Székely Nemzet, 1900 (18. évfolyam, 1-195. szám)

1900-01-03 / 1. szám

Január 3. c­élzó kötelességeit, melyek főleg azt irányoz­zák, hogy az ország közgazdasági állapotainak teljes megjavulásával készülhessen a reá vára­kozó feladatok megoldására. Ha így működik majd a párt, akkor tovább is főtényező­je marad a haza felvirágoztatásának. Ezzel vége volt a tisztelgésnek a Llyod­­klubban. Hosszú kocsisor vonult most fel a budavári miniszterelnöki palotába, melynek nagytermében már előzőleg számos fő­rend, Pest vármegye küldöttsége és sok más ven­dég gyűlt össze. A terem zsúfolásig megtelt. A­mikor Széll Kálmán és vele az egész kormány megjelent, hosszantartó éljenzés hang­zott fel. A zaj lecsillapultával gróf C­s­á­k­y Albin intézett beszédet a miniszterelnökhöz, hogy biztosítsa őt a párt változatlan bizalmáról Tisz­telet és barátság képezi annak a frigynek ket­tős pecsétjét, melyet a párt vele a mult eszten­dőben kötött. A miniszterelnöknek sikerült — úgymond — rendkívül bölcs és tapintatos ve­zérletével azokat a vékony válaszfalakat ledön­teni, meg a lényegileg amúgy is összetartozó elemeket összeforrasztani. Az elmúlt nagy krí­zisben és a bonyodalmak nagy tömkelegében az ő működésének köszönhető, hogy a veszélyek részben elmúltak, a­nélkül, hogy bárkinek ön­érzete vagy bármely közérdek csorbát szenve­­dett volna, de a közjónak mindig előnye volt belőle. A jog, törvény és igazság jelszava egy tá­borba szólította az együvé tartozókat, kik min­den politikai irigységtől menten akarnak együtt dolgozni. Bármit is mondanak, a szabadelvű párt egységes. A szokásos jó kívánságokkal fe­jezte be C­s­á­k­y gróf lendülettel előadott be­szédét, melyre Széll Kálmán felelt. A miniszterelnök válaszában először is biztosította híveit bizalmáról és barátságáról, majd pedig hálát mondott nekik eddigi támoga­tásukért. Politikai fejtegetésekbe nem akar bo­csátkozni, mert hiszen elég alkalma volt minden aktuális kérdésről már a Házban nyilatkozni. Irányelvei változatlanul azok, melyeket tíz hónap előtt hirdetett és vallott. A kormány törekvése az, hogy azoknak lényegétől el ne térjen, mert hiszen ez elvek alapján köttetett meg a frigy közte és a párt között és frigytörés lenne, ha a legkevésbé is eltérne a kötés feltételeitől. A gondolat, mely a párt megnagyobbítását és megszaporítását eredményezte, az volt, hogy egyesülve elég erősek, összetartozók és össze­­forrottak leszünk nagy feladataink teljesítésére. Ez a gondolat arra int, hogy csak előre, ne pedig hátra nézzünk. (Itt nagyon hangos éljen­zés hallatszott a teremben.) Becsületes, nyílt és lojális politika fogja majd megadni a sikert. A kormánynak a jövőben való eljárására vonat­kozólag hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy igazi és valódi szabadelvűséget fog minden előterjesztésébe belevinni, mert hogy hazánk nagy, erős, gazdag és magyar legyen, ahoz szükséges, hogy a nemzet minden rétege felöleltessék a törvényhozás munkájában, hogy az harmonikusan összeműködjön. A­mi az Ausztriával rendezendő gazdasági kérdéseket illeti, felemlítette a miniszterelnök, hogy azok elvesztették a bizonytalanság jellegét és az­által, hogy a viszonosság biztosíttatott, bi­zonyos nyugpontra is jutottak. Akármi is történjék Ausztriában, Magyarországra nézve a kérdés nem teremthet már többé nyugtalan­ságot. Mihelyt ezek a kérdések végleg rendezve lesznek, hozzá fog látni a kormány a reformmun­­kákhoz is, hangoztatva, hogy varázsütésre nem le­het nagy dolgokat megteremteni Hiszen a tölgyfa ereje is azokból a gyűrűkből áll, melyeket a te­remtés a fokozatos fejlődés útján ad neki. Ígéri azonban, hogy nem pusztán kijelentésekkel, ha­nem eredményekkel lesz azon, hogy a párt to­vábbi bizalmára is méltónak bizonyuljon. Most a társaság a képviselőházba sietett, hol Perczel Dezsőt üdvözölte M­ü­n­n­i­c­h Aurél, a­ki beszédében szintén a megerősödött, egységes pártra mutatott rá. Majd az európai parlamentek váltságairól szólt és azon aggodal­mának adott kifejezést, hogy a magyar parla­mentet is érheti ily súlyos válság, melyben szüksége lesz az elnök erélyére és tapintatára, de meg van győződve arról is, hogy a magyar parlament összes tényezőinek hazafisága meg fogja óvni a parlamentet súlyosabb rázkód­­tatásoktól. Perczel Dezső válaszában azt az óhaj­tást fejezte ki, hogy a magyar törvényhozásnak legyen már ideje belügyi reformok feldolgozására is. A­mi a parlamenti válságot illeti, ő úgy hiszi, hogy a nemzetnek lesz elég ereje, hogy maga védelmezze meg instituc­ióit, melyeknek annyi üdvöset köszönhet. Háromszék megalakulásáról, időnkénti lakóiról, majd a székely nép eredetéről, a székely nép­szokásokról, jogokról, katonáskodásukról, a vallás történetéről mond el érdekes dolgokat eleven és szemléltető módon, különös figyelmet fordítva Sepsi-Szent-György és Kézdi-Vásárhely városok történetére. Eddig a régi Háromszék vármegyével foglal­kozott, a dicsőséges és küzdelmes múlttal, ezután áttér a jelenre, a fejlődés és haladás útján levő Háromszékre. Folyóiratunkat különösen a fürdők és ásványvizek czímű fejezet érdekli, mely vonzó képét nyújtja a vármegye szebbnél-szebb fürdői­nek. Milyen gazdagság ! Képzelhetünk-e a regé­nyes múltú Bálványosvár vidékénél érdekesebb hegyet. A híres Torjai Büdösnek, a gyönyörű Szent­ Anna tónak csak egy hibája van : miért nincsenek valahol a külföldön, hogy csodájára járna a nagy világ. Érdekes képét nyújtja az ősiség tekintetében elsőséget igénylő Élőpatak társadalmi életének, majd Kovásznának, Málnás fürdőnek, Súgásnak, ez Isten áldotta helyeknek, hol gyógyulást, üdülést találhat mindenki. A következő fejezet, mely Háromszéknek történelmi és gazdasági szempontból egyaránt fontos régi útjait tárgyalva, a jelenlegi közleke­dési utakat és eszközöket ismerteti, arról tanús­kodik, hogy a vármegye e tekintetben is halad. A haladást és fejlődést még inkább mutatja közművelődési állapota , iskoláinak nagy száma, emberbaráti intézményei és különösen a Székely Nemzeti Múzeum, mely a lelkes Cserey Jánosné kezdeményezéséből nagy buzgalommal gyűjti és őrzi a régmúlt emlékeit s ma már állami fel­ügyelet alatt áll. A gyönyörű kiállítású, szépen megirt mun­kát szebbnél-szebb illusztrácziók díszítik . Három­szék egész pompájában feltárul előttünk ; a fel­séges tájak, fürdők, városai, iskolái, múzeumi érdekességei, társadalmi életének kitűnőségei hozzájárulnak a mű külső díszítéséhez és emelik tartalmi becsét. Egy minden tekintetben kiváló mű ez, méltó a székelység régi dicső múltjához, Háromszék fejlődő jelenéhez és Potsa főispán ki­váló egyéniségéhez, a kinek legnagyobb érdeme van az „Emlékkönyv“ megjelenésében. H. 1. IRODALOM és MŰVÉ­SZET. Háromszékvár­megye monográfiája. — január 3. Az E. K. E. közlönye, az „E­r­d­é­l­y“ czimű el­yesen szerkesztett képes folyóirat legutóbbi fü­zete ismerteti Háromszékvármegye monográfiáját s a következőket írja a munkáról: Háromszékvármegye monográfiája fekszik előttünk. E nagyszabású munka, mely bérezés hazarészünk egyik természeti szépségekben és történeti múltban leggazdagabb megyéjébe vezet el bennünket, a vármegye közönségének áldo­zatkészségét, vezető egyéniségeinek szorgalmát hirdeti. Potsa főispán lelkes emléksorai és a szerkesztő bizottság bevezető mondatai után S 55 íí K K LY X E >1 ZET. K ULFÖ L D. Háború Dél-Afrikában. Az új esztendő ese­ményei közt a Bundes­rath nevű német postagőzösnek egy angol hadihajó által történt lefoglalása és a Delagoa-öbölbe való szállítása áll. Ez az eset távolról sem lesz oly sima lefo­lyású, mint a­hogy azt a német hajó tulajdo­nosa, a keletafrikai hajózási vállalat és egyné­mely angol lap hinni szeretné Népjogi szempont­ból ugyanis úgy áll a dolog, hogy egy semleges hatalomnak (mint a­milyen pl. Németország) hajója egy ugyancsak semleges hatalomnak a te­rületére menvén, a gőzös Hamburgban nem vehe­tett fel hadiszereket Transzvál számára, a­mint ezt Németországnak semlegességi nyilatkozata után a megfelelő intézkedések meg sem engedik. A Bun­­desrathra csak is ravasz fondorlattal juthatott hadi d­u g á r­u, azaz olyan láda, melynek tartalma gyapottal jelöltetett, tényleg pedig fegyverekből állott. Ám ha ilyen csa­lás tényleg fenforog is és ezt Laurence-Marquez­­ban a h­áborúbizottság megállapítja, ez csakis Portugália ügye. Semleges álláspontja alapján Portugáliát illeti meg a jog a szükséges lépések megtételére, vagyis arra, hogy kezét azokra rátegye. Angliának azonban semmi esetre sem volt joga az ügybe való beavatkozásra, el­járása tehát, a­melyet a német hajóval szemben követett, ellenkezik a népjog legelemibb intézkedéseivel. — jan. 3. VIDÉK. Jubiláns ünnep. Zabola, decz. 29. Ritka szép ünnepély folyt le mult év deczere­ber 2- án Zabola községben. Debreczy Ferencz ö­t­v­e­n éves közszolgálatát ünnepelte meg a község elöljárósága a vidék intelligenc­iájának közreműkö­désével. A szép jubileumról tudósítónk a következők­ben emlékszik meg. Délelőtt tizenegy órakor vette kezdetét az ün­nepély. Az összehívott díszközgyűlésen a képviselő­­testület tagjai teljes számban megjelentek. Ott volt H­o­ml­a­k­y Attila főszolgabíró és az ünnepeknek számos tisztelője, barátja és kiterjedt rokonsága. Kónya Ferencz községi biró nyitotta meg a gyűlést s lelkes szavakkal üdvözölvén a szép szám­mal összegyűlt tagokat, bizottságot kért föl, hogy a jubilánst a gyűlésre meghivják. Rövid idő múlva Földes György ev. rof. lelkész és Csel­­me Mó­zes tanító kíséretében meg is jelent Debreczy, kit hosszantartó, zajos éljenzéssel fogadtak az egybe­gyűltek. Both György kjegyző emelkedett szólásra és tartotta meg az ünnepi beszédet, melyet a közönség nagy tetszéssel s a jubiláns látható meghatottsággal fogadott. Majd megköszönte a bizalomnak ilyen szép alakban való kifejezését és nyilvánulását s ígérte, hogy élete utolsó perczéig legfőbb vágya az lesz, hogy községének felvirágoztatásán, elhaladásán mun­kálkodhasson. H­o­ll­a­k­y Attila főszolgabíró mint főnök üd­vözölte Debreczy Ferenczet s méltatta a köz­pályán eltöltött ö­t­v­e­n év munkásságát. A közgyű­lés Kónya Ferencz községi biró záróbeszédével vé­get ért. Ezután jó magyar szokás szerint bankettre gyűl­tek össze, melyen nagy számmal vettek részt az idő­közben érkezett vidékiek. Pohárköszöntőket mon­dottak : H­o 11 a k . főszolgabíró Debreczy Fe­renczre, Földes György ev. ref. lelkész az ünne­peltet és családját köszöntvén fel, kéri a főszolga­bírót, hogy legfelsőbb helyre kitüntetés végett terjessze föl a jubilánst. A kedélyes közebéd után, mely az esti órákba nyúlt be, következett az ünnepély befejező része, az e­s­­­é­l­y. A nyitányt játszták Szász Mihályné úrasszony és Balogh Vilma k. a. zongorán. Majd a Hymnusz eléneklése után Földes György ev­­rei lelkész tartotta meg felolvasását az Ünnepoltról, mi­közben a háttérben felállított lepel lehullott és nagy meglepetést okozott az ügyesen felvirágozott és jól sikerült arczképe Debreczy Ferencznek. A za­­bolai dalárda adott elő egy szép népdalegyveleget mely után Földes Miklós szavalata következett Nagy élvezettel hallgatta a közönség Mojzik Ma­riska tanítóné énekét, kit zongorán Szász Mi­hályné úrasszony kisért. A csinosan összeállított műsor utolsó pontja K­o­v­á­c­s Gyula költeményének, „Hajnal uram­nak elszavalása volt. A szép melodrámának zenéjét tudvalevőleg Kelemen Lajosné úrasszony szerző a művészpár (Szász Mihály ev. ref. lelkész és neje) érvényre is tudta juttatni a remek alkotást. Minden egyes pont után szűnni nem akaró tapsba tört ki a hallgatóság és igy nem csoda, hogy a táncz a késő esteli órákban kezdődött meg, de aztán tartott is kivilágos kivirradtig. Az estély bevétele 152 korona volt, melyből kiadás 87 korona 10 fillér, a tiszta jövedelem arczkép árának fedezésére fordittatott. B. G.J. A „Székely Nemzet“. — január 3. Előfizetésre hívjuk fel lapunk olvasóit „Székely Nemzet“ tizennyolczadi évfolyamára. Meg vagyunk arról győződve, hogy a­kik lapunkat ismerik, nem fogják megvonni támo­gatásukat tőlünk jövőre sem. Mert az a feladat, melyet a „Székely Nemzet“ maga elé tű­zött, a székelyek nagy érdekeinek szolgálata, csak közös munkássággal, együttes erővel ér­hető el. A „Székely Nemzet“ — mint olva­sóink naponta láthatják — pártlap , a szabadelvű párt lapja. De a­hol a székelyek közös érdekei­van­ről szó, ez a lap nem ismer pártkérdést. A székely közgazdasági életviszonyok igaz és hű feltárása és nemzeti fontosságú érdekeinek fej­lesztése az elsőrangú feladat, melyet a „Székely Nemzet“ magára vállalt. Ennek a határozott iránynak és erős nemzeti politikának köszönhető, hogy a Székelyföld, mint a magyar állameszme támasza, közgazdasági és kultúrái emelkedésében hova­tovább jelentékenyebb elhivatásra jut. A­kik ennek a munkának elismerik a fon­tosságát, kérjük azokat, legyenek segítségünkre tovább is. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára : egész évre..........................20 korona félévre................................10 „ negyedévre.................. 5 „ Az előfizetési összeg (legczélszerűbben pos­tai utalványnyal) a „Székely Nemzet“ kiadóhivatalának küldendő Sepsi-Szent- Györgyre. A szerkesztőség: A „SZÉKELY NEMZET“ TÁVIRATAI. Budapest, január 2. Sik Sándor, ki­váló jogász meghalt. A pénzügyi bizottságban a honvédelmi tárcza volt tárgyalás alatt. Fejérváry miniszter felvilágosításai után az előirány­zat, elfogadtatott. Bécs, január 2. Mümmel Johannát, a gyermekgyilkost ma reggel Goldschläger prágai hóhér kötél által kivégezte. Az el­itélt nyugodt és közömbös volt. Az utolsó éjjelen sokat imádkozott. NAPI HÍRF­K — január 3. — Időjárás. A s.-szent­györgyi meteorológiai állomás időjelzése január hó 3-án reggeli 7 óráról. Légnyomás 761 I (716 7) mm. (sülyedt), hőmérséklet —1­4 C, páranyomás 41 mm., relativ­ nedvesség 98% , csendes , borult; köd. A nyugat felől közeledő depresszió hatása alatt az idő napok óta ködös, borult. A hőmérséklet csak reggel száll 0° alá. — Ügyészségi megbízottak. Az igazságügyi miniszter a brassói kir. ügyészség kerületébe tartozó brassói kir. ügyészséghez Elekes An­dor aljegyzőt, a fogarasiakhoz Csiszár Sán­dort, helyettesül Szőke János aljegyzőket nevezte ki. A kézdivásárhelyi kir. ügyészség kerületében ügyészségi megbízottak lettek : N­a­g­y Pál aljegyző (Kézdivásárhely), B­e­n­e Ist­ván dr. ügyvéd, helyettesül: T­u­z­s­o­n György aljegyző (Sepsi-Szent-Györgyön) ; C­z­e­g­l­é­d­i Miklós ügyvédjelölt, helyettesül R­é­s­z­e­g­h Jó­zsef aljegyző (Kovásznán); Kovács Gábor gyvéd, helyettesül Polgár Mihály aljegyző (Nagy-Ajtán). — Estély. A sepsi-szent-györgyi nőegylet hó 7-én tartja meg rendes évi közgyűlését özv. C­s­e­r­e­y Jánosné elnöklete alatt A jóté­konyság és közművelődés terén szép múltja van már ennek az egyesületnek s a derék székely úrnők buzgóságának és áldozatkészségének fényes lapjai vannak m­ár azokban az évkönyvekben, melyeknek sorozata ezzel a közgyűléssel is gaz­dagodik. A nőegylet közgyűlései ünnep­számba mennek minden esztendőben s ilyen alkalmakkor a választmány nagyobb szabású estélyeket szo­kott rendezni az egyesület elnökének, az ismert kitűnő székely honleánynak, özv. Cserey Já­nosné úrnőnek tiszteletére. Ilyen díszes estély lesz a közgyűlést megelőző napon, f. hó 6-án (szombaton), melyet a választmány megbízásából Zayzon Béláné és V­á­k­á­r Ella választmányi tagok rendeznek. Szép és gazdag lesz az estély műsora, melyet lapunk közelebbi számában mi is megismertetünk. Addig is felhívjuk rá olva­sóink figyelmét. — Egy tehetséges ifjú halála kelt általános mély részvétet Háromszék megyében s mindenütt, hol a képzett, kiváló jeles tulajdonokkal megál­dott ifjút ismerték. Dr. Szotyori Nagy Béla kir. közjegyzőhelyettes hunyt el hosszas szenve­dés után Dél-Tirolban, hol súlyos betegségé­ben enyhülést keresett. Fájdalom, a halálos kórra gyógyító irt nem talált s a kitűnő ifjú, ki előtt nagy képzettsége és szeretetreméltó finom modora a fényes életpályát volt hivatva biztosítani, szerető édes atyjának, testvéreinek és hozzátartozóinak nagy fájdalmára deczember 25-én megszűnt élni. A boldogult ifjú Szotyori Nagy János nyugalmazott miniszteri tanácsos­nak, az ilyefalvi kerület volt orsz.­gyűlési kép­viselőjének fia s a mélyen sújtott apa iránt osz­tatlan őszinte részvét nyilatkozik megyeszerte. A leverő halálozást a család következő szomorú je­lentése adja tudtul: Szotyori Nagy János nyu­galmazott miniszteri tanácsos a maga és gyer­mekei : Terka, Emma Kovács Gyuláné, Imre, Ernő, valamint veje Kovács Gyula m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelő és unokája : Kovács Bandi nevében fájdalomteli szívvel jelenti, hogy a fe­lejthetetlen jó fiú, testvér, sógor és nagybátya : Szotyori Nagy Béla, jogtudor és kir. köz­jegyzői helyettes életének 29-ik évében, hosszas szenvedés után, Brixenben, Déltirolban f. é. de­czember hó 25-én reggeli 4 órakor jobblétre szenderü­lt. A boldogultnak földi maradványai Háromszék vármegyébe, Szotyor községbe fognak szállíttatni s ott az ev. ref. egyház szertartása szerint 1900. január hó 3-án d. u. 2 órakor a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Brixen, 1899. deczember hó 25-én. — Az elgázolt munkások családjáért. Szo­morú karácsony és fájdalmas újév köszöntött be azokhoz a szerencsétlenekhez, kik kenyeret ke­reső fentartójukat vesztették el az uzoni vasúti szerencsétlenség által. A borzalmas eset részle­teit megírta volt annak idejében tudósítónk s egy­szersmind fölhívta a könyörületes szívek figyel­mét az iszonyú halállal kimúlt munkások nyo­morult családjaira. S valóban, ha van helye valahol a társadalom segítségének, ezeknek a szerencsétlenül járt munkásoknak ínségben ha­gyott családjai méltán keltik fel a közrészvétet. Zágonból a tegnapi postával vettünk két utalványt, az egyiken 4 koronát küld a z­á­g­o­n­i dalkör, a másikon 10 koronát Szőts Bol­dizsár a Kökös és Uzon közt elgázolt vasúti munkások hozzátartozói számára. Mindkét szíves adományt átküldtük Háromszék vármegye alis­pánjának, ki azt rendeltetése helyére el fogja juttatni. Mi pedig meghatva mondunk köszöne­tet a derék zágoniaknak, a kik nemcsak a köz­­művelődésben, valláserkölcsi életben s a szép művészetek ápolásában járnak jó példával elől, hanem a humánus érzésnek is ime ilyen szép jelei mutatkoznak ott. — Tűz. Hajdú István gelenczei lakosra rosszul végződtek a karácsonyi ünnepek. Mult hó 27-én reggeli 3 órakor ugyanis csűrő­s az azzal összeépített istállója a tűz martalékává lett. Bennégett a tűzben 3 drb bivaly is, továbbá összes takarmánya és több gazdasági eszköze. A kár mintegy 1090 korona, a­mely azonban a biztosításból részben megtérül. — Halálozás. Ötvös Pál sepsi­szentgyörgyi gyógyszerész édesanyja hunyt el deczember 31-én életének 91-ik évében. Az agg nő halálát gyerme­kei, unokái s kiterjedt családjának tagjai gyászolják. A család szomorú jelentését az alábbiakban közöljük : Alalk­ottak úgy a magunk, valamint rokonaink ne­vében fájó szívvel jelentjük, hogy a szeretett jó anya, nagy- és dédanya, illetve jó rokon , özv. Ö­­­v­e­s Jánosné szül. Tamásy Tekla élete 91-ik, özvegysége 28 ik évében, a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, folyó hó 31-én d. e. fél 10 órakor végelgyengülésben jobblétre szenderült. A boldogult hült tetemei 1900. évi január hó 2-án d. u. 2 órakor fognak a háznál a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a róm. kath. temetőbe örök nyugalomra helyeztetni. Lelki üdvéért az engesztelő szent mise áldozat január 3-án, reg­gel 8 órakor fog a helybeli róm. kath. templomban az egek Urának bemutattatni. Az örök világosság 1. szám.

Next