati javaslatot indítványoz, hogyha egy évi idő alatt alakul kellő biztosítékot nyújtó fegyvergyár Magyarországon, a fegyverszükséglet 25—30 százaléka ennél rendeltessék meg. Mert csak akkor akad vállalkozó, ha erről biztosítva van. Ezt kívánja a monarchia védképessége is, mert háború idején jó, ha a fegyvergyár több helyen van a monarchiában, hogy a sereg attól el ne vágathassák. Ezután megkezdetett s befejeztetett a vita az ismétlő fegyverek fölött. Az 1887-ik évi ujonczállitás. Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter az 1887-ik évi ujonczállitás érdekében foganatosítandó előmunkálatokra nézve a védtörvények végrehajtása tárgyában kibocsátott utasítás III., IV. és V. fejezeteiben foglalt szabályok értelmében körrendeletet intézett valamennyi törvényhatóság közönségéhez. E körrendeletét a hivatalos lap mai száma közli. Románia kormánya, Bukarest, nov. 14. Románia községi képviselete 1883. január 1-től birja mandátumát; e képviselet országszerte kormánypárti volt; Bratiano minisztert támogatta minden téren. 1887. január 1-én az uj képviselet lép a megelőzőnek jogaiba, melynek megválasztására most folynak a korteskedések, — az elkeseredett harcz, megengedett és tiltott fegyverekkel. Az ellenzéki árnyalatok nem egyszer egyesültek a kormány megbuktatására — a múlt években Kogolniceanu Mihály, a híres szónok volt ezen árnyalatok vezére — most úgy látszik, megelégelve a dicsőséget, a kormány megbuktatását másokra bízta. KÜLFÖLD. — nov. 20. Pétervárott egy másik akczió látszik megindulni. Pétervári tudósítások szerint ugyanis az orosz fővárosban Obruzsev tábornok elnöklete alatt bizonyos haditanács-féle tartatott, Bulgária leendő hadi szervezete fölött. Részt vettek a tanácskozásban a vezérkari akadémia főnöke Dragomirov, a Bulgáriában előbb alkalmazva volt tábornokok : Kantakuzen herczeg, Sobelev, Kurupatkin és más katonai nagyságok. Bulgária okkupácziójától teljesen eltekintett a magas tanács, mert azon meggyőződésben volt, hogy Bulgáriában amúgy is minden az orosz kivánalmaknak megfelelőleg fog történni, miért is nagy elismeréssel szóltak Kaulbars tevékenységéről. Ugyan ezen orosz katonai körökben azt remélik, hogy mihelyt a mingreliai Dadian herczeg Bulgária fejedelmévé lesz, Kantakuzén herczeg, ki utoljára volt Bulgáriában hadügyminiszter, ismét elfoglalandja akkori állását. Azt is remélik, hogy amaz orosz tisztek, kik előbb bolgár szolgálatában állottak, vissza fognak előbbi állomásaikra térni, kivéve azokat, a kik Battenberg Sándor iránt rokonszenvet tanusitottak. A magas tanács szóba hozta még a bolgár had-