Székely Nemzet, 1894 (12. évfolyam, 1-195. szám)
1894-06-30 / 96. szám
XII. évfolyam. Sepsi-Szentgyőr K - ön Alsó-sétatér 535. szám. hová a lap szellemi részét illető közleményeit IzírMemlék Kiadóhivatal : Jókai-nyonkia-részvény-társulat, SZÉKELY NEMZET Megjelenik hetenként négyszer : hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton.$ Eldísxet visi ár : helybeli házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 2 frt — kr _____Negyedévre . 2 frt 60 kr. ______ Hirdetm^nyok dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért Bélyegdijért külön 30 kr. 6 kr. Csikmegye részére: szerkesztőseg 8 kiadóhivatal O*ik-S*prelibán X. Nagy I m*e társszerkesztő lakásán (kerik-utcza, saját ház Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. -------------------Szerkesztőségi iroda: hová is tlóftzttit pénzek it hirdhtilik bérmentesan küldendők. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. haviCaíkmegyéből alapsellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „ SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel Előfizetési ára : egész évre . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjuk, az előfizetéseket minél előbb megtenni mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet" kiadótulajdonosa. Nyugalom. — jun. 30. Fölkorbácsolt szenvedélyek hullámai elsimultak és visszatérnek a maguk rendes medrébe. Az egyházpolitikai reformok nagy gondolata megostromolta az ellenség bástyáit minden vonalon és most a vívó felek leteszik a fegyvert, hogy pihenjenek a nagy hadjárat után. Remélnünk lehet, — mert a törvény iránt való tiszteletet föl kell tennünk még annyira elkeseredett ellenségekről is — hogy ez a pihenés nem a csatázó fegyverek szünete lesz, hanem a béke nyugalma. Az a nyugalom, amely megtisztított mezőn csöndes munkával látja el az embert. A hol szánt, vet, koronál a munkás békességben és várja becsületes dolgozása után Isten áldását — a bő aratást. Most, mikor az összes reformjavaslatok pár nap múlva már legfelsőbb szankczió alá kerülnek, kifejezhetjük abbeli reménységünket, hogy az elvetett egészséges máj meg fogja teremni a maga gyümölcsét. Hogy nemzeti állam egységes konszolidácziója felé hatalmas lépésekkel mehetünk, s hogy állami egységes életünk nem leszen többé puszta agyrém és kegyes óhajtás, mint minőnek összes liberális törekvéseinket hirdették a mi ellenségeink. A fölkavart és medrükbe visszavonuló hullámoknak még hallszik az utómoraja. Még zug valami a horizonon, meghatározatlan, értelmetlen, artikulálatlan hangzavar, amiről azt sem lehet tudni, honnan jő és hová megy. Még csapkod a megtisztult láthatár szélén egy-egy kimerült felhőfoszlány, amelyet azonban a legkisebb szellő érintése is tovalegyint. A csalódott álmokból rideg valóságra ébredt emberek didergése az a zavaros hang. A megvert tábor elégületlen mormogása az, ami most a tisztára söpört vidék mosolygó tájképével olyan klasszikus disszonancziát mutat fel. Ha kárörvendők volnánk, most ugyancsak lenne alkalmunk egy összezúzott, agyontaposott tábor halálhörgései mellé gyászindulót írni. Mert mégis csak kacagtatóan tragikus sorsuk van most azoknak a klerikális ultramontán újságoknak, amelyek látván a dolgok állásának ilyetén megváltozhatatlan voltát, most már kórházi hangon sírnak jeremiádokat a kiveszett vallás-erkölcsi élet aláhulló romjai fölött. És arról traktálnak elégiákba való bánatos arczcal, hogy mire való is volt ez egész „áldástalan“ harcz, amelybe a kormány „elég könnyelműen“ még a korona személyét is belevitte. Azok a hangok azonban, melyek most a szabadelvűség diadalának nagy harczmezejéről e képen hangoznak, csak a sebesültek utolsó nyögései, amelyek becsületes keresztyén embereknek nem kárörömét, hanem teljes és őszinte részvétét hívják fel. Ezzel az igaz részvéttel mi a magunk módja szerint adózunk is mindazoknak, kik arra érdemesekké váltak. És az igaz kondoleálás jeléül ime, hallgatunk, vagyis nem halljuk meg azokat, amik onnan a sebesültek táborából felénk jönnek. Ahelyett, hogy kárörvendenénk, bizonyos fájdalommal tekintünk vissza a lezajlott nagy ütközetre. Miért kellett ezt a nagy csatát megvívni? Mire való volt a klérusnak és az ultramontán alapérzelmeiben is tiszteletreméltó főrendeknek védekezniük, mikor senki sem támadta meg őket. S ha pedig egyáltalán támadásról lehet szó, az onnan jött a vörös czingulumok és apostoli pásztorbotok viselőitől, akik sehogy sem tudtak megbarátkozni azzal a kárhozatos tantétellel, hogy „a haza minden előtt.“ Nem kellett volna támadni az állam szuverén jogait, s ma épen olyan életerős és sértetlen falankszai volnának ők az anyaszentegyháznak, mint eddig valának. Mert gondolja azt a papság, hogy az egyházpolitikai reformok ellen tanúsított viselkedésével erősítette az egyházat tekintélyben és beléhelyezett bizalomban. A most lefolyt harcz nélkül bizonyára kétszer akkora leendett az egyház tekintélyben s külső és belső erejében. S mit szóljunk a főrendekről, akik csupa nagyúri sportkedvelésből belelovagolták magukat egy olyan egyházpolitikai reform oppozícziójába, amely elsősorban a nemzeti államegységnek kézzelfogható kapcsa és másodsorban a nemzet félre nem vezetett nagy többségének kifejezett óhajtása és akarata. Ekkora mély fundamentumban gyökerező indító okok nem voltak elégségesek arra, hogy a tiszteletreméltó Zichy Nándorok szeméről lehulljon a hályog és tisztán lássanak bomlaszthatatlan államot, nemzeti egységet és isteni törvények által szentesített emberi jogokat. A helyett élére állottak olyan mozgalomnak, amelynek tüzét Bécs felől szították, s kénytelenek voltak elviselni a hazafiatlanság súlyos vádját, melyet a közvélemény épen nem alap nélkül zúdított reájuk. Maga a főrendi intézmény pedig, amelyet ők e képen támogattak, most már kétségen kívül olyan revízió alá fog kerülni, amely a felsőház oppozíciójának épen nem képezte törekvését. De hát jól van ez így. Ezt a szenvedélyes harczot meg kellett vívnunk, hogy nyugalom létesülhessen. A nemzet ereje összetörte most is ellenségeit, s tanúságot vehetnek belőle künn és benn, hogy nem jó a magyart bántani. S az a nemzet, amely ekkora óriás volt a küzdelemben, épen olyan erős lesz a nyugalom napjaiban a munkában. Sok teendő vár még reánk, a miket hogy elvégezhessünk, jó volt magunk előtt a tért — megtisztítani. (ib.) kivételes és a rendkívüli helyi viszonyok által indokolt esetben fog engedélyt adni 1891. évi jan. hó 17-én 32.661/1889. sz. alatt kelt körirat értelmében a lelkészi és tanítói állomások ideiglenes egyesítésére, iletőleg arra, hogy a tanítói állással járó teendőket a lelkészek elláthassák. Ezentúl a miniszter engedélye mindig előzetesen, az illető lelkésznek a tanítói teendőkkel megbízatása előtt lesz kieszközlendő, miért is a lelkésznek a tanítói teendőkkel, bár ideiglenesen vagy helyettes gyanánt, de előzetes engedély nélkül történt megbízását érvénytelennek kell tekinteni. A miniszter tehát felkéri az illető egyházi főhatóságot, intézkedjék az iránt, hogy a jövő tanév kezdetéig, vagyis f. évi szept. hó 1-ig, önálló tanítói állomások szereztessenek a főhatósága alatt álló azon iskoláknál, melyeknél a tanítói teendőket netalán a lelkészek teljesítették, illetőleg hogy a már rendszeresített, de bár ideiglenesen is, lelkészek által ellátott tanítói állomások okleveles tanítókkal töltessenek be. Ha valamely kivételes esetben indokolva lenne, hogy a lelkész a tanítói teendők végzésével is megbízassak, erre nézve a miniszter előzetes engedélyének megadhatása végett, hozzá idejekorán előterjesztést tegyenek. Valamennyi törvényhatósági közigazgatási bizottságot egyidejűleg felhívta a miniszter, hogy f. évi szeptember hó 1-től kezdve azon lelkészekre nézve, akik netalán előzetes engedély nélkül végeznék a tanítói teendőt, minden egyes esetben sürgősen intézzen megkeresést az illetékes egyházi főhatósághoz a lelkésznek a tanítástól azonnal eltiltása végett s erről hozzá is tegyen jelentést. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1894. junius 30. 96. szám. A lelkészeknek tanítói teendőkkel való megbízatása. A községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló 1893. évi XXVI. t.-cz. s ennek végrehajtása tárgyában f. évi márcz. 2-án 10.000. sz. alatt kelt kultuszminiszteri rendelet, a törvényhatósági közigazgatási bizottságok számára kiadott „Utasítás“ rendelkezései lehetővé teszik, hogy ha valamely községben az összes tanköteles gyermekek taníttatása végett új tanítói állomás lenne szükséges, ezen tanítói állomás esetleg államsegély igénybe vétele mellett önállóan rendszeresíttessék. Ezért jövőre a kultuszminiszter csakis egyes A lyoni rémtett. — jun. 30. F. hó 25-én a délutáni órákban vettük és közöltük olvasóinkka az iszonyú hirt, mely Francziaország kitűnő elnökének meggyilkoltatását adta tudtul. Azóta az ünnep közbejötte miatt csak egy száma jelent meg a Székely Nemzetnek s épen ezért a történeti események összefüggése végett oly dolgokat is kell közölnünk, amelyeknek hírül adásában más laptársaink bennünket már megelőztek. A lyoni rémtettre vonatkozó hírekről álljanak itt a következők : Véres zavargások Lyonban Lyon, jun. 27. Itt a nyugalom alig állítható helyre. A lajkosság még mindig el van keseredve és bosszút forral az olaszok ellen. Egy nagy áruraktárt, melyben az olasz munkások szokták szükségleteiket bevásárolni, felgyújtottak. Ez alkalommal három gyanús egyén lopásokat akart elkövetni, de a rendőrség elfogta őket. A Val de quartier-ben több olasz szatócs- üzletet kifosztottak és felgyújtottak. Az egyik- ben felrobbant egy hordó petroleum, minek következtében a fosztogatók egyike és a ház egyik lakosa halálos sebeket szenvedtek, melyekbe bele is haltak. A holttestek a felismerhetetlenségig eltorzultak. A tömeg más helyeken is próbált fosztogatni és rabolni, de a prefektus igen erélyes intézkedéseket foganatosított, minek következtében több mint kétezer gyanús egyént letartóztattak. A rendőrség könyörtelenül elfogott minden-kit, kinek békés szándékairól nem volt meggyőződve. Csak igy lehetett a rendet némiképen helyreállítani és az éj alatt csakugyan nyugalom uralkodott is. Az összes lyoni sajtó tiltakozást írt alá a munkakerülők ellen, melyben erélyes rendszabályok alkalmazását követelik azok ellen. Szigoru intézkedések téteznek, hogy a rend feltétlen fenntartása biztosíttassák. A katonai karhatalom jelentékenyen megerősíttetett. Az üzletek mind zárva vannak. Katonai őrjáratok járják be az utczákat. A lakosok alig képesek az utczára kimenni és csak nagy bajjal juthatnak lakásaikra. A hidak a Rhone folyón a Guillotiére városrészben katonailag meg vannak szállva. Meg vannak győződve, hogy a tegnapi zavargások előidézői egyes nyugtalan emberek voltak, kik közül mintegy 20-at elfogtak, a többek közt egy olaszt is. A katonaság valóságos portyázásokat tartó hír szerint eddig mintegy 1500 ember van a börtönökben és a kaszárnyákban letartóztatva. A lyoni érsek a tegnapi véres zavargások következtében pásztorlevelet intézett a lakossághoz, melyben felszólítja, hogy a megpróbáltatás e nehéz napjaiban legyenek egyetértők szilárdak és nyugodtak. A merénylő Lyon, jun. 27. * Carnot gyilkosát, Caseriot a vizsgálóbíró tegnap egész késő éjjel faggatta. — Miért gyilkolta meg az elnököt? Kérdt tőle a vizsgálóbíró : — Mert zsarnok volt, azért öltem meg őt, válaszolt Caserio. — Ön anarchista ? — Igen, az vagyok és ez dicsőség reám nézve. A továbbiakat majd csak az esküdtek előtt fogom elmondani és azok ismerni fogják indító okaimat. — Miként szúrt ön a tőrrel ? — Előre nyomultam, az egyik vértesnek lovát félretoltam. A tőrt kinyitva kabátom bal ujjában tartottam és most csak felemeltem kezemet, czéloztam és az elnök hasába szúrtam, aztán leeresztettem karomat és igy kiáltottam fel : „Éljen az anarchia!“ — Megmarad ön a mai vallomásai mellett, hogy nincsenek czinkostársai ? — Igen. Nincsenek czinkostársaim. De igaz, szeretném tudni: meghalt az elnök ? Habár a vizsgálóbíró nem válaszolt, Cesario mégis sejtette, hogy az elnök csakugyan meghalt és erre megelégedett képet vágott. Cesario azt állítja, hogy senkitől sem kapott megbízást. Ezzel szemben több helyről merülnek fel oly jelenségek, melyek azt mutatják, hogy Carnot összeesküvésnek lett áldozata. Lyon, jún. 27. Caserio felől megtudták, hogy két esztendő előtt lett anarchista. Akkor revoluzionális pamfletoknak katonák közti szétosztása miatt öt hónapi börtönre ítélték. Cesario előbb jámborsága miatt tűnt ki, sokat járt a templomok sekrestyéibe és sokszor ministrált a miséknél. Összeesküvés. Páris, jan. 27. Rómából jelentik, hogy valószínűleg nemzetközi összeesküvést szerveztek az európai államfők és előkelő politikusok ellen. Carnot meggyilkolása, az orosz czár és Crispi elleni merényletek ennek az anarcchista összeesküvésnek lennénekkifolyásai. Páris hangulata. Páris jun. 27. Páris a tegnapi napon igen mozgalmas volt. Az egyik lap külön esti kiadásában egy rémhírt '' közölt, mely szerint Rómában megölték a franczia nagykövetet. Ez nagy izgatottságot keltett és az illető lap egyes példányaiért valóságos verekedések voltak. E hírről beszéltek mindenütt és az olaszok elleni hangulat perczről perezre nőtt. A rendőrség tüntetésektől tartott és a hir terjedését azzal akarta meggátolni, hogy a lapot lefoglalta Katonaság czirkált a boulevardokon és minden nagyobb csoportosulást megakadályoztak, ami ezután helyenkint kisebb zavargásokra szolgáltatott okot. A lyoni érsek pásztorlevele, Lyon, június 27. A lyoni érsek, ki tudvalevőleg Carnot utolsó óráiban mellette tartózkodott, pásztorlevelet intézett megyéjéhez. Azzal kezdi a levelet, hogy ő a Carnot környezetében uralkodó vallásos érzület következtében Carnot közelébe juthatott és Carnot igen hálásan vette a főpap eme közeledését. Teljes eszméletnél fogadta a vallás vigasztalásait és isten szívesen vette magához Carnot lelkét . Az érsek ennek folytán a hivők imáiba ajánlja Carnot üdvét és elrendelte, hogy az érsekség valamennyi templomában misét rendeztessenek a megölt elnök üdvéért. A részvét. Páris, jun. 27. A részvétnyilatkozatok hívei tömegesen érkeznek ide. Vilmos német császár távirata igen jó benyomást tett. Hasonlóképpen az olasz kamara részvéte. A franczia nagykövetek minden fővárosból értesítik a kormányt arról, hogy náluk mily nagy mértékben fejeztetik ki a részvét.