Székely Nemzet, 1900 (18. évfolyam, 1-195. szám)

1900-01-03 / 1. szám

XVIII. évfolyam. Sepsi-Szent-György, szerda, 1900. január 3. 1. szám. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szem-György, Sétatér-utcza 6. szám, a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési ir: Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Egész évre . . 20 korona Félévre . . 10 korona. Negyedévre . . 5 korona. Hirdetmények dija: 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. Bélyegdijért külön 60 fillér. Kiadóhivatal: Mai-n­yomila-rázrág-tárala­­hová az illüzitési pénzek és hiri­tések bérmentesen küldendők, a Nyilttér sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer­: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzkü­ldeményeknél czélszerűbben postautal­ványok használhatók. Politikai pártok. — jan. 3. Beléptünk az uj esztendőbe, vagy ha tetszik, az uj századba is. Mit hoz e szá­zad nemzetünkre, ki tudná megmondani ? A bizonytalan jövőbe senki be nem láthat. Bízunk azonban a gondviselésben, hogy valamint ezer éven át megőrzött a kimú­lástól, megőrzi a nemzetet a végkép meg­semmisülő katasztrófától, úgy e század folyama alatt sem hagy el bennü­nket. Van sok hibánk bennünk, de egy ra­gyogó erényünk is van , és ez a haza­szeretet ! . . . A hazáért életünket is adjuk, ha kell és e szent talizmán ereklyeként száll nemzedékről-nemzedékre. Elkülönzött fajbeliek vagyunk a világ összes népeitől, magunkra állunk, nincs rokonunk, miként például a germán, szláv, latin fajnak. Sőt még nagy nemzet sem vagyunk, mint az angol­szász nép, de népességünk nagy szá­mának hiányát pótolja — a hazaszeretet. És igy bármi veszélylyel szemben is meg fogjuk tudni állani helyünket! . . . De e jóleső tudat nem zárhatja ki azt, hogy belügyeinket ne igyekezzünk refor­málni és az állam sorsára befolyást gya­korló politikai pártjaink is helyes alapra ne helyezkednének. Nemzetünk haladására nagy befolyással van a pártok mikénti alapokon­ állása; nem helyes irányban mozgó pártok lassítják a nemzet hala­dását. Pedig ki tagadhatja, hogy az elmúlt században modern alapokra fektetődött le ugyan államunk, de a nemzet haladásá­nak még fokozódni kell, ha az eddig el­ért eredményeket betetőzni akarjuk. Gyorsabb haladásunknak azonban gát­jai politikai pártjaink állásfoglalása. E tekintetben hézagos látványnak vagyunk tanúi. Holott az új század hozhatna ide is reformot. A XVIII-ik század végén, az 1790-iki országgyűlésen mutatkoztak először Magyar­­ország törvényhozásában elvi alapokon tö­mörülő politikai pártok. Nagy ellentét nem merült ugyan fel a törvényhozás tagjai közt, mert közös volt bizonyos eszmékhez való szívós ragaszkodásuk, valamennyien osztoztak az alkotmányosság védelmében, csaknem kivétel nélkül ragaszkodtak a nemesi kiváltságok fentartásáia, de egy­ben másban mégis eltértek egymástól. Az egyik rész irtózott minden reformtól s ha támogatója volt a kormány és udvar törekvéseinek, ellenzett minden újítást: ezek voltak az a­ti­­­i­k­u­s­o­k. A másik rész újításokat sürgetett és a haladás hí­vének vallotta magát: ezeket patrió­táknak nevezték. A­mily kevéssé találóak ez elnevezések, oly határozatlanok az eszmék, melyek az egyes pártok tag­jait összetartották. Határozottabb alakot öltöttek a pártok az 1825-iki országgyűlésen, noha még min­dig hiányzott köztük az alkotmányos fo­galmak szerinti különbség, de a konzer­vatív és liberális párt alapjai már itt kezdődnek. E pártok elnevezéseinek alkotmányos ér­telemben vett használata szoros értelemben csak az 1832—36-iki országgyűléstől szá­mítható, mely országgyűlésnek mindjárt megalakulásakor még volt politikai párt­jellege. Biztos alapokon emelkedik fel a két országgyűlési párt: a konzerva­tív és liberális vagy ellenzéki. Nem országos pártot mondunk, a­mi a nyilvános­ság és sajtószabadság hiánya miatt még nem jöhetett létre, de a törvényhozásnak ily pártokra elkülönülése tényleg meg­volt. Mindazonáltal hazánk politikai pártjai a múltban sem állottak biztos talajon ! . . . Mert a konzervatív elnevezésnek nem volt oly helyes értelme, minőben az másutt vé­tetik. A kormány tulajdonképen nem kon­zervatív, hanem bár reakczionárius, de egyszersmind forradalmi elveket képviselt, örökös czélja lévén megcsorbítani, leron­tani a történelmi jogot s az azon alapuló alkotmányos elveket s intézményeket ; kény­uralmat, abszolutizmust állítani az al­kotmányosság helyébe. Viszont az ellenzéki elnevezés, vala­mint igen széles, határozatlan értelmű volt: úgy többféle véleményszinezetnek szol­gált zászlajául ; a szabadelvűség dicsfé­nyét pedig számos esetben helytelenül bitorlá. Mindaz, ki a kormánynak kény­uralmi irányát, hatalomterjeszkedési kisér­leteit gáncsolá, azoknak ellentálla s az ország alkotmányát s evvel együtt a ne­mesi rend előjogait védé, ellenzékinek, szabadelvűnek nevezte magát, akár kívánt egyébiránt korszerű­leg előre haladni, refor­mokat életbeléptetni, akár megcsontosodva tespedett az ,,ősi alkotmány“ a rendszerében A nagy átalakulást nem ezen párt­keretek idézék elő, hanem lánglelkű fér­fiak adák meg a lökést és majd meg az események. De valamint a múltban nem álltak h­a­­tározott­­elvi alapon a hazai politikai pár­tok, és oly ingatag alapon álltak az újabb tizedekben is. A szabadelvű párttal szem­ben állott két ellenzék, de egyik sem felelt meg nagyhangzású nevének. A „szabadelvű“ név jól hangzik a fül­nek, de e czímmel ellentétes magavisele­tet tanúsított és követett a párt. Abban következetes volt, hogy a 67 iki alapot megvédje a támadásokkal szemben, de a reformokban nem volt mindig a szabadel­vűség irányzatának hive, sőt nem egyszer reakczionárius elveknek hódolt. És igy a szabadelvű czímet ezégérül zsákmányolta ki. Ugyanily vád hangoztatható a sok formában átment és legutoljára „nemzeti“ nevet felvett pártnál is. Szabadelvű is volt, nem is ! ... Az ultramontánokkal evezett olykor egy hajóban, mint a polgári házas­sági kérdésben, máskor meg szabadelvüs­­ködött, de mindig bizonyos tartózkodással. Még a 67-iki alap védelmében sem volt határozott, „fejlesztési“ tanával a szélsők malmára hajta a vizet. Programaira nézve következetes ugyan a független párt, de csak a közjogi kér­désben. Egyebekben kerékkötő, minden reformnak ellenszegül és legkisebb szabad­elvűség sincs e pártban. Ily pártszínezetekkel nem evezhetni át a huszadik századot! . . . Reformálni kell a pártoknak magukat, hogy nemze­tünk gyorsabb menetben haladhasson előre. A szabadelvű párt elkezdé magán a reformot, zseniális vezére, Széll Kálmán új alapokra fekteté a párt misszióját a bel­ügyi kérdésekben. Most már, nevének meg­­felelőleg, valódi szabadelvű irányban halad a párt. Ennek meg lesz a hatása, a sza­badelvűség hamisítatlan alakjában előbbre fogja vinni a nemzetet. De a függetlenségi pártnak is organi­zálni kellene magát, közjogi elveit ne adja fel, ezt senki nem kivánja tőlük, de ne csak mind­ezen lovagoljanak, hanem bont­sanak zászlót a belügyi kérdésekben is. Vessenek eszméket a felszínre és vigyék a közfórum elébe megvitatás végett. Ne jel­szavakkal éljenek s azzal mit sem törődve a kérdéssel , hanem behatóan fejtsék ki álláspontjukat és indítsanak elvi vitát az egyes reformok mikénti megoldása felől. így, csakis igy fog haladni a nemzet, h­­a forrongásba hozzuk a vérét s versenyre­­ lelünk a nemzeti haladás nagy munkája­­i­bán. A függetlenségi párt semmi reform- c­sak eddig indítója nem volt, legyen más- 1 cént ez ezentúl. Az új szabadelvű éra has­son rájuk is jótékonyan és ne elégedjenek meg a dualizmus ostromlásával, a­melyet így is majd csak az idő fog megoldani, az európai események fognak arra irány­­üleg befolyni. Beléptünk az új századba, hozzon ez változta­ást a függetlenségi párt magatar­­tásában is! . . . Oly sok még a tenni­valónk, hogy önmagunk elleni vétket kö­vetünk el, ha a politikai pártok új irány­ban nem mozognak. A sajtónak kötelessége ezt hangoztatni, hogy végre a pártok fér- mai gondolkozzanak felette. Most pediglen kívánunk boldog újévet olvasóinknak, nagy esemény úgy az egész nemzet, mint egyesek életében az, mikor új századba lép. Azon tudat, hogy egy századot temetünk el, megrázza a legfá­­sultabb szívet is, öröm, de részben aggó­dás fog el mindnyájunkat: várjon mit hoz az új század. Higgjü­nk a legjavában ! . . . E remény édessé teszi a jelent és ténnyel aranyozza be a jövőt. A családapa gyermekében látja a jövőt, ez meg az ő utána következő nemzedékben. Valamint a víz folyásának soha sincs vége, úgy az emberiség is örök életű. De a víz csak úgy élvezetes, ha tiszta, a családapa is csak akkor boldog, ha nemesen gondolkodó, tanult fia van, mert így imádott nemzete jövőjét biztosítva látja. Hogy e reményben senki ne csalódjék, az nemzetünknek életkérdés és így kívánatos, hogy úgy legyen. Lépjük e hitben át az uj század küszöbét. Ürmössy Lajos: Az ujesztendő reformjai. — jan. 3. Ujesztendő napján annyi új intézmény lép életbe egyszerre, oly tömeges változások közé kerülünk egy csapásra, hogy a gyakorlati élet­viszonyokban egy ideig tapogatózva kell majd haladnunk, mintha félhomályban járnánk, s ugyancsak résen kell állnunk, bármibe kezdünk, hogy konzervatív hajlamainkat lebírjuk s szám­talan apró kellemetlenségtől, esetleg érzékenyebb anyagi károktól meneküljünk. A fontosabb vál­tozásokat s gyakorlati következéseiket röviden a következőkben jelezzük: Dec­ember 31-ikén éjjel 12 órakor kimúlt az élők sorából az o. é., vagyis az osztrák érték s az új esztendő a kötelező koro­­naértékszámítás jegyében születik meg. Mit jelent ez? Azt, hogy ezentúl akármi inni­­valónk lesz a pénzről, annak értékét mindig ötszer oly nagy számmal kell kifejeznünk. M­egy­rint helyett nyolcz koronát kapunk, de annyit lünk is ki. Eddig például 1000 forint fizetésünk itt, ezentúl 2000 koronának leszünk urai. Nyug­­linkat koronákról és fillérekről állítjuk ki, forin­­ik és krajczárok helyett koronákat és fillérek­et küldünk postautalványon s váltóinkat koro­­ákról és fillérekről töltjük ki. A változás meg­­rokását nagyon meg fogja könnyíteni, hogy újév apjától kezdve az összes postai értékjegyek és­­ állami űrlapok korona és fillér értékben ki­­álitva kerülnek forgalomba. A régi blanketták zonban 1900. január végéig használhatók még, sakhogy az összegeket újévtől kezdve ezeken is koronában és fillérben kell kitüntetni. A korona­övidítése k., a fillér rövidítése­­. A január vé­­géig föl nem használt blankettákat a közpénztá­­rk ugyancsak január végéig kötelesek korona értékű új űrlapokra kicserélni. Az állami könyv­vezetés és a nyilvános számadásra kötelezett vál­lalatok könyvelése újév napjától szintén korona­értékre változik át. Egyéb üzleti társulatok, vagy magánemberek azonban továbbra is tetszésük szerinti értékben vezethetik könyveiket. Czélszerű azonban, hogy mindenki alkalmazkodjék magán­ügyeiben is a hivatalos értékszámításhoz, mert a kétféle értékben való számítás csak a számoló­­zsenieknek való. Az i­gazságszolgáltatás terén mély­reható változások lépnek életbe újév napján, a­melyek gyökeresen átformálják az egész büntető eljárást. Kezdjük a följelentéseken. Panaszt ezen­túl is két helyen lehet tenni : az ügyészségnél és a rendőrségnél. A panaszok alapján megin­duló nyomozást azonban ezentúl a rendőrség az ügyészség ellenőrzése mellett végzi. A bűnvizsgá­­lat során a főváltozás az, hogy míg eddig a vizsgálat csak a terhelő anyag összegyűjtésére irányult, ezentúl szóhoz jut a vizsgálat során a védelem is s a vádlott abban a percében, a­mint ráhára valik a gyanú, azonnal fogadhat vé­dőt magának, a­ki gondoskodik arról, hogy a nyomozást teljesítő hatóságok összegyűjtsék a mentő adatokat is. A vádtanács az ügy kezébe kerülő rendezett anyag alapján határoz a vád alá helyezés kérdésében zárt ülésen, mely, a vád­lottnak védője is lévén, valósággal előzetes vég­tárgyalás számba fog menni. Ugyanily mélyreható reform az esküdtszék hatáskörének bővítése. Újévtől kezdve oly bűnügyekben, a­melyek öt évnél nagyobb szabadságvesztéssel büntethetők, esküdtszék fogja kimondani a bűnöst, vagy a nem bűnöst. A sajtóügyek megmaradnak továbbra is az esküdtszéki ítélkezés körében, a magánsze­mélyek ellen sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés azonban, valamint más bűnügyek a törvényszék hármas tanácsa elé kerülnek ítélet­hozatal végett. Az esküdtszéki verdikt alapján hozott ítélet ellen csak semmiségi panaszszal lehet élni s ezeket a Kúria intézi el. A törvény­­széki ítéletek ellen a Táblához lehet fölebbezni, a mely ezentúl is szóbeli tárgyaláson foglalkozik a fölebbezéssel s uj bizonyítékokat is tekintetbe vesz. A táblai ítélet ellen már csak semmiségi panasznak van helye s a Kúria ezeket szóbeli tárgyaláson intézi el, meghallgatván újra úgy a vád, mint a védelem képviselőjét. Nagyban megnövekedett a járásbíróság hatásköre s jelentős változás, hogy a vádnak itt is lesz képviselője. Erre a czélra szervezték az ügyészi megbízott állását. Végül megemelítjük, hogy az új törvény gondoskodott az ártatlanul vizsgálati fog­ságba helyezettek és elítéltek kártalanításáró­l. Említettük már, hogy a rendőrség ezentúl az ügyészség felügyelete alatt végzi a nyomozást, kötelessége a védelem adatait is beszerezni s megengedni, hogy a gyanúsított már az elő­­nyomozat alatt is védőt vallhasson. Az egyéni szabadság is jobban meg lesz védve, mint eddig volt. Még a tettenért tolvajt sem lehet letartóztatni, ha rendes lakása van. Letartóz­tatásnak csak akkor lesz helye, ha szökéstől kell tartani.­­ A királyi döntés. A­mint jelentettük, az év utolsó napján a magyar és osztrák hivatalos la­pokban egyidejűleg megjelent a kvótára vonatkozó királyi döntés, a­mely a kvótát egy félévre 32,3/49— 6646/49 arányban állapítja meg, a­mi a preczipnum leszámításával a 34 4—65 6 aránynak felel meg. Ez­zel egyidejűleg megjelent a hivatalos Wiener Zeitungban az átutalási eljárást a 14. § alap­ján életbeléptető császári rendelet.­­ A miniszterelnök a kiegyezésről, Széll Kálmán miniszterelnök újévi beszédében az Ausztriá­val kötött gazdasági kiegyezésről is nyilatkozott. Konstatálta, hogy a mai naptól kezdve a viszonosság érvényesült s remélhető, hogy nem jön közbe semmi eshetőség, a­mely ezt a recziproc­itást megszakíthatná. Abban az esetben mégis, ha ily váratlan eshetőség bekövetkeznék, törvényeinkben meg vannak adva mindazok az eszközök, a­melyek gazdasági érdekeink csorbítatlan érvényesítését lehetővé teszik.

Next