Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)

1886-01-14 / 7. szám

IV. évfolyam. % s 9 Szerkesztőségi iroda: ® Sepai-Szentgyörgyön: Csiki-f­loza Nagy Elek-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények kiszemlők. Kiadóhivatal: Jókai-n­yomda-részvény-társulat hová az előfiztttsi pénzek ex hirdetések ^ bérmentesen küldendők. -------------------------syfil Előfizetési fit* helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1886. január 14. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden,csütörtökön és szombaton. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 7. szám. df*i& Csikmegye részére : szerkesztőség skiadohivatal Csik-í Szeredában T. Nagy Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. *1K ®­Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. I ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czímü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerű­bb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa Szemle. — jan. 13. A keleti kérdés újabb bonyodalmai közt igen érdekes jelenség az, hogy e mozgalmas napokban a Balkán s a hajdani török biro­dalom tartományai közül csak egy van, a­melyre a Filippopoliban megindult mozgalom hullámgyűrüi nem terjedtek ki s ez az egyet­len Bosznia és Herczegovina. Kedvünk volna ugyan e konstatálást a „jó órában legyen mondva“ szokásos mondásával kísérni, mert a Keleten, a meglepetések hazájában, a mai dicsekvésre vajmi könnyen hozhat leforrázó czáfolatot a holnap ; de koczkáztatva ennek lehetőségét s nem beszélve arról, mit fog hozni a jövő, csak magukra a múlt esemé­nyeire tekintve vissza, mi abban, hogy szep­tember közepétől január közepéig, tehát álló négy hónapig, java keleti válság közepeit, a szláv érdekek összeütközésének nehéz pil­lanataiban, a diplomác­iai bizonytalanság legsúlyosabb körülményei közt is, nemcsak tényleges zavarok, hanem még aggasztó jelen­ségek sem merültek fel az Ausztria és Magyarország által megszállva tartott terü­leten , abban mi annak jelét látjuk, hogy ez az állásfoglalás a lehető legnagyobb biz­tosítékokat nyújtja az európai békének és az állandóságnak. Bizonyára megszívlelendő körülmény az, hogy míg a politikai világ minden megol­dást a Balkánon természetesnek talált, a fel­szabadult provincziák helyzetét szintúgy tisz­tázottnak vette, mint a­hogy belenyugodott azon részek sorsába, melyek a török uralom alatt megmaradtak, s egyes-egyedül csak Bosznia sorsa iránt ápolt aggodalmakat s azt tekinté a viszályok forrásának : a hely­zet egész más tényeket mutatott s a berlini szerződés összes alkotásai közül ezt, a legke­vésbé megbízhatónak mondottat, bizonyítot­ták máig legtermészetesb alapon nyugvónak az események, így lesz-e a jövőben is, nem kutatjuk. Azt állítani merjük, hogy monarchiánk hadi erejének állásfoglalását délnyugaton még oka­­datoltabbá tennék netáni zavarok e tájon. E tartományok békéje azt bizonyítja, hogy a hatalmi viszonyok azon dokumentálása, mely ez állásfoglalásban nyilvánul, nemcsak a nagy nemzetközi hatalmi mérkőzés serpe­nyőjében bír súl­lyal, hanem gyakorolja ha­tását a közvetlenül érdekelt népek politikai fejlődésére is. Ha egy Lipcséből jelzett röpirat (Bos­niens Gegenwart und nächste Zukunft) most veti föl e tartományok jövendő rendezésének kérdését, mi nem vállalkozunk arra, — írja a Nemzet — hogy vitát kezdjünk ar­ról, opportunis-e ez vagy nem. Csak egyre utalunk. A monarchia vezető körei, melyek e részben a felelősséget viselik, teljesen nyu­godtan hivatkozhatnak ma reá, hogy a je­len helyzet nehézségeivel rendszerük eddig meg tudott küzdeni. A röpirat, melyről szó van, mindenféle meséket tud mondani arról, hogy a magyar nagyralátás állt útjában ed­dig Bosznia államjogi helyzete végleges sza­bályozásának, mert abban saját aspirácziói romlását látta. Ezt a beszédet mi teljesség­gel nem értjük ugyan , ha bárki úgy akarja kapac­itálni az illetékes tényezőket a boszniai kérdés végleges megoldására, hogy a „magyar chauvinismust“ a nagyhorvát ideákkal megfenyegeti, ezt a kapaczitácziót mi legalább is igen különösnek s czélra vajmi kevéssé vezetőnek tartjuk. S ha Bos­­nyákország és Herczegovina jelen helyzeté­ben a béke fentartásának tudott szolgálatot tenni a Keleten , tán nem helyesen teszik, a­kik — még e békének biztosítása előtt — a keleti függő kérdések sorát egy újabb bonyodalom publiczisztikai fölvetésével akar­ják szaporítani. A könyv még csak első íveiben van ugyan előttünk, de ennek irány­zata is feljogosít már erre az egy megjegy­zésre. Befejező részei elolvasta után látni fogjuk, megérdemel-e több reflexiót.­­ A bankegyezség. A kormányok és az osztrák-magyar bank között folyó tárgyalások már befejezetteknek tekinthetők, de az osztrák-magyar bank főtanácsa hivatalosan még nem finalizálta az ügyet. Az osztrák-magyar bank előterjesztései fölött a két kormány a szóbeli tárgyalások alapján identi­kus jegyzéket fog intézni a bankhoz. Ez a jegyzék értesülésünk szerint valószínűleg a főtanács csütörtö­kön tartandó ülésében fog tárgyaltatni.­­ A közigazgatás reformja. A képviselőház közigazgatási bizottsága, Tisza Lajos gr. elnök­lete alatt ülést tartott, melyen hitelesítette a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentését. A jelentést Dárday előadó tegnap terjesztette elő a képviselőházban. Az ülésen Tisza Kálmán miniszterelnök mindvégig jelen volt. Japánban, Algierban stb. mind nagy eredmé­nyekkel működnek az állami posta-takarékpénz­tárak. Nem is lehet azon csodálkozni. Mert a be­tét után járó aránylagosan csekély kamat mel­lett nagyban emeli annak az értékét a bizalom. A posta-takarékpénztárak állami garan­­c­­­i­a alatt állanak. Uj ez az intézmény mi­nálunk. De ha meg­barátkozunk vele, nem fogunk attól megválni, még ha „muszáj“ volna is. Pedig hát egyelőre vannak pénzintézetek is Magyarországon, a­melyek féltik a konkurren­­cziát tőlük. Csakhogy ez nagy tévedés. A posta-taka­rékpénztárak épen a nagyobb pénzintézetek ke­zére dolgoznak közvetve. Ki van mutatva, hogy az olyan államokban, a­hol életbe van léptetve a posta-takarékpénztár, rövid 5 év alatt meg­kétszereződött, tíz év alatt pedig m­e­g­­tízszereződött a magán­pénzintézetek be­tét­tőkéje. Talán nem is szükséges nekünk itt védbe­­szédet írni az új intézmény mellett. Inkább arra van szükség, hogy a közönség ismerje meg azt. Pár hét múlva megkezdi működését a szé­kelyföldön. Lesz alkalma a székely népnek köz­vetlen tapasztalat útján meggyőződést szerezni annak áldásos voltáról. Íme : kormány, társadalom, sajtó kezet fogva sietnek megoldani azt a fontos kérdést: hogyan lehetne pénzmagra szert tenni ? Most ismét egy feleletet adtunk rá. Vajha minél többen hozzá­járulnának a saját szerencséjük megkovácsolá­­sához. Mert hát szép dolog az a reáliskola és na­gyon kívánatos a főgymnázium, még kívánato­sabb a vasút, a mi felől Agyagfalván biztosítva is leszünk , de legkívánatosabb a székelynek is a­­ pénz. Pénzre pedig okszerű takarékossággal lehet szert tenni. (lif.) Pénz, pénz — és pénz. — Takarékos czikk. — — jan. 12. Mielőtt Ugron Gábor elmondaná az agyag­falvi megnyitóját, hadd mondjak én el­­ addig egy másik expozét. Pénzről fogok beszélni, meg arról a kér­désről : „hogyan lehet legkönnyebben pénzmagra szert tenni!“ „Kézdy“ barátom a Székely Nemzet köze­lebbi számaiban pompásan megfelelt erre a kérdésre. Mert csakugyan sok nemzetgazdasági érzékkel ütött a szeg fejére. S a­ki nem szer­zett magának belőle tanúságot, annak a számára hiába fogyasztom én is a nyomdafestéket. Sok minden útja van a tisztességes uton való meggazdagodásnak. Azok közé tartozik ez is. Értem a posta-takarékpénztá­rakat. Ha jól tudom, február 2-án léptetik életbe széles Magyarországon, tehát a Székelyföldön is. Ismét egy biztos módja a pénztakarításnak. Megpróbálták már az angolok és azok a hidegvérű számítók igen praktikus intézménynek találták. Tiz esztendő lefolyása alatt nagyon czélszerünek bizonyult az be , mert a tizenegye­dik esztendőben több mint három millió betevőnek közel 560 millió frt tőkéje volt összegyűjtve. A takarékos vénáju belga, a számitó hollandus, az olasz, a franczia mind igen kitűnőnek találta a posta-takarékpénztárakat. Ausztriában csak két éves ez az intézmény s már az első esztendő végén jóval meghaladta az 5 millió frtot a betett tőke. Még a tengeren túl is nagy népszerűségnek örvend a posta-takarékpénztár. Pedig hát a yan­­kee nagyon meg szokta válogatni, hova teszi a pénzét. Canadában, Viktóriában, Kelet-Indiában. A szerb-bolgár háború. Berlin, jan. 11. A Post a következőket írja : Görögország, úgy látszik, engedni készül, de nem fölösleges, még egyszer rámutatni arra, hogy még Görögország és Törökország netaláni összeütközése esetén sem kell attól tartani, hogy ez veszél­lyel járhatna az európai békére nézve. A helyzet, melynek jelenlegi alakulata, úgy lát­szik, huzamosabb ideig nem fog változni, telje­sen azt a benyomást teszi, hogy a nagyhatal­mak egyáltalán nem hajlandók közbelépésükkel elhárítani az önkényű békezavarás következmé­nyeit azon Balkán-államokról, melyek a béke ilyetén megzavarásától nem riadnak vissza. A jövőben az lesz a szabály, hogy minden Balkán-állam, mely a Balkán-félszigeten uralkodó rendet önhatalmúlag akarná megváltoztatni, át­engedtetik saját szerencséjének és tette követ­kezményeinek. A szerb-bolgár viszálynak ugyan a nagyhatalmak vetettek gátat és előre látható, hogy közbelépések folytán a viszály elintézést nyer, ezzel azonban valószínűleg vége szakad annak, hogy az oly kormányokat, melyek abban a hiszemben, hogy engedniük kell a lakosság meggondolatlan kívánatainak, koczkáztatással járó lépésekre vállalkoznak, Európa óvja meg e lépések következményeitől. Az európai bonyodalom előidézésétől való aggály nem fogja többé megbénítani Törökor­szág karját saját jogainak megvédésében. Leg­rosszabb esetben tehát török-görög harczról lenne szó, melynél Európának a néző szerepe jutna, de mely semmiesetre sem volna képes csorbítani azon jogos kívánságot, hogy az ipar és kereskedelem politikai aggályoktól menten virágozzanak. Bécs, jan. 10. Oroszország azt javasolta a hatalmaknak, hogy ne csak Szerbiát és Bul­gáriát, hanem Görögországot is bírják rá a mozgósítás beszüntetésére és a katonaság lefegy­verzésére. A javaslathoz minden hatalom hozzá­járult. Az erre vonatkozó lépéseket legközelebb megteszik. Élesen fognak válaszolni Delyannis jegyzékére. A szerb-bolgár béketárgyalások az eddigi megállapodások szerint román területen fognak megtartatni. BELFÖLD. — jan. 13. A „Concordia“ hálája. A bécsi „Concordia“ küldöttei ma délben nyújtották át az írók és művészek társaságának helyiségében az ezüst emléktáblát, melyet a bécsi írók küldtek a bu­dapestieknek a tavalyi szívélyes fogadtatás em­lékéül. A küldöttség tagjai voltak Winternitz kormánytanácsos vezetése alatt Spiegl Edgar, Fuchs Emil és Bauer Izidor. A küldöttséget a nagyteremben a társaság nagy számmal össze­gyűlt tagjai fogadták Jókai Mórral élükön. Az emléktáblát Winternitz, a Concordia alelnöke nyújtotta át üdvözlő beszéd kíséretében, mire Jókai válaszolt zajos éljenzések közt. „A gyö­nyörű emléktábla, — monda többek közt — melyet ti a Concordia nevében átnyújtottatok, mindnyájunkra nézve meglepetés. Létrejötte mes­­terileg volt eltitkolva. Csodák történtek. Száz zsurnaliszta tudott róla és mégis titok maradt. A­mi oly jól el volt rejtve a szivekben, az bi­zonyára szívből is jó, és az a mi szivünkben is ép oly biztos tanyára talál. (Éljenzés.) Nagy misszi­ónkra figyelmeztessen mindig ez az emléktábla ben­nünket s az utánunk következő generácziókat s ha néha valami viszály megzavarná az egyetértést köztünk, ez az emléktábla arról beszéljen ne­künk, hogy a­kiket nagyon gyűlölnek, azokat na­gyon is szeretik. (Úgy van !) A gyűlölet jégből van, könnyen elolvad a napsugarakban, de a szere­tet a tűzben sem ég el, mert az aranyból van. Fogadjátok el ezt az aranyat ezüst táblátokért. (Hosszantartó éljenzés.) Az emléktábla átnyújtása után bankett vette kezdetét, melyet a társaság adott a vendégek tiszteletére, melyen mintegy nyolczvanan vettek részt. Az első felköszöntőt Jókai mondta a Concordiára és a vendégekre zajos éljenzés közt. Utána Winternitz kormány­­tanácsos emelt poharat a magyar írók és mű­vészek társaságáért. Mondtak még tósztokat Visi Imre a magyar írók és művészek három egyletének szorosabb társulására, a Concordia mintájára, Molnár Antal Jókaira, Spiegl Edgar a magyarok hazájára, kollegialitásra és Jókai Mórra, végül Pulszky Károly a „Concordia“ elnökségére. KÜLFÖLD­ — jan. 13. Milán királyhoz országa minden részéből érkeznek a küldöttségek, melyek a nép nevében hódolatukat és ragaszkodásukat fejezik ki előtte. Másrészt az ellenzék vezetői is kezdenek szakí­tani az eddigi antidinasztikus irán­nyal és haj­landóságot mutatnak a kormányba való belé­pésre. Koaliczionális minisztérium alakítása áll kilátásban. Ezt akarja Milán király s ezen fá­radozik most Garasanin. Törekvéseit kétségkí­vül siker fogja koronázni s nem sokára ismét a szerb állam élén lesznek azon férfiak, kik ha­­zájuk boldogulását a pánszláv világhoz való csatlakozástól remélik. Belgrádban az állítják ugyan, hogy a kor­mány átalakítása nem fog változást előidézni a külpolitikában. De az ilyen biztatásokra igen keveset lehet adni. A szerb politikai világ már a harcztér vereségei után olyan hangon kezdett beszélni, mely általános feltűnést keltett. Milán király és tanácsadói az osztrák-magyar politika szerencsétlen áldozatainak kezdték magukat fel­tüntetni. Nem akarnak többé idegen érdekek­ért küzdeni, sajnálják a testvérbarctot — efféle nyilatkozatok történtek Nisben és Bel­grádban. Igen valószínű tehát hogy az új embe­rekkel új irány kerekedik felül a szerb külpo­litikában, sőt az sem hihetetlen, hogy a koalí­­cziós kormány egyszerű átmenetül fog szolgálni a tisza Risztics-uralomhoz. Mindenesetre figyel­met érdemelnek tehát a Belgrádban készülődő események, mert tőlük függ az Ausztria-Magyar­­ország és Szerbia közti barátságos viszony fen­­maradása. TANÜGY. Felhívás a „Háromszékmegyei ta­nítótestület“ t. tagjaihoz! P­e­r­d­i Mihály szörcsei volt tanitótár­­sunk jobblétre szenderülvén, hátramaradott ár­vái részére segélyegyesületünk temetkezési alap­jából, az alapszabályainkban meghatározott te­metkezési segélyösszeg már ki is fizettetett. En­nek alapján, a segélyegyesületi alapszabályok 50. §-sa rendelkezése értelmében, a kartársi sze­retet egész melegségével kérjük föl tanítótestü­letünk tisztelt tagjait, hogy a meghatározott 25 krajczftvnyi illetékeket legkésőbb e hó

Next