Székely Nemzet, 1900 (18. évfolyam, 1-195. szám)
1900-03-26 / 46. szám
XVIII. évfolyam. 46. szám. Sepsi-Szent-György, hétfő, 1900. márczius 26. Sétatér-utcza 6. szám, hovy a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. SZÉKELY NEMZET Előfizetést ízi : Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre 5 korona. Hirdetmények dija: 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. Bélyegdijért külön 60 fillér. Kiadóhivatal: larai-nyomda-részvény-társulathoz* az tliiuiiti piait it biritlitik bérmentesen küldendők. Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Nyilttér sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent-György. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. ■eljelenik netemént négyw: hétfőn, malán, iniibent* szombaton. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel Előfizetési ára egész évre. Sió korona félévre . 10 „ negyedévre.» „ Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a ,,Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa Széll Kálmán politikája. — márcz. 26. (X.) Sünin emlegetik az ellenzéki lapok azon kérdést, mikor köszönt már be a sokat hangoztatott uj éra ? Hát e kérdés örökös feszegetése kötekedésre mutat, nincs théma az ellenzéki támadhatásra, szorultságban az uj érát nem akarják észrevenni, hogy így, a múlton táplálkozva, támadhassanak. Mert hát mi köze tulajdonképes Széll Kálmánnak az örökös Bánffy-féle választási ügy szellőztetéséhez? Nem ő állt akkor az ország élén és igy a szemrehányó vádnak sem lehet alapja. Kormányzatára az árnyat nem vethet, hogy az akkori választáson kikerült többség támogatását igénybe veszi. Parlamentáris kormánynak szüksége van pártra, mely az ő háta mögött álljon és így Széll Kálmán sem nélkülözheti a szabadelvű pártot. Az általa hirdetett új éra azonban nincs a párt esetleges változó akarata alá vetve, hanem a vezérlete alatt álló pártnak tagja csak az lehet, aki beletalálja magát az új éra szellemébe és a vezér programmját magáévá teszi. Egy pártvezér nem vezettetik, hanem vezet! Annál inkább vezet az oly államférfi, mint Széll Kálmán, aki rá tudja nyomni egyéniségét zsenialitásánál fogva nemzete korszakára. Az ily férfi vezet és nem vezettetik. És így a párt akarata csak annyiban nyilvánul, amennyiben ez a parlamentarizmus fogalmával összeegyeztethető, a pártvezér kezében maradva a vezető fonal. Ha tehát állana is azon ellenzéki vád, hogy a szabadelvű párt zöme álarctot visel és nem hive az uj érának, ebből nem következtethető a Széll Kálmán pozicziójának a gyöngesége, mert a szivek titkos rugójának kutatásával nem foglalatoskodik, hanem áll programmja alapján s a ki vele tart, az párthive. Felesleges e szerint ellenzéki laptársainknak annyit bajlódni a szabadelvű párttal, mindenféle mendemondákkal traktálni olvasóikat a párt kebelében dúló ellentétekről, mert a valóság az, hogy a szabadelvű pártklub ajtaja nyitva áll azok számára, akik nem hajlandók Szélit követni nyíltan elmondott programmja alapján. És így napirendre térhetünk az ellenzéki sajtóban állandó rovatot képező ,,szabadelvűpárti fondorlatok“-féle közlemények felett. De ép ily légből kapott vádak azok is, amik a vidéken nem látható uj éra szelleméről szólanak. Ha nem elfogult az ely állító, akkor láthatja az uj éra hatáát. Megszűnt először a mindent pártszem-, ívegen át való nézés, a társadalom széttarolásának ezzel gát vettetett. Rég nem látott mérvben pezsdült fel a vidéki társadalom, a lapok alig győzikdozni a minden téren való társadalmi mozgalmakat. A jog, törvény, igazság pedigíz egész vonalon életbe lépett. E fordulatot nem a véletlen sors, hanem az új éra hozta létre. Az meg kákán való csomó keresés, hogy a főispáni karban alig történt változás. „Széli nem mer a darázsfészekbe nyúlni !“ — hangzanak az ily kedélyeskedések ellenzéki lapjainkban. Széll Kálmán itt is következetes magával. Programmját vagy magáévá teszi a főispán, vagy nem. Ha teljes odaadással igen, akkor felesleges az új ember kinevezése ezen díszes állásra, ellenesetben bizony menesztetik, minthogy már néhány főispán elbúcsúzott megyéjétől. Egyébként még az is kérdés, hogy a létrejövő közigazgatási reformba nem fog e belefutni az egész főispáni állás Nincs kizárva annak a lehetősége, hogy ez állás egészen eltöröltetik. De most jut eszembe, hogy olvasok folyton ily közleményeket is ellenzéki lapjainkban : „Széll nem akarja belügyi utódjának a kezét megkötni s azért nem visz oly nagy takarítást véghez a főispán karban !“ Hogy lesz-e egyhamar új belügyminiszterünk, azt velem együtt sokan nem tudjuk. De e kíváncsiság most már jogosultsággal alig bir. Mi tagadás benne, Széll Kálmánnak egy tulajdonságában nagyot csalódtunk. Hogy államférfi , azt tudtuk. Hogy pénzügyi kapacitás , azt is tudtuk és tudta egész Európa. Hogy jeles gazda, az már régi dolog. És vámügyi kérdésekben szakértő , azt bebizonyítá már pénzügyminisztersége korában. De hogy a közigazgatási kérdésben, ennek minden ágazataiban is otthonos legyen, erre már nem volt elkészülve a közvélemény. Széll Kálmán az e terem otthonosságával meglepte az országot. Lehet e már most valaki kiváncsi arra, hogy ki lesz a belügyminiszteri utód? Bizonynyal senki. Jobb kézben nem lehet e tárcza, mint jelenben és így semmi alapja nincs azon híreknek, miszerint az utód keze meg nem kötéséért, nem elegyedik a főispánok nagyobb változásába bele. Széll Kálmány kormányzatának az alapja : a jog, törvény, igazságon alapszik ! Politikája a nemzeti alapon nyugszik, minden nagy kérdésben a nemzeti létfentartás nagy eszméje vezeti, a nemzeti egység lévő vezérfonala. Ezért nem paktál a nemzetiségekkel sem. Megmondta elég határozottan, hogy az egyéni jogok biztosítása foglaltatik az 1868. évi úgynevezett nemzetiségi törvényben, de hogy semminemű nemzetiségi sem terület, sem zárt kör, sem nemzetiségi szervezet, mint olyan Magyarországon nincsen és nem lehet. Széll Kálmán azon térre lépni nem fog, hogy mint tényezőkkel, egyes nemzetiségi csoportokkal érintkezzék és beszéljen, de igenis kész mindig az állam minden polgárával, minden panaszát, minden baját illetőleg érintkezni és összeköttetésbe lépni. E nemzeti és egységes állami politikára vezethető vissza a közigazgatási reform mikénti megoldásában elfoglalt álláspontja is. Mert ha az egyes ágazatok részletezésével nagyon természetesen még sincs is tisztában, azzal azonban tisztán van, hogy a főirány az új éra szellmében oldandó meg, de figyelmen kívül nem hagyandó az egységes állami szempont sem. Az állami akaratnak minden vonalon föltétlenül érvényesülnie kell. A nemzeti politika értelmében oldatik ! meg a földbirtok-reform kérdése is ! A cczél : a magyar népesség szaporodása mesterséges előidézése és oly birtokmegoszlás tétetik lehetővé, a mely mellett képzőik a legtöbb elégedett és jó módban evő család, mely az erős államnak és egészséges társadalomnak legbiztosabb alapát és támaszát képezi Erre a két alapelvre fekteti Széll Kálmán a magyar földbirtok-politikát, amelynek eredménye lesz egy új ország alapítása és amely megaczélozza a nemzet természetszerű propagatív erejét, ahonnét az ország mindig visszanyerheti az elvesztett erőt, amint a történelem tanúsága szerint nemzetünk nem egyszer, a népies elem forrásaiból merítette erejét. És már csak azért is helyes erre a két alapgerendára helyezni a földbirtokpolitikának súlypontját, mert ez a két kérdés egymást nemcsak feltételezi, hanem ki is egészíti, amennyiben a népességszaporodása elégedett családi viszonyokat feltételez, viszont csak ily családi viszonyoknak szokott a népesség szaporodása természetes következménye lenni. Széll Kálmán tervszerűen rakja reá azon fundamentális gerendákat, amelyek a liberális agrárpolitika konstrukcióját hordozzák és e telepítő és parczellázó földbirtokpolitika immár pártjaink politikájában erősen domborodik ki és képezi agrárius részét azon kormánypolitikának, melyet Széll Kálmán az ország színe előtt kifejtett és melyet az ország lakossága támogat. Valamivel több egy évnél, hogy Széll Kálmán az ország élére készült és máris érezhető kormányzatának a hatása közéletünkben. De mi egy nemzet életében egy év ? Parányi kevés. Csodákat rohamosan véghezvinni nem lehet, még ha az ország élén oly zsenialitás is áll, mint Széll Kálmán. De valamint Kossuth azt mondá pénzügyminiszter korában a gáncsoskodó ellenzéknek : „törpüljön el az ily minoritás“ ! Mi sem tudunk jobb tanácsot adni az ellenzéki sajtónak, mint várjon még kissé s ne békétlenkedjék, mert az új éra nyomai máris láthatók és mind jobban fogláthatóvá lenni az idő folyásával, a szerint, amint halad előre a Széll Kálmán politikája. E politika az ország és nemzet előnyére szolgál, lehetünk türelmesebbek tehát, ha gőzerővel nem is mennének a dolgok. A föld sem egy nap lett lakhatóvá, míg a lávafolyadék megkeményedhetett. A közélet menete sem változhatik teljesen az egy év lefolyása alatt. Az Összeférhetlenség. Végre valahára az összeférhetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottságban felmerült egy eszme, amelynek a megvalósítása után az érdekeltségi összeférhetlenség szűkebb körre volna szorítható, vagy legalább meg volnának szerezhetők a pártatlan bíráskodás garanciái. Abban állapodott meg ugyanis a bizottság, hogy az összeférhetetlenségi ügyekben jövőre esetről-esetre sorshúzás útján alakítandó és zsűriszerűleg eljáró bizottság ítélkezzék. Arra nézve, hogy a revideálandó törvény mikor lépjen életbe, a bizottság többsége oda nyilatkozott, hogy az alkotandó új összeférhetlenségi törvény az új országgyűlés kezdetével lépjen életbe. A bizottság megállapodásai alapján kidolgozandó javaslatnak a megszerkesztésére az elnökön és előadón kivül Gurner, Győry Elek, Kabos, Kristóffy és Rakovszky tagokból álló albizottság küldetett ki s ezzel az ülés véget ért. A székely vasutakért, Mirostordavármegye törvényhatósági bizottsági ülésén múlt csütörtökön élénk visszhangra talált a vármegye iparfejlesztő bizottságának a székely vasutak kiépítésére vonatkozó átirata. Egyhangúlag elhatároztatott, hogy a vármegye felírjon a kereskedelmi kormányhoz, sürgetvén a székely vasutakról szóló 1895-ben alkotott törvényvégrehajtását. Ez alkalommal a szászrégeni raádéfalvi vonal kiépítéséről van szó, melylyel a Székelyföld megnyittatnék a világforgalomnak és egyenesebb összeköttetésünk lenne Kelettel. E vonal stratégiai szempontból is roppant fontos. Itt említjük meg, hogy az iparfejlesztő bizottság megkereste a többi vármegyéket is a vasutak ügyében s igy valószínűleg azok is felírnak a miniszterhez, a ki a tavaszra látogatást ígért a Székelyföldre. Az ügy akkor is felszínre kerül. Az inkompatibilitás. — márcz. 26. A mely képviselőnek a természete az inkompatibilitást nem veszi be, hozhatnak annak akár házszabályt, akár törvényt. A közigazgatásnál és törvényhozásnál, remélem, vannak törvények és fegyelmi rendszabályok, de azért remélem, hogy vannak visszaélések is, melyeken nem tud segíteni se renszabály, se törvény. Elmondok egy esetet. Menyemnek mondom, de érthet róla a rem is. Huszonkét évvel ezelőtt történt Budapesten, úgy tudoma, mintha csak velem történt volna. Egyik lapszerkesztőnek ugyanis nyomdája volt kézisajtóval, amit szeretett volna gőzerőre venni. . Van azonban egy szabály, mely azt mondja : oly helyiségben, amely felett laknak, gőzgépetfölállítani nem szabad. A háztulajdonos lakott a helyiség felett s hogy a nyomda ki ne hurczol,kodjék, egy 21/a lóerejü gőzmotor felállításába beleegyezett. Egyik alkapitánynak adtak ötven forintot, az is beleegyezett, hanem a városi tanács nem egyezett bele és a nyomdatulajdonost 200 forint bírságra büntette, a gőzraptort pedig betiltotta. A nyomdatulajdonos a belügyminiszterhez felebbezte ezt a végzést és több oly helyiségre hivatkozván, amelyben gőzgép van, felette pedig laknak, nagy igazának hitében a felebbezést azzal a kifejezéssel is tarkíthatni vélte, hogy : „De csak úgy forog ám a kerék, ha kenik“. Ezért a kifejezésért aztán a dominuszt kriminálisba fogták és dr. Emmer Kornél a megmondhatója, hogy volt képes megszabadulni, mert ő képviselte a vádlottat, kinek ez az eset, a bírságot is beleértve, körülbelül 500 forintjába került. — Látja az ur, — mondta később egy úriember, aki el szokott járni az ilyenekben— ha az ur nekem kétszáz forintot adott volna, most is ott lehetne a nyomdája, ahol volt és járhatna a gőzmotor vígan, mivel hogy mindennek sora vagyon ! Nos hát kérem, olyan úriemberek, akik tudják, hogy „mindennek sora vagyon“ — vannak Budapesten elegen most is, akik minden lehetőnek és lehetetlennek látszó dolgok kivitelére vállalkoznak. Ismerik a dörgést, ismerik a befolyásos embereket, tudják kinek miben, kire és kikre van befolyása és hogy mennyiért cselekszi meg ezt a befolyást. A fiúnak befolyása van az anyjára, az anyájának az apjára, a sógornak a sógorra, a komának a komára, úgy, hogy az a miszter, államtitkár, miniszteri tanácsos, bíró, főispán, bankigazgató stb. soha se tudhassa, kinek ügyében akarják most őt szuggerálni az ő szeretettel, illetőleg hogy miért és kinek a befolyása következtében. És vigyázzon magára bármennyire és szepjék sárkánytejet, a megkísérléseknek ki van téve mégis. Ám tegyük föl, hogy az illető képviselő nem kér a maga számára semmit. Neki nem kell semmi, mert ő egy önzetlen hazafi, de például a sógorának, sógornéjának, barátjának, barátnéjának, apjának, nagyapjának vagy a legnagyobb apjának mégse képes ellentállni és bizony ráfanyalodik, hogy becsoszog az Ő kegyelmes ba-