Székely Nemzet, 1898 (16. évfolyam, 1-195. szám)

1898-03-26 / 45. szám

XVI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1898. márczius 26. 45. szám l!­«í * Szerkesztöségi iroda: S®p*i • Mzentg­y­örg­y. Sétatér utcza 6 szám, bo»i a lap azttileiai részét illető kfszlem­eny ok hillilmnil«ill. Ké/,iratok non ailmiul» vissza HAruientetlen levelek nem fogan­tatnak el. g »«‚* ■?›$:» -Egész évre 5 SZÉKELY NEMZET l’.látszottal Ar : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve 10 frt — kr. Félévre . . fi Irt — kr Negyedévre ‘3 frt 5n kr Hird­etm­ények :­t hasából petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Hélyegdijért killün 80 kr. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda reszveur-tarsunat hová .M­iliUltisí­piánk a butáink b­érmentesen küldendők. Reklam­acziók a mp kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél r­élszerűbben postautal­ványok használhatók. *S** iNyulttési sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Ijélti POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Ingjpknik hetenként négyszer- hétfőn, szerdán, lenteken és szombaton ffil.DK­iZICTRRI FK1.HIVAS SZÉK­ELY KKRIZ.F.T“ ?? ' ›M 111 (t pol­ifik ni óh iárNi(P lalm› shjpi­h A „Székely Namzet" megjelenik hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és­ttznmha­tOD roHK«l IV«Mlf V.mil.otKal bt* »néuft Av»c 10 hl féltre 5 ff 1 ueírj fltlAvre 2 hl í>0 hr Ase lfltizof••»alvó. ■ yokkal hllldnii. Mutál vilije» hm ki vonallá lng)i-n (JjUj'ßb' eb 6 nl&ii ttc»t«k|r*lţ*.;l«IAtiy «•) »1 tiolg/ilaiiA KérjN­U ki elíttizutéuokot uiJihM elflMi uuv.tcDi i nivel feleHipgCh példányokat nem nyomattal 1'*»unI». H JÓKAl-HY0«k­A-HftSz.V ftM V-TARSULAT, mint a „Székely Némáét“ kiadó tulajdonos» A néppárt. — m­árc­. 26 (L­sk.) Szép páll­a/, a néppárt ! Valaha, az Istenben boldogult 1892 —7 iki parlamenti szesszióban csak­ egyetlen kis vézna alakkal volt képviselve az ország hiázában Az azóta dicstelen semmiségébe visszahanyatlott, Zelenyák páter szerény személyével. Ott vonaglott az akkor még a nagy cháosz mélyéből ki nem surrogált pártelvek tömege abban a kicsi papban, a­ki a balközép hegyén siralmas magányban húzódott meg. Nem sokat beszélt é s ha beszélt, a csöndes szánakozás halk moraja kisérte szavait. Azóta az időkkel elmúlt­­, de mint primogen­itik­ának elenyit kelle szentelnünk neki is az emlékezésből. A legutóbbi választáson már megsoka­sod­va kerültek b­e pártjának tagjai. Vér, ártatlanok vére, buta tömegek elámítása, szenvedélyek fanatizálása, nemzetiségünk ellenségeinek felhajtása, volt nekik a ha­dak útja, melyen át diadalmasnak hirde­tett, de valójában nagyon siralmasan kiütött bevonulásokat tartották az ország törvény­hozó testületébe. A parlamenti cziklus elején csupán próbálgatták tollatlan szárnyaikat, melyek­nek lankadt verése semmi emócziót nem keltett a Ház légkörében,­­ de mostan­ság, hogy látják szánalmas vergődéseik sikertelenségét, egyre növekvő arczátlan­sággal fájják harsonáikat, annak a prog­rammnak levegőjével tele, melynek föld alól kipárolgó, bűzös leh­elete megmételyezi a szabadság, a béke, a türelem, a szabadelvű­ség tiszta levegőjét, s mérges gázokat ter­jeszt a magyar közvélemény ózondús lég­körébe. Heveskedésekben odáig engedik ragad­tatni magukat, hogy rendre bevallják leg­­elrejtettebb czéljaikat, legtitkosabb rugóit törekvéseiknek, a­miket mi már pártjuk születésének perezében jól ismertünk ugyan, de ha azokra, bár kíméletesen, rámutat­tunk : részükről mindig alaptalan, gyaláz­kodó vádaskodóknak bélyegeztettünk. Hangulatos frázisokból összegyurmált pártprogramjajuk galimat­iászából ime a legutóbb elhangzott parlamenti nyilatko­zatokban kihámozódik a voltaképen a lé­nyeg: a faj- és vallásgyűjlőlét, a nyílt r­e­a­k­c­­­i­ó. Ezekhez a vezérelvekhez aztán járulnak sallangokként az egyéni becsület kamarási ((igazolása, a templom lealacsonyítása po­litikai korcsmává, a hazafiatlanság, az ér­dek­közösség oligarchiája, a papi hatalom újraélesztése az el­butított nép fölött. Ezek különben mind hathatós segédesz­közei azon vezérelvek diadalra juttatásának. Valószínű, hogy a parlamenti nyilatko­zatok még többet is kiokádnak a néppárti vulkán forrongó kráteréből. A józan magyar közvéleménynek alig van ideje lelocsúdni ez a rezpirite viselke­dés fölött érzett bámulatából. A szabad­elvűség, a radikalizmus, sőt a hazafias konzervatizmus hívei egyaránt undorral for­dultak el e leplezeken, meztelen megnyi­latkozó hangjaitól az eltemetett régi gyá­szos időknek kriptaszagú,dohos felfogásának. Reakczió Magyarországon ! A tiszta, hamisítatlan szabadelvűség hazájában, mely csak azóta él, azóta virágzik, mióta a reakczió terhes lármát lerázta magáról erőinek elementáris megfeszítésével. Faj- és vallásgyű­lölet Magyarországon ! A vallási türelem klasszikus földjén, me­lyen azóta teremnek a béke virágai s hoznak édes gyümölcsöket, mióta az egységessé olvadt magyar nemzet vette át államfenn­tartó hegemóniáját, s mióta nem ü­lju­k egymás isteneit! A közvélemény nem is maradt adós a tisztelt néppártnak, mikor igazi mivoltában, álarcz nélkül bemutatkozott előtte. Egymásután keltek föl a méltatlanko­dás, a visszautasítás erélyes hangját meg­szólaltatni a szabadelvű párt oszlopos tagjai e képtelen s ép oly hazafiatlan, mint őrült törekvések ellen. Különösen két beszéd mért halált hozó csapást e felfogásokra : a gróf Tisza Ist­váné, s a Darányi miniszteré. Bár mind a kettő rögtönzött volt, az igaz szabadelvű­ség akkora erőt adott nekik, mely atomjaira szórta szét a római katakombákból fölidé­zett kísérteties, dögleletes áramlatokat. A magyar nemzet lelke szólalt meg e két beszédben, erőteljesen, frissen, i­dén, a milyen. Míg a Tisza Istváné egy klasz­­szikus tiltakozás volt, amely a múltak ta­nuságaiból fakadt, addig a Darányié a jö­vendő képét, a jövő alkotásait v­etette latba e törekvések ellen, kíméletlenül leplezvén le azok állambomlasztó hatását. Mi s velünk egy­ütt az egész ma­gyar közvélemény, undorodva fordulunk el a sötétség e taláros lovagjaitól, kik — nem mint hajdan dicső elődeik : a hazáért, — hanem a haza ellen harczolnak, s árulóikká válnak a vallásuknak is ! A Bánffy-kormány talán semmi ellenségé­vel szemben sem áll olyan erősen, mint a fe­kete néppárttal szemben, mert vele s ol­dalán van az egész magyar nemzet. Sike­rekben gazdag négyéves működése mind több barátot szerez neki s a néppárt szá­nalmas, undorító erőlködésének csak az a haszna lesz meg, hogy az ellentétet annál jobban kidomborítván, a kormány türhetlen h­azafisága a saját hazafiatlansága mellett, a közvélemény mind a kettőt világosabban látja. Mi lesz haszna belőle, könnyű elképzelni.­­ A nemzeti párt szereplése az appropriá­­czionális vita folyamán, különösen attól a pillanattól kezdve, mikor a néppárti védnökséget magára vál­lalta, méltán averziót kelthet az egész országban. Az undor fogja el az embert, ha látja azt a minden etika nélkül való politikát, a­melyet ez a párt követ , azt a programmtalan nyavalygást, a­melyben la­borál. Az az alap, a­melyen ma ez a párt áll, nem más, mint a czinizmus, a kedélyek elsavanyodása, az érvelés erőszakossága s az ország igazi érdekei­vel szemben a vaksággal határos rövidlátás. Kicsa­varják a logika nyakát s tetejébe kiküszöbölik mind­azt, a­mi létüknek azelőtt némi erkölcsi érté­ket adott. Etikai tekintetben alig van különbség köztük a a hajtogató anarkista elemek között. Az egyetlen momentane, a­mely egy pártnak létjogosult­ságot ad, — az erkölcsi tartalomnak teljes híján lévén, nem imponálnak immár senkinek ez országban , ma kevésbé, mint valaha, arrogálhatják maguknak a „nemzeti“ czimet s azt, hogy a kormányzat fölött kritikát gyakorolhassanak. íme, ezek a tanulságai a most lefolyt vitának, a nemzeti pártot illetőleg. Egyházi közigazgatási reform az unitárius vallásközönségben. — márcz. 25. Az unitárius villásközönségben már évek óta foglalkoznak azzal a tervezettel, hogy az egyházi közigazgatás többé kevésbbé elavult in­tézményeit a modern idők követelményeinek meg­felelően alakítsák át. A kolozsvári egyházi kép­viselő tanács 3—4 évvel ezelőtt bocsátott is­­ egy tervezetet, melyet annak idején az egyházi körök évi gyűléseiken nagy érdeklődéssel és sok vehem­enc­iával tárgyaltak is. Úgy látszik, hogy az eredeti tervezetet a közvélemény nem fogadta elég bizalommal, mert mindez ideig a dologból semmi se lett, ámbár az évi főtanácsi tárgysorozatra évről-évre fel volt véve. Különös ellenvetéssel találkozott az a terv, hogy a konzisztorok száma 340-ről redukáltassák 100 ra. Mert így már szerzett jogaiktól sokan eles­tek volna, nemcsak, hanem egyetemére sem lett volna üdvös hatással. Ennek átlátása szülte a múlt év október végén tartott főtanács azon intézkedését, hogy a reform tervezet revideálására egy 21 tagú bizott­ságot küldött ki azon utasítással, hogy tavaszig legyen készen reviziózus munkájával. A kiküldött bizottságot az unitárius püspök Ferencz József ez évi márczius 6-ára hívta volt össze Kolozsvárra, mely meg is tartotta gyűlését m­árcz. 6 és 7-ik napjain. A bizottsági gyűlésen jelen voltak : Ferencz József püspök, Dániel Gábor főgondnok, főrendiházi tag, dr. Petriche­­vich Horváth Kálmán kir. kamarás, főgond­­nok, Fekete Gábor kir. táblai elnök, Hajós János ny. miniszteri tanácsos, K­o­z­m­a Ferencz tanfelügyelő, G­á­l Jenő, M­i­k­ó Imre, Z­s­a­k­ó István táblabírák, Nagy Lajos, Raffay Do­mokos, Kelesunn Albert, O­s­v­á­t­h Gábor, G­v­i­d­ó Béla esperesek, Boros György, Ben­­c­z­é­d­i Gergely, Kovács János tanárok, B­o­­r­o­s Sándor főgymn. igazgató, Mózes András kolozsvári, S­im­ó János tordai lelkészek, Szé­kely László egyházi tanácsos és Molnár Sándor jogügyész. A bizottság előbb általánosságban tárgyalta a reform javaslatot, melynek rendén élénk meg­vitatás tárgyát képezte, hogy az évenként tar­tatni szokott főtanácsot és a zsinati főtanácsot (4 évenként tartatik) egészen külön hatáskörrel kellene-e szervezni, vagy pedig az eddigi gyakor­lat maradjon ? Hathatós érvek hozattak fel ugyan éppen jogászemberek által a különválasztás mel­lett, azonban az érvek szembeállítása után a régi szervezet hagyatott meg a főtanácsi hatáskörre nézve. Különös megvitatás tárgya volt, hogy kik és hányan legyenek tagjai a főtanácsnak. E kér­dés, az eredeti tervezettől eltérően, úgy oldatott meg, hogy a már meglevő egyházi tanácsosok mind maradjanak meg s az évenként elhaltak helyébe m­inden három helyett csak egy új tag választassák titkos szavazással. Az előirányzat szerint a püspök, a főgondnok, iskolai és köri gondnokok, esperesek, köri jegyzők, jogügyész, jószágfel­ügyelők, nyugd. pénztáros nem mint egy­házi tanácsosok, hanem mint hivataluknál fogva tagok vesznek részt. Ezek tehát a hivatalos tagok. Ezeken kívül lesz 120 egyházi tanácsos. S végül az egyházkörök által választott 30 kép­visel­ő. A kolozsvári, tordai és budapesti ekklé­­zsiák azon históriai joga, hogy 2­2 képviselőt küldhessen, megmarad. Az egyházkörök képvise­lőinek mandátuma 3 évre szól, így az összes tagok száma a főtanácson az eddigi 340 helyett mintegy 240 lesz. Szerencsés megoldásnak lehet nevezni a fentebbiek szerinti intézkedést. Nem lehet kétség, hogy az unitárius körök élénk örömmel és meg­nyugvással fogják venni e hírt, mert a méltán aggodalommal nézett reform­tervezet rázkódás nélkül fog átmenni az egyházi közigazgatás ereibe. Az évi igazgatást egy Kolozsváron székelő s szervezendő testület fogja végezni. A kéri közügyigazgatók nem vétettek fel a főtanács hivatalos tagjai közé, a­mi külömben indokolva is van azáltal, hogy újabban egészen 5-ik kereket képez az egyházi közigazgatás gé­pezetében. Sine cura hivatal. El is lehet törölni bátran. Az a terv, hogy minden ezer lelkes egyház egy képviselőt küldhessen, elejtetett. Ez is he­lyes, mert ez lankasztólag hatna a kisebb egy­házakra, mert arról csakugyan nem tehetnek a kicsinyek, hogy kicsinyek. Aztán azt is láthatjuk, hogy a konferens adósságokat a kicsinyek kész­ségesebben, buzgóbban fizették, mint a privilegi­­záltatni szánt nagyobb egyházak. A bizottság által készített tervezet az egyházkörökhöz ki fog küldetni tárgyalás végett. Remélni lehet, ez a régen vajúdó ügy va­­lahova megoldást nyer. Ha tervezet szerint nyer megoldást, az unitárius egyháznak csak haladá­sára és felvirágozására szolgálhat. Kívánjuk, hogy úgy legyen ! —S—a J—L. A nagy nap. — márcz. 26. Gróf Apponyi Albert, a szónak nagy mestere, régóta előkészített és ünnepélye­sen viszczenirozott beszédet mondott volt a képviselőh­ázban és a nagy szavak egész gyűjteményét bocsátotta szelíden világgá, — mint azt már jellemeztük is. Sem a közerkölcsön, sem közgazdasági állapotain­kon, sem a kormány politikáján nem ma­radt egy jóravaló hajszál Apponyi beszéde után és valóban kétségbe kellene esnünk Magyarország jövőjén, ha valókká válná­nak azok a fekete képek, melyeket a ne­mes gróf festett. A pozitív alkotás terén még soha sem volt szerencsénk a gróf úrhoz, csak most. Eddig egyik kormány a másik után nagy pozitív sikereket ért el a közgazdaság, valamint a szabadelvű és ezért nemzeti haladás és fejlődés terén és a Bánffy-kabinet a nagy sikerek egész büszke sorozatát mutathatja fel. Az egyházpolitikai törvények békés életbeléptetése, korona és nemzet közt a zavartalan egyetértés helyreállítása, a feledhetetlen ezredéves ünnepek, a ma­gyar katonai nevelő és képzőintézetek, stb., nem utolsó alkotásai e kabinetnek. A kormány büszkeségét azonban az képezheti, hogy ő Felsége a király április 11-én magyar székvárosában a magyar nemzettel közösen akarja megünnepelni az 1848-iki vívmányok ötvenéves jubileumát. A nagy nemzeti politikus, ,,a legnagyobb élő magyar“ ezeket az eseményeket soha meg sem álmodta, őt magát meglepték e sikerek és nagy nyugtalansággal látta, mint teljesülnek nemzeti aspirácziói, egyik a másik után. Miután e téren felül lett haladva, más térre kényszerült gróf Apponyi, amelyen azonban sem a szabadelvű párt, sem a kormány — és ez legkevésbbé, — nem fogja tőle elvitatni a babért, amelyre a nemzet nem fogja őt követni. Vádaskodá­sai az utolsó választások miatt a régiek ; meghallgatják őket, de nem hiszik el. Te­hát új érdekköröket akar zászlójához bi­lincselni és mint legújabb prozelitákkal nevezetes módon kaczérkodik a néppárttal és az agráriusokkal. Egyik oldalán az agrárpárt áll leg­közelebb a nemes grófhoz, a másikon a néppártot vonja magához szeretetteljesen. Az agráriusokkal neki ront a mozgó tő­kének ; a néppárttal az állítólag ferde sza­­badelvűséget támadja, amely ellenkezésben áll az egyházzal. És különös, hallottuk.

Next