Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)
1888-09-11 / 139. szám
VI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1888. szeptember 11. 139. szám. RJKS-SI*73 Szerkesztőségi iroda : Sepsi-Szentgyörgy ön: Olt-utcza, 326. sz. a. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová az eliizelett pénzek és hirdetések , kármentesen küldendők. §019------------------------------eats SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési str: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 6 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 60 kr. Hirdetménydí dija: 4 hasábos pozit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. MNyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. -SSS71 K1K®Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában X. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegye részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád (Szombatfalva u. p. Sz.-Udvarhely) köve. Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. ^ ------------------------------------ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ cziműi politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa A német császár északi útja. — szept. 10. Hogy a fiatal német császár északi útja nem volt czéltalan, azt mindenki tudta, a ki H. Vilmos éles eszét s markáns akaratát némileg ismeri. Az utazás hasznos cselekmény volt s már ma mutatkoznak reménydus virágai s bimbói, sőt zsenge gyümölcse is. Vaknak kellene lennie annak, ki ama nagy interdinasztikus jelentőséget, nemzetközi horderet látni nem akarná, mely a görög királyi háznak a német császárival való összeköttetésében, a spártai herczegnek, a görög trónörökösnek H. Vilmos császár testvérével való eljegyzésében van. Schleswigi Krisztián unokája az, ki Hohenzollern I. Vilmos unokalányát arájául választotta ; a schleswig-holsteini véráztatta csatasikokra a megbocsátás és feledés megszentelt fátyola borittatik, a győző és a legyőzött fél hőseinek sírjain myrthusz és narancsvirág nyílik, illatozó ékessége egy császárlánynak, ki élte boldogságát egy királyfi keblén akarja fellelni. A nászharang, mely spártai Konstantin menyegzőjére szól, az utolsó harangozás a német-dán duzzogás és daczolás temetésére, a Német Birodalom és Dánia közt a csatabárd végleg sírba tétetett s behantoltatott. A görög trónörökös azonban nemcsak a dán király unokája, hanem fia is egy orosz nagyherczegnőnek. Ama rajongó Olga orosznőnek, ki szerencsét hozó szent cselekedetnek tartotta, ha a késői gyümölcsöt, melylyel a szerencse kegyétől elárasztott házas élet méhét még a nagyanyaság küszöbén megáldotta, szülőföldén, orosz földön hozza világra. Midőn Vilmos császár ilyen férjet választott nővérének, felette értékes kezességet adott a világbékének és Konstantinnak eljegyezvén Zsófiát, valóban minden tekintetben szilárdságot egyesített bölcsességgel. És a császárnak második huga az, kinek részére megcsinálta az utat az oltárhoz. Első huga, a menyasszony Zsófiánál négy évvel idősebb Viktória herczegnő, vőlegényére várni kénytelen. Nem mintha a császár kevésbbé szeretné őt, mint ifjabb hugát; ő egyenlő benső, bár zajtalan gyöngédséggel szereti anyját s valamennyi testvérét. De Viktória herczegnő Battenberg Sándort választotta eszményképül s ez a házasság jelenleg még mindig lehetetlen. De éppen nem mondtak le róla s a császár távol áll attól, hogy nővére szivéből egy szerelmet kitépje ; sőt inkább az uj rokoni kötelékben, mely nővérének a görög trónörökössel leendő házassága által házát a czáréval összeköti, sikert ígérő eszközt lát arra, hogy III. Sándornak szelíd érzelmek iránt tulajdonképpen igen fogékony szivét kiengesztelni megkísérelje unokaöcscsével. Hogy lehetővé tegye Battenberg Sándornak befogadását a czár császári kegyeibe. Vagy ha ez nem menne, úgy Cumberland herczegnek a bolgár trónra emelése által a bolgár kérdést s ezzel az unokatestvéreket egymástól elválasztó harag tárgyát száműzni a világból s igy tenni lehetővé, hogy Battenberg Sándor és Hohenzollern Viktória megpecsételjék szivük frigyét a nélkül, hogy a miatt a czár kedvetlenséget és féltékeny haragot érezzen. Ha a császár a bécsi udvart meglátogatja s az osztrák alpesekbe vadászni megy, ez időszerinti otthonukban fel fogja keresni a welf-családot, ha t. i. Cumberland csak némi előzékenységet fog is mutatni és ki fog békülni velük. Amint mindebből látható, a zsenge gyümölcs, melyet a fiatal császár északi útja érlelt, nem kicsinylendő becsű s oly virágok és bimbók veszik körül, melyek a legpompásabb békegyümölcsök egész bőségszaruját helyezik kilátásba a jövőre. Erélyesen s e mellett engedékenyen, erősen és okosan lép fel az ifjú császár. A mit szemei előtt tart s amire összes uralkodói képességeivel törekszik, az a világbéke fenntartása oly értelemben, amilyenben azt mint szent missziót és hagyományt, nagyatyjától, rajongva tisztelt eszményétől átvette. És sikerülni fog neki. Láthatólag követi nyomdokait a szerencse, a végnélküli siker. A tűzoltás rendezése. A hivatalos lap folytatja és befejezi a tűzrendészetre vonatkozó kormányrendelet közlését. Kijelöli a rendelet ellen vétőkre vonatkozó bíráskodás módozatait s meghagyja, hogy minden köztörvényhatóság a szóban forgó rendelet vételét követő legközelebbi közgyűlésén azt tárgyalni s az iránt intézkedni köteles. A belügyminisztérium végül fenntartja magának, hogy a tűzrendészet állapotáról és fejlődéséről a rendes hivatalos utón felül oly külön megbízottnak kiküldésével is szerzend alapos tudomást, kik a magyar országos tűzoltó-szövetség választmányának ajánlatára vagy magának a választmánynak vagy a tűzoltó-testület parancsnokai sorából fognak választatni. Az ismertetett rendelet hatálya azonban Budapestre nem terjed ki. A hivatalos lap e rendelet kapcsán feleleveníti még mindazokat a régebben hozott törvényhozási és rendeleti intézkedéseket, amelyek a tűzoltás rendezésére vonatkoznak. Bécsből jelentik, hogy ott már előkészületeket tesznek a német császár fogadására, kinek ottléte alkalmából ki akarják fejteni az egész földön nem található azon teljes fényt, mely császári és királyi udvarunk nagy ünnepélyességeit kürülragyogni szokta. A magyarországi méltóságokat és főnemességet megillető fényes szerepről is gondoskodva van. Minő vasut-irányhoz csatlakozhatik Háromszék megye Csikmegye felé?! Budapest, szept. 8. Azt mondja egy általánosan ismert példabeszéd, hogy „Kein Bruder im Spiel“, ami, eziknem tárgyára alkalmazva, így fejezhető ki : senki szép szeméért, vagy mert 10—20 egyénnek, vagy akár egy egész megyének tetszik valamely vasutat hazafias vállalatnak nevezni, azért egy másik megye vagy akár maga az állam is, nem fog egy oly vasút építésébe — ha bele Balázs módjára — belemenni, amely vasút reá nézve semmi értékkel nem bír, és mégis roppant nagy áldozatokat igényel ! Ez oly általános axióma, amit, azt hiszem, még Csik megyében sem vonhatnak kétségbe. És mégis — sajátságos — Csik megyéből folyton azt halljuk hangoztatni : elvárjuk Háromszék megye hazafiságától, hogy az általunk is elfogadott „Első székely vasúthoz“ csatlakozzék. Én soha sem tartoztam, s nem tartozom ma sem azok közé, akik népünket a hazafias tények gyakorlásától vissza igyekeztek volna tartani ; de hát mindennek van határa, így annak is, hogy még az igazán hazafias teendőkbe is meddig lehet és szabad elmenni. Aki ezen legvégső határt átlépi, az csak romlást, végpusztulást hoz úgy magára, mint a nemzetre, amelynek ha egy erős tagja üszkösödésbe megy át, ezáltal az egész szervezet legalább is szenved, sőt épen veszélyeztethetik is. És ne ámítsuk magunkat, sőt ne ámítsa még Csik megye sem magát azt illetőleg, hogy az úgynevezett „Első székely vasút“ a tervezett irányban és módozatokkal ne ily üszkösödési folyamatot vezetne be! És ezen veszélynek tegyük ki magunkat ? ! S kitegyük még nem is valamely hazafias tett elkövetése czéljából, hanem egy meggondolatlan szeszély következtében. Mert engedjen meg nekem Csikmegye, én még ezen czimben, hogy „Első Székely vasút“ valami nagy hazafias tényt nem látok. Ez így magában egy egyszerű frázis, vagy elég, amely mögé esetleg minden hazafiságot arczul ütő önzésnek is egy egész légióját lehet fölállítani. Emlékszem, hogy ezen lapok hasábjain tüzetesen ki volt fejtve, hogy még Csik megyének is tulajdonképeni érdeke nem az úgynevezett „Első székely vasút“ támogatását involválja magába, hanem egy oly vasút kiépítését követeli, amely vasút egész Csikmegyét hosszában átvágva a Maros- és Oltvölgyében találja további folytatásait. Hanem ezen fejtegetések akkor Csikmegyéből ugyancsak ledorongoltattak. Sőt még azon kijelentésre is, hogy a Háromszék valódi érdeke meg nem engedheti anyagi erejének egy igen tetemes részét ezen „Első székely vasút“-ra fecsérelni el, azon megvető nyilatkozatot kaptuk: ez a Háromszék dolga, ami által azt nyeri, hogy neki vasútja nem lesz ; Csikmegyét azonban ez egy cseppet sem fogja alterálni; ő a maga vasutját kiépitendi! És ezen nézet diadaloskodása következtében ment bele Csikmegye az „Első székely vasút“ kiépítésének elfogadásába, nem törődve azzal, hogy Háromszékmegye megnyerhető-e ennek vagy sem ; s ennek következtében adott Csikmegye már 15000 irtot — ezen vasútra — ki, a mely az utolsó krajczárig elkölt, a mint azt maga Ugron Gábor Csikmegyének augusztus 23-án tartott közigazgatási bizottsága gyűlésén előadta; elköltetett a nélkül, hogy annak valami eredménye volna, mert hát: „a vonalnak Gyergyóból a Székászó-patakán Dánfalvára való behozatala felsőbb helyen elejtetett s a helyett a Gereczeseni átvezetés fogadtatott el.“ Na de, úgy látszik, ma már Csik megyében is kezdnek skrupulozuskodni. Legalább erre vall úgy a május 28-án tartott közgyűlésének 118. sz. jk. határozata, mint a fennebb jelzett közigazgatási bizottság gyűlésének az Ugron Gábor előterjesztésével szemben való magatartása. Amott ugyanis azt határozza Csikmegye: „a vasutösszeköttetés Csíkszeredától Brassóig biztosítandó s e czélból Háromszékmegye megkerestessék, hogy az általa Brassótól Sepsi-Szentgyörgyig vezetendő vasutat Csikmegye határáig építse ki és Csikmegyét a kiépítés felől biztosítsa ; különben Csikmegye a kiépítéshez nem járul.“ Nemkülönben Udvarhelymegye is megkeresendő, hogy jelölje meg azon alapokat, melyekből az Udvarhelytől Csikmegye határáig terjedő vonalrész kiépítéséhez az ő részére szükséges tőkék beszerzését eszközölni szándékozik. Igen, ma már jegyzőkönyvileg határoz Csikmegye , s elismerem, hogy Udvarhely megyével szemben az ily fogalmazvány jogosult is; azt azonban határozottan kétségbe vonom, hogy Csikmegyének joga volna Háromszékmegyével szemben is úgy beszélni, mint ezen jegyzőkönyvi határozatban beszél. Tudtommal Háromszékmegye soha sem vállalt semmi kötelezettséget arra nézve, hogy az „Első székely vasút“ kiépítéséhez hozzájárul. De ha nem, akkor Csikmegyének oly imperativus hangon beszélni Háromszék megyéhez nincs joga, sőt még nem is politikus eljárás. Azonban e felett nem akarok tovább immorálni. Hanem egyszerűen konstatálni kívánom is erről, kérem Csik megyét, ő is szíveskedjék tudomást venni, — hogy Háromszék megyének legalább is 9/16-ed része nem fog soha belemenni abba, hogy nagyon is szűk filléreit az úgynevezett „Első Székely vasút“ kiépítésére fecsérelje el. S magam is úgy is, mint egyszerű polgár, úgy is, mint megyei bizottsági tag, minden lehetőt el fogok követni az ellen, hogy ily reánk nézve nemcsak teljesen haszontalan, de mert anyagi erőnket a legnagyobb mértékig kimerítené, épen veszélyes vasútépítkezésbe belemenjünk. Hogy pedig Háromszék megye ezen „Első Székely vasút“ kiépítésébe bele nem mehet, annak legfőbb okai ezek : 1- szer bármely irányt veszünk is, minden képzelhető irány közt ez a leghosszabb vonal lenne; 2- szor, igen nagy költséget igényel; 3- szor, ezen vonal sem ki, sem beviteli forgalmunkat még csak annyival sem növelné, aminek értéke 1 vagy l/s kilométer vonal kiépítésének az árával egyenértéket képviselne. Ugyanis általánosan tudva van, hogy sem Csikmegyének nem igen van, amit Háromszékmegyébe bevigyen, sem Háromszékmegye nem hozhat létre Csikmegyébe irányítandó számba vehető forgalmat. Az pedig, hogy Csíkmegye évenkint néhány száz szekér deszkának Brassóba vitele által a Dück Szepiket gazdagítsa, Háromszék megyére éppenséggel nem elsőrangú kérdés. Hogy az „Első Székely vasút“ minden lehető irányban a leghosszabb vonalat fogná képezni, azt a következő adatok világosan bizonyítják. Vegyük legelőbb is végpontnak — habár ez anomália — Udvarhely városát: Sepsi-Szentgyörgy, Földvár-Udvarhely . 1640 S.-Szentgyörgy, Cs.-Szereda-Székászó-Udvarhely.............................................................1660 Itt meg kívánom jegyezni egyfelől, hogy míg a földvári irányban csak 18 kilométer vasutat kellene kiépíteni, addig a Csik-Szereda, Székászópatak irányában az egész 166 kilométer ezután építendő ki ; másfelől: Székászó irányában az egyenes vonal ugyan 150 kilométert tesz ki, de itt ily egyenes vonalban vasutat vezetni, absolute lehetetlen. A Székászó patak vízválasztója ugyanis 1002 méter magasan fekszik ; az udvarhelyi részen egész addig, ahol a Pisztrángospatak a Székászóba beleömlik, az emelkedés egyenletes, s itt a tengerszint fölötti magasság 688 méter, tehát innen a vízválasztóig — 10 kilométer távolságban — 314 métert kell emelkedni. Hogy ily emelkedést leküzdhessünk, — ha minden 60 méterre veszünk is egy méter emelkedést, — akkor is legalább 18,8 kilométerre kell ezen rész hosszát kinyújtani , ami 8.8 kilométerrel növeli a vonal hosszát. A csíki részen pedig a szintén 1002 méter magas vízválasztótól a 760 méter magasan fekvő Vaslábtáji Marosig 7 kilométert teszen a távolság ki; itt tehát 242 méter emelkedést kell leküzdeni; amit pedig a fennebbi emelkedési aránynyal csak 14,5 kilométer vonalon lehet elérni, ami megint 7.5 plusz ad; vagyis: az ezen vízválasztási átvezetés a vonal hosszát legalább is 16 kilométerrel fogja növelni. Ez az egyik. A másik meg: ezen a vonalon — az ily vicinális vasutak óránkénti sebessége — a törvény szerint, maximális 15 kilométert tevén ki — S.Szentgyörgytől Udvarhely városáig több mint 11 óra idő igényeltetnék ; míg a földvári irányban 7 óra 2 percz, illetőleg ha a földvári és héjjasfalvi állomásokon összesen 48 perczet kellene is várni, 8 óra alatt Udvarhelyit lehetünk, tehát az időben is 3 órai e előnyt nyújt a földvári irány.