Székely Nemzet, 1902 (20. évfolyam, 1-196. szám)

1902-01-03 / 1. szám

Január 3. A z R­t< y­j­ve tv id­y. E­t 1. szám. Az első iskola felfogása szerint a magyar nyelv mind grammatikai alkotása, mind pedig szó­kincse tekintetében finn-ugor eredetű. Ezek a né­pek hosszú időn keresztül együtt laktak az Ural­­hegység két lejtőjén és közös nyelvet is beszéltek. Török eredetű szavaink az őshazából való kiköl­tözés után a délre lakó műveltebb török népek hatása alatt kerültek nyelvünkbe. A másik iskola szerint a magyar nyelv egy török és egy még nem ismert ugor nyelvjárás keveredéséből keletkezett, erre vall nem csak szó­kincsünk, hanem alaktanunk is. A szókincs leg­java része a török nyelvjárásból való, a faji típus meg épen a törökkel közös. Az eredmény tehát az, hogy a magyar nyelv az ur­al-al­táji (turáni) nyelvcsaládhoz tartozik és pedig vagy a finn-ugor vagy a török-ta­tár nyelvcsoporthoz. Az első csoport híveit finnistáknak, a másik csoport tagjait t­u­r­c­i­s­­táknak nevezik. Ez a két felfogás ellentmondást nem tűrő határozottsággal dominál minden irányban, s már annyira megcsontosodott, hogy szinte dogmává lett és maga a közönség is az iskolai könyvek nyomán ez irányok egyikének vagy másikának ad hitelt. Ismeretes, hogy a nagy turáni nyelv­családhoz még más nyelvek is tartoznak Ezek­­tanulmányozására mindeddig elég gondot nem fordítottak, pedig csak az összes idetartozó nyel­vek megismerése után lehet a probléma helyes megoldását várni. Bálint Gábor a híres orientalista nyelvész és utazó, a kolozsvári egyetem tudós tanára, kit olvasóink épen e lap hasábjain megjelent nyelvtudományi értekezései alapján jobban ismerik, semhogy részletesebben kellene jellemeznünk, hosszú időn át folytatott buzgó tanulmányai és gazdag nyelvismerete alapján arra meggyőződésre jutott, hogy a Kaukázusban élt s részben még most is ott lakó a d­i­g­h­e-k­a­b­a­r­d nép nyelve, mely szintén a turáni nyelvcsaládhoz tartozik, a magyarral nemcsak hogy rokon, hanem hogy a magyar nyelv sok jelensége e nyelv ismerete nélkül nem is fejthető meg. Már régebben meg­írta kaband nyelvtanát és kabard magyar szó­tárát, most pedig „A honfoglalás revíziója, vagyis a h­u­n­n, s­z­é­kely, m­agy­ar, keset­y­e, hun kérdés tisztázása (Revisio his­toriae occupationis Hungaria­e.)“ czí­men új könyvet adott ki, melyben szembeszáll a magyarok eredetére vonatkozó s fent vázolt uralkodó nézetekkel és ,a honfoglalás elsőrendű okmányai és történeti kútfői­ tanulmányozása alapján a magyar és kabard nyelv szoros össze­függését és rokonságának okait vizsgálja s így a honfoglalás hiányos történetéhez uj oldalról nagybecsű adatokat nyújt. Kellően tudja méltányolni a hunn-magyar­­székely kérdésre vonatkozó nemzeti hagyományt, melyet az akadémia tudósai alaposabb ok nél­kül teljesen mellőzendőnek tartottak. Szerző szerint a székelyek Attila hunnjai­­n­a­k keleti ága, kik a honfoglalást Moldva és Oláh­országtól kezdve a Tiszáig már akkor befejezték, midőn Árpád a szövetségesek többi részé­vel m­­ég Átelkuzá­ban volt. Mindez a tör­téneti adatokból, Ibn Roszte arab író, a c­s­á­­száriró és Anonymus adataival van bizo­nyítva, de mellette szól ,azon ezeréves jogi és történeti felfogás, hogy a igazán hunn eredetü székelyek az ő különös kiváltságu földjüket első foglalási jogon (jure primae occupations)­ birták. A hunn-székely-magyar kérdés megfejtésénél a nemzeti hagyomány teljes mellőzése szerinte „olyan eljárás, mint a minő volna azé, a ki egy több ismeretlen­ számtani feladványt úgy fejtene meg, hogy az egyik alkalmatlan, ismeretlen ele­met egyszerűen törülné a feladatból. A bunn-szé­­kely-magyar kérdést s igy a honfoglalás kér­dését épen igy oldották meg az Akadémia nyelvészei és történészei, az ismeretlen hűim elemet törülték.“ A rendelkezésünkre álló tér sem engedi, de ezélunk sem lehet e rövid ismertetés kapcsán a munka részletes tartalmát adni, csak jelezzük, hogy a munka főbb szakaszai ezek : Kik a cser­kesz néve­n ismert A­d­i­g­h­e-K­abardok? Kik voltak a Hunnok? Az avarok és Khaza­­r­o­k ? Az arab és héber írók. A honfoglalás A Bolgárok. Az U­z­o­k. (Kunok) Kik voltak a Jászok? Az Adi'gh­e-k­a­b­a­r­d nem­zet történeti emlékezései és régi vallása. A hunn és egyébb nevek görög alakjai. Az összesen 206 oldalra terjedő tartalmas munka a szerző költségén Kolozsvárt jelent meg és Stein János könyvkereskedő bizomány­a. Ara 4 korona. Nem tudjuk, hogy az Akadémia nyelvészei miként fogadják Bálint Gábor uj könyvét, hogy várjon a könyv megismerése és megértése előtt erre is kim­ondják-e az anathemát. De bármint történjék, Bálint Gáborra nézve vigasztaló lehet Eötvös mondása, hogy mint a csata­­mezőn, úgy a tudományok körében is az elő­őrsök ritkán aratnak dicsőséget. Majd eljön az idő, mely a maga érdeme szerint fogja méltá­nyolni Bálint Gábor nyelvtudományi munkás­ságát. Több, mint harmincz év óta önzetlenül szolgálja a tudományt, s azt sok becses anyaggal gyarapította. S még­sem tartották méltónak arra, hogy az Akadémiába legalább levelező tagnak beválas­szák. Hogy tovább is még hosszú időn keresztül hasonló szolgálatokat tegyen a ma­gyar nemzetnek, a legmelegebben kívánjuk. A munka a honfoglalók emlékét tisztelni tu­dóknak van ajánlva. Mi is azzal zárjuk be ismer­tetésünket, hogy kik az ősök emlékét tisztelni tudják, ismerjék m­eg és értsék meg ezt a könyvet. —r—ó—7. Olvasóinkhoz. A XX-ik évfolyam első számát veszik kéz­­hez­ olvasóink. Az a szives fogadtatás, meleg szeretet, melyet lapunk fennállása óta a nagy­­közönség részéről tapasztaltunk, felment bennün­ket a hosszas ajánlgatások alól. A székely eszmék harczosai közé lépett be ezelőtt húsz évvel a „Székely Nemzet“, lett szülő­­anyjává sok intézménynek. Az elért eredmén­­nyel mi nem dicsekedni akarunk, hanem erőt merítünk abból a jövőre, hogy fokozottabb mun­kássággal teljesíthessük feladatunkat: küzdeni a székely érdekekért! A „Székely Nemzet“ jövőre is arra fog törekedni, hogy a székely vármegyék közigazga­tási és társadalmi élet mozgá­sáról lehető hű képet nyújtson; gyors és mindenkor megbízható értesüléseivel a napi eseményekről h­íven tájékoz­tassa az olvasót. Szerencsés távirati összeköttetéseink révén, az összes fővárosi lapokat megelőzzük híradá­sainkkal, melyek, hogy teljesen hitelérdemlők, tapasztalhatták olvasóink. Munkatársaink a fővárosi és vidéki legjobb tóllu­k­ók közül kerülnek ki, a­kik minden más fontos kérdés mellett is, szeretettel dolgoznak a székely-kérdés megoldásán. Sok fáradsággal, még több anyagi áldozat­tal tudjuk csak fentartani a székelység igazi lap­ját, a „Székely Nemzet“-et, mely karácsonyi számával fennállásának huszadik év­fordulóját rendkívül gazdag tarta­lommal ünnepelte meg, a munkatársak­nak akkora serege gyűlt egybe ez alkalommal, hogy bármely lapnak is díszére válhatott volna ez az illusztris társaság. Minden eszközzel oda fogunk törekedni, hogy miképpen eddig, úgy ezután is teljes újságot állítsunk az olvasó elé. A napi politikai esemé­nyek mellett nagy figyelemmel kísérjük az ipar, kereskedelem, közgazdászat minden jelentősebb mozzanatát, nem hanyagolva el természetesen a lokális dolgokat sem. Bizalommal, a múltból m­er­tett erős meg­győződéssel vesszük fel a harczot a beállott uj évben s nem lankadó munkakedvvel folytatjuk a székely ügyek érdekében a küzdelmet továbbra is. Azokat, a­kik a „Székely Nemzet“ eddigi irányá­val meg vannak elégedve, tisztelettel kérjük, ter­­jes­szék lapunkat környezetükben. Hiszen a szé­­kelységért munkáló újság támogatásával, magá­nak a székelységnek tesznek hazafias szolgálatot. A „Székely Nemzet“, mint eddig, úgy ezután is hetenkint négyezer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton fog megjelenni, mindenkor egy nagy ivén. Fontosabb esemé­nyeknél a külön kiadást­ továbbra is fentartjuk, társak kifejezni az újév alkalmából legjobb ki­vánságaikat. 10 óra után jelentek meg Pots­a József v. b. t. t. főispánnál a vármegye tiszti­kara, a hivatalok vezetői, a m. kir. méntelep parancsnoksága, az iskolák és különböző egye­sületek elöljárói, hogy ragaszkodásuknak és mély hálájuknak előszóval is kifejezést adjanak. A vármegye jó kívánságait Szen­t-Iv­áni­yi Mik­lós alispán a tőle már megszokott ékes beszéd­del tolmácsolta, a­mire Potsa József főispán meleg szavakban mondott köszönetet a megem­lékezésért. A templomok is zsúfolásig megteltek hivő közönséggel, hogy lelküket az éghez emelve, uj erőt merítsenek az uj esztendő küzdelmeinek elviselésére. — A sepsi-szent­györgyi Székely­ Társaság holnap a szokott helyen összejövetelt tart, melyre a tagok ez után is meghivatnak, kezébe vette. A párbajban Szojka hadnagy esett el és Löwenfeld gyárosnak a fegyház, vagy a menekü­lés között kellett választania. Holott ha megfordítva esett volna, Szojha hadnagy a fegyvertársai gratulá­­czióit fogadta volna ás zavartalanul élvezte volna a győzedelmes dón Juan irigyelt nimbuszát. A törvény rideg szelleme siker e nyilvánvaló igazságtalansággal szemben, de szerencsére egy nemesen érző sziv tró­nol a törvény felett­i királyunk szive. A leglovagia­­sabb király ezúttal is méltó maradt a jelzőhöz, ame­lyet hozzája ragasztott népének szeretete. Becsből táviratozzák, hogy a király elrendelte a Löwenfeld Ede ellen folyó büntetőeljárás megszüntetését és a pör törlését. — A földadó revíziója. Egy kőnyomatos azt jelenti, hogy illetékes helyen a legkomolyabban foglalkoznak a földadó revíziójának ügyével s e nagyfontosságú kérdés már közeledik a meg­valósulás stádiuma felé. Lukács László pénzügy­miniszter a földadókataszter hivatalnokai közül tizenkét szakembert fog kiküldeni az országba, kik a több vármegyéből alakított kerületekben egyenként fogják elvégezni a minősítési osztályozást, mely alapul fog szolgálni a földadó nagyjelentő­ségű reformjának keresztülvitelénél. Ez ügyben az egységes eljárás megállapítása czéljából már sz­akértekezletet is tartottak a pénzügyminisz­tériumban, melyen a kiküldött hivatalnokok között végleges megállapodás jött létre a beszerzendő adatokra vonatkozólag s a vizsgálat keresztül­vitelére nézve. A kiküldöttek legközelebb meg­kezdik m­unkájukat. — Váltóhamisitó joghallgató. Előkelő úri család­bűnbeesett fiát körözi most a budapesti fő­kapitányság. Idősebb L­i­p­t­a­y Pál kecskeméti föld­­birtokos a minap azt a felszólítást kapta egy buda­pesti ügyvédtől, hogy fizesse meg hatszáznegyven ko­ronás váltótartozását. A földbirtokos, aki sehogy sem emlékezett arra, hogy valaha is aláírta volna a most rajta követelt váltót, tüstént feljött Budapesre és csakhamar megállapította, hogy a váltón lévő alá­írása­­ hamis. Rögtön feljelentést tett a rendőrsé­gen az ismeretlen okmány hamisító ellen akit azon­ban a főkapitányság csakhamar kinyomozott a föld­birtokos tulajdon fsa, ifjabb Lip­tay Pál joghall­gató személyében. A könnyelmű ifjú hamar neszét vette, hogy a rendőrség keresi s egyszerre csak úgy eltűnt, hogy teljesen nyoma veszett. A rendőrség ezért elrendelte országszerte való körözését. A kö­röző levél adata szerint a megszökött hamisitó lm - szondateves, barna, nyúlánk termetű, feketehaj­ú és bajuszú, fekete szemű, hosszas arczú, jól öltözött fiatal ember. Beszél magyarul és németül. — Öthetes álom. Nógrád Vadkerten, a falu leggazdagabb földmivesének felesége, Molnár Mária, már öt hét óta alszik. Az orvosok azt hiszik, hogy a kemény agyburok senyvedése okozza ezt a hosszantartó álmot. Az alvó asszony teljesen érzéketlen minden külső hatás iránt. Csípés, szúrás, a nyelvének tűvel való szurkálása semmi itatást nem idéz elő nála. Egyedül az orr nyakhártyája érzékeny és ennek izgatása vagy éles szagoltatása folytán magához tért egy pilla­natra, hogy aztán annál mélyebb álomba essék. Mesterségesen táplálják. Az alvó asszony meg­vizsgálására most Budapestről több orvos utazik Nógrád-Vadkertre. — Lefokozott halott. A Wiener Allgemeine Zeitung ezen a czímen érdekes esetett közöl. Egy bécsi nagykereskedő, aki az 5. ulánus ez­redben tartalékos hadnagy volt, hűtlenségen érte feleségét. Perbe fogta boldogságának megrontó­­já­t, de nem vett rajta fegyveres elégtételt. A bíróság el is ítélte a csábítót, a nagyiparos pe­dig nemsokára meghalt bánatában. Erre a nagy­iparos riválisa feljelentette az elhunyt tartalékos hadnagyot s a tiszti becsületbíróság megfosztotta őt rangjától, mert nem torolta meg a sértést fegyveresen. A tiszti becsületbíróság felszólította a degradált halottnak fivérét, hogy adja át bol­dogult testvérének kinevezési pátensét, de a fivér ezt megtagadta. Beszélik, hogy ennek az affér­­nek még folytatása lesz, mert a lefokozott ha­lottnak fivére is tartalékos hadnagy a 6. ulánus ezredben. — Ellátás csókért. Tronten amerikai városban különös ügy került a bíróság elé. Egy asszony bepörölte lakóját, hogy 300 dollárral tartozott már neki ellátásért. Mikor tárgyalásra került a sor, a vádlott kijelentette, hogy ő egyáltalán semmivel se tartozik, mert ő mindent kifizetett még­pedig csókokban. Mikor ugyanis a házhoz ment, úgy egyezett m­eg a háziasszon­nyal, hogy nem fizet semmit, de tartozik mindennap meg­csókolni az asszonyt. A legény pedig ezt min­denkor hűségesen megcselekedte. A bíróság meg­kérdezte az asszonyt, hogy pontosan lefizette-e a csók-dijat s lakó ? Mire az asszony kijelentette, hogy igen. Ezért a törvényszék a fölperes as­­­szonyt elutasította keresetével. — Furcsa hozomány. Königgrätzben történt az alábbi érdekes eset: Dusatsek József ottani földbirtokos férjhez adta a leány­át Buchleni Véneid­hez. A vő a lakodalom napján a hozomány mennyi­sége felől kérdezősködött apósától. Dusatsek azt fe­lelte, hogy annyi súlyos ezüst koronát ad hozományul, mint, a­mennyit a leánya nyom. A menyasszonyt meg­mérték és 52 kilogrammot nyomott. Az após erre ugyanannyi súlyú ezüst koronást adott a vejének, vagyis 13 500 koronát. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára: Előfizetéseket bármely naptól kezdve elfogad a kiadóhivatal s kívánatra mutat­ványszámokkal is készséggel szolgál. A „SZÉKELY NEMZET” szerkesztősége és kiadóhivatala. Egy évre 20 korona (10 frt). Félévre 10 „ (5 „). Negyedévre 1s „ (2 „ 50 kr.) NAPI HÍREK. Sepsi-Szent-György, január 3. — Uj esztendő. A szokásos uj évi üdvözletek, mint m­inden évben, úgy az idén is ünnepélyes színezetet adtak S­e­p­s­i-S­z­e­n­t-G­y­ö­r­g­y város­nak. Már kora reggel megindult a mindenféle rangú és rendű czigánybandák seregei, házról­­házra járva ugyancsak szólott a hegedű. Hivatot­tak és nem hivatottak egyaránt igyekeztek ki­venni részüket anyagilag is a keresztyénség általános örömünnepéből. Délfelé pedig batyuval hátukon a cselédek raja indult meg, hogy el­foglalják uj helyüket. Közbe-közbe nagy stáczió­­kat tartva még rendesnél is hosszabb ideig és válogatottabb kifejezésekkel szapulták régi gazdái­kat és gazdasszonyaikat s az uj tűzhelynél — nem egy helyen — már megtörtént az első pa­talia. Konstatáljuk végre, hogy már ebből az esztendőből is lezajlott egy nap, hogy meg­szokott utján tovább haladva a föld a napokból sok búval és örömmel megint egy esztendő szedődjék össze. — Újévi tisztelgések. Régi jó szokás, hogy ismerősök és jó barátok az esztendő első nap­ján szerencsét és boldogságot kívánnak egymás­nak az uj esztendőre. A hivatalok főnökeinél már a reggeli órákban megjelentek a Hivatal­i Beiratás a kolozsvári egyetemen. A ko­lozsvári Ferencz József m. kir. tudomány-egye­­temen az 1901/2-ik tanév II. felére a beiratko­zások a tanulmányi-, fegyelmi- és leczkepénz­­szabályzat 24. § a értelmében 1902. évi január hó 7-én kezdődnek, ugyanezen hó 18 -ig bezáró­lag tartatnak. A­kik ezen határidőben valamely elháríthatatlan akadály miatt személyesen nem jelentkezhetnek, a tanulmányi , fegyelmi- és k­örkepénz-szabályzat 25. § a értelmében a fen­tebb megszabott határidőn belül tartoznak aka­dályoztatásukat igazoló hiteles okmán­nyal fel­szerelt és az illető kar dékánjához intézett kér­vényben előjegyeztetésüket kikérni s meghatá­rozni azt az időpontot is, a­mikor személyesen megjelenhetnek s bei­atásukat úgy a quaesturá­­ban, mint az egyes tanároknál teljesíthetik. E határidő azonban február hó 14-án túl nem terjedhet. — Újévi üdvözlet a királyi várban. A budai kir. váriakban deczember 31-én este 8—10 óra között fogadták Apponyi Lajos gróf udvarnagy és neje szül. Scher-Thoss grófnő az ő Felségé­nek szánt újévi üdvözleteket. A fogadáson meg­jelentek a kabinet tagjai, élükön Széll Kálmán miniszterelnökkel, a tábornoki kar Lobkowitz herczeg hadtestparancsnok vezetésével, valamint a politikai és társadalmi élet kiválóságai. — Bécsben Liechtenstein herczeg első főudvarmester és Harrach Mária grófnő, a főudvarmesternői teen­dőkkel megbízott palotahölgy, szintén decz. 21-én szilvester estéjén fogadták a Burgban a király nevében az­ újévi üdvözleteket. Ebből az alkalom­ból Liechtenstein herczegnél megjelentek a legfőbb udvari méltóságok, a közös és az­ osztrák miniszterek, a közigazgatási hatóságok fejei, a főpapság, a diplomácziai és a tábornoki kar. Délután az ujesztendő alkalmával a Burg templomban a szokott módon istentisztelet volt, a­melyen 0 Felysége, valamint az uralkodócsalád Bécsben levő összes tagjai jelen voltak. — A hazai agyagipar regenerálása. Az Ipar­­művészeti Társulat idei karácsonyi tárlatán nagy feltűnést keltettek azok az egyszerű mázas, pa­raszt fazekas edények, melyeket a kereskedelmi miniszter az ország egyes vidékein kísérletképpen készíttetett, meggyőződést szerzendő, vájjon a mi fazekas iparunk alkalmas-e az újra­élesztésre. A kísérletek fényesen beváltak, úgy hogy most He­ge­d­ü­s Sándor kereskedelmi miniszter az egész ország agyag­házi iparának alapos és gyökeres regenerálását vette tervbe. A miniszter a hazai fazekas- s általában agyagipart központilag óhajtja szervezni, a­mely kellő műszaki berendezéssel ellátva és teljes garancziát nyújtó művészi veze­tés mellett valósítja meg erre vonatkozó terveit, úgy azonban, hogy minden egyes, agyagiparral nagyobb mértékben foglalkozó vidék jellegze­tes házi ipart nyerjen. E végből elhatározta a miniszter, hogy Budapesten egyelőre 3 évi idő­tartamra központi agyagipari műhelyt állít. Feladata lesz e műhelynek, hogy az egyes vidé­kek számára egy-egy sorzat piaczképes mintaedényt és tárgyat készítsen, melyek mintául szolgálnak az illető vidéki iparosainak. Hogy minden vidéknek jel­­legzetes agyagipara legyen, törekednie kell a köz­ponti műhelynek a specziális magyar, az u. n. paraszt majolika tipus megteremtésére, mely ter­mészetesen vidékenkint változó modorban és alak­ban lehetőleg újat nyújtson e téren. Minden új fajtájú edényt a forgalomba hozatal előtt az iparművészeti társulat fog megbírálni. A létesí­tendő központi műhely vezetését Hegedűs miniszter Horti Pál kiváló iparművészre bízta, kinek megfelelő segéderőt is adott rendelkezésre. A műhelyt már legközelebb berendezik s gya­korlati működését a Székelyföld agyag­iparának fejlesztésével kezdi meg. — Tánczmulatság Bikfalván. Jól sikerült mulatságot rendeztek karácsony harmadik ünne­pén az ev. ref. egyház javára Bikfalván. A dalkör éneke után Farkas György szavalt és Vén Mihály esperes humoros felolvasást tartott. A népes összejövetel több mint 100 koronát jö­vedelmezett a jótékony czélra. A rendezőség ez után is hálás köszönetét fejezi ki az estélyen közreműködött uraknak és a szives felülfizetőknek. — A király kegyelme. Löwenfeld Ede bécsi gyáros megölte a felesége csábítóját, Szojka huszár­­hadnagyot. Párbajban lőtte le, egyenlő küzdelemben. Azaz hogy a küzdelem még­sem volt egyenlő. Mert a hadnagyot a katonai törvények védték mindennemű következmények ellen, de a gyárosnak egy szigorú paragraf­­sal kellett számolnia, amikor a fegyvert

Next