Székely Nemzet, 1892 (10. évfolyam, 1-198. szám)
1892-12-03 / 184. szám
December 3. által kijelentett igazságok, az Egyház dolga. Az Egyházban pedig a legfőbb tanító a római pápa“. „Akár abban, hogy mit higgyünk, akár abban, hogy mit tegyünk, az Egyház határoz, az Egyházban pedig a Pápa“. „A szellemek uralma egyedül az Egyházat illeti, úgy hogy az állami hatalomnak ebbe nincsen semmi beleszólása“. Lássunk most Brecht Tódornak fennebb említett könyvéből a házassági jogra vonatkozó néhány idézetet: „A házassági törvényt a Code Napóleonban, és az 1875-ben kelt német polgári házassági törvényt a római kath. egyház elveti. A puszta polgári házasság konkubinata (ágyastartás, vadházasság)... A házassági ügyek nem tartoznak a világi, hanem az egyházi törvényszék elé.“ (Syllabus §. 74.) . . . „Háromszor jelentette ki XIII. Leo ünnepélyesen, hogy a polgári házasság konkubinat, 1878 ápril 21-én, 1879 junius 1-én és 1880 február 20-án. Ha tehát egy katholikus a sakramentális (azaz : egyházi) összekötést visszautasítja és csak polgárilag adatja össze magát, akkor vadházasságban él, gyermekei basztardok“ (korcsok, fattyuk) . . . Az 1880 február 20 án kelt Házassági Encyklika szerint „A házassági köteléket illetőleg Krisztus a törvényhozói és bírói hatalmat az ő egyházának adta.“ Francziaországban az 1884-ben megszüntetett polgári elválás 1814-ben ismét behozatott. Ezért Leo egy 1886-os brevében katholikus bíráknak megtiltja, hogy katholikus házastársak válóperében hivatalból eljárjanak. 1881 őszén Szilézia és Brandenburg templomaiban a következő hirdetmény volt felragasztva : „Azon katholikusok, kik a puszta polgári összekötéssel megelégszenek, a nélkül, hogy azután egyházilag öszszeadatninak; vagy akik, ha az egyik fél protestáns, azután magukat nem katholikus lelkész által megáldatják, a katholikus egyház részéről keresztény házasoknak el nem ismertetnek. Ez által kizárják magukat a szent szakramentumok fölvételétől és az egyházi tisztségekből mint keresztatyák, keresztkomák, egyházi képviselők stb. gyermekeik egyházilag törvényteleneknek tekintetnek, minek folytán az anya templomi beavatásban (Kirchgang) nem részesülhet. Ezen hirdetmény fölött az egész német protestáns világ felháborodott, s még sem volt egyéb, mint a következetes katholikus tan, mely abban kifejezésre jutott. Egy rajnai plébános egy katholikus nőnek, ki protestánshoz ment férjhez és evangeliumilag áldatott meg, ily czimezéssel ellátott levelet küldött: N. N. kisasszonynak, lakik N. N. urnái. Ezekben és az ezekhez hasonló — az említett könyvben felsorolt — dolgokban kell keresni a kulcsát a gr. Apponyi által érintett nagy nehézségeknek, valamint a gr. Andrássy és Trefort által nyíltan kifejezett aggodalmaknak. Azonban „alea jacta est“, a koczka el van vetve. A kormány legjobban ismeri az elébe gördülő nehézségeket, s azokkal számolt, mielőtt a A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA, Három golyó. — Elbeszélés. — Irta Kovács Laura. (1. folyt.) Te csak örülj! — szólt az elkomorodott anya, légy boldog, engedje isten, hogy ne legyen okod soha megbánni engedetlenségedet ; de engem csak hagyj búsulni vesztetlen. És Annácska ez egyszer engedelmesen belenyugodott a változtathatlanba Megjött az esküvő napja is: fényes vendégség közepett vidám násznép társaságában ment végbe az esküvő. Nem busult senki, csak az anya szive , de arra úgysem ügyelt az, akiért megrepedésig sajgott. — Hát menj isten hírével, ha visszatarthatatlan vagy ! És Anna ment is . . . szép arczú, deli termetű gavallér férjével. Oh ! milyen élvezet volt arra a bársonykabátos délezeg kebelre simulni ! . . . szinte visszataszító a zokogó anya bucsúölelése . . . Hogy zokog, mintha nem látná : leánya milyen boldog, milyen szívesen menekül a megunt rideg fészekből ; talán nem is fog ide visszakivánkozni soha. A felnyergelt paripák előálltak , mert ezeken a nagy hegyeken keresztül csak lóháton lehet ám kimenekülni a szabad világba. A kelengyét is hátilovak viszik , kettő-három egymás mellé istrángolva, hogy megbirják a terhet, mely ékes asszonyi portékákból áll. Egész karaván vonul keresztül a hegyeken. Annácska nem sokat ügyel rá, az ő paripája szorosan az Eleméré mellett lépdel. Fölöttük verőfényes kék ég, körülöttük a nagy vadregényes zöld természet. Sas vijjong fent az átlátszó jégben, óriás szárnyait gyorsan lengetve, egy menekülő galambot üldöz. Utót is éri, körmeibe ragadja s leszáll vele a kegyorom apró bokrai közé . . . Elemér kezében tartja szép menyasszonya kezét. Égő pillantásaira kigyulad a szőke leány arcza. „Ó, de milyen jó, isteni jó dolog is az a szerelem !“ És ettől a gyönyörűségtől akarta őt megfosztani aggódó édesanyja! . . Milyen illatos a lég, mi tündérben mesél , így kéz kézben tartva, menni világgá azzal, kit forrón szeretünk. Hát legyen könnyelmű, tékozló, meg csapodár , aminek lenni tartják , szeretni mégis csak ő tud jól, meg igazán. Átérnek a hegyen. Ott vár rájuk a kényelmes fogat. Egy legény átveszi a nyerges lovakat. Ez még ismerős, ez még az otthoni megszokott személyzet egyike. A legény leemeli lövegét és sírva kezet csókol távozó kisasszonyának ; áldást mond rá, kívánja, hogy új életében mindig dolgok legyen. És sir igazi könyeket, igazi bánat rezgi át hangját. Annuskának megremeg a szíve; egy pillanatra olyat érez, mintha jó volna leszokni a kocsiról, visszaülni a fehér nyeregbe és haza menni, megvigasztalni az árván maradt anyát. Hanem ez a gondolat csak egy pillanat fellobbanása, egy tűnő pillanaté. — Isten áldjon meg János! légy te is boldog, rebegi halkan s elfordul a legénytől. Kedvencz házi lova felityerit, mikor a fogat megindul. És ez az állati hang kicsalja a könyeket abból a kemény szívből, mely az anyai zokogásra meg nem lágyult. Elfordul, megtörli arczát csipkekendőjébe , aztán ismét mosolyog; hát miért is sima ? hiszen boldog lett valahára , megyon élni azzal, akit mindenkinél jobban szeret. Oda is simul az egyetlenhez, kiért mindenkit elhagyott. Erős kar öleli át derekát, forró ajkapad ajkaihoz . . . milyen gyönyörűség is igy az élet!__ A néma légben lakozó szellemek, ha alálátnának is az emberi keblekbe, nem szokták szárnyait szegni a magasröptű ábrándoknak, ha még oly hiúk vagy oktalanok is azok. Annácska körül a csillogó mindenség azt látszott sugallni, hogy nem létezik az úgynevezett csalódás, megbánás, késő okulás : — nem, — nem ! arról csak a kihamvadt érzelmű keblek tulajdonosai beszélnek ; a fáradtak, kik minden jót agyonélvezvén, hálátlanul ellenségeivé lesznek az alkotás remekének , az ifjú kor élveinek. Előttök nincs becse , csak a vagyonnak, mit ők jólétnek, nyugalomnak és észnek neveznek. Mintha bizony az idő meg nem hozná mindazt ? Meg fogja hozni és Elemér is lesz gazdag meg komoly, mint a többiek, kik már vállaikon vonszolják az évtizedek súlyos keresztjeit. Nem sok ideje volt bölcselkedésre a bájos szőke fejecskének : gyors lovaik repítve vitték a bricskát változatos szép vidékeken. Egy-egy helység, egy-egy kényelmes urilak megfigyelése elfelejtett ama gondokat, melyeket a bánkódó anya erőnek erejével be akart vésni a fiatal elmébe. Az után piros-pozsgás paraszt menyecskék mentek férjeikkel ; maguk szőtte-fonta öltözetük tiszta volt ; ékesen simult edzett idomaikhoz, vigan és hangosan beszélgetve lépdeltek a poros országúton ; messziről jöttek, utjuk czélja még ki tudja meddig tart ? Tarisznyáikban fekete zabkenyér és mégis elégedettek , mert szeretik egymást és nem bölcselkednek. Hát akinek ilyen kiváló alakú nevelt, úri férje van, aki kényelmes otthonba viszi ifjú nejét , hogy ne legyen az olyan asszony boldog? Annácska oda hajtja fejét férje vállára, megfogja annak keztyüs kezét és szemeibe tekint vágygyal, szerelemmel, boldogsággal. Elemér viszonozza a gyöngéd pillantásokat, ég nyílik fölöttök, paradicsomi gyönyörűségét hintve föléjök. Beli áldott is igy az élet!. . . Utjuk több napig tart. Az éjeket ismeretlen vidékeken, kisded vendéglőkben töltik, de a reggeli, mit a mezítlábas, fehér ingujjas párleány tálal fel , jobban szük, mintha bérruhás keztyüs inas hordaná fel. Üdülten, ájult erővel, az életnek örvendve indulnak tovább. Elemér csókjaitól égnek Annácska ajkai, ölelésétől kéjesen remegnek tagjai. És ezt az életet ellenezte aggályos kedélyű édesanyja . . . Harmadnapon hazaérnek, poros fogatjuk végig robog a kis város utczáján. A kapukban kiváncsi asszonynép ácsorog. Kissé kellemetlen , de ott áll már a nyitott kapu a tornáczos kőház előtt, begördül a fogat a porondos udvarra. A tornácz lépcsőinél egy tűzről pattant feketeszemü menyecske áll és nagy örömkitörések között siet az uj asszonynak kezet csókolni és a maga módja szerint üdvözlő szavakat rebegni. — Hát ez kicsoda ? kérdi Annácska, férjéhez fordulva. — Ez lelkem, Zsuzsi, a gazdasszony, kit ezentúlra is megtartunk ; mert nagyon hasznavehető asszony. — Igen , meg fogjuk tartani ; mert hasznavehető, gondolja Annácska és szemei most a többi cseléden akadnak meg. Két-három fiatal leány, meg egy fehérkötényes legény állnak ott együgyü mosolygással bámészkodva. Bent meg az iroda ajtajánál két barna fiú hajlong pirulva, hebegve. Ezek a gyakornokok, kiket Elemér beállított megnyitott ügyvédi irodájába. Annácska fejbólintással fogadja az üdvözleteket, a férje karján besiet a pompásan rendezett szobákba. Körülnéz. Szép és kényelmes itt minden. A boldogság majd paradicsommá varázsolja. Elemér még egyszer megcsókolja nejét, azután elsiet, hogy a dolgai után nézzen. Nyomban bent terem a piros fejkendős Zsuzsi és behízelgő szavakkal igyekszik szolgálatkészségét felajánlani. Az új asszony megnyerőnek találja ezt a jószívű készséges cselédet és segítségét igénybe veszi az átöltözésnél. Zsuzsi kissé nem épen bírja fékezni pórias kíváncsiságát: kezei végig simulnak öltözés közben a karcsú fiatal asszony vékony derekán, dicséri haját, tört vállait, szemei ragyogását, domború idomait. A kis lábakhoz oda térdel és valóságos imádással simogatja, míg ráhúzza a selyemharisnyákat. Elvégződvén az öltözködés, a mosolygó, csodálkozó Zsuzsi kisiet a konyhára, és mikor beteszi maga után a szoba ajtaját , gúnyos mosoly ül duzzadt piros ajkaira és nevetve, felhangon bocsátja léggé véleményét, mely meg nem fér bensőjében . Olyan, mint egy tollseprő, csak a kenőcs tartja benne a lelket.. (Folyt. köv.) SZÉKELY NEMZET. nagy akczióra magát elhatározta. És ámbár nálunk 58°0 katholikus áll 42% más vallásúakkal szemben, nem fél még sem — mint a németországi protestánsok — egy ultramontán parlamenti majoritás létrejövetelétől; mert nálunk is meg van ugyan a hű katholikus érzület, de más itt a gondolkozás, mint amott. Csak óvakodni kell a katholikus érzület sértegetésétől s nem kell úgy tüntetni fel a dolgot, mint diadalt a klérus, illetve a katholikus egyház fölött, hanem mint az ország békéjére nézve elkerülhetlenül szükséges, vitális reformot, akkor keresztülvihető lesz a társadalom minden nagyobb megrázkódtatása nélkül. „Nulla salus belli, pacem te poscimus omnes.“ (A háború üdvöt nem hoz, a béke juttat el ahhoz.) Radányi József: A „Fegyverbarátság.“ — decz. 3. A két ellenzéki párt között kitört harcz és háború foly a sajtóban is. Egyszer egyik, azután a másik czikket. Mi lesz a vége, az isten tudja. Tény, hogy a harcz erősen foly a szemlélők nagy mulatságára. íme ízelítőül, amiből az ellenzékek és „Hírlapok“ szent meggyőződéseit is meg lehet ismerni. A „Magyar Hírlap“ legutóbbi száma : Eötvös Károlynak. Az „Egyetértés“ mai számában azon panaszkodik, hogy a nemzeti párt lapjai a tavasz óta hajszát folytatnak a függetlenségi párt ellen és annak vezére , Eötvös Károly ellen. Pedig hát mily alaptalan ez a hajsza. Az „Egyetértés“ és Eötvös Károly buktatták meg a közigazgatási törvényjavaslatot ; ők csinálták a Kossuth-jubileumot; ők vitték keresztül, hogy Klapka temetése nemzeti ügygyé tétetett és a Hentzi-szobor megkoszorúzása elmaradt. Végezetül pedig ők buktatták meg a Szapáry-kormányt. Mivelhogy pedig e támadások a nemzeti párttól származnak, azzal fenyegetődzik az „Egyetértés,“ hogy majd megkritizálja ő nagykeményen a nemzeti párt működését és jogosultságát. Maga Eötvös Károly pedig a lap szerkesztőjéhez intézett levélben így védekezik : A konzuláris vitában nem vehetett részt, mert beteg volt; az elkeresztelési vitában nem vehetett részt, mert a fővárostól távol volt, Szilágyival pedig most már nincs jóbarátságban, sőt május óta nem is találkozott vele csak egyszer. — Minthogy a czikk is, a levél is egyrészt a „Magyar Hírlap“-ra céloz, elmondjuk a következőket : Mi a függetlenségi párt ellen soha hajszát nem folytattunk, de sőt tőlünk telhetően megtettünk mindent a függetlenségi párt érdekeinek támogatására. Ez azonban éppenséggel nem korlátozhatja abbeli jogunkat, hogy kimondjuk a nézetünket, ha Eötvös Károly, vagy a pártnak más tagja véleményünk szerint helytelenül cselekszik. A mi Eötvös Károlynak és az „Egyetértés“nek nagy sikereit illeti, azokra nincs szavunk. Mi nem szoktunk dicsekedni s aztán meg a közönség is nagyon jól meg tudja ítélni, mi kinek az érdeme. A lap fenyegetéseitől pedig nem túlságosan félünk se mi, se a nemzeti párt. Még csak egy megjegyzésünk van. Azt a ráfogást, mintha nézeteink forrása a nemzeti párt volna, a leghatározottabban visszautasítjuk. A Magyar Hírlap nem volt pártlap soha, és nem lesz az soha; nézeteinek forrása pedig ott van a főszerkesztő és a munkatársak meggyőződésében és sehol másutt, noha a Magyar Hírlap főszerkesztője tagja a nemzeti pártnak. Ha tehát bárkinek bármilyen kifogása van valami ellen, ami e lapban megjelenik, vááltóztassék a főszerkesztő ellen fordulni, vagy a munkatárs ellen, aki azt írta, de ne tessék ezért se vádolni, se dicsérni senkit, aki e lap szerkesztőségén kívül áll. Az „Egyetértés“ szintén nem hagyja magát. Az utóbbi időben a nemzeti párt hírlapjai s egy függetlenségi párti képviselő gyakran emlegették az úgynevezett „fegyverbarátság“-ot, mely állítólag a függetlenségi párt és nemzeti párt közt fennállana. Egy efféle szövetség vagy összebeszélés tartalmáról, irányáról, vagy szó vagy írásbeli szövegéről a függetlenségi párt illetékes körei semmit se tudnak. Báró Kaas Ivor azt állítja, hogy ezt főleg ő kötötte volna meg Irányi Dániellel. Itt félreértésnek kell lenni, mert ily szövetségre Irányi magát bizonyára illetékesnek nem tartotta s ily szövetség létezését a függetlenségi párt férfiai előtt soha nem említette. Volt igenis a két párt közt a választások tartamára egy megállapodás, melynek az volt czélja, hogy a két párt a kormánypárt képviselőjelöltjei ellen lehető egyetértéssel jár el, s egymást lehetőleg kíméli, sőt támogatja. Ehhez azonban az a gondolat és terv soha nem kapcsoltatott, hogy e szövetség az országgyűlések tartamára is kiterjesztessék. Ennek különben sem volna se tárgya, se czélja, se erkölcsi jogosutsága. Erkölcsi jogosultsága nincs azért, mert az államjogi kérdésekben a függetlenségi pártot ép oly nagy űr választja el a nemzeti párttól, mint a kormánypárttól. A szövetkezés tehát nagyon könnyen a függetlenségi elvek rovására ,szolgáló pajtáskodássá fajulna el, a melybe komoly férfiak bele nem mehetnek. — De tárgya sincs a szövetkezésnek, mert hiszen a függetlenségi párt minden szövetkezés nélkül is erélyes oppozicziót folytat a Wekerle kabinet ellen és úgy, mint elődjei ellen s ebben őt csak követheti, de meg nem előzheti a nemzeti párt. De le se térítheti az erélyes oppozíczió útjáról, amely azonban csak elvi lehet s nem személyes természetű. A Pesti Napló mai esti lapjában már nem is fegyverbarátságról beszél, hanem az „ellenzéki pártok egyetértéséről." A kérdés az mindig, hogy az egyetértés időnként és esetenkint mire vonatkozik. Kossuth honossága, a közigazgatás államosítása, az államjogi politika nagy kérdései például az ellenzéki pártok közti egyetértés tárgyai soha nem lehetnek, ha csak egyik vagy másik párt megsemmisülni vagy programmjához hűtlen lenni nem akar. Egyebekben pedig időnkint és esetenkint ép úgy meglesz, mint eddig is meg volt az egyetértés . Eötvös bizonyára az utolsó, ki ezt zavarni akarná. És csakis a legnagyobb vakság s ellenséges érzületű elfogultság találhatta Eötvös legutóbbi nagy beszédét e szempontból kifogásolhatónak. Bárki olvassa azt higgadt elmével , abban árnyékát se találja a nemzeti párt megtámadásának. Csak annyit konstatál, hogy úgynevezett „fegyverbarátság“ nincs s nem is lehet. Igaz, hogy volt vagy lehetett valaki a függetlenségi párt tagjai közt, ki a nemzeti párti hírlapokat ellenkező irányban sugalmazhatta, de hiszen ez így történt a tavaszszal az Irányi Dániel elleni áskálódások alkalmával is. De a nemzeti párti hírlapok akkor is kénytelenek voltak meggyőződni arról, hogy alaposan félrevezettettek. Végre is a függetlenségi párt elnökének, mai elnökének kérdése is főleg e párt belügye, melybe se gróf Apponyinak, se pártjának, se hírlapjainak irányadólag beleavatkozni nem lehet. Ha mégis tennék, ha ezután is tennék : legyenek készen arra, hogy a legmerevebb viszszautasításra fognak találni. S még ez lesz rájuk a legkedvezőbb. 184. szám. ORSZÁGGYŰLÉS. — A képviselőház ülése decz. 1-én. — Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök: Bokross Elek. Jegyzők : Josipovich Géza, Molnár Antal, Szederkényi Nándor. A kormány részéről jelen vannak : Wekerle Sándor miniszterelnök, Lukács Béla, Josipovich Imre, Szilágyi Dezső. Felolvasták és hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. A ház felhatalmazta az elnököt, hogy Budapest V. kerületében az új választást rendelje el, majd harmadszor való felolvasásban is megszavazta a Vaskapura vonatkozó javaslatot, valamint az 1889. évi közösügyi zárszámadásra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről és az 1891. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegről szóló törvényjavaslatot és a kereskedelemügyi miniszter jelentését a Nagy-Károly-somkuti helyiérdekű vasút engedélyezése tárgyában. Következett az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló 1885 : XI. t. sz. 21. és 64 .§-ának módosítására vonatkozó javaslat. Krajtsik Ferencz előadó a javaslat elfogadását ajánlja. A ház a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta. Következtek a mentelmi ügyek Beöthy László előadása mellett és indítványához képest a ház Ambrózy Béla báró mentelmi jogát párviadalnál való segédkezés, Ábrányi Kornél és Münnich Aurél mentelmi jogát párbaj, ifj Dániel Gábor mentelmi jogát párbajnál segédkezés vétsége miatt felfüggesztették, ellenben a Horváth Gyuláét nem. Felfüggesztették továbbá Atzél Béla báró, Luby Géza, Olay Lajos és Csávolszky Lajos mentelmi jogát párbajvétség miatt, a Tisza Istvánét, Szederkényi Nándorét és Hentaller Lajosát párbajnál való segédkezés miatt, ifj. Miklós Gyuláét rágalmazás, Sima Ferenczét három ízben: sajtó utján elkövetett rágalmazás, nyilvános becsületsértés és rágalmazás , sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt; ellenben ugyancsak Sima Ferencz mentelmi jogát egy sajtórendőri kihágás miatt nem függesztette fel. Végül felfüggesztették Sima Ferencz mentelmi jogát párbajnál való segédkezés és Vikár Istvánét becsületsértés miatt. A holnap d. u. 10 órakor tartandó ülés napirendjének megállapításával az ülés véget ért. Ülés vége d. e. 1/*12 órakor. Irodalom és művészet. E. M. K. E. Daloskönyv két és három szólamu komoly és víg dalok gyűjteménye. Szerkesztette Deák Gerő. Az Emke tulajdona. Ára 80 kr. Lampel Róbert kiadása. E czim alatt jelent meg közelebbről egy meglehetős vaskos füzet, mely hangjegyekkel ellátva hoz 201 darab dalt. A gazdag tartalmú könyvet a komoly, vallásos tartalmú énekek sorozata nyitja meg, vegyítve a régebbi és mai magyar zeneszerzők művei közé a külföldi jelesebb szerzők művei, valamint