Székely Nemzet, 1887 (5. évfolyam, 1-199. szám)
1887-01-13 / 7. szám
V. évfolyam. *JK*-«S*5 Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Csikl-urcza Nagy Elei-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kiadóhivatal: lórai-ugorolla-résztény-társulai hová •i Iltiméti fiunk és biiklink bérmentesen küldendők. Sír«®-------------------------SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASATI LAP. Megjelenik hetenként, négyszer: vasárnap, kedden,csütörtökön és szombaton. Előzetésni ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre l0frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 60 kr. Hirdetmények :Iiíl : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. i|ri-15Síx Csikmegye részére: ( szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. SSIP ®-r*gyi Nyilttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Leánykereskedés a keleti tartományok felé. — jan. 18. Ismeretes dolog, hogy nemcsak a keleteurópai államok nevezetesebb helyein, hanem Afrikának a középtengert érintő északi részén levő városai, sőt még az angol gyarmatot képező Előindia főbb városaiban, nevezetesen Kalkuttában is sokszor tartózkodnak csíki és háromszéki székely leányok, mint megannyi tanúbizonyságai a leánycsempészettel kozók lelketlen kufárkodásainak. Az 1885-ik évben is két eset történt, midőn egy leányt Alexandriából, egyet pedig Kalkuttából a kormány közvetítésével részben állami, részben pedig szülői költségen kellett hazaszállittatni, kiknek külsején szánalomgerjesztőleg meglátszott az erkölcsi szenvedés hosszú sorozata. Hogy mily utón válik lehetségessé a leányoknak oly messzi tartományokba való elszéledése, leginkább megmagyarázható abból, hogy a tömegesen Brassóban szolgáló csíki székely leányok onnan vagy gazdájuk, vagy más, előttük ismeretlen közvetítők által lépve csalatni engedik magukat s a tömösi vámon át ismeretlen módon jutnak át Romániába és innen tovább. Ez utóbbi állítást kétségtelenül igazolja azon eset, mely a múlt év őszén megtörtént. Ugyanis négy csikrákosi leány, név szerint: Fülöp Rózába, Balázs Julis, Péter Julis és Ágoston Julis szolgálatra Brassóba utazván, amint oda megérkeztek, azonnal megfogadta őket egy ismeretlen úri egyén s még az nap elszállította Tömösre, hol ez egy másik szintén urias kinézésű egyénnek e leányokat eladta oly czélból, hogy keletre szállíttassanak. Ágoston Julisnak sikerült valahogyan Brassóba visszatérni s elszegődni, kitől a fenntebbi részletek tudomásra jöttek. Hogy ezen undok üzérkedők csúnya üzelmeik végrehajtására a határszéleken titkos utakat és ösvényeket használnak fel, az kétséget nem szenved, mert lehetetlen feltenni a rendes átjárókon alkalmazott magyar állami tisztviselőkről a bűnrészességet, különösen akkor, midőn az illetők rendes útlevél birtokában éppen nincsenek és nem is lehetnek. Tudomásunk szerint a brassói rendőrkapitányság már korábban figyelmessé lett téve a lélekvásárlásnak ily után való forgalomba hozatala felől, de ezen hatóság részéről, mint a későbbi eset is igazolja, nem fordíttatik oly éber figyelem a tettesek kipuhatolására, minőt a személybiztonság és a közerkölcsiség megóvása parancsol. Innen van, hogy a Brassóból gazdájukét megszökő leányoknak honossági községeikben való fölkeresése a járási szolgabiróságoknak sokszor nem sikerül, mert az illetők ahelyett, hogy hazatérnének, inkább Romániába szöknek át, valószínűleg a jelzett módon. Már ezen esetek is arra kellene, hogy utalják a brassói rendőrhatóságot, hogy azzal egyidejűleg, midőn megkereséseit a honossági hatósághoz intézi, egyúttal a legszigorúbb nyomozást is vigye keresztül ott helyben azon egyéneknél, kik cselédszerzéssel szoktak foglalkozni. Amint értesültünk, Csikmegye alispánja megkereste Brassó megye főispánját eme bűnös üzelmek meggátlása iránt szükséges intézkedések megtétele végett s reméljük, talán sikerülni fog az üzérek kipuhatolása és érdem szerint való megbüntetése. Gyakran maguk a szülők okai gyermekeik szerencsétlenségének. A 10—13 éves leánygyermeket felpakolják egy szekérre, elküldik Brassóba szolgálni, s a szekeres ahelyett hogy Brassóban megállana és a rábízott leánykák elhelyezéséről gondoskodnék, vagy ott hagyja a cselédszerzők üzletében, vagy neki inditja őket a határhavasok titkos utainak egy helyismerettel biró bérencz vezetése alatt; maga pedig a rendes utón átmegy Romániába, ott bevárja a szerencsétleneket és szállítja tovább a román piaczokra, hol alkalmas vevőket mindig talál. Következései mindezeknek igen szomorúak. A testi épségéből és ártatlanságágából pár év alatt kivetkőzött leány bekerül a kórházba, ott vagy elpusztul, vagy egész életére nyomorék lesz. A szülők és sokszor a hatóságok betegápolási alapjai alig elviselhető kórházi költségekkel jujtatnak. Habár a csempészetet űző hazai fuvarosok olykor-olykor nem is kerülik ki a büntetésnek bizonyos fokát, de nagyon kívánatos volna a tetten kapottaknak oly szigorú megfenyítése, miáltal a csempészet iránti hajlam végkép kiirtatnék az ezzel foglalkozók kebléből. Ismételjük azonban, eme rettentő foglalkozás megszüntetése csak úgy lehetséges, ha a hatóságok éber figyelemmel őrködnek , ha megteszi mindenik a maga kötelességét. A brassói rendőrséget sok efféle mulasztás terheli már. Ennek a hatóságnak úgy látszik szabadalmai vannak és pedig kiváltságosak némely kötelesség elmulasztására. Hogy aztán az ilyen hanyagság borzasztó következményekkel boszulja meg végeredményében magát, ott abból nem szoktak lelkiismeretességet csinálni. Végül is — úgy gondolkoznak — a székely fajt éri a csapás ; a csiki és háromszéki leányok sorsa ennélfogva nem igen bántja őket. Ismételjük, ez nem járja. Óvást emelünk az efféle könnyelmű indolencziák ellen s adandó alkalmakkor jogorvoslatot kérünk. Most mi teleírhatjuk a lapjainkat jajveszékelő lamentácziókkal, hogy a székely vér fogy, hogy a székely faj pusztul s hogy a kivándorlás minden formájában megakadályozandó , ha a határszéli hatóságok nemcsak elnézik a leánykereskedés ocsmány üzelmeit, sőt büntetésre méltó mulasztásaik által szövetségesekül is szegődnek azok mellé. Ez ellen tiltakozunk mi. Ezért emeltük fel szavunkat most a konkrét esetek alkalmával — ismételten. —s. Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1887. január 13. v7.szám. hús árának, a katonai (honvédségi) javadalmazásból leendő megtérítése fejében fizetendő összeget, az 1879. évi XXXVI. t.-cz. 51. szakasza alapján, a közös hadügyminiszter úrral egyetértőleg következőleg állapítom meg : a Dunán-inneni kerületben tizenkilencz (19) krajczárban, a Dunántuli kerületben huszonegy (21) krajezárban, a Tiszán-inneni kerületben tizenhét és fél (175) krajezárban, a Tiszán túli kerületben tizenhat és fél (165) krajezárban, a Királyhágón túl tizenkét (12) krajezárban, Horvát-Szlavónországban tizenhét és fél (175) krajezárban; továbbá : Budapesten huszonöt (25), Pozsonyban huszonöt és fél (25’5), Kassán huszonhárom (23), Temesvárt huszonegy (21), Kolozsvárt tizenöt és fél (15-5) Nagy-Szebenben tizenhét és fél (17-5) Fiuméban huszonhárom és fél (23’5) és Zágrábban huszonegy (21) krajczárban. Miről (a czimet) közhirrététel és mihez tartás végett azzal értesítem, hogy az 1886. évi október hó 1-től egészen az 1887. évi szeptember hó végéig dívott húsárakból szerkesztendő kimutatást 1887. évi október hó 15-ig hozzám okvetlenül terjeszsze fel. Kelt Budapesten, 1887. évi január hó 2-án. A katonai előkészületek. A „Pol. Corr.“ jelenti Budapestről, hogy a külügyi helyzetben az utóbbi időben fenyegető jelenség nem merült föl. A A kormánynak a csapatok élelmezése és felszerelése tárgyában főleg egyes határterületeken tett intézkedései semmiféle összefüggésben sem állanak, az egészben véve javulásnak indult politikai helyzettel és nincs semmiféle fenyegető jelentőségük. Magától értetődő rendszabályokról és kisebb mennyiségű anyag beszerzéséről van csak szó, amelyek miatt a delegáczió egybehívása sem lesz szükséges. A kormány mindezt saját felelősségére elrendelheti utólagos jóváhagyás reményében. Igen valószinű, hogy nagyobb kiadások eshetősége nem merült föl, s jelenleg a delegácziók egybehivásáról szó sincs. A m. kir. honvédelmi miniszter, 1886. évi 58.400 szám alatt a következő rendeletet intézte valamennyi törvényhatóság közönségéhez. A közös hadsereg és a m. kir. honvédség legénységének őrmestertől és ezzel hasonrangu altiszttől lefelé, az 1887. év folyamán, átvonulás alkalmával, minden egyes legény részére a szállástudók által kiszolgáltatandó (28 dekagramm × 280 gramm) marha Az osztrák-magyar-német szövetség és a bolgár trón késedelmes betöltése. Budapest, jan. 11. Nagy-Brittánia külügyminisztere, Lord Sddesleigh — írja a „Correspondance de Pesth.“ — a bolgár küldötteknek azt tanácsolta, hogy mindenekelőtt türelemmel legyenek, a fejedelemválasztást el ne hamarkodják és ha ez idő szerint jelöltjük nincs, ne is keressenek. Nagy megelégedéssel konstatáljuk, hogy ama felfogás, mely szerint a bolgároknak a régensség fentartását épen nem kell sajnálniok — oly felfogás, mely a mérvadó magyar államférfiak politikai irányával teljesen megegyez— mind általánosabban érvényesül, ami leginkább kitűnik a „Pester Lloyd“ január 7-iki czikkéből, mely kitűnően szabatos és bizonynyal Szt.-Pétervárott is hatásteljes módon a Szófiában igen megszívlelendő alábbi tanácsot adja a bolgároknak. „Szófiában — mondja a Pester Lloyd — nincs ok a kedvező kimenetel iránt kételkedni, csak hozzá kell szokni, nem mindent idegen segedelemtől várni és némileg a saját állhatatosságban, okosságban és kitartásban bízni. A bolgárok e tekintetben oly gazdag tapasztalatokat szereztek, hogy más mesterre alig szorulnak.“ Nagy-Brittánia külügyminiszterének és a „Pester Lloyd“-nak e nyilatkozatai a legbecsesebb bizonyítékai azok helyességének, amiket a „Correspondance de Pesth“ novemberben s különösen 1886. deczember 20-án e kérdésről irt: „Ausztria-Magyarország s a velük szövetséges Németország, sőt Oroszország kivételével minden nagyhatalom a bolgár régensség további fennállását, mint a politikai függetlenség megszokásának becses előiskoláját vagy rokonszenvvel szemlélheti, vagy legalább is teljes semlegességgel figyelheti meg. „Az osztrák-magyar érdekeknek főleg nem lehet semmi módon ártalmukra, ha a bolgárok Oroszország negatív magatartása folytán még egy ideig koronázott fő nélkül is létezni és saját akaratuk ellenére az önkormányzat legnehezebb formájába magukat begyakorolni kényszeríttetnek, melynek fennállása minden egyes polgártól a legnagyobb önuralmat, politikai mérsékletet és eszélyességet igényli. Minél inkább megfelelnek a bolgárok ezen igényeknek, Oroszország negatív magatartását annál gyorsabban megszünteti.“ „A Correspondance de Pesth“ egyéb indokokat illetőleg, hogy t. i. a bolgár trón betöltésének halogatása úgy a bolgár, mint európai érdekekre nézve miért nem káros, a következőket mondta : Oroszország vétőjoga minden bolgár trónjelölttel szemben közjogilag elvitázhatlan s ennek következtében Oroszország, hogy a végleges rendezést megakadályozza, hosszabb ideig érvényesíthet negatív befolyást. Az időhatár, ameddig Oroszország kétségbe nem vont vétójogával él, gyakorlati-politikai szempontból szintén korlátolva van, és pedig nemcsak az orosz birodalom valódi érdekei által, hanem s még inkább a pánszláv, vagy helyessebben pánorosz politikusok vélt érdekei által is. Különösen az utóbbiakra nézve és ezen kívül az orosz befolyásra nézve Bulgáriában, mit az orosz kormány oly nagyra becsül, mindenesetre rendkívül kártékony lenne, ha Oroszország részéről a vétőjog folytonos gyakorlása és a diplomácziai huzavona folytán Bulgáriában a régenség színe alatt a köztársasági államforma évek hosszán át eltart, amily kevéssé alkalmas különben a kormányforma a keleti viszonyokra. Miután tehát a bolgár trónbetöltési kérdés elhúzódása épúgy ellenkezik Oroszország valódi, mint képzelt érdekeivel, nem kicsinylendő a remény, hogy Oroszország és a berlini szerződést aláírt többi hatalmak közt megegyezés létesül. Miután a bolgár régensség az állami és törvényes rendet minden tekintetben fentartotta , a jelenlegi diplomácziai helyzet egyelőre semmiféle okot nem szolgáltat a nyugtalanságra. Oroszország vetőjogával szemben áll a berlini szerződést aláírt többi hatalmak vétőjoga, mint jogos és okszerű lehetetlensége annak, hogy oly valaki tétessék Bulgária fejedelmévé, aki nem a bolgár nép alkotmányos képviselői által szabad és független választás útján választatik meg. Minthogy a bolgár nép kétségbevonhatlan szabad választási joga a mingréliai Dadian kinevezését lehetetlenné teszi: a kérdés leggyakorlatiasabb megoldása az, hogy az orosz kormány oly jelöltet hoz javaslatba, aki a bolgár nép és az európai nagyhatalmak beleegyezését bírja azért, mert az ügy elintézésének ezen módja mellett egyúttal Oroszország jogát gyakorolja annyiban, amennyiben az a berlini szerződés határozmányain alapul s egyúttal Bulgáriának az európai béke érdekében fontos álladalmi függetlensége biztosíttatik, előre bocsátva mindenkor, hogy a bolgárok munka és politikai erények által, mint eddig, úgy ezután is folyton érdemeseknek bizonyulnak az önkormányzatra és pedig mindenek előtt az által, hogy politikai függetlenségüket és állami önkormányzatukat minden erkölcstelen idegen befolyás ellen nemcsak alakilag, hanem valóságban is megvédik. Ha tehát Oroszország negatív, vagy halogató politikáját tovább folytatja s ennek következtében a bolgár trónjelöltet illetőleg végelhatározás nem történik . Ausztria-Magyarország és Németország Bulgáriában az interregnum további fennállására a legnagyobb nyugalommal és türelmes figyelemmel ügyelhetnek. Ha a régensség hosszantartó ténykedése Bulgáriában az állami önállóság eszméit az orosz befolyás képzelt előjogainak kárára még inkább kifejleszti, úgy ez az orosz kormánynyal természetesen meg fogja értetni, hogy a politikai eszélyességből minden elfogadható engedékenységre kész bolgárokkal való megegyezés úgy Oroszország valódi érdekeinek, mint a czár prestigeének többet használ, mint a bolgár trón betöltésének hosszantartó halogatása. A Szász Domokos javaslata. — jan. 12. Lapunk múlt számában már jeleztük, hogy az érd. ref. állandó igazgatótanács tárgyalás alá veendi Szász Domokos ref. püspök ismeretes nagyszabású javaslatát. A tanácskozásról, mely vasárnap tartatott meg dr. Kemény Gábor főgondnok elnöklete alatt, a „Kolozsvár“ a következőkben tudósít: A reformátusok állandó igazgatótanácsa tegnapi nagy és népes gyűlésében vette tárgyalás alá főt. Szász Domokos püspök úr előterjesztését, melylyel az erdélyi ev. ref. egyházkerület és az E. M. K. E. között létesítendő ismeretes szerződési viszony érdekében eddig tett lépései jóváhagyását kérte, s bemutatva azt a részletes munkálatát, melyet lapunk utóbbi számában tüzetesen ismertetünk, s mely a munkába veendő segélyezés adatait megokolva foglalja magában, kérte a szerződés megkötésére szolgáló további előmunkálatokhoz a fölhatalmazást, illetőleg egy bizottság kiküldését, hogy az E. M. K. E. választmányának kiküldöttjeivel egyetértve, megállapítható legyen a szerződés végszövegének tervezete, melyet aztán egyfelől az erdélyi ev. ref. egyházkerület f. é. közgyűlése, másfelől az E. M. K. E. lesz szentesítendő. Az állandó igazgat