Székely Nemzet, 1887 (5. évfolyam, 1-199. szám)

1887-09-11 / 137. szám

V. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1887. szeptember 11. 137. szám. tok®-------------------------sssti . Szerkesztőségi iroda:­­ Sepsi-Szentgyörg­yön: Csiki-utcza Nagy Elek-féle h­áz, h­ová a lap szellem­i részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová az előfizetési pénzek és hirdetések ^ bérmentesen küldendők. ^ tílK9------------------------­SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési dír: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 80 kr. rcifc®­§ Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csík-Szeredában T. ÍN'íi"'y Imi () társ­­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját h­áz) Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. tíT’G) --©Síid Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre... 10 frt félévre . . . . 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NY­OPA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa. A király üdvözlete. — szept. 10. Szent István birodalmának északnyugati részétől egész a délkeletiig, a Kárpátok egyik végétől a másikig hatalmas hadtestek hatal­mas hadoszlopai gomolyognak, melyek a leg­főbb hadúr szemei láttára az őszi nagy had­gyakorlatokat végzik, hogy saját vitézségü­ket, de még inkább — s ez volt az idén főczélul kitűzve — a hadvezérek lángelmé­­jűségét, gyakorlati jártasságát bebizonyítsák. A nagy harczi játék a Nyitra melletti baraktáborban vette kezdetét s a király a felsőmagyarországi törekvő püspöki városban, a pompás Nyitra-völgyben fogadta az egy­házi és világi méltóságok és hatóságok hó­dolatát. Harminczöt év óta — jegyzi meg a „Pester Correspondenz“ ő Felsége meg­érkezése alkalmából — nem látogatta meg a király országának e részét s el lehet képzelni, mily lelkesültséggel, mily örömmel sietett az összes lakosság, hogy az ország koronás fejét, a lovagias királyt szemtől­­szembe láthassa. A ki Magyarországot s lakossait ismeri, csak természetesnek találja, hogy a megje­lentek mindannyia származás-, nyelv- és fe­lekezeti különbség nélkül az uralkodó ma­gas személye iránti legális odaadás és őszinte ragaszkodás egyenlő érzelmeitől volt áthatva, azon uralkodó iránt, ki évtized óta napon­kint s óránkint tényleges bizonyítékait adja összes népeit egyforma melegséggel, jósággal és őszinteséggel átölelő szeretetének, mind­nyájunk javát és boldogulását figyelembe vevő uralkodói bölcsességének és igazságosságának, így hát a királyi szavak, melyeket Nyitrán a hódoló küldöttségekhez intézett, nem té­veszthették el mindazokban, kikhez intézve voltak, a legmélyebb, legtartósabb hatást elő­idézni ; nem téveszthették el, hogy mindnyá­juk által teljes értelmükben s jelentőségük­ben megértessenek s megszivleltessenek. Azon szavakat értjük, melyeket a király a törvényhatóságok és a katholikus papság küldötteihez intézett. A küldöttségek fogad­tatásánál, hogy az alkotmányos szokásnak, melynek szigorú betartására a király kérlel­­hetlen szigorral ügyel, elégtétessék, Orczy báró, mint a belügyminisztérium ideiglenes vezetője és a felelős összminisztérium kép­viselője bár jelen volt és ő felsége épen e két igen jelentőséges választ, melyekről szó­lunk, papírról olvasta le, míg minden egyéb beszédre szabadon válaszolt : a legkisebb ké­telyt sem tűri azon állítás, hogy a király ez alkalommal személyes, hogy úgy mondjuk, magán­nézetének és meggyőződésének is ki­fejezést akart adni, a­mint azokat már is­mételten, még ha arra ünnepélyes alkalom nem is volt, ugyanily értelemben világosan és kereken kimondotta. A király akarja, hogy ezen ország min­den gyermeke egyenlő keresztyéni szeretetben és testvériségben részesüljön, ő nem ismer másodrendű állampolgárokat és nem tartja sem a vallás parancsaival, sem az ország törvényeivel és a korszellem kívánalmaival, a modern műveltséggel és polgárisultsággal megegyeztethetőnek azt, hogy az állam va­lamely alattvalója hitvallása miatt megvettes­sék, mellőzött legyen, avagy épen üldöztes­­sék és sérelmet szenvedjen. A király a hó­dolni jött papság szemei elé a püspökök követendő példáját állította, megértették. Ha igen, akkor azon szomorú események, me­lyeknek FelsőMagyarország kevés hóval ez­előtt színhelye volt, többé nem fognak is­métlődni. És a király akarja, hogy Magyarorszá­got minden polgára egyforma gyermeki ér­zelmekkel tisztelje és szeresse, mint hazá­ját. Minden hamis értelmezést, minden félre­magyarázást kizáró nyíltsággal jelentette ki a király, hogy ő alattvalói hűséget, dinasz­tikus, loyális érzületet hazafiasság nélkül nem ismer, reményét, meggyőződését fejezte ki, hogy Felső-Magyarország népe vallási és nemzetiségi különbség nélkül a hazafias ér­zet tekintetében is egyenlő niveau-n áll, egynek érzi magát szeretett Magyarországá­nak többi lakóival. A Hurbánok s a többi képzelgő, kik utópiáikkal az ország határain kívül gravitálnak s a becsületes, derék tót népet agyrémeiknek megnyerni és a hazától s ennek törvényeitől elidegeniteni szeretnék, csak megértik ezt. Most hát tudják, a­mit eddig, mintha nem tudtak volna, tetették magukat, hogy Magyarország királya Magyarország lakóinál olyan dinasztikus hűséget, mely a hazasze­retettel a legbensőbben összefűzve nincs, nem ismer. Nagy horderővel bírnak e szavak, me­lyeket a király Felső-Magyarországon a nép­pel való közvetlen érintkezése alkalmával mondott; tartalomban és értékben felérnek azok a legszebb trónbeszéddel ; felettük vi­tatkozni nem lehet, mint a miniszteri fele­lősség rovására írandó trónbeszéd felett le­het ; azokra esetleges kifogásokkal, ellenve­tésekkel válaszolni lehetetlen ; csak egyetlen választ tűrnek meg azok s ez: a bennük foglalt atyai intelem legális megszületése. A ki a király szavai ellen cselekszik, az nem dicsekedhetik hódoló hűséggel s ha agitácziói közben dinasztikus érzelmével áll elő : ha­zugnak és népámitónak bélyegezték őt a ki­rály szavai. Nem szabad feledni, hogy a király köz­vetlen környezetében oly férfiú van, mint Pápay István udvari tanácsos, a ki nyílt szívvel s mindig éber tekintettel ápolja a hazaszeretet vesztatüzét s a királynak akkor is behatóan s tüzetesen referál a Magyaror­szágot érdeklő ügyekről, ha épen nincs is magyar miniszter a király oldalánál s még báró Orczy, a király személye körüli fárad­­hatlan miniszter is másutt időzik. Pápayban egy darab Magyarországot bir a király és pedig a javából; a valódi lojalitás és leg­tisztább hazaszeretet ezen védfalán semmi­féle hamis előterjesztés és simanyelvű szín­lelés egy könnyen át nem lopódzik. Magyarország királya nemcsak minden uralkodók közt a leglovagiasabb, hanem bölcs fejedelem is, a­ki szerencsés kézzel tudja megválasztani közvetlen környezetét. Szereti Magyarországát s a mi szive és hű országa közé akarna lopódzni, megvetéssel utasítja el magától. (hr.)­­ Tisza Kálmán miniszterelnök, ki f. hó 7-én reggel Bécsbe érkezett, a délelőtt folyamában Kálnoky gr. külügyminiszterrel és Szögyény osztály­főnökkel értekezett. Este a miniszterelnök Buda­pestre érkezett. Tisza Kálmán folyó hó 21-én Ko­lozsvárra utazik. Hogy Tisza miniszterelnök mikor fog nagyváradi választói előtt szólani, még nincs megállapítva s valószínű, hogy erre csak az ország­gyűlés megnyitása után lesz alkalma. A Trefort körrendelete a kereskedelmi mú­zeum érdekében. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, a kereskedelmi manzeum érdekében, a következő rendeletet intézte a közalapítványi ura­dalmi főtisztekhez : A­mint a kereskedelmi múzeum a kormány által jóváhagyott alapszabályok nyomán a főváros­ban megalakult, nem késtem a főtisztség figyelmét azonnal felhívni ezen az ipar előmozdítását c­élzó intézmény felkarolására. A hazai termékek állandó kiállításával egy köz­pont létesítése czéloztatott a végre, hogy termelé­sünk czikkei folytonosan a fogyasztó szemei előtt álljanak, hogy az tudatával bírjon annak, mi sze­rezhető be itthon, a külföld igénybevétele nélkül. A már most háromnegyed év óta fennálló mú­zeum oly gazdag tárházát nyújtja hazánk jól kiállí­tott és jutányos áron megszerezhető termékeinek, — a­melyről több ízben személyesen is szereztem meg­győződést — hogy ismételten szükségesnek tartom annak üdvös és hasznos voltát hangsúlyozni és a főtisztség figyelmét ezen intézmény igénybe vételére irányozni. A mai közgazdasági viszonyok közt — a­mi­dőn nemcsak a kivitel nehézségeivel kell küzdenünk nyers terményeinket illetőleg, hanem minden oldalon külről is azon irányt látják meggyökerezni, a­mely tekintet nélkül más államok érdekeire a saját ipa­rának fejlesztésére fekteti a fősúlyt — nem fölösle­ges ez újabb figyelmeztetés arra nézve, hogy a köz­alapítványi uradalmak összes felszerelései és szük­ségletei, kizárólag hazai vállalkozóktól és kizárólag itthon készült anyagból szereztessenek be. Mindezekhez még azon figyelmeztetést csatolom, hogy a­mennyiben alkalom kínálkozik, mindenkor a kereskedelmi muzeum közvetítését vegye igénybe. Budapesten, 1887. évi szeptember 7-én. Trefort, s. k. I. Ferdinand a munkánál. — szept. 10. „Elhangzott az ünnepi örömzaj, jogaiba lé­pett a józan hétköznapi munka“. Uraim, nem szabad az időt elfecsérelnünk — mondá a feje­delem azon férfiakhoz, kiket aztán az ország leg­nagyobb tehetségeit és legtekintélyesebb állam­­férfiait magában foglaló nagy minisztériummá szerencsésen egyesített is, „nem szabad az időt elfecsérelnünk, mert a nép tetteket vár tőlünk“. És ezzel az erélyes ifjú, ki fejedelmi trónját oly nehéz viszonyok közt foglalta el, a kabinet meg­alkotására vonatkozó tárgyalásoknál, melyek a végtelenségig húzódó hosszadalmassággal fenye­gettek, gyorsan véget vetett. Legnehezebben ment a konzervatív Nacse­­vicset tárc­avállalásra bírni. Pártja —­­gy véle­kedett a „fejedelemszerző“, az utolsó szobranje­­ban csak kevés tagot számlált s a nép a legkö­zelebbi szobranjéba , mely elődeihez hasonlóan még mindig a „revoluczió“ jegye alatt lesz meg­választva s ezért konzervatív elvek iránt hajlama nem lehet, előreláthatólag szintén csak kevés konzervatívot fog küldeni, ilyképen tehát a ka­binetben is, parlamentben is hívatlan vendég­ként, tolakodóként kellene magát éreznie. A fe­jedelem azon találó megjegyzéssel oszlatta el ag­gályait, hogy ez időszerint fejedelem és nép, az egész ország kivételes állapotban van, melyre doktrinér mértéket alkalmazni nem lehet; ez idő szerint az egész nép konzervatív, mert nem po­litikai és etnikai elvek kifejtéséről van szó, ha­nem egyszerűen az országnak és törvényes in­tézményeinek fentartásáról. Ez eszmecserét fej­tette ki a fejedelem az első minisztertanácsban is, mely elnöklete alatt tartatott. A kormány feladata mindenek előtt a belviszonyok stabili­tását helyreállítani, minden ellenségeskedésnek s minden visszavonásnak véget kell vetni, min­den polgárra nézve lehetővé kell tenni, hogy ön­magáért és az országért az alkotmány és a tör­vény keretein belül működhessék. A pénzügye­ket rendezni kell, ellenkezik az a konzervatív, vagy éppen radikális elvekkel ? Bizonyára nem ! A közigazgatás zavartalan menetét fenn kell tartani, nép- és középiskolákat kell felállítani, melyeket később alkalmas időpontban egy főis­kola követhet; az államjószágok kezelését ren­dezni kell, különösen az erdők jobb kihasz­nálását, a­mi Boszniában és Herczegovinában oly rendkívül jövedelmezőnek bizonyult, kell elő­készíteni ; az utakat javítani, a vasúthálózatot lehetőleg fejleszteni kell, különösen az észak­­nyugattal való közlekedést kell megkönnyíteni mi­által az ország természetadta kincsei szá­mára az európai piac­ok megnyílnak, hozzáfér­hetőkké lesznek. Van mindezeknek közük a po­litikai doktrínákhoz, a különféle pártok és párt­árnyalatok csoportosulásához ? „Egy ország, egy nép, becsületes hazafias munka“ — ezen jel­­szót írt­a a fejedelem a Sztambulov-féle koa­­licziós minisztérium zászlajára s ma fennen lo­bog e zászló, a férfiak pedig, kik körülé gyüle­keztek, rajta vannak, hogy a fejedelem pro­­grammját, mely az övék is, betartsák. A külviszonyok ? Ezekkel egyszerűen nem törődünk. Tudjuk, hogy Ausztria-Magyarország, Olaszország és Anglia hazánk megrendszabályo­­zását meg nem engedik s elég erőseknek érez­zük magunkat, hogy egyes megrohanások ellen síkra szálljunk. Papiros lövegeket következetesen passzivitással fogad Bulgária, aktiv beavatkozást azonban, mely nem az összes szignatúr hatalmak­tól ered, aktiv ellenállással. Alkudoznak velünk? Jó­ készek vagyunk alkudozni s mindent meg­hallgatni még akkor is, ha az jog- és önérze­tünkkel ellenkezik; ha azonban rabszolgai meg­alázkodást, jogaink és jönmagunk megtagadá­sát tételezik fel rólunk, akkor az ily feltevést erélyesen visszautasítjuk és ha erőszakkal akar­nak bennünket meghajlítani, akkor ifjú erőnk egész ruganyosságával pattanunk el. Ellenállá­sunkat megtörhetik, de meg nem hajlíthatják.“ BELFÖLD. — szept. 10. Magyar ipar a brüsszeli kiállításon. Ma­gyarországnak a jövő évi brüsszeli világkiállítá­son való részvétele tárgyában alakított bizott­ság, Matlekovits államtitkár elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen Duckerts Gyula belga kir. fő­konzul is jelen volt. Duckerts konzul közlé, hogy a bizottság első ülésén kifejezést nyert óhajhoz képest a bejelentési határidő november végéig meghosszabbíttatott. A­mi a helybérletet illeti, az ennek mérséklésére irányuló kívánságot a ki­állítás igazgatósága csak akkor fogja érdemle­gesen fontolóra vehetni, ha a bejelentések már megtörténtek. Ezután hosszabb tanácskozásban megállapíttatott, hogy Magyarország mely ipar­és termelés ágai hivassanak fel különösen a ki­állításban való részvételre s kimondatott, hogy kívánatos volna következő iparágakat képviselve látni: Művirágok, mérlegek, fabútorok, opál-ék­szerek, kender, dohány, komló, hüvelyesek, pap­rika, szesz, gabona és gabonatermények, repc­e, gépek, hengerszékek, kerekek és keresztezések, torpedók, szalámi, konzervek, házi iparczikkek, bor, kognac, szilvapálinka, agyagáruk, gyapjú, kékfestés és nyomás, ásványvizek, kefekötő-ipar és több más. Mindazonáltal általános felhívás is fog kibocsáttatni a részvételre. A kiállítás előbí­­ráló bizottsága fog határozni egyes tárgyak el­vagy el nem fogadása iránt. A király a hadgyakorlatokon. Nyitra, szept. 7. Br. Catty táborszernagy ő felsége katonai irodájától ma délben következő leiratot kapott: „A császár ő felsége az öt hadtest gyakor­latainak befejezése alkalmából, azoknak terve­zése és vezetése, a nagyobb és kisebb csapatok vezénylete, a hadsereg és a magyar királyi hon­védség csapatainak jó magatartása, kitartása és nyugodtsága fölött legmagasabb megelégedését méltóztatott kijelenteni s ezen kielégítő ered­ményben felismeri nagyméltóságodnak, valamint az összes parancsnokoknak fáradhatlan befo­lyását.“ Ez a leirat egy hadtest-parancsban ma a következő észrevételekkel tétetett közzé:

Next