Székely Nemzet, 1887 (5. évfolyam, 1-199. szám)
1887-10-09 / 153. szám
V. évfolyam. Sepsi-Szerttgyörgy, vasárnap, 1887. október 9. 153. szám. 3 - (sSsiTI Szerkesztőségi iroda : Sepsi-Szentgyörgyön: Csikl urcza Nagy Elei-féle tűr, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová az előfizetési pénzek és hirdetések p? bérmentesen küldendők. 2*1S---------------------------SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 60 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Élkre)Csikmegye részére: szerkesztőségi kiadóhivatal Csik-Szeredában Dr. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. t£tS9---------------------------SLSÍ Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. -m aCT ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre . . . . 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa. Cseh tévelygés. — okt. 8. Midőn a csehek egy terméketlen oppoziczió pusztításaiban éveken át tartott tévelygéseikbe belefáradának és Józsuájuknak, Riegernek vezetése alatt. — Mózesüket, Palackyt már bibliaszerüleg eltemették vala — a határt a parlamenti többség igéretföldéhez átlépték vala, akkor berendezkedének, mint más műveit népek, melyek az Úr választottjainak tartják magukat és választanak maguk közül mindenfaju minisztereket és helytartókat, udvari tanácsosokat, tanárokat, igazgatókat és elöljárókat, akik az országokat kormányoznák és a népeket megoktatnák, hogy a cseh fajt, mint nagy befolyásút és uralkodót tiszteljék. És a szokáshoz híven trombitásokat is fogada a cseh Józsua, — a csehek a fúvó hangszereket örök idők óta jól értik, — hogy segítségükkel egy esetleges Jerikó falait romokba döntse. És fujának a trombitások teljes erejükből, hogy tüdejük majd megreped, de roszszul fujának. Rieger első és házi trombitása, a „Pokrok“ halálra fújta magát a dualizmus védfala előtt, anélkül, hogy képes lett volna a védműnek csak egyetlen tégláját is kimozdítani helyéből. És most a „Hlas Naroda“ lépett a saját nemzetségbeliek általános részvétlensége mellett szerencsétlen hivatása közben kimúlt „Pokrok“ helyébe és trombitál ép oly recsegve és hamisan, mint elődje és aligha lesz jobb vége, mint volt annak. A „Hlas Narodá“-nak Magyarország nem tetszik s minden rossz neki, a mi magyar, így a trónbeszéd, melylyel ő Felsége az országgyűlést megnyitotta, szintén nem talál kegyelmet a pán-cseh közlöny szemei előtt. Azon álszenteskedéssel, mely oly igen jól áll a cseh physiognomiának, idézi fel az úgynevezett „cseh Deák“-nak Riegernek író trombitása az igazi Deák Ferencz tiszteletre méltó képét, hogy szembe állítsa azt az „epigon“ Tiszával, kinek kormányzata alatt az állami gazdálkodás egyre tékozlóbb, a nem magyar nemzetiségek iránti eljárás egyre szűkkeblűebb lett. Amit a trónbeszéd a pénzügyi orvoslásra nézve az ötéves országgyűlés programmjába felvesz, nem lesz elég a magyar államháztartásban az egyensúly helyreállítására, úgy véli gúnyolódva a Rieger úr zsoldjában dolgozó írói lélek és még az is megtörténik Magyarország pénzügyi helyzetének erősítése végett, hogy a „Hlas Naroda“ is, talán ugyanazon számában, melyben a trónbeszédet persziuálja, a többi cseh hírhordóval együtt derekasan és jó kedvvel kürtöl, nehogy magyar liszt cseh gyomrot töltsön, magyar bor csehséget nedvesítsen. És bizonynyal Deák Ferencz emlékezetének tiszteletére és a különböző nemzetiségek közti egyetértés és testvériség általa hirdetett magasztos elveinek erősítése végett történik, hogy a cseh politika és publicistika többi bölcseivel és írástudóival a „Hlas Naroda“ nem szűnik meg a Szt. István koronájához tartozó országokban élő tótokat, horvátokat, szerbeket és románokat a Deák Ferencz által teremtett dualizmus és a magyar államban a magyar törzs vezérsége ellen izgatni és bujtogatni. Azt tanácsolnék a jó „Hlas Naroda“nak, hogy fújjon inkább a saját ajtaja előtt és bízza Magyarország királyára és Szt István birodalmának népeire, hogy mit tegyenek egymással és egymásért a magyar állam megszilárdítására és fejlesztésére. A dualizmus bástyái pedig szilárdan vannak építve hosszú időkre, az osztrák-magyar közjog nem Jerikó, Rieger úr pedig legkevésbbé sem azon Józsua, aki képes lenne ily trombitások segélyével egy erődöt tönkrefujni. Örüljenek a csehek és legyenek boldogok, ha sikerül nekik az eddig kivívott pozícziókat megtartani, nem fúj most számukra kedves szél és nagyon könnyen támadhat oly vihar, mely egész politikai és nemzeti uralkodásukat mint polyvát söpri el. (¥■) : A képviselőház bíráló bizottságának megalakulása. A képviselőház bíráló bizottságai f. hó 6-án délelőtt 10 órakor tartott ülésükben a következőleg alakultak meg. Az I. oszt. bíráló bizottságba elnökké Ensbach Pétert, jegyzővé Török Zoltánt; a II. oszt. biráló bizottsága elnökké Eszterházy Kálmán grófot, jegyzővé Latkóczy Imrét; a III. oszt. biráló bizottsága elnökké Vargits Imrét, jegyzővé Jelinek Arthurt; a IV. osztályú biráló bizottsága elnökké Ivánka Imrét, jegyzővé Szathmáry Györgyöt; az V. osztályú biráló bizottsága elnökké Boross Bálintot, jegyzővé Krajtsik Ferenczet, a VI. oszt. biráló bizottsága elnökké Dárdai Sándort, jegyzővé Demkó Pált; a VII. oszt. biráló bizottsága, miután Komjáthy visszalépése következtében e bizottságból egy tag hiányzik, nem alakulhatott meg; a VIII. oszt. biráló bizottsága elnökké Szomjas Józsefet, jegyzővé Münnich Aurélt; a IX. oszt. biráló bizottsága elnökké Horváth Gyulát, jegyzővé Szerb Györgyöt választotta meg. A levél. — okt. 8. A somogyifőispán „elfogott“ levele nagy zajt ütött a hírlapokban s beszéd tárgyát fogja képezni sokáig parlamenten belől és azon kívül. Olvastuk a levelet, melyet Tallián a belügyminiszterhez intézett s megvalljuk, nem tudtuk abból azokat a súlyos következtetéseket levonni, amikre a mi ellenzéki lapjaink rájöttek. A nagy nekiförmedéssel szemben, amely az ellenzék részéről elhangzik most, igen érdekes fejtegetést találunk a „Nemzetiben , ide igtatjuk azt a következőkben : Nem szólunk a kaposvári választás tényéről. Ez aktus felett nem vagyunk hivatva ítéletet mondani sem mi, sem ellenzéki kollegáink. Csakhogy mi gyakorlatilag tartjuk, amit Komjáthy a czeglédi monstre küldöttségnek mondott : hogy van még bíróság Magyarországon. Mi nem szoktunk a bíróság eldöntése alá tartozó dolgokat a nyilvánosság elé hurczolni. Nem szoktunk, mint az ellenzéki lapok, már eleve ítéletet mondani. Annál kevésbé szoktunk izgatni, haranguirozni. Legkevésbé szoktuk pedig a közvéleményt alarmirozni azon czélból, hogy kiáltson be a bíróság tanácskozó termébe. Ezt a minden zsarnoki pressiónál zsarnokibb eszközt mindig a legveszedelmesebbnek tartjuk. Azon eszközt, melyet annyiszor neki feszítettek Magyarországon s ép az újabb korban, a rendes igazságszolgáltatás épületének is, és melyet annál kíméletlenebb módon alkalmaznak az oppozíczió bizonyos árnyalatai, midőn némileg politikai tény megbírálásáról van szó. De nem kételkedünk, hogy ez a leggonoszabb és legveszedelmesebb eszköz, valamint sikertelennek bizonyult az ország rendes bíróságaival, ép úgy sikertelen leend a parlament bíróságával szemben. Mert a bírálóbizottságok mindegyike ép oly bíróság, mint az ország bármely rendes bírósága. Bíróság, melynek a szigorúan megállapított tények alapján, legszentebb meggyőződéséből kifolyólag kell ítélnie, nem pedig a sajtó lármás nézetnyilvánítása, vagy a még zajosabb tömeg követelései szerint. Ismételjük tehát: a kaposvári választás tényéről nem szólunk, mert e tény felett a ház bírósága van hivatva ítélni. Az első és utolsó szó e bíróságé. De nem hagyhatjuk szó nélkül azon támadásokat, melyeket a somogyi főispán állítólagos levelének az „Egyetértés“ által történt közlésével kapcsolatban a Tisza-kormány és rendszere ellen az ellenzéki lap intézett. Ami magának a levélnek közzétételét illeti, erre nézve meg van véleményünk. Kifejezést adtunk annak ily közlések alkalmából más esetben , s nincs okunk más véleményen lenni ma sem. Ha a sajtó — illetékes felhatalmazás nélkül — belenyúl akár a magánlevelek titkaiba, akár a hivatalok irattáraiba , veszedelmes tűzzel játszik, melylyel sok mindent megégethet; de félő, hogy elsősorban magát végezi meg. Mert hogy állandóvá egy törvényhozás, de sőt egy társadalom sem engedheti tétezni azt az ásust, hogy a magán vagy hivatali titok megsértése attól függjön, mennyire tartja ezt egy hírlap szerkesztője a közérdekben levőnek , azt, úgy hisszük, nem kell bizonyítani. S ha a törvényhozás vagy társadalom ez ellen védelmet talál keresni s ha védelme keservesen találja érinteni szabadságainkat, lesz-e joguk a panaszra azoknak, kik vélt pártérdekeik ürügye, sokszor pláne csak egyszerű szenzáczióhajhászat miatt ide juttatták állapotainkat. Vélt pártérdeket mondtunk, mert a szélsőbal valódi pártérdekei ép úgy idegenek az ilyesmitől, mint az ország általános érdekei. E pártnak ép úgy nincs érdekében, hogy botránynyal frisítse föl idegeit, mint nincs az országnak. S főleg nem volt érdekében, hogy ezt a levelet nyilvánosságra hozza, mert az tartalma legpregnánsabb részében ellene tartalmazza a legsújtóbb vádakat. Kényelmes dolog: ezeken túl tennie magát. Kiforgatni egy-két, a kormány és pártja ellen fordítható sorának értelmét s a többire vállat vonni, mintha őket nem is érintené. Teljes bizonyítéknak ismerni el azt, amit e levélbe belemagyaráznak ők ellenünk , s egyszerűen túltenni magukat rajta, amit e levél nyíltan hirdet ellenük. A levél azon részére, mely felszólításnak magyarázható a bíráló bizottságok kormányi befolyásolására , megmondtuk már tegnap véleményünket. Ily befolyásolást hiába kér bárki, a kormány nem hajlandó gyakorolni azt, a bizottságok nem hajlandók elfogadni azt. De a főispán nem is azt kérte, amit az ellenzék reá fog, hogy t. i. egy törvénytelen választás igazoltassák. Ő a választást — a történt s ki nem derített tévedés daczára — törvényesnek tartja s egész levele erre van alapítva. S a levélben vázolja, minek lennének a választás megsemmisítésének következményei. S e következmények valóban megfontolást érdemelnek nem a biráló bizottságban, melynek feladata csak egy igazságot szolgáltatni, hanem a politikusok közt és a közvéleményben. S a függetlenségi párt lapja azért nem tett jó szolgálatot a függetlenségi pártnak, s általában az ellenzéknek, midőn ama levelet közzé tette, mert így nem kerülhető ki, hogy szóljunk a kérdés ez oldaláról is, amelyről különben — épp mert ama választás, illetékes bírósága előtt áll — nem szóltunk volna. És állítjuk, hogy sokkal inkább jogosult e levél kapcsán szólni azon bajokról, melyekre ama levél nyíltan rámutat, mint azokról a bűnökről, amiket az ellenzék abba belemagyaráz. Nem a kormány korrumpáló rendszerét leplezi le ez a levél, hanem azon mély sebeket, melyeket a mindenfajta ellenzéki bujtogatás a Dunántúl egy részében, különösen pedig Somogyban ütött. Szomorú társadalmi kép az, mely torz arczát kimutatja e levélből s nem egy korrumpált kormányrendszer. Egy megye válságban levő társadalmi élete szólal abban meg, nem a népjogokat hamisító és tönkretevő hatalom. Azok az üzelmek, melyek Somogy társadalmi szétzüllését felidézték, visszanyúlnak előző évtizedekbe. Mikor a ma szövetséges ellenzéki elemek mint engesztelhetetlen ellenfelek álltak egymással szemben ; mikor azok, kik ma az előretolt szélsőbali ütegek mögött állanak, királyi biztosok kiküldését követelték, hogy Somogyban megmentessék a tulajdon és társadalom szentsége. Azóta a mozgalom lényeget nem, csak alakot és méreteket változtatott. Több alakot s ha lehet még nagyobb méreteket öltött. A főispán levelének ide vonatkozó része egyike a legszomorubb vonásoknak korunk történetéből. Vád, mely élesen sziszszen fel s az igazság erejével és közvetlenségével tör keresztül azon hamis vádak és tanúskodások tömkelegén, melyeket a kormány ellen emelnek. A főispán által feltárt társadalmi kép sötétebb és komorabb, a mellett, hogy igaz, mint azon kép, melyet az ellenzék a somogyi levél kapcsán, mesterségesen és jogtalanul kiszínez. De persze a levél ezen részéről az „Egyetértés“ bölcsen hallgat. Ez neki rágalom , de igazság mindaz, amit beleolvas abba. S aki azt állítja, hogy túlságos színekkel színezzük ki mi is az ott említett jelenségeket, annak emlékezetébe hozzuk, hogy azok nagy része, kik ma tagadni hajlandók e bajok fenforgását, sokkal vészesebbnek hirdették már két évtized előtt e bajt gyökerében, mint a minőnek látjuk s mondjuk mi most — virágzásában. Olvassa el például, tisztelt laptársunk a „Pesti Napló“, miket akkor írt a somogyi viszonyokról, s aztán gondolja meg: nem jogosult-e a somogyi főispán figyelmeztető szava, midőn ma Somogy ellenzéki passióból oda jutott, hogy a gouvernementális princípium ellen való küzdelem kedvéért a konzervatív elv nem egy hivatásszerű védője eszközzé lesz azon szóvivők kezében, kiknek veszedelmességét évtizeden át maga hirdette legjobban. A főispán egy bizalmas levélben csak érinti e veszedelmeket, így híva fel rájuk a kormány figyelmét. Csoda-e azután, ha egy általa jóhiszeműleg helyesnek vélt választást szeretne fentartani? Csoda-e, ha fél egy új választás esetleges következményeitől ? Az éremnek ezen másik oldalára nem azért irányozzuk a figyelmet, hogy elvonjuk azt a kormányról és a főispánról. Nem is azért, hogy a bíráló bizottság véleményét befolyásoljuk. A kritikától oly kevéssé félünk, mint a támadásoktól. S a bíráló bizottságok eljárása iránt — akár Komjáthy, akár gróf Széchenyi ügyében ítéljenek — a legfeltétlenebb tisztelettel viseltetünk. De midőn az „Egyetértés“ nagy garral közzéteszi a somogyi főispán bizalmas levelét, konstatálni kívánjuk, hogy — akár hiteles ama levél, akár nem — nem oda, vagy legalább kevésbé oda sújt, ahová czélzott. S a kormány üzelmeit akarva megbélyegezni, lerántja a leplet az ellenzék választási üzelmeiről. És ezek az üzelmek komolyabb következményeket vonhatnak maguk után minden állítólagos kormányi visszaélésnél. A machiavellizmust nemcsak a kormányok számára találták fel. Az ellenzékek néha sokkal nagyobb mérvben és durvább módon alkalmazzák ezt. S ha eziránt Magyarországon kétséget ápolt még valaki, ennek a „leleplezésnek“ egész története, jelenetezése és kihasználása a legalkalmasabb, hogy megszüntesse ezt a kétséget. ORSZÁGGYŰLÉS. — A képviselőház ülése okt. 6-án. — Ülés kezdete d. e. 11 órakor. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Beöthy Algernon, Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Fejérváry Géza dr., Trefort Ágost, Bedekovich Kálmán, Fabinyi Teophil. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja Zay Albert gróf Trencsén megye baáni, Bánffy György báró Szilágymegye szilágysomlyói, Iszakovics Milán Torontál megye uzdini választókerületében megválasztott képviselők megbízó leveleit. Kiadatnak az állandó igazoló bizottságnak tárgyalás és jelentéstétel végett. Jelenti továbbá az elnök, hogy Almásy Géza s Mikó Árpád az általuk viselt főszolgabírói, Koczkár Zsigmond képviselő az általa viselt járásbírói és Görgey Béla az általa viselt főszolgabírói állásukról lemondtak. Tudomásul vétetik. Bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint a lefolyt országgyűlésen elfogadott törvényjavaslatok közül a múlt országgyűlés berekesztése óta eddig mely törvényjavaslatok lettek .