Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)

1890-09-16 / 143. szám

VIII. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1890. szeptember 16. 143. szám I ^ * Szerkesztőségi iroda: * Sepsi-Szentgyörgyön: Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kiadóhivatal: Jurain Frunda-reszpeny-tarsula! hová it ildăuttiil pinigk ii ÂlrdiiiaM bérmentesen küldendők. SZÉKELY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. ÜMÖdltntési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre 10 frt — kr. Félévre 6 frt — kr. Negyedévre 2 fr 60 kr. Hirdetmények (km. 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. ÜKF)—---------------------Sí* tik Csikmegye részére: A szerkesztőségi kiadóhivatal Caik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő Lkásán (kedd-utcza, saját ház) hová Ceik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegye részért: társszerkesztő Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva u. p. Sz.-Udvar- 'i( hely) hová Udvarhelymegyéből a öt) ^ lapot érdeklő közrem, küldendők. sts®-------------------------eath ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET” czimiű politikai és társadalmi lapra A „Székely Nemzet" megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési éra: egész évre. . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre 2 frt 50 fr Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A 1ÓKA1-NYUMIJA-RÉSZVÉNYTÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa Munka a székelyeknek. — szept. 15. Nagy és üdvös dolog az, amit Baross Gábor kereskedelmi miniszter kezdeményez ismét. Hazafias munka, amit végezni fog s egy nagy társadalmi probléma szerencsés megoldásához adja meg a kivezető fonalat. S ez a szép kezdeményezés elsősorban a székelyek érdekében történik s ebben a nagy munkában a székelység hálás érzése, őszinte elismerése és legmélyebb köszönete kiséri a nagytevékenységű, messzelátó miniszter gondoskodását. Arról van szó, hogyan kellene a székelyeknek munkát adni ide benn. Arról van szó, hogyan lehetne a Romániába századok óta áramló munkásvándorlást megakadályozni. Baross miniszter a felől akarja magát tájékozni, minő gazdasági és ipari intézkedésekre volna szükség az egyes székely vidékeken, hogy az életrevaló szorgalmas és ügyes székely munkás kezek itthon érvényesülhessenek. Ebből a czélból intézett hazafias leiratot a székely főispánokhoz, azok között Háromszék vármegye kitűnő főispánjához, Bozsa Józsefhez, kinek útján a miniszter leiratát alább közöljük. Tehát a székelyek nagyfontosságú érdekei között a székely munkás kérdés ime, a kormány kezében van. Azok a panaszhangok, melyekkel lapunk évek óta telve van, nem voltak kiáltó szók a pusztában. Maga a kormány jön segítségére ennek az értelmes, munkás székely népnek s utat és módot jelöl a rég vajúdó kérdés megoldására. Azok a kedvezmények, amiket itt a hazafias szellemű miniszter kijelöl, még nem merítik ki teljesen a székely munkás kérdés megoldásának sokfelé kínálkozó eszközeit. Maga Baross miniszter is látja és tudja, hogy ezeken kívül számtalan eszköze lesz még kormánynak és társadalomnak a kitűzött nagyfontosságú czél elérérése. Ez a kezdet kezdete csupán. De jól van kezdve nagyon. Onnan indult ki, arról a helyről, amely legilletékesebb a kezdeményezésre, a kormányról. S mert a magyar kormány vette kezébe s Baross Gábor miniszter neve áll a hazafias mozgalom élén, teljes a remény, hogy végre-valahára megszűnik kisérteni a százados rém, a kivándorlás. Jó helyre intézte a miniszter leiratát, mikor egyenesen a székely vármegyék főispánjait kereste meg. Háromszéken Pósa József főispán tizennegyedik esztendeje, hogy székely vármegyéje iparát és közgazdaságát ebben a szellemben irányítja. Elmúlhatatlan nagy és szép alkotásai fogják az ő nevét ezen a téren is örök időkre föntartani. Csikvármegyében Mikó Bálint tevékenysége évek óta áll az ilyennemű társadalmi mozgalmak élén. Udvarhely megyének lelkes főispánja, Danie Gábor a székely érdekek emelésében hathatós munkát fejt ki évek hosszú sora óta. Erős kezek tehát voltak és vannak itt, amelyek ebben a nagy kérdésben sikerrel vezessék a jó munkát. Melegen érző szívekben, székely honfitársaikért lelkesülő vezéregyénekben nincs és nem is volt tehát hiány. Csak támogatásra volt szükség. Csupán arra volt szükség, hogy a székely ipari és közgazdasági viszonyok hátramaradottságát s az ezekből folyó társadalmi bajokat a kormány is felismerje. Ma már megtörtént ez is. Ismételjük hálánk és köszönetünk őszinte szavait érte a magyar kormánynak, Baross miniszternek. A székely főispánok, a székely törvényhatóságok ezek után tudni fogják, mi lesz a teendőjük ebben a nagy nemzeti érdekű, magas rendű kérdésben, melyre nézve Baross Gábor miniszter nagyfontosságú leiratát a következőkben veszik olvasóink. Mulóságos Potsa József főispán urnak Sepsi- Szentgyörgy. A külföld és jelesen a Románia felé irányuló kivándorlás már hosszú idő óta állandó baját képezi a székely népmozgalomnak. Ezen ügy úgy a sajtóban, mint társadalmi téren is már régebb idő óta megbeszélés tárgyát képezte ugyan, gyakorlati eredmény azonban mai napig alig volt elérhető. Az ügy fontosságánál és annak főkép ipari és közgazdasági jelentőségénél fógva kötelességemnek ismerem azzal behatóbban foglalkozni s azt különösen oly irányban tenni megfontolás tárgyává, hogy lehetséges-e és minő eszközökkel lehetséges ezen jobbára munkakeresésen alapuló vándorlási áramlatot kelet, illetve Románia helyett inkább nyugat felé, vagyis a magyar korona országainak belső területére irányítani és ezt az annyira becses, nemzeti szempontból is fontos népet hazánk és nemzetünk számára megtartva, értékesíteni ? Ennek lehetősége az illető tényezők rendszeres együttműködése mellett, előttem gyakorlatilag annyival is inkább keresztülvihetőnek látszik, miután most már az új személydíjszabás következtében a foglalkozáskeresés lehetetlensége, melyet eddig a magas utazási költségek okoztak, mondhatni teljesen megszűnt. A jelenleg fennálló igen mérsékelt személyszállítási díjak ugyanis alig képezhetnek most már nehézséget arra nézve, hogy a legszerényebb anyagi viszonyok közt levő székely iparos vagy munkás is, az ország bármely vidékére eljuthasson és hogy a megélhetés és anyagi gyarapodás eszközeit itthon is megtalálhassa, nem kellvén e miatt a külföldre vándorolni és idővel ott, lehet jóllétet szerezni, de ezzel aranydrága nemzetiségét esetleg elveszteni. Hogy pedig meg vannak itthon is a megélhetésnek bőséges módjai, csak azon tényre utalok, hogy sajnosan tapasztalható, miszerint nagyobb vállalatokhoz, építkezésekhez, ipari és gyári foglalkozásokhoz még mindig jelentékeny számmal hozatnak be munkások a külföldről, ami azt mutatja, hogy az ország számos vidékén hasznot hajtó foglalkozás bőven található. De azt is tapasztalom, hogy a gyárak keletkezése és ezek által a munkás kéznek nagyobb mérvű igénybevétele következtében, mezőgazdaságunknak is fokozottabb mérvben kell — legalább az ország egyes részeiben — munkás hiánynyal küzdenie. Mindezekre időszerűnek tartom Méltóságod figyelmét fölhívni, eleve kijelentvén, miszerint azon mindenesetre csak elismerést érdemlő törekvését, hogy a székely népnek az ország határain belül foglalkozást kereső tagjai czéljuk elérésében a lehetőségig támogattassanak, a magam részéről elősegíteni kötelességemnek ismerném és hogy a szükséghez képest az ország határain belül munkakeresés czéljából utazó székely iparosok, illetve munkások részére a jelenleg fenálló olcsó személyszállítási dijaknak s esetleg munkaeszközeik szállítási dijainak még további mérséklésére is hajlandó volnék. A jelzett irányban és a fentebbiek kapcsán tehát a következőket ajánlom Méltóságodnak : 1. Tény, hogy máris fontos közgazdasági tényezőt képező több nagyobb gyárral bírunk s ezen felül örvendetesen tapasztalható, hogy újabban több jelentékeny gyár van keletkezőben. Ezen gyáraknál jó munkás elemek, szorgalmas iparos munkások állandó, biztos keresetforráshoz juthatnak s én kész örömmel nyújtanék segédkezet a székely vármegyéknek oda irányuló törekvéseihez, hogy a székelységnek ipari foglalkozásra, gyári munkásságra hajlammal bíró tagjai ezen gyáraknál leendő alkalmaztatásukat illetőleg czéljuk elérésében lehetőleg elősegíttessenek. 2. Az ipari és kereskedelmi pályára képességgel és kedvvel bíró székely ifjakat, jelesebb s kiválóbb iparosoknál kiképzés végett leendő alkalmaztatásukat czélzó törekvéseikben szintén hajlandó volnék támogatni s esetleg a rendelkezésemre álló anyagi erők mérvéhez képes ösztöndíjakban is részesíteni. 3. Kiváló figyelmet és gondot kívánok továbbá fordítani arra is, hogy a székely vármegyék területén oly iparágak létesíttessenek, melyeknek természetes alapfeltételei a helyi viszonyokban megadvák, s amelyek iránt a lakosságban is a hajlam feltalálható ; nemkülönben arra, hogy a már létező iparágak fokozatosan fejlesztessenek, illetve megszilárdíttassanak, a gyártmányok eladása lehetővé tétessék, illetve megkönnyíttessék. Minthogy azonban ezen intencziók legsikeresebben a társadalmi tevékenység terén valósíthatók meg, bizton számíthatni vélek Méltóságodnak ugyanezen szellemtől áthatott buzgó tevékenységére és hazafias közreműködésére. 4. A székely vármegyék területén kívül eső mezei munkára való utazás tekintetében, úgyszintén netaláni telepítések megkönnyítése érdekében a magam részéről szintén kész vagyok lehető támogatást nyújtani mindabban, ami hatáskörömbe esik. Mindezeket csak általánosságban kívántam jelezni, mint oly módozatokat, melyek ezen figyelmet érdemlő kérdés kívánatos megoldásánál beható megfontolás tárgyát képezhetik s a bajt ha nem is teljességgel, de legalább részben orvosolni képesek. Egyébiránt a baj orvoslásának módozatai legczélszerűbben és eredményesen csakis a helyi viszonyok gondos megfigyelése alapján ismerhetők fel. Ennélfogva midőn ezen ügyet tekintettel annak közgazdaságilag nagy fontosságára az általam jelzett irányban is Méltóságod figyelmébe ajánlanám, felkérem egyúttal, hogy nevezetesen a helyi viszonyoknak, valamint egyes vidékek népességi, ipari és egyéb közgazdasági viszonyainak állandó és gondos megfigyelése és megismerése alapján, úgy a vármegyének hivatalos keretében, mint a társadalmi tevékenység útján is saját hatáskörében is kezdeményezni, buzdítani és közreműködni, különben pedig a fenforgó viszonyokra nézve engem tájékoztatni és a felvetett kérdés gyökeresebb megoldásához vezető konkrét javaslatait hozzám felterjeszteni szíveskedjék. Megjegyzem végül, hogy hasonló felhívást intéztem a többi székely vármegyék főispánjaihoz, Eötvös Károly refrain-je. — szept. 15. (rs.) A függetlenségi párt Kecskeméty Aurélje s így magától értetik, egyik legönzetlenebb munkatársa Eötvös Károly az ő szokott ingyenes vád és védbeszédét Nagy- Kőrös városában megtartván, az őt oda kisérő képviselő-pajtások egyike azt kérdezte tőle tréfásan : „Nem adod be a számlát nagykőrösi választóidnak?“ Mire Eötvös ugyancsak tréfásan ennyit felelt : „Ne bántsd, meg van ennek a maga haszna.“ Ecce homo. Ráismerünk Eötvös Károlyra e feleletben. Nevető szemű Eötvösre, amint mondani szokták. „Komolyan semmit nem vevő Eötvösre“, amint ismerősei állítják. De még is vett egyszer komolyan valamit, jegyze meg egy társaságban F.............. képviselő : „Mikor a filloxera a kukoriczáját fenyegette. “ Máskülönben ő előtte minden bliktri. Eszlár éppen úgy, mint Maczelleriu, Babes éppen úgy, mint a temesvári lottó-ügy, a temesvári lottó-ügy, mint a függetlenségi párt ügye, mert a mi a legtöbb mindenekben, hogy: „Ne bántsd, meg van annak a maga haszna.“ Ha komoly politikus számba menne Eötvös Károly, mondott volna valamit Nagy- Kőrösön, de mert őt a jeles ügyvédtől (ami reá nézve pedig legtöbbet ér) elválasztani képtelenek vagyunk, soha nem vagyunk tisztában a felett, mikor beszél meggyőződésből és mikor nem, mikor vádol avagy védelmez hitelesített fegyverével az igazságnak, amenynyiben ily közjegyzőileg kiállított fegyver ma még nem létez, amilyenre pedig Eötvös Károlynak feltétlen szüksége lenne, máskülönben a mi felfogásunk szerint valamennyi beszéde oda lyukad ki: „Ne bántsd, meg van annak a maga haszna.“ Szapáry és Tisza közt párhuzamot vonva azt mondja Szapáryról: „Oly államférfit, ki 1861-ben az országgyűlés kezdetén határozati párti volt, s ki ma az uralkodó kegyét aranygyapjas renddel s a parlament támogatását miniszterelnökséggel képes bizonyítani, csak teljes tájékozatlanság mellett, vagy rövid elmével lehet kicsinyleni.“ És várjon emlékszik-e Eötvös Károly Deák Ferencznek a felirati vita alkalmával úgyszintén az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesülethez és a székely művelődési és közgazdasági egyesülethez. Budapest, 1890. évi augusztus hó 20-án. Baross. A függetlenségi párt bajai. Polonyi Géza orsz. képviselő, a függetlenségi és 48-as pártklub alelnöke, a következő nyilatkozatot teszi közzé az „Ers“-ben : Holló Lajos t. barátom legközelebbi félegyházi beszámolója alkalmával kívánatosnak jelenté ki, hogy én, mint a párt alelnöke, a párt iránt szerzett érdemeimnél fogva a pártban továbbra is bentmaradjak s attól szolgálatomat meg ne vonjam. Köszönöm a malasztást, mert ez most már lehetővé teszi számomra a párt alelnökségéről való lemondást. Alelnökségre ellenmondás nélküli egyhangú bizalommal választottam, tehát e bizalom iránti szent kötelességnek tekintem e lisztemet megtartani azokkal szemben, kik az én alelnökségem s a párt egysége ellen egyszerre indítottak hadjáratot. A mint hadjáratokat személyem ellen megszüntették , az alelnökség fölött szabadon rendelkezem. És rendelkezem akként, hogy róla lemondok s erről Irányi Dánielt. elnökünket külön is azonnal értesitendem. Lemondok pedig azért, hogy programmunk tisztaságának s pártunk egységének érdekében teher és feszély nélkül teljesíthessem ama „szolgálataimat“, melyeket Holló J. barátom kívánatosnak tart, én pedig kötelességnek tartok. És lemondok régi eltökélésemhez képest azért is, hogy ez áldatlan tusában részemről a személyes tekintetek minden ürügyét megsemmisítsem. Budapest, 1890. szept. 12. Polonyi Géza.