Székely Nemzet, 1891 (9. évfolyam, 1-201. szám)
1891-10-18 / 161. szám
IX. évfolyam. 161. szám. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1891. október 18. Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal : Jókai-nyomda-rázTérF-tMat, SZÉKELY NEMZET Megjelenik hetenként négyszer : vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési tár : helyben házhoz hordva vagy vid’re postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. félévre . 6 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetményeit dija. : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Caik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová, Caik megyéből a lap szellemrőszét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhely megye részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. WLI--------------------------. Szerkesztőségi iroda : Sepsi-Szentgyörgyön • hová az elfizetési pénzek is hirdetések bérmentesen küldendők.-POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Szombatfalva (u. p. Sz.-Udvarhely) hová Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és Vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre . . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Üres kosár. — okt. 17. Fiat piscis. Legyen hát igaz, hogy a „nemzeti szabadelvű párt“ szélesebb keretben fog mozogni a legközelebbi politikai akciók alatt. Ezt a „szélesebb keretet“ kikerekítették Medgyesfalván, amely falu néhány nap óta politikai jelentőségre emelkedett az ott lefolyt cselekedetnél fogva. S már most nekünk el kell mondanunk valamit őszintén. A „Székely Nemzet“, amint méltóztatnak látni, nem űz világra szóló politikát: vidéki lap az olyan, mint a többi és nem állana jól neki, ha föltenné a tudományos pápaszemet és azon keresztül bírálná az „európai helyzetet.“ A „Székely Nemzet“ csak a magunk dolgával foglalkozik s ha az országos politikába is beleszól hébe-hóba, azt teszi azért, mert ma már két-három krajczárért árulgatják a székely kisvárosokban is a fővárosi reklámújságokat, azok pedig csudálatos dolgokat nyomtatnak kövér betűkkel. S ha nincs aki itt álljon a sarkukban, könnyen igazaknak és ámeneknek venné a vidéki közönség a nyomtatott betűt a fővárosból. És az mégis csak baj lenne , vagy legalább nem lenne a maga rendjén. Meg kell még jegyeznünk, hogy mi nem fizetünk itt aranyakat egy-egy tilos hírért, de az értesüléseink eddig még mindig pontosan beváltak. Emlékeznek rá olvasóink, hogy mikor Apponyi magas látogatásával megtisztelte az Emkét Maros-Vásárhelyen, még mielőtt a a 80 drb fáklya füstje eloszlott volna, már akkor megmondtuk, hogy Apponyi, Ugron Gábor és Horváth Gyula akcióra készülnek az Emke köpenyege alatt. Erről az akczióról meg volt nekünk a leghitelesebb értesülésünk. Nehogy pedig a „Székely Nemzet“ ismét anathéma alá kerüljön s a „hazafiatlanság“ vádjával illettessék, siettünk kijelenteni, hogy az Apponyi leutazásában nem hibás az Emke. Siettünk megjegyezni, hogy abban a látogatásban leghibásabb Ugron Gáboron és Horváth Gyulán kívül maga Apponyi. Mert az Emke nem lehet elefántja holmi politikai tiltott viszonyoknak : az Emke a nemzeti társadalom szövetkezete, nem pedig a „nemzeti szabadelvűpárt-részvénytársaságnak “ igazgatótanácsa. Az ezután történt dolgok igazolták a mi értesüléseinket és approbálták a mi föltevésünket. Azóta már — ismertettük mi is — megjelent a Neue Fr. Pressében a medgyesfalvi értekezlet a maga teljes mivoltában s maga a Pesti Napló is beismerte, hogy a bécsi német kollégának alapos tájékozottsága van. Most a magyar lapok a fölött disszertálnak, hogy lehetséges-e Apponyinak, a közjogi alapon álló vezérférfiunak véd- és daczszövetséget kötni a függetlenségi párttal ? Az „Egyetértés“ kereken kijelenti dementi képen, hogy vele semmiféle szövetség nem köttetett Medgyesfalván s hogy „lehettek ott Apponyin kivül más férfiak, a kik magukat vezérférfiaknak tartják, de ezeknek ép oly kevés joguk van ahhoz, hogy a függetlenségi párt nevében beszéljenek, mint a mily kevés joguk van ahhoz, hogy magukat a függetlenségi párthoz tartozóknak vallják.“ A függetlenségi párt eme félhivatalos nyilatkozatában tehát egyszerre két üres kosár osztogattatik. Az egyik üres kosár szól Apponyinak. A másik kosár az Ugron Gáboré. Valószínű, hogy a kikosaraztatásra egyik sem számított: sem Apponyi, sem Ugrón. De hát a csúfos visszautasítás megtörtént és azon már nem lehet segíteni. Már most hadd súgjunk meg mi a medgyesfalvi értekezletből valami titkos dolgot, amelynek rájöttünk a nyomára anélkül, hogy iíz aranyunkba került volna. Ugrón Gábor és Horváth Gyula megígérték Apponyinak, hogy előkészítik Erdélyben a talajt a választásokra az ellenzéknek, ha Apponyi itt minálunk akcióba lép. A jászberényi kürtszó erre nézve csak jeladás volt: a csata színhelyéül Erdély volt kitűzve. Az volt a megállapodás, hogy Apponyi fölajánlja a szövetséget a szélsőbaloldalnak tekintet nélkül arra a frakcióra, amelyet Ugron Gábor képvisel, vagy arra a pártra, amelynek függetlenségi párt a neve. Úgy vélekedtek, hogy az ebben az esetben mindegy , fő dolog csupán az egyesülés Szapáry ellen. A háttérben azonban ott volt az alapgondolat: megteremteni az Ugron-pártot, mely „48-as párt“ avagy „unió-párt“ czimmel hozzá fogjon a választásokhoz és mikor annak vége van, csak idő kérdésének tartatott fenn, hogy az Ugron-Horváth frakczió (az erdélyrészi disszidensek tudniillik) mikor egyesüljenek Apponyival „nemzeti szabadelvű“párttá, így volt a haditerv megállapítva. Arra pedig bízvást számítottak, hogy a függetlenségi párt minden habozás nélkül odaadja firmáját a Szapáry ellen indítandó akcióhoz. Nem számítottak pedig arra, hogy a függetlenségi pártban is van bizonyos kifejlett ambíczió, bizonyos fegyelmezettségű pártszellem, amely a választási Campagne sikereinek a maga régi álláspontját pillanatnyi diadalokért nem áldozza fel. Most megjelent a függetlenségi párt tiltakozása: ki van adva a kosár Apponyinak és Ugronnak. Az „Egyetértés“ úgy cselekedett, amint egy tisztességes pártlaphoz illik. De hogy milyen kegyetlenül végezte ki Ugron Gábor és Horváth Gyula terveit az erdélyi választókerületekben, azt az „Egyetértés“ csak most fogja megtudni ebből a mi „leleplezésünkből.“ (im.) a folyó évre megállapítottnál négyszázezer forinttal magasabban irányozza elő. ” A büntető törvénykönyv módosítása. A „Bud. Corr.“ jelenti. A büntetőtörvénykönyv módosítása tárgyában az igazságügyminiszter által összehívott ankét Daruváry Alajos kúriai másodelnök elnöklete alatt ma újból megkezdte tanácskozásait és mai ülésében tárgyalás alá vette azt a kérdést, hogy az önbíráskodás mint külön bűncselekmény felvétessék-e a novellába. Határozatot a szaktanácskozmány ma még nem hozott e kérdésben, a tárgyalást hétfőn fogja folytatni. Az állami nyugdíjak az utóbbi éveknek során rohamosan emelkedtek, és csak az utolsó három évet véve tekintetbe, az emelkedés átlaga évenként nem volt kisebb 378.000 forintnál. Ezzel még korántsem jutottunk el az emelkedés maximális határaihoz, sőt minden jel arra mutat, hogy már a jövő évben nagyobb lesz a nyugdíjak emelkedése a legutóbbi három évnek említettük átlagánál, amely körülmény arra indította a kormányt, hogy az öszszes miniszteri tárczáknál a nyugdijak végösszegét A székelyek eredete. — Bálint Gábor felolvasása Sepsi-Szentgyörgyön — — okt. 17. I. Már első tanulmányutam bevégeztével, tehát a közép és éjszaki Turánság legtöbb népeinek szinről-szinre látása után erős volt azon meggyőződésem, hogy az egykor több törzsű, de jelenleg egységes nemzetünk a közép és éjszaki Turánságban, mint külön egyediségü népág áll s hogy ekkér nyelvünk édes-testvéri rokonságban nincs sem a Közép-Turánság főbb nyelveivel (mint Japán, Mandsu, Mongol és T.-tatár), sem a Turánság éjszakra szorított asteroidjainak a Qoumi- vagy Finn-féle népecskéknek kétes minőségü nyelveivel. S így képzelhetni örömem, midőn 1878-ban gróf Széchenyi Béla ur áldozatkészsége folytán Kelet-Indiában időzésünk alatt a dél indiai nyelvek egyikének szótárát átlapozva azt láttam, hogy nyelvünknek a közép és éjszaki Turánság nyelveiben hiában keresett, vagy csak amolyan nyelvészeti Procrustes-műtét által megtaláltnak hitt elemei csaknem azonos alakban éppen Dél-Indiában, tehát a mesék után indult keresés ellenkező irányában vannak. Azóta 12 esztendő múlt el, de a Dél-Indiában megpillantott vezércsillag a hontalanság 11 éve alatt sem tűnt el fajunk eredetét kereső lelki szemeim elől s igy érthetni, hogy amaz idő alatt a legmostohább körülmények között sem valok képes lemondani arról, hogy néhány emlékbe kapott könyv segítségével Dél-India főbb nyelveit tanulmányozgassam úgy, a mint egy minden oldalról elhagyott, hontalan vándor tehette. Nem hagyott nyugton a meggyőződés, hogy az őszinte magyar nyelvészet, ha csupa kenyérkereseti mesterség nem akar lenni, az irodalom és történet nélküli néptöredékek kétes minőségű nyelveire nem szorítkozhatik, hanem főtekintetét Dél-India régi irodalmi nyelvei felé kell hogy fordítsa, annyival is inkább, mert már Ven. R. Caldwell püspök a dél-indiai nyelveket az éjszaki Turánsággal általánosságban összehasonlító nyelvtanában (Comparative Grammar of the Dravidian Languages) rámutatott, hogy ama nyelvek az éjszaki Turánságban a nyelvünkkel együvé osztályozott nyelvek rendébe sorozhatók. Ha én turáni fajú nem volnék a gyermekkorom óta nem sóvárgok vala az eredetünket takaró süni homály mögé jutni, meglehet, én is beértem volna a rokonság amaz általánosságban való kimutatásával s nem törődtem volna azzal, hogy a magyar nemzet által fizetett, tehát hivatalos nyelvészei miként igyekeznek a Turánság legelferdültebb nyelvecskéire alapítani egyoldalú tanaikat. Minthogy azonban turáni fajú vagyok s a dél-indiai nyelvek tanulmányozása arról győzött meg, hogy amaz általánosságban reá mutatott rokonságot határozottabb és meggyőzőbb alakban kell a nemzet tudomására hozni : azért küldöm be 1887.-ben Beirut városából az Erdélyi Muzeum-Egylet kiadványai számára kilencz évi tanulmányozgatásom rövid kivonatát ily czim alatt „A Tamul nyelv a Turáni Nyelvek Sanscrit-ja“ Természetesen a tamul nyelvet nem azért neveztem sanscrit-nak, mintha az oly bonyolult és nehéz volna, mint a sanscrit, hanem azért, mert valamint ez a legrégibb irodalmi nyelv az árga nyelvekre nézve , éppen úgy a tamul nyelv a turániakra nézve, ezek közzé nem számítván sem a Kínai-féle egyszótagú nyelveket, noha több ősi szó közös a kínai, tamul és magyar nyelvben, sem a szó közepébe ékelő Malay-féle nyelveket, sem a turáni alapú, de igen-igen korán sémi árva logikára tért Samir-Akkadi csoportot. Mivel pedig a tamul nyelv a szorosabb értelemben vett Turánságban a legrégibb írott okmány, nem következik-e abból, hogy nyelvünk vizsgálásánál még akkor is elsősorban volna tekintetbe veendő, ha az nyelvünkhöz nem is állana közelebb, mint a Turánság többi ágaihoz? Mert ugyan mi bizonyít a nyelvészeti összevetéseknél, mintegy szembesítéseknél a józan ítélet szerint többet, az-e, ha nem tudom hány Cseremis-Vogul doktor igyekszik kimutatni, hogy pl. a magyar a, a z (régen ad), azon i, e, ez-en stb. mutató elemek nyelvijükben csonkák, kopottak, minthogy azok az általuk eredetibbnek dekretált éjszaki nyelvecskékben s vagy t kezdetűek, vagy az, ha én kimutatom, hogy a Tamulok ősrégi, pálmalevelekre vasbegygyel irt szótáraiban s vagy félszáz millió ember ajkán is a megfelelő alakok a, adu, adan, i, i du i dan (iden) stb. ?! Nem joggal mondhatja-e az elfogulatlan nyelvész, hogy keressék a doktor urak az ő alakjaik teljesebb mását az árva germánszláv nyelvekben ? De én ama kivonatka által nem csak arra kívántam figyelmeztetni a nemzet fijait, hogy a tamul nyelv a Turánság legrégibb írott okmánya, hanem arra is, hogy a Tamás-féle nyelvek magyar nyelvünkkel szorosabb összefüggésben vannak, mint a hogy az idéztem műben látható s hogy ezen szorosabb összefüggésnek igazolását a körülmények engedtével a nemzet s ha kell a külföld elé is merem terjeszteni. Midőn ekként éppen azon töprenkedem vala, merre forduljak kínos tanulmányom érdekében én, a ki a nemzet első tudományos intézetében éppen e tanulmányom miatt kigúnyolva, a budapesti M. K. T. Egyetemről, ennek 1879-diki ajánlata daczára a nemzet akkori kormánya által elvonulás, sőt kivándorlásra lettem kényszerülve : állott elő újból a „Legnagyobb Magyar“ méltó fija eme törekvésem támogatására, belátva azt, hogy én a Libanon hegyén-völgyén a mindennapiért pillangók után szaladgálva, a nemzetünk eredetét fürkésző tanulmányomat csakugyan össze nem állíthatom. Csakis ezen anyagi támogatással kísérlem meg két részből álló tanulmányomat összeállítani a Pallas Athene szentélyének romjait őrző, pusztultában is nagyszerű Akropolis lábánál, Athene városában, ahová segédkönyvek találhatás reményében vonultam volt. Íme, ilyen körülmények között jött létre a hontalanság alatt a legszükségesebb kézikönyvek hiányában nagyon is hézagos és vézna művem. Hogy miképen érte el nyomorúságos megszületése után jelenlegi életképesebb alakját, az eléggé ismeretes a lapok által Jakab Elek úr felszólalásától kezdve a m. kormány és a szegény Székelyek anyagi támogatásának megnyeréséig. Már most lássuk, mit tartalmaz s mire ezél az két részből álló tanulmányom. Az első vagy nyelvtani részben igyekeztem kevés számú segédeszközeimhez képest kimutatni, hogy az alább rámutatok ősi hazától idáig s még itt e hazában is tartott különféle érintkezések által kimagyarázható külrétegek nélkül tekintett magyar nyelv hangtanilag, alaktanilag összekötésileg is az összes éjszaki Turánság nyelvei közül legközelebb áll a dél-indiai Turánság alább ismertetett 12 testvérnyelvéhez és ezek között a minden tekintetben óriásilag kimagasló, régi és gazdag irodalmú tamul nyelvhez, amely kitűnő tekintélyek, mint: Rév. P. Percival, Rév. W. Taylor, dr. Caldwell püspök, Dr. Rev. G. U. Pope és több mások ítélete szerint minden tekintetben kiállja a versenyt magával a sanscrit nyelvvel. Ilyen külrétegnek tekintem én a magyar nyelvben azon nyelvtani jelenségeket, a melyeket sem a tamul, sem a többi főbb turáni nyelvekből igazolni nem lehet, mert a turáni nyelvek egységes logikájával homlokegyenest ellenkeznek s a melyek ezért egyébkénti egyezés mellett osztályozás alapjául elfogulatlan nyelvész által nem vehetők. Ilyenek : a birtok ragozás, ahogy kötszó és a ki, mely, mi visszahozó névmások szereplése. Ezért hiába mutogatják a magyar fiatalságnak az „a p á-m, a pá-d, a p-j a“féle birtokragozást mint rokonsági bizonyítékot, mert az a Tamulok, Japánok, Mandsuk valamint a Mongolok és Török-tatárok régibb nyelve szerint nem ősi, hanem árva-semi vagy semi-árva logika, amely szerint a birtok megelőzi a birtokost (cf. in nomine Patris, pater familias). Azok, akik e logika lételét figyelembe nem vették, azt mondották, hogy a perzsa nyelv a peder-em, (apá-m) peder-et, (apá-d) peder-es (apja, T.-tat. ata-sü)-féle birtokragozást a T.-tatár nyelvekből vette át. Hogy ennek éppen az ellenkezője áll, azt az ama logikán alapuló árva-sámi nyelvtények mutatják, mint: sanscrit mane-medhriyate (elmém tartatik , el van foglalva), haste-sya karami ; újabb mongol, yar-tu-niké nabi (mintegy kéz-be-je, tehát finnesen, kezébe teszem); görög, pátir-mu ; latin, pater meus; szláv, at’ ets moy; arab, ab-uyaluj mongol, a b o-mi ni, a b o-m’ stb. Hogy a germán nyelvekben s utánuk a legtöbb európai nyelvben a