Székely Nemzet, 1899 (17. évfolyam, 1-194. szám)
1899-07-14 / 103. szám
Julius 14. te SZÉKELY NEMZET.103. szám. Nem voltunk elég erősek, hogy felaprózhassuk magunkat s Örülnünk kellett, hogy egy erőforrással bírunk, mely a nagy rezervoár volt, melybe vizeiket öntötték a kis patakok s melyből másrészt a vidékre visszavezető csatornákat táplálták. Mint Hegedűs miniszter állítja, a főváros immár elég erős, hogy saját lábán álljon, s hozzá lehet látni a vidéki központok fejlesztéséhez. Budapest e pillanatban pangásban látszik ugyan lenni s uj impulzusokra van szüksége. De bízunk kereskedelmi miniszterünkben, hogy a jelen pillanaton túl a jövőbe tekint és a Budapesten felhalmozott erőbe vetett bizalma megnyugtat bennünket s az új akciótól csak jót várhatunk. Hogy a termelő erőknek az egész országra való szétoszlásában bizonyos harmónia kívánatos, ezt nem kell hosszasan bizonyítani. Csak az szükséges, hogy az helyes megfontolással és helyes tempóban történjék. Erre nézve pedig legjobb garanczia Hegedűsnek mindenki által készségesen elismert kapacitása. Petőfi emléke, Budapest, júl. 11. Ötven éve lesz e hónap 31-én, hogy a segesvári csatatéren, kozák paripák patái alatt, kilehelte lelkét a legnagyobb magyar költő. Sírja nincs, a nemzet szivében van ő eltemetve. Vagyis örökké él. És a nemzet megmozdult, hogy tanúságot tegyen erről. Segesvár, hol eltűnt, Budapest, hol a Talpra Magyart irta és szavalta, Mező- Berény, hol az utolsó éjszakát töltötte, mielőtt Erdélybe, utolsó útjára indult. Kis-Kőrös, ahol született, Szatmár, ahol Júliával megismerkedett, ünnepet készülnek ülni e napon. Az egész mozgalom szálai a Petőfi Társaságban futnak össze. Ez ügyben máris ülést hívott össze Bartók Lajos, a Társaság alelnöke az Akadémia képes termébe. Kevés tag jött össze. Azok nagy része is nyári vakáczióját megszakítva, sietett az értekezletre. Az egyik Tátrából, a másik a Balaton mellől jött. Ott voltak Jókai Mór elnök, Bartók Lajos alelnök, Ábrányi Emil, id. Ábrányi Kornél, Abafi Lajos, Bartha Miklós, Bársony István, Endrődi Sándor, Makai Emil, Neugebauer László, Pósa Lajos, Tap Zoltán és Rákosi Viktor rendes tagok. Mint vendégek ott voltak Madarász József orsz. képviselő, Vészi József szerkesztő és Zseni József a Nemzeti Szövetség képviselője. Elmaradásukat kimentették a közoktatásügyi államtitkár és Halmos János polgármester. Bartók Lajos kifejti az ülés czélját : ez a Petőfi-ház fölépítése érdekében indítandó mozgalom és a segesvári ünnep programmja. Mert a társaság hivatalosan csak ezt rendezi és ebben vesz részt. Egyéb helyeken tartandó ünnepekre azonban szívesen kiküldi tagjait, ha ez iránt óhaj nyilvánul. Melegen üdvözli Jókait, Petőfi barátját, ki ma is teljes testi és lelki épségnek örvend. Jókai Mór: Köszönöm az üdvözletét, de nem nagyon övendek teljes testi és szellemi épségnek. Ez Bartóktól csak poetica licencia. Ötven év előtt sem voltam valami kiváló egészségű ember, hát még most. Petőfi ünneplésében legfőbb a Petőfi-ház. Ezt én görög stílusban épült csarnoknak képzelem, mint a Theseus-templom, a pesti Petőfi-szobor háta mögött, ha oda fér és ha a tanácstól megkapjuk. Ezért a helyért tudok lelkesülni, ez szép hely, olyan egy sincs több a városban. Egy pár tagot ki kell küldeni, hogy a magisztrátussal érintkezésbe lépjen, magkapjuk-e ezt a helyet ? Míg a magisztrátus erre nem felel, addig ki sem kell bocsátani a gyűjtésre szóló felhívást. Most már nézzük az emlékünnepeket. Sok helyt rendeznek. A mezőberényiek is, hol Petőfi az utolsó magyarországi éjszakát töltötte, Orlai Petrich Soma házánál. A mezőberényiek jártak nálam s miközben meghívtak, azt beszélték, hogy Petőfi Orlai házánál elutazása előtt sok kéziratot rejtett el. Ezt a házat ki kellene kutatni. Ajánlom ezt a Társaság figyelmébe. Mező-Berénybe én nem mehetek le, Segesvárra sem. Azt tőlem ne várjátok. Az öreg Todescoval szólva, nem vagyok én madár, hogy egyszerre két helyen legyek. De arra vállalkozom, hogy Budapesten julius 30-án a Petőfi-szobornál beszédet mondok , este elmegyek a krisztinavárosi szinkör ünnepi előadására. (Általános élénk helyeslés ) Az Apoteozist már megírtam, ezt majd kiszedetjük s minden vidéki ünnep számára elküldjük, hogy szavalhassák. Bartók Lajos nézete szerint a Petőfiházra vonatkozó felhívást minél hamarább ki kell bocsátani, nem várva meg a tanács határozatát. A ház számára szép hely volna az Erzsébet tér is, a kávéház helyébe jönne a ház, a teret is emelné, s még kisebb helyet foglalna el, mint a mostani kávéház. A társaság, miután Jókai is beleegyezett, kimondta, hogy a gyűjtésre való fölhívást kibocsájtják, s egyúttal az ifjúsághoz is intéznek egy kiáltványt, hogy a különböző ünnepekben minél tömegesebben vegyen részt. Ezután Jókai Mór általános megilletődés közt fölolvasta Apoteozisát, melyet a lánczba vert géniusz szaval el Petőfi szobra előtt, a háttérben a Petőfi-házzal. Jókait magát is néha annyira elfogta a meghatottság, hogy az olvasásban szüneteket kellett tartania. A fölolvasás után mindenki sietett gratulálni az ősz koszorúsnak. Ezután nagyjából megállapították a segesvári ünnep programmját, mely nem a szobornál, hanem a csatatéren fog lefolyni, küldöttséggel képviseltetik magukat és koszorút tesznek le: a képviselőház, a m. kir. kormány, az Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, az Otthon, az Újságírók Egyesülete, a Nemzeti Szövetség stb stb. A Petőfi Társaság részéről verset szavalnak Ábrányi Emil és Pósa Lajos, beszédet mondanak Bartók Lajos, Bartha Miklós és Rákosi Viktor. E. Kovács Gyula szavalja Petőfi Apoteózisát. Az ünnep július 30-ikán, vasárnap lesz, Budapestről július 29-ikén különvonat megy Segesvárra. A Petőfi-Társaság már az Emkével és a Székely-Udvarhelyiekkel is érintkezésbe lépett, hogy az ünnep minél impozánsabb legyen. Külön meghívják Emich Gusztávot, az Athenaeum irodalmi társaság igazgatóját, mint Petőfi első kiadójának örökösét. A segesvári programoi még változhatik, mert nem lehetetlen, hogy Pósa Lajos és Rákosi Viktor a szatmári és koltói ünnepben vesznek részt. A „SZÉKELY NEMZET11 TÁRCZÁJA A végrendelet írta: József Nikulás. (Folytatás.) Makszimovics Sztepan visszament a szobájába, leült a pamlagra s elgondolkozott. Tizet ütött az óra A vendég távozása után, aki nagy hangon társalgott és hangosan kacagott, egyszerre nagyon is nagy csend lett Makszimovics Sztepan lakásában. A gyerekek és a dajka már régen aludtak, a szakácsnő a teás edényt elmosodogatva, szintén elcsendesült a konyhában és Makszimovics Sztepan csak az ebédlőben függő régi óra ingájának lassú ütéseit hallotta. — Csendes minden . . . akár csak a sírban, — gondolta Makszimovics Sztepan, visszatérve állandó gondolatához: az oldalam csak fáj és fáj ; a fenyőolaj sem használ semmit; kell hogy a májam nagyon beteg legyen ; oh, vájjon ellázom-e még legalább fél esztendeig . . . Ekkor eszébe jutott valami, felkelt a pamlagról és leült az íróasztalához. Papírt tett ki a fiókjából, tollat vett elő, bemártotta és merően bámult a lámpa ernyőjére. — Kell, hogy írjak a mostoha nővéremnek, — mormogta gépiesen. Megkérem, hogy fogadja el a gyámságot . . . Makszimovics Sztepan irt néhány sort, azután hirtelen félbehagyta. — Talán bizony elment az eszem ? — mormogta boszosan s összetépte, amit irt. No ugyan jól kiválasztottam ... szó sincs róla . . . Hiszen szegény Masámat nem szenvedhette ... De mégis, rokon . . . Nem, rokon ide, rokon oda. . . . isten hírével!.. . Máshoz kell fordulnom ezzel a keserves kéréssel... Makszimovics Sztepan megint elgondolkozott. — Talán felkérem Szolovjevet? — szólalt meg halkan, az asztalra könyökölve s kezeivel halántékát dörzsölve. Régi ismerősök, csaknem barátok vagyunk . . . Szolovjev felesége igen jóravaló asszony . . . Nekik maguknak is vannak gyermekeik .. . Elfogadják . . . Igen, igen, már jobbat nem is találhatok. Szolovjev nem gazdag, de nem is szegény. Sőt meg vagyok róla győződve, hogy mindent megtesz értem . . . Tehát írjak ? No hát isten nevében, legyen úgy ! Hadd legyen Szolovjev az én akaratom végrehajtója és gyermekeim gyámja ... De hátha visszautasítja ? No arra az esetre számítva, még gyorsabban kell cselekedni, hogy választ kapjak .. . Igen, igen . .. Szolovjev, Szolovjev Vaszilijevics Fedor ... Eh .. . Írok . . Megpróbálom . . . Makszimovics Sztepan új papírt vett elő és elkezdte a levelet: „Igen tisztelt Vaszilijevics Fedor, régi czimborám és asztaltársam ! Rég nem írtunk már egymásnak; úgy tetszik, három éve, vagy tán több is. De én a „Tverszkija Gubernszkija Vjedomosztit“ nézegetve, nemrég megtudtam belőle, hogy ön sikerrel folytatja szolgálatát a pénzügyminisztériumban és a múlt hónapban megkapta a másodosztályú Sz.Anna rendet. Szívemből gratulálok önnek és a feleségének, Konstantinovna Jelenának ehöz az örömhöz. Hogy szolgál az egészségük, hogy vannak a gyermekeik ? Azt hiszem, legidősebb leánykája Katyenka, már elmúlt tíz éves ? Lám, hogy repül az idő. Emlékszik, mikor a feleségem halála után az én kis Lizám a dajka karján ült és úgy félt öntől ? Most már ő is négy esztendős, futkos, énekel, senkitől és semmitől sem fél; olyan kövér és úgy hasonlít az édesanyjára. Lám, az én Petyám egészen más, daczára annak, hogy hat éves, kicsiny, vézna, félénk, valósággal leányos, gyakran meghal, gyenge a gyomra és szűk a melle. Önről és családjáról volt szerencsém hírt kapni a múlt évben, mégpedig egészen véletlenül, találkozván Pagorjelyczev úrral, a ki adóhivatalnok Tverben. Ő mondta, hogy valamennyiben egészségesek. Remélem, hogy önöknél most is rendben van minden. Sajnos, én nem mondhatom ugyanezt magamról. Sőt a mi több, nagyon kellemetlen dolgokról kell írnom. „Bocsásson meg, ha levelem nem igen nyeri meg tetszését, de egyedül szegény gyermekeimre való tekintetből bátorkodtam megírni. Az ő kedvükért, ne utasítsa el kérésemet. De erről majd később, előbb csvk magamról. „Arról van szó, hogy az én egészségem nagyon meg van rongálva. Sőt ez kevés — tönkre van téve. Megpróbáltam gyógyítani magamat s még most is folytatom, de fájdalommal kell meggyőződnöm róla, hogy minden szer hasztalan s nem marad egyéb hátra, mint kibékülni a közelgő halál gondolatával. Ha egyedül volnék, tán örömmel várnám ha a véget s csak azt az egyet kérném az istentől, hogy betegségem ne legyen kínos és hosszadalmas. De mint ön is tudja, van nekem két apróságom, két kis árvám és ezeknek a jövője aggasztja lelkemet. Sokáig töprenkedtem magamban, hogy rokonaim közül kihez fordulhatnék azzal a kéréssel, hogy gondoskodjanak gyermekeimről, de nem találtam senkit. Mind rideg, gőgös, sőt irántam rosszindulatú emberek. Hiszen tudja, hogy Masa egyszerű polgárleány volt és ez az én házasságom igen sok szemrehányást , idézett fel rokonaim és ismerőseim köréből. Érthető tehát, hogy én, aki tisztelem feleségem emlékét, soha semmiféle kéréssel sem fordulok, ezekhez a neheztelőkhöz és rosszakarókhoz. Épen így összes ismerőseim közül, önt kivéve, senkire sem merném rábízni kis árváim sorsát. És épen ezért, drága czirabórám, nagyon kérem, ne utasítson el , legyen gyámja kicsinyeimnek. „Az én vagyonon nem valami nagy. A bútorok és a ruhák, ha megvenné valaki, behoznának vagy háromszáz rubelt, de tán kevesebbet. Van öt darab nyeremény-kölcsönsorsjegyem és anyámnak a gyémánt fülönfüggői. Ezek megérnek ezer rubelt, íme ez mindenem. A sorsjegyeket kérem Petya és Liza nevére írva, tartsa az állami bankban és ellenőrizzen minden húzást, a fülönfüggőket, a bútorokat és a ruhákat pedig adja el és a pénzt fordítsa gyermekeim szükségleteire. Ami marad, azt tartsa meg magának, mert azt nem tehetem, hogy ne fizessek önnek, aki szintén szegény és családos ember. Én csak arra kérem, nyújtson menedéket a gyermekeimnek és ne hagyja el őket. Nagyon lehet, hogy nem lesznek önnek a legkellemesebb vendégei, de legyen könyörületes szegénykék iránt. Régi jó viszonyunk nevében kérem, gondozza a kis árvákat. Ott fognak élni önnél addig, amíg Lizát be lehet adni Moszkvába intézetbe, Petyát pedig gimnáziumba, ha ugyan kisfiam egészsége megengedi, hogy tanuljon. Azt hiszem, hogy nemes származású teljes árvákat be kell fogadni az állam költségén. A végső esetben, ha visszautasítanák, forduljon mostohatestvéreimhez, Adhlesztyjevhez, akivel én haragban vagyok. Ez előkelő hivatalnok, leendő titkos tanácsos, rendkívül fukar és rosszlelkű ember, de remélem, nem vonja meg pártfogását unokatestvéreitől. O tán még engem is támogatott volna csupa merő büszkeségből és a hálálkodás iránt való előszeretetből , de én, eszembe jutván Masáról mondott szavai, megesküdtem, hogy nem közeledem hozzá soha. Most is csak egyedül és kizárólag a gyerekek, az én kedves drága gyermekeim kedvéért utalok reá, akiket nemsokára elhagyok . .. Egy külön, az ön nevére czimzett csomagba, melyben végrendeletemet is megtalálja, bele teszek minden okmányt, Adhlesztyjev czimét és egyebeket. Ott lesznek egy lepecsételt nagy borítékban a feleségemnek menyasszony korában hozzám írt levelei, valamint azok is, melyeket én irtála neki: ezt a csomagot adja át Lizának, de ne mindjárt, hanem később, majd ha felnő (lehet hogy az isten megengedi önnek, hogy felnőtten lássa úgy az én gyermekeimet, mint az önéit); hadd ismerje meg az én kis leánykám, habár csak levelekből is, apja és anyja érzelmeit. Ezenkívül..." (Folyt. köv.) A Petöfi-ünnep. — Felhívás Sáromszékvármegye lakosaihoz — Sepsi-Szent-György, jul. 13. A Petőfi-társaság hozzám a következő levelet intézte: „Nagyraéltéságu Főiapán Úr! A „Petőfi-Társaság“ e hó 30-án ülvén meg Segesvárit Petőfi Sándor halála félszázados évfordulóját, ez országos ünnepnek mindazon fényt és jelentőséget megkívánjuk adni, amit a halhatatlan nemzeti költő megkövetel, s a mely ünnepnek fényéből nemzeti dicsőségünk is fölragyog. Hazafias bizalommal fordulunk Nagyméltóságodhoz, legyen kegyes ismert erélyével és bölcseségével azon hozzájárulást megtenni, a mit legjobbnak vél, hogy megyéje is a legkitelhetőbb mértékben legyen képviselve ez ünnepen ; lássuk megkapó erőteljességében résztvenni a magyarságot ott, Nagyméltóságod vezetése alatt, hol az irodalommal a magyar országgyűlés, kormány, művelődési intézetek s a közvélemény leghivatottabb kifejezői egy szívvel és lélekkel ünnepelnek. Fogadja Nagyméltóságu főispán úr a Petőfi Társaság üdvözletét, melyet tolmácsolva vagyok kiváló tisztelettel Budapest, 1899. julius 10. alázatos szolgája Bartók Lajos, a Petőfi társaság elnöke.“ Felkérem mindazokat, a kik dicső költőnk hős halála 50 éves ünnepélyén a kegyelet adóját sírjánál leróni kívánják, szíveskedjenek jelentkezni nyolc nap alatt, hogy a kellő bejelentést s az együtt utazásra az intézkedéseket maga idejében megtehessem. A vezetésemre bízott vármegye hölgyeit pedig felkérem, a megyénket koszorúzó erdők fáinak leveléből egy koszorút fűzni, melyet a kegyeletes napon a sírra tiszteletünk jeléül letehessünk. Potsa József főispán, cs és kir. vb. I. tanácsos ás kamarás ünnepen való aktiv részvételtől eltiltaná. Kijelenti azonban, hogy az esetben is meg fog jelenni az ünnepen a vallás- és közoktatásügyi kormány képviseletében Zsilinszky Mihály államtitkár, kit ez esetben egy ünnepi szónoklat elmondására is fel fog kérni. Egyben jelezte a miniszter, hogy úgy az ő minisztériuma, mint az ÖsSzkormány koszorút fog letenni. A miniszter aztán közölte a küldöttséggel, hogy a Budapesten felállítandó Petőfi-ház eszméje az ő helyeslésével és tetszésével találkozik. Helyesli, hogy nálunk is létesüljenek a nagy költő emlékét biztosító házak, melyekben elhelyezhetők legyenek a költőre vonatkozó religuiák. Budapest, július 12. Az országos Petőfi-ünnep rendező bizottságának küldöttsége, mely Bartha Miklós országgyűlési képviselőből, Bartók Lajos és Endrődy Sándorból állott, ma felkereste Wlassics Gyulát, a vallás- és közoktatásügyi minisztert és meghívta az e hó 31-én Segesvárott rendezendő Petőfi-ünnepre. A küldöttség azt a kérelmet terjesztette elő Wlassics miniszternek, hogy a segesvári csatatéren az ünnepen ő mondja el az ünnepi beszédet. Wlassics Gyula a legnagyobb készséggel ígérte meg a kérelem teljesítését és szívesen magára vállalja az ünnepi szónoklat elmondását azon esetre, ha az ünnep idejére egészségi állapota a leutazást meg fogja neki engedni. Minden félreértés kikerülése végett azonban már ma jelezte, hogy ő ez idő szerint beteges, gyomorbaja oly fokú, hogy biztos ígéretet nem tehet és már ma kér elnézést, ha későbbi állapota öt az Képviseleti közgyűlés. Sepsi-Szent-György, júl. 13. Ma délelőtt tartotta meg Sepsi-Szent-György város képviselete ifj. Gödri Ferencz polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlését a városi képviselők élénk érdeklődése mellett. A közgyűlésnek fontos tárgyai voltak, melyeket a városi tanács kellően előkészített, így elsősorban tudomásul vette a képviselet Háromszék vármegye törvényhatósági jóváhagyását Sepsi-Szent-György város és Szemerja-városrész 1898-ik számadásaira nézve. Majd a városi tanács előterjesztését fogadta el a közgyűlés az 1899. VI. t. sz. alapján az államkincstártól a város részére kérendő állami segélyre, illetőleg előlegre vonatkozólag. Tudomásul vétetett a városi árvaszék 1899. évi II. évnegyedről szóló jelentése. Szép jelenet következett tárgysorozat rendjén ezután. Lukács László ra. kir. pénzügyminiszternek Sepsi-Szent-György város fejlesztésére irányuló hazafias intézkedései és államférfiai bölcsességéről tanúskodó figyelme hálával tölti el a város közönségét, mely a miniszternek kiváló gondoskodását azzal óhajtotta viszonozni, hogy mai közgyűlésén Lukács László minisztert a város díszpolgárává egyhangúlag, nagy lelkesedés között megválasztotta. Az erről szóló határozati javaslat, melyet számos képviselő nyújtott be, a következőkben közöljük : Tekintetes képviselőtestület! Városunknak az utóbbi években tapasztalt örvendetes előmenetelében — ha alaposabban vizsgáljuk meg a dolgot — kiváló érdeme van egy zajtalanul, de annál nagyobb hazafisággal és egyenességgel munkálkodó elsőrendű magyar államférfiúnak, ki nagyfontosságú államérdekek körüli nehéz elfoglaltatása és hazánk jövőjére messze kihatással bíró nehéz pénzügypolitikai kérdések sikeres megoldására irányuló lankadatlan fáradozásai közben is már több év óta Sepsi-Szent-György város s ezzel kapcsolatban vármegyénk s igy az egész székely nemzet nehéz közgazdasági helyzetén lépten-nyomon javítani bölcs intézkedéseivel nemcsak palliatív módon igyekezett, hanem oly nagyfontosságú intézménynyel ajándékozta meg városunkat, melynek áldásos jótéteményei annak jövendő fellendülésére nézve eléggé meg nem köszönhetők. Nagyméltóságú Lukács László pénzügyminiszter úr ő excellencziája már évek óta oly államférfiúl bölcs magatartást, sőt mondhatjuk, atyai gondoskodást tanúsított városunk irányában, hogy többet ne említsünk, a fogyasztási adók kezelésének régi rendszer szerinti bonyodalmaiban, hogy e város közönsége már akkor a legmélyebb hálával volt eltelve ő nagyméltóságának szigorúan igazságos és