Székely Nemzet, 1899 (17. évfolyam, 1-194. szám)
1899-08-02 / 114. szám
A „SZÉKELY NEMZET“ TÁRCZÁJA. Petőfi szerelme.* *) Írta: Bársony István. Behunyom a szememet, hogy lássam, ami már nincs. Visszavágyakozom a múltba, ahol születtek a csatadalok s az édes szerelmi álmok. Behunyom a szememet, hogy belenézhessek a letűnt nap fényébe, amit elképzelni is tündéri gyönyörűség. Látom a tavaszt, a mely virágok helyett viharokat terem. Látom az őszt, a mely virágosabb volt minden tavasznál. S ez az ősz azt a tavaszt megelőzte. A szerelem ősze volt ez, villámok ereje, vulkánok heve halmozódott fel benne. Aranysugárral ékes szeptember, aranylevelét hullató napjaid ölelték körül az () boldogságát. A Petőfi Sándorét, akinek a nevét zengi ma minden a magyar ég alatt. Behunyom a szememet, hogy mindent elfeledhessek, mindent, a mi van s csak attól feszüljön meg lelkem valamennyi húrja, a mi a legendás történetet varázsolja elém. Rajzik agyamban az ő nagy szellemének sok csudás alkotása. De most csak azok felé fordul tekintetem, amelyekhez, hogy híven mondhassuk el utána, a szerelem lantja kell kíséretül. Petőfi szerelme, Petőfi lávát forraló szívének egyetlen egy hatalmas égése kápráztat most. Megyek vele, utána, vakon. Megyek oda, ahol O szeretett, a hol O megtalálta a földi menyországot. Azt, amely annyi, mint az égi. Annál is több. Álmodozva térek vissza az O vidékeire, az Ő nagy szerelme igazi fészkéhez, amit ezer- szerte szebbé tud nekem tenni az ü emléke, mint amilyen akkor, ha csak közönséges szemmel nézek végig rajta. Pedig akkor is gyönyörű. * Vadrózsaillatot érzek, ott bolyong a lelkem az erdődi vár körül, amely régóta nem az már, ami volt. A Drágffyak hajdani otthona, Erdőd vára lassan kint rommá vált. Az ódon falakat repkény futotta be, az ablakok helyén szomorúan meredtek az erdődi lapályra néző vár világtalan szemüvegei, a mikor én, Petőfi Sándor boldog idején tűnődve jártam ott. A Homoród-patakja locsog keresztül azon a lapályon. A vár környékén, egy dombtetőn voltak az urasági tisztek lakásai. Lent a vállábánál hajlik el az út Madarásznak, Szatmár felé. Ott százados tölgyfák susogtak, mesélgettek, csak az álmodálaiak érthető nyelven. Itt volt a virágok virága egykoron. Itt lakott Szendrei Julia, a női lélek misztériumának ez a típusa. Innen nézett szét a szép világon, ami az ő számára talán soha, egy pillanatra sem volt igazi valóság, mindig csak változó képzelet. Ennek a szelíd, hangulatokban gazdag tájéknak a lelkét kereste ábrándos szemével az úszó felhők között, amelyekben talán ettől a bűvös tekintettől nőtt meg a fergeteg. Erdély felé, a Szilágyság irányában ott terül el a Kraszna völgye. Ez a hosszasan húzódó zöld medencze, a hol ezrével járt a vizre a vadgalamb. Ott van Erdőd mellett a szatmári hegy s azontúl a magányos sósi puszta. Lankás dombok visznek tovább Szakasz felé, a gyürüsi szőlőknek, ahol mindenütt otthon van a csend, az álmodozásra biztató. Lent a völgyben, nyugatra, Király-Darócz iránt, fehérült messziről a géresi torony, onnan már nincs messze Ákos, a magyar falu, ahol a Kraszna hümpölygeti habját rekettye-fűzfás partok között. Szendrei Julia sokszor tűnődött erdődi ablakában, szelíd nyáresti fugalmak közt s kínozta lelkét a saját kiszámíthatatlan vágyaival. Szendrei Julia, akit a nagyszivű Petőfi szeretett, ebbe a levegőbe lehelte titkos ábrándjait, amelyeket talán az isteni hatalom sem tudott volna az ő megelégedésére megvalósítani. Szemében a fekete éjszakával, hallgatta estemet a messzi harangszót, ami jött a távol eső falvakból ide, hozzá. Mi volt az vájjon, ami ezt a fiatal leánylelket olyan tétovázóvá, olyan töprengővé tette, amikor még alig lehetett előtte egyéb az élet sejtelemnél? Ez a leány a titkos forrongás maga volt, azért, azután, ami mindenkinek ismeretlen, de amit ösmerni, a magáénak mondani, érezni, kimondhatatlanul vágyhatott, bár minden remény nélkül. Petőfi annyi áradó szerelmi vers után, aminek az ő szíve lángjából tárgytalanul is születnie kellett: ezt a csudát, ezt az édes lidérczet találta meg egyetlen egynek a maga számára. Ezen a vadrózsabokrokkal borított tájékon a szivébe röpült egy villafényü szempár tekintete s a költő lelkében a szerelem őserdejét növelte lángjával. Mind aketten érezték, tudták, hogy többek a többinél. Szendrei Julia, az egyszerű gazdatiszt leánya, nem mutatott volna sem csudálkozást, sem elragadtatást, ha egy király jön hozzá s koronát kínál, cserében pártájáért. És Petőfi Sándor akkor már a nemzet legünnepeltebb lángelméje volt. Megtalálták egymást. És most szinte fáj leírnom azt a gondolatot, amitől én nem tudok szabadulni. — Ez a találkozás nem volt szerencsés, hanem balvégzetű. Mert Szendrei Julia nem földi idegzetű halandónak való feleség volt. Szerette Petőfit?! Jól van, hát szerette. Hiszen maga mondta: Úgy szeretem Sándort, mint egy szellemi és magasztos lelki tulajdonságokban gazdag könyvet, melynek a kötése nem felel meg értékes tartalmának.“ Ó, ez a nő mindig látott és látni akart, az ő érzésében pedig vak a szerelem a világ teremtése óta. És amikor azt kérdezik tőle: — Mit érezne, mit tenne, hogy ha kincsét elvesztené, — — ezt feleli: — Bizonyára fájna, de azon lennék, hogy egy tartalomban ugyanoly gazdag művet szerezzek magamnak. * Ezernyolczszáznyegyvenhét pünkösdje előtt, csütörtökön esti tíz órakor, ezzel a riadóval verte fel Petőfi egy jó barátját, akinél Erdődön megszállott volt: „Tud meg, te szerencsétlen flótás, a mai alkonyattól kezdve vőlegény vagyok!“ Az üstökös csillag tehát magához ragadta az ő választott kedvesét, amely — úgy érzem én, — jobban engedett a hatalmas idegen vonzásnak, mint a magáénak, a mikor beleröpült az üstökös ragyogó pályájába. *) Ezt a szép czikket, melyet szerzője a Petőfi-ünnépen olvasott fel Segesvárt, Bársony István szives volt lapunknak is rendelkezésére bocsátani. Lakatos Iván: XVII. évfolyam Sepsi-Szent-György, szerda, 1899. augusztus 2. 114. szám. Sétatér-utcza 6. szám, LovA a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetésű ar : Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . 10 frt — kr. Félévre . . 6 frt — kr. Negyedévre . . 12 frt 60 kr. ar Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. 1 kii-iliai,avrlt iijír : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr Bélyegdijért külön 30 kr. Kiadóhivatal: 1 ókai-ttFomda-részvény-társulat hová az ilóízttiii fizuik ii hirdttésik bérmentesen küldendők. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent-György. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. n---------------------------------------------e ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ cziroűi politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel Előfizetési ára egész évre . . 10 frt félévre ... 5 frt negyedévre . 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a„Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa Kartellek és ringek. — aug. 2. (Dsk.) Ez a két csúnya idegen szó mélyen belevág világszerte az államok gazdasági életébe s ezen a réven jókora lékeket üt az adózó polgárok erszényén, s zsebén. Nekünk, kik fájdalom, alig vagyunk még abban a helyzetben, hogy az ipari termékek dolgában, mikre a kartellek és ringek vonatkoznak, a saját szükségleteinket a sajátunkból kielégíthetnek, annál fájdalmasabban esik ezeknek nyomása, mivel azok szülőanyja legtöbbször tőlünk egészen idegen kereskedelmi politikai érdek. Nyíltan beválthatjuk, hogy a kartellek és ringek, a tisztességtelen verseny s a túlnyerészkedés törvénytelen szülöttei, különösen a ringek, amiket oly bőven termelnek az amerikai Egyesült Államok, de amikhez Európának eddig, egyes szédelgéseket kivéve, alig volt szerencséje. A kartelleket, miket egy-egy iparág nagy gyárosai kötnek, igazolhatják esetleg magasabb kereskedelmi érdekek, habár erre alig volt eset általánosságban, legfeljebb egyes államokban volt jogosultságok, hol az iparág védelmére köttettek, miket esetleg valamely oldalról veszedelem fenyegetett. Mindenesetre jellemző a kartellekre, hogy azok története egyetlen esetet nem tud fölmutatni, amiben a megkötést az áraknak olyan egységesítése követte volna, amely a fogyasztó közönség terhein könnyített volna, amely körülménytől a kartellek individualitása egészen kidomborul. Bizony nem egyéb rendszerint a kartell, mint a maga megérdemelt nevén nevezve — tulnyerészkedési szerződés a gyárosok javára s a fogyasztás terhére. Olyan természetes, hogy ha akadnak egyes jobb gondolkozásu s a gazdasági érdekeket, nem csupán a tulnyerészkedés szempontjából mérlegelő gyárosok, kik a tisztességes, mérsékelt haszon által nem látják veszélyeztetve egyéni s ipari exisztencziájukat, azokat a nagy tőke a maga egész hatalmával bojkottálja s represszáliákkal elnyomja, mignem kénytelen-kelletlen belépnek a kartellbe. Mindezen általánosságokat abból az alkalomból hozzuk emlékezetbe, hogy megdöbbenve olvassuk a politikai holt szezonban a legújabb hírét egy készülőben lévő, igazán jelentékeny kartellnek, mely ugyan még csak a vajúdás stádiumában van, de ha sikerül, a fentebbiek alapján semmi jót nem ígér közgazdasági szempontból. A petróleum kartellről van szó. A petróleum olyan evidenter közhasználati czikk ma már Magyarországon, hogy minden háztartást nagyban érdekel annak esetleges áremelkedése, s ennélfogva teljességgel nem nézhetünk közöny ivvet a bizonyára ily irányú mozgalom elé. A petróleum kartell vajudásai közepette az érdekelt finomitó-gyárak részéről jajgató panaszok emelkednek a fölött, hogy a gáz és villany milyen hatalmas versenytársává lett az ő portékájuknak s ezen az alapon vélik indokoltnak a kartellt s az azzal járó áremelkedést. De, édes Istenem, hol van az a versenytárs ? Gázvilágitással csupán a nagyobb városok rendelkeznek, — azokat valamennyien, — a villany pedig, melylyel néhány város berendezkedett, előállításában még olyan drága, hogy közfogyasztása számba se jöhet, a minek élénk bizonyítéka, hogy a fővárosi üzletek legnagyobb része sem bízja meg a vele járó költségeket. Nem vélünk túlozni, amikor azt állítjuk, hogy ha csak valami korszakalkotó találmány nem teszi a gázt, vagy a villanyt nevetséges olcsóvá, Magyarország községeinek legalább 95 százalékában a petróleum versenyképessége valóságos monopólium számba megy századokig. Mire való tehát a jajgatás ? Csak ürügy, csak fedezése a nyereség- és hírvágynak. A kartellek ellen, mit az államon kívül álló körök kötnek, a kormánynak nagyon nehéz megtalálnia a kellő módot a megsemmisítésre, de mi bízunk Hegedűs Sándor praktikusságában s éberségében, hogy a fontos közhasználati czikk drágítását kellően ellensúlyozni s ha kell, erélyesen meggátolni fogja. Báró Krieghammer Ödön: A királyi kézirat, melylyel ő felség.: a hadügyminisztert bárói rangra emelte, a hivatalos lap közlése szerint így hangzik : Kedves nemes Krieghammer lovassági tábornok ! Különös örömmel üdvözlöm Önt ötven évi szolgálatának évfordulati ünnepén, melyet teljes épségben, szellemi frisseségben és tetterőben ül meg. Esztendők díszei során át tanúsított és általam ismételten kitüntetett szolgálataira gondolva, azokért újólag kifejezem legmelegebb köszönetemet és önnek az örökös osztrák bárói rangot adományozom. Kelt Leidben 1899. julius hó 27-én, Ferencz József, s. k. : A bethleni mandátum. A bethleni kerületben, a melynek mandátuma Fejérváry Károly elhalálozása következtében üresedett meg, — a szabadelvűpárt jelöltjeképen gr. Bethlen Bálint volt or.7. képviselőt emlegetik. A népszerű gróf a nemzeti pártnak volt egyik előkelősége és a nevezett párt feloszlásakor belépett a szabadéllgvártba. A bethleni választók élénk érdeklődéssel fogadják a jelöltség hirét. Petőfi emléke. — Zsilinszky Mihály államtitkár beszéde a fejéregyházi emléknél — Mélyen tisztelt nagyközönség! Mikor egy nagy, hatalmas szellem emlékénél a magyar géniusz ünnepet ül: erről nem hiányozhatnak az e géniusz által vezérelt országos kormánynak és az ország legelső tudományos intézetének koszorúi sem. A diszkoszorúk egyikét a magyar kormány, másikát Wlassics Gyula dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter, a harmadikat pedig a Magyar Tudományos Akadémia küldi Petőfi Sándor emlékének. Ne vonjon le a koszorúk becséből az a körülmény, hogy azokat én és nem az a kiváló férfiú hozta ide, aki nemzeti közművelődésünk legméltóbb fővezéreként már a törvényhozás termében és másutt is, lánglelkének egész melegével oly ékes szavakban hódolt a nagy költő szellemének. (Élénk éljenzés.) Bizonyára senki sem fájlalja őszintébben, mint ő, hogy gyöngélkedő egészségi állapota megfosztotta a személyes jelenlét örömétől és emez imponzás, a maga nemében páratlan kulturális ünnep közvetetlen szemléletétől. Mert lehet-e magasztosabb látvány, mint az, mikor egy egész nemzet kegyeletének nyilatkozásaként a magyar társadalomnak és közéletnek szine-java önként meghódol ama magas eszmények előtt, melyeknek kultusza nélkül nemzet nagygyá nem lehet soha? A világfantartó erők, a fény, a hő, a villám hatása a természet külső tüneményeiben nyilvánul, a nemzetföntartó szellemerők, az ideális gondolatok és érzelmek pedig ama emberek lelkében, akiket az Isten a népek vezéréül és tanítóiul rendelt. Mi teszi nagygyá, mi teszi kegyeletünk tárgyává Petőfi Sándort? Az, hogy nem földi jutalomért, nem önző hiúságokért, hanem ideális czélokért, hazája nagyságáért tudott hevülni, élni és meghalni! Benne látjuk megtestesítve az emberi nem haladásának egyik problémáját : a költő és nép kölcsönös hatásának, a nagy szellemi változások és események létrejöttének titkát. Ő megtalálta népét, mely megértette , megtalálta nemzetét, mely dalainál lelkesült, megtalálta és részben megteremtette azt a közszellemet, mely tollának varázserőt és teremtő ihletet kölcsönzött. De a nép is megtalálta igaz költőjét ő benne, a ki magasba tudta emelni a lelkeket, a ki ihlett prófétaként hirdette a tiszta honszerelmet, a szabadságot, az ebből eredő nagyságot és a ki megáldotta mindazt, ami ötven év óta nagy és dicső történt e hazában. Oh ha az ő prófétai lelke égi magasságából lenézne ránk, lenézne féltett nemzetére , bizonynyal örömmel látná, milyen sok valósult meg abból, amit ő félszázad előtt meg-