Székely Nemzet, 1896 (14. évfolyam, 1-195. szám)
1896-09-11 / 135. szám
Sepsi-Szentgyörgy, péntek, 1896. szeptember 11. 135. szám. XIV. évfolyam. Alsó-sétatér 535. szám. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. SZÉKELY NEMZET Előfizetési dr . • helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . . 10 frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . . 2 frt 60 kr. Hirdetmények ilim : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. ®£z.Kiadóhivatal: havi az illilési piatik ét hirdetéuk bérmentesen küldendők. Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. I M . lift tíz sora 16 kr. A hirdetmények 8 nyiltterek dija előre fizetendő. r-Szerkesztőségi iroda: Sepal Szentgyörgy, POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czíuű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet" megjelenik hetenkint Degyater: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel Előfizetési éra : egész évre ... 10 frt félévre . . 5 frt negyedévre . 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 6 előfizetés után tiszteletpéldányával szolgál mig. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JOKAI-HYOMDA-HBSZVfiNY-TÁRSULAT, mint aSzékely Nemzet“ kiedótalzydomnsn. terpelláczióban foglalt seminenter a jövőre vonatkozó kérdésre a miniszterelnöknek, minthogy a delphibeli jósda ma már nem áll fenn, határozott választ adnia nem lehetett. A választ az interpelláló maga is tudomásul vette, tehát kielégítőnek találta, pedig tulajdonképen most sem tud többet, mint előbb, illetőleg előbb is tudhatott volna annyit, mint most, azt t. i., hogy amíg az ellenzéki pártok a komoly parlamenti munka végzésében közreműködnek, amint éppen most ritkán tapasztalt módon teszik, addig a Bánffy-kormány nem nyúl a föloszlatáshoz, mert ez csak a legvégső esetben alkalmazandó eszköz, amelylyel játszani felelőssége tudatában levő kormánynak nem szabad. Szabadelvű-párti képviselői körökben Az ellenzék bizonytalansága. Sepsi-Szentgyörgy, szept. 11. (—é—) Hónapok óta, amikor még mendemonda kószahírekben sem került szóba az országgyűlés föloszlatása, szerteszét az egész országban folyik az ellenzéki pártok korteskedése és előkészületi szervezkedése. Éppen nem mondhatják tehát az ellenzéki pártok, hogy az általános képviselőválasztások őket készületlenül találhatnák, bármikor is következnék be azok megtartásának ideje. És mégis valóságos ideges nyugtalansággal néz eléje az ellenzék az általános választásoknak, mintha bizony nem sok jót várna azoktól. Hiába mondotta Szederkényi Nándor a miniszterelnökhöz intézett interpellációjában, hogy az ellenzéket a feloszlatással megfenyegetni nem lehet, mert meggyőződése erősebb a mandátumnál. Ennek a kijelentésnek, bármily önérzetesen hangzik is, teljességében mégsem adhatunk hitelt, mert hisz a kormánynak eszébe sem jutott az ellenzéket a feloszlatással fenyegetni, hanem az ellenzék maga idézte elő sajátságos magatartásával, annak a látszatát, hogy az országgyűlés feloszlatása őt nyugtalanítja. És ez a nyugtalankodás annál is inkább szánalmas színben tűnik föl, mert végre is az ellenzéki pártok egyikének sincs oka attól tartani, hogy az általános választások rá megsemmisítő hatással lehetnének. Ennyire gyengének nincs okunk egyik ellenzéki pártot sem tartani. A választásoknak esélyei minden alkalommal csak annyiban változtak, hogy az ellenzéki pártoknak néhány mandátummal többet vagy kevesebbet sikerült megmenteniük s igy lesz most is. De épp azért annál feltűnőbb az ellenzéki nyugtalankodás, amelyet tehát nem magyarázhat meg semmi más, mint a mandátumféltés, ami ellen pedig Szederkényi Nándor oly önérzetesen tiltakozott. Ámde a Szederkényi interpellácziójával kért fölvilágosítás a kormány részéről nem következett be, amennyiben báró Bánffy Dezső miniszterelnök a jövőre nézve semmiféle praejudikáló kijelentést nem tett, a minthogy nem is tehetett. A kormány ugyan ez ideig nem foglalkozott avval a kérdéssel, vájjon ez az országgyűlés idő előtt föloszlatandó-e vagy sem, s így e tekintetben megállapodásra sem juthatott, mert hisz ez egyelőre a képviselőház elé terjesztett munkaprogrammot tekintve nem is aktuális kérdés: mindazonáltal az in— írja a „P. H.“ — Horánszky Nándor beszámoló beszédét úgy fogják föl, mint leplezett fölhívást a nemzeti párt részéről — a fúzióra. Ezt olvassák ki abból, ami benne volt a beszédben, ennek nyilvánvaló jelét látják abban is, ami hiányzott a beszédből. Benne volt a néppártnak és törekvéseinek határozott elítélése, ami most történt először nemzetipárti vezető politikus részéről s benne volt az apellálás a szabadelvű párt független elemeire s az új pártalakulásnak szükséges voltára. Hiányzottak viszont a beszédből az u. n. katonai követelések, — a nemzeti párt eddigi vesszőparipája, — amelyekről Horánszkynak ezúttal egy árva szava sem volt. A nemzeti párt elitkének megtartott beszéde után nem tartják lehetetlennek, hogy fuzionális szellők fognak már a legközelebbi napokban lengedezni. Másfelől viszont többeknek az a vélekedése, hogy az az éles támadás, melyet Horánszky ugyanebben a beszédben a szabadelvű párt ellen intézett, mindenre inkább alkalmas, mint a fuzionális törekvések sikeres eredményének előmozdítására. Tekintetbe véve különösen azt, — teszik némelyek hozzá — hogy a fúzióra való fölhívást nyilván nem egyéb szülte, mint a félelem attól, hogy a nemzeti párt az új képviselőválasztásoknál szét fog zülleni. A közművelődési egyesületek kongresszusa. Budapest, szept. 8. Feledhetetlen szép, megható egy ünnep volt ez. A orgona hatalmasan áradó hanghullámai a legfenkeltebb templomi zsolozsma zengzetévé avatták az ezernyi ajkon felharsant szózatot. Az óriási csarnok, mintha csakugyan a magyar géniusznak szent egyháza lett volna, zsúfoltig megtelve a nemzeti társadalom szíve javát képviselő lelkesült és buzgó hívőkkel, akik ide zarándokoltak, hogy hitükben megépüljenek, munkásságukban megerősödjenek a közös istenség, a magyar közmivelődés kultuszának szolgálatára. S akik a politikában egymásnak gyakorta elkeseredett, szenvedélyes ellenfelei, az ünnep szónokai, gyönyörű harmóniában összeolvadva hirdetik vala azt a nemes hitvallást, melyre nézve magyar emberek között nem volt, nincs, soha ne is legyen nézetkülömbség. Berzeviczy Albert és Apponyi Albert gróf és Ugrón Gábor megannyi szónoki kitűnősége a parlamentnek, a pártok fölött álló nagy nemzeti érdek körül buzgólkodván, valatha minden személyes és politikai antagonizmust kiküszöböltek volna, legalább néhány órára, megvalósítván az „egy akol egy pásztor“ ábrándos eszményét. Milyen kár, hogy ez a gyönyörű egyezség mindössze addig tart, míg az ideális czélok föllengző apostolai ismét átalakulnak merevül és ridegen szétváló pártpolitikusokká. Nagy lelkesedés mellett folyt le a magyar közművelődési egyesületek kongresszusa az ünnepélyek csarnokában. A hatalmas terem zsúfolásig megtelt a magyar kultúra bajnokaival. Különösen nagy számban jöttek el a hölgyek. Az ünnepélyek csarnokának karzatán is nagy közönség volt, amely a magyar ünnep hírére a fővárosi közönség köréből sereglett össze. Emelte a hatást az a gyönyörű három zászló, amelyet az elnöki emelvényen állítottak fel. A három zászló az Emke, Kolozsvár és a 48-as Unió lobogója. A kongresszust orgonajáték nyitotta meg. Az orgonán Stacks István ó budai kát. plébános játszott és a rákosi közművelődési egyesület dalárdája énekelte a „Hymnuszt“. A kongresszust a hallgatóság nagy figyelmétől kísérve Bethlen Gábor gr. nyitotta meg. A tapssal és éljenzéssel fogadott megnyitó után Széll Kálmán foglalta el az elnöki széket. A jegyzőkönyv vezetésére felkérte Porzsolt Kálmánt, Lőrinczy Györgyöt, Buday József doktort és Fekete Bélát. Azután így folytatta : Mielőtt a kongresszus megállapított napirendje értelmében az ünnepi szónokokat szólásra felhívnám, úgy vélem, hogy a mélyen tisztelt kongresszus általános helyeslésével fogok találkozni, hogy ha azt indítványozom, hogy Magyarország összes közművelődési egyesületeinek mai ünnepi ülését azzal kezdjük meg, a minél fényesebben, a minél szebben, a minél érzelmeinknek megfelelőbben nem kezdhetjük: siessünk tiszteletteljes hódolatunkat kifejezni az iránt, a ki fejedelmi vagy erényeinél fogva és mint e nemzet atyja minden igaz magyar hazafi szivében a legelső helyet foglalja el és a ki e nemzetnek ezer éves nagy múltja dicsőségére rendezett ünnepének és kifejezésre hozott kegyeletében öszszeforrt újból a nemzettel, e nemzet örök hálájára , a ki fejedelmi tényeivel, nyilatkozásaival, megjelenésével adta meg nemzeti ünnepünknek igazi fényét, nagy nemzeti karakterét. (Lelkes éljenzés.) Indítványozom, hogy a kongresszus őfelségének, Magyarország szeretett és nagy királyának (Lelkes éljenzés) hódolatát táviratban fejezze ki, biztosítván őt a magyar társadalom képviselői nevében törhetetlen hűségéről, kiapadhatatlan hálánkról, elévülhetetlen szeretetünkről és feltétlen ragaszkodásunkról. (Lelkes éljenzés.) Ha a I. kongresszus ezen indítványt egyhangúlag és lelkesedéssel, magáévá teszi, az elnökség intézkedni fog ez értelemben. A királyhoz ezután a következő üdvözlő sürgönyt intézte az elnökség : Mielőtt a magyar közművelődési egyletek mai kongresszusukon tanácskozásukat megkezdették, császári és apostoli királyi Felséged kegyes szme elé járulnak, hogy inneni nemzet társadalmának az ország minden részéből összes egyletek képviselői biztosítsák Felségedet, Magyarország nagy és szeretett királyát tántoríthatatlan hűségükről, kiapadhatlan hálájukról és rendithetlen alattvalói ragaszkodásukról. A kongresszus nevében annak elnökei : Károlyi István gróf, Szál Kálmán, Bethlen Gábor gróf. Ezután Sándor József titkár olvasta fel a képviseleteket, amelyet már közöltünk. Bejelentette, hogy a kormány részéről Magyarország kultuszminisztere, Wassics Gyula jött el. (Éljenzés.) Az ünnepi szónoklatok sorát Márus József a főváros a polgármestere kezdte meg. Erre a beszédre Széll Kálmán válaszolt. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Rákosi Jenő az Otthon Írók és hírlapírók körének elnöke nagy, lelkesedést keltett beszédben üdvözölte a magyar sajtó nevében a kongresszust. A tetszésnek, éljenviadalnak és tapsnak csillapulta után, amely a beszédet kisérte, Széll Kálmán válaszolt. Ezután a három ünnepi szónok, Berzeviczy Albert, gr. Apponyi Albert és Ugron Gábor nagyszabású beszédeiket tartották meg mély hatás és lelkes éljenzés kíséretében. * * * Egy órai pihenővel, délután két óra után a dúsan felterített fehér asztalnál találkoztak ismét a kongresszus tagjai, kik közül vagy négyszázan jelentek meg, hölgyek és urak vegyest, az ünnepek csarnokában rendezett diszebéden. Az asztalfőnél a kongresszus elnökei: Bethlen Gábor gr. Széll Kálmán és Károlyi István gróf foglaltak helyet, míg mellettük Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Apponyi Albert gr., Ugrón Gábor, Tisza István, Berzeviczy Albert, a képviselőház számos tagja, stb. foglaltak helyet. A bankett egyike volt a legsikerültebbeknek és mindvégig a leglelkesebb hangulat uralkodott, amiben nagy része volt a nagyhatású felköszöntőknek, no meg a Radics Béla gyűjtő muzsikájának is. Hivatalos teszt itt volt bejelentve; azoknak sorát Bethlen Gábor gr. nyitotta meg, aki a második fogás után mély csendben emelkedett fel szólásra. Ősi szokás szerint, úgymond, az első poharat a királyra kell, hogy emeljük. (A közönség felemelkedik helyéről.) Midőn ezt teszszük, örömmel emlékezik meg arról a dicső uralkodóról, a ki a nemzet és korona közti békét helyreállította. Éljen a legdicsőbb király ! (Zajos éljenzés.) Károlyi István gr. kért most szót és elmondta szép beszédét, mely több helyen zugó tapsokra ragadta a hallgatóságot. Ezután Széll Kálmán emelkedett fel szólásra s zajos tetszés mellett fogadott felköszöntőt mondott. A nagy tetszéssel fogadott felköszöntő után Berzeviczy Albert éltette a hazafias magyar hölgyeket Rákosi Jenő szellemes felköszöntőben poharat ürített a kulturegyletek képviselőire és a vendégekre. Apponyi Albert gróf Magyarország három legnagyobb közművelődési egyleteinek vezetőire, Bethlen Gábor grófra, Széll Kálmánra és Károlyi István grófra mondott felköszöntőt. Ferencz József unitárius püspök az élő szó mestereire, a mai nap ragyogó szónokaira mondott felköszöntőt. Ugron Gábor hasonlattal magasztalja a magyar fővárost, amelyet, úgymond, oda kell fejleszteni, hogy el lehessen mondani, hogy falai közt egy fél millió magyar ember buzgó harczosa a magyar kultúrának. Szavait lelkes taps és éljenzés kísérte. S van a kolozsvári tanár lelkes szavakban méltatta Sándor Józsefnek, az Emke igazgató alelnökének bokros érdemeit. Ez a mai ünnep is nagyrészt az ő fáradhatatlan munkásságát, láncoló hazaszeretetét dicséri. Beszéltek még Meszlényi Lajos orsz. képviselő, Potsa József Háromszék megye főispánja, v. b. t. t., Bartók Lajos és Herceles Sándor orsz. képviselő, a ki a hazafias magyar sajtót éltette lelkes szavakban. A Kelet. v. — szept. 11. 5. Ausztria-Magyarország és Oroszország a Keleten. Szerencse, úgy Ausztria-Magyarországra, mint a Keletre, hogy a Habsburgok monarchiája belső konszolidácziójára jutott, a török kérdés megoldásának küszöbén. Mennyi idő fog eltelleni e megoldásig, senki sem mondhatja meg , és csak utólagos mosolyt érdemel a hetvenes évek publiczistikájának azon jövendölése, hogy a török birodalom csak legfeljebb még 10 évig áll fenn. A legnagyobb politikai kérdések lassan és csak fokról-fokra bontakoznak ki. A forradalmak kivételek s ezeknek is mindig visszaeséseik vannak s igy a végkibontakozás még forradalmi bomladozások idején is csak nagy időközökben jut befejezéshez. A keleti kérdésnél nagyobb kérdése Európának nem volt , mégis századokon át fel-felmerült azon politikai naivitás, hogy ezt egyszerre meg lehet oldani. A török uralom tulajdonképen még meg sem szilárdult Európában, midőn már államférfiak és hadvezérek a törökök kiűzetését forgatták agyukban. A magyar történelemből tudva van, hogy már Hunyady János a törökök kiűzésének eszméjével foglalkozott és híres téli hadjárata ez eszmével állt kapcsolatban. A mohácsi vész után pedig, mely a magyar nemzeti királyságot megsemmisítette, királyok, fejedelmek és a római pápa egyében sem törték fejüket, mint a török uralom egyszerre való megsemmisítésén. Loranzo, Velencze követe, már 1576-ban kidolgozta a Balkánfélsziget felszabadításának és a török kiűzésének tervét, Cedolini, lessinai püspök pedig VIII. Kelemen pápához 1594-ben benyújtott tervében világosan megjelölte az orthodox vallást, melynek segítségével a keleti keresztényeket fel lehet szabadítani a török uralom alól s igy ez uralomnak egyszerre véget lehet vetni Európában. Igen érdekes, hogy a visszatérítés ekkor még nem nyomult előtérbe . Róma megelégedett volna azzal, ha a keleti kereszténység felszabadítása versenytársának, a