Székely Nemzet, 1900 (18. évfolyam, 1-195. szám)
1900-01-03 / 1. szám
XVIII. évfolyam. Sepsi-Szent-György, szerda, 1900. január 3. 1. szám. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szem-György, Sétatér-utcza 6. szám, a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési ir: Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Egész évre . . 20 korona Félévre . . 10 korona. Negyedévre . . 5 korona. Hirdetmények dija: 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. Bélyegdijért külön 60 fillér. Kiadóhivatal: Mai-nyomila-rázrág-táralahová az illüzitési pénzek és hiritések bérmentesen küldendők, a Nyilttér sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. Politikai pártok. — jan. 3. Beléptünk az uj esztendőbe, vagy ha tetszik, az uj századba is. Mit hoz e század nemzetünkre, ki tudná megmondani ? A bizonytalan jövőbe senki be nem láthat. Bízunk azonban a gondviselésben, hogy valamint ezer éven át megőrzött a kimúlástól, megőrzi a nemzetet a végkép megsemmisülő katasztrófától, úgy e század folyama alatt sem hagy el bennünket. Van sok hibánk bennünk, de egy ragyogó erényünk is van , és ez a hazaszeretet ! . . . A hazáért életünket is adjuk, ha kell és e szent talizmán ereklyeként száll nemzedékről-nemzedékre. Elkülönzött fajbeliek vagyunk a világ összes népeitől, magunkra állunk, nincs rokonunk, miként például a germán, szláv, latin fajnak. Sőt még nagy nemzet sem vagyunk, mint az angolszász nép, de népességünk nagy számának hiányát pótolja — a hazaszeretet. És igy bármi veszélylyel szemben is meg fogjuk tudni állani helyünket! . . . De e jóleső tudat nem zárhatja ki azt, hogy belügyeinket ne igyekezzünk reformálni és az állam sorsára befolyást gyakorló politikai pártjaink is helyes alapra ne helyezkednének. Nemzetünk haladására nagy befolyással van a pártok mikénti alapokon állása; nem helyes irányban mozgó pártok lassítják a nemzet haladását. Pedig ki tagadhatja, hogy az elmúlt században modern alapokra fektetődött le ugyan államunk, de a nemzet haladásának még fokozódni kell, ha az eddig elért eredményeket betetőzni akarjuk. Gyorsabb haladásunknak azonban gátjai politikai pártjaink állásfoglalása. E tekintetben hézagos látványnak vagyunk tanúi. Holott az új század hozhatna ide is reformot. A XVIII-ik század végén, az 1790-iki országgyűlésen mutatkoztak először Magyarország törvényhozásában elvi alapokon tömörülő politikai pártok. Nagy ellentét nem merült ugyan fel a törvényhozás tagjai közt, mert közös volt bizonyos eszmékhez való szívós ragaszkodásuk, valamennyien osztoztak az alkotmányosság védelmében, csaknem kivétel nélkül ragaszkodtak a nemesi kiváltságok fentartásáia, de egyben másban mégis eltértek egymástól. Az egyik rész irtózott minden reformtól s ha támogatója volt a kormány és udvar törekvéseinek, ellenzett minden újítást: ezek voltak az atiikusok. A másik rész újításokat sürgetett és a haladás hívének vallotta magát: ezeket patriótáknak nevezték. Amily kevéssé találóak ez elnevezések, oly határozatlanok az eszmék, melyek az egyes pártok tagjait összetartották. Határozottabb alakot öltöttek a pártok az 1825-iki országgyűlésen, noha még mindig hiányzott köztük az alkotmányos fogalmak szerinti különbség, de a konzervatív és liberális párt alapjai már itt kezdődnek. E pártok elnevezéseinek alkotmányos értelemben vett használata szoros értelemben csak az 1832—36-iki országgyűléstől számítható, mely országgyűlésnek mindjárt megalakulásakor még volt politikai pártjellege. Biztos alapokon emelkedik fel a két országgyűlési párt: a konzervatív és liberális vagy ellenzéki. Nem országos pártot mondunk, ami a nyilvánosság és sajtószabadság hiánya miatt még nem jöhetett létre, de a törvényhozásnak ily pártokra elkülönülése tényleg megvolt. Mindazonáltal hazánk politikai pártjai a múltban sem állottak biztos talajon ! . . . Mert a konzervatív elnevezésnek nem volt oly helyes értelme, minőben az másutt vétetik. A kormány tulajdonképen nem konzervatív, hanem bár reakczionárius, de egyszersmind forradalmi elveket képviselt, örökös czélja lévén megcsorbítani, lerontani a történelmi jogot s az azon alapuló alkotmányos elveket s intézményeket ; kényuralmat, abszolutizmust állítani az alkotmányosság helyébe. Viszont az ellenzéki elnevezés, valamint igen széles, határozatlan értelmű volt: úgy többféle véleményszinezetnek szolgált zászlajául ; a szabadelvűség dicsfényét pedig számos esetben helytelenül bitorlá. Mindaz, ki a kormánynak kényuralmi irányát, hatalomterjeszkedési kisérleteit gáncsolá, azoknak ellentálla s az ország alkotmányát s evvel együtt a nemesi rend előjogait védé, ellenzékinek, szabadelvűnek nevezte magát, akár kívánt egyébiránt korszerűleg előre haladni, reformokat életbeléptetni, akár megcsontosodva tespedett az ,,ősi alkotmány“ a rendszerében A nagy átalakulást nem ezen pártkeretek idézék elő, hanem lánglelkű férfiak adák meg a lökést és majd meg az események. De valamint a múltban nem álltak határozottelvi alapon a hazai politikai pártok, és oly ingatag alapon álltak az újabb tizedekben is. A szabadelvű párttal szemben állott két ellenzék, de egyik sem felelt meg nagyhangzású nevének. A „szabadelvű“ név jól hangzik a fülnek, de e czímmel ellentétes magaviseletet tanúsított és követett a párt. Abban következetes volt, hogy a 67 iki alapot megvédje a támadásokkal szemben, de a reformokban nem volt mindig a szabadelvűség irányzatának hive, sőt nem egyszer reakczionárius elveknek hódolt. És igy a szabadelvű czímet ezégérül zsákmányolta ki. Ugyanily vád hangoztatható a sok formában átment és legutoljára „nemzeti“ nevet felvett pártnál is. Szabadelvű is volt, nem is ! ... Az ultramontánokkal evezett olykor egy hajóban, mint a polgári házassági kérdésben, máskor meg szabadelvüsködött, de mindig bizonyos tartózkodással. Még a 67-iki alap védelmében sem volt határozott, „fejlesztési“ tanával a szélsők malmára hajta a vizet. Programaira nézve következetes ugyan a független párt, de csak a közjogi kérdésben. Egyebekben kerékkötő, minden reformnak ellenszegül és legkisebb szabadelvűség sincs e pártban. Ily pártszínezetekkel nem evezhetni át a huszadik századot! . . . Reformálni kell a pártoknak magukat, hogy nemzetünk gyorsabb menetben haladhasson előre. A szabadelvű párt elkezdé magán a reformot, zseniális vezére, Széll Kálmán új alapokra fekteté a párt misszióját a belügyi kérdésekben. Most már, nevének megfelelőleg, valódi szabadelvű irányban halad a párt. Ennek meg lesz a hatása, a szabadelvűség hamisítatlan alakjában előbbre fogja vinni a nemzetet. De a függetlenségi pártnak is organizálni kellene magát, közjogi elveit ne adja fel, ezt senki nem kivánja tőlük, de ne csak mindezen lovagoljanak, hanem bontsanak zászlót a belügyi kérdésekben is. Vessenek eszméket a felszínre és vigyék a közfórum elébe megvitatás végett. Ne jelszavakkal éljenek s azzal mit sem törődve a kérdéssel , hanem behatóan fejtsék ki álláspontjukat és indítsanak elvi vitát az egyes reformok mikénti megoldása felől. így, csakis igy fog haladni a nemzet, ha forrongásba hozzuk a vérét s versenyre lelünk a nemzeti haladás nagy munkájaibán. A függetlenségi párt semmi reform- csak eddig indítója nem volt, legyen más- 1 cént ez ezentúl. Az új szabadelvű éra hasson rájuk is jótékonyan és ne elégedjenek meg a dualizmus ostromlásával, amelyet így is majd csak az idő fog megoldani, az európai események fognak arra irányüleg befolyni. Beléptünk az új századba, hozzon ez változtaást a függetlenségi párt magatartásában is! . . . Oly sok még a tennivalónk, hogy önmagunk elleni vétket követünk el, ha a politikai pártok új irányban nem mozognak. A sajtónak kötelessége ezt hangoztatni, hogy végre a pártok fér- mai gondolkozzanak felette. Most pediglen kívánunk boldog újévet olvasóinknak, nagy esemény úgy az egész nemzet, mint egyesek életében az, mikor új századba lép. Azon tudat, hogy egy századot temetünk el, megrázza a legfásultabb szívet is, öröm, de részben aggódás fog el mindnyájunkat: várjon mit hoz az új század. Higgjünk a legjavában ! . . . E remény édessé teszi a jelent és ténnyel aranyozza be a jövőt. A családapa gyermekében látja a jövőt, ez meg az ő utána következő nemzedékben. Valamint a víz folyásának soha sincs vége, úgy az emberiség is örök életű. De a víz csak úgy élvezetes, ha tiszta, a családapa is csak akkor boldog, ha nemesen gondolkodó, tanult fia van, mert így imádott nemzete jövőjét biztosítva látja. Hogy e reményben senki ne csalódjék, az nemzetünknek életkérdés és így kívánatos, hogy úgy legyen. Lépjük e hitben át az uj század küszöbét. Ürmössy Lajos: Az ujesztendő reformjai. — jan. 3. Ujesztendő napján annyi új intézmény lép életbe egyszerre, oly tömeges változások közé kerülünk egy csapásra, hogy a gyakorlati életviszonyokban egy ideig tapogatózva kell majd haladnunk, mintha félhomályban járnánk, s ugyancsak résen kell állnunk, bármibe kezdünk, hogy konzervatív hajlamainkat lebírjuk s számtalan apró kellemetlenségtől, esetleg érzékenyebb anyagi károktól meneküljünk. A fontosabb változásokat s gyakorlati következéseiket röviden a következőkben jelezzük: December 31-ikén éjjel 12 órakor kimúlt az élők sorából az o. é., vagyis az osztrák érték s az új esztendő a kötelező koronaértékszámítás jegyében születik meg. Mit jelent ez? Azt, hogy ezentúl akármi innivalónk lesz a pénzről, annak értékét mindig ötszer oly nagy számmal kell kifejeznünk. Megyrint helyett nyolcz koronát kapunk, de annyit lünk is ki. Eddig például 1000 forint fizetésünk itt, ezentúl 2000 koronának leszünk urai. Nyuglinkat koronákról és fillérekről állítjuk ki, forinik és krajczárok helyett koronákat és filléreket küldünk postautalványon s váltóinkat koroákról és fillérekről töltjük ki. A változás megrokását nagyon meg fogja könnyíteni, hogy újév apjától kezdve az összes postai értékjegyek és állami űrlapok korona és fillér értékben kiálitva kerülnek forgalomba. A régi blanketták zonban 1900. január végéig használhatók még, sakhogy az összegeket újévtől kezdve ezeken is koronában és fillérben kell kitüntetni. A koronaövidítése k., a fillér rövidítése. A január végéig föl nem használt blankettákat a közpénztárk ugyancsak január végéig kötelesek korona értékű új űrlapokra kicserélni. Az állami könyvvezetés és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok könyvelése újév napjától szintén koronaértékre változik át. Egyéb üzleti társulatok, vagy magánemberek azonban továbbra is tetszésük szerinti értékben vezethetik könyveiket. Czélszerű azonban, hogy mindenki alkalmazkodjék magánügyeiben is a hivatalos értékszámításhoz, mert a kétféle értékben való számítás csak a számolózsenieknek való. Az igazságszolgáltatás terén mélyreható változások lépnek életbe újév napján, amelyek gyökeresen átformálják az egész büntető eljárást. Kezdjük a följelentéseken. Panaszt ezentúl is két helyen lehet tenni : az ügyészségnél és a rendőrségnél. A panaszok alapján meginduló nyomozást azonban ezentúl a rendőrség az ügyészség ellenőrzése mellett végzi. A bűnvizsgálat során a főváltozás az, hogy míg eddig a vizsgálat csak a terhelő anyag összegyűjtésére irányult, ezentúl szóhoz jut a vizsgálat során a védelem is s a vádlott abban a percében, amint ráhára valik a gyanú, azonnal fogadhat védőt magának, aki gondoskodik arról, hogy a nyomozást teljesítő hatóságok összegyűjtsék a mentő adatokat is. A vádtanács az ügy kezébe kerülő rendezett anyag alapján határoz a vád alá helyezés kérdésében zárt ülésen, mely, a vádlottnak védője is lévén, valósággal előzetes végtárgyalás számba fog menni. Ugyanily mélyreható reform az esküdtszék hatáskörének bővítése. Újévtől kezdve oly bűnügyekben, amelyek öt évnél nagyobb szabadságvesztéssel büntethetők, esküdtszék fogja kimondani a bűnöst, vagy a nem bűnöst. A sajtóügyek megmaradnak továbbra is az esküdtszéki ítélkezés körében, a magánszemélyek ellen sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés azonban, valamint más bűnügyek a törvényszék hármas tanácsa elé kerülnek ítélethozatal végett. Az esküdtszéki verdikt alapján hozott ítélet ellen csak semmiségi panaszszal lehet élni s ezeket a Kúria intézi el. A törvényszéki ítéletek ellen a Táblához lehet fölebbezni, a mely ezentúl is szóbeli tárgyaláson foglalkozik a fölebbezéssel s uj bizonyítékokat is tekintetbe vesz. A táblai ítélet ellen már csak semmiségi panasznak van helye s a Kúria ezeket szóbeli tárgyaláson intézi el, meghallgatván újra úgy a vád, mint a védelem képviselőjét. Nagyban megnövekedett a járásbíróság hatásköre s jelentős változás, hogy a vádnak itt is lesz képviselője. Erre a czélra szervezték az ügyészi megbízott állását. Végül megemelítjük, hogy az új törvény gondoskodott az ártatlanul vizsgálati fogságba helyezettek és elítéltek kártalanításáról. Említettük már, hogy a rendőrség ezentúl az ügyészség felügyelete alatt végzi a nyomozást, kötelessége a védelem adatait is beszerezni s megengedni, hogy a gyanúsított már az előnyomozat alatt is védőt vallhasson. Az egyéni szabadság is jobban meg lesz védve, mint eddig volt. Még a tettenért tolvajt sem lehet letartóztatni, ha rendes lakása van. Letartóztatásnak csak akkor lesz helye, ha szökéstől kell tartani. A királyi döntés. Amint jelentettük, az év utolsó napján a magyar és osztrák hivatalos lapokban egyidejűleg megjelent a kvótára vonatkozó királyi döntés, amely a kvótát egy félévre 32,3/49— 6646/49 arányban állapítja meg, ami a preczipnum leszámításával a 34 4—65 6 aránynak felel meg. Ezzel egyidejűleg megjelent a hivatalos Wiener Zeitungban az átutalási eljárást a 14. § alapján életbeléptető császári rendelet. A miniszterelnök a kiegyezésről, Széll Kálmán miniszterelnök újévi beszédében az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezésről is nyilatkozott. Konstatálta, hogy a mai naptól kezdve a viszonosság érvényesült s remélhető, hogy nem jön közbe semmi eshetőség, amely ezt a recziprocitást megszakíthatná. Abban az esetben mégis, ha ily váratlan eshetőség bekövetkeznék, törvényeinkben meg vannak adva mindazok az eszközök, amelyek gazdasági érdekeink csorbítatlan érvényesítését lehetővé teszik.