Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)

1888-09-11 / 139. szám

VI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1888. szeptember 11. 139. szám. RJKS­-SI*73 Szerkesztőségi iroda : Sepsi-Szentgyörgy ön: Olt-utcza, 326. sz. a. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová az eliizelett pénzek és hirdetések , kármentesen küldendők. §­019------------------------------eats SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési str: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 6 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 60 kr. Hird­etményd­í di­ja: 4 hasábos pozit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. MNyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. -SSS71 K1K®­Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában X. Nagy Imre társ­­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, vala­mint előfizetési pénzek és hirde­tések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegye részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád (Szombatfalva u. p. Sz.-Udvar­­h­ely) k­öve. Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. ^ ------------------------------------­ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ cziműi politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerű­bb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa A német császár északi útja. — szept. 10. Hogy a fiatal német császár északi útja nem volt czéltalan, azt mindenki tudta, a ki H. Vilmos éles eszét s markáns akaratát némileg ismeri. Az utazás hasznos cselek­mény volt s már ma mutatkoznak remény­­dus virágai s bimbói, sőt zsenge gyümöl­cse is. Vaknak kellene lennie annak, ki ama nagy interdinasztikus jelentőséget, nemzet­közi horderet látni nem akarná, mely a gö­rög királyi háznak a német császárival való összeköttetésében, a spártai herczegnek, a gö­rög trónörökösnek H. Vilmos császár testvé­rével való eljegyzésében van. Schleswigi Krisztián unokája az, ki Ho­­henzollern I. Vilmos unokalányát arájául vá­lasztotta ; a schleswig-holsteini véráztatta csa­­tasikokra a megbocsátás és feledés megszen­telt fátyola borittatik, a győző és a legyőzött fél hőseinek sírjain myrthusz és narancsvi­rág nyílik, illatozó ékessége egy császárlány­nak, ki élte boldogságát egy királyfi keblén akarja fellelni. A nászharang, mely spártai Konstantin menyegzőjére szól, az utolsó ha­rangozás a német-dán duzzogás és daczolás temetésére, a Német Birodalom és Dánia közt a csatabárd végleg sírba tétetett s behantol­­tatott. A görög trónörökös azonban nemcsak a dán király unokája, hanem fia is egy orosz nagyherczegnőnek. Ama rajongó Olga orosz­nőnek, ki szerencsét hozó szent cselekedetnek tartotta, ha a késői gyümölcsöt, melylyel a szerencse kegyétől elárasztott házas élet mé­­hét még a nagyanyaság küszöbén megáldotta, szülőföldén, orosz földön hozza világra. Midőn Vilmos császár ilyen férjet vá­lasztott nővérének, felette értékes kezességet adott a világbékének és Konstantinnak el­jegyezvén Zsófiát, valóban minden tekintet­ben szilárdságot egyesített bölcsességgel. És a császárnak második huga az, kinek részére megcsinálta az utat az oltárhoz. Első huga, a menyasszony Zsófiánál négy évvel idősebb Viktória herczegnő, vőlegényére várni kénytelen. Nem mintha a császár kevésbbé szeretné őt, mint ifjabb hugát; ő egyenlő benső, bár zajtalan gyöngédséggel szereti anyját s valamennyi testvérét. De Viktória herczegnő Battenberg Sán­dort választotta eszményképül s ez a házas­ság jelenleg még mindig lehetetlen. De éppen nem mondtak le róla s a császár távol áll attól, hogy nővére szivéből e­gy szerelmet kitépje ; sőt inkább az uj rokoni kötelékben, mely nővérének a görög trónörökössel leendő házassága által házát a czáréval összeköti, sikert ígérő eszközt lát arra, hogy III. Sán­dornak szelíd érzelmek iránt tulajdonképpen igen fogékony szivét kiengesztelni megkísé­relje unokaöcscsével. Hogy lehetővé tegye Battenberg Sándornak befogadását a czár császári kegyeibe. Vagy ha ez nem menne, úgy Cumberland herczegnek a bolgár trónra emelése által a bolgár kérdést s ezzel az unokatestvéreket egymástól elválasztó harag tárgyát száműzni a világból s igy tenni le­hetővé, hogy Battenberg Sándor és Hohen­­zollern Viktória megpecsételjék szivük fri­gyét a nélkül, hogy a miatt a czár kedvet­lenséget és féltékeny haragot érezzen. Ha a császár a bécsi udvart meglátogatja s az osz­trák alpesekbe vadászni megy, ez időszerinti otthonukban fel fogja keresni a welf-csalá­­dot, ha t. i. Cumberland csak némi előzé­kenységet fog is mutatni és ki fog békülni velük. A­mint mindebből látható, a zsenge gyü­mölcs, melyet a fiatal császár északi útja érlelt, nem kicsinylendő becsű s oly virágok és bimbók veszik körül, melyek a legpom­pásabb békegyümölcsök egész bőségszaruját helyezik kilátásba a jövőre. Erélyesen s e mellett engedékenyen, erő­sen és okosan lép fel az ifjú császár. A mit szemei előtt tart s a­mire összes ural­kodói képességeivel törekszik, az a világbéke fenntartása oly értelemben, a­milyenben azt mint szent missziót és hagyományt, nagy­­atyjától, rajongva tisztelt eszményétől átvette. És sikerülni fog neki. Láthatólag követi nyomdokait a szeren­cse, a végnélküli siker.­­ A tűzoltás rendezése. A hivatalos lap folytatja és befejezi a tűzrendészetre vonatkozó kor­mányrendelet közlését. Kijelöli a rendelet ellen vé­tőkre vonatkozó bíráskodás módozatait s meghagyja, hogy minden köztörvényhatóság a szóban forgó ren­delet vételét követő legközelebbi közgyűlésén azt tárgyalni s az iránt intézkedni köteles. A bel­ügyminisztérium végül fenntartja magának, hogy a tűzrendészet állapotáról és fejlődéséről a rendes hi­vatalos utón felül oly külön megbízottnak kiküldé­sével is szerzend alapos tudomást, kik a magyar or­szágos tűzoltó-szövetség választmányának ajánlatára vagy magának a választmánynak vagy a tűzoltó-tes­­tület parancsnokai sorából fognak választatni. Az is­mertetett rendelet hatálya azonban Budapestre nem terjed ki. A hivatalos lap e rendelet kapcsán felele­veníti még mindazokat a régebben hozott törvény­hozási és rendeleti intézkedéseket, a­melyek a tűz­oltás rendezésére vonatkoznak.­­ Bécsből jelentik, hogy ott már előkészüle­teket tesznek a német császár fogadá­sára, kinek ottléte alkalmából ki akarják fejteni az egész földön nem található azon teljes fényt, mely császári és királyi udvarunk nagy ünnepélyes­ségeit kürülragyogni szokta. A magyarországi méltó­ságokat és főnemességet megillető fényes szerepről is gondoskodva van. Minő vasut-irányhoz csatlakozhatik Három­­szék megye Csikmegye felé?! Budapest, szept. 8. Azt mondja egy általánosan ismert példa­beszéd, hogy „Kein Bruder im Spiel“, ami, ezik­­nem tárgyára alkalmazva, így fejezhető ki : senki szép szeméért, vagy mert 10—20 egyénnek, vagy akár egy egész megyének tetszik valamely vas­utat hazafias vállalatnak nevezni, azért egy má­sik megye vagy akár maga az állam is, nem fog egy oly vasút építésébe — ha bele Balázs mód­jára — belemenni, a­mely vasút reá nézve semmi értékkel nem bír, és mégis roppant nagy áldo­zatokat igényel ! Ez oly általános axióma, amit, azt hiszem, még Csik megyében sem vonhatnak kétségbe. És mégis — sajátságos — Csik megyébő­l folyton azt halljuk hangoztatni : elvárjuk Három­­szék megye hazafiságától, hogy az általunk is elfogadott „Első szé­kely vasúthoz“ csatlakozz­ék. Én soha sem tartoztam, s nem tartozom ma sem azok közé, a­kik népünket a hazafias tények gyakorlásától vissza igyekeztek volna tar­tani ; de hát mindennek van határa, így annak is, hogy még az igazán hazafias teendőkbe is meddig lehet és szabad elmenni. A­ki ezen legvégső határt átlépi, az csak romlást, végpusz­tulást hoz úgy magára, mint a nemzetre, a­mely­nek ha egy erős tagja üszkösödésbe megy át, ez­által az egész szervezet legalább is szenved, sőt épen veszélyeztethetik is. És ne ámítsuk magunkat, sőt ne ámítsa még Csik megye sem magát azt illetőleg, hogy az úgynevezett „Első székely vasút“ a tervezett irányban és módozatokkal ne ily üszkösödési fo­lyamatot vezetne be! És ezen veszélynek tegyük ki magunkat ? ! S kitegyük még nem is valamely hazafias tett elkövetése czéljából, hanem egy meggondolat­lan szeszély következtében. Mert engedjen meg nekem Csikmegye, én még ezen czimben, hogy „Első Székely vasút“ valami nagy haza­fias tényt nem látok. Ez így magában egy egy­szerű frázis, vagy elég, a­mely mögé esetleg minden hazafiságot arczul ütő önzésnek is egy egész légióját lehet fölállítani. Emlékszem, hogy ezen lapok hasábjain tü­zetesen ki volt fejtve, hogy még Csik megyének is tulajdonképeni érdeke nem az úgynevezett „Első székely vasút“ támogatását involválja ma­gába, hanem egy oly vasút kiépítését követeli, a­mely vasút egész Csikmegyét hosszában át­vágva a Maros- és Oltvölgyében találja további folytatásait. Hanem ezen fejtegetések akkor Csik­­megyéből ugyancsak ledorongoltattak. Sőt még azon kijelentésre is, hogy a Háromszék valódi érdeke meg nem engedheti anyagi erejének egy igen tetemes részét ezen „Első székely vasút“-ra fecsérelni el, azon megvető nyilatkozatot kaptuk: ez a Háromszék dolga, a­mi által azt nyeri, hogy neki vasútja nem lesz ; Csikmegyét azon­ban ez egy cseppet sem fogja alterálni; ő a maga vasutját kiépitendi! És ezen nézet diadaloskodása következtében ment bele Csikmegye az „Első székely vasút“ kiépítésének elfogadásába, nem törődve azzal, hogy Háromszékmegye megnyerhető-e ennek vagy sem ; s ennek következtében adott Csikmegye már 15000 irtot — ezen vasútra — ki, a mely az utolsó krajczárig elkölt, a mint azt maga Ugron Gábor Csikmegyének augusztus 23-án tartott közigazgatási bizottsága gyűlésén előadta; elköltetett a nélkül, hogy annak valami eredmé­nye volna, mert hát: „a vonalnak Gyergyóból a Székász­ó-p­a­t­a­k­á­n Dánfalvára való be­hozatala felsőbb helyen elejtetett s a helyett a Gereczeseni átvezetés fogadtatott el.“ Na de, úgy látszik, ma már Csik megyében is kezdnek skrupulozuskodni. Legalább erre vall úgy a május 28-án tartott közgyűlésének 118. sz. jk. határozata, mint a fennebb jelzett köz­­igazgatási bizottság gyűlésének az Ugron Gábor előterjesztésével szemben való magatartása. Amott ugyanis azt határozza Csikmegye: „a vasutösszeköttetés Csíkszeredától Brassóig biz­tosítandó s e czélból Háromszékmegye megke­restessék, hogy az általa Brassótól Sepsi-Szent­­györgyig vezetendő vasutat Csikmegye határáig építse ki és Csikmegyét a kiépítés felől bizto­sítsa ; különben Csikmegye a kiépítéshez nem járul.“ Nemkülönben Udvarhelymegye is megkere­sendő, hogy­­ jelölje meg azon alapokat, melyek­ből az Udvarhelytől Csikmegye határáig terjedő vonalrész kiépítéséhez az ő részére szükséges tő­kék beszerzését eszközölni szándékozik. Igen, ma már jegyzőkönyvileg határoz Csik­megye , s elismerem, hogy Udvarhely megyével szemben az ily fogalmazvány jogosult is; azt azonban határozottan kétségbe vonom, hogy Csik­­megyének joga volna H­áromszékmegyével szem­ben is úgy beszélni, mint ezen jegyzőkönyvi ha­tározatban beszél. Tudtommal Háromszékmegye soha sem vállalt semmi kötelezettséget arra nézve, hogy az „Első székely vasút“ kiépítéséhez hozzájárul. De ha nem, akkor Csikmegyének oly imperativus hangon beszélni Háromszék megyé­­hez nincs joga, sőt még nem is politikus eljárás. Azonban e felett nem akarok tovább immo­­rálni. Hanem egyszerűen konstatálni kívánom i­s erről, kérem Csik megyét, ő is szíveskedjék tu­domást venni, — hogy Háromszék megyének leg­alább is 9/16-ed része nem fog soha bele­menni abba, hogy nagyon is szűk filléreit az úgyneve­zett „Első Székely vasút“ kiépítésére fecsérelje el. S magam is úgy is, mint egyszerű polgár, úgy is, mint megyei bizottsági tag, minden le­hetőt el fogok követni az ellen, hogy ily reánk nézve nemcsak teljesen haszontalan, de mert anyagi erőnket a legnagyobb mértékig kimeríte­né, épen veszélyes vasútépítkezésbe belemenjünk. Hogy pedig Háromszék megye ezen „Első Székely vasút“ kiépítésébe bele nem mehet, annak legfőbb okai ezek : 1- szer bármely irányt veszünk is, minden képzelhető irány közt ez a leghosszabb vonal lenne; 2- szor, igen nagy költséget igényel; 3- szor, ezen vonal sem ki, sem beviteli for­galmunkat még csak annyival sem növelné, a­minek értéke 1 vagy l­/s kilométer vonal kiépí­tésének az árával egyenértéket képviselne. Ugyanis általánosan tudva van, hogy sem Csik­megyének nem igen van, a­mit Háromszékme­­gyébe bevigyen, sem Háromszékmegye nem hoz­hat létre Csikmegyébe irányítandó számba ve­hető forgalmat. Az pedig, hogy Csíkmegye éven­­kint néhány száz szekér deszkának Brassóba vi­tele által a Dück Szepiket gazdagítsa, Három­­szék megyére éppenséggel nem elsőrangú kérdés. Hogy az „Első Székely vasút“ minden lehető irányban a leghosszabb vonalat fogná képezni, azt a következő adatok világosan bizonyítják. Vegyük legelőbb is végpontnak — habár ez anomália — Udvarhely városát: Sepsi-Szentgyörgy, Földvár-Udvarhely . 164­0 S.-Szentgyörgy, Cs.-Szereda-Székászó-Ud­varhely.............................................................166­0 Itt meg kívánom jegyezni egy­felől, hogy m­íg a földvári irányban csak 18 kilométer vas­utat kellene kiépíteni, addig a Csik-Szereda, Székászópatak irányában az egész 166 kilomé­ter ezután építendő ki ; másfelől: Székászó irá­nyában az egyenes vonal ugyan 150 kilométert tesz ki, de itt ily egyenes vonalban vasutat ve­zetni, absolute lehetetlen. A Székászó patak víz­választója ugyanis 1002 méter magasan fekszik ; az udvarhelyi részen egész addig, a­hol a Pisz­­trángospatak a Székászóba bele­ömlik, az emel­kedés egyenletes, s itt a tengerszint fölötti ma­gasság 688 méter, tehát innen a vízválasztóig — 10 kilométer távolságban — 314 métert kell emelkedni. Hogy ily emelkedést leküzdhessünk, — ha minden 60 méterre veszünk is egy méter emelkedést, — akkor is legalább 18,8 kilomé­terre kell ezen rész hosszát kinyújtani , a­mi 8.8 kilométerrel növeli a vonal hosszát. A csíki részen pedig a szintén 1002 méter magas víz­választótól a 760 méter magasan fekvő Vasláb­táji Marosig 7 kilométert teszen a távolság ki; itt tehát 242 méter emelkedést kell leküzdeni; a­mit pedig a fennebbi emelkedési aránynyal csak 14,5 kilométer vonalon lehet elérni, ami megint 7.5 plusz ad; vagyis: az ezen vízválasztási át­vezetés a vonal hosszát legalább is 16 kilomé­terrel fogja növelni. Ez az egyik. A másik meg: ezen a vonalon — az ily vi­­c­inális vasutak óránkénti sebessége — a törvény szerint, maximális 15 kilométert tevén ki — S.­­Szentgyörgytől Udvarhely városáig több mint 11 óra idő igényeltetnék ; míg a földvári irányban 7 óra 2 percz, illetőleg ha a földvári és héjjas­­falvi állomásokon összesen 48 perczet kellene is várni, 8 óra alatt Udvarhelyit lehetünk, tehát az időben is 3 órai e elő­nyt nyújt a földvári irány.

Next