Székely Nemzet, 1903 (21. évfolyam, 1-193. szám)

1903-01-03 / 1. szám

Január 3. előbbre fogja vinni a nemzetet közigazga­tásunk teljes átalakulására nézve. És mert ez a Széll Kálmán érdeme, az egész ország háláját vívta ki. Ily kor­mányzati eredményekkel szemben nagyon kisszerűek a személye ellen indított táma­dások.­­■ Két új főrendiházi tag. Említettük, hogy a király dr Chor­in Ferencz volt orsz. képvi­selőt és­ Rákosi Jenő főszerkesztőt kinevezte főrendiházi tagoknak­­­, erről szóló királyi leirat igy szól: A főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885: VII. t.-cz. 5 §a alapján magyar minisztertanácsom előterjesztésére dr. C­h­o­r­i­n Ferencz volt országgyűlési képviselőt és Rákosi Jenő írót élethossziglan a főrendiház tagjaivá kinevezem. Kelt Bécsben, 1902. évi deczember hó 14-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k Szül Kálmán, s. k. Kézdivásárhely városi és vidéki gazdasági­­egylet közgyűlése. — január 3. Ama mozgalom, mely a gazdasági érdekek emelését a gazdaközönség helyzetének józan­­fejlesztését tűzte ki czélul e vármegye felvidékén, mult év deczember 28-án tartotta végleges alakuló közgyűlését Kézdivásárhelytt a polgári fiúiskola rajztermében. A szép számmal megjelent városi és vidéki birtokosság élénk érdeklődése között dr. Sinko­­vits Ottó elnök egy szép magvas, a gazdasági helyzetet teljesen feltáró és jövőbeni teendőket megfelelő, alapos tájékozottságról, gazdag szak­ismeretről tanúskodó beszéddel nyitotta meg a gyűlést, melyet a gyűlés nemcsak több helyen megéljenzett, hanem egyhangúlag jegyzőkönyvre vetetni határozott. Az elmondott tagok igazolása egyéb elnöki­­ intézkedések bejelentése után Zayzon Sándor­­ id. titkár olvasta fel a múlt évben kifejtett működésről szóló jelentést A kezdet nehézségein átesve örömmel mondott közgyűlés köszönetét a titkárnak buzgó fáradozásáért. Majd Szőcs Károly pénztáros tette meg pénztárosi jelentését a jövő évi költségekről szóló előterjesztését. A buzgó fáradozás, önzetlen ténykedésért köszönetet mondott pénztáros urnák és egyszer­smind elhatározta, hogy a tagdijak fizetésére minden év november első fele határoztatik meg, mint ultimátum. A tagdijak 1903. évtől kezdve azedendők és egy megfelelő szelvénynyel ellátott nyugtakönyv szerző­dé be Az anyagi ügyek teljes rendezhetése végett a földmivelésügyi miniszter úrtól évi segélyt fog kérni. A megerősített alapszabály felolvasása után elnök a maga és tiszttársai nevében megköszönte a bizalmat és fölkérte a közgyűlést, hogy alap­szabályai értelmében válassza meg új tisztikarát ■ ennek keresztülvitelére egy bizottságot küldjön ki. Közgyűlés elismeréssel adózva a volt tiszti­karnak az uj választást kimondja. Molnár Józsiás országgyűlési képviselő elnöklete alatt dr. Dienes Ödön ügyvédjelölt és birtokos, Márton Benedek kir. erdőgondnok és birtokos urakat küldi ki. Bizottság befejezvén munkálatát, elnök jelenti, hogy az új tisztikar általános szavazattal lett megválasztva. Elnöknek: dr. Sinkovits Ottó, alelnö­­kök: Vajna István, Rá­polt­­y Gábor és Nagy Károly, titkár: Zayzon Sándor tanár, jegyző : Eperjesi Albert, ügyész : dr. B­á­n­f­f­y Zsigm­ond, pénztáros: Szőcs Károly, ellenőr: B­e­r­n­á­­­d György. Megválasztatott 30 választmányi tag. Dr. Sinkovits Ottó hivatkozva sokoldalú elfoglaltságára, csakis ismételt kérésre fogadta el az elnöki tisztet s mint raondó, meghajlik úgy maga, mint tiszttársai nevében a minden oldalról nyilvánuló közbizalom előtt és minden tehetségét készséggel használja fel, hogy a vidék gazdasági viszonyai új életet nyerjenek. Az alapszabályok kinyomatása és a tagok között leendő szétosztása elhatároztatott. Minthogy a régebb aláírt ívek csak egy­szerű óhajt fejeztek ki, a megalakulásra kötele­zőnek nem tekintetnek. A kibocsátott aláírási ívek szép számmal érkeztek vissza és az egyesületbe már­is beirat­koztak, mindazok, kik ismerik, tudják a válságos gazdasági helyzetet és kellő jó­indulattal akar­nak a közös bajon segíteni. Megemlékezett a közgyűlés elhunyt volt tit­kára Kiss Jenő érdemeiről és emlékét jegyző­könyvben hálás kegyelettel megörökítette. Az állandó helyiségről, szaklapok s más szak­munkákról való gondoskodását a választmányra bízta. Vajha ez egyesület elhozná e vidék gazdái­nak ama örömteljes napot, midőn mindnyájan megértve egymást a gazdaság örvendetes haladásá­ról, kivánt fejlődéséről számolhatnánk be. Minden meglesz, ha vállvetve közös jó­akarat­tal dolgozunk. Ne sértsen senkit az, ha talán nem mint tisztviselő lobogtathatja tudásának, jó indula­tának áldástosztó világát, mert a csata megnyerését a közharczosok lelkesültsége, bátorsága dönti el. Értékesítse ebben az egyesületben való nagy- és kisbirtokos erejét s mutassuk meg, hogy e föld melyet apáink vére áztatott, melynek min­den vöge a dicső múltat hirdeti és egy jobb jö­vőre vár, annyira kedves nekünk, hogy azért tenni, harczolni most a béke idején a tudomány fegy­verével meg nem szűnünk. A Zrínyi nagy költőnek szava ne találjon reánk, melyet egykor a nemzethez irt: Szív, lélek el van vesztegetve rátok . Szent harczra nyitva várt az ut, ti védfalat körülé nem vonátok , a gyáva fajt szült s érte sírba jut. Földi. — Juj be k­unczfut a némettel! — üvölté Szpu'usz ! — öhö ! Öhö ! — köhögé a kegyelmes ur, míg Rakovszky füleit hegyezve elegáns megvetés­sel hallgatott. Én e válságos pillanatban Pistára néztem ijedten. S a gyerek megértette aggodalmamat, fölugrasztá Makkayt, a ki már egy kancsó pezs­gőt bekebelezett. — Kedves méltós­ágos uraim! Tisztelt honfi­társaim! A megváltó itt mán megszületett! Aldasaék szent neve! De mü székelyek még minditég várjuk! Mert bejli! hejh !­a Jézus is » székelyeket szereti legjobban, reá küldvén a nagy szegénységet, kívánom tehát, mondja ki a párt, a haza, a törvény, hogy minden szikulus­­nak nap-nap után egy ilyen kupa pezsgőbor fedjek rendelkezésére! Akkor mák székelyek mind idejövünk a parlamentbe s nem megyünk Romániába! — Nekünk már elég belőlük egy is ! — kiabálta a somogyi S­pulusz. — Rákócz­y hamvait akarom ! Akkor lesz az én lelkem megváltva! Oh, Rodostó, Rodostó! — kiabálta Th­aly. — Jaj, jaj, itt kicsiben is milyen rebelli­­­ek ! — panaszrá a jó kegyelmes úr, piskótát ropogatva. — Ne rontsuk a szép ünnepet poli­tikával. 111 hölgyek is vannak! — fejezé be felem és Tyukodyné felé fordulva. — Ezek nem hölgyek, de feleségek és hon­leány­ok ! Ősei is érdekli a haza ! — mondá Pichler. — Kegyelmes ! Lesz kiegyezés? — kérdé Rakovszky. — Csak ne legyetek kiváncsiak. A ti ka­rácsonyfátokat is gyújtják majd Bécsben Új­évre leérnek ide az ajándékok­ra Lesz meglepe­tés : He-he he! Lesz öröm ! Csak annyit mon­dok, gyerekek, jók legyetek ! Lesz bonbon ! — C'»k ne robbanó»! — • Knall-bonbon! — kiálták Pichler és Cetli, a­ki szörnyen hozzásimulgatott Tyukody­­néhoz, a mi miatt Pista öcsém oly dühbe jött, hogy szidta­m Kolonicsot és minden pápista papot. — Derék öcséd van ! — magyarázta Ná­­c­­imnak Th­aly. — Hej, hej, kuruczok kellenek! Lenne már kiegyezés, csak buzogányt adnának minden igaz magyar kezébe, hogy keresse ki ki a maga ellenét! — Rossz volna bátyuka, — jóslá Sipulusz — mert akkor Széli a Körber fejét zúzná szét! Kik csinálnának kiegyezést? — Nem kellene kiegyezés, majd úgy lenne, a­hogy mi akarjuk Lánc­­os-lobogós! — kiáltá Hentaller. Lett erre lárma. Náczi a tárogatóét hivatta be, én m­eg a fagylaltot, hogy lehűljenek a hazafias kedélyek. Az öreg, szép kegyelmes ur meg egyre bó­lintott: — Jól van, gyerekek, lármázzatok. Ez nem árt sem nektek, sem senkinek. Legfeljebb ki dühöngitek magatokat , akkor jobban engedlek Játszátok a mumust. Tán megijednek! Avagy azt hiszitek, én, mi, nem éppen olyan jó­bon­védek, magyarok vagyunk, mint ti! Mi is vol­tunk fenegyerekek! De most már mi nekünk nem kell lármáznunk, a mi szerepeinket ti vet­tétek át! Én hát azt kívánom, legyen mindig az új Háznak olyan jó, kedves, lármás ellenzéke mint minek mi ti voltunk valaha, vagytok ti és lesznek fiaitok. Ez a juventus ventus. Egyik udvarlással, a másik harcziasan akar hódítani A fő, hogy megkapja ki-ki a magáét. Én is megkaptam itt a kedves karácsonyi vendég­szeretetet, mehetek. Újévre, újévre, kaptok ti még jobbat is! Így szólt a kegyelmes úr és elment. Titok­zatos és kiváncsi arc­c­al követte őt Rakovszky , mi pedig, minthogy a legfőbb nagyúr el­ment, fesztelenebből politizáltunk. Én is — meg­vallom — meg akartam téríteni Picidért. Kér­tem, hogy vigyázzon egészségére, ne hajhászszon annyit a kormány ellen. És ő könnybe lábbadt szemekkel nézve teám, így szólt: — Oh, miért nem találkoztunk tíz évvel ezelőtt! — Huh, hogy ott hagytam ! Édes, gömbölyű Náczim! Hogy én . . . ah, elgondolni is szörnyü­! Sipulusz a tárogató mellett tánczolta a toborzót. Thaly zümmögött, Makkay elaludt, Catti abbé elkérte a Tyukodyné boáját és a prémbe ráé­­vesztő arczát s boldog ábrándozásba merült. Stánczi néni jegyzett. A mit látván az én féltékeny Pista öcsém, felragadott egy kancsót és igy tósztázott: — Thaly barátom! Szőlők azúrhoz! A sza­badság szelleme árad ereimen át és vad gyű­lölet fog el azon hírre, hogy egy tisztes nőt, családanyát, 5 gyermek szülőjét, egy trónörökös­nét elszöktetett egy franczia abbé Thaly Kálmán uram! Az abbé veszedelem Nagy veszedelmet hoz a családi életre; nem is csodálom, ha a reformáczió oly sok híveket számol kebelében. Indítványozom, hogy a sima arczu abbékat ne ereszszék be asszonyaink körébe. — Csak két esetben, ha keresztelnek, vagy temetnek — szólt közbe Sipulusz. — A­mi közbeesik, az ne tartozzék reájuk. Asszonyainkat elcsábítják! — mondá Makkay. — Néha ! — mosolygott Thaly, a Tyukodyné kezét megcsókolva. — Le az abbékkal! — dühöngő Pista s azt hittem, fejbe vágja féltékenységében reveren­­dissime Cattit! — Nem az abbé az oka! — kiabálta Pichler ! — De nem ám ! — mondom én. Szeretném látni, ki szöktetne meg engemet az én Náczimtól. — Én is! — sóhajtá Náczi s igy máig sem tudom, tulajdonképpen miért sóhajtott. Sipulusz pedig fölállt és igy dikcziózott: ,A nagyok példája ragadós. Sok, sok boldogtalan házasság lévén, én ellenkezőleg azt indítványo­zom, hogy hívjuk meg a franc­ia abbékat neve­lőnek ! Hátba! hátba! — mondá ragyogó arczczal — kelepczébe kerülnek. Szöknek párosan, a gyermekeket, a kis magyarokat itt hagyva! S a fő ez, hogy a jövő század magyarjai itt marad­janak, mint a kis szász trónörökös — örökösei. Az asszony, mint a mór megtette kötelességét — mehet! — Éljenek az abbék ! — Le­velek ! — orditá­lista. — De Náczi rákiáltott: Ülj le! Náczi Tyukody­­val vitatkozott azon, hány perczentet fizessünk a németnek a én a politikát, dohányfüstöt elunva kilopództam a cselédszobába. Nem vettek észre. A szakácsnő prezidiált a vicze és viczéné közt ülve. Az inas a Panni vállára hajolt és a belül­ről kilopott pezsgőt itta. A viczegyerekek ezüst kávéskanalakat az enyéimet dugdosták az általam vett pólyás­ babájukba. Csöndesen megálltam­. — Hjah! — kezdő a szakácsnő, rosszak az idők A szenet, fát felhozatják hat zsák­onkint az asszonyok. Ma már nem lehet úgy szerezni, mint régen! A telefonon a Géczy meg Helvey ideküldi a tisztított baromfit. Aztán az asszony becsületes ! — Ne mondja ! — szólt közbe a viezéné. Hát az a sok ur kihez jár? — Politikába! Bécset szidják! De bár már látnám azt a kótát, vagy mit, mert azt mondja az úr, ha sohá nem lesz, hát haza­megyünk a pusztára. — Jaj, édes asszonyság ! — sikoltá a viezéné, miből élünk mi akkor? Jaj, csak legyen hát az a nóta már! — Kvóta? Te szamár! — kiáltá rá az ura, egy sztrájkoló péksegéd, ki a rumos üveget az ajkára nyomta. — Hát megegyezünk? — kérdő szerelme­sen az inas a Pannit. Ez szemérmesen felelte : igen ! — De akkor ám az urfival vége legyen! Azt mondom. . — Persze ! — suttog a Panni. — Mennyit kaptál tőle? — kérdi az inas. — A nagysága kárpótolt! — No, hát meg van az egyezség? — kiált, az inas és a Panni arczát megharapta. Visszamentem. Egyszerre a telefon meg­szólalt viharosan. Mind felugrottak. Mi hir lehet? Bécsből jött a hir! — A kiegyezés meg lesz újévre! — Hála Isten! — ölelkeztek valamennyien és én is odasimultam a Náczihoz , mert hiába, ha meg lesz a kvóta, Budapesten maradhatok vele és általa. B. u. ő. k. Kiriskád. SZÉKELY NEMZET Székely-bazárok. Sepsiszentgyörgy, január 3. A Székely Társaságok szakítva az egyesületi élet hagyományos rendszerével, egészen új irányt szabnak a társadalmi tevékenységnek. Nem ünne­pelnek, nem pózolnak, hanem lankadatlanul dol­goznak a székely faj érdekében. Bíznak a saját erejükben és bíznak munkásságuk sikerében. Az aradi és debreczeni székely karácsonyi bazárok rendezésével a székely háziipar fellen­dülésének nyitották meg az útját. Alig méltat­hatják kellően az eredményt, mit az aradi Székely Otthon és a debreczeni Székely Társaság elértek. íme a nagy Magyaralföld közönsége csak most tudta meg, hogy a székely népnek van ipara és hogy a székely népnek férfia és asszonya kiváló ízléssel tud dolgozni. És most a sül ki, hogy bizonyos czikkek készítésében a székely elöljár­ó háztartási és gazdasági czikkek iránt nagy érdeklődés nyilvánult mindkét székely­­bazárban s már az első napokon sürgönyileg rendeltek nagyobb rendelvményeket. Konstatálható már most, hogy az alföldön állandó fogyasztásra találnak : 1. a gyékény­áruk, és pedig különböző szatyrok és kosarak, pinczetokok, tálalávalók, üvegtokok és lábtörlők; 2. kosár-áruk: hasított magyarófából készült háztartási és gazdasági kosarak, fűz­­vessző- és venyige-kosarak, vesszőből fonott put­­tonok; 3. fa-háztartási czikkek: fatálok, fatányérok, esztergályozott kis dobozok ; 4. gazdasági e­s­z­k­ö­z­ö­k : jármok, lét­rák, alkatrészek félgyártmányok; 5 faedények: fenyőfából és cserfából kádak, csebrek, dézsák, sajtárok, továbbá székely­udvarhelyi agyagáruk; 6 kertiáruk és festett tulipános bútorok; 7. házi szőtt asztalneműek; 8. lomos-pokróczok; 9. csíki szőnyegek; 10. taplósipkák; 11. mindenféle gyermek­játékok és gyerme­k­b­ú­t­o­r­o­k ; 12. élelmi czikkek: kézdivásárhelyi és tordai pogácsa, túró, sajt, szilvaiz és rózsaiz. Az elősorolt czikkekből eddig csak a szatyor­­árukat vitték ki, keresztül Magyarországon egész Amerikáig, de ezt sem árusították meg az Al­­földön. A faedényekkel és kosárárukkal oláh házi­iparosok járták be az alföldi községek és váro­sok piaczait, számos efajta szükségletét a nép külföldi importból, kis részben tót házalóktól sze­­rezte be. Ezután a székely­ háziiparnak nyitanak utat, nemcsak azért, mert a székelyek kézimunkája, hanem azért, mert a mindennapi használati czik­­kekben tartós és versenyképes árukat produkálnak. A székely­ kormánybizto­sság, a marosvásár­­helyi iparkamara, a magyar kereskedelmi részv.­­társaság és az udvarhely megyei iparfejlesztő­bizottság küldöttei a bazárokon megállapodtak abban, hogy az értékesítés szervezésére küldőik­nek javaslatot fognak beterjeszteni, mely szerint az elkelendő tárgyak közvetítését a kormány­biztosság, az értékesítést pedig alföldi kereske­dők bevonásával a Kereskedelmi Részvénytársa­ság fogná eszközölni, úgy Aradon, mint Debre­­czenben több kereskedő föl is ajánlotta e rész­ben közreműködését. Miután a két székely karácsonyi bazár kiváló sikere meggyőzött arról, hogy nem remény­telenül kerestük a terjedtebb piaczot s a fel­sorolt czikkekkel az alföldi iparnak sem támaszt­hatunk versenyt, immár rövid időn kész a székely­­háziiparnak üzleti szervezése. Hogy ez­által a szegény nép jövedelme fokozatosan emeltetni fog, az kétségtelen, de az sincs kizárva, hogy egyik­­másiknak gyári utón való előállítására is idővel rá lehet térni. Minden esetre fontos kérdés és mi a leg­nagyobb elismeréssel kell adózzunk a debreczeni Székely Társaságnak az aradi Székely Otthonnak a vállalkozás sikeres keresztülviteléért. 1. szám, BELFÖLD. Kiegyezés. — január 3. A szokásos jókívánságok napján, január elsején, örvendetes hírt röpített világszerte a táviró. Mondhatni a tizenkettedik órában a két kormány között létrejött a kiegyezés. Helybeli olvasóinkkal különkiadásban tudattuk táviratun­kat, mely így hangzik : Bécsből sürgönyzik, hogy a kiegye­zés létrejött. Szerdán a késő estéli órákig tartott a tárgyalás, s a vám- és kereskedelmi politikai viszonyok minden pontjára kiterjedő meg­egyezést sikerült elérni. A nagy horderejű tanácskozásokról még a következőket írják : Dec­ember 3­1-án délután hat órakor S­z­ó­­­l Kálmán magyar és K­ö­r­n­­e­r Ernő dr. osztrák miniszterelnök együtt járultak ő Felsége színe elé és az uralkodó jelenlétében tanácskoztak, közel háromnegyed óra hosszat, a­nélkül azon­ban, hogy eredményt értek volna el. A kihallgatás után Széll Kálmán minisz­terelnök visszatért a Sache­r-szálló­ban levő lakására, honnét néhány perc­c­el később ismét elment és meglátogatta Böhm Bawerk­ osztrák pénzügyminisztert, a­kinél egy óra hosszat időzött Ennek leteltével a miniszterelnök ismét visszatért a Sacher-szállóba. Kilencz órakor Széll Kálmán minisz­terelnök a Sacher-szállóban fogadta Kerber dr. osztrák miniszterelnököt, B­ö­h­m­ B­awerk osztrák pénzügyminisztert és Spitzmüller osztályfőnököt, a­kiken kívül jelen volt még a tanácskozáson Széchenyi Gyula gróf, ő felsége személye körüli miniszter.

Next