Székely Nemzet, 1898 (16. évfolyam, 1-195. szám)
1898-03-26 / 45. szám
XVI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1898. márczius 26. 45. szám l!«í * Szerkesztöségi iroda: S®p*i • Mzentgyörgy. Sétatér utcza 6 szám, bo»i a lap azttileiai részét illető kfszlemeny ok hillilmnil«ill. Ké/,iratok non ailmiul» vissza HAruientetlen levelek nem fogantatnak el. g »«‚* ■?›$:» -Egész évre 5 SZÉKELY NEMZET l’.látszottal Ar : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 10 frt — kr. Félévre . . fi Irt — kr Negyedévre ‘3 frt 5n kr Hirdetmények :t hasából petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Hélyegdijért killün 80 kr. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda reszveur-tarsunat hová .MiliUltisípiánk a butáink bérmentesen küldendők. Reklamacziók a mp kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél rélszerűbben postautalványok használhatók. *S** iNyulttési sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Ijélti POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Ingjpknik hetenként négyszer- hétfőn, szerdán, lenteken és szombaton ffil.DKiZICTRRI FK1.HIVAS SZÉKELY KKRIZ.F.T“ ?? ' ›M 111 (t polifik ni óh iárNi(P lalm› shjpih A „Székely Namzet" megjelenik hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken ésttznmhatOD roHK«l IV«Mlf V.mil.otKal bt* »néuft Av»c 10 hl féltre 5 ff 1 ueírj fltlAvre 2 hl í>0 hr Ase lfltizof••»alvó. ■ yokkal hllldnii. Mutál vilije» hm ki vonallá lng)i-n (JjUj'ßb' eb 6 nl&ii ttc»t«k|r*lţ*.;l«IAtiy «•) »1 tiolg/ilaiiA KérjNU ki elíttizutéuokot uiJihM elflMi uuv.tcDi i nivel feleHipgCh példányokat nem nyomattal 1'*»unI». H JÓKAl-HY0«kA-HftSz.V ftM V-TARSULAT, mint a „Székely Némáét“ kiadó tulajdonos» A néppárt. — márc. 26 (Lsk.) Szép pálla/, a néppárt ! Valaha, az Istenben boldogult 1892 —7 iki parlamenti szesszióban csak egyetlen kis vézna alakkal volt képviselve az ország hiázában Az azóta dicstelen semmiségébe visszahanyatlott, Zelenyák páter szerény személyével. Ott vonaglott az akkor még a nagy cháosz mélyéből ki nem surrogált pártelvek tömege abban a kicsi papban, aki a balközép hegyén siralmas magányban húzódott meg. Nem sokat beszélt é s ha beszélt, a csöndes szánakozás halk moraja kisérte szavait. Azóta az időkkel elmúlt, de mint primogenitikának elenyit kelle szentelnünk neki is az emlékezésből. A legutóbbi választáson már megsokasodva kerültek be pártjának tagjai. Vér, ártatlanok vére, buta tömegek elámítása, szenvedélyek fanatizálása, nemzetiségünk ellenségeinek felhajtása, volt nekik a hadak útja, melyen át diadalmasnak hirdetett, de valójában nagyon siralmasan kiütött bevonulásokat tartották az ország törvényhozó testületébe. A parlamenti cziklus elején csupán próbálgatták tollatlan szárnyaikat, melyeknek lankadt verése semmi emócziót nem keltett a Ház légkörében, de mostanság, hogy látják szánalmas vergődéseik sikertelenségét, egyre növekvő arczátlansággal fájják harsonáikat, annak a programmnak levegőjével tele, melynek föld alól kipárolgó, bűzös lehelete megmételyezi a szabadság, a béke, a türelem, a szabadelvűség tiszta levegőjét, s mérges gázokat terjeszt a magyar közvélemény ózondús légkörébe. Heveskedésekben odáig engedik ragadtatni magukat, hogy rendre bevallják legelrejtettebb czéljaikat, legtitkosabb rugóit törekvéseiknek, amiket mi már pártjuk születésének perezében jól ismertünk ugyan, de ha azokra, bár kíméletesen, rámutattunk : részükről mindig alaptalan, gyalázkodó vádaskodóknak bélyegeztettünk. Hangulatos frázisokból összegyurmált pártprogramjajuk galimatiászából ime a legutóbb elhangzott parlamenti nyilatkozatokban kihámozódik a voltaképen a lényeg: a faj- és vallásgyűjlőlét, a nyílt reakció. Ezekhez a vezérelvekhez aztán járulnak sallangokként az egyéni becsület kamarási ((igazolása, a templom lealacsonyítása politikai korcsmává, a hazafiatlanság, az érdekközösség oligarchiája, a papi hatalom újraélesztése az elbutított nép fölött. Ezek különben mind hathatós segédeszközei azon vezérelvek diadalra juttatásának. Valószínű, hogy a parlamenti nyilatkozatok még többet is kiokádnak a néppárti vulkán forrongó kráteréből. A józan magyar közvéleménynek alig van ideje lelocsúdni ez a rezpirite viselkedés fölött érzett bámulatából. A szabadelvűség, a radikalizmus, sőt a hazafias konzervatizmus hívei egyaránt undorral fordultak el e leplezeken, meztelen megnyilatkozó hangjaitól az eltemetett régi gyászos időknek kriptaszagú,dohos felfogásának. Reakczió Magyarországon ! A tiszta, hamisítatlan szabadelvűség hazájában, mely csak azóta él, azóta virágzik, mióta a reakczió terhes lármát lerázta magáról erőinek elementáris megfeszítésével. Faj- és vallásgyűlölet Magyarországon ! A vallási türelem klasszikus földjén, melyen azóta teremnek a béke virágai s hoznak édes gyümölcsöket, mióta az egységessé olvadt magyar nemzet vette át államfenntartó hegemóniáját, s mióta nem üljuk egymás isteneit! A közvélemény nem is maradt adós a tisztelt néppártnak, mikor igazi mivoltában, álarcz nélkül bemutatkozott előtte. Egymásután keltek föl a méltatlankodás, a visszautasítás erélyes hangját megszólaltatni a szabadelvű párt oszlopos tagjai e képtelen s ép oly hazafiatlan, mint őrült törekvések ellen. Különösen két beszéd mért halált hozó csapást e felfogásokra : a gróf Tisza Istváné, s a Darányi miniszteré. Bár mind a kettő rögtönzött volt, az igaz szabadelvűség akkora erőt adott nekik, mely atomjaira szórta szét a római katakombákból fölidézett kísérteties, dögleletes áramlatokat. A magyar nemzet lelke szólalt meg e két beszédben, erőteljesen, frissen, idén, a milyen. Míg a Tisza Istváné egy klaszszikus tiltakozás volt, amely a múltak tanuságaiból fakadt, addig a Darányié a jövendő képét, a jövő alkotásait vetette latba e törekvések ellen, kíméletlenül leplezvén le azok állambomlasztó hatását. Mi s velünk együtt az egész magyar közvélemény, undorodva fordulunk el a sötétség e taláros lovagjaitól, kik — nem mint hajdan dicső elődeik : a hazáért, — hanem a haza ellen harczolnak, s árulóikká válnak a vallásuknak is ! A Bánffy-kormány talán semmi ellenségével szemben sem áll olyan erősen, mint a fekete néppárttal szemben, mert vele s oldalán van az egész magyar nemzet. Sikerekben gazdag négyéves működése mind több barátot szerez neki s a néppárt szánalmas, undorító erőlködésének csak az a haszna lesz meg, hogy az ellentétet annál jobban kidomborítván, a kormány türhetlen hazafisága a saját hazafiatlansága mellett, a közvélemény mind a kettőt világosabban látja. Mi lesz haszna belőle, könnyű elképzelni. A nemzeti párt szereplése az appropriáczionális vita folyamán, különösen attól a pillanattól kezdve, mikor a néppárti védnökséget magára vállalta, méltán averziót kelthet az egész országban. Az undor fogja el az embert, ha látja azt a minden etika nélkül való politikát, amelyet ez a párt követ , azt a programmtalan nyavalygást, amelyben laborál. Az az alap, amelyen ma ez a párt áll, nem más, mint a czinizmus, a kedélyek elsavanyodása, az érvelés erőszakossága s az ország igazi érdekeivel szemben a vaksággal határos rövidlátás. Kicsavarják a logika nyakát s tetejébe kiküszöbölik mindazt, ami létüknek azelőtt némi erkölcsi értéket adott. Etikai tekintetben alig van különbség köztük a a hajtogató anarkista elemek között. Az egyetlen momentane, amely egy pártnak létjogosultságot ad, — az erkölcsi tartalomnak teljes híján lévén, nem imponálnak immár senkinek ez országban , ma kevésbé, mint valaha, arrogálhatják maguknak a „nemzeti“ czimet s azt, hogy a kormányzat fölött kritikát gyakorolhassanak. íme, ezek a tanulságai a most lefolyt vitának, a nemzeti pártot illetőleg. Egyházi közigazgatási reform az unitárius vallásközönségben. — márcz. 25. Az unitárius villásközönségben már évek óta foglalkoznak azzal a tervezettel, hogy az egyházi közigazgatás többé kevésbbé elavult intézményeit a modern idők követelményeinek megfelelően alakítsák át. A kolozsvári egyházi képviselő tanács 3—4 évvel ezelőtt bocsátott is egy tervezetet, melyet annak idején az egyházi körök évi gyűléseiken nagy érdeklődéssel és sok vehemenciával tárgyaltak is. Úgy látszik, hogy az eredeti tervezetet a közvélemény nem fogadta elég bizalommal, mert mindez ideig a dologból semmi se lett, ámbár az évi főtanácsi tárgysorozatra évről-évre fel volt véve. Különös ellenvetéssel találkozott az a terv, hogy a konzisztorok száma 340-ről redukáltassák 100 ra. Mert így már szerzett jogaiktól sokan elestek volna, nemcsak, hanem egyetemére sem lett volna üdvös hatással. Ennek átlátása szülte a múlt év október végén tartott főtanács azon intézkedését, hogy a reform tervezet revideálására egy 21 tagú bizottságot küldött ki azon utasítással, hogy tavaszig legyen készen reviziózus munkájával. A kiküldött bizottságot az unitárius püspök Ferencz József ez évi márczius 6-ára hívta volt össze Kolozsvárra, mely meg is tartotta gyűlését márcz. 6 és 7-ik napjain. A bizottsági gyűlésen jelen voltak : Ferencz József püspök, Dániel Gábor főgondnok, főrendiházi tag, dr. Petrichevich Horváth Kálmán kir. kamarás, főgondnok, Fekete Gábor kir. táblai elnök, Hajós János ny. miniszteri tanácsos, Kozma Ferencz tanfelügyelő, Gál Jenő, Mikó Imre, Zsakó István táblabírák, Nagy Lajos, Raffay Domokos, Kelesunn Albert, Osváth Gábor, Gvidó Béla esperesek, Boros György, Benczédi Gergely, Kovács János tanárok, Boros Sándor főgymn. igazgató, Mózes András kolozsvári, Simó János tordai lelkészek, Székely László egyházi tanácsos és Molnár Sándor jogügyész. A bizottság előbb általánosságban tárgyalta a reform javaslatot, melynek rendén élénk megvitatás tárgyát képezte, hogy az évenként tartatni szokott főtanácsot és a zsinati főtanácsot (4 évenként tartatik) egészen külön hatáskörrel kellene-e szervezni, vagy pedig az eddigi gyakorlat maradjon ? Hathatós érvek hozattak fel ugyan éppen jogászemberek által a különválasztás mellett, azonban az érvek szembeállítása után a régi szervezet hagyatott meg a főtanácsi hatáskörre nézve. Különös megvitatás tárgya volt, hogy kik és hányan legyenek tagjai a főtanácsnak. E kérdés, az eredeti tervezettől eltérően, úgy oldatott meg, hogy a már meglevő egyházi tanácsosok mind maradjanak meg s az évenként elhaltak helyébe minden három helyett csak egy új tag választassák titkos szavazással. Az előirányzat szerint a püspök, a főgondnok, iskolai és köri gondnokok, esperesek, köri jegyzők, jogügyész, jószágfelügyelők, nyugd. pénztáros nem mint egyházi tanácsosok, hanem mint hivataluknál fogva tagok vesznek részt. Ezek tehát a hivatalos tagok. Ezeken kívül lesz 120 egyházi tanácsos. S végül az egyházkörök által választott 30 képviselő. A kolozsvári, tordai és budapesti ekklézsiák azon históriai joga, hogy 22 képviselőt küldhessen, megmarad. Az egyházkörök képviselőinek mandátuma 3 évre szól, így az összes tagok száma a főtanácson az eddigi 340 helyett mintegy 240 lesz. Szerencsés megoldásnak lehet nevezni a fentebbiek szerinti intézkedést. Nem lehet kétség, hogy az unitárius körök élénk örömmel és megnyugvással fogják venni e hírt, mert a méltán aggodalommal nézett reformtervezet rázkódás nélkül fog átmenni az egyházi közigazgatás ereibe. Az évi igazgatást egy Kolozsváron székelő s szervezendő testület fogja végezni. A kéri közügyigazgatók nem vétettek fel a főtanács hivatalos tagjai közé, ami külömben indokolva is van azáltal, hogy újabban egészen 5-ik kereket képez az egyházi közigazgatás gépezetében. Sine cura hivatal. El is lehet törölni bátran. Az a terv, hogy minden ezer lelkes egyház egy képviselőt küldhessen, elejtetett. Ez is helyes, mert ez lankasztólag hatna a kisebb egyházakra, mert arról csakugyan nem tehetnek a kicsinyek, hogy kicsinyek. Aztán azt is láthatjuk, hogy a konferens adósságokat a kicsinyek készségesebben, buzgóbban fizették, mint a privilegizáltatni szánt nagyobb egyházak. A bizottság által készített tervezet az egyházkörökhöz ki fog küldetni tárgyalás végett. Remélni lehet, ez a régen vajúdó ügy valahova megoldást nyer. Ha tervezet szerint nyer megoldást, az unitárius egyháznak csak haladására és felvirágozására szolgálhat. Kívánjuk, hogy úgy legyen ! —S—a J—L. A nagy nap. — márcz. 26. Gróf Apponyi Albert, a szónak nagy mestere, régóta előkészített és ünnepélyesen viszczenirozott beszédet mondott volt a képviselőházban és a nagy szavak egész gyűjteményét bocsátotta szelíden világgá, — mint azt már jellemeztük is. Sem a közerkölcsön, sem közgazdasági állapotainkon, sem a kormány politikáján nem maradt egy jóravaló hajszál Apponyi beszéde után és valóban kétségbe kellene esnünk Magyarország jövőjén, ha valókká válnának azok a fekete képek, melyeket a nemes gróf festett. A pozitív alkotás terén még soha sem volt szerencsénk a gróf úrhoz, csak most. Eddig egyik kormány a másik után nagy pozitív sikereket ért el a közgazdaság, valamint a szabadelvű és ezért nemzeti haladás és fejlődés terén és a Bánffy-kabinet a nagy sikerek egész büszke sorozatát mutathatja fel. Az egyházpolitikai törvények békés életbeléptetése, korona és nemzet közt a zavartalan egyetértés helyreállítása, a feledhetetlen ezredéves ünnepek, a magyar katonai nevelő és képzőintézetek, stb., nem utolsó alkotásai e kabinetnek. A kormány büszkeségét azonban az képezheti, hogy ő Felsége a király április 11-én magyar székvárosában a magyar nemzettel közösen akarja megünnepelni az 1848-iki vívmányok ötvenéves jubileumát. A nagy nemzeti politikus, ,,a legnagyobb élő magyar“ ezeket az eseményeket soha meg sem álmodta, őt magát meglepték e sikerek és nagy nyugtalansággal látta, mint teljesülnek nemzeti aspirácziói, egyik a másik után. Miután e téren felül lett haladva, más térre kényszerült gróf Apponyi, amelyen azonban sem a szabadelvű párt, sem a kormány — és ez legkevésbbé, — nem fogja tőle elvitatni a babért, amelyre a nemzet nem fogja őt követni. Vádaskodásai az utolsó választások miatt a régiek ; meghallgatják őket, de nem hiszik el. Tehát új érdekköröket akar zászlójához bilincselni és mint legújabb prozelitákkal nevezetes módon kaczérkodik a néppárttal és az agráriusokkal. Egyik oldalán az agrárpárt áll legközelebb a nemes grófhoz, a másikon a néppártot vonja magához szeretetteljesen. Az agráriusokkal neki ront a mozgó tőkének ; a néppárttal az állítólag ferde szabadelvűséget támadja, amely ellenkezésben áll az egyházzal. És különös, hallottuk.