Székely Nemzet, 1901 (19. évfolyam, 1-195. szám)
1901-01-04 / 1. szám
Január 4. SZÉKELY NEMZET. Iitani. Utat enged a levegőnek, közlekedést nyit és nem zárja el a lakókat egymástól. A modern ház és a modern állam nem ismeri a czellarendszert. (Igaz ! Úgy van !) A szabadelvűség politikája legyen tehát a mienk : az a politika, amely nem osztályoz vallás, származás, kereset, életmód, foglalkozás és hivatás szerint, hanem azt keresi, ki szereti és ki szolgálja hazáját és a társadalmat becsülettel. (Élénk hosszas éljenzés és tetszés ) Fontos teendők elvégzése vár még erre az országgyűlésre. (Halljuk! Halljuk !) A költségvetés tárgyalásának befejezése után a törvényjavaslatok egész sorozata lesz elintézendő. Ide tartozik az összeférhetetlenségi törvény, a helyiérdekű vasutakról szóló törvény, a közigazgatás körébe tartozó több fontos javaslat és majd minden tárca köréből a törvényjavaslatok egész sorozata. A nagy reformtautikák a jövő országgyűlésre maradnak. Az adminisztráció rendezésének nagyfontosságú ügye, az igazságügy terén az új poros eljárás, az adóreform, a bányajog, a gazdasági kérdések végleges rendezése, az autonóm vámtarifával és a külföldi szerződések kérdésével kapcsolatosan az ország érdekeinek és jogainak alapján úgy, amint azokat a legutóbb hozott törvények biztosították és világlatba helyeztek, a jövő feladata. A nemzeti ítélőszék elé fogunk állni ez évben. (Halljuk! Halljuk!) De nemcsak ti, mint raorituk, hanem én is mint moriturus. (Tetszés.) Két arczvonalban fogunk megütközni. Reményem, hogy ha erős lesz is, lojális lesz, e küzdelem. (Igaz ! Úgy van !) Hogy mit hoz a végzet, nem tudhatni ; nem kétlem azonban, hogy a pálma ezé a párté lesz, mert ennek elveiben, ennek programmjában és az ezek alapján kiinduló reformmunkában van a nemzet jövőjének csillaga. (Élénk, hosszas tetszés és éjenzés ) Közel két éve annak, hogy a politikai helyzetben változás állt be. Közel két év óta vagyunk együtt azok, akik közös czélra és együttműködésre egyesültünk, fogadtuk el a munka közös terét és ezen párt kötelékében olvadunk össze azon programja alapján, amelyet elétek terjesztettem és amelyet ti elfogadtatok Elég idő ez arra, hogy bebizonyítsuk, hogy akik egyetértenek a czélban, bensőleg egyesülni is tudnak az együttműködésre és együtt is tudnak maradni a munka idejében (Úgy van!) és összeforrnak a munka izzó füzében, amely elenyészteti mindazt, ami a múltban elválasztott. (Élénk tetszés és éljenzés) Bizalmat hoztatok nekem A közélet emberét nagyobb jutalom ennél nem érheti Ez igaz bizalom nagy értékkel és nagy sulylyal bir. Értékkel és sulylyal, mint a szinarany. (Halljuk ! Halljuk!) Sulylyal azért is, mert nagy kötelességekkel jár. (Elénk tetszés.) Becsülettel és a kötelesség teljesítésével igyekeztem ezt a bizalmat kiérdemelni. Addig tartsátok meg ezt a számomra, amíg erre érdemes leszek (Élénk éljenzés.) Szívesen fogadom ezt, mint olyant, amely bensőmben egy másik érzést: az elévülhetetlen hála érzését kelti fel. A bizalomnak és a hálának ezen érzései bensőmben elválaszthatatlanul egyesülnek, mint ahogy elválaszthatlanul egyesül a nap sugarában a fény és a meleg. (Elénk tetszés) E két érzés összeolvadása : a ti bizalmatoké és az én hálámé, legyen munkálkodásom és politikai életem napsugara. (Elénk tetszés ) Fényével jelölje ki és világítsa meg azt az utat, amelyen járnunk kell a haza ügyeinek vezetésével. (Elénk tetszés és éljenzés) Melegével pedig áraszsza el azt a politikai és ha A „SZÉKELY NEMZET" TÁRCZA.IA Góbéságok.*) Gyűjti: Csulak Lajos. Uj káplán érkezett egyik székely faluba. Az öreg plébánosnak szokása volt, hogy a templomból kijövet, megállóit a czinterem ajtaja előtt s ott híveivel eldiskurálgatott a napi események felett. Egy vasárnap az uj káplán végezte az isteni szolgálatot. Templomozás után, odasz állett a plébános az ott álldogáló hívekhez : — No, mit mondanak az uj káplánhoz? A hívek lesütötték a fejüket, hallgattak, mig egyszer egyik okosabb végre megszólalt: Istálom plébános ur, a biza, ha kiolvashassa magát s kitakarodhatik, hát fáin pap lesz belőle. Az én Jézusomért. Úrvacsorát osztott az öreg tiszteletes. Az áhitaloskodók között ott állott Nyeső Mózes uram is, ki világi életében arról a gyengéjéről volt nevezetes, hogy az üvegnek szeretett a fenekére nézni. Mikor a tiszteletes átnyujtotta neki a kelyhét, melyből — tudvalevőleg — csak egy kortyot szokás inni, Mózeska fenékig ürítette. A tiszteletes nem hagyhatta szó nélkül a botrányt; templomozás után behivatta s sietett a maga szelídségével inteni. Mózeska azonban önérzetesen neki dühesztette a mellé: Én tiszteletes! tudjae! én az én Jézusom) Szándékom lévén a góbéságokat — anekdoták, mondák stb. — összegyűjteni, azon kéréssel fordulok t. ismerőseimhez és barátaimhoz, hogy a kik ilyeneknek birtokában vannak, nekem beküldeni kegyeskedjenek. — Segesvár, mert meg három ilyen pohárral is meginnám — felelte. Pohárköszöntés. Nem tudnám, hogy más helyen szokásban lenne a kaláka. Szükségesnek látszik ez okból azt egy-két szóval röviden ismertetni Kaláka voltakép munka-segitség.Ha valamely gazda egyik, másik munkájával elmarad, megszólítja egy néhány jó emberét, atyafiát, a kik aztán neki mennek s egy-kettő kisegítik a elmaradott atyafit. Pl. ha épiteni akar, akkor anyagot hordani, ha gabonáját nem tudta learatni, behordani, vagy trágyáját nem tudta kihordani — minélfogva van bordó, arató stb. kaláka. Ezért, természetesen fizetés nem jár, hanem az illető tartozik jól ellátni a segítőket. Étkezés után aztán valamely bibliásabb megköszöni a jó ebédet, felköszönti a házigazdát, de amibe igen szépen beleszövi magát is A felköszöntő rendesen ilyen szokott lenni : A mindenható ádott szent úristennek legyen hála, hogy enynyire megsegített; a mindenható ádott szent úristen adjon egészséget az elhasználására. Az isten éltesse a házigazdát, a háziasszonyt, hogy vethessenek sok számos éveken keresztül ilyen drága szép gabonát, hogy hordhassunk ennek utána is az életeibe, azt kívánom egyen-egyen. Hátha úgy fogadta: Nagy búcsú volt egyszer Cs.Somlyón. A búcsút pedig sokan valamely fogadással szokták megjárni , így pl. felfogadja, hogy éhen, szóraján, teszi meg , vagy csóre térden megkerüli a kálváriát négyszer stb. Lemhényből is összeszedelősködtek az atyafiak többen s elmentek a búcsúra. A mint a körmellet megindult, ott mentek közből a lemhényiek is kettesével, hármasával maguk előtt tartván az énekeskönyveket és szent zsolosmákat énekelvén abból. Az eső azonban kissé megzavarta a processzust, amennyiben el kezdett szitálni. Az elmúlt időkben nem volt ilyen nagy paraplivilág, mint most. A falusi ember szégyenlette volna is feltartani, hanem a férfiak legyűrték a kalapjuk karimáját, kifordították az ujj őst, a nők pedig a felső szoknyájukat hátulról felborították a fejükre s úgy védték a nyakukat. A lemhényi asszony is úgy csinált, azzal aztán lépkedett áhitatos képpel tovább és fújta szive szakadtából a szent éneket. Csak az a baj esett, hogy véletlenül nem csupán a felső szoknyáját fordította fel, hanem mindeniket — a mi legalul volt is s fedetlen hagyott északi féllel sétált. Meglátta ezt a közvetlen utána jövő fiatal pár; az asszonyka oldalba lökte az urát, hogy : ne Máriszté ! figyelmeztesd, hogy ereszsze le ! — A férj azonban oda sem hederitett, csak lépkedett tovább s úgy a foga közül felelte: Hagyj békit, met hátha úgy fogadta! Négy kv. pálinka! Régen szabad volt a székkelyeknek kis üsttel pálinkát főzni. Abból rájuk nézve igen sok előny származott. Először, hogy nem kellett pénzzel vegyék a drága és mégis egészségtelen masina-pálinkát; azután a moslékkal 2—3 rendbeli sertést meghizlaltak, amiből sok jó pénzt kaptak; harmadszor nem dőzsöltek annyit a korcsmában, mint most; negyedszer : jobban értékesítették a gabonájukat, mert: ötödször a felesleges pálinkát 10 — 12 kupás hordócskákban Brassóban a szász bür- gereknek, hol nyíltan, hol titokban eladták. Történt abban az időben, hogy két székely ember egy-egy hordócska pálinkával a hátukon elindultak Brassóba, hogy ott eladják. Amint mentek, bizony csak elfáradtak s néha leültek pihenni. Egy ilyen pihenés alkalmával az egyik székelynek eszébe jutott, hogy jó lenne egy kis pálinka! Hiszen ott volt a hodócska, de azt nem akarta megkezdeni . . . Oda szól a társához: — Áronbá! adjon kied nekem a magáéból 4 krajezára egy kicsi pálinkát, sz, úgy és eladó! — Vaj igen Mózi ! — mondja a másik — adok. Mivel azonban mérték nem volt, hát oda adta a hordócskát, hogy igyák egyet belőle. Mózi felvette a hordót, jót húzott belőle s fizetett érette 4ért. A mint tovább mennek, akkor már Árpnkának kerekedett kedve egy kis pálinkára s most ő kért Mózitól 4 krért. Nemsokára ismét Mózi vásárolt a visszakapott pénzért — majd Áronba és igy tovább! — Egyszer egyiké lett a 4 kr, máskor a másiké . . . addig vándorolt, hogy mire beértek Brassóba, az egy négy karjczárossal kölcsönösen megvették egymás pálinkáját, nem maradt egyéb, mint két üres hordó s négy krajczár. Képviselőválasztáson. — Szavazott-e már, sógor ? — Én osztán igen. — Kire? — A kormánypártira. — Mennyiért? — Húsz forintért. Hát kied? — Én nem adtam el az elvemet. — Nem-e? Hát osztán miért nem? — Mert csak öt forintot akartak érte adni!aráti viszonyt, amely a szabadelvű párthoz fűz. (Elénkhosszas éljenzés és tetszés) Ez a hála örökké fog bennem élni és meg fogom azt őrizni magamban, még messze azon időn túl is, mikor már nem állok többé előttetek. (Elénk tetszés és éljenzés.) Fogadjátok a magam és minisztertársaim nevében ezt tőlem szívesen. (Éljenzés) Isten áldása legyen veletek, Isten vezéreljen titeket. (Szűnni nem akaró élénk éljenzés és taps.) BELFÖLD. — január 4. UjÓV a politikában. Derűs mosolylyal fogadták a szabadelvű párt tagjai, mikor Széll Kálmán a mult napokban a pártkörben több ízben kijelentette, hogy neki újévre új mondanivalója nincs. Ma is hangoztatta a miniszterelnök, hogy a politika napi kérdéseiről oly gyakran és oly behatóan nyilatkozott, hogy ezekre visszatérni nem óhajt. Nem is tért vissza minden egyes kérdésre, de azért az egész beszéd mégis szinte szenzációs újságszámba mehetett. Azt a benyomást kelti, mintha nem is az egybegyűlt képviselőknek szólna, hanem az országnak, mintha nem is újévi üdvözlet volna, hanem választási kiáltvány. Ezt a politikai műfajt is virtuozitással kezelte a kormányelnök: nem fejtegetett egyes kérdéseket, hanem megállapított bizonyos eredményeket és lelkesítette a híveket a közeledő harczra, amelyet, mint mondja, „két arczvonal- ban“ kell megvívni. De a szónok bízik a győze-lemben és amelyen ezt a győzelmet kivívni akarja, azt az alapot három erőddel veszi körül. Az első az a kijelentése, hogy a hatvanhetes törvényeket feladni, megmásítani, múló okok miatt kiforgatni nem engedi. A másik a szabadelvű iránynak proklamálása az egész vonalon, nemcsak a politikában, hanem a gazdaságban és a társadalomban is A harmadik végül a nemzeti szolidaritás eszméje. Nagyon szeretjük a miniszterelnöknek azt a kifejezését, hogy nem kell „a politikai kiskátéból folyton idézgetni, hogy mezőgazdaság, ipar és kereskedelem együvé tartoznak“, hanem hogy szem előtt kell tartani az egységes nemzei czélokat és ezeknek megfelelő nagy politikára kell törekedni. Ez a programja a szónoknak, amelynek értelmében kormányozni akar és hozzáfűzi azt az önérzetes kijelentést, hogy azért, hogy a hatalmon maradjon, sohasem fog cselekedni olyant, ami ezekkel az elvekkel ellentétben van és sohasem fog lemondani olyanról, amit ezek az elvek parancsolnak IRODALOM és MŰVÉSZET. A „Vasárnapi Újság“ deczember 30-iki száma Knopp Imre festőművészünk „Szent éjszaka“ czímű festményének szép kivitelű fametszetű képét közli nagy alakban mellékletül, mely mellett e számot még 22 kép disziti. A szám tartalma a következő: „1900—1901“ (Góró Lajos rajzával.) — Költemények : „Új év,Ó-év“.Lampérth Gézától; „Szilveszter“ Bárd Miklóstól. — Regénytár : „Pomona úti levelei“. Irta Stockton R. Frank (az angol kiadás eredeti illusztráczióival.) — „A kompossessor fák.“ Elbeszélés. Irta Mikszáth Kálmán (Linek Lajos rajzával.) — „A leghátulsó pad“. (ozzaemlékezés. Irta Jókai Mór. —„A Műcsarnokból“ képekkel Kriesch Aladár és Illés Antal festménye és ifj. Vastagh György szoborműve után). — „Ólomöntés 6 esztendő éjszakáján.„ (képpel Linek Lajostól). — „Vörösmarty levelezéséből“ (kiadatlan levelek nyomán) — „Hogy élhet az ember sokáig.“ — „Krüger legújabb arczképe“ (arczképpel.) —„Fegyveres boer nők“ (képpel). — „Magyarok a boer hadseregben * — „A hazáért és szabadságért“ (képpel Greguss Imre festménye után). — „Imre Sándor“ (arczképpel). — „A lugosi új szinház“ (képpel). — „A loschwitzi hegyi vasút“ (képpel)— „Pári divatlevél“ (divatképpel) —• Irodalom és Művészet, Közintézetek és Egyletek, Sakkjáték, Képtalány, Egyveleg, stb. rendes heti rovatok. — A Vasárnapi Újság előfizetési ára n ■yedévre négy kor., a „Politikai Ujdonságok“-kal és , Világkróniká“-val együtt hat korona. Megrendelhető a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest IV. ker., Egyetem-utcza 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“ legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 kor. 80 fillér. Színház, Sepsi-Szent-György, január 1. Boldog új évet kívánok hangzott szerte s az ötletes szinigazgató szinlapján szintén megkívánta a „nagy közönségnek“ a b. u. é. k.-t. Persze abban a reményben történt a kegyes jókívánság, hogy a közönség személyes és tömeges jelenlétével fogja honorálni azt. Ami részben csakugyan bevált, tele lévén a karzat, s a földszinten sem tátongott annyi üres hely, mint az előző estéken A „Csókon szerzett vőlegény“, Lukácsy régi jó bohózata még a kolozsvári „Pálmayláz“ idejéből sokak előtt feledhetetlen s igy igen sokan kellemesen emlékeztek vissza a mult századra. Az előadás mindvégig jó, a rendezés sikerült volt. Lukácsy Aladár az agglegény szerepében, öcscse Béla (Mátray Gyula) és Lőrinczy Aranka, a darab főszereplői jó környezetül szolgáltak Thury Mariskának, ki mint Ábrás Irén szülésznő, kellemes hangjával, diszkrét játékával sok tapsot érdemelt ki és kapott is. Az előadás komikai részét Fekete Béla (Ripacs), Derenghy (Futaki) és Frank Lenke (Nefelejts kisasszony), a kóbor színészek díszpéldányai, egészítették ki, s a nagyhangú, svihákságairól híres, bohém színészeknek jobb alakítóit a mi közönségünk aligha látott, mint a minők Fekete és Derenghy voltak. Persze a tehetséges igazgató néminemű igazságot is mondott a pártolás hiányáról s megtoldták humoros valósággal szerepüket, aminek tapsolt is a közönség. A kisebb szereplők közül Pósa Aranka a „Sütni, varrni, főzni jól tudok“ j ének szólójával tűnt ki és aratott tetszést. Ebből az egy estéből is meggyőződést szerezhetett az igazgató arról, hogy a régi, ismert darabok sok,kai inkább megnyerik a közönség rokonszenvét, mint az „Anya föld“ vagy a „Takácsok“. Tegnap Rákosi és Guthy szellemes bo- hózata, „A tartalékos férj“ is csak kevés szántó közönséget tudott hozni a színházba. A 10 fokra hevített terem filozófusi hőmérséklete daczára elég jól mulatott a közönség s egy-két sikerült bohóságot lelkes derültséggel fogadott. A szereplők közül Fekete Béla (Hólyag) és Derenghy (Oszkár) tűnt ki. Ma nincs előadás, holnap Feketéné Fehér Irén czimbalomművésznő vendégfellépésével „A végrehajtó“ és a „Cremonai hegedüs“ kerül szélire, s a darabból a próbák serényen folynak. KÜLFÖLD. — január 4. A délafrikai harctéren az évforduló az idén épen olyan szomorú, mint tavaly. A kétségbeesett küzdelem burok és angolok között egyre tart és nem lehet előrelátni, mikor ér véget. A búr portyázó csapatok agyonkínozzák az angolokat és Krügerék bizalommal hirdetik az új év küszöbén is, hogy a végleges győzelem az övék lesz. Ezt ugyan senki komolyan nem veheti, hanem annyi nagyon valószínű, hogy Angolország még sok áldozatot lesz kénytelen hozni, mielőtt eléri a maga elé tűzött czélt. Most a harctér két pontja bír különös érdekességgel. Az egyik a Fokföldön a Znur-hegység, ahol föllázadt afrikanderek és búr csapatok állítólag bevehetetlen pozícziókat szállottak meg. Innen semmi hírünk. A másik Transzválban a Megalies-hegység vidéke, ahol Knox és French angol tábornokok halálra akarják üldözni vagy megadásra kényszeríteni Dewett búr vezért és csapatját. Itt az ellenfelek folytonos érintkezésben vannak egymással és úgyszólván naponkint fordulnak elő kisebb-nagyobb összecsapások. VIDÉK. Estélyek. Angyalos, január 2. Egyszerre két estélyről van alkalmam tudósítani a t. szerkesztő ttr b. etgedelmével lapunk tisztelt olvasó közönségét, ami egy kissé különös, főleg, mivel az egyik földmives táncz-, illetve műkedvelői előadással egybekötött estély volt s erről nem igen szokás referálni. Epest ezért egy kis kitéréssel kiváltom indokolni merészségemet, mely mindent megmagyaráz. Angyalos község vezető köre a hit, a hazafias érzés ápolását egyik nemes czéljául tűzte ki, melynek elérésére első helyen az éneket és dalt jelölte meg. E végből már korábban megalakította kebelében az egyházi dalárdát. De itt nem akar megállani. Czélul tűzte ki, hogy az ismétlőiskolásokat is a műéneklésben gyakorolja, melylyel a vallásos érzést ápolja, hazafias népdalok által pedig a hazafiságot, a szépérzéket fejleszti. Hogy e czélját elérhesse, egy fiszharmonium beszerzésére rendezte e két estélyt. Hogy mennyire együtt érez a közönség a rendezőség intencziójával, az a tánczestélyek sikeréből teljesen kiolvasható. A 25-iki földmíves-estély igen népes sőt túlzsúfolt volt, melyre a dalkör énekelőadásai s más műkedvelői előadások is vonzották a közönséget. Az egyszerű földmivesekből alakult dalkör, mint a szintén földmives szereplőknél megállották helyüket. A 29-én rendezett tánczvigalom közönsége, mely zártkörű volt, már elit-közönségével is imponált, fesztelen kedélyessége pedig páratlan volt a maga nemében. Amint hevenyében összeírhatom, ott láttuk az asszonyok sorában: özv. Bakcsi Ferencznét, volt orsz.gyűlési képviselő nejét, Bene Károlynét (Fotos), Bakcsi Ferencznét (Egerpatak), Bakcsi Zsigmondnét, Ferencz Gyulánét, Dénes Mihálynét (Egerpatak), Forró Anna asszonyt, Imreit Jánosnét, Incze Lajosnét, Incze Manettét, özv. Imreh Lázárnét, Kovásznai Józsefnét, Kónya Imrénét (Egerpatak), Losonczy Domokosnét, Orbán Lászlónét (Gidófalva) Kisasszonyok : Bene Gizella (Fotos), Bakcsi Irma, Bakcsi Erzsike, Bakcsi Árnás, Balogh Anna (Gidófalva), Dénes Ilona (Egerpatak), Dénes 1. szám.