Székely Nemzet, 1894 (12. évfolyam, 1-195. szám)

1894-01-03 / 1. szám

Január 1. A műsort tánc­ követte, hol B­e­n­k­ő Ist­ván, Alberti Albert mint tánczrendezők mű­ködtek fáradhatatlanul. A szonóra éjfél után három órakor tarta­tott meg, Szőke Pista be avatása közben. Szerencsés napon is volt ez estély, mert a tanulóifjúság is itthon lévén, bővében volt a tán­­czól. Sok ilyen jó mulatságot rendezzenek más­kor is, mi szívesen áldozunk a kaszinó javára. _____ —E­gyig-Fogaras, decz. 31. A fogarasi róm. kath. iskola folyó 1893. évi deczember 26-án, karácsony másod napján, a „Lauritsch“ szálloda dísztermében, a szegény iskolás gyermekek segélyezésére gyermek színi előadást rendezett. Előadattak: magyar nyelven „A betlehemi csillag“ czimü énekes karácsonyi pásztorjáték 4 felvonásban, német nyelven pedig: „Wiederver­geltung“ czimü látványos vígjáték 3 felvonásban. Az előadás az 5—10 éves korú gyermekek által oly meglepően sikerült, hogy bármelyik első rangú színtársulat megirigyelhette volna, úgy az előadást korrekt és huba nélküli voltá­nál fogva, valamint a jövedelmet is. Annyi em­bert még Fogarason a teremben nem látott senki, mint a gyermek-színi előadáson, ember ember hátán, mint a keringők verődtek össze, s nagyon sok volt azok száma, kiknek hely nem léte miatt vissza kellett térnie. Jövedelem a jótékony alap javára, habár a he­lyek ára olcsó volt, 200 frton felüli, melyből összes kiadások fedezése után 150 frt tiszta maradt. Ugyancsak szépen sikerült műkedvelői elő­adás rendeztetett karácsony előtti héten, a fo­garasi szegények javára. Nem annyira a látvány élvezete, mint emberbaráti kötelezettség vonzotta oda a nagy tömegű közönséget. A bevétel 200 litot akkor is meghaladta, mely összeg a leg­szegényebbek közt osztatott ki az ünnepek előtt. Legújabban pedig a Jókai ünnepélyhez készül Fogaras 1894. január 6-ára. A fogarasi állami polgári fiu­, leány és kereskedelmi iskola rendezi. A tanítói kar mindent elkövet, hogy az ünnepély a nagy költő nevéhez méltó legyen. Újévi üdvözlet Háromszék megye főispánjánál. — jan. 2. Azon községek, melyekben az italmérési adó beszedési jog a kizárólagos jog megszüntetésével a községeknek ment át, mely a községeknek és a köz­ségi lakosságnak oly szép hasznot hozott, kiküldöt­teik által megyénk szeretett főispánját, kinek hatha­tós személyes utánjárásánál és befolyásánál fogva le­hetett a kizárólagos jogot bérlő szövetkezet kezei közül kimenteni, f. hó 1-én az újév alkalmából több mint 100 küldöttségi tag üdvözölte és a közjóért ho­zott munkásságát megköszönte. A tisztelgő küldöttséget Vájna Miklós sepsi járási főszolgabíró vezette föl s az üdvözlő beszédet R­á­p­o­l­t­i Mózes rétyi körjegyző tartotta, kinek lankadatlan és fáradságot nem ismerő munkássága is hatalmasan befolyt arra, hogy a községek 58 ezer forint tiszta haszonhoz juthattak. A tisztelgés a vármegye tanácstermében történt s mikor megyénk főispánja belépett, szűnni nem akaró éljen fogadta. A szónok szép beszédét az alábbiakban közöljük : Méltóságos Főispán Ur ! Bevett szokásává és természetévé vált az em­beriségnek az, hogy ha eltűnik és elenyészik életé­ből egy év, a hanyatló év utolsó perczeiben a múló évre visszatekint és visszanéz az indokból, hogy vé­leményt mondhasson róla, váljon megörökítésre mél­tó-e , vagy mint semmi üdvös és jót nem eredmé­nyező, egyszerűen a feledékeny­ségnek engedendő át. Ha Háromszék megye lakossága az elmúlt évre visszatekint, ismételten azt látja és tapasztalja, hogy Méltóságod sikerben dús munkálkodását az elmúlt évben is e törvény­hatóság lakossága boldogítására akként és úgy használta fel, hogy hálánk és szere­tetünk tolmácsolására alig vagyunk képesek szavakat találni. Oh ! Mert csak költői ihletettség által sugalt szavak tudnák méltóan meghálálni Méltóságod azon nemes emberbaráti tettét, mit a háromszéki árvafiu­­szeretetház létesítése körül kifejtett. Méltóságos Főispán Ur! A természet örök, megmási­hatlan törvénye sze­rint minden az enyészet és megsemmisülésnek van kitéve, mi magunk is megsemmisülünk és az élet zajgó tengerének hullámai közt nyomtalanul elenyé­szünk, de van egy, mely örök, halhatatlan, s mely az embert túléli : ez a nemes tett és cselekedet. Ily nemes tett és cselekedet vala Méltóságodtól az, hogy lehetővé tette, hogy a háromszék megyei szegény, elhagyatott árva gyermekek ma nem árvák, hogy a szegény árva gyermekeknek szemeiben meg­jelenő nyomor és fájdalom könyeit a harmatcsepp­­nél is tisztábban és fényesebben ragyogó örömkönyek váltsák fel. De Méltóságod evvel nem elégedett meg, hanem atyai gondoskodását arra is kiterjesztette, hogy tör­vényhatóságunk területén a kizárólagos italmérési jog bérletének megszüntetésével a földmivesnép anyagi jólétét előmozdítsa s hogy annak megélhetési viszo­nyait könnyebbé tegye. Hogy Méltóságod ez irányú munkálkodását mily eredmény kísérte, annak bizo­nyításául bátor vagyok hivatkozni az idő rövidsége miatt csak 42 községből beszerzett adatokra, me­lyekből láthatólag csupán ezen községekben a község is, mint erkölcsi testület s fogyasztó közönség, az elmúlt évben 58 ezer­ért haszonhoz jutott. Mi jól tudjuk és jól érezzük azt, hogy Méltó­ságod a kormányzata alatt lévő nép anyagi jóléte előmozdításáért és ezen nép boldoggá tételéért nem érdekből, nem érdemért küzd, hanem azon czélból és indokból, mert nemes szíve a jót magáért a jóért, a közjólét előmozdításáért szereti tenni. Mi úgy látjuk, mi úgy érezzük, hogy Méltósá­god fenkölt szelleme, akként és úgy akarja a kor­mányzata alatt lévő népet a jövő ezredévbe átve­zetni és annak átadni, hogy e nép boldog, megelé­gedett, szeretett hazánk keleti részén a hókoronától csillogó Kárpát hegységek aljában a tiszta, önzetlen hazaszeretetnek oly őrtüze legyen, melynek világa szeretett hazánkra dicsőséget és fényt hozó, annak melege pedig az ifjúban lelkesedést, a férfiúban erőt, az öregben reményt ébreszteni tudó legyen. Jól tudja Méltóságod, hogy az a nép, melynek nevében a mai újévi ünnepély alkalmából Méltósá­godat van szerencsénk üdvözölni, soha sem a hízel­gésben, sőt ellenkezően az önérzetes, komoly, kitartó, takarékossággal párosult szorgalmas munkában ke­reste boldogulásának titkait s és ezért nem a hízel­gés, hanem ide hozott azon őszinte bizalom, őszinte ragaszkodás és őszinte szeretet, a­mely minket Mél­tóságodhoz köt, ide hozott azért, hogy Méltóságod­nak oly sok rendbeli jótéteményeiért lerójuk ezennel határtalan hálánk és szeretetünk adóját, ide hozott azért, hogy a mai újévi ünnepély alkalmából átadjuk Méltóságodnak magunk és megbízóink nevében újévi üdvözletünket szívünk azon legfőbb óhajának nyilvá­nítása és kifejezése mellett, hogy Méltóságod tör­vényhatóságunk dicsőségére és e székely nép boldo­gítására sokáig éljen. A beszéd közben is fel-felhangzó éljenek a be­széd befejeztével valóságos riadallá nőtték ki magukat. Ennek lecsillapultával vármegyénk főispánja vá­laszolt a küldöttségnek a tőle megszokott emelke­dettséggel. Most is úgy, mint mindig, nem hiányzott beszédéből a közügyek iránti őszinte és jóakaró ta­nács s különösen a küldöttségi tagoknak, mint a község vezető férfiainak lelkére kötötte a közvagyon fentartását és szaporítását. A perczekig tartó éljenzés után a küldöttség mindenik tagjával kezet fogott és mindenikhez volt egy pár lekötelező szava és atyai tanácsa, melynek befejeztével a küldöttséget elbocsátotta. * * * A „Háromszék megyei községi és körjegyzők egylete“ megbízásából ugyanezen napon adta át R­á­p­o­lf­i Mózes a sepsi járáskor elnöke, Tompa Miklós alispán, Vajna Miklós főszolgabíró és B­a­­b­a­r­c­z­y Ferenci helyettes kir. pénzügyigazgatónak tiszteletbeli tagokká történt megválasztásukról szóló okiratot. —se.— kevesebbe kerülne, mintha, teszem fel — Őrön-­­ a n d b a kiküldött expediczió szerzi be az adatokat. Azonkívül a Székelyföld fontossága az országra nézve nem kisebb, mint például Novoja- S­e­m­l­j a délnyugati csücskén levő félszigeten ész­lelt fürdőzésmódja az alsóbb rendű­­ fókáknak. Gervais: SZÉKELT NEMZET. A tél Háromszéken. S.-S­zen­tgyörgy, jan. 3. Befújta a vasutat a h­ó s noha nem is c­z­é­r­­talanul vágtatott neki a hóeke s egy pár moz­dony a rétg­eresztevényi vasúti bevágás­nak, mert a vonatnak határozott czélja volt eljutni Brassóba: belerekedt a hóba. Gáládul dühöngő Nemere ellen ugyanis még mindig nem védi a fa­tális bevágást védőtöltés vagy hófogó sövény. Pedig a brassó-háromszéki vasút jelentékeny for­galmával a vic­inális vasutak között első rangú pozicziót foglal el s a Wachsmann-féle hófo­gási elméleteknek gyakorlati keresztülvitele nem bírna meddő experimentális jellegével, miként ezt a mult pénteken N­a­g­y-B­orosnyón elrekedt utazó publi­kum is demonstrálhatja. Csupán egy rendezői szellem hiányán múlt, hogy a fiatal legátus­ diákokból és mindenfajta művészi ké­pességekkel felruházott elrekedtek a nagy bo­­rosnyói toronyóra javára sikerült kon­­c­ertet nem rendeztek a községház nagytermében, a­melyet, noha megelőző este is bált tartottak : szak­értő nyilatkozatok szerint éjfélutánig sike­rült volna 10 C° melegségig befűteni. A vihar pénteken és szombaton dühöngött s va­sárnap reggelre a külső hőmérséket le is fokozta h­u­­szon­három fok hidegre öreg Celsius szerint mérve. A száznyi napszámos hólapátolásának értéke fö­lötte kritikus. Persze a budapesti meteorológus tudósok ezt nem akarják elhinni rólunk, avagy nekünk. Sőt túlzással vádolnak a­miatt, hogy tél­r­ő­l me­rünk beszélni, mikor a fő- és székváros még alig gyö­­nyörködhetett néhány röpke hópehelyben szélhideg szaga helyett gyöngyvirág és orgonafürt édes illatát élvezte. Már abból is kitűnik, hogy mennyire expo­nált helyzetet foglalunk el mi, az ország nagy ré­szével szemben éghajlati viszonyok tekintetében is, hogy az i­s a b­a­z-térképeken semmi nyoma nincs a mi Boreász-fuvalmú Nemerénk láto­gatásának. Az a sziget pedig, a­melynek miként kerektó­nak kellene, hogy az i­s a t­h­e r­m-térképen szere­peljen , egyszerűen nem létezik, legalább nincs berajzolva soha s Így természetesen az általános idő­jelzés úgy illik reánk, „mint a kajakom (öklöm) a szemem golyójár­a.“ Ezért is elkelne, de okvetetlenül is „kén­ék“ minálunk Sepsi-Szentgyörgyön felszerelt időjelző állo­más. Sok érdekes tünemény megfigyelése legalább is NAPI HÍREK. — január 3. — Új év napja alkalmából monstre­ küldött­­ség tisztelgett Potsa József Háromszék vár­­megye főispánjánál. A küldöttségben részt vettek a vármegye azon községei, melyek a régi konzor­czionális italmérési állapottal szemben a kizáró­lagos szeszárulási jogot megszerezték. A küldött­ség szónoka R­á­p­o­lt­i Mózes, rétyi körjegyző volt, a­ki a községek köszönetét csinos beszéd­ben tolmácsolta a főispán előtt, kinek főleg kö­szönhető, hogy a községek jövedelmező kereset­hez jutottak. Az uj év alkalmából további áldá­sos működést kívánt a székely érdekek mellett buzgón fáradozó főispánnak, és háborítatlan bol­dogságot családjának. Az új év napján Potsa József, főispánnál szűkebb körű ebéd volt, mely­ben számos felköszönt­ő élénkítette a társaság hangulatát. — Ki Voit Kung-fu­tze ? Ezen a czimen la­punk mai számában fölötte becses t­á­r­c­z­á­t közlünk Bálint Gábornak, a kolozsvári egyetem tudós professzorának tollából. E helyen is felhívjuk olvasóink figyelmét az érdekes köz­leményre. — Kinevezés. Az újévi előléptetések alkalmá­val közölt névsorban örömmel olvassuk, hogy Potsa Pál egyéves önkénytest, Háromszék vármegye kitűnő főispánjának fiát , felsége a ra. kir. honvédség kö­telékébe gyalogsági tartalékos hadnagygyá nevezte ki. A jeles ifjú előléptetésen az előkelő családnak nagy­számú tisztelője örvend velünk együtt és kíván őszinte szívből szerencsét. — Előléptetés. A m. kir. pénzügyminiszter Keller Gézát, a sepsi-szentgyörgyi pénzügyigazga­tóság számtisztjét számellenőrré nevezte ki a X. fizetési osztályba. — Áthelyezés. A kereskedelemügyi m. kir. mi­niszter Simon Norbert kir. mérnököt a háromszék­­vármegyei m. kir. államépitészeti hivataltól Nagykü­­küllővármegyébe Segesvárra helyezte át. — Jókai jubileum. A seps -szentgyörgyi nőegylet, — mint jeleztük — f. hó 6-án szom­baton tartja meg Jókai jubiláns estélyét táncz­­czal egybekötött hangversenynyel. A nagyszabású estélyre holnap bocsátják ki a meghívókat s a vi­déki közönséget lapunk utján hívja meg az estély­rendező két háziasszony­a : Kelemen Lajosné és Háry Gyuláné úrnők. A hang­verseny műsora a következő lesz : 1. Ünnepé­lyes nyitány , a helybeli első zenekar által. 2. „Jókai Mórhoz.“ Oda, irta Szabó Jenő, szavalja dr. Bart­ha Imre úr. 3. Allegorikus képlet 4. Szavalat, Barabás Mari k. a. által. 5. Élő­kép az „Arany Ember“ színműből. 6. Drámai jelenet a „Szigetvári vértanuk“ ból. 7. „Czigány­­báró“ operett II. felvonás II. jelenete. A műsort táncz fogja követni. Városunk közönsége nagy érdeklődést mutat a jubiláns estély iránt s a jegyek már is nagy kelendőségnek örvendenek. — Jókai Mór jubileuma alkalmából a sepsi­szentgyörgyi kaszinó díszfelirata az olvasó helyiségben még néhány napig megtekinthető. Sepsi- Szentgyörgy város üdvözlő irata szintén el­készült. A feliratokat, miként említettük, bizottságilag fogják kézbesíteni a jubiláns költőnek. — Esküvő. Nagy Ferencz gyáros kedves leányával, Idával, deczember 26-án d. u. 3 órakor esküdött örök hűséget J­o­ó­s Imre sepsi­szentgyörgyi polgári iskolai tanár. Az esketési szertartást a s­ülői háznál Székely János ref. lelkész végezte. A nászünnepélyen a helybeli szé­leskörű családon kivül jelen voltak a vőlegény szülei, testvérei, sógorai és barátai. Esküvő után fényes lakoma volt a „Pihen­ő“ nevű vendég­lőben, hol a kedélyes pohárköszöntők sorát Szé­kely János ref. lelkész nyitotta meg. Majd Erdélyi Károly, J­o­ó­s Lajos bányamérnök, Szilágyi György kir. postafőnök, Imre Mózes körjegyző, Kiss Jenő és Nagy Béla po­hárköszöntői következtek. Az üdvözlő sürgönyök halmazának felolvasása, a gazdag menü befeje­zése után tánczra perdült a fiatalság. A kedélyes mulatságnak a hajnali órák vetettek véget. Ki férje áldás és szerencse a boldog ifjú pár frigyét ! — Újévi gratulációk­ Csikvármegye köz­ponti közigazgatásának és Szereda városnak tiszt­viselői testületileg fejezték ki az uj év alkalmá­val jókívánságaikat a megye fő- és alispánjának az uj év első napján. Főispán ur ő méltósága előtt Becze Antal alispán úr fejezte ki a tiszti­kar nevében jókívánságát, az alispán urat pe­dig főjegyző úr üdvözölte a testület nevében. Tisztelegtek továbbá mindkét megyei főnöknél a megyei polgári leányiskola tantestülete, élén az igazgató tanítónővel, valamint az építészeti hi­vatal és a községi tanítók küldöttsége stb. — A vasúti közlekedési akadályok immár számottevők. Igaz hogy Háromszéken nem k­ö­zönséges hanem e s i­t­e-t á ! uralkodik. De azért lehetséges tenni róla. Épen azért külön czikkben méltatjuk a háromszéki telet s ezzel kapcsolatban néhány észrevételünk ie kifejezésre jut. — Díszoklevelet kézbesített a napokban C­s­i­a György nyug. kir. járásbiró, miniszteri iskolalátogató, kovásznai iskolaszéki elnöknek a háromszéki tanító­testület. Már évekkel ez­előtt ki volt mondva hatá­rozatilg, hogy a tanügynek eme lelkes barátja, a népnevelésnek, anyagi áldozatai, s élénk érdeklődése következtében buzgó munkása, a tanítótestület részé­ről tiszteletbeli taggá választassák. A határozat ténnyyé vált. László Lukács tantestületi elnök, a bizott­ság élén szép beszéd kíséretében nyújtotta át C­s­i­a Györgynek az erről szóló díszes kiállítású okmányt. Az ünnepelt meghatottan fogadá meg az ünnepélyes órában, hogy a kitüntető iratot mint féltett kincset fogja őrizni, s hogy ez­­t mintegy záloglevél utolsó órájáig fogja emlékeztetni egy nagy adósságra, mely­­lyel a tanügynek, a népoktatásnak tartozik. Azon este a bizottság tagjai s több meghívott tanító, szám­szerűt tizenhatan, C­s­i­a György vendégszerető há­zánál kedélyes vacsorára gyűltek össze, hol sok po­hárköszöntő emlékezett meg a kitüntetettről és a je­lenlevőkről. — A Jókai-jubileum A magyar szobrászok és festőművészek szintén részt vesznek Jókai ünneplésében. A részvétel ügyében a művészek értekezletet tartottak és elhatározták, hogy a ju­bileum napján küldöttséggel üdvözlik a koszorús írót. A küldöttség szónokául Zala Györgyöt választották meg. Zala fogja átnyújtani a művé­szek ajándékát, egy remek faragott szek­rényt, a­mely tele van a művészek munkáival. Körülbelül száz akvarel, tollrajz, krétarajz és­­ál­lat van a szekrényben, közte a legelső mes­terektől. Munkácsy Mihály a Siralom házban czímű festményének vázlatát küldte be, Zichy Mihály nagyobb szabású allegori­kus rajzot küldött, Benczúr Gyula saját arcz­­képével köszöntött be. Szóval mindenki küldött valami érdekes művészi dolgot. A művészek ezen­kívül elhatározták, hogy a jubileum emlékére a tavaszon gyönyörűen dekorálni fogják Jókainak svábhegyi nyaralóját és ott állítják fel a Zala György által mintázott J­ó­k­a­i-s­z­o­b­r­o­t. — Halálozás. Alattirtók a szív legmélyebb fájdalmával tudatják, hogy a szerető testvér, édes anya, nagyanya, dédanya és nemeslelkü rokon, kibédi Madaras Gábor­n­é szül. szentkatolnai Cseh Róza életének 9 - ik évé­­ben hosszas szenvedés után folyó hó 27-én d. u. 3 órakor a halotti szentségek magához vétele után jobb létre szenderült. Hűlt porai folyó hó 30 án délután 2 órakor fognak a szentkatolnai családi sírkertbe örök nyugalomra elhelyeztetni, az engesztelő szent miseáldozat jövő 1894 ik év január 3-án fog az Egek Urának bemutattatni. Béke lengjen porai felett! Szentkatolna, 1893. decz. 27-én. Leányai : Szilágyi Lajosné szül. Madaras Kata, Bernáld Elekné szül. Madaras Anna és gyermekeik. Testvérei: Cseh Lajos, özv. Potsa Jánosné és azok gyermekei. — A lemhényi réten halva találták Vajda Andrást. Nagy seb tátongott homlokán ; fejszeütötte koponyazúzásból kiömlő vér, megalvadva festette pirosra a hótalan fakó gyepet. — S vannak okok arra, hogy miért fogták be gyanúra néhai Vajda András feleségét, Lemh­ényben lakozó fiával, Szé­kely Gergelylyel együtt, a­kinek részt tulajdoníta­nak mostoha apja meggyilkolásá­ban. Mert való igaz, hogy Vajda iszákos és nehéz természetű ember volt, a­ki még a vásáron is letépte az asszony kontyát, de a deliriumnak előhaladt stá­diumában már inkább ápolásra szorult, hogy sem ily kegyetlen bosszú áldozatává essék. A bíróság vizsgál. — Az ismertető jel A pécsi kapitányság­hoz, mint Pécsről írják, nagyon különös telegramm érkezett Eszékről. A telegramm igy hangzott : „Omnibusz-vonattal érkezik egy asszony. Nyers disznóhús szaga van és 82 kilót nyom. Kérem letartóztatni, mert ő az én megszökött feleségem.“ A­ki felesége szökéséről ilyen drótüzenetet küldött Pécs felé, az a bus hazafi hentesmester­­nek vallotta magát táviratában. A pécsi város­kapitány nyilván megijedt a szökevény asszony különös ismertető­jeleitől s maga helyett az egyik rendőrbiztost külde­te ki a pályaudvarhoz. A rendőrbiztos illatszereket vett magához s aztán elszántan kihajtatott a vasúthoz, a hol az összes érkező hölgyeket leszállittatta. A jövevények kö­zött volt sok termetes hölgy s a rendőrbiztos, hogy minden tévedést elkerüljön, valamennyit megmérette. S ekkor kitűnt, hogy csak egy van közöttük, a­ki hiány nélkül nyolczvan­­két kiló és csakugyan Eszékről való. Ezt aztán a rendőrbiztos udvariasan kocsiba ültette, be­vitte a városba s nyomban telegrafált Eszékre a nyugtalankodó férjnek, hogy jöhet, mert a zsákmány meg van. — Kedélyes. Marhapecsenyére áhítoztak valami „jómadarak“ Szent k­atolná­n. Kapták magukat s Elekes József istállójából elhajtottak éjnek évadján két ökröt. A cselédek észrevévén, hogy a jászol elől hiányoznak a kajlák, nyomozásra indultak s szerencsésen meg is találták az ökröket a kézdi­­vásárhelyi vasúti állomás mellett az őrház előtt. A hajcsárok ekkorra tovatűntek , de a vasúti őrház mel­lékén piszok, az volt bővében. Lássa a főszolgabíró ur ! — Árvafiu-szeretetház. Beteg Bálint gyógysze­rész ur az árvafiuszeretetház részére 1893. évben ki­szolgált gyógyszerek árát 5 frt 30 krt az intézet ja 1. szám.

Next