Székely Nemzet, 1897 (15. évfolyam, 1-194. szám)

1897-11-08 / 167. szám

XV. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, hétfő, 1897. november 8. 167. szám. Sétatér-utcza 6. szám, Kell a lap szellemi részét illető közlemények kü­ldenülnk. Kéziratok nem adatnak vissza. SZÉKELY NEMZET előfizeté­s­ei» : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . . 10 frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. mon­y «. 1» (ltja : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 80 kr. 1 K,›S› sz›m Kiadóhivatal: Jókai-n­yom­darészvén­y-társu­lat hová az illámért pénztk és hirdttetik Nyílttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyíltterek díja előre fizetendő. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton bérmentesen küldendők. Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postantal-Kisömímcsi FKi.mvAL „SZÉKELY NEMZET*' mlmfi politikai őr tái'HixlnImi lapra. A „Székely Nemzet" megjelenik b­etenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és aznb­b­a­ton reggel egy nagy íven, szük­ség esetén mellékleti’­s előfizetési ára­k égési évre 10 frt félévre . 5 frt negyedévre ? frt 50 ki­la előfizetéseket legevélsverőb­b postai utalvá­nyokkal le Ultimi. Mutatványaiévi kívánatra ingyen. QyŰrtőknek 6 előfizetés után tiszteletpéldénynyel BlolgállulM. Kérjük a t­elfkiizetéseket minél előbb m­egtenn­i mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JOKAI-NYOMDA-llfi SZVfiNY-TAIlSDLAT, mint a „Székely Nemzet“ kift.1 A talajul”nona. De mortuis. — nov. 8. (Dsk.) Halottak napján ugyan túl va­gyunk, de azért a parlamenti fugalmak kripta hangulatokat lendítenek felénk. A csöndes agóniánál több az a miről krónikás tisztünk beszámolni. A végfeloszlás hullaszaga s mégis meg­nyugtató jelenségei észlelhetők az úgyne­vezett Ugron-párton. Megfogyva és meg is törve került ki ez a kryptogam aulico-federalistic-so­cialistico aristocratico és mégis indepen­­dens alűrökkel tetszelgő párttöredék már az ezidei választási campagneból is. Nem a féktelen erőszak, a czéda vesz­tegetés gyérítette meg amúgy is ritka so­rait, a­melylyel a Bánffy Dezső zsandár­­jait és milliós pártkasszáját vádolta a tehe­tetlen bosszúvágy, hanem megbuktatta, sem­mivé silányította az az erőszak, a­mit ők az általuk hirdetett ideális elveken oly sokszor elkövettek, az a vesztegetés, mely­lyel évszázadok magasztos ideáljainak zászló­ját foszlányokba tépve meghurczolták az összes politikai rendszerek várában. A néphegy sohasem bizonyította be változandóságának erkölcsi alaptörvényeit jobban, az intelligenczia soha meggyőzőbb tanúbizonyságot nem ten politikai józan értelméről, mint midőn attól a párttól for­dult el a legkiáltóbb undorral, a mely nem átallotta a nagy szabadelvű reformok vívó­dásai közepette, a különben általa mindig szidalmazott főherczegi és főpapi palástok rongyaiba kapaszkodni s ezután a szocziáliz­­musssal, ezeknek a főpatronusoknak halá­los ellenségével kezdett kac­érkodni, hogy ott találja fel ismét támaszát abban az általános szavazatjogban, mely ma talán a konszolidált államiságnak legfenyegetőbb veszélye lehet. Senki se vádolhat bennünket elfogult­sággal az ellenzéki frakc­iók irányában, sőt nyíltan kimondjuk, hogy egy hivatását ideális magaslaton, sőt ha kell merészen teljesítő ellenzék nélkül az alkotmányos faktorok működése bábjátékká sülyedne, de nem volt s hála Isten nem is lesz szük­ségünk a politikai Padrika Jancsik ama fajtájára, a­mit e tekintetben az Ugron­­párt képviselt. A politikai igazságszolgáltatás mértéke be is telt e párton, hiszen a töredék atom­­szerű alakjai egymásután válnak ki ebből a pártból, mely magát­­nagy büszkén anyapártnak keresztelte el. önkénytelenül eszünkbe ötlik a jószű adoma, midőn Ame­rikában, a­hol gomba módra teremnek az uj felekezetek, egy polgártárs kérdi a má­siktól : — Nos, hallottam, hogy uj felekezetet alapítottál ! Hát hogy vagytok ? Van-e már sok hivő ? — Barátom — volt a lankadt felelet — jól állanánk, de némi eltérések merül­tek fel felekezetünk kebelében s így en­nek egyetlen tagja, fivérem, kilépett. .... Sima Ferencz ur is kilépett, sőt néptanítói h­ősiséggel páros viaskodásra szólítja Szederkényi Nándort. Az Isten szerelméért, ha Szederkényi ur meg találja lőni Sima urat, még hírmondó sem marad a volt Ugron-pártból a parla­mentben Polónyin és Okolicsányin kivül. A többiek ugyanis párttagok, de parla­menten kivül. No de megvigasztal a kommüniké hogy Bartha Miklós és Ugron Gábor ura­kat a régi barátság elszakithatlan kapcsa tűzi össze parlamenten kivül s egyik sem léphet ki a másikból. .... Különben de mortuis.­­ A delegácziók összehívása. A képviselő­ház mai (hétfői) ülésében fogják publikálni a királyi kéziratot, mely a delegácziók ülésszakát f. hó 16-ára Bécsbe összehívja. Ennek alapján a ház kedden tartandó ülésének napirendjére fogja kitűzni a delegáczióba kiküldendő tagjainak megválasztását. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. A lélek mint egyén. Irta: Tóvölgyi Titusz. (6. folytatás.) Éppen azért, mert a társaságok vagy tár­sulatok vegyült szellemisége a préda után leső rosz lelkeket, mint holmi nyilvános kávéházak a feslett erkölcsű nőket, csoportosan vonzza ma­gához, soha se tudhatni, hogy a tapasztalatlan emberi lélek mily ravasz és kitanult, az érintkezés kellemességével teljesen bíró oly rész szellembe ütődik, mely egy emberi testbe inkarnált kolle­gájának nyújt segédkezet. Nem egy ember sze­dett már magába ily társulatok útján káros hajlamokat; nem egy ember tévedt már le ily társ­a Ságokban nyert befolyás által a helyes útról, sőt nem egy ment tönkre erkölcsileg és anyagilag Ezért nem lehet tudni soha, hogy az élet utai, vizei, foly­ói, hol rejtik a veszedelmet és az örvényt. Ezért kell mindig résen lenni, józan észszel figyelni, emberek és cselekedetek megvá­lasztásában a legnagyobb óvatossággal járni el. Csakis a legnagyobb óvatosság képesíthet arra, h°Ky jó szellemeink sugallatait észrevegyük és fölismerjük, valamint hogy észrevegyük a rész szellemek által élénkbe rakott tévesztőket, és utainkba állított vermeket. Az őrszellemekről. A túlvilági, hogy úgy mondjuk „rendőri szervezet“ beosztásának egyik igen fontos és nevezetes ágazata az „őr­szellemek“ rendszere. Hiszen minden, e földön észlelhető rendszer az égiektől eltanult rendszernek gyarló után­zata, melyekre nem saját tapasztalataink, hanem műveltségi és haladási színvonalunk fokozata szerint, a lelkek inkarnácziója által jöttünk rá. Vannak e földtekén sokkal öregebb népek és nemzetek, mint mi itt Európa keretében, me­lyeknél sokkal több lehet már a tapasztalás, még­se jöttek rá még ezred részére sem annak, a­mikre már mi rájöttünk. Sőt a világ vad népei, emberevő kannibáljai is öregebbek az ő fészkeikben s íme, saját tapasztalásaikból alig merítettek, világteremtése óta alig haladtak va­lamit. Pedig, mint a négereknek, indusoknak, úgy a malájoknak és hottentotáknak is megvan­nak az ő szellemi képességeik. Tanúság erre a czivilizált néger avagy indus, és a milyenné fej­lődnék a czivilizáczió fényének behatása alatt bármely nép faj. És ime nem fejlődött. Idő és tapasztalás nem volt rá nézve czivilizáló hatással, de amint érintkezni kezd velünk, egy év alatt a történelmi haladásnak egy századát futja be. Íme az emberi czivilizáczióra nézve, a lélek inkarnálásának befolyása. Nem mintha nem menne végbe inkarnáczió ama népeknél is, de bizonnyal nem ama czél és feladattal, a­mely­lyel végbement eddig nálunk, kiváltképpen pedig nem azon magasabb szellemek inkarnácziójával, kik a czivilizáczió tekintetében oly hatalmas be­folyással valának. Isten bölcsesége a föld népességét nem egyszerre határozta czivilizálttá tenni. A­mint hogy meg van az égi magasabb szellemek kül­detése reánk czivilizált és czivilizálttá tett né­pekre nézve, éppen úgy kijut a mi osztályré­szünk, ama nemzetek czivilizálására nézve. És mert a művelt emberiség szaporodása terjesz­­kedhetést, a terjeszkedés pedig cselekvési tért kíván, Isten a czivilizáczió számára, mintegy tartalékban tartotta fenn ama beépítetlen térsé­geket, melyeket az emberi haladás és cselekvés feladatának kell majd betöltenie. A mi czivilizácziónk tehát, mint minden, a­mi a szellemtől származik, nem földi eredetű, hanem égi közrehatások, küldöttek és közremű­ködések következtében jött létre és annyiban hasonlít az égi rendszerhez, mint a talmi­ arany a valódihoz, a mesterséges gyémánt az igazihoz, magán viselvén a földi gyarlóság és tökéletlen­ség bélyegét. A­mint a szellemek elbeszéléséből tudjuk, még iskolai rendszerünk is hasonlít a túlvilági­­hoz, a­mint azt a fejlődő emberiség fölfogni és a földi viszonyokhoz alkalmazni képes volt. Csak törvénykezésünk terén nem igen volt „az enyhítő körülmények“ tekintetbevételén kívül utánozható példa előttünk, a­mennyiben ott a törvényszéket egyedül Isten üli, anyagért való perlekedés pedig nincs. Ámde börtönrendszerünk már vett át egyet mást a túlvilági büntetési rendszer nemei­ből, például a magánzárkát és a homályt vagy teljes sötétséget süt. Hogy azonban fejezetünk tulajdonképpeni czéljára, az „őrszellemek“ rendszerére visszatér­jü­nk, a nem egészen ide tartozók fejtegetésével föl kell hagynunk. Az „őrszellemek“ égi rend­szere úgy is teljes fölvilágosítást ad arról, hogy jön tudomására Isten mindeneknek, hogy kapjuk meg kiérdemlett jutalmunkat éss h­ogy nem kerülhet­jük ki büntetéseinket. Az őrszellemet különben nem úgy kell te­kinteni, mint valami földi titkos rendőrt, aki csak azért jár nyomainkban, hogy viselkedésünkről számot adjon, s ha­bár a föld rendőrségi intéz­ményeiben is föltalálható a túlvilág ezen intéz­kedését utánozni igyekvő törekvés, őrszellemeink hivatása sokkal nemesebb, kiterjedtebb és ma­­gasztosabb. Ha már valami földi intézményhez hasonlítható, akkor talán a gyermek mellé ada­tott nevelő hivatását tölti be, ki annak­­h­ajla­maira nem csak vigyáz, a szülőknek nem csak a cselekedetekről ad számot, de mist­t a tisztul­­tabb szellemek spheráiból való, a földi ember tökéletlenségéhez nem hasonlítható tökélylyel igyekszik hivatását betölteni. A földi nevelő­k az anyag befolyásának gyarlóságaitól éppen úgy nem mentek mint akárki más, és nézetük, fel­fogásuk, ítélkezésük, hajlamuk sat. ezen befo­lyásoknak van alávetve, elsajátítható emberi hi­báikkal egyetemben, az emberi lélek mellé ren­delt őrszellem azonban az anyag hibáitól, gyar­lóságaitól, szenvedélyeitől, befolyásaitól ment; erkölcsi fölfogása tiszta. ítélkezése részrehajlat­lan s a reá bízottat sem el nem rontja sem el nem kényezteti. Az ő hivatása a vezetés, a tanácsadás, jóra intés, jó hajlamok támogatása és rosznak elnyo­mása. A reá bízottnak a rosz szellemektől való megvédése, valamint azon cselekedetek számon adása, — mint ahogy azt a nevelőktől a szülők is megkívánják, — melyeket a reábízott elkövet. Az ősszellem befolyása a szabad akarat korlátozásáig nem terjed s így hatalma, a reá­bízottra nézve nem mehet odáig, ameddig egy földi nevelő hatalma menni szokott. Amíg azon­ban a földi nevelő hivatása csak a gyermek, legfelebb az ifjú kor éveire terjed ki, az őrszel­lem, — ha csak más megbízásban vagy külde­tésben nem részesül, — a bölcsőtől a sírig velünk van és folyton befolyásolva, cselekedeteinknek ellenére gyanánt szerepel. Ha befolyásának ha­tása reánk nézve megszűnt, ha az ő befolyásá­nál csábítóbb behatásokkal biró s ámításaikkal bennünket hatalmukba kerített rész szellemek esz­közeivé lettünk, ő mellettünk van ugyan akkor is, de mert nem folyamodhatik erőszakhoz cselekede­teink őre s tetteink néma szemlélője marad. Nem mulaszt el azért semmi alkalmat, hogy jobb pilla­natainkban vagy midőn a rosz szellemek egy időre magunkban hagytak, intelmeivel, tanácsaival, oly­kor szemrehányásaival s a bűnök büntetésére való figyelmeztetésekkel elő ne álljon, a­mit közhit szerint a „lelkiismeret megszólalásának“ neveznek, — de ha lelki elfajulásaink a gyó­­gyíthatlanság azon stádiumába estek, hogy azon őrszellemünk jótanácsának és behatásának gyógy­szere segíteni már nem képes, akkor reá nézve nem igen marad egyéb hátra, mint cselekede­teink lajstromának jegyzése. Ne gondoljuk azonban, hogy mint a földi törvénykezést kijátszhatjuk az égit is. Ne gon­doljuk, hogy van óra, van perez, van pillanat, melyben felénk ne lennének fordítva a megfi­gyelő szemek, a­mely szemeknek kötelességük, hogy számot adjanak a cselekedeteinkre vonat-­t­kozó minden pillanatról. (Folyt. köv.) A köztisztviselőknek. Kolozsvár, nov. 6. Társadalmi életünket bizonyos elégedetlen­ség jellemzi. A kereskedő az üzlet pangását hangoztatja, a kisiparos a nagy gyárakban keresi elgyengülé­sének okát, a szántóvető földmives létharczot vív a mai gazdasági versenyben. Ez az igazi általános „küzdelem a létért“ a panasz, az elégedetlenség hangjait adja a kü­lönböző osztályok ajkaira. A panasz, az elégedetlenség ezen feljajdu­­lását kiegészítik az állami élet szellemi harczo­­sainak — a köztisztviselőknek a panaszai, a­midőn a nehéz megélhetési viszonyokról szó­lanak. Akár szellemi munkával foglalkozzék valaki, akár mint földműves, iparos, kereskedő, vagy más foglalkozzék munkával, joga és igénye van a tisztességes megélhetéshez, viszonylagos jó­léthez. Az állam egy szervezet, melynek szervei az állampolgárok. Ha valaki magának egy gépet vásárol, mondjuk egy bicziklit, minden tehetsé­gével arra törekszik, hogy azt jó karban tartsa, jólétbe hozza, hogy az jól meg legyen olajozva, hogy a munkát jól elbírja. Éppen úgy kötelessége mindenkinek, az egyedeknek külön-külön úgy, mint az államnak, az állam szervei jó karban tartásáról gondos­kodni. Hány eset van, hogy, egészségtelen lakás­viszonyok miatt tehetséges családok elsatnyulnak, elpusztulnak. Hány eset van, hogy a gyárakban túlterhelt munkások a munka terhe alatt össze­­roskadnak. Hány eset van, hogy a túlterhelt ál­lampolgárok a haza iránti legszentebb köteles­ségről megfeledkezve, oda hagyják édes hazá­jukat, kivándorolnak külföldre, hontalanokká lesz­nek, hol újabb csalódás vár reájuk, mert e vi­szonyok az egész világon mindenütt majdnem egyenlően meg­vannak. Mindezekre az adatokat megadja a statisztika. E helyzeten változtatni a mai kor kötelessége, mit ha elmulaszt, vétkezik embertársai ellen. A köztisztviselőkre van bízva az állampol­­gárok ügyeinek rendezése. Ha ezek velük igaz­ságosan, méltányosan járnak el, sokban segítsé­gére lehetnek a polgárok megelégedettsége elő­mozdítására és megelégedett polgárokkal bíró ország csak erős, csak nagy lehet. A morál-filozófus nem vizsgálja a panaszok jogosultságát, hanem egyszerűen a materiális szel­lem diadaláról, győzelméről beszél és apagét kiált a mai társadalomra, a­mely az anyagiakban el­merülve, megfeledkezik az ideális eszmékről. Ez az ítélet azonban nem egészen jogosult. Korunkban, minden materiális szellem daczára, van még nemes lelkesedés és a panaszok nem a tehetetlen, mindennel elégedetlenkedő, munka­kerülő tömeg kiáltásai, hanem azoké, a­kikre fel van építve az államrend, a­kik attól félnek, hogy ha ők elpusztulnak, nagy kár esik a ha­zában is. Az ipari , a földműves osztály nehéz hely­zetéről, küzdelméről mindnyájan tudunk, a baj égető, megszívlelendő, orvoslandó és már a ki­bontakozás útját keresi kormányunk és a társa­dalom is. Ezzel most e c­ikk keretén belül nem fog­lalkozom. E helyen a köztisztviselők egy több­ször hangoztatott panaszával, a drága lakásvi­szonyokkal, a köztisztviselők lakáskérdésével kívánok foglalkozni. A hely, a­hol a köztisztviselő életének leg­nagyobb részét eltölti, az a ház, a­mely számára az otthont megteremti. Ide tér vissza napi mun­kájában elfáradva, hogy szerető családja enyhe körében nyugalmat és megpihenést találjon. A családi élet, a­mely az államok nagy­ságának, hatalmának alapja, sokban függ az egészséges lakásviszonyoktól. A lakás kérdése több mint egy egyszerű közegészségügyi kérdés,­­ a boldog, kedves családi élet egyik alapja az. Van annak bizonyos psychologiai és morális hatása s a közegészségügy nagy vívmánya, hogy

Next