Székely Nemzet, 1897 (15. évfolyam, 1-194. szám)
1897-11-08 / 167. szám
XV. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, hétfő, 1897. november 8. 167. szám. Sétatér-utcza 6. szám, Kell a lap szellemi részét illető közlemények küldenülnk. Kéziratok nem adatnak vissza. SZÉKELY NEMZET előfizetései» : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . . 10 frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. mony «. 1» (ltja : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 80 kr. 1 K,›S› sz›m Kiadóhivatal: Jókai-nyomdarészvény-társulat hová az illámért pénztk és hirdttetik Nyílttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyíltterek díja előre fizetendő. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton bérmentesen küldendők. Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postantal-Kisömímcsi FKi.mvAL „SZÉKELY NEMZET*' mlmfi politikai őr tái'HixlnImi lapra. A „Székely Nemzet" megjelenik betenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és aznbbaton reggel egy nagy íven, szükség esetén mellékleti’s előfizetési árak égési évre 10 frt félévre . 5 frt negyedévre ? frt 50 kila előfizetéseket legevélsverőbb postai utalványokkal le Ultimi. Mutatványaiévi kívánatra ingyen. QyŰrtőknek 6 előfizetés után tiszteletpéldénynyel BlolgállulM. Kérjük a telfkiizetéseket minél előbb megtenni mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JOKAI-NYOMDA-llfi SZVfiNY-TAIlSDLAT, mint a „Székely Nemzet“ kift.1 A talajul”nona. De mortuis. — nov. 8. (Dsk.) Halottak napján ugyan túl vagyunk, de azért a parlamenti fugalmak kripta hangulatokat lendítenek felénk. A csöndes agóniánál több az a miről krónikás tisztünk beszámolni. A végfeloszlás hullaszaga s mégis megnyugtató jelenségei észlelhetők az úgynevezett Ugron-párton. Megfogyva és meg is törve került ki ez a kryptogam aulico-federalistic-socialistico aristocratico és mégis independens alűrökkel tetszelgő párttöredék már az ezidei választási campagneból is. Nem a féktelen erőszak, a czéda vesztegetés gyérítette meg amúgy is ritka sorait, amelylyel a Bánffy Dezső zsandárjait és milliós pártkasszáját vádolta a tehetetlen bosszúvágy, hanem megbuktatta, semmivé silányította az az erőszak, amit ők az általuk hirdetett ideális elveken oly sokszor elkövettek, az a vesztegetés, melylyel évszázadok magasztos ideáljainak zászlóját foszlányokba tépve meghurczolták az összes politikai rendszerek várában. A néphegy sohasem bizonyította be változandóságának erkölcsi alaptörvényeit jobban, az intelligenczia soha meggyőzőbb tanúbizonyságot nem ten politikai józan értelméről, mint midőn attól a párttól fordult el a legkiáltóbb undorral, a mely nem átallotta a nagy szabadelvű reformok vívódásai közepette, a különben általa mindig szidalmazott főherczegi és főpapi palástok rongyaiba kapaszkodni s ezután a szocziálizmusssal, ezeknek a főpatronusoknak halálos ellenségével kezdett kacérkodni, hogy ott találja fel ismét támaszát abban az általános szavazatjogban, mely ma talán a konszolidált államiságnak legfenyegetőbb veszélye lehet. Senki se vádolhat bennünket elfogultsággal az ellenzéki frakciók irányában, sőt nyíltan kimondjuk, hogy egy hivatását ideális magaslaton, sőt ha kell merészen teljesítő ellenzék nélkül az alkotmányos faktorok működése bábjátékká sülyedne, de nem volt s hála Isten nem is lesz szükségünk a politikai Padrika Jancsik ama fajtájára, amit e tekintetben az Ugronpárt képviselt. A politikai igazságszolgáltatás mértéke be is telt e párton, hiszen a töredék atomszerű alakjai egymásután válnak ki ebből a pártból, mely magátnagy büszkén anyapártnak keresztelte el. önkénytelenül eszünkbe ötlik a jószű adoma, midőn Amerikában, ahol gomba módra teremnek az uj felekezetek, egy polgártárs kérdi a másiktól : — Nos, hallottam, hogy uj felekezetet alapítottál ! Hát hogy vagytok ? Van-e már sok hivő ? — Barátom — volt a lankadt felelet — jól állanánk, de némi eltérések merültek fel felekezetünk kebelében s így ennek egyetlen tagja, fivérem, kilépett. .... Sima Ferencz ur is kilépett, sőt néptanítói hősiséggel páros viaskodásra szólítja Szederkényi Nándort. Az Isten szerelméért, ha Szederkényi ur meg találja lőni Sima urat, még hírmondó sem marad a volt Ugron-pártból a parlamentben Polónyin és Okolicsányin kivül. A többiek ugyanis párttagok, de parlamenten kivül. No de megvigasztal a kommüniké hogy Bartha Miklós és Ugron Gábor urakat a régi barátság elszakithatlan kapcsa tűzi össze parlamenten kivül s egyik sem léphet ki a másikból. .... Különben de mortuis. A delegácziók összehívása. A képviselőház mai (hétfői) ülésében fogják publikálni a királyi kéziratot, mely a delegácziók ülésszakát f. hó 16-ára Bécsbe összehívja. Ennek alapján a ház kedden tartandó ülésének napirendjére fogja kitűzni a delegáczióba kiküldendő tagjainak megválasztását. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. A lélek mint egyén. Irta: Tóvölgyi Titusz. (6. folytatás.) Éppen azért, mert a társaságok vagy társulatok vegyült szellemisége a préda után leső rosz lelkeket, mint holmi nyilvános kávéházak a feslett erkölcsű nőket, csoportosan vonzza magához, soha se tudhatni, hogy a tapasztalatlan emberi lélek mily ravasz és kitanult, az érintkezés kellemességével teljesen bíró oly rész szellembe ütődik, mely egy emberi testbe inkarnált kollegájának nyújt segédkezet. Nem egy ember szedett már magába ily társulatok útján káros hajlamokat; nem egy ember tévedt már le ily társa Ságokban nyert befolyás által a helyes útról, sőt nem egy ment tönkre erkölcsileg és anyagilag Ezért nem lehet tudni soha, hogy az élet utai, vizei, folyói, hol rejtik a veszedelmet és az örvényt. Ezért kell mindig résen lenni, józan észszel figyelni, emberek és cselekedetek megválasztásában a legnagyobb óvatossággal járni el. Csakis a legnagyobb óvatosság képesíthet arra, h°Ky jó szellemeink sugallatait észrevegyük és fölismerjük, valamint hogy észrevegyük a rész szellemek által élénkbe rakott tévesztőket, és utainkba állított vermeket. Az őrszellemekről. A túlvilági, hogy úgy mondjuk „rendőri szervezet“ beosztásának egyik igen fontos és nevezetes ágazata az „őrszellemek“ rendszere. Hiszen minden, e földön észlelhető rendszer az égiektől eltanult rendszernek gyarló utánzata, melyekre nem saját tapasztalataink, hanem műveltségi és haladási színvonalunk fokozata szerint, a lelkek inkarnácziója által jöttünk rá. Vannak e földtekén sokkal öregebb népek és nemzetek, mint mi itt Európa keretében, melyeknél sokkal több lehet már a tapasztalás, mégse jöttek rá még ezred részére sem annak, amikre már mi rájöttünk. Sőt a világ vad népei, emberevő kannibáljai is öregebbek az ő fészkeikben s íme, saját tapasztalásaikból alig merítettek, világteremtése óta alig haladtak valamit. Pedig, mint a négereknek, indusoknak, úgy a malájoknak és hottentotáknak is megvannak az ő szellemi képességeik. Tanúság erre a czivilizált néger avagy indus, és a milyenné fejlődnék a czivilizáczió fényének behatása alatt bármely nép faj. És ime nem fejlődött. Idő és tapasztalás nem volt rá nézve czivilizáló hatással, de amint érintkezni kezd velünk, egy év alatt a történelmi haladásnak egy századát futja be. Íme az emberi czivilizáczióra nézve, a lélek inkarnálásának befolyása. Nem mintha nem menne végbe inkarnáczió ama népeknél is, de bizonnyal nem ama czél és feladattal, amelylyel végbement eddig nálunk, kiváltképpen pedig nem azon magasabb szellemek inkarnácziójával, kik a czivilizáczió tekintetében oly hatalmas befolyással valának. Isten bölcsesége a föld népességét nem egyszerre határozta czivilizálttá tenni. Amint hogy meg van az égi magasabb szellemek küldetése reánk czivilizált és czivilizálttá tett népekre nézve, éppen úgy kijut a mi osztályrészünk, ama nemzetek czivilizálására nézve. És mert a művelt emberiség szaporodása terjeszkedhetést, a terjeszkedés pedig cselekvési tért kíván, Isten a czivilizáczió számára, mintegy tartalékban tartotta fenn ama beépítetlen térségeket, melyeket az emberi haladás és cselekvés feladatának kell majd betöltenie. A mi czivilizácziónk tehát, mint minden, ami a szellemtől származik, nem földi eredetű, hanem égi közrehatások, küldöttek és közreműködések következtében jött létre és annyiban hasonlít az égi rendszerhez, mint a talmi arany a valódihoz, a mesterséges gyémánt az igazihoz, magán viselvén a földi gyarlóság és tökéletlenség bélyegét. Amint a szellemek elbeszéléséből tudjuk, még iskolai rendszerünk is hasonlít a túlvilágihoz, amint azt a fejlődő emberiség fölfogni és a földi viszonyokhoz alkalmazni képes volt. Csak törvénykezésünk terén nem igen volt „az enyhítő körülmények“ tekintetbevételén kívül utánozható példa előttünk, amennyiben ott a törvényszéket egyedül Isten üli, anyagért való perlekedés pedig nincs. Ámde börtönrendszerünk már vett át egyet mást a túlvilági büntetési rendszer nemeiből, például a magánzárkát és a homályt vagy teljes sötétséget süt. Hogy azonban fejezetünk tulajdonképpeni czéljára, az „őrszellemek“ rendszerére visszatérjünk, a nem egészen ide tartozók fejtegetésével föl kell hagynunk. Az „őrszellemek“ égi rendszere úgy is teljes fölvilágosítást ad arról, hogy jön tudomására Isten mindeneknek, hogy kapjuk meg kiérdemlett jutalmunkat éss hogy nem kerülhetjük ki büntetéseinket. Az őrszellemet különben nem úgy kell tekinteni, mint valami földi titkos rendőrt, aki csak azért jár nyomainkban, hogy viselkedésünkről számot adjon, s habár a föld rendőrségi intézményeiben is föltalálható a túlvilág ezen intézkedését utánozni igyekvő törekvés, őrszellemeink hivatása sokkal nemesebb, kiterjedtebb és magasztosabb. Ha már valami földi intézményhez hasonlítható, akkor talán a gyermek mellé adatott nevelő hivatását tölti be, ki annakhajlamaira nem csak vigyáz, a szülőknek nem csak a cselekedetekről ad számot, de mistt a tisztultabb szellemek spheráiból való, a földi ember tökéletlenségéhez nem hasonlítható tökélylyel igyekszik hivatását betölteni. A földi nevelők az anyag befolyásának gyarlóságaitól éppen úgy nem mentek mint akárki más, és nézetük, felfogásuk, ítélkezésük, hajlamuk sat. ezen befolyásoknak van alávetve, elsajátítható emberi hibáikkal egyetemben, az emberi lélek mellé rendelt őrszellem azonban az anyag hibáitól, gyarlóságaitól, szenvedélyeitől, befolyásaitól ment; erkölcsi fölfogása tiszta. ítélkezése részrehajlatlan s a reá bízottat sem el nem rontja sem el nem kényezteti. Az ő hivatása a vezetés, a tanácsadás, jóra intés, jó hajlamok támogatása és rosznak elnyomása. A reá bízottnak a rosz szellemektől való megvédése, valamint azon cselekedetek számon adása, — mint ahogy azt a nevelőktől a szülők is megkívánják, — melyeket a reábízott elkövet. Az ősszellem befolyása a szabad akarat korlátozásáig nem terjed s így hatalma, a reábízottra nézve nem mehet odáig, ameddig egy földi nevelő hatalma menni szokott. Amíg azonban a földi nevelő hivatása csak a gyermek, legfelebb az ifjú kor éveire terjed ki, az őrszellem, — ha csak más megbízásban vagy küldetésben nem részesül, — a bölcsőtől a sírig velünk van és folyton befolyásolva, cselekedeteinknek ellenére gyanánt szerepel. Ha befolyásának hatása reánk nézve megszűnt, ha az ő befolyásánál csábítóbb behatásokkal biró s ámításaikkal bennünket hatalmukba kerített rész szellemek eszközeivé lettünk, ő mellettünk van ugyan akkor is, de mert nem folyamodhatik erőszakhoz cselekedeteink őre s tetteink néma szemlélője marad. Nem mulaszt el azért semmi alkalmat, hogy jobb pillanatainkban vagy midőn a rosz szellemek egy időre magunkban hagytak, intelmeivel, tanácsaival, olykor szemrehányásaival s a bűnök büntetésére való figyelmeztetésekkel elő ne álljon, amit közhit szerint a „lelkiismeret megszólalásának“ neveznek, — de ha lelki elfajulásaink a gyógyíthatlanság azon stádiumába estek, hogy azon őrszellemünk jótanácsának és behatásának gyógyszere segíteni már nem képes, akkor reá nézve nem igen marad egyéb hátra, mint cselekedeteink lajstromának jegyzése. Ne gondoljuk azonban, hogy mint a földi törvénykezést kijátszhatjuk az égit is. Ne gondoljuk, hogy van óra, van perez, van pillanat, melyben felénk ne lennének fordítva a megfigyelő szemek, amely szemeknek kötelességük, hogy számot adjanak a cselekedeteinkre vonat-tkozó minden pillanatról. (Folyt. köv.) A köztisztviselőknek. Kolozsvár, nov. 6. Társadalmi életünket bizonyos elégedetlenség jellemzi. A kereskedő az üzlet pangását hangoztatja, a kisiparos a nagy gyárakban keresi elgyengülésének okát, a szántóvető földmives létharczot vív a mai gazdasági versenyben. Ez az igazi általános „küzdelem a létért“ a panasz, az elégedetlenség hangjait adja a különböző osztályok ajkaira. A panasz, az elégedetlenség ezen feljajdulását kiegészítik az állami élet szellemi harczosainak — a köztisztviselőknek a panaszai, amidőn a nehéz megélhetési viszonyokról szólanak. Akár szellemi munkával foglalkozzék valaki, akár mint földműves, iparos, kereskedő, vagy más foglalkozzék munkával, joga és igénye van a tisztességes megélhetéshez, viszonylagos jóléthez. Az állam egy szervezet, melynek szervei az állampolgárok. Ha valaki magának egy gépet vásárol, mondjuk egy bicziklit, minden tehetségével arra törekszik, hogy azt jó karban tartsa, jólétbe hozza, hogy az jól meg legyen olajozva, hogy a munkát jól elbírja. Éppen úgy kötelessége mindenkinek, az egyedeknek külön-külön úgy, mint az államnak, az állam szervei jó karban tartásáról gondoskodni. Hány eset van, hogy, egészségtelen lakásviszonyok miatt tehetséges családok elsatnyulnak, elpusztulnak. Hány eset van, hogy a gyárakban túlterhelt munkások a munka terhe alatt összeroskadnak. Hány eset van, hogy a túlterhelt állampolgárok a haza iránti legszentebb kötelességről megfeledkezve, oda hagyják édes hazájukat, kivándorolnak külföldre, hontalanokká lesznek, hol újabb csalódás vár reájuk, mert e viszonyok az egész világon mindenütt majdnem egyenlően megvannak. Mindezekre az adatokat megadja a statisztika. E helyzeten változtatni a mai kor kötelessége, mit ha elmulaszt, vétkezik embertársai ellen. A köztisztviselőkre van bízva az állampolgárok ügyeinek rendezése. Ha ezek velük igazságosan, méltányosan járnak el, sokban segítségére lehetnek a polgárok megelégedettsége előmozdítására és megelégedett polgárokkal bíró ország csak erős, csak nagy lehet. A morál-filozófus nem vizsgálja a panaszok jogosultságát, hanem egyszerűen a materiális szellem diadaláról, győzelméről beszél és apagét kiált a mai társadalomra, amely az anyagiakban elmerülve, megfeledkezik az ideális eszmékről. Ez az ítélet azonban nem egészen jogosult. Korunkban, minden materiális szellem daczára, van még nemes lelkesedés és a panaszok nem a tehetetlen, mindennel elégedetlenkedő, munkakerülő tömeg kiáltásai, hanem azoké, akikre fel van építve az államrend, akik attól félnek, hogy ha ők elpusztulnak, nagy kár esik a hazában is. Az ipari , a földműves osztály nehéz helyzetéről, küzdelméről mindnyájan tudunk, a baj égető, megszívlelendő, orvoslandó és már a kibontakozás útját keresi kormányunk és a társadalom is. Ezzel most e cikk keretén belül nem foglalkozom. E helyen a köztisztviselők egy többször hangoztatott panaszával, a drága lakásviszonyokkal, a köztisztviselők lakáskérdésével kívánok foglalkozni. A hely, ahol a köztisztviselő életének legnagyobb részét eltölti, az a ház, amely számára az otthont megteremti. Ide tér vissza napi munkájában elfáradva, hogy szerető családja enyhe körében nyugalmat és megpihenést találjon. A családi élet, amely az államok nagyságának, hatalmának alapja, sokban függ az egészséges lakásviszonyoktól. A lakás kérdése több mint egy egyszerű közegészségügyi kérdés, a boldog, kedves családi élet egyik alapja az. Van annak bizonyos psychologiai és morális hatása s a közegészségügy nagy vívmánya, hogy