Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)
1890-10-09 / 156. szám
Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1890. október 9. 156. szám. VIII. évfolyam. " Szerkesztőségi iroda : * Sepsi-Szentgyörgyön, Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társuiai SZÉKELY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. TdtentetOHl Ars helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egász évre 10 frt — kr. Félévre 5 frt — kr. Negyedévre . 2 fr 60 kr. Hirdetmények dijit.t hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért ( kr. Bélyegdijért külön 30 kr. ülire)-----------------------------^ Csikmegye részére: ^ szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő 1 .kásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek 6s hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhely megye részire, társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva u. p. Sz.-Udvar- é) hely) hová Udvarhelymegyéből a (») ^ lapot érdeklő közrem, küldendők. ^^5)------------------------------QyiK ISyilttAi- sora 16 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ül««------------------------------tam í I hová ■t előázetést péntek és hirdetitek « «^ bérmentesen küldendők. ^ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS » „SZÉKELY NEMZET czimű politikai és társadalmi lapra A „Székely Nemzet" megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és Vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre 2 frt 50 fr Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYUMUA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa A közoktatási budget. — okt. 8. Wekerle pénzügyminiszter expozéja akkora hatást keltett Házban és Házon kívül, amekkorát épen ilyen természetű expozéknál ritkán tapasztalhatunk. A magyar parlamentben ez az általános hatás talán páratlanul is áll. A legkritikusabb igények is kielégültek, a legkövetelőbb nézetek is megnyugvást találtak, mert a számok, a „csalhatatlan“ számok elnémították a túlsó oldal hangját s élét vették annak a fegyvernek, amelyet a túlzó kritika olyan szívesen szokott forgatni. Ám, a háztartás egyensúlyának létrehozásában Wekerle erős szervező és taglaló pénzügyi tehetségén kívül leghathatósabb tényező volt a Tisza Kálmán idejéből datálódó rendszer, az a kérlelhetetlen szigorral végrehajtott megtakarítás, amelynek tényleges eredménye immár a nemzet előtt áll. Van bizonyos összhang az egyes tárczák költségvetésében most már s daczára a 4041 frt fölöslegnek, majdnem valamennyi tárcza költségvetése emelkedést mutat. S épen ebben rejlik az új költségvetés érdeme ; ez az emelkedés szerzi meg az új költségvetés beterjesztője iránt a tiszteletet pártkülönbség nélkül. A vallás- és közoktatási budget 1891-re 8.038,527 írtban irányoztatok elő; ez a tárcza is emelkedett tehát a múlt évihez képest 236,110 írttal. Tekintve már most azt a nagyon is kedvező helyzetet, hogy az országgyűlés épen ennél a tárczánál lenne legszívesebben bőkezű, a fenn kimutatott összeg túlságos nagynak épen nem mondható. Mert tényleg a közoktatás budgetje kimutatója szokott lenni az államháztartás rendezettségének. A közoktatásügy tárczája van legtöbb hullámzásnak kitéve s ahol leginkább meg van támadva az állam jövedelme, ott első és utolsó sorban ez a tárca szenved. A közoktatási tárcánál nem szoktak úgynevezett előre nem látott kiadások előfordulni; ennél a tárcánál a reformok keresztülvitele nincs is talán annyira időhöz kötve, mint egyebütt. Nyilvánvaló tehát, hogy ahol mégis emelkedik a közoktatásügy budgetje, ott jól kell állania a háztartás rendjének. Más dolog az, természetesen, ha váljon elégséges-e a közoktatás mai fejlettségéhez és jövő fejlesztéséhez mérten a költségvetésben fölvett nyolc millió ? Anélkül, hogy a kiadások rovatait ismertetnék, avagy hosszasabb fejtörést próbálnánk meg a számokkal, bízvást kimondhatjuk, hogy az a pénz a magyar közoktatásra még mindig nem elég. Egy fejlődésben lévő állam ipari, kereskedelmi, közgazdasági intézményei oly szoros viszonyban állanak a közoktatás állapotával, hogy azokat egymás nélkül képzelni sem lehet. Abban a nagy gépezetben, ami az államéletet hajtja, a mozgató erő a közoktatás. Ez az ok, a többi mind okozat. Ez a czél, a többi mind eszköz. Ez az alap, a fundamentum ; ettől függ az államépület biztonsága. S mert annyi meg annyi hiányai vannak még ennek a fundamentumnak, amelyet pedig jó erősen, szilárdan kell megvetni, tehát jó lélekkel el lehet mondani, hogy a költségvetés 8 milliója legalább is nem sok. De több, mint az előző évekéi; a múlt évinél is több és pedig 236,110 írttal több. A haladás ennélfogva félreismerhetetlen. S ha ebben az arányban halad a közoktatás budgetje — pedig van rá kilátás, hogy fog haladni — a magyar nemzet el fogja érni azt az időt nemsokára, amidőn ez a legféltettebb nemzeti ügy, a közoktatás semmi szükséget nem fog látni. A most feltüntetett emelkedés természetesen azt eredményezi, hogy a tárca egyes tételei mindenütt emelkednek. Emelkednek az egyetemek, a műegyetem költségvetései , a mintarajziskola, az iparművészeti iskola beruházásai. A középiskolák budgetje 29,191 írttal emelkedett s ebben az összegben a gymnáziumok 10,497 frttal, a reáliskolák 18,694 frttal szerepelnek. A felekezeti és községi középiskolák segélyezésére az idén 4900 frttal van több felvéve, vagyis összesen 112.390 frt. A költségvetés kimutatásai szerint a részletek szintén igen megnyugtatók. A tanfelügyelők fizetési minimuma 1400 írt és 200 frt lakbérben van megállapítva. Emelkednek a preparandiai, ének-, zene- és rajztanárok fizetései. A népnevelési budget 45.000 írttal emelkedett. Olyan összeg ismét, amely nem túlságosan sok, de lényeges haladást jelez. Jelzi főkép a haladásban való folytonosságot, sőt mondhatjuk talán : fokozatosságot is. Rengeteg nagy tér ez, ahol évről-évre, sőt napról napra nőnek az igények, de ha a népnevelés budgetje ebben az arányban szaporodik, itt is rövid idő kell már és a most mutatkozó hiányok egymásután elenyésznek. Vonjuk össze az elmondottakat. A közoktatásügyi budget nagyságban nem felel meg teljesen a még folyvást jelentkező szükségeknek, de mert lényeges haladást mutat, örömmel üdvözli azért a nemzet elsősorban a mai pénzügyi egyensúly megállapítóját — Wekerle minisztert. (im.) : A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának legutóbb tartott ülésén, melyen a kormány részéről gróf Csáky miniszter és Berzeviczy államtitkár is jelen volt, az a megállapodás történt, hogy a képviselőház okt. 27-iki összeillése után egy-két napra a bizottság tárgyalni fogja előbb a kisdedóvásról szóló törvényjavaslatot , ennek befejezése után pedig a közoktatás állapotáról szóló s még csak ezután benyújtandó miniszteri jelentést veszi tárgyalás alá. A munkaterv szerint a ház a kisdedóvásról szóló törvényjavaslatot, illetőleg a bizottságnak erre vonatkozó jelentését a jövő évi költségvetés letárgyalása után, a közoktatás állapotáról szóló jelentést pedig a jövő évi közoktatásügyi budgettel egyidejűleg fogja tárgyalás alá venni, ruhába öltözött küldöttségek jártak ide-oda. A helybeliek felhúzták ünneplő ruháikat s valóban élénk képet nyújtott a vidéki vendégek nagy serege, a kik között nők is szép számmal voltak jelen. Mindenfelől zsúfolva érkeztek a vonatok, örült, a ki helyet kaphatott a kupékban. A reggeli vonat oly megtelve érkezett, hogy sokan állni voltak kénytelenek. A közbeeső állomásokon mindenütt rendkívül nagy számmal akartak felszállani az ünnepélyességekre készülő utasok, de a vagyonok nem voltak képesek befogadni az Aradra készülő vendégeket. Emiatt nagy volt a zúgás mindenfelé az állomásokon. A vonatok rendszerint késve érkeznek. A reggeli vonat másfélórai késedelemmel jött meg, 28 kocsiból állott, amelyen jöttek egyetemi ifjak díszmagyarban, régi honvédek egyenruhában, a különböző városi és megyei küldöttségek tagjai atillákban, szalonkabátokban. Voltak azonkívül láthatók lengyel egyenruhák szép számmal. Arad városa valóban díszesen volt fellobogózva. Az ablakok, balkonok tele voltak rakva díszes szőnyegekkel. Az aradi ünnep. — okt. 8. A nemzet ünnepe volt, az egész magyar nemzet kegyeletének mély, nagyjelentőségű ünnepe. Arad városa olyan ünnepi szint öltött, a minőt régóta nem látott. Már az október 6-ikát megelőző napon rendkívül nagy számmal tódultak az idegenek s az utczákon nagy volt a sürgés-forgás. Dísz Az emlékszobor. Az aradi vértanuk emlékszobrára mindjárt elkezdték a gyűjtést, amint a nemzet szabadon birt lélekzeni. 1867-ben a koronázás után az „Alföld“ szerkesztője Tiszti Lajos tette meg a felszólítást lapjában, s néhány nap múlva már Arad város közgyűlésén hangzott, s a gyűjtőbizottság Atzél Péter akkori polgármester elnöklete alatt meg is alakult. A gyűjtés azonban lassan folyt, s egyszer már odáig jutott a vértanuk szobrának ügye, hogy megelégedtek volna egyszerű kápolna építéssel. Hat év alatt alig gyűlt össze 40,000 Zrt. De akkoriban a nemzetet a politikai élet nagy hullámzásán kívül még kisebb helyi gyűjtések, honvédszobrok felállítása, csataterek megjelölése is nagyon igénybe vették. Azonban mégis tovább folytatták a gyűjtést, újabb felhívásokat bocsátottak ki. Ám tíz év múlva is, 1877-ben az alap 52,000 irtot tett. De nem mondtak le az eszméről, hogy nagy monumentális szobrot emelnek. 1877. január 27-ikén állapította meg a szobor-bizottság a pályázati felhívást. Százezer forintra tették a szobor költségeit. A pályázati határidő egy évre szólt. Beérkezett 14 pályamű, melyek fölött a Budapesten összeült bíráló-bizottság, Atzél Péter akkori aradi főispán elnöklete alatt 1878. decz. 21-én döntött, s a legjobb műnek „A haza minden előtt“ jeligével ellátott művet találta s 250 körmöczi aranynyal jutalmazta. Szerzője Huszár Adolf volt. A bizottság a mintát nem találta kifogás nélkülinek, de mint abszolút művészi becscsel bírót elfogadta a kivitelre. Huszár magyarázó szöveget is csatolt művéhez, melyben azt mondta, hogy az emlékműnek olyannak kell lenni, hogy a nép magyarázat nélkül is megértse, szépnek kell lenni, hogy a részvétlen idegen figyelmét is megragadja s felkeltse részvétét azok iránt, kiket e mű dicsőit; emlékszerűnek kell lennie, hogy az utókor előtt tanúsíthassa a kegyeletet, a mit kifejezni akart az a nemzedék, mely e müvet felállítá. A művész mindezeket következőkben vélte eltalálhatni a pályaművéhez csatolt magyarázatban : „A lépcsőzet fölött emelkedő talapzat alsó részének párkányán van elhelyezve a tizenhárom hős bit arczképe a szemlélőhöz legközelebb, hogy ezek vonásait a legapróbbra láthassa. A talapzat ezen alsó részén 4 csoport foglal helyet. Elől a Szabadság, a kor szellemének szövetneke világításánál fölébredve, ellenállhatlanul szerte töri békéit s kardot fog jobbjába a küzdelemre készen. Balra az Áldozatkészség, mint a magyar nők 48-ban is tették, leoldja karpereczét, nyaklánczát, minden ékességét, s örömmel teszi le a haza oltárára, fölötte az ország czimere van elhelyezve. Jobbra az Erő alakja ül nyugodtan, hatalma öntudatában tekint maga elé, fölötte Arad czimere. Hátul a Küzdelem végkatasztrófáját látjuk ; a harcos halálosan találva rogyik össze, kezében a zászló, melyet soha el nem hagy ; a Szabadság, melyért küzdött, átfogja Őt és siratja a végzetet, melynek folytán a hős más áldozatot többé, mint élete vérét, nem nyújthatott neki. A négy csoport közül emelkedik fel a talapzat karcsúbb része, melyen a Haza alakját látjuk, pajzsára támaszkodva, rendíthetetlenül áll, s jobbjában tartja a hősök által kiérdemelt babérkoszorút.“ Arad város polgármestere ekkor Salacz Gyula volt, ki aztán, mint a szoborbizottság elnöke, nagy ügybuzgalommal szolgálta a szobor ügyét, mely változatos sorsú volt. Huszár 93,980 írtra számította a költségeket, s a művet 37 lábnyi magasra tervezte. A gyűjtéseket megújult erővel folytatták, a törvényhatóságokat is fölhívták, a a még hiányzott 40,000 frt csakugyan összegyűlt. Huszárral 1883. decz. 29-ikén kötötték meg a szerződést a szobor elkészítésére, miután a pályázati terven több módosítást tett. A szoborral 1888. szept. végéig kellett volna elkészülnie. A művész nagy kedvvel fogott a munkához, s a Deákszobornak elkészítése mellett teljes erejét a másik monumentális munkának szentelte. Életének 1885 január 21-ikén hirtelen halál vetett végett, s az aradi szobor válságos helyzetbe jutott. Ez időben vonta volt magára a figyelmet egy fiatal szobrász, ki csak akkoriban végezte külföldi tanulmányait. A műcsarnokban bemutatott szoborművel a plasztikus művészet annyi erejéről tanúskodtak, hogy mindenki a legszebbet várta e művek alkotójától. Zala György volt ez. Az aradi szoborbizottság az országos magyar képzőművészeti társulathoz fordult, hogy ajánljon nekik egy művészt, akinek tehetségében a társulat megbízik. Az országos képzőművészeti társulat egyhangúlag Zala Györgyöt ajánlotta, s a szobor-bizottság őt bizta meg Huszár szerződése alapján, hogy a művet kidolgozza és befejezze, azon óhajtásának adva kifejezést, hogy a kivitelben szorosan ragaszkodjék Huszár tervezetéhez, s jelesen, hogy a Hazának (Hungáriának) Huszár által már kidolgozott alakját is alkalmazza. A szobor elkészülését és egyes részeit a „Vasárnapi Újság“ következőleg adja elő . Zala 1885 október 6-án hozzákezdett az emlékmű egyik főcsoportozata, az „Ébredő szabadság“ mintázásához. Ekkor látta, hogy vagy puszta másolójává lesz Huszárnak, s erre egy önálló művész képtelen, vagy csupán a thémáját tartja meg, s önállóan juttatja művészi kifejezésre az eszmét. A szerződés szellemi részének mellőzésével, a szobormű előnyére, csakis az utóbbi utat választhatta, meg lévén arról győződve, hogy elődjének intenzióit ezért nem sérti meg. Az „Ébredő szabadság“ mintázásával Zala 1886 májusában készült, el. Azonnal érezbe is öntett, hogy a nagy szoborműről és saját képességéről mielőbb tanúságot nyújthasSOn. Az érezbeöntést Budapesten végezték, hol e czélra a franczia eredetű Turbain bécsi érezöntő által műhelyt rendeztetett be. A szoborcsoport 1887. őszén volt kiállítva a műcsarnokban, s mindenki elismeréssel nyilatkozott róla. A szoborbizottság is teljes megelégedéssel vette át a szobrot meggyőződvén a változtatások előnyösségéről. Az „Ébredő szabadság”nál Zala a ruházatot a Szabadság alakján kevesebb redővel, klaszszikusan egyszerűsítette, az alaknak kifejezőbb mozgást, a géniusznak fiatalabb testet, más mozgású szárnyakat adott s a két alakot szabadabban igyekezett csoportosítani. Huszár mintáján a Géniusz ugyanis átölelve tartja a Szabadságot. Zalánál a Szabadság nőalakja két kezén széttépett lánczokkal, arczán kiállott szenvedésnek, de egyúttal a szebb jövő iránti lelkesedésnek kifejezésével, a föléje hajló Géniuszra tekint, ki széttörte bilincseit, kezébe adta a kardot a egyik kezével fölemelkedni Begiti, másikkal pedig a lobogó szövétnekkel elébe világít. Zala e csoportozatát a belga kormány saját költségén állíttatta ki Brüsszelben a nemzetközi műemlékkiállításon, s ott is elismerésben részesült s hízelgően nyilatkozott róla a kritika. Zala ekkor pár hóra tanulmányok végett Párisba utazott s onnan visszatérve, hozzákezdett a„Harczkészség“és az„Áldozatkészség“ mintázásához, ahol még inkább kimutatta, hogy nem másolta szolgailag az eléje tett mintákat, hanem saját erőteljes művészi egyéniségét is érvényesítette. A „Harczkészséget“ Huszár kis mintája egy pásztorszerű alakban tüntette fel, amint oroszlánbőrön ülő Herkules-buzogányt tart a kezében . Huszár saját fejét akarta ez alakra mintázni. Zala ebből egy klasszikus kifejezésű ifjú embert formált, elhagyva minden genreszerűséget, nem valami hivatásszerű athleta izmaival, hanem duzzadó fiatal erővel, arczán az elszántság tekintetével. Fején sisak, jobb kezével földre támasztott szeges buzogányt markol, míg balkeze, mintha türtőztetné, leszorítja a jobbot. Oroszlánbőrön ül, talpra szökni készen. Az oroszlánbőr leplezi a különben mezítelen alakot. Az „Áldozatkészség“-nél a művészi szempontok azt kívánták, hogy az eredeti minta alakja egészen megváltozzék. Huszár mintája ugyanis — egy nő, aki ékszereit a haza oltárára teszi — arra a félreértésre nyújtott alkalo