Székely Nemzet, 1891 (9. évfolyam, 1-201. szám)

1891-10-18 / 161. szám

IX. évfolyam. 161. szám. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1891. október 18. Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal : Jókai-nyomda-rázTérF-tMat, SZÉKELY NEMZET Megjelenik hetenként négyszer : vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési tár : helyben házhoz hordva vagy vid­­’­re postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. f­élévre . 6 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetményeit dija. : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Caik-Szeredában T. Nag­y Imre társ­­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová, Caik megyéből a lap szellem­­rőszét illető közlemények, vala­mint előfizetési pénzek és h­irde­­tések bérmentesen küldendők. Udvarhely megye részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. WLI--------------------------­. Szerkesztőségi iroda :­­ Sepsi-Szentgyörgyön • hová az elfizetési pénzek is hirdetések bérmentesen küldendők.­­-POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Szombatfalva (u. p. Sz.-Udvar­hely) hová Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és Vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre . . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 fr. Az elő­fizetéseket legczélszerűbb postai utalvá­nyokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéld­ánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattath­atunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Üres kosár. — okt. 17. Fiat piscis. Legyen hát igaz, hogy a „nemzeti szabadelvű párt“ szélesebb keretben fog mozogni a legközelebbi politikai akc­iók alatt. Ezt a „szélesebb ke­retet“ kikerekítették Medgyesfalván, a­mely falu néhány nap óta politikai jelentőségre emelkedett az ott lefolyt cselekedetnél fogva. S már most nekünk el kell mondanunk valamit őszintén. A „Székely Nemzet“, a­mint méltóztat­­nak látni, nem űz világra szóló politikát: vidéki lap az­­ olyan, mint a többi és nem állana jól neki, ha föltenné a tudományos pápaszemet és azon keresztül bírálná az „európai helyzetet.“ A „Székely Nemzet“ csak a magunk dolgával foglalkozik s ha az országos politikába is beleszól hébe-hóba, azt teszi azért, mert ma már két-három kraj­­czárért árulgatják a székely kisvárosokban is a fővárosi reklám­újságokat, azok pedig csu­dálatos dolgokat nyomtatnak kövér betűkkel. S ha nincs a­ki itt álljon a sarkukban, könnyen igazaknak és ámeneknek venné a vidéki közönség a nyomtatott betűt a fővá­rosból. És az mégis csak baj lenne , vagy legalább nem lenne a maga rendjén. Meg kell még jegyeznünk, hogy mi nem fizetünk itt aranyakat egy-egy tilos hírért, de az értesüléseink eddig még mindig pon­tosan beváltak. Emlékeznek rá olvasóink, hogy mikor Apponyi magas látogatásával megtisztelte az Emkét Maros-Vásárhelyen, még mielőtt a a 80 drb fáklya füstje eloszlott volna, már akkor megmondtuk, hogy Apponyi, Ugron Gábor és Horváth Gyula ak­­c­ióra készülnek az Emke köpenyege alatt. Erről az akczióról meg volt nekünk a leg­hitelesebb értesülésünk. Nehogy pedig a „Székely Nemzet“ ismét anathéma alá kerüljön s a „hazafiatlanság“ vádjával illettessék, siettünk kijelenteni, hogy az Apponyi leutazásában nem hibás az Emke. Siettünk megjegyezni, hogy abban a látoga­tásban leghibásabb Ugron Gáboron és Hor­váth Gyulán kívül maga Apponyi. Mert az Emke nem lehet elefántja holmi politikai til­tott viszonyoknak : az Emke a nemzeti társa­dalom szövetkezete, nem pedig a „nemzeti szabadelvűpárt-részvénytársaságnak “ igazgató­­tanácsa. Az ezután történt dolgok igazolták a mi értesüléseinket és approbálták a mi föltevé­sünket. Azóta már — ismertettük mi is — megjelent a Neue Fr. Pressében a medgyes­­falvi értekezlet a maga teljes mivoltában s maga a Pesti Napló is beismerte, hogy a bécsi német kollégának alapos tájékozott­sága van. Most a magyar lapok a fölött disszertál­­nak, hogy lehetséges-e Apponyinak, a köz­jogi alapon álló vezérférfiunak véd- és dacz­­szövetséget kötni a függetlenségi párttal ? Az „Egyetértés“ kereken kijelenti dementi képen, hogy vele semmiféle szövetség nem köttetett Medgyesfalván s hogy „lehettek ott Appo­­nyin kivül más férfiak, a kik magukat v­e­­zérférfiaknak tartják, de ezeknek ép oly kevés joguk van ahhoz, hogy a független­ségi párt nevében beszéljenek, mint a mily kevés joguk van ahhoz, hogy magukat a függetlenségi párthoz tartozóknak vallják.“ A függetlenségi párt eme félhivatalos nyi­latkozatában tehát egyszerre két üres kosár osztogattatik. Az egyik üres kosár szól Apponyinak. A másik kosár az Ugron Gáboré. Valószínű, hogy a kikosaraztatásra egyik sem számított: sem Apponyi, sem Ugrón. De hát a csúfos visszautasítás megtörtént és azon már nem lehet segíteni. Már most hadd súgjunk meg mi a med­­gyesfalvi értekezletből valami titkos dolgot, a­melynek rájöttünk a nyomára a­nélkül, hogy iíz aranyunkba került volna. Ugrón Gábor és Horváth Gyula megígér­ték Apponyinak, hogy előkészítik Erdélyben a talajt a választásokra az ellenzéknek, ha Apponyi itt minálunk akc­ióba lép. A jászberényi kürtszó erre nézve csak jeladás volt: a csata színhelyéül Erdély volt kitűzve. Az volt a megállapodás, hogy Apponyi fölajánlja a szövetséget a szélsőbaloldalnak tekintet nélkül arra a frakc­ióra, a­melyet Ugron Gábor képvisel, vagy arra a pártra, a­melynek függetlenségi párt a neve. Úgy vélekedtek, hogy az ebben az esetben mind­egy , fő dolog csupán az egyesülés Szapáry ellen. A háttérben azonban ott volt az alap­­gondolat: megteremteni az Ugron-pártot, mely „48-as párt“ avagy „unió-párt“ czimmel hozzá fogjon a választásokhoz és mikor annak vége van, csak idő kérdésének tartatott fenn, hogy az Ugron-Horváth frakczió (az erdély­­részi disszidensek tudniillik) mikor egyesül­jenek Apponyival „nemzeti szabadel­vű“­­párttá, így volt a haditerv megállapítva. Arra pedig bízvást számítottak, hogy a független­ségi párt minden habozás nélkül odaadja fir­máját a Szapáry ellen indítandó akc­ióhoz. Nem számítottak pedig arra, hogy a függet­lenségi pártban is van bizonyos kifejlett ambíczió, bizonyos fegyelmezettségű pártszel­lem, a­mely a választási Campagne sikerei­nek a maga régi álláspontját pillanatnyi dia­dalokért nem áldozza fel. Most megjelent a függetlenségi párt til­takozása: ki van adva a kosár Apponyinak és Ugronnak. Az „Egyetértés“ úgy cselekedett, a­mint egy tisztességes pártlaphoz illik. De hogy milyen kegyetlenül végezte ki Ugron Gábor és Horváth Gyula terveit az erdélyi válasz­tókerületekben, azt az „Egyetértés“ csak most fogja megtudni ebből a mi „leleplezé­sünkből.“ (im.) a folyó évre megállapítottnál négyszázezer forinttal magasabban irányozza elő. ” A büntető törvénykönyv módosítása. A „Bud. Corr.“ jelenti. A büntetőtörvénykönyv módo­sítása tárgyában az igazságügyminiszter által összehí­vott ankét Daruváry Alajos kúriai másodelnök elnök­lete alatt ma újból megkezdte tanácskozásait és mai ülésében tárgyalás alá vette azt a kérdést, hogy az önbíráskodás mint külön bűncselekmény felvétessék-e a novellába. Határozatot a szaktanácskozmány ma még nem hozott e kérdésben, a tárgyalást hétfőn fogja folytatni.­­ Az állami nyugdíjak az utóbbi éveknek során rohamosan emelkedtek, és csak az utolsó há­rom évet véve tekintetbe, az emelkedés átlaga éven­­ként nem volt kisebb 378.000 forintnál. Ezzel még korántsem jutottunk el az emelkedés maximális ha­táraihoz, sőt minden jel arra mutat, hogy már a jövő évben nagyobb lesz a nyugdíjak emelkedése a legutóbbi három évnek említettük átlagánál, a­mely körülmény arra indította a kormányt, hogy az ösz­­szes miniszteri tárczáknál a nyugdijak végösszegét A székelyek eredete. — Bálint Gábor felolvasása Sepsi-Szentgyörgyön — — okt. 17. I. Már első tanulmány­utam bevégeztével, te­hát a közép és éjszaki Turánság legtöbb népeinek szinről-szinre látása után erős volt azon meg­győződésem, hogy az egykor több törzsű, de jelen­leg egységes nemzetünk a közép és éjszaki Tu­­ránságban, mint külön egyediségü népág áll s hogy ekkér nyelvünk édes-testvéri rokonságban nincs sem a Közép-Turánság főbb nyelveivel (mint Japán, Mandsu, Mongol és T.-tatár), sem a Turánság éjszakra szorított asteroidjainak a Qoumi- vagy Finn-féle népecskéknek kétes mi­­nő­ségü nyelveivel. S így képzelhetni örömem, midőn 1878-ban gróf Széchenyi Béla ur áldozat­­készsége folytán Kelet-Indiában időzésünk alatt a dél indiai nyelvek egyikének szótárát átla­pozva azt láttam, hogy nyelvünknek a közép és éjszaki Turánság nyelveiben hiában keresett, vagy csak amolyan nyelvészeti Procrustes-műtét által megtaláltnak hitt elemei csaknem azonos alakban éppen Dél-Indiában, tehát a mesék után indult keresés ellenkező irányában vannak. Azóta 12 esztendő múlt el, de a Dél-Indiá­­ban megpillantott vezércsillag a hontalanság 11 éve alatt sem tűnt el fajunk eredetét kereső lelki szemeim elől s igy érthetni, hogy amaz idő alatt a legmostohább körülmények között sem valok képes lemondani arról, hogy néhány emlékbe kapott könyv segítségével Dél-India főbb nyelveit tanulmányozgassam úgy, a mint egy minden oldalról elhagyott, hontalan vándor te­hette. Nem hagyott nyugton a meggyőződés, hogy az őszinte magyar nyelvészet, ha csupa kenyérkereseti mesterség nem akar lenni, az irodalom és történet nélküli néptöredékek kétes minőségű nyelveire nem szorítkozhatik, hanem főtekintetét Dél-India régi irodalmi nyelvei felé kell hogy fordítsa, annyival is inkább, mert már Ven. R. Caldwell püspök a dél-indiai nyel­veket az éjszaki Turánsággal általánosságban összehasonlító nyelvtanában (Comparative Gram­mar of the Dravidian Languages) rámutatott, hogy ama nyelvek az éjszaki Turánságban a nyelvünkkel együvé osztályozott nyelvek rendébe sorozhatók. Ha én turáni fajú nem volnék a gyermekkorom óta nem sóvárgok vala az erede­tünket takaró süni homály mögé jutni, megle­het, én is beértem volna a rokonság amaz álta­lánosságban való kimutatásával s nem törődtem volna azzal, hogy a magyar nemzet által fizetett, tehát hivatalos nyelvészei miként igyekeznek a Turánság legelferdültebb nyelvecskéire alapítani egyoldalú tanaikat. Minthogy azonban turáni fajú vagyok s a dél-indiai nyelvek tanulmányo­zása arról győzött meg, hogy amaz általános­ságban reá mutatott rokonságot határozottabb és meggyőzőbb alakban kell a nemzet tudomá­sára hozni : azért küldöm be 1887.-ben Beirut városából az Erdélyi Muzeum-Egylet kiadványai számára kilencz évi tanulmányozgatásom­ rövid kivonatát ily czim alatt „A Tamul nyelv a Tu­ráni Nyelvek Sanscrit-ja“ Természetesen a tamul nyelvet nem azért neveztem sanscrit-nak, mintha az oly bonyolult és nehéz volna, mint a san­scrit, hanem azért, mert valamint ez a legré­gibb irodalmi nyelv az árga nyelvekre nézve , éppen úgy a tamul nyelv a turániakra nézve, ezek közzé nem számítván sem a Kínai-féle egyszótagú nyelveket, noha több ősi szó közös a kínai, tamul és magyar nyelvben, sem a szó kö­­zepébe ékelő Malay-féle nyelveket, sem a turáni alapú, de igen-igen korán sémi­ árva logikára tért Samir-Akkadi csoportot. Mivel pedig a tamul nyelv a szorosabb érte­lemben vett Turánságban a legrégibb írott ok­mány, nem következik-e abból, hogy nyelvünk vizsgálásánál még akkor is első­sorban volna tekintetbe veendő­, ha az nyelvünkhöz nem is ál­lana közelebb, mint a Turánság többi ágaihoz? Mert ugyan mi bizonyít a nyelvészeti összeveté­seknél, mintegy szembesítéseknél a józan ítélet szerint többet, az-e, ha nem tudom hány Cse­­remis-Vogul doktor igyekszik kimutatni, hogy pl. a magyar a, a z (régen ad), azon i, e, e­z-e­n stb. mutató elemek nyelvijükben csonkák, kopot­tak, minthogy azok az általuk eredetibbnek dek­­retált éjszaki nyelvecskékben s vagy t kezdetűek, vagy az, h­a én kimutatom, hogy a Tamulok ősrégi, pálmalevelekre vasbegygyel irt szótárai­ban s vagy félszáz millió ember ajkán is a meg­felelő alakok a, adu, adan, i, i du i d­a­n (id­en) stb. ?! Nem joggal mondhatja-e az elfo­gulatlan nyelvész, hogy keressék a doktor urak az ő alakjaik teljesebb mását az árva germán­­szláv nyelvekben ? De én ama kivonatka által nem csak arra kívántam figyelmeztetni a nemzet fijait, hogy a tamul nyelv a Turánság legrégibb írott okmánya, hanem arra is, hogy a Tamás-féle nyelvek ma­gyar nyelvünkkel szorosabb összefüggésben van­nak, mint a hogy az idéztem műben látható s hogy ezen szorosabb összefüggésnek igazolását a körülmények engedtével a nemzet s ha kell a külföld elé is merem terjeszteni. Midőn ekként éppen azon töprenkedem vala, merre forduljak kínos tanulmányom érdekében én, a ki a nemzet első tudományos intézetében éppen e tanulmányom miatt kigúnyolva, a buda­pesti M. K. T. Egyetemről, ennek 1879-diki ajánlata daczára a nemzet akkori kormánya ál­tal elvonulás, sőt kivándorlásra lettem kénysze­rülve : állott elő újból a „Legnagyobb Magyar“ méltó fija eme törekvésem támogatására, belátva azt, hogy én a Libanon hegyén-völgyén a min­dennapiért pillangók után szaladgálva, a nemze­tünk eredetét fürkésző tanulmányomat csakugyan össze nem állíthatom. Csak­is ezen anyagi tá­mogatással kísérlem meg két részből álló tanul­mányomat összeállítani a Pallas Athene szen­télyének romjait őrző, pusztultában is nagyszerű Akropolis lábánál, Athene városában, a­hová segédkönyvek találhatás reményében vonultam volt. Íme, ilyen körülmények között jött létre a hontalanság alatt a legszükségesebb kézikönyvek hiányában nagyon is hézagos és vézna művem. Hogy miképen érte el nyomorúságos megszüle­tése után jelenlegi életképesebb alakját, az eléggé ismeretes a lapok által Jakab Elek úr felszóla­lásától kezdve a m. kormány és a szegény Szé­kelyek anyagi támogatásának megnyeréséig. Már most lássuk, mit tartalmaz s mire ezé­­l az két részből álló tanulmányom. Az első vagy nyelvtani részben igyekeztem kevés számú segédeszközeimhez képest kimutatni, hogy az alább rámutatok ősi hazától idáig s még itt e hazában is tartott különféle érintkezések által kimagyarázható külrétegek nélkül tekintett magyar nyelv hangtanilag, alaktani­­lag összekötésileg is az összes éjszaki Turánság nyelvei közül legközelebb áll a dél-in­diai Turánság alább ismertetett 12 testvérnyelvé­hez és ezek között a minden tekintetben óriási­­lag kimagasló, régi és gazdag irodalmú tamul nyelvhez, a­mely kitűnő tekintélyek, mint: Rév. P. Percival, Rév. W. Taylor, dr. Caldwell püs­pök, Dr. Rev. G. U. Pope és több mások ítélete szerint minden tekintetben kiállja a versenyt magával a sanscrit nyelvvel. Ilyen külrétegnek tekintem én a magyar nyelvben azon nyelvtani jelenségeket, a melyeket sem a tamul, sem a többi főbb turáni nyelvek­ből igazolni nem lehet, mert a turáni nyelvek egységes logikájával homlokegyenest ellenkeznek s a melyek ezért egyébkénti egyezés mellett osztályozás alapjául elfogulatlan nyelvész által nem vehetők. Ilyenek : a birtok ragozás, ahogy kötszó és a ki, mely, mi visszahozó névmások szereplése. Ezért hiába mutogatják a magyar fiatalságnak az „a p á-m, a p­á-d, a p-j a“­­féle birtokragozást mint rokonsági bizonyítékot, mert az a Tamulok, Japánok, Mandsuk valamint a Mongolok és Török-tatárok régibb nyelve sze­rint nem ősi, hanem árva-semi vagy semi-árva logika, a­mely szerint a birtok megelőzi a birtokost (cf. in nomine Patris, pater­ fa­­milias). Azok, a­kik e logika lételét figyelembe nem vették, azt mondották, hogy a perzsa nyelv a p­e­d­e­r-e­m, (apá-m) p­e­d­e­r-e­t, (apá-d) p­e­­d­e­r-e­s (apja, T.-tat. ata-sü)-féle birtokragozást a T.-tatár nyelvekből vette át. Hogy ennek ép­pen az ellenkezője áll, azt az ama logikán ala­puló árva-sámi nyelvtények mutatják, mint: sanscrit man­e-m­e­dhriyate (elmé­m tarta­­tik , el van foglalva), haste-sya karami ; újabb mongol, y­a­r-t­u-n­i­k­é n­a­b­i (mintegy kéz-be-je, tehát finnesen, kezébe teszem); gö­rög, páti­r-m­u ; latin, pater meus; szláv, at’ ets moy; arab, a­b-u­y­a­l­uj mongol, a b o-mi ni, a b o-m’ stb. Hogy a germán nyel­vekben s utánuk a legtöbb európai nyelvben a

Next