Székely Nemzet, 1902 (20. évfolyam, 1-196. szám)

1902-07-11 / 103. szám

Julius 11. SZÉKET;^ N­E­M­Z­E­T. TANÜGY. Értesítő. A sepsi-szent-györgyi állami polgári fiúiskola XV-ik jelentését adta ki Zayzon Béla igazgató­tanár. A jelentésből közöljük az alábbiakat: A lefolyt iskolai év végén kitű­nőbb tanulók jutalmazására adakoztak: Nagyméltóságu Potsa József, v. b. t. t. cs. és kir. kamarás, főispán 10 kor., dr. Bodor Tivadar ügyvéd, gondnoksági elnök 5 kor., Séra Tamás, árvaszéki elnök 12 kor., dr. Kün­le Tivadar, ügyvéd 4 kor., Bánffy Farkas báró 2 kor., Bogdán Arthur, tak. pénzt, vezérig. 3 kor., dr. Bene István, ügyvéd 4 kor., Nagy István, tanító, énekért 4 kor., Benkő Mór könyvkereskedő 3 koronát és 4 drb könyvet, összesen 10 kor., Antalfy Elek, polg. isk. tan. 3 kor., Szent-Iványi Miklós, alispán 3 kor., Deák András, kereskedő 4 kor., dr. Kóréh Lajos, ügyvéd 2 kor., Fejér Manó, róm. kath. esperes 3 kor., Ilyés József, kir. járásbiró Szász- Régenből 4 kor., Gazda Gyula, vármegyei főszám­vevő 2 kor., dr. Szász Izsák, ügyvéd 2 kor., Fejér István, kereskedő 2 kor., Istvánfy János, kereskedő 2 kor., Gyárfás Győző, kir. főmérnök 4 kor., N. N. 4 kor., Dézsi János, kereskedő 2 kor., Kuun Géza, gyógy­szerész 2 kor., Sylvester Dénes, kir. járásbiró 2 kor., dr. Nagy Sándor, járásorvos 2 kor., dr. Benedek János, közj.­gyak. 2 kor., Végh Endre főgymn. tanár 2 kor., Mingovics Adolf, dohánygyári ig. 2 kor., Kurkó Gyula r. kath. kántor 4 kor., Vitályos Béla 5 kor., Benke Bála, földbirtokos 4 kor., Buda­pesti Székely­ Egyesült 40 kor., „Siculia“ szabad­­kőműves páholy 3 drb könyv, értéke 7 kor., Pap János, kir. albiró 2 kor., Vájna Lajos kir. mérnök 2 kor., Bay István mérnök 2 kor., Bálint Dénes, várm. aljegyző 2 kor., Szabó Károly, kir. főmér­nök 2 kor., Vajna István árvaszéki ülnök 1 kor., Háromszéki Takarékpénztár 40 kor., Deák Ferencz­­féle ösztöndíj 40 kor., Bartha Demeter-féle alapít­vány 74 kor. 66 fil., Nagy Mózes, gépész 2 kor., Polg. fiuisk. 2 drb. könyv., értéke 3 kor. összesen 328 kor. 66 fil. Jutalmat kaptak. I. osztály: Bartha Géza tornáért 4 kor., Benke Pál jó tanulásért 1 drb könyv, értéke 2 kor., Bodola Pál jó tanulásért 1 drb könyv, értéke 1 kor. 20 fll., tornáért 1 kor., Farkas József jó tanulásért 4 kor., Hamar Pál írásért 2 kor., Imre István tornáért 1 kor., Király Károly mint sepsi-szent-györgyi legjobb tanuló, a Bartha Demeter alapítványból 37 kor., 33 fll., tornáért 2 kor., Kis János rajzért 2 kor., Roth Mihály jó tanulásáért 1 drb könyv, értéke 2 kor., Szabó József énekért 2 kor., tornáért 1 kor. Tompa Mihály jó tanulásáért 1 drb könyv, értéke 2 kor., Vitályos Gyula mint maksai születésű a Bartha Demeter­­alapitványból 37 kor. 33 fll., tornáért 1 drb könyv, értéke 1 korona. II. osztály : Bedő János tornáért 1 kor., Benkő Jakab irás-, rajz- és tornáért 2—2 kor., Ferencz Győző tornáért 2 kor., Gáspár Ferencz jó tanulásért 3 kor., Gyöngyösi József term.-rajzi gyűjt. 2 kor., jó tanulásért 1 drb könyv, értéke 3 kor., Jancsó Gyula tornáért 2 kor., Kakas András tornáért 2 kor., Rácz Lázár jó tanulásért a Deák Ferencz-féle ösz­töndíjból 40 kor., Ráduly József tornáért 2 kor., Szabó Mózes tornáért 1 kor., Welser Gyula tornáért 1 korona. Ill­ ik osztály : Beder László Írásért 2 kor., Benke Lajos tornáért 2 kor., Böjthe András jó tanulásáért 1 drb könyv, értéke 3 koronát, Farkas József jó tanulásért 4 koronát, Goldstein Andor természetrajzi gyűjteményért 2 koronát, Hamar Endre Írásért 2 koronát, rajzért 1 drb könyv, értéke 80 fil., Karácsony János tornáért 2 kor., Káhán Her­mann jó tanulásért 1 drb könyv, értéke 2 kor., Kovács Gyula tornáért 2 kor., Kövér Ferencz tor­náért 3 kor., Mezei János tornáért 3 kor., Molnár Ferencz mint jó tanuló szegény székely fiú a „Buda­pesti Székely­ Egyesület“ ajándékából 10 kor., Szabó Lajos tornáért 2 kor, Szentiványi Jenő jó tanulás­ért 3 kor., tornáért 5 kor., Veres Károly tornáért 2 koronát. IV. osztály: Gábor látván jó tanulásért 10 kor., Gócz Ferencz tornáért 2 kor., Józsa Gergely mint jó tanuló szegény székely fiú a „Budapesti Székely-Egyesület ajándékából 10 kor., Longó Máté tornáért 1 kor., Lurcz Rezső tornáért 3 kor., Pajorin Ágoston tornáért 4 kor., Rácz Albert mint jó tanuló szegény székely fiú a „Budapesti Székely- Egyesület“ ajándékából 10 kor., rajzért 2 kor., Szász Ferencz mint jó tanuló szegény székely fia a „Budapesti Székely­ Egyesület“ ajándékából 10 kor., rajz- és tornáért 4—4 kor énekért 2 koronát. V. osztály: Bokor Gábor tornáért 2 kor., Jánó Sándor tornáért 2 kor., Kuthi István jó tanulásért 5 kor., Szentiványi Béla tornáért 2 koronát. VI. osztály: Balogh István tornáért 20 kor., énekért 2 kor., Bibó Béla az önképzőkörben kifej­tett munkásságáért 4 kor., Kató József tornáért 3 kor., Nagy Gábor mértani rajzért 10 kor., Porzsolt András tornáért 2 kor., Szalathnay Elemér énekért 2 kor., tornáért 1 koronát. Tájékozásul a szülőknek: Az 1902—903. tanévi beiratások folyó évi szeptember 1-én kezdet­nek meg s tartanak 8 ig, az igazgatósági irodában délelőtt 8—12 óráig. A felvételi vizsgálatok aug. 31-én tartatnak meg. A javitó-vizsgálatok aug. hó 31-én délelőtt lesznek, melyeknek megengedéséért 1902. aug. 15-ig kell folyamodni az igazgatósághoz írásban. A tanév megnyitása szept. 8-án lesz. Az I. osztályba oly növendékek vétetnek föl, kik legalább is 9 évesek és iskolai bizonyítványt mutatnak fel arról, hogy 4 elemi osztályt jó sikerrel végeztek, különben felvételi vizsgát kell tenniök. A polgári iskola bármely osztályába felvétetik minden oly tanuló, ki koránál fogva az általa kije­lölt osztályba beillik és azon osztályban megkíván­tabd előkészültségről vizsgálat utján bizonyságot tesz. Tantárgyi különbözetből vizsgadij 4 kor. tár­­gyankint. Tandíj egész évre 8 kor., beiratási dij 1 kor., a tandíj fele a beiratáskor azonnal fizetendő. Sze­­génysorsu tanulók hatóságilag igazolt szegénységi bizonyítvány alapján a tandíjfizetés alól egészben vagy részben fölmentetnek. Szegénysorsu tanulók tankönyvekkel segélyez­­tetnek. Minthogy azonban a tanév üne­pélyes meg­nyitásával egyidejűleg a tankönyvsegélyezések is meg­történnek, kérem a beiratásra kitűzött időt pontosan megtartani, mivel a később jelentkező tanulók se­gélyre igényt nem tarthatnak. A szülők, vagy azoknak helyettesei felkéretnek, hogy a beiratásra gyermekeikkel személyesen megje­lenni szíveskedjenek, hogy a szükséges anyakönyvi adatok pontosan bevezethetők s a fizetések azonnal eszközölhetők legyenek. Szükséges: Újraoltási bizo­nyítvány is. IRODALOM és MŰVÉSZET. Az OLCSÓ Könyvtár legutolsó számai több érté­kes füzettel gazdagították irodalmunkat. Csatói P­á­l „M­egházasodtam“ czimü vigjátéka (1237. sz.) azon a régi, de mindig uj és igaz alaptételen épül föl, hogy a házasságtól legnyakasabban irtózó fiatal­ember is legott örömmel hajtja nyakát a páros élet gyönyörűséges igájába, mihelyt a szíve megmoz­dul és sejteni kezdi, hogy meglelte az élete párját. A kissé már ósdi alakok, az ismert és naivnak tetsző színpadi fogások mit se vonnak le a kevés igényű vígjáték eredetiségéből, melynek főerejét a helyes érzékkel rajzolt jellemek teszik. Angyal Dávid, a lelkiismeretes és szor­galmas tudós, jeles történeti monográfiát irt „E­r­­dély politikai érintkezéseiről Ang­liával“ (1238—1241. sz.) Fölötte érdekes és fon­tos bizonysága ez a kis könyv a magyar nemzeti feje­delmek politikai érzékének, mely nem csupán azok­kal az eshetőségekkel foglalkozott, melyek a bécsi udvar, vagy a porta részéről fenyegették a kis Erdély sorsát és függetlenségét, hanem szinte egész Európa uralkodóit és diplomatáit is beállította sakkfigurák­nak a magyar nemzeti politika mezejére s egy-egy ügyes húzással még a bécsi kamarillának is gáncsot vetett. Angyal munkája valóságos kútfő-számba megy és mintája az összefoglaló forrás-kritikának. Gyulai Pál beszélye, a „Három beteg“ (1242. sz.), szabadságharczunk örökké szép, lelke­sítő, regényes korszakában játszik. A szerelmes vő­legény, kit a haza a csaták mezejére szólít, a hős tüzér, a ki Szent­ Tamás ostromakor béna lesz, és Julia a menyasszony, a ki várja vőlegényét s köz­ben himlőhelyes lesz: — itt a három beteg, a Gyulai kedves, rokonszenves, nemes alakjai. A menyasszony fél, hogy vőlegénye nem fogja szeretni, ha majd­­ megjön: — hisz arczát elcsúfította & ragya! — Gábor pedig éppen ebben reménykedik, s hiszi, hogy nőül veheti majd Júliát... de megjön a vőlegény, a ki megvakult a csatában, s nem látván menyas­­­szonya arczát, azt hiszi, hogy még mindig a régi szép, így lesznek boldogok, s ha még hozzá kép­zeljük e szép és nemes történethez a Gyulai erőtel­jes, színes, képekben dús prózáját, érteni fogjuk, hogy a kis beszélyen (1850 ben íródott) miért nem fogott ki az idő vasfoga. Kisfaludy Sándor­nak öt felvonásos „nemes­házi rajzolatja“ (1243—1245. sz.) A Dárday-ház, erős magyar nemzeti érzéssel megirt irány­darab, mely­nek két sarkalatos tendencziája abban csúcsosodik ki, hogy: ha valaki nem magyar, semmiféle érdem se teheti magyarrá, és hogy nem nemes ember nem érdemel magyar nemes leányt. Becsessé nem ez az ósdi föl­fogás teszi a vigjátékot, hanem az a mindent át­ható, semmi egyébbel nem törődő hazafiság, melynek lüktetését a darab minden sorában érezzük ; de ér­dekes a kis könyv műveltég­történeti szempontból is, mert egy régi elmúlt kornak ma már szokatlan eszméit, törekvéseit hangoztatja. Szvjetlov J. V. regénye „Az élet útjai”, (1246—1250. sz. eleven színekkel festi a modern orosz társadalom fogyatékos erkölcseit, jellembeli gyöngeségeit. A zsarnok apa, a­ki hogy a fia „karrier­t csinálhasson“, rákényszeríti, hogy elvegyen egy elő­kelő, de már romlott leányt: a szegény anya, a­kit egy hosszú élet szenvedései megtanítottak, hogy ne merjen nyíltan szembeszállni erőszakos férje akaratával; a gyönge jellemű fiatalember, a­kinek szerelme nem elég erős, hogy ellent állhatna a csábító szirén kisértéseinek: a szerencsétlen árva leány, ki megcsalódik vőlegényében és tiszta, igaz szerelmében: — oly mesteri tollal megrajzolt alakok, hogy szinte előttünk játs­szák le azt a modern, szomorú tragédiát. Becker Fülöp Ágost tanulmánya „R­o­us­se auró I“ (1251 —1252. sz.) a legsikerültebb magyar kritika a genfi aposztatáról, mit eddig olvastunk. A tudós szerző lefejti Rousseau önéletrajzi vallomásairól azt a mellékes czifrázatot, a melylyel emlékezetének hézagait kitöltötte s olyannak mutatja értékes tanulmányában, a minő valóban volt: lángeszű filozófusnak, tele belső ellenmondással, a ki a szenve­dély ékesen szólásával éreztette kortársaival a szív mindenhatóságát. Az „Olcsó Könyvtárat Gyulai Pál szerkeszti s a Frank­lin-Társulat adja ki; egyes számainak ára 20 fil. s kapható a kiadótársu­latnál (Budapesten, IV. Egyetem-utcza 4.), va­lamint minden hazai könyvkereskedésben. A „SZÉKELY NEMZET 11 TÁRCZÁJA. Mire megvénülünk . . . Olyan volt a Csákány Miklós menyasszonya, mint a liliom, egyszerű, tiszta, szép, de hideg. Mindenki azt gondolta róla legalább, hogy hideg. Nagyon elcsodálkoztak hát azon amit mondott, a­mikor le akarták beszélni arról, hogy Csákány­hoz hozzámenjen. Megmondták, bebizonyították ugyanis neki, hogy Csákány másba szerelmes siheder kora óta, szerelmes, őrülten, olthatatlanul és boldogtalanul — de titkolja . . . Házasodni csak azért akar, hogy vigasztalódjék. — Hát vigasztalni fogom az uramat ha kell az egész életén át. Ha halála napjáig tudja szeretni titokban híven azt, akit a szive első robbanásá­­val megszeretett, úgy nagyon tiszteletreméltó bánata van és olyan nemes szive mint talán senki­nek e világon. A­ki így érez, nem lehet rossz ember, megérdemli az én vigasztalásomat. Megtörtént az esküvő. A leány még csak meg sem kérdezte Csákányt: leszámoltál a szi­veddel ? Tudta ő az egész nagy szerelmi történetet s ez elég volt neki, tudta, hogy miképen bánjon az urával. Csákány Miklós tizenhét esztendős volt, hogy beleszeretett az apja szomszédságában levő birto­kos kasznárjának a leány­­ba. Tizenöt éves volt a leány, gyönyörű szép és csupa élet, csupa tempera­mentum, s olyan bűbájosan tudott kaczagni, hogy megszégyenítette vele a gerlét. Ez a kaczagás tett barátjává mindenkit, ez a kaczagás a világ legszebb muzsikája volt. És a leány kaczagott is, mindenre kaczagott, olykor csak mosolygott , mindent el tudott intézni ezzel. Két évig tar­tott az idilljük ott a pusztákon. Az volt életük tavasza, csodaszép idő volt ... A lányt aztán föladták Pestre egy rokonukhoz tanulni a színi­­iskolában, mivel hogy mindenki azt mondta, hogy nagy tehetség. Ez különben meg is látszott rajta. Mikor elváltak, künn a kertben búcsúztak s Csákány szomorúan szólt: — Ugy­e nem fogsz feledni? Ugy­e nem dobod el, ha ünnepelt színésznő­ leszel, az én őszin­tén érző szivemet? — A lány erre a szentimentális mondásra is Kacza ott s így mondta: — Hogy felejteném el az én gyermekkori pajtásomat, maga csacsi? Találkoztak aztán itt fönn a fővárosban is. A lány gyorsan fejlődött s még gyorsabban emel­kedett. Két-három esztendő alatt már ünnepelt primadonnája lett az operett színháznak. Csá­kány mindig mellette volt. Fiatalkori szerelme hatalmas, emésztő szenvedél­lyé nőtt. Nem hű­tötte az a körülmény, hogy ők ketten tulajdon­képpen egyre elérhetetlenebbé lettek egymásra, de igenis szította ezt a lángot a lány valóban nagy művészete, meg a­mikor érzéki bájainak elbűvölő teljességében jelent meg előtte a szín­padon. A leány pedig látta e szenvedélyt, de okosan bánt a fiúval. Nem utasította el, de bá­mulatra méltó ügyességgel tudta kellő távolság­ban tartani. A férfi meg hallgatott persze a sza­vára, de csak addig, a­míg a díváról szállongó pletykák egyikének valóságáról meg nem győző­dött. A szent láng akkor a kárhozat tüzévé vált bensőjében. Beszélik, hogy őrültként rohant föl a művésznőhöz. Mi történt köztük, senki sem tudja. De Csákány Miklós este holt halványan jelent meg a kaszinóban s kijelentette, hogy megy a fővárosból, és örökre, a kicsi földjére gazdálkodni Többé föl sem jön, becsületszavát adta rá többek előtt. El is ment, de fölszaggatott szívvel. És akkor ismerte meg a leányt, a későbbi feleségét. Két évi udvarlás után vette el, mert a legjobb emberei tanácsolták neki, hogy házasodjék meg, ez az egyetlen, ami még megvigasztalhatja. Úgy látszik meg is vigasztalta. Csöndes, szótalan embernek ismerték mindig, az lett a házassága alatt is, a­mely boldog volt tíz esz­tendőn át. Akkor jött egy levél, jönnie kellett. A diva irta: Feloldom szava alól jöhet, adja be a gyerekeit az iskolába. Csákány Miklósnak fel­tűnt: lám, lám, hogy tudja pontosan, hogy a fiaim most kerülnek az első gimnáziumba. A le­velet különben minden szó nélkül megmutatta a feleségének. Az asszony azt mondta: megyünk, igenis megyünk. — Nem féltesz? — Nem. Pedig féltette egy kissé, nagyon kissé, de tudta, hogy egykor úgy is túl kell esnie azon a perczen, a­mikor a férje és a régi ideál viszont látják egymást. Az utczán találkoztak a művésznővel. Csákány köszönt, a diva viszonozta, aztán mint régi jóbarátot üdvözölte s hamar megbarátkozott az asszon­nyal is. Csákányné néhány konvenczionális bók után a gyermekekhez fordult, átengedte urát a régi ideálnak, történjen, a­minek történnie kell. Csákány Miklós pedig köznapi dolgokról beszélt a művésznővel, ipar­kodott még tréfálkozni, de szemében szomorúság ült, ott volt az egész múlt. Hamarosan el is váltak. Csákány Miklós pedig sürgette a hazautazást. Otthon aztán még szótalanabb volt. Két hónap múlva került csak szóba a pesti találkozás. Künn ültek egy csöndes őszi estén a kertben. Csákány mondta halkan, busán : — Lásd igazad volt a sejtésedben, a­mit nem mondtál nekem, de tudtam, hogy meg van benned, szólt a feleségéhez. Igazad volt. Minden elmúlik, megváltozik idővel. Azt hittem belehalok ez érzelembe, s íme ma nincs már, eltűnt, nem szeretem többé............ Az asszony szemébe nézett és így szólt: — Tévedsz, Miklós! Nem múlt el a szerel­med, hiszen olyan szomorú vagy. Én érzem csak, hogy nem múlt el. Hidd meg, az igazi érzés nem változik, nem tűnik el soha, csak az emberek változnak, öregednek, az érzések nem. Nem is változott meg, nem is tűnt el a te szerelmed, szent örök láng az. De igenis eltűnt, örökre, vissza­­varázsolhatatlanul az, akit szerettél, a kaczagó leányka, szépsége, életkedve, művészete tetőpont­ján ragyogó diva. A tavasz elmúlt, és a nyár is, az övé abban a perzselő életben ott fönn, a tied ápoló, vigasztaló szeretetben itt a legények között. Most már őszre hajlik ... És én látom, hogy te temetsz valamit keserves fájdalommal, temeted a szerelmet, az ifjúkori tüzes, fékezhetetlen szen­vedelmet, a­melyet nekem kell pótolni az én nagy, nagyon nagy, szeretetemmel............... Az asszony elhallgatott. Csákány Miklós ölébe hajtotta fejét s a nő lágyan simogatta égő homlokát. Sokáig ültek így szótlanul ott a virá­gok közepette a csillagos ég alatt. A bokrok alján, a fák között busán zokogva bujdosott a szeptemberi szellő, de a csillagos égről a hold enyhe, ezüstös fényt szórt az egymásra borult férj és feleségre... 103. szám. Visszhang a nyílt levélre. Kedves barátom­ra—ma ! — julius 7. Látod, látod mit tevés! Nyilt felszólalásoddal, szives figyelmeddel hasonló eljárásra kényszerí­­tettél. Pedig nemcsak a kovásznai fürdő­igazgató­sággal, hanem e sorokat tűrő papírral is hadi­lábon állok. Megharagudott a fürdőigazgatóság, mert következetes a múlthoz; — tudja a régi köz­mondást, mely „szólj igazat“-tól kezdődik. — Haragszik ma is, íme a bizonyság minden ember előtt: nem küldötte meg „Kovászna a híres pokolsár fürdővel“ czimü füzetét nekem. Én veszítettem ezzel is, mert közölt szemel­vényeid után bátran kijelentem : nem igaz a vád, hogy a fürdő­igazgatóság a vendégek mulattatásá­­ról nem gondoskodik. Remélem készlet van e füzetekből s abból minden fürdővendég kap. — A zimankós idők által okozott komorságnak ez lesz a kiirtója. Mint ilyen gyógyhatású, használata a kúrához tartozik. E füzet szerzőjét sejtem, bizonyára a szelle­­mességi tultömöttség által kínzott dr. B. I. bará­tunk ; — kinek bő termésforrása a hosszú télen át le volt kötve, s most ki kellett törjön. — Sejtelnem gyam­okokra alapitom ; bizonyos képes levelező-lapokon, s dr. B. Zs. barátunk tolmácsol­­mányaiban hasonló kitörési jelenségekre buk­kantam. A „nagy Kovászna“ — mely közléseid sze­rint, a szomszédos Élőpatak, Málnás, Tusnád­­fürdőhely, Ojtoz, Bodza stb. helyeket egyesítette, magához csatolva,­­ csábítóan vonzó hely. Egész átalakulás küszöbén állunk, mutatja a személybeni változás is. Dr. Z. Mihály uj fürdő­igazgatóban egy eszmékkel megáldott, akaratképes tervezőt nyertünk, ki az elmúlt évek mulasztásait szilárd elhatározással törekszik pótolni. Gondolom, most száraz lepedőt is fogunk kapni a pokolsári fürdés után; — még tán a Amerikai élctlapokból. Megtartotta szavát. Feleség: Ha tudtam volna, hogy nem fogod megengedni a mamá­nak, hogy meglátogasson, soha nem mentem volna hozzád férjhez ! Férj: De édes, mit duzzogsz ? Hát nem mond­tam volt néked, hogy csak magadért szeretlek ? (New­ York Sun.) Bátorító. — Ebben a műben benne van szívem — mondja a férj. — Jól van — feleli neje. — Ha most még valaki beletenne némi agyvelőt, úgy várhatnánk valami eredményt. (Chicago Record-Herald. A férj álláspontja. Mrs. Jones: Itt ol­vasok egy férfiról, a­kit elfogtak, mert tíz fele­sége van. Mr. Jones: Fogadni mernék, hogy nem pró­bált szabadulni a rendőrök kezéből. (Pack.) Sok a jóból. Kereskedő: Ezt az egy­­ülésű gyermekkocsit megkaphatja tizenöt dollárért, de ha ikrek számára kell gyermekkocsi, úgy az husz dollárba kerül. Vevő (zavarban): Kérem, mutasson nekem egy gyermekkocsit huszonöt dollárért. (Life.) D­é­l-A­m­e­r­i­k­á­b­an. Carlos: Te azt mon­dod, hogy ő a család szégyene ? Lantos: Igen, még egyszer sem volt elnök. (New­ York Sun.) Próbálat. Etel: György azt mondta, hogy megöli magát, ha nem megyek hozzá nőül. Mit te­gyek ? Az anyja: Várj gyermekem, hogy beváltja-e szavát vagy nem. Ha nem váltja be, tudni fogo , hogy nem méltó szerelmedre. (Chicago Record-Herald.)

Next