Székely Nemzet, 1903 (21. évfolyam, 1-193. szám)
1903-01-03 / 1. szám
Január 3. előbbre fogja vinni a nemzetet közigazgatásunk teljes átalakulására nézve. És mert ez a Széll Kálmán érdeme, az egész ország háláját vívta ki. Ily kormányzati eredményekkel szemben nagyon kisszerűek a személye ellen indított támadások.■ Két új főrendiházi tag. Említettük, hogy a király dr Chorin Ferencz volt orsz. képviselőt és Rákosi Jenő főszerkesztőt kinevezte főrendiházi tagoknak, erről szóló királyi leirat igy szól: A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885: VII. t.-cz. 5 §a alapján magyar minisztertanácsom előterjesztésére dr. Chorin Ferencz volt országgyűlési képviselőt és Rákosi Jenő írót élethossziglan a főrendiház tagjaivá kinevezem. Kelt Bécsben, 1902. évi deczember hó 14-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k Szül Kálmán, s. k. Kézdivásárhely városi és vidéki gazdaságiegylet közgyűlése. — január 3. Ama mozgalom, mely a gazdasági érdekek emelését a gazdaközönség helyzetének józanfejlesztését tűzte ki czélul e vármegye felvidékén, mult év deczember 28-án tartotta végleges alakuló közgyűlését Kézdivásárhelytt a polgári fiúiskola rajztermében. A szép számmal megjelent városi és vidéki birtokosság élénk érdeklődése között dr. Sinkovits Ottó elnök egy szép magvas, a gazdasági helyzetet teljesen feltáró és jövőbeni teendőket megfelelő, alapos tájékozottságról, gazdag szakismeretről tanúskodó beszéddel nyitotta meg a gyűlést, melyet a gyűlés nemcsak több helyen megéljenzett, hanem egyhangúlag jegyzőkönyvre vetetni határozott. Az elmondott tagok igazolása egyéb elnöki intézkedések bejelentése után Zayzon Sándor id. titkár olvasta fel a múlt évben kifejtett működésről szóló jelentést A kezdet nehézségein átesve örömmel mondott közgyűlés köszönetét a titkárnak buzgó fáradozásáért. Majd Szőcs Károly pénztáros tette meg pénztárosi jelentését a jövő évi költségekről szóló előterjesztését. A buzgó fáradozás, önzetlen ténykedésért köszönetet mondott pénztáros urnák és egyszersmind elhatározta, hogy a tagdijak fizetésére minden év november első fele határoztatik meg, mint ultimátum. A tagdijak 1903. évtől kezdve azedendők és egy megfelelő szelvénynyel ellátott nyugtakönyv szerződé be Az anyagi ügyek teljes rendezhetése végett a földmivelésügyi miniszter úrtól évi segélyt fog kérni. A megerősített alapszabály felolvasása után elnök a maga és tiszttársai nevében megköszönte a bizalmat és fölkérte a közgyűlést, hogy alapszabályai értelmében válassza meg új tisztikarát ■ ennek keresztülvitelére egy bizottságot küldjön ki. Közgyűlés elismeréssel adózva a volt tisztikarnak az uj választást kimondja. Molnár Józsiás országgyűlési képviselő elnöklete alatt dr. Dienes Ödön ügyvédjelölt és birtokos, Márton Benedek kir. erdőgondnok és birtokos urakat küldi ki. Bizottság befejezvén munkálatát, elnök jelenti, hogy az új tisztikar általános szavazattal lett megválasztva. Elnöknek: dr. Sinkovits Ottó, alelnökök: Vajna István, Rápolty Gábor és Nagy Károly, titkár: Zayzon Sándor tanár, jegyző : Eperjesi Albert, ügyész : dr. Bánffy Zsigmond, pénztáros: Szőcs Károly, ellenőr: Bernád György. Megválasztatott 30 választmányi tag. Dr. Sinkovits Ottó hivatkozva sokoldalú elfoglaltságára, csakis ismételt kérésre fogadta el az elnöki tisztet s mint raondó, meghajlik úgy maga, mint tiszttársai nevében a minden oldalról nyilvánuló közbizalom előtt és minden tehetségét készséggel használja fel, hogy a vidék gazdasági viszonyai új életet nyerjenek. Az alapszabályok kinyomatása és a tagok között leendő szétosztása elhatároztatott. Minthogy a régebb aláírt ívek csak egyszerű óhajt fejeztek ki, a megalakulásra kötelezőnek nem tekintetnek. A kibocsátott aláírási ívek szép számmal érkeztek vissza és az egyesületbe máris beiratkoztak, mindazok, kik ismerik, tudják a válságos gazdasági helyzetet és kellő jóindulattal akarnak a közös bajon segíteni. Megemlékezett a közgyűlés elhunyt volt titkára Kiss Jenő érdemeiről és emlékét jegyzőkönyvben hálás kegyelettel megörökítette. Az állandó helyiségről, szaklapok s más szakmunkákról való gondoskodását a választmányra bízta. Vajha ez egyesület elhozná e vidék gazdáinak ama örömteljes napot, midőn mindnyájan megértve egymást a gazdaság örvendetes haladásáról, kivánt fejlődéséről számolhatnánk be. Minden meglesz, ha vállvetve közös jóakarattal dolgozunk. Ne sértsen senkit az, ha talán nem mint tisztviselő lobogtathatja tudásának, jó indulatának áldástosztó világát, mert a csata megnyerését a közharczosok lelkesültsége, bátorsága dönti el. Értékesítse ebben az egyesületben való nagy- és kisbirtokos erejét s mutassuk meg, hogy e föld melyet apáink vére áztatott, melynek minden vöge a dicső múltat hirdeti és egy jobb jövőre vár, annyira kedves nekünk, hogy azért tenni, harczolni most a béke idején a tudomány fegyverével meg nem szűnünk. A Zrínyi nagy költőnek szava ne találjon reánk, melyet egykor a nemzethez irt: Szív, lélek el van vesztegetve rátok . Szent harczra nyitva várt az ut, ti védfalat körülé nem vonátok , a gyáva fajt szült s érte sírba jut. Földi. — Juj be kunczfut a némettel! — üvölté Szpu'usz ! — öhö ! Öhö ! — köhögé a kegyelmes ur, míg Rakovszky füleit hegyezve elegáns megvetéssel hallgatott. Én e válságos pillanatban Pistára néztem ijedten. S a gyerek megértette aggodalmamat, fölugrasztá Makkayt, a ki már egy kancsó pezsgőt bekebelezett. — Kedves méltóságos uraim! Tisztelt honfitársaim! A megváltó itt mán megszületett! Aldasaék szent neve! De mü székelyek még minditég várjuk! Mert bejli! hejh !a Jézus is » székelyeket szereti legjobban, reá küldvén a nagy szegénységet, kívánom tehát, mondja ki a párt, a haza, a törvény, hogy minden szikulusnak nap-nap után egy ilyen kupa pezsgőbor fedjek rendelkezésére! Akkor mák székelyek mind idejövünk a parlamentbe s nem megyünk Romániába! — Nekünk már elég belőlük egy is ! — kiabálta a somogyi Spulusz. — Rákóczy hamvait akarom ! Akkor lesz az én lelkem megváltva! Oh, Rodostó, Rodostó! — kiabálta Thaly. — Jaj, jaj, itt kicsiben is milyen rebelliek ! — panaszrá a jó kegyelmes úr, piskótát ropogatva. — Ne rontsuk a szép ünnepet politikával. 111 hölgyek is vannak! — fejezé be felem és Tyukodyné felé fordulva. — Ezek nem hölgyek, de feleségek és honleányok ! Ősei is érdekli a haza ! — mondá Pichler. — Kegyelmes ! Lesz kiegyezés? — kérdé Rakovszky. — Csak ne legyetek kiváncsiak. A ti karácsonyfátokat is gyújtják majd Bécsben Újévre leérnek ide az ajándékokra Lesz meglepetés : He-he he! Lesz öröm ! Csak annyit mondok, gyerekek, jók legyetek ! Lesz bonbon ! — C'»k ne robbanó»! — • Knall-bonbon! — kiálták Pichler és Cetli, aki szörnyen hozzásimulgatott Tyukodynéhoz, a mi miatt Pista öcsém oly dühbe jött, hogy szidtam Kolonicsot és minden pápista papot. — Derék öcséd van ! — magyarázta Nácimnak Thaly. — Hej, hej, kuruczok kellenek! Lenne már kiegyezés, csak buzogányt adnának minden igaz magyar kezébe, hogy keresse ki ki a maga ellenét! — Rossz volna bátyuka, — jóslá Sipulusz — mert akkor Széli a Körber fejét zúzná szét! Kik csinálnának kiegyezést? — Nem kellene kiegyezés, majd úgy lenne, ahogy mi akarjuk Láncos-lobogós! — kiáltá Hentaller. Lett erre lárma. Náczi a tárogatóét hivatta be, én meg a fagylaltot, hogy lehűljenek a hazafias kedélyek. Az öreg, szép kegyelmes ur meg egyre bólintott: — Jól van, gyerekek, lármázzatok. Ez nem árt sem nektek, sem senkinek. Legfeljebb ki dühöngitek magatokat , akkor jobban engedlek Játszátok a mumust. Tán megijednek! Avagy azt hiszitek, én, mi, nem éppen olyan jóbonvédek, magyarok vagyunk, mint ti! Mi is voltunk fenegyerekek! De most már mi nekünk nem kell lármáznunk, a mi szerepeinket ti vettétek át! Én hát azt kívánom, legyen mindig az új Háznak olyan jó, kedves, lármás ellenzéke mint minek mi ti voltunk valaha, vagytok ti és lesznek fiaitok. Ez a juventus ventus. Egyik udvarlással, a másik harcziasan akar hódítani A fő, hogy megkapja ki-ki a magáét. Én is megkaptam itt a kedves karácsonyi vendégszeretetet, mehetek. Újévre, újévre, kaptok ti még jobbat is! Így szólt a kegyelmes úr és elment. Titokzatos és kiváncsi arccal követte őt Rakovszky , mi pedig, minthogy a legfőbb nagyúr elment, fesztelenebből politizáltunk. Én is — megvallom — meg akartam téríteni Picidért. Kértem, hogy vigyázzon egészségére, ne hajhászszon annyit a kormány ellen. És ő könnybe lábbadt szemekkel nézve teám, így szólt: — Oh, miért nem találkoztunk tíz évvel ezelőtt! — Huh, hogy ott hagytam ! Édes, gömbölyű Náczim! Hogy én . . . ah, elgondolni is szörnyü! Sipulusz a tárogató mellett tánczolta a toborzót. Thaly zümmögött, Makkay elaludt, Catti abbé elkérte a Tyukodyné boáját és a prémbe ráévesztő arczát s boldog ábrándozásba merült. Stánczi néni jegyzett. A mit látván az én féltékeny Pista öcsém, felragadott egy kancsót és igy tósztázott: — Thaly barátom! Szőlők azúrhoz! A szabadság szelleme árad ereimen át és vad gyűlölet fog el azon hírre, hogy egy tisztes nőt, családanyát, 5 gyermek szülőjét, egy trónörökösnét elszöktetett egy franczia abbé Thaly Kálmán uram! Az abbé veszedelem Nagy veszedelmet hoz a családi életre; nem is csodálom, ha a reformáczió oly sok híveket számol kebelében. Indítványozom, hogy a sima arczu abbékat ne ereszszék be asszonyaink körébe. — Csak két esetben, ha keresztelnek, vagy temetnek — szólt közbe Sipulusz. — Ami közbeesik, az ne tartozzék reájuk. Asszonyainkat elcsábítják! — mondá Makkay. — Néha ! — mosolygott Thaly, a Tyukodyné kezét megcsókolva. — Le az abbékkal! — dühöngő Pista s azt hittem, fejbe vágja féltékenységében reverendissime Cattit! — Nem az abbé az oka! — kiabálta Pichler ! — De nem ám ! — mondom én. Szeretném látni, ki szöktetne meg engemet az én Náczimtól. — Én is! — sóhajtá Náczi s igy máig sem tudom, tulajdonképpen miért sóhajtott. Sipulusz pedig fölállt és igy dikcziózott: ,A nagyok példája ragadós. Sok, sok boldogtalan házasság lévén, én ellenkezőleg azt indítványozom, hogy hívjuk meg a francia abbékat nevelőnek ! Hátba! hátba! — mondá ragyogó arczczal — kelepczébe kerülnek. Szöknek párosan, a gyermekeket, a kis magyarokat itt hagyva! S a fő ez, hogy a jövő század magyarjai itt maradjanak, mint a kis szász trónörökös — örökösei. Az asszony, mint a mór megtette kötelességét — mehet! — Éljenek az abbék ! — Levelek ! — orditálista. — De Náczi rákiáltott: Ülj le! Náczi Tyukodyval vitatkozott azon, hány perczentet fizessünk a németnek a én a politikát, dohányfüstöt elunva kilopództam a cselédszobába. Nem vettek észre. A szakácsnő prezidiált a vicze és viczéné közt ülve. Az inas a Panni vállára hajolt és a belülről kilopott pezsgőt itta. A viczegyerekek ezüst kávéskanalakat az enyéimet dugdosták az általam vett pólyás babájukba. Csöndesen megálltam. — Hjah! — kezdő a szakácsnő, rosszak az idők A szenet, fát felhozatják hat zsákonkint az asszonyok. Ma már nem lehet úgy szerezni, mint régen! A telefonon a Géczy meg Helvey ideküldi a tisztított baromfit. Aztán az asszony becsületes ! — Ne mondja ! — szólt közbe a viezéné. Hát az a sok ur kihez jár? — Politikába! Bécset szidják! De bár már látnám azt a kótát, vagy mit, mert azt mondja az úr, ha sohá nem lesz, hát hazamegyünk a pusztára. — Jaj, édes asszonyság ! — sikoltá a viezéné, miből élünk mi akkor? Jaj, csak legyen hát az a nóta már! — Kvóta? Te szamár! — kiáltá rá az ura, egy sztrájkoló péksegéd, ki a rumos üveget az ajkára nyomta. — Hát megegyezünk? — kérdő szerelmesen az inas a Pannit. Ez szemérmesen felelte : igen ! — De akkor ám az urfival vége legyen! Azt mondom. . — Persze ! — suttog a Panni. — Mennyit kaptál tőle? — kérdi az inas. — A nagysága kárpótolt! — No, hát meg van az egyezség? — kiált, az inas és a Panni arczát megharapta. Visszamentem. Egyszerre a telefon megszólalt viharosan. Mind felugrottak. Mi hir lehet? Bécsből jött a hir! — A kiegyezés meg lesz újévre! — Hála Isten! — ölelkeztek valamennyien és én is odasimultam a Náczihoz , mert hiába, ha meg lesz a kvóta, Budapesten maradhatok vele és általa. B. u. ő. k. Kiriskád. SZÉKELY NEMZET Székely-bazárok. Sepsiszentgyörgy, január 3. A Székely Társaságok szakítva az egyesületi élet hagyományos rendszerével, egészen új irányt szabnak a társadalmi tevékenységnek. Nem ünnepelnek, nem pózolnak, hanem lankadatlanul dolgoznak a székely faj érdekében. Bíznak a saját erejükben és bíznak munkásságuk sikerében. Az aradi és debreczeni székely karácsonyi bazárok rendezésével a székely háziipar fellendülésének nyitották meg az útját. Alig méltathatják kellően az eredményt, mit az aradi Székely Otthon és a debreczeni Székely Társaság elértek. íme a nagy Magyaralföld közönsége csak most tudta meg, hogy a székely népnek van ipara és hogy a székely népnek férfia és asszonya kiváló ízléssel tud dolgozni. És most a sül ki, hogy bizonyos czikkek készítésében a székely elöljáró háztartási és gazdasági czikkek iránt nagy érdeklődés nyilvánult mindkét székelybazárban s már az első napokon sürgönyileg rendeltek nagyobb rendelvményeket. Konstatálható már most, hogy az alföldön állandó fogyasztásra találnak : 1. a gyékényáruk, és pedig különböző szatyrok és kosarak, pinczetokok, tálalávalók, üvegtokok és lábtörlők; 2. kosár-áruk: hasított magyarófából készült háztartási és gazdasági kosarak, fűzvessző- és venyige-kosarak, vesszőből fonott puttonok; 3. fa-háztartási czikkek: fatálok, fatányérok, esztergályozott kis dobozok ; 4. gazdasági eszközök : jármok, létrák, alkatrészek félgyártmányok; 5 faedények: fenyőfából és cserfából kádak, csebrek, dézsák, sajtárok, továbbá székelyudvarhelyi agyagáruk; 6 kertiáruk és festett tulipános bútorok; 7. házi szőtt asztalneműek; 8. lomos-pokróczok; 9. csíki szőnyegek; 10. taplósipkák; 11. mindenféle gyermekjátékok és gyermekbútorok ; 12. élelmi czikkek: kézdivásárhelyi és tordai pogácsa, túró, sajt, szilvaiz és rózsaiz. Az elősorolt czikkekből eddig csak a szatyorárukat vitték ki, keresztül Magyarországon egész Amerikáig, de ezt sem árusították meg az Alföldön. A faedényekkel és kosárárukkal oláh háziiparosok járták be az alföldi községek és városok piaczait, számos efajta szükségletét a nép külföldi importból, kis részben tót házalóktól szerezte be. Ezután a székely háziiparnak nyitanak utat, nemcsak azért, mert a székelyek kézimunkája, hanem azért, mert a mindennapi használati czikkekben tartós és versenyképes árukat produkálnak. A székely kormánybiztosság, a marosvásárhelyi iparkamara, a magyar kereskedelmi részv.társaság és az udvarhely megyei iparfejlesztőbizottság küldöttei a bazárokon megállapodtak abban, hogy az értékesítés szervezésére küldőiknek javaslatot fognak beterjeszteni, mely szerint az elkelendő tárgyak közvetítését a kormánybiztosság, az értékesítést pedig alföldi kereskedők bevonásával a Kereskedelmi Részvénytársaság fogná eszközölni, úgy Aradon, mint Debreczenben több kereskedő föl is ajánlotta e részben közreműködését. Miután a két székely karácsonyi bazár kiváló sikere meggyőzött arról, hogy nem reménytelenül kerestük a terjedtebb piaczot s a felsorolt czikkekkel az alföldi iparnak sem támaszthatunk versenyt, immár rövid időn kész a székelyháziiparnak üzleti szervezése. Hogy ezáltal a szegény nép jövedelme fokozatosan emeltetni fog, az kétségtelen, de az sincs kizárva, hogy egyikmásiknak gyári utón való előállítására is idővel rá lehet térni. Minden esetre fontos kérdés és mi a legnagyobb elismeréssel kell adózzunk a debreczeni Székely Társaságnak az aradi Székely Otthonnak a vállalkozás sikeres keresztülviteléért. 1. szám, BELFÖLD. Kiegyezés. — január 3. A szokásos jókívánságok napján, január elsején, örvendetes hírt röpített világszerte a táviró. Mondhatni a tizenkettedik órában a két kormány között létrejött a kiegyezés. Helybeli olvasóinkkal különkiadásban tudattuk táviratunkat, mely így hangzik : Bécsből sürgönyzik, hogy a kiegyezés létrejött. Szerdán a késő estéli órákig tartott a tárgyalás, s a vám- és kereskedelmi politikai viszonyok minden pontjára kiterjedő megegyezést sikerült elérni. A nagy horderejű tanácskozásokról még a következőket írják : December 31-án délután hat órakor Szól Kálmán magyar és Körner Ernő dr. osztrák miniszterelnök együtt járultak ő Felsége színe elé és az uralkodó jelenlétében tanácskoztak, közel háromnegyed óra hosszat, anélkül azonban, hogy eredményt értek volna el. A kihallgatás után Széll Kálmán miniszterelnök visszatért a Sacher-szállóban levő lakására, honnét néhány perccel később ismét elment és meglátogatta Böhm Bawerk osztrák pénzügyminisztert, akinél egy óra hosszat időzött Ennek leteltével a miniszterelnök ismét visszatért a Sacher-szállóba. Kilencz órakor Széll Kálmán miniszterelnök a Sacher-szállóban fogadta Kerber dr. osztrák miniszterelnököt, Böhm Bawerk osztrák pénzügyminisztert és Spitzmüller osztályfőnököt, akiken kívül jelen volt még a tanácskozáson Széchenyi Gyula gróf, ő felsége személye körüli miniszter.