Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)

1886-10-09 / 156. szám

IV. évfolyam. XI.«------------------------­Szerkesztőségi iroda: ® [3ppai-Szentgy­örgyön: Csiti­ntc­a Nagy Elek-féle kas, nova a lap szellemi részét illető közlemény­ek kisMem­lék kiadóhivatal: Jókai-QFomda-réseTény-tarsulat hová ii tlSStilitl fizuk it Urduink S bérmentesen küldendők. SS1K®-------------------------9af Előfizetési ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 60 kr. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1886. október 9. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csü­ti­rtökön és szombaton. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 156. szám. & Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában X. Nagy Imre társ­­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. <^ kis-------------------------QHW. Nyilttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerübb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kivonatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomata­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Az immunitás. — okt. 8. Oly tárgyban kívánok felszólalni, mely megérdemli, hogy nemcsak a képviselő­­házban, de a társadalomban is megbeszél­tessék, mert amennyiben nem tagadhatjuk meg a törvényhozás jogát törvénykezési és politikai dolgokban, határozottan meg kell tagadnunk, s a társadalomnak, mint egy em­bernek kell sarokra állania, ha arról van szó: váljon szabadságot vehet-e magának egy képviselő arra, hogy az immunitás leple alatt a társadalomnak akár privát tagjait, akár egyéb testületeit megtámadhassa s azok­kal szemben karakterbe vágó sértő kifejezé­sekkel büntetlenül élhessen? Én azt hiszem, s velem bizonnyal egy véleményen lesz min­den józan gondolkozású egyén, hogy a kép­viselő sérthetetlensége ide nem magyarázható s hogy ez a sérthetetlenség egy képviselő­nek sem ad jogot arra, hogy ő meg szaba­don sértegethessen. Ez oly követelés lenne a társadalommal szemben,­­mely pedig min­deneknek felette áll, mert hiszen a parla­ment sem egyéb, mint a társadalom közege, amely követelést a társadalom egyik közege­ sem vindikálhatja magának. Nem a képvi­selőház rendelkezik a társadalommal, hanem a társadalom rendelkezik a képviselőházzal s így minden oly intézkedés, melyet a kép­viselőház saját javára és a társadalom ellen hozna, semmisnek lenne tekinthető. Felhozzuk pedig ezt a Komjáthy Béla képviselő esetére, ki több katonatisztet a katonaságnál legkompromittálóbb kifejezéssel sértett meg, azaz gyáváknak nevezte őket, s mikor a tisztek ezért elégtételt követeltek tőle, az „Egyetértés“ „Egy hihetet­len hírrel“ lepte meg olvasóit, a hihetet­len hír pedig nem volt egyéb, mint az, hogy a gyáváknak nevezett tisztek, a sértő féltől elégtételt követeltek. Nos hát ez kérem nem volt hihetetlen hír, sőt aki a Komjáthy beszédét olvasta, bizonyosan tudta, hogy ezért Komjáthyt provokálni fogják, mert pláne katonának, ily megbélyegző sértést zsebre raknia nem lehet. Ámde tekintsünk el attól, hogy a sértett fe­lek katonák, amennyiben semmi szándékunk, hogy itt katona avagy nem katona közt kü­lönbséget tegyünk: kérdjük, melyik férfi tűrné azt el, hogy őt bár­ki is, a parlament előtt, tehát az ország színe előtt gyávának bélye­gezze ? Oh igen is ! A képviselőnek megadatott a jog, hogy közügyekben felszólalhasson, vá­dolhasson avagy védelmezhessen, de nem ada­tott, mert nem adathatott meg a jog arra, hogy szántszándékosan sértegethessen, és bár­kit is, oly sértő kifejezésekkel illethessen, mi­nőket kimondani maguk a bíróságok sem il­letékesek, katonánál pláne, a gyávaság olyan bűn, melynek elkövetője olykor halállal bűn­tetteik. Ki érezheti most már feljogosítva magát arra, hogy valakit ily czímmel illet­hessen, kit ez a czím, ha nem igazolja annak méltatlanságát, elkerget a hadsereg­től. Annál inkább tehát, mert a sértett fe­lek katonák voltak, még akarva sem tehet­ték volna, hogy az elégtétel követelése elől kitérjenek. Ma még, midőn e sorokat írjuk, nem tudjuk, hogy a képviselőház mily állást fog­lal el e kérdésben, de bámulnunk kellene, ha az immunitást az efféle ügyre is kiter­jeszteni óhajtaná, s megvalljuk egy oly tes­tületről, melynek minden körülmények közt lovagiasnak kell lennie, nem feltételezhetjük. Ez egy oly preczedenst képezne, mely a képviselők részéről a társadalommal szemben a szabad sértegetés elvét állapítaná meg, s az egész világon visszahatást szülne. Midőn arról van szó, hogy valakinek egyéni karaktere forog kérdésben, a­mi az illetőnek mindene, a képviselő urak is gon­dolják meg, hogy mit beszélnek, s ha a sértő szót mégis kimondták, immunitás ide, immunitás oda, de férfiasságuk és lovagias­ságuk nem engedheti meg, hogy ezen lepel alatt keressenek menedéket. Tóvölgyi Titusz:­ ­ A főrendiházi kinevezések. Tisza Kálmán miniszterelnök — mint a „Bud. Corr.“ értesül — a jelen év folyamában még két főrendiházi tag ki­nevezését szándékozik a koronánál javaslatba hozni, minthogy az erre vonatkozó törvény értelmében az idén öt főrendi nevezendő ki s ha ezek kinevezése a folyó évben nem történik meg, a jövő évben en­nek daczára sem nevezhető ki több ötnél. Mennyien vagyunk magyarok ? — okt. 8. Az 188 °/i-ki népszámlálás szerint Magyar­­ország és Erdély lakosságának 46-65 °/­-ka volt magyar, vagyis 6.403.687 lélek ; ezenkívül a ka­tonaságnál 46.216 főre ment a magyarok száma, Horvát- és Tótországban volt összesen 41.800 magyar; továbbá Bukovinában találtatott 9.887 székely ; a moldvai csángók száma hivatalos ro­mániai adatok szerint 30.000 főre tehető s mint­egy 20.000 székely telepedett le állandóan Ro­mániában ; 40—50 ezer magyar volt Bécsben, úgy hogy százezernél több magyar élt idegen állam kötelékében s kívülük még körülbelül két­százezer magyar volt ideiglenesen távol (az ös­­­szes távollevők száma 436.270 lélek volt) vagyis mintegy 300 ezer főre ment a külföldi magyar­ság száma. Ezekkel együtt 6»­4 millió ma­gyar volt hat évvel ezelőtt. 1880. óta 1884. végéig több mint hatszáz­ezer lélekkel szaporodott az ország lakossága, nevezetesen 1881-ben 111.535, 1882-ben 111.486, 1883-ban 179.168 s 1884-ben 210.465 lélekkel volt több a születések száma, mint a halálozá­soké. 1884. végén tehát 14.341.276, a katona­ság beleszámításával pedig 14.425.000 főből állt Magyarország és Erdély lakossága. A múlt évi népesedési mozgalom még nincs kimutatva, de ha csak 1 °/o-ra tesszük is a szaporodást, akkor is 143 ezer lélekkel volt több a születések száma a halálozásokénál s ugyanezen arány szerint a jelen évben eddig mintegy 110—120 ezer lélek­kel, úgy hogy a katonaság nélkül is mintegy 14.600.000 lélekre megy az ország népessége. A hat év előtti adatok szerint ebből 46-65 °­ C a magyar. De a népiskolai kimutatások szerint nemcsak az ország népessége, hanem a magyar­ság arányszáma is emelkedett; az 188s/4-ki is­kolai évben a tanköteles gyermekek 48­6 °­ C-ka volt magyar. Ezen arányszámot az összes lakos­ságra alkalmazva, mely fentebbi számításunk szerint jelenleg 14.600.000 lélekre tehető, 7.095.00 magyart kapunk. Ehhez számítandó azonban még a katonaságból 46—50 ezer em­ber, továbbá a 42 ezernél ma már mindenesetre jelentékenyen több horvát- és tótországi magyar­ság, a­kikkel együtt a magyar korona terüle­tén bátran 7.200.000 főre tehetjük a magyar­ság számát. Az utóbbi hat év alatt a külföldi magyarok száma is nagyon megnövekedett. Amerikában a legújabb adatok szerint 600 ezer magyar alatt­való él, kiknek legalább­is egyharmada magyar ajkú. Romániában Egan szerint összesen mint­egy 300 ezer székely tartózkodik. Bécsben 60 ezernél több magyar van. Néhány ezerre megy a Szerbiában, Boszniában, Bolgár- és Törökor­szágban s Egyiptomban tartózkodó magyarok száma. Párisban folyton van mintegy 5—6 ezer magyar. A bukovinai székelyek száma bár a legutóbbi beköltözés miatt megfogyott, mégis rá­megy jelenleg is 7—8 ezer lélekre. Félmilliónál jóval több tehát, közel hatszázezer lélek a kül­földi magyarság száma. Jelenleg tehát több, mint 73­1 millió magyar van, vagyis hat év alatt ke­rek számban egy millió lélekkel szaporodott fa­junk. Ezen összegbe nincsenek beleszámítva mind­azok, kik magyarul beszélnek. 188 °/1-ben 817.668 főre rúgott azon idegen nemzetiségűek száma, kik nyelvünket beszélték; hat év alatt ezek is jelentékenyen felszaporodtak — hisz az állam egy évtizede hogy alkalmat nyújt idegen ajkú polgártársainknak, hogy nyelvünket elsa­játítsák. 1880 óta több mint másfél millió ide­gen nemzetiségű gyermek került iskolába s ha ennek csak egy ötöde sajátította is el nyelvün­ket, akkor is egy milliónál többen értik az ide­gen ajkúak közül a magyar szót. Minden túlzás nélkül modhatjuk tehát, hogy ma már közel kilencz millió ember beszéli a magyar nyelvet. (ng.) Partikularizmus. — írta: Horváth Gyula. — II. Az erdélyi ügyek a mult absolut és provi­­zorius korszak megcsontosodott bureaukratái ke­zébe és ama korszak törvényszéki bírái itélő­­széke elé kerültek az uj alkotmányos aerában is ; ugyanazok, kik a jogfosztás elméletét lép­tették egy pár évtizeddel ezelőtt életbe, lettek hivatva az alkotmány stampigliájával ellátni a még függőben maradt ügyeket. A székelyeknek adtak kis üstöt, a szászok­nak sértetlen autonómiát, a románoknak díszes hivatalokat. A székely kis üst, mi éppen oly kevéssé volt érdemes az örömre, mint a­mily kevéssé volt annak megszüntetése méltó a szomorúságra, a mit okozott, aequivalense volt a szászföld au­tonómiájának. Egyik sem volt tartható. Egy állam közi­gazdasági rendszerében ép oly kevéssé lehet kü­lön előnyt adni, mint nem lehet a statusban statust formálni. S ha a román faj kielégítését egyéni úton kísérlik meg, akkor annyi díszes hivatalt kell teremteni, mint a­hány román ajkú nagykorú polgárt számlál ez ország földje. A megrendült erkölcsi érzület után a má­sodik vívmány mindjárt egy közelégületlenség vala, melyet a szász autonómiája elvesztéséhez, a román­­ számának és súlyának ignorálásához fűzött, a magyar és a székely pedig az unióhoz kötött reményeit látta elhalványulni — mert nem a nagy állam és nemzet keretébe, eg­gyé forrva az állammal és nemzettel és ez által erő­södve, jutott ki a konkurrencziába, hanem ver­senyt kelle szaladni kis üstjének, úrbéri rende­zésének, perrendtartásának, polgári törvényköny­vének, csendőrségének a szász autonómiával, a román aspirácziókkal stb. Mi, a tényleges unió daczára, ügyeinknek, de leginkább egyéni aspiráczióinknak mindig kü­lön méltatását követeltük; ha hozzánk nyúltak, az is baj volt, ha nem nyúltak, az is. Az úrbéri birtokrendezési ügyek úgy látszik soha be nem végezhetők, több mint 30 éve, hogy ez országrész lakói között állandó súrló­dás anyagát képezik: a volt úrbéres- és volt birtokososztály közé ezen a hasadékon át verik állandólag az ekét; a birtokost a községgel, a községet az irtvány-tulajdonossal állandó hábo­rúban tartják. Törvényt, szabályrendeletet eleget hoztak, de nem a törvényben, hanem az ember­ben, a­ki végrehajtja, van a hiba. A­hol egy jó tevékeny bíró vagy más hatósági közeg van, ott haladnak a dolgok; a­hol ez nincsen, ott halomra nőnek a panaszok, és, fájdalom, ez utóbbi eset a mindennapi. Csaknem tíz év kel­lett, hogy egy rossz telekkönyvhöz jussunk, s mikorra ez elkészült, nem egy egészséges olcsó jelzálog-hitelnek szereztük meg vele a talajt, hanem a telekkönyvnek hiánya által is még fo­kozott mérvben létező uzsorának adtunk oly biztosítékot, minővel addig nem bírt. A telek­könyvvel csaknem egyszerre készültek el a C. lapi feljegyzések, a­hol nem az ország solid in­tézeteinek névsorát, hanem a nagy és kis uzso­rások oly kimerítő névjegyzékét találjuk meg, melyhez foghatót a czivilizált világ még nem produkált. Minden anyag, mely az elégedetlenség ter­jesztésére alkalmas, oly épen tartatott, mint a konzerv, nehogy megromoljék. Csak egy példát e sok közül: A naszódvidéki erdőségek átadat­tak, — mert eladásnak csak nem nevezhető a a milliókra menő értéknek egy pár ezer forin­tért való el­fecsérlése — ezelőtt 15 évvel. Az országgyűlés ezen eladást soha tudomásul nem vette, sőt a dolog mibenlétének kikutatására bizottságot küldött ki ; azt mindenki tudja, hogy ezen eladás nemcsak pénzbelileg káros, de ká­ros közigazgatásilag, káros politikailag ; ha nem lett volna az erdőség az állam tulajdona a re­­gale-jogokkal együtt, fajunk érdekében ki kel­lett volna sajátítani; de még hozzá egy meg­foghatatlan igazságtalanságot is rejt magában, mert egy családnak kétségbevonhatatlan tulaj­donát idegeníti el az állam tulajdonával együtt, és dac­ára mindezeknek, azok, kik itt megve­tették lábukat, innen foglalják el a ma is a ke­zükbe adott eszközzel a körülfekvő nagyobb bir­tokokat. A független bíróság egy államban az első kellékek egyike; de oly bíróság, melynek gouver­­nementalis érzéke hiányzik, nagyobb csapás, mint a mit elviselni egy polyglott fajok által lakott országrész hosszú időn át képes. Egységes nagy nemzetek bíróságai, mint a franczia, német bíróságok ellen talán föl lehet hozni vádul, hogy igen sok van bennök ebből, de ha e nagy nemzetek észre­vennék ennek hiányát bíróságaiknál, a pótlásról még a függet­lenség árán is gondoskodnának. Az erdélyi bíróságok, tekintélyben megcsap­panva, az ország lakóitól és hatóságaitól telje­sen izolálva, az államnak kevés támaszt nyújta­nak és kis mértékben bírják a lakosság bizal­mát maguk iránt felkelteni. Súlyos, nehéz vád, a­mit ide leírtam , de czáfolják meg — nem a bírák, de az erdélyi részek lakói — és én kész­séggel fogom beismerni tévedésemet. Nem men­tegetőzést, nem hivatalos igazolást keresek én, hiszen találni azt bőviben, de keresem azt a valamit, a­mit, fájdalom, bíráink nem keresnek eléggé, a bizalomnak önként nyújtott ezer meg ezer m­anceait és az általánossá vált hitet a bíróságoknak nemcsak igazságszeretete, de fel­tétlen hazafisága és helyes érzéke iránt. A megyei és városi hatóságok, a központi kormányzat exponált hatóságai s hivatalai, mind megannyi erős oszlopai lehetnek, és kellene is hogy legyenek, az állam kormányzatának és nemzetünk prosperálásának. Ha egyik vagy má­sik ezen oszlopok közül romladozik, a rajtuk nyugvó kvezet is megreped és az egész épület bedőlését vonhatja maga után. A jó közigazgatás első lépés a polgárok megelégedésének előidézésére; a jó közigazgatás felé az út az erős ellenőrzésen át vezet. Polyg­lott elemek által lakott ország a határozott irányt közigazgatási politikájában még inkább megkívánja, mint egységes nemzet által lakott állam. A Csiki Székely Krónika, XXIII. Midőn pedig itt férje nevenapját ünnepelve — — — — 50 fegyveressel a Gomez földre hadat indítván s a megfutamodott rablókat ös­­­szefogdosván, oly nagy csapással sújtotta, hogy egy nehányat megölve a többit valamennyit élve fogta el; ily nagy vitézséggel üdvözölte Istvánt az ő férjét, kinek anyja 5 rablót összevagdalva, midőn a hatodikkal küzdött volna, megöletett. XXIV. Végül férje is az ocsmány tatárok által 300 örök alattvaló katonájával együtt összevagdalva meghal s holtteste fejétől megfosztva a Kükül

Next