Székely Nemzet, 1892 (10. évfolyam, 1-198. szám)

1892-11-21 / 177. szám

X. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, hétfő, 1892. november 21. 177. szám. [Sepsi-Szentgyörgyön : Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-n­yomda-részvény-társulat, Előír­.utasi fitm : helyben házhoz hordva vagy vid­­re postán küldve: rögész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. _______ SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer : hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdíjért külön 30 kr. Csikmegye részére : szerkesztőség­i kiadóhivatal Csik-Szeredában T. J­a­j,v Iim­e társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcsra, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi rész­ét illető közlemények, vala­mint előfizetési pénzek és hirde­tések bérmentesen küldendők. Udvarhely megye részére: Nyírttal- sora 15 kr. A hird­etmények s nyiltterek dija elő­re fizetendő. Szerkesztőségi iroda: hová az elfi­zetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. --------------------------Vz társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Szarabatfalva (u. p. Sz.-Udvar­hely) hová Udvarh­elymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czim­ű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szomba­ton reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre ... 10 frt félévre . 5 frt negyedévre 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalvá­nyokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Az uj kabinet. — nov. 21. A mai napra volt kilátásba helyezve a nagyfontosságú esemény, az új minisztérium bemutatása a házban. Eseményszámba megy nálunk egy új mi­nisztérium megjelenése, mert Magyarorszá­gon nem bukik minden hónapban egy kabi­net, mint a francziáknál. S a Wekerle-mi­­nisztérium bemutatása még a mi parlamen­táris életünkben is nagyjelentőségű, daczára annak, hogy a magyar képviselőházban min­den hétre esik egy-egy „esemény.“ Fontos, mert egy nagy párt megújhodá­sának fényes kifejezése a mai kabinet. És nagyjelentőségű, mert a mai kabinet a re­formok elvi alapján szerveztetett és attól so­kat vár és remél a nemzet. S ez a pont az, a­mely valószínüleg le­hetetlenné fogja tenni jövőre a parlamenta­­rizmus tekintélyét alásülyesztő botrányok is­métlődését. Az új kabinet a liberális refor­mok, a szabadelvű intézmények jelszava alatt alakult meg s olyan erős vára lesz ennek az új minisztériumnak a tiszta, hamisítat­lan szabadelvűség, hogy nem vehetnek azon diadalt a pokol kapui sem. Pedig már most is próbálkoznak meg­­ostromolni ezt a várat. Csak földalatti folyosókat, sötét aknákat ásnak még most alája, de dolgoznak ; éjjel, nappal dolgoznak a felrobbantásán. Még jó­­form­án meg sem született a gyermek s mint az orthodox kálvinizmus teszi, már hirdeti annak az elkárhozását. A kik az ellenőrzés szerepét s a bírálat hivatását úgy fogják fel, hogy a mi létezik, annak okvetlenül rossznak kell lenni s a mi a kormányon ülők kezéből kikerül, az fel­tétlenül hibás mű : azoknak ott ülhet a kor­mány elnöki székén egy Wekerle, ott lehet a minisztériumban Csáky Albin gróf és Hieronymi Károly, a­kik előtt kénytelenek ők is feltétlen tisztelettel meghajolni; azért az új kabinet még­sem ér semmit, mert szerintök nem új az, csak „foltozás“, új tudniillik csak akkor lett volna, ha Apponyi, Horánszky, Ábrányi, Kaas Ivor, sőt talán még Horváth Gyula is tárczát kapott volna, nem is említve Beöthy Ákost, a­kinek szin­tén magasak az ambíc­iói. Azt mondtuk, hogy olyan programmal lép az új kabinet a nemzet elé, a­mely ellen elvi oppozíc­ió nem támadhat. Nem támadhat különösen az egyesült ellenzék részéről, a­mely párt nagy garral hirdeti, hogy ő igenis, a szabadelvű reformok terén áll. Talán az egyetlen közigazgatási törvény lesz a képvi­selőház munkaprogrammjában, a­mely a szélső­­baloldalnak eddig elfoglalt álláspontjával el­lenkezni fog , a valláspolitikai kérdésekben még ez a párt is az új kabinet propozíc­ióit vallja magáénak, Így állván a dolgok, azt hinné az em­ber, hogy az új miniszterek ágya csupa ró­zsákból van vetve , hiszen még ellenzéke sem ígérkezik. Kétségtelen, hogy ilyen viszonyok közt az ellenzék szerepe az okos bíráló, a tisztes­séges és parlamentáris ellenőrző közeg hiva­tása lenne, mint más parlamentekben szokás, a­hol az elv és módozatok megállapítása a törvényhozás teendője és nem a személyi szempontok irányozzák az oppozíc­iót, mint minálunk. De fájdalom, a magyar parlamentben er­ről szó sem lehet. Ha az új kabinet programmja ellen a nevetségessé válás veszedelme nélkül izgatni már nem lehet, akkor ismét csak hozzá kell folyamodni a személyeskedéshez. Mert látni való, hogy a nagy párt, a kormánypárt egységes és összetartó ; látni való, hogy az új kabinetben teljes az egyet­értés és a kormányon ülő miniszterek olyan erők és tehetségek, a­kikre a legmodernebb állam is büszke lenne. Ilyen állapotok közt az ellenzékre háládatlan szerep várna. Tehát támadni kell a személyeket. Meg kell bontani az uj kabinetben és az össze­tömörült pártban az egységet, az egyetértést. Denuncziálni kell a párt oszlopos férfiait egy­másnak. Szítani kell a bizalmatlanságot egyik a másik iránt s igy valószínű, ha most nem is, idővel mégis csak sikerülni fog a szabad­elvű pártot s ezzel együtt az uj kabinetet szétbomlasztani. A vidéki olvasó ámulva és bámulva látja, mi minden történhetik ott a kulisszák mögött, a­hol az ellenzéki lapok előadásai nyomán a Tisza-klikk megbuktatta Szapáryt, bevitte a kabinetbe gróf Tisza Lajost és minél előbb meg fogja buktatni Wekerle miniszterelnököt is, hogy igy a teljes uralmat a maga részére biztosíthassa. S a vidéki olvasó, a ki abban a szeren­csétlen helyzetben van, hogy csak azokat a lapokat olvassa, a melyeknek a princzipáli­­saik a kabinetből kimaradtak, el nem tudja képzelni, micsoda szörnyűséges demoralizált állapotok uralkodnak ott fenn, a­hol az in­­trigya buktat és emel s a­hol ennek az in­­trigáknak még a legfelsőbb jóváhagyást is ki tudják eszközölni. A vidéki olvasó nem gondolja azt, hogy azok a nyomtatott betűk, a­melyek most Wekerle miniszterelnökben keltik a bizalmat­lanságot a Tiszák iránt, megannyi fekete ördögöcskék, sötétben dolgozó manók, a­kik ássák az aknát titkosan, hogy adandó alka­lommal föl lehessen robbantani azt az erős várat, a­melynek a neve a szabad­­e­l­v­ű p­á­r­t. Csakhogy ott fenn van ám esze másnak is : ismerik abban a pártban ezeket az in­cselkedő fekete portékákat jól és — nem hederitnek rájok. — A háromszékmegyei tanítótestület egy éve. — Csinádi Lajos tanítótestületi titkár jelentése. — — nov. 12. Hogy a fejlődő kortól a tanító el ne ma­radjon, szükséges az egyén önművelése, hogy nagy munkájuk, mely közös érdekű, egyöntetű legyen, az eszmék, vélemények gyakori kicseré­lése. E czélból jöttek létre a tanítótestületek, egyesületek. Ily czélból tömörült a mi tanítótes­tületünk, a „Háromszék megyei Tanítótestület“ is már évekkel ezelőtt s áll fenn a mai nap is 177 taggal s ily irányt kell jelölnie magának, hogy tömörülve azon irányban előre haladhasson. Az eszme nem uj, hisz a múlt bizonyítja, hogy ezen testület felfogta létének czélját. Nem tervem és nem is feladatom most ezt hossza­sabban fejtegetni s jelen alkalommal csak azon legközelebbi múltra kívánok kiterjedni, mely 1891-ik november 11-étől a mai napig járt le. Csak az egyesület ezen egy évi múltját kívánom megvilágítani, felsorolván azokat, miket tanító­testületünk ezen év alatt tett úgy a közös ér­dek és közművelődés, mint az önművelődés terén. Tanítótestületünk tevékenysége kiterjedt s így jelentésem is kiterjed : a) a testület ügyeit vezető központi bizottság munkálkodására; b) a tanítói járáskörök tevékenységére; c) az egyes tagok személyes szorgalmára; az egyleti munkásság terén ; d) a szakbizottságok tevé­kenységére és e) és a közbizalom által az egy­leti ügyek irányítására megválasztott tisztvise­lők munkájára. Lássunk ezekről röviden a következőkben : a) Központi bizottmányunk, mely áll az öt tanítói járáskor hivatalnokaiból, a tanítótestület tisztviselőiből, a tanítói segélyegylet és tanszer­múzeum kezelő-bizottságaiból, a lefolyt évben két rendes gyűlést tartott, és pedig az 1892-ik év február 1-én és okt. 15-én. A tagok mindkét gyűlésre teljes létszámban jelentek meg s a gyülésezés higgadt tanácsko­zás és emelkedett hangulatban folyt le. Vég­zett munkáiból csak a nevezetesebbeket em­lítem. Előterjesztés folytán tudomásul vette, hogy az elnökség az 1891. évi nov. 11 - iki közgyűlés határozatait végrehajtotta, a szükséges átirato­kat és memorandumokat megkészítette és ren­deltetésük helyére elküldötte. Megállapította a tanítótestület 1891/92-ik évi költségelőirányzatát, mely szerint az összes évi bevételek 55 frt 60 krban és a kiadások szintén 55 frt 60 krban szerepelnek. Intézkedett a társegyletek átiratainak méltó tárgyalása iránt. Ezek között a „Kolozs­­megyei Tanítótestület“ elnökségének 40. szám alatt véleményadásra megküldött s általuk egy elfogadott pályaműben kidolgoztatott munkála­tot : „A szünidő beosztása az elemi népiskolá­ban“ megvitatás és véleményadásra áttett a ta­nítói járáskörökhöz. A járáskörök vélememényét összegezve, mint a „Háromszékmegyei Tanítótes­tület“ álláspontját, véleményét megküldötte a „ Kolozs megyei Tanítótestület“ -nek. A tanítótestület járásköreinek tanácskozás és kidolgozásra paedagogiai tételeket tűzött ki, nevezetesen : a már említett véleményadáson ki­vül: „Mely kertészeti gyakorlatokra alkalmazha­tók a népiskolai tanulók s e gyakorlatok közben minő tananyagok nyerhetnek feldolgozást ?“ Si­pos Sámuel kortárs indítványából eredő tételt. Az 1892/98-ik évre pedig a következő kér­dést jelölte meg kidolgozásra : „A nőnevelés he­lyes irányítására mikép működhetik a tanító?“ Az egy évi munkálkodás irányítása és fokozása czéljából a jövő 1892/93-ik évre a jelen évre is kitűzött, de meg nem oldott tételeket némi mó­dosítással ismételten kitűzte. Ezekről bővebben az indítványok során. Meggyőződést szerzett magának a kezelő­bizottságok alapján a tanszermúzeum és segély­egyleti ügyek rendben folyásáról. Az 1892-ik év október 15-iki gyűlésén a segélyegylet alapsza­bályait módosította és intézkedett, hogy a mó­dosított szabályok hitelesítésre a nagyméltóságu belügyminisztériumhoz felterjesztessenek. Megsza­vazott 60 frt segélyegyleti kölcsönt a tanszer­múzeumnak s ezzel elősegítette annak rendes fejlődését. Központi bizottságunk lépést tett az iránt, hogy a „Szabályrendeletek olvasókönyveinek egyes olvasmányai vétessenek fel az állam által használatba kiadandó olvasókönyvekbe. Elhatározta, hogy távozó, volt kir. tanfel­ügyelőnk emlékét, azzal örökíti meg, hogy a tanítói testület által a megyei fiu-árvaház javára az 1891. november 11-én Sepsi-Szentgyörgy­ön tett 1000 frtos alapítványt: „A Háromszék­megyei Tanítótestület által a me­gyei fi­ú-á­rvaház javára Eötvös Ká­roly Lajos czimen tett a­lapít­v­á­n­yá­­nak nevezi el. Ezzel kívánta leróni a tanítótestület háláját azon tanfelügyelő iránt, ki a megyei tanügyet azon rövid idő alatt, mig annak vezetője vett, oly nagy lelkesedéssel és szeretettel áthatott szak­értelemmel kívánta emelni, fejleszteni. Beható tárgyalás alá vette a nagyméltóságu m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium­nak 1892. évi szeptember 24-én, 30170. szám alatt a megyei tekintetes közigazgatási bizott­sághoz 8 onnan 1287. szám alatt elnökségünk­nek megküldött magas döntvényét, melynek ér­telmében kész a magas minisztérium a Három­­szék megyei Tanítótestületnek a háziiparszerű köz­­ügyesítő foglalkozásoknak a tanítótestület terüle­tén lévő iskolákba való bevitelre bizonyos évi segélyt engedélyezni, de kér egy részletes terve­zetet. A magas minisztériumot ezen szíves elha­tározásra, — a közgyűlés megbízása alapján — az elnökségnek megokolt kérése indította. Választmányunk ezen tervezetet egy bizott­ság által, a­­kis királyi tanfelügyelőség szíves támogatása mellett elkészítette és lesz szeren­cséje jelen közgyűlés elé terjeszteni megvitatás és szives elfogadás végett. Továbbá: megbízta a tanítótestület elnök­ségét, hogy jelen közgyűlés elé indítványt tegyen nevében, a fiú árvaház 1000 frtos alapítványának hogyan fedezhetése tárgyában. Megállapította ezen közgyűlés tárgysoroza­tát, helyben hagyta az elnökség időnkénti intéz­kedéseit, bizottságokat küldött ki a számadások stbik felülvizsgálására, szóval a legnagyobb lel­­lkiismerettel irányította a lejárt évben a tanító­testület együttes működését. b) Tanítótestületünk évi összes tevékenysé­gének oroszlánrésze a járáskörök munkálkodásá­ban összpontosul. A tanítótestület öt járásköre a lejárt év elején ezen három éves cziklusra újból alakult és pedig megválasztotta tisztviselőit a ta­gok számaránya szerint a következőleg : 1. Kézdi tanítói járáskor, tagjai­nak száma 50. Tisztviselői: elnök Vajna Károly, alelnök Nagy Károly, jegyző Szabó József, pénz­táros Szabó Géza, választmányi tagok : Magyary György, Erdélyi Károly. 2. Orbai tanitói járáskor, tagjai­nak száma 36 (kettő az oltvidékibe lépett át). Tisztviselői: elnök Sipos Sámuel, alelnök Gál Antal, jegyző Kiss Sándor nyugalomba lépése után Kovács Bálint, pénztáros Biró Béla, választ­mányi tagok : Nagy Imre, Nagy Sándor. 3. Oltvidéki tanitói járáskor, tagjainak száma 24. Tisztviselői : elnök Zágoni Sándor, alelnök Farkas Károly, jegyző Erdős Gábor, pénztárnok Vas Dénes, választmányi tag Hosszú Ferencz. 4. Sepsi tanitói járáskor, tagjai­nak száma 36. Tisztviselői : elnök László Lukács, alelnök Kovács Dénes, jegyző Pap György, pénz­tárnok Gál Károly, választmányi tagok Kádár Lajos, Györbiró Dániel. 5. S­e­p­s­i­s­z­e­n­t­g­y­ö­r­g­y­i tanitói járáskor, tagjainak száma 31. Tisztviselői : elnök Bodola Sándor, alelnök Pál Károly, jegyző Barthos István, pénztáros Bartha Ignácz, vá­lasztmányi tagok Málik József, Zajzon Farkas.­a) A kézdi tanitói járáskor az 1891/92-ik évben tartott két rendes ülést és pedig 1891. deczem­ber 19-én Maksán, 1892. május 28-án Kézdi-Vásárh­elyet. Az e­l­s­ő ülés legfőbb tárgyát a tisztuji­­tás képezte. Miután a kör lemondott tisztikar­nak élén derék elnökével Baló Lászlóval buzgó munkásságáért köszönetet nyilvánított, szavazás utján megválasztotta tisztikarát a mikép már említve volt. Ugyancsak az első gyűlésen az elnöki meg­nyitóbeszéd után gyakorlati tanítást tartott Ma­­gyari György, a III. osztályban ismertette a nyelvtanból a birtokos jelzőt. A tanítás helyes­nek és sikerültnek minősíttetett. „Helyes-e, hogy a­hol a tanító több osz­tályt vezet, ott, míg ő egyik osztálylyal foglal­kozik, egy másik osztályt növendék felügyelet mellett foglalkoztasson ?“ czimagintatételről érte­keztek Szabó Lázár és Nagy Károly. A kör tag­jainak hozzászólása után, abban állapodott meg, hogy a tanító mellett, hogy még növendékei va­lamelyike is foglalkoztassa valamelyik osztályt ugyan egy időben, nem tartja czélszerűnek, de nem zárja ki azt sem, hogy a ki akarja és kellő tapintattal, zavar nélkül, haszonnal keresztül tudja vinni, alkalmazza. Szavalt Baló László. Vörösmarti Mihálynak „Szózat“ czímű hazafias költeményét adta elő nagy hatással, igaz lelkesültséggel. Székely Málvin terjedelmes jelentésben, szel­­lemdúsan adta elő a közoktatás s társadalmi té­ren előfordult nevezetesebb mozzanatokat. Rákosi József szakszerűen ismertette : „Ol­vasókönyv Háromszék megye szabályrendeleteinek ismertetésére“ czímű művet. Irták: László Lu-­­ A „Magyar Állam“ izgatásai. A „Magyar Állam“ felbőszülten izgatja az alsó papságot a pol­gári házasság ellen. Javasol ellene izgatni szószéken, egyletekben legdurvább módon, szinte arra törekedve, hogy az országot gyűlölség lángjába borítsa.

Next