Székely Nemzet, 1900 (18. évfolyam, 1-195. szám)

1900-03-26 / 46. szám

XVIII. évfolyam. 46. szám. Sepsi-Szent-György, hétfő, 1900. márczius 26. Sétatér-u­tcza 6. szám, hovy a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. SZÉKELY NEMZET Előfizetést ízi­ : Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre 5 korona. Hirdetmények dija: 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. Bélyegdijért külön 60 fillér. Kiadóhivatal: larai-nyomda-részvény-társulat­hoz* az tliiuiiti piait it biritlitik bérmentesen küldendők. Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Nyilttér sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent-György. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. ■eljelenik netem­ént négyw: h­étfőn, malán, iniiben­t* szombaton. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautal­ványok használhatók. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel Előfizetési ára egész évre. Sió korona félévre . 10 „ negyedévre.­­» „ Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a ,,S­z­é­k­e­l­y Nemzet“ kiadó tulajdonosa Széll Kálmán politikája. — márcz. 26. (X.) Sünin emlegetik az ellenzéki la­pok azon kérdést, mikor köszönt már be a sokat hangoztatott uj éra ? Hát e kérdés örökös feszegetése köte­­kedésre mutat, nincs théma az ellenzéki támadhatásra, szorultságban az uj érát nem akarják észrevenni, hogy így, a múlton táplálkozva, támadhassanak. Mert hát mi köze tulajdonképes­ Széll Kálmánnak az örökös Bánffy-féle válasz­tási ügy szellőztetéséhez? Nem ő állt akkor az ország élén és igy a szemrehányó vádnak sem lehet alapja. Kormányzatára az árnyat nem vethet, hogy az akkori választáson kikerült többség támogatását igénybe veszi. Parlamentáris kormánynak szüksége van pártra, mely az ő háta mögött álljon és így Széll Kálmán sem nélkülözheti a szabadelvű pártot. Az általa hirdetett új éra azonban nincs a párt esetleges változó akarata alá vetve, hanem a vezérlete alatt álló pártnak tagja csak az lehet, a­ki bele­találja magát az új éra szellemébe és a ve­zér programmját magáévá teszi. Egy pártvezér nem vezettetik, hanem vezet! Annál inkább vezet az oly állam­férfi, mint Széll Kálmán, a­ki rá tudja nyomni egyéniségét zsenialitásánál fogva nemzete korszakára. Az ily férfi vezet és nem vezettetik. És így a párt akarata csak annyiban nyilvánul, a­mennyiben ez a par­­lamentarizmus fogalmával összeegyeztethető, a pártvezér kezében maradva a vezető fonal. Ha tehát állana is azon ellenzéki vád, hogy a szabadelvű párt zöme álarctot visel és nem hive az uj érának, ebből nem kö­vetkeztethető a Széll Kálmán pozicziójának a gyöngesége, mert a szivek titkos rugó­jának kutatásával nem foglalatoskodik, ha­nem áll programmja alapján s a ki vele tart, az párthive. Felesleges e szerint ellenzéki laptár­sainknak annyit bajlódni a szabadelvű párt­tal, mindenféle mende­mondákkal traktálni olvasóikat a párt kebelében dúló ellenté­tekről, mert a valóság az, hogy a sza­badelvű párt­klub ajtaja nyitva áll azok számára, a­kik nem hajlandók Szélit követni nyíltan elmondott programmja alapján. És így napirendre térhetünk az ellen­zéki sajtóban állandó rovatot képező ,,sza­­badelvű­párti fondorlatok“-féle közlemények felett. De ép ily légből kapott vádak azok is, a­mik a vidéken nem látható uj éra s­­­zelleméről szólanak. Ha nem elfogult az e­ly állító, akkor láthatja az uj éra hatá­­át. Megszűnt először a mindent pártszem-, ívegen át való nézés, a társadalom szétta­­rolásának ezzel gát vettetett. Rég nem látott mérvben pezsdült fel a­­ vidéki társadalom, a lapok alig győzik­­­dozni a minden téren való társadalmi moz­galmakat. A jog, törvény, igazság pedig­­íz egész vonalon életbe lépett. E fordulatot nem a véletlen sors, hanem az új éra hozta létre. Az meg kákán való csomó keresés, hogy a főispáni karban alig történt változás. „Széli nem mer a darázsfészekbe nyúlni !“ — hangzanak az ily kedélyeskedések ellenzéki lapjainkban. Széll Kálmán itt is következetes ma­gával. Programmját vagy magáévá teszi a főispán, vagy nem. Ha teljes odaadással igen, akkor felesleges az új ember kineve­zése ezen díszes állásra, ellenesetben bizony menesztetik,­­ minthogy már néhány főis­pán elbúcsúzott megyéjétől. Egyébként még az is kérdés, hogy a létrejövő köz­­igazgatási reformba nem fog e belefutni az egész főispáni állás Nincs kizárva annak a lehetősége, hogy ez állás egészen eltö­röltetik. De most jut eszembe, hogy olvasok folyton ily közleményeket is ellenzéki lap­jainkban : „Széll nem akarja belügyi utód­jának a kezét megkötni s azért nem visz oly nagy takarítást véghez a főispán karban !“ Hogy lesz-e egyhamar új belügyminisz­terünk, azt velem együtt sokan nem tud­juk. De e kíváncsiság most már jogosult­sággal alig bir. Mi tagadás benne, Széll Kálmánnak egy tulajdonságában nagyot csalódtunk. Hogy államférfi , azt tudtuk. Hogy pénzügyi kapac­itás , azt is tudtuk és tudta egész Európa. Hogy jeles gazda, az már régi dolog. És vámügyi kérdések­ben szakértő , azt bebizonyítá már pénz­ügyminisztersége korában. De hogy a közigazgatási kérdésben, ennek minden ágazataiban is otthonos le­gyen, erre már nem volt elkészülve a közvélemény. Széll Kálmán az e terem­ otthonosságával meglepte az országot. Lehet e már most valaki kiváncsi arra, hogy ki lesz a belügyminiszteri utód? Bi­zonynyal senki. Jobb kézben nem lehet e tárcza, mint jelenben és így semmi alapja nincs azon híreknek, miszerint az utód keze meg nem kötéséért, nem elegyedik a főispánok nagyobb változásába bele. Széll Kálmány kormányzatának az alapja : a jog, törvény, igazságon alapszik ! Politikája a nemzeti alapon nyugszik, minden nagy kérdésben a nemzeti létfen­­tartás nagy eszméje vezeti, a nemzeti egység lévő vezérfonala. Ezért nem paktál a nemzetiségekkel sem. Megmondta elég határozottan, hogy az egyéni jogok biztosítása foglaltatik az 1868. évi úgynevezett nemzetiségi törvény­ben, de hogy semminemű nemzetiségi sem terület, sem zárt kör, sem nemzetiségi szervezet, mint olyan Magyarországon nincsen és nem lehet. Széll Kálmán azon térre lépni nem fog, hogy mint tényezők­kel, egyes nemzetiségi csoportokkal érint­kezzék és beszéljen, de igenis kész min­dig az állam minden polgárával, minden panaszát, minden baját illetőleg érintkezni és összeköttetésbe lépni. E nemzeti és egységes állami politi­kára vezethető vissza a közigazgatási re­form mikénti megoldásában elfoglalt állás­pontja is. Mert ha az egyes ágazatok részletezésével nagyon természetesen még sincs is tisztában, azzal azonban tisztá­­n van, hogy a főirány az új éra szel­lmében oldandó meg, de figyelmen kívül n­em hagyandó az egységes állami szemp­­­ont sem. Az állami akaratnak minden v­onalon föltétlenül érvényesülnie kell.­­ A nemzeti politika értelmében oldatik ! meg a földbirtok-reform kérdése is ! A cczél : a magyar népesség szaporodása mesterséges előidézése és oly birtokmeg­­oszlás tétetik lehetővé, a mely mellett kép­zőik a legtöbb elégedett és jó módban evő család, mely az erős államnak és egészséges társadalomnak legbiztosabb alap­át és támaszát képezi Erre a két alapelvre fekteti Széll Kál­­mán a magyar földbirtok-politikát, a­mely­nek eredménye lesz egy új ország alapí­tása és a­mely megaczélozza a nemzet természetszerű propagatív erejét, a­honnét az ország mindig visszanyerheti az elvesz­tett erőt, a­mint a történelem tanúsága szerint nemzetünk nem egyszer, a népies elem forrásaiból merítette erejét. És már csak azért is helyes erre a két alapgerendára helyezni a földbirtok­politikának súlypontját, mert ez a két kér­dés egymást nemcsak feltételezi, hanem ki is egészíti, a­mennyiben a népesség­szaporodása elégedett családi viszonyokat feltételez, viszont csak ily családi viszo­nyoknak szokott a népesség szaporodása természetes következménye lenni. Széll Kálmán tervszerűen rakja reá azon funda­­­mentális gerendákat, a­melyek a liberális agrárpolitika konstrukc­ióját hordozzák és e telepítő és parczellázó földbirtokpolitika immár pártjaink politikájában erősen dom­borodik ki és képezi agrárius részét azon kormánypolitikának, melyet Széll Kálmán az ország színe előtt kifejtett és melyet az ország lakossága támogat. Valamivel több egy évnél, hogy Széll Kálmán az ország élére készült és máris érezhető kormányzatának a hatása közéle­tünkben. De mi egy nemzet életében egy év ? Parányi kevés. Csodákat rohamosan véghezvinni nem lehet, még ha az or­szág élén oly zsenialitás is áll, mint Széll Kálmán. De valamint Kossuth azt mondá pénz­ügyminiszter korában a gáncsoskodó ellen­zéknek : „törpü­ljön el az ily minoritás“ ! Mi sem tudunk jobb tanácsot adni az el­lenzéki sajtónak, mint várjon még kissé s ne békétlenkedjék, mert az új éra nyo­mai máris láthatók és mind jobban fog­­láthatóvá lenni az idő folyásával, a szerint, a­mint halad előre a Széll Kálmán poli­tikája. E politika az ország és nemzet elő­nyére szolgál, lehetünk türelmesebbek te­hát, ha gőzerővel nem is mennének a dolgok. A föld sem egy nap lett lakha­tóvá, míg a lávafolyadék megkeményed­hetett. A közélet menete sem változhatik teljesen az egy év lefolyása alatt.­­ Az Összeférhetlenség. Végre valahára az összeférhetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizott­ságban felmerült egy eszme, a­melynek a megvalósí­tása után az érdekeltségi összeférhetlenség szű­kebb körre volna szorítható, vagy legalább meg volnának szerezhetők a pártatlan bíráskodás garanc­iái. Abban állapodott meg ugyanis a bizottság, hogy az össze­férhetetlenségi ügyekben jövőre esetről-esetre sors­húzás útján alakítandó és zsűriszerűleg eljáró bizottság ítélkezzék. Arra nézve, hogy a revideálandó törvény mikor lépjen életbe, a bizottság többsége oda nyi­latkozott, hogy az alkotandó új összeférhetlenségi törvény az új országgyűlés kezdetével lépjen életbe. A bizottság megállapodásai alapján kidolgo­zandó javaslatnak a megszerkesztésére az elnökön és előadón kivül Gurner, Győry Elek, Kabos, Kristóffy és Rakovszky tagokból álló albizottság küldetett ki s ezzel az ülés véget ért.­­ A székely vasutakért, Mirostordavármegye törvényhatósági bizottsági ülésén múlt csütörtökön élénk visszhangra talált a vármegye iparfejlesztő bizott­ságának a székely vasutak kiépítésére vonatkozó át­irata. Egyhangúlag elhatároztatott, hogy a vármegye felírjon a kereskedelmi kormányhoz, sürgetvén a székely vasutakról szóló 1895-ben alkotott törvény­­végrehajtását. Ez alkalommal a szászrégeni raádé­­falvi vonal kiépítéséről van szó, melylyel a Székelyföld megnyittatnék a világforgalomnak és egyenesebb összeköttetésünk lenne Kelettel. E vonal stratégiai szempontból is roppant fontos. Itt említjük meg, hogy az iparfejlesztő bizottság megkereste a többi vár­megyéket is a vasutak ügyében s igy valószínűleg azok is felírnak a miniszterhez, a ki a tavaszra lá­togatást ígért a Székelyföldre. Az ügy akkor is fel­színre kerül. Az inkompatibilitás. — m­árcz. 26. A mely képviselőnek a természete az in­kompatibilitást nem veszi be, hozhatnak annak akár házszabályt, akár törvényt. A közigazga­­tásnál és törvényhozásnál, remélem, vannak tör­vények és fegyelmi rendszabályok, de azért re­mélem, hogy vannak visszaélések is, melyeken nem tud segíteni se renszabály, se törvény. El­mondok egy esetet. Menyemnek mondom, de érthet róla a rem is. Huszonkét évvel ezelőtt történt Budapesten, úgy tudoma, mintha csak velem történt volna. Egyik lapszerkesztőnek ugyanis nyomdája volt kézisajtóval, a­mit szeretett volna gőzerőre venni. . Van azonban egy szabály, mely azt mondja :­­ oly helyiségben, a­mely felett laknak, gőzgépet­­fölállítani nem szabad. A háztulajdonos lakott a helyiség felett s hogy a nyomda ki ne hurczol­­,­kodjék, egy 21/a lóerejü gőzmotor felállításába­­ beleegyezett. Egyik alkapitánynak adtak ötven forintot, az is beleegyezett, hanem a városi ta­nács nem egyezett bele és a nyomdatulajdonost 200 forint bírságra büntette, a gőzraptort pedig­­ betiltotta. A nyomdatulajdonos a belügyminiszterhez fe­­lebbezte ezt a végzést és több oly helyiségre hivatkozván, a­melyben gőzgép van, felette pe­dig laknak, nagy igazának hitében a felebbe­­zést azzal a kifejezéssel is tarkíthatni vélte, hogy : „De csak úgy forog ám a kerék, ha kenik“.­­ Ezért a kifejezésért aztán a domi­­nuszt kriminálisba fogták és dr. Emmer Kor­nél a megmondhatója, hogy volt képes megsza­badulni, mert ő képviselte a vádlottat, kinek ez az eset, a bírságot is beleértve, körülbelül 500 forintjába került. — Látja az ur, — mondta később egy úri­ember, a­ki el szokott járni az ilyenekben— ha az ur nekem kétszáz forintot adott volna, most is ott lehetne a nyomdája, a­hol volt és jár­hatna a gőzmotor vígan, mivel hogy mindennek sora vagyon ! Nos hát kérem, olyan úri­emberek, a­kik tudják, hogy „mindennek sora vagyon“ — van­nak Budapesten elegen most is, a­kik minden lehetőnek és lehetetlennek látszó dolgok kivite­lére vállalkoznak. Ismerik a dörgést, ismerik a befolyásos embereket, tudják kinek miben, kire és kikre van befolyása és hogy mennyiért cse­­lekszi meg ezt a befolyást. A fiúnak befolyása van az anyjára, az anyájának az apjára, a só­gornak a sógorra, a komának a komára, úgy, hogy az a miszter, államtitkár, miniszteri taná­csos, bíró, főispán, bankigazgató stb. soha se tudhassa, kinek ügyében akarják most őt szug­­gerálni az ő szeretettel, illetőleg hogy miért és kinek a befolyása következtében. És vigyázzon magára bármennyire és szepjék sárkánytejet, a megkísérléseknek ki van téve mégis. Ám tegyük föl, hogy az illető képviselő nem kér a maga számára semmit. Neki nem kell semmi, mert ő egy önzetlen hazafi, de például a sógorának, sógornéjának, barátjának, barátné­­jának, apjának, nagyapjának vagy a legnagyobb apjának mégse képes ellentállni és bizony rá­fanyalodik, hogy becsoszog az Ő kegyelmes ba-

Next