Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)

1886-09-11 / 140. szám

IV. évfolyam. l 8 . Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent.(Györgyön: r.siki-utcza Nagy Elek-féle­lm, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kiadóhivatal: lókai-nyom­ia-részvénz-társulat hová or lláfl­itérí piánk it hirdttii­k ^ bérmentesen küldendők. ^ Víki_)--------------------------Quim Előfizetési iif helyben házhoz, hordra vagy vidékre postán küldve. Egészévé . lOírt — kr. Félévre . . 6 írt — kr. Negyedévre . 2frt 60 kr. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1886. szeptember 11. SZÉKELY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények Híja­ : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 140. szám.­­N­SSSK Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagjy Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. 11K9-Nyilttér sora 15 kr. hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. *A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Az utolsó felvonás. — szept. 10. A dráma be van fejezve. Sándor fejedelem leköszönt a bolgár trón­ról s tegnapelőtt már el is utazott. A fejedelemhez Ili­ maradt hadsereg ös­­­szes erejével tüntető lelkesedéssel igyekezett rendületlen bizalmának kifejezést adni; min­dent elkövetett, hogy a fejedelmet maradásra bírja, de Sándor szilárdan ragaszkodott el­­határozásához. A­mint korábban is kijelen­tette, olyan hatalom ellenszenvével szemben, mint Oroszország, az európai hatalmak tá­mogatása nélkül teljesen magára hagy­ottan, nem tarthatja meg a trónt. A fejedelem áldozatot hozott, most is. És ez volt a legnagyobb áldozat, mikor egy hűn ragaszkodó hadsereget, egy őszintén szerető és tisztelő népet odahagy Bulgária függetlenségéért, a nép boldogságáért. A leg­nagyobb ádozat az, a­mi a szivén tesz erő­szakot. Sáddor fejedelem meghozta ezt is. Elutazott Bulgáriából. Bucsuzása a drá­mai jelene ek legmegkapóbb részleteiben fe­lette gazdik volt. Elkísérték a kormány­ta­nács tagja, a miniszterek, a legelőkelőbb vezéregyes­ségek. A katonák, öreg és ifjú bajnokok­­­­ ínyeket hullattak az imádásig szeretett,­­­bámulásig tisztelt fejedelem bucsú­­zásakor. A füj­töny legördült, a dráma utolsó jelenete is lejátszódott. A hős1 küzdelme véget ért: tapsoljatok ! A női közönség a cselekvényekben gaz­dag esemé­nyt megillető érdeklődéssel kisérte a dráma je­enetét. Már az exposé olyan volt, mely lekötötte teljes figyelmét. Hogy­ne, mi­kor egyszerre váratlanul, mint a felhőtlen égből aláhulló villám, elfognak egy fejedel­met, a­ki hős volt, a­ki szabadságszerető volt s a knek minden gondolata, álma és ébrenléte egyedül népe boldogítása volt. S ezt a fejelmet saját megvesztegetett kato­nái árult­k el gáládul, oly hitvány orvtá­madással, am­i csak a pénzen fogadott bri­­gantik térítése lehet. A nép közönség, mely ezt a politikai aljasságot v­égig nézte, lelkének egész felhá­borodásán, erkölcsi érzületének legmélyebb undorával fordult el a gazok árulásától. Azt hitte m­inenki, veszve van Sándor. S jött a második felvonás. Épen olyan váratlanul meglepő fordulat­tal, mint az első. A nép megutálta a go­nosztevők, és halált kiáltott az árulókra. A hadseregé pedig fellázadt a sértett katonai büszkeség elfogta a fejedelem ellenségeit. Katonaság és nép egyesült lelkesedéssel hívta vissza eltolt fejedelmét. S lát kellett a harmadik felvonásban egy fény, dicsőséges jelenetet. Mikor az elűzött fejedelem, a hős Sándor ismét elfog­lalja régi jogait. Mikor a népek ezreinek örömittas üdvkiáltása megreszketteté a leve­gőt, mikor virágeső hull kocsijába, lombok üde zöldje födi az utat hosszában a vissza­térő előtt. Mikor még egyszer elővezetik a kedvencz paripáját s az ifjú fejedelem csil­logó aranyos nemzeti egyenruháját felöltve, ott lovagol délczegen ismét a hadsereg előtt. Még egyszer meglengeti a szél a hosszú kó­csagot süvegén s a katonaság tisztelgő lövé­sei közt, az ünnepiesen díszített fővárosba bevonul. A fejedelmi palota, a zárva tartott konak érzékeny jelenetek tanúja lesz: olyan szivet szorító, olyan könnyet fakasztó jele­netek tanúja, mint a­mikor az ember azért sir, mert igen nagy az öröme, a­mi nem fér már a szivébe. És ezt a szépen kidolgozott színművet tovább irja egy fehér kéz. A­mely feketébb az éjszakánál és erősebb a kemény vasnál. Az orosz czár egyetlen parancsszavával le­szállította az ifjú hőst a dicsőség zenit­jéről. Egyetlen intése a hatalmas czárnak elég volt, hogy a szép álomkép, melyet a nép át ál­modott és az a bűvös panoráma, a mit a hős fejedelem végig nézett, foszlányokká sza­kadozzék, hogy ne maradjon abból semmi, csak egy fájdalmas sóhajtás, a­mi visszaszáll a múltba és a mi fojtott könnyeknek elröp­penő lelke már csak, minden vágy nélkül, minden magasabb röptű ambicziók nélkül.... Ez volt a hős története. Ez a bus finale, a­melynek szomorú ak­kordjai még tovarezgnek a néma légben. S most a néző­közönség, a hamisítatlan közvélemény megírja a színműről a maga bí­rálatát is. Ezt a bírálatot átveszi tőle a his­tória és odaállítja a maga ítélőszéke elé mindazokat, a­kik ennek a szomorú törté­netnek az okozói voltak. Szörnyű, rettenetes ítélet lesz az , de igazságos. A népek őrangyala, a nemzeti lét őriző geniusa fogja számon kérni a mai cseleke­detet. Csakhogy ennek a népnek akkor már késő lesz. Az ítélő angyal csak egy összetorongyolt, elzüllött rongynép vézna alakjai fölött fog busongani, a kinek nincs szabadsága, mert nincs hazája ; a kinek nincsenek álmai, mert alábbvaló lett az asztalhulladékokon tengődő koldusnál. Ez a bus nemzet Bulgária. Előtte már egyetlen út van : a szibériai ólombánya. Szófia, szept. 7. Sándor fejedelem távozásá­nak útját Lompalanka felé tervezik, hogy az el­utazás mindenesetre s minél hamarább biztosit­­tassék. Szófia, szept. 7. Sándor fejedelemnek a tisz­tekhez intézett beszéde után ezek közül többen kérdést intéztek hozzá: Elfoglalja-e megint a trónt, ha a szobranje újra feje­delemmé választja? A fejedelem e kér­désre igennel válaszolt. A mult éjjel a feje­delem sokáig tanácskozott minisztereivel, kikhez bizalmi férfiakul Sztojlov, Grekov s több tiszt is meg volt híva. A helyzetet nyugodtabban ítélték meg, miután közhírre ment, hogy a czár elfo­gadta a régensségre vonatkozó előterjesztett pon­tokat, tudniillik a régensség elismerését, a füg­getlenség biztosítását s az unió elismerését; vi­szont elejtette az orosz hadügyminiszternek Bul­gáriába küldését, de orosz bizottság mégis küldetik a helyzet megvizs­gálására és jelentéstételre. A kis szobranje azért hivatik össze, hogy az országnak a fejede­lem lemondása felől bizonyosság nyujtassék, mely­ben a vidéken senki sem akar hinni. A vidéki tisztek kétségbeesett lépésre határozták magu­kat, hogy a fejedelem eltávozását megakadá­lyozzák. Mindamellett egyre valószínűbbé válik, hogy Sándor mihamar elhagyja az országot. Milán Szerbia királya nagyon meleg táviratot intézett Sándorhoz, azt közölvén vele, hogy azért rendelt csapatokat a határra, hogy a lázadó ez­red átlépését megakadályozza, illetőleg elfogja s Bulgáriába visszaterelje; ez értesítést azért küldi, hogy a félreértéseknek elejét vegye. A Yildiz kioszk­ból több rokonszenves távirat ér­kezett a szultántól, ki a fejedelem és testvére hogyléte felől tudakozódik. Sándor köszönettel válaszolt. Czankov és társai tegnapelőtt a város­kertben ivás közben felköszöntötték a jövendő­beli fejedelmet. A­hogy ez köztudomásra jött, Czankov nem mer az utczára lépni. Szófia, szept. 7. A minisztérium leköszönt. A régensség e perczig nincs megalakítva. Sztam­­bulov és Mutkurov bizonyos jelöltek, a felett nem tudnak megegyezni, hogy harmadiknak Na­­csevics vagy Panicza választassék-e be. Karave­­lovnak sok az ellensége. Ha a fejedelem eluta­zik is, Riedesel, Menges, Corvin, Koch Szófiá­ban maradnak. Szófia, szept. 6. A szobranje termében ma este ment végbe az összes pártok gyűlése; a Czankov pártja is képviselve volt. A katonaság részéről jelen voltak­­ Nikoljev, Popol, Mutkov, Mutkurov és Poniza. A tanácskozás tárgyát a kormánytanács megalkotása s új kabinet alakí­tása képezte. A tanácskozás este 9 órakor még nem végződött, de úgy h­allik, a következő név­lajstromot állították össze : a kormányzótanács tagjai : Karavelov, Popov, Gesov ; a miniszté­riumé : Nacsevics belü­gy, Sztoilov, külügy s Ni­­kolajev hadügyminiszter. A fejedelem számára ma úti kocsikat rendeltek meg. Elutazása holnap, legkésőbb holnapután reggel megtörténik. Bogdanov a fejedelmet elkí­séri. Az orosz kiküldöttet keddre várják. Szófia, szept. 7. D. e. 10 óra 40 percz. A fejedelem elutazása délután két órára van meg­állapítva Lompalánkán keresztül. A palotában a tisztek, az előkelőségek összegyűltek, hogy búcsút vegyenek a fejedelemtől, ki­nti készületeit már befejezte. A pártvezérek még folyvást tanácskoz­nak a régensség megalakítása felett, azonban délelőtt féltizenegy óráig semmi megállapodás hivatalosan közzé nem tétetett. Szófia, szept. 7. A kormányzóság ép most alakult meg. Tagjai Karavelov, S­z­t­a­m­­bulov és Mutkurov. A régensség tehát Battenberg Sándor híveiből áll. Karavelov volt Sándor fejedelem utolsó miniszterelnöke s bár az államcsíny idején való szereplése sok gyanúsí­tásra adott okot s az ellenforradalom szervezé­sekor nem nyilatkozott határozottan a fejedelem mellett, mégis az utóbbi napokban tisztázta ma­gát. Sztambulov a nemzetgyűlés elnöke s Mut­kurov a keletruméliai csapatok főparancsnoka, Sándor fejedelem leghívebb emberei s visszahi­­vatásának legfőbb tényezői. A minisztérium a következő tagokból áll : Radoszlavov elnök és belügyi, Nacsevics külügyi, Nikoforov hadügyi, Sztoilov igazságügyi és Gesov pénzügyi miniszter. Szófia, szept. 7. A leköszönt Sándor feje­delem ma délután két órakor utazik el Lompa­­lánka felé. Szófiában az egész után végig kül­döttségek fogják kérni a maradásra. A kormány­­hatalmat Sándor fejedelem már átadta a Mut­kurov, Stambulov s Ivaravelovból álló régens­­ségnek. A Szófia falain kiragasztott p­r­o­k­l­a­­mácziókban Sándor fejedelem bú­csút vesz a bolgár néptől­. Kijelenti, hogy szomorú meggyőződésévé vált, hogy az or­szág érdekében le kell mondania trónjáról s tá­vozni az országból. Bulgáriának viszonya oltal­­mazójához Oroszországhoz, a­mely az ország függetlenségét biztosítja, követeli ezt meg. Át­adja az ország kormányzását az általa alakított kormányzótanács kezeibe. Kéri a népet s a had­sereget, engedelmeskedjenek annak. A prokla­­máczió végén az istenhez fohászkodik, kérve, hogy boldogítsa, virágoztassa fel Bulgáriát. Sán­dor Lompalankáról Budapesten s Bécsen át utazik Ingen­h­eimba s mint beavatottak mondják, onnan aztán Oroszországba. London, szept. 7. A bolgár kérdésben ki­bocsátandó angol jegyzékre vonatkozólag, a­mely a berlini szerződéshez való szigorú ragasz­kodást ajánlja, itt tudomásával bírnak annak, hogy más hatalmak is osztoznak Anglia ez óhajtásában, ennélfogva remélik, hogy a bolgár ügyben teendő minden további lépés az európai hatalmak által fog megtörténni. Konstantinápoly, szept. 7. Lord Thortonnak White által történt helyettesítését úgy tekintik, mint Anglia erélyes fellépésének előjelét. Fontos lépésekről beszélnek Anglia részéről, melyeket Angliától a mohamedánok által lakott vidékeken való helyzete fog befolyásolni. A Csiki Székely Krónika. Előszó. úgy véljük, nem végeztünk fölösleges mun­kát, midőn a hírhedt Csiki vagy Székely Krónika lefordítására vállalkoztunk. Maga a Krónika ugyan aligha érdemli meg ezt a fáradt­ságot, de a hozzá fűződött érdeklődés ma is oly nagy, mely valóban kívánatossá teszi, hogy mi­nél többen megismerjék. Mert a­mily sokat em­legetik, épp oly kevéssé ismerik. Talán téve­dünk, de azt hisszük, hogy minél ismeretesebb lesz teljes szövege szerint, annál hamarább vége lesz annak a legendának, mely ezen mű felől keletkezett. Annál többen lesznek, kiknek a Krónika vagy egy, vagy más ügyekben anachronismusa feltűnik, mit mult századbeli gyártói semmi esetre sem kerülhettek el. Mert minden ilynemű hamisításnak megvan az a vég­zetes sorsa, hogy lehetetlen egyesíteni benne va­lamennyi jellemző aprólékos tulajdonságot, mi azon kort jellemzi, melyből származottnak szeret­nék elhitetni készíteni. A későbbi kor szelleme, a készítés idejének sajátos vonásai mindig befu­rakodnak az ily hamisítványokba , valamiféle alakban jelentkeznek. A krónika végén azt olvastuk, hogy 1533- ban állították ösze Sándor Menyhárd kastélyá­ban régebbi oklevelekből és följegyzésekből, me­lyek közt állítólag Radagais góth király idejé­ből valók is találtattak. Ha ez igaz, akkor maga az anyag, az egyes adatok, habár a ré­gebbi kor jellemét viselik is magukon, mégis átalakultak bizonyos fokig a Jagellók korabeli történeti felfogás hatása alatt. Ha át nem ala­kultak, az természetesen annál kedvezőbb a kró­nika hitelességére nézve. Első­sorban tehát erre kell ügyelnünk. Számba kell vennünk, hogy az 1533-ki compilatorok csakis azt irták-e valóban, a mit ama bizonyos 153 okmányban és 3 irat­ban találtak, melyre hivatkoznak s „annál sem többet, sem kevesebbet“? Ez esetben — elte­kintve a Radagais-korabeli és más ilyen nagyon régi adatoktól — egészben véve a magyar kö­zépkor (XI—XV. század) szellemét és ismeret fokát kell a krónikának feltüntetni, a­hogy ezt a többi kétségtelen hitelű krónika (Anonymus, Kézai Simon, Márk, Thuróczi János, Budai Kró­nika stb.) és évkönyv, okmány és más emlék tárja elénk. Mindjárt a legelső szó, a Dacia azt vallja, hogy a compilatorok valamit mégis csak tettek ahhoz, a­mit állítólag az okmányokban találtak. Vagy ez is a Radagais-korabeli ada­tokhoz tartoznék ? Csakhogy ez időben még a Dacia Alpestri­s-féle elnevezés telje­sen ismeretlen volt — majd alább meg­mondjuk, hogy mikor keletkezett — ez már egyenesen a compilatorok hozzáadása, nem Vájjon ki készítette meg ezt a szomorú utat szegény Bulgária számára ? Vájjon megérdemli-e egy önállóságra ké­pes nemzet ezt a szomorú elmúlást ? . . . B. N. : A szerb d­iplomácziai karban legközelebb lényeges változás fog beállani. Különös figyelmet ér­demel Gruics szerb követnek Konstantinápolyból visszahivatása, kinek helyére Novakovics van kisze­melve. Novakovics Szerbiának mint politikus és volt miniszter nagy szolgálatokat tett, különösen midőn az orosz érzelmű Mihály metropolitának elmozdítását sikerült keresztülvinnie, a kinek eltávolításával Szer­biát egy veszedelmes ellenségtől szabadította meg. A bolgár események. — szept. 10. Szófia, szept. 6. Bogdanov orosz konzul Mutkorovval kihallgatáson voltak Sándor fejede­lemnél s közölték vele, hogy a czár elfogadta a feltételeket. A fejedelem Szófiában marad a szobranje megnyitásáig. Sándor fejedelem ma reggel nyílt táborban búcsút vett a csapatoktól és tisztektől. A tisztek épen értekezletet készül­nek tartani a szobranje épületben. Óriási tünte­­tetéseket terveznek. A legvégsőre el vannak szánva, hogy a fejedelmet a távozásban meg­akadályozhassák.

Next