Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)
1886-10-09 / 156. szám
IV. évfolyam. XI.«------------------------Szerkesztőségi iroda: ® [3ppai-Szentgyörgyön: Csitintca Nagy Elek-féle kas, nova a lap szellemi részét illető közlemények kisMemlék kiadóhivatal: Jókai-QFomda-réseTény-tarsulat hová ii tlSStilitl fizuk it Urduink S bérmentesen küldendők. SS1K®-------------------------9af Előfizetési ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 60 kr. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1886. október 9. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütirtökön és szombaton. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 156. szám. & Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában X. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. <^ kis-------------------------QHW. Nyilttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerübb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kivonatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomatatathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Az immunitás. — okt. 8. Oly tárgyban kívánok felszólalni, mely megérdemli, hogy nemcsak a képviselőházban, de a társadalomban is megbeszéltessék, mert amennyiben nem tagadhatjuk meg a törvényhozás jogát törvénykezési és politikai dolgokban, határozottan meg kell tagadnunk, s a társadalomnak, mint egy embernek kell sarokra állania, ha arról van szó: váljon szabadságot vehet-e magának egy képviselő arra, hogy az immunitás leple alatt a társadalomnak akár privát tagjait, akár egyéb testületeit megtámadhassa s azokkal szemben karakterbe vágó sértő kifejezésekkel büntetlenül élhessen? Én azt hiszem, s velem bizonnyal egy véleményen lesz minden józan gondolkozású egyén, hogy a képviselő sérthetetlensége ide nem magyarázható s hogy ez a sérthetetlenség egy képviselőnek sem ad jogot arra, hogy ő meg szabadon sértegethessen. Ez oly követelés lenne a társadalommal szemben,mely pedig mindeneknek felette áll, mert hiszen a parlament sem egyéb, mint a társadalom közege, amely követelést a társadalom egyik közege sem vindikálhatja magának. Nem a képviselőház rendelkezik a társadalommal, hanem a társadalom rendelkezik a képviselőházzal s így minden oly intézkedés, melyet a képviselőház saját javára és a társadalom ellen hozna, semmisnek lenne tekinthető. Felhozzuk pedig ezt a Komjáthy Béla képviselő esetére, ki több katonatisztet a katonaságnál legkompromittálóbb kifejezéssel sértett meg, azaz gyáváknak nevezte őket, s mikor a tisztek ezért elégtételt követeltek tőle, az „Egyetértés“ „Egy hihetetlen hírrel“ lepte meg olvasóit, a hihetetlen hír pedig nem volt egyéb, mint az, hogy a gyáváknak nevezett tisztek, a sértő féltől elégtételt követeltek. Nos hát ez kérem nem volt hihetetlen hír, sőt aki a Komjáthy beszédét olvasta, bizonyosan tudta, hogy ezért Komjáthyt provokálni fogják, mert pláne katonának, ily megbélyegző sértést zsebre raknia nem lehet. Ámde tekintsünk el attól, hogy a sértett felek katonák, amennyiben semmi szándékunk, hogy itt katona avagy nem katona közt különbséget tegyünk: kérdjük, melyik férfi tűrné azt el, hogy őt bárki is, a parlament előtt, tehát az ország színe előtt gyávának bélyegezze ? Oh igen is ! A képviselőnek megadatott a jog, hogy közügyekben felszólalhasson, vádolhasson avagy védelmezhessen, de nem adatott, mert nem adathatott meg a jog arra, hogy szántszándékosan sértegethessen, és bárkit is, oly sértő kifejezésekkel illethessen, minőket kimondani maguk a bíróságok sem illetékesek, katonánál pláne, a gyávaság olyan bűn, melynek elkövetője olykor halállal bűntetteik. Ki érezheti most már feljogosítva magát arra, hogy valakit ily czímmel illethessen, kit ez a czím, ha nem igazolja annak méltatlanságát, elkerget a hadseregtől. Annál inkább tehát, mert a sértett felek katonák voltak, még akarva sem tehették volna, hogy az elégtétel követelése elől kitérjenek. Ma még, midőn e sorokat írjuk, nem tudjuk, hogy a képviselőház mily állást foglal el e kérdésben, de bámulnunk kellene, ha az immunitást az efféle ügyre is kiterjeszteni óhajtaná, s megvalljuk egy oly testületről, melynek minden körülmények közt lovagiasnak kell lennie, nem feltételezhetjük. Ez egy oly preczedenst képezne, mely a képviselők részéről a társadalommal szemben a szabad sértegetés elvét állapítaná meg, s az egész világon visszahatást szülne. Midőn arról van szó, hogy valakinek egyéni karaktere forog kérdésben, ami az illetőnek mindene, a képviselő urak is gondolják meg, hogy mit beszélnek, s ha a sértő szót mégis kimondták, immunitás ide, immunitás oda, de férfiasságuk és lovagiasságuk nem engedheti meg, hogy ezen lepel alatt keressenek menedéket. Tóvölgyi Titusz: A főrendiházi kinevezések. Tisza Kálmán miniszterelnök — mint a „Bud. Corr.“ értesül — a jelen év folyamában még két főrendiházi tag kinevezését szándékozik a koronánál javaslatba hozni, minthogy az erre vonatkozó törvény értelmében az idén öt főrendi nevezendő ki s ha ezek kinevezése a folyó évben nem történik meg, a jövő évben ennek daczára sem nevezhető ki több ötnél. Mennyien vagyunk magyarok ? — okt. 8. Az 188 °/i-ki népszámlálás szerint Magyarország és Erdély lakosságának 46-65 °/-ka volt magyar, vagyis 6.403.687 lélek ; ezenkívül a katonaságnál 46.216 főre ment a magyarok száma, Horvát- és Tótországban volt összesen 41.800 magyar; továbbá Bukovinában találtatott 9.887 székely ; a moldvai csángók száma hivatalos romániai adatok szerint 30.000 főre tehető s mintegy 20.000 székely telepedett le állandóan Romániában ; 40—50 ezer magyar volt Bécsben, úgy hogy százezernél több magyar élt idegen állam kötelékében s kívülük még körülbelül kétszázezer magyar volt ideiglenesen távol (az összes távollevők száma 436.270 lélek volt) vagyis mintegy 300 ezer főre ment a külföldi magyarság száma. Ezekkel együtt 6»4 millió magyar volt hat évvel ezelőtt. 1880. óta 1884. végéig több mint hatszázezer lélekkel szaporodott az ország lakossága, nevezetesen 1881-ben 111.535, 1882-ben 111.486, 1883-ban 179.168 s 1884-ben 210.465 lélekkel volt több a születések száma, mint a halálozásoké. 1884. végén tehát 14.341.276, a katonaság beleszámításával pedig 14.425.000 főből állt Magyarország és Erdély lakossága. A múlt évi népesedési mozgalom még nincs kimutatva, de ha csak 1 °/o-ra tesszük is a szaporodást, akkor is 143 ezer lélekkel volt több a születések száma a halálozásokénál s ugyanezen arány szerint a jelen évben eddig mintegy 110—120 ezer lélekkel, úgy hogy a katonaság nélkül is mintegy 14.600.000 lélekre megy az ország népessége. A hat év előtti adatok szerint ebből 46-65 ° C a magyar. De a népiskolai kimutatások szerint nemcsak az ország népessége, hanem a magyarság arányszáma is emelkedett; az 188s/4-ki iskolai évben a tanköteles gyermekek 486 ° C-ka volt magyar. Ezen arányszámot az összes lakosságra alkalmazva, mely fentebbi számításunk szerint jelenleg 14.600.000 lélekre tehető, 7.095.00 magyart kapunk. Ehhez számítandó azonban még a katonaságból 46—50 ezer ember, továbbá a 42 ezernél ma már mindenesetre jelentékenyen több horvát- és tótországi magyarság, akikkel együtt a magyar korona területén bátran 7.200.000 főre tehetjük a magyarság számát. Az utóbbi hat év alatt a külföldi magyarok száma is nagyon megnövekedett. Amerikában a legújabb adatok szerint 600 ezer magyar alattvaló él, kiknek legalábbis egyharmada magyar ajkú. Romániában Egan szerint összesen mintegy 300 ezer székely tartózkodik. Bécsben 60 ezernél több magyar van. Néhány ezerre megy a Szerbiában, Boszniában, Bolgár- és Törökországban s Egyiptomban tartózkodó magyarok száma. Párisban folyton van mintegy 5—6 ezer magyar. A bukovinai székelyek száma bár a legutóbbi beköltözés miatt megfogyott, mégis rámegy jelenleg is 7—8 ezer lélekre. Félmilliónál jóval több tehát, közel hatszázezer lélek a külföldi magyarság száma. Jelenleg tehát több, mint 731 millió magyar van, vagyis hat év alatt kerek számban egy millió lélekkel szaporodott fajunk. Ezen összegbe nincsenek beleszámítva mindazok, kik magyarul beszélnek. 188 °/1-ben 817.668 főre rúgott azon idegen nemzetiségűek száma, kik nyelvünket beszélték; hat év alatt ezek is jelentékenyen felszaporodtak — hisz az állam egy évtizede hogy alkalmat nyújt idegen ajkú polgártársainknak, hogy nyelvünket elsajátítsák. 1880 óta több mint másfél millió idegen nemzetiségű gyermek került iskolába s ha ennek csak egy ötöde sajátította is el nyelvünket, akkor is egy milliónál többen értik az idegen ajkúak közül a magyar szót. Minden túlzás nélkül modhatjuk tehát, hogy ma már közel kilencz millió ember beszéli a magyar nyelvet. (ng.) Partikularizmus. — írta: Horváth Gyula. — II. Az erdélyi ügyek a mult absolut és provizorius korszak megcsontosodott bureaukratái kezébe és ama korszak törvényszéki bírái itélőszéke elé kerültek az uj alkotmányos aerában is ; ugyanazok, kik a jogfosztás elméletét léptették egy pár évtizeddel ezelőtt életbe, lettek hivatva az alkotmány stampigliájával ellátni a még függőben maradt ügyeket. A székelyeknek adtak kis üstöt, a szászoknak sértetlen autonómiát, a románoknak díszes hivatalokat. A székely kis üst, mi éppen oly kevéssé volt érdemes az örömre, mint amily kevéssé volt annak megszüntetése méltó a szomorúságra, a mit okozott, aequivalense volt a szászföld autonómiájának. Egyik sem volt tartható. Egy állam közigazdasági rendszerében ép oly kevéssé lehet külön előnyt adni, mint nem lehet a statusban statust formálni. S ha a román faj kielégítését egyéni úton kísérlik meg, akkor annyi díszes hivatalt kell teremteni, mint ahány román ajkú nagykorú polgárt számlál ez ország földje. A megrendült erkölcsi érzület után a második vívmány mindjárt egy közelégületlenség vala, melyet a szász autonómiája elvesztéséhez, a román számának és súlyának ignorálásához fűzött, a magyar és a székely pedig az unióhoz kötött reményeit látta elhalványulni — mert nem a nagy állam és nemzet keretébe, eggyé forrva az állammal és nemzettel és ez által erősödve, jutott ki a konkurrencziába, hanem versenyt kelle szaladni kis üstjének, úrbéri rendezésének, perrendtartásának, polgári törvénykönyvének, csendőrségének a szász autonómiával, a román aspirácziókkal stb. Mi, a tényleges unió daczára, ügyeinknek, de leginkább egyéni aspiráczióinknak mindig külön méltatását követeltük; ha hozzánk nyúltak, az is baj volt, ha nem nyúltak, az is. Az úrbéri birtokrendezési ügyek úgy látszik soha be nem végezhetők, több mint 30 éve, hogy ez országrész lakói között állandó súrlódás anyagát képezik: a volt úrbéres- és volt birtokososztály közé ezen a hasadékon át verik állandólag az ekét; a birtokost a községgel, a községet az irtvány-tulajdonossal állandó háborúban tartják. Törvényt, szabályrendeletet eleget hoztak, de nem a törvényben, hanem az emberben, aki végrehajtja, van a hiba. Ahol egy jó tevékeny bíró vagy más hatósági közeg van, ott haladnak a dolgok; ahol ez nincsen, ott halomra nőnek a panaszok, és, fájdalom, ez utóbbi eset a mindennapi. Csaknem tíz év kellett, hogy egy rossz telekkönyvhöz jussunk, s mikorra ez elkészült, nem egy egészséges olcsó jelzálog-hitelnek szereztük meg vele a talajt, hanem a telekkönyvnek hiánya által is még fokozott mérvben létező uzsorának adtunk oly biztosítékot, minővel addig nem bírt. A telekkönyvvel csaknem egyszerre készültek el a C. lapi feljegyzések, ahol nem az ország solid intézeteinek névsorát, hanem a nagy és kis uzsorások oly kimerítő névjegyzékét találjuk meg, melyhez foghatót a czivilizált világ még nem produkált. Minden anyag, mely az elégedetlenség terjesztésére alkalmas, oly épen tartatott, mint a konzerv, nehogy megromoljék. Csak egy példát e sok közül: A naszódvidéki erdőségek átadattak, — mert eladásnak csak nem nevezhető a a milliókra menő értéknek egy pár ezer forintért való elfecsérlése — ezelőtt 15 évvel. Az országgyűlés ezen eladást soha tudomásul nem vette, sőt a dolog mibenlétének kikutatására bizottságot küldött ki ; azt mindenki tudja, hogy ezen eladás nemcsak pénzbelileg káros, de káros közigazgatásilag, káros politikailag ; ha nem lett volna az erdőség az állam tulajdona a regale-jogokkal együtt, fajunk érdekében ki kellett volna sajátítani; de még hozzá egy megfoghatatlan igazságtalanságot is rejt magában, mert egy családnak kétségbevonhatatlan tulajdonát idegeníti el az állam tulajdonával együtt, és dacára mindezeknek, azok, kik itt megvetették lábukat, innen foglalják el a ma is a kezükbe adott eszközzel a körülfekvő nagyobb birtokokat. A független bíróság egy államban az első kellékek egyike; de oly bíróság, melynek gouvernementalis érzéke hiányzik, nagyobb csapás, mint a mit elviselni egy polyglott fajok által lakott országrész hosszú időn át képes. Egységes nagy nemzetek bíróságai, mint a franczia, német bíróságok ellen talán föl lehet hozni vádul, hogy igen sok van bennök ebből, de ha e nagy nemzetek észrevennék ennek hiányát bíróságaiknál, a pótlásról még a függetlenség árán is gondoskodnának. Az erdélyi bíróságok, tekintélyben megcsappanva, az ország lakóitól és hatóságaitól teljesen izolálva, az államnak kevés támaszt nyújtanak és kis mértékben bírják a lakosság bizalmát maguk iránt felkelteni. Súlyos, nehéz vád, amit ide leírtam , de czáfolják meg — nem a bírák, de az erdélyi részek lakói — és én készséggel fogom beismerni tévedésemet. Nem mentegetőzést, nem hivatalos igazolást keresek én, hiszen találni azt bőviben, de keresem azt a valamit, amit, fájdalom, bíráink nem keresnek eléggé, a bizalomnak önként nyújtott ezer meg ezer manceait és az általánossá vált hitet a bíróságoknak nemcsak igazságszeretete, de feltétlen hazafisága és helyes érzéke iránt. A megyei és városi hatóságok, a központi kormányzat exponált hatóságai s hivatalai, mind megannyi erős oszlopai lehetnek, és kellene is hogy legyenek, az állam kormányzatának és nemzetünk prosperálásának. Ha egyik vagy másik ezen oszlopok közül romladozik, a rajtuk nyugvó kvezet is megreped és az egész épület bedőlését vonhatja maga után. A jó közigazgatás első lépés a polgárok megelégedésének előidézésére; a jó közigazgatás felé az út az erős ellenőrzésen át vezet. Polyglott elemek által lakott ország a határozott irányt közigazgatási politikájában még inkább megkívánja, mint egységes nemzet által lakott állam. A Csiki Székely Krónika, XXIII. Midőn pedig itt férje nevenapját ünnepelve — — — — 50 fegyveressel a Gomez földre hadat indítván s a megfutamodott rablókat összefogdosván, oly nagy csapással sújtotta, hogy egy nehányat megölve a többit valamennyit élve fogta el; ily nagy vitézséggel üdvözölte Istvánt az ő férjét, kinek anyja 5 rablót összevagdalva, midőn a hatodikkal küzdött volna, megöletett. XXIV. Végül férje is az ocsmány tatárok által 300 örök alattvaló katonájával együtt összevagdalva meghal s holtteste fejétől megfosztva a Kükül