Székely Nép, 1911 (29. évfolyam, 1-142. szám)
1911-01-31 / 12. szám
kitől, mikor és miért pofont. De mi sem lehetünk hivatottak ítéletet mondani a dolog felett, mert nem ismerjük a részleteket. Nem tudjuk mi indította Méik Endre úrt ilyen erős megtorlásra ? Sem menteni nem tudjuk hát az esetet, sem elítélni a történteket, már csak azért is, mert minket igen sok tekintet visszatart tőle, hogy — szakítva eddigi felfogásunkkal — társadalmi botrányokkal foglalkozzunk. Régóta szomorúan tapasztaljuk a társadalmi életben minduntalan jelentkező durva elfajulásokat. Konstatálnunk kell, hogy a közéleti tónus, a társadalmi érintkezés ilyen elfajulásához éppen a túlsó oldalon adtak és adják az impulzust ma is. A pofon nem most jelentkezik először a város társadalmában Mi ezt soha szóvá nem tettük, arról meg nem emlékeztünk, de nem emlékezett meg a Független Székelység sem. Miért sopánkodik hát éppen most, mert mi megjegyzés nélkül haladtunk el mellette ? Mert most véletlenül függetlenségi ember kapta és munkapárti adta azt a pofont ? De hát kevésbé súlyos lesz az eset, ha véletlenül fordítva történik ? Vagy miért súlyosabb a munkapárti részről adott pofon, mint lett volna a másik ? Mit változtat a tényen, hogy politikát kevernek bele? Vagy itt volna a kérdés magja? Az eset szenvedő hősét megteszik politikai mártírnak, csak, hogy a munkapártot meggyanúsíthassák legalább is az erkölcsi részességgel. Ez az a miért mellünknek szegezik a revolvert. Mi nem vagyunk pofonokat nyilvántartó hely. Nem voltunk a múltban sem és nem leszünk a jövőben sem. Éppen a sértett ügyvéd érdekében hallgattunk az esetről, mint tettük máskor is hasonló alkalmakkor, mert — szerintünk — a sajtónak nem hivatása a társadalmi botrányok hajszolásával publikussá tenni ilyen tényeket. Ám ehez a politikának semmi köze Mi nem ismerünk sem munkapárti, sem függetlenségi botrányt. Mi csak a botrányt látjuk, a jelenséget, mely i ismét egy adatot szolgáltat e város beteg társadalmi életének megítéléséhez. És ezt a tényt szépíteni nem lehet sem okaiban, sem okozatában. Ez mi álláspontunk . Úgy a munkapárt, mint a Székely Nép visszautasít minden gyanúsítást, mely arra tendál, hogy közösséget vállalna az esettel. Ám ez a körülmény nem tart vissza annak a konstatálásától sem, hogy a Független Székelység az ügy pertraktálásában olyan végleteket érint s oly annyira egyéni belső kérdéseket vett felszínre, a melyek ép úgy nem tartoznak a nagy közönségre, mint a pofon ügye. Szász Izsák úrnak akarnak vele szolgálatot tenni , éppen neki ártanak a legtöbbet Az őt ért súlyos inzultus bizonynyal nem lesz súlyosabb, ha ellenfelét olyan formában vázolják, mint tették. Sőt!! Mi nem akartuk éppen Szász Izsák ezért telekürtölni az ügygyel a vármegyét. Ha a Független Székelység ízlésével összefér, lelke rajta! De munkapártot vonatkozásba hozni ezzel a ténynyel, legalább is cinikus vakmerőség ! Hagyjuk csak a politikát ! A mi történt elég szomorú a nélkül is, hogy a magyar nemzet az örmény rítust védelemben részesítse. — Erre nézve az első lépés akkor történt, a mikor az országgyűlés 1868-ban a hazai örmény kath. egyházat is becikkelyezte. — Azon az emlékezetes napon Gajzágó Salamon elnökölt a képviselőházban, az indítványt pedig Simay Gergely terjesztette elő, mindketten Szamosujvár akkori követei. Ezen a törvényen alapszik az örmények napjainkban is megújított kérelme, melynek megvalósításáért gróf Zichy kultuszminiszternél és gróf Majáth erdélyi püspöknél küldöttségileg jártak el és kilátás van reá, hogy a magyar örmény egyház saját ritusu főpap felügyelete alá helyeztetik. — Halálozás. Egy férfiú elhunytát jelenti a következő gyászjelentés : Alulkottak úgy maguk, mint nagyszámú rokonaik nevében is mély fájdalommal és nagy szomorúsággal tudatják, hogy a szerető férj, ha testvér és rokon , Bordás Lajos nyug. máv. vasúti főraktárnok életének 64-ik, boldog házasságának 35-ik évében folyó évi január hó 29 én reggel 7 órakor hosszas szenvedés után élni megszűnt. A gyötrelmes betegség már korábban elszólitotta a munka, a kötelesség, a tettek teréről. Az élet reményének angyala rég leforditotta fáklyáját szenvedésének ágya felett. Háznak falain belől régóta van gyász s készül szomorú temetés. Pedig ö hit és igaz vala — szeretetünk kiséri őt a siri emlékét őrizi szivünk s a hü emlékezet. Kihűlt tetemét folyó hó 31-én délután 2 órakor, Olt utcai lakásáról a református egyházi szertartás szerint tartandó gyászszertartás után fogjuk örök nyugalomra helyezni. Emléke legyen áldott! Nyugalma csendes ! Sepsiszentgyörgy, 1911. január 29-én. Neje: Szöcs Róza. Gyermekei : Lajos, Béla, Gyula, Irénke, Ernő. Testvére : Bordás Anna és lánya Zsén. Számos közeli és távoli rokon. — Az önérzetes betörő Úgy látszik, hogy Ledopulosz Jean, recte Stefan Dimitrescu állandó témája marad a lapoknak. Ez az úri ruhába bújt betörő mindig tesz vagy mond olyast, ami érdemes a följegyzésre. Nagyon sok jó és rossz tulajdonságával ismerkedtünk meg Ledojiulosz mesternek,amíg tegnapelöt végre egy dicséretes oldaláról mutatkozott be. Megmutatta azt, hogy bizonyos körülmények közt tud önérzetes is lenni. A kétnevű úri betörőt tudvalevőleg a szelistyei csendőrőrs is bekérte, mert nagy volt a gyanú, hogy a környéken az utóbi időben történt betöréseket ő követte el. A csendőrőrsön azonban nem bizonyíthattak rá semmit, s így tegnapelőtt délután visszahozták eddigi lakhelyére, a brassói rendőrségre. A rendőrtisztviselő, aki Ledopulosz ügyében vezeti a vizsgálatot, a zárka ajtajában megszólította : — Na, Ledopulos, hát megint viszakerültünk ide ? Mire Ledopulosz a mellét verve, csupa önérzettel vágta ki: — Nem mondtam meg előre, hogy ártatlan vagyok ? 8 rezignált ábrázattal fordult be a zárka ajtaján. — Farkaskaland. Életveszélyes kalandja volt egyik éjjel Deák Lajos ikafalvi legénynek, mikor Csernátonból igyekezett hazafelé falujába. Útját állotta ugyanis egy nagy ordas s bizony ha a kutyája és jó revolvere nincs vele, könnyen végzetessé válhatott volna éjjeli útja. E két erős argumentumra retirált csak vissza a farkas uram, otthagyván a már túlvilágra kacsingató legényt. — Egy bíró rémtette. Veszprémből jelentik . A szomszédos Öskü községből évekkel ezelőtt egy földműves vándorolt ki Amerikába, aki a napokban az ösküi bíróhoz intézett levelében családja után tudakozódott. Mikor feleségéről kedvező hírt kapott, összes megtakarított pénzét, 3000 koronát a bíró kezeihez küldte haza, hogy adja át feleségének. A biró át is adta, de felbiztatta két legény fiát, hogy rabolják ki az asszonyt. A fiuk bekormozott arccal elmentek az asszonyhoz, ki rövid kínzás után kivallotta, hogy a pénzt a kamrában ásta el. Míg a két legény a pénz kiásásával foglalkozott, az asszony elszalasztotta cselédjét a bíróhoz, hogy jöjjön azonnal, mert nála rablók járnak. A biró ekkor előkapott egy nagy kést és a cselédnek elvágta a nyakát és éppen az ágy alá dugta a hullát, mikor a hivatalos uton levő csendőrőrjárat betoppant. Úgy a bírót, mint a két legényfiút letartóztatták. A csavargó bűne. A mult napokban egyik éjszaka Szabó Mihály dalnoki lakost tyúkok lármája ébresztette fel. Szabó felöltözetlen kiment megnézni, hogy miért ered a zaj, amikor látta, hogy egy ember egy zsákban valamit visz, akiben Szabó Csóté Antal foglalkozás nélküli csavargót ismerte fel. Amig Szabó a szobába visszament, hogy valamit vegyen magára, addig a csavargó 6 tyúkkal elmenekült. A tettes elfogatására az intézkedéseket megtették. — Elfogott gyilkosok. Nyitráró! jelentik . A napokban az országúton Frisch Ignác hazalőt, hat gyermek apját, ismeretlen tettesek meggyilkolták és kirabolták. A csendőrség tegnap a tetteseket két környékbeli parasztember személyében kinyomozta és elfogta. — Mindennemű férfi- és női divatcikkeket legolcsóbban „Gross Frigyes“ alkalmi vételek áruházában. — Seisiszentgyörgy, Csiki-utca Béldy-féle házban, — szerezheti be. XVIIAK ! Ki csinosan szeret ruházkodni, forduljon egész bizalommal Rácz Ferenc úri divatszabóhoz Sepsiszentgytörgy, Liboc-utca 7. — Szövetek dús választékban. Telefonszám: 46. X Jól jár, ha Sibi féle cipő van a lábán ! Rosszul jár, — ha silány áruért adja a pénzét. — A SZÉKELY NÉP legközelebbi száma — a közbeeső ünnep miatt — február 4 én szombaton a rendes időbe jelenik meg. — Az egyházi szünetek. Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter rendeletet bocsátott ki a tanfelügyelőkhöz, a melyben elrendeli, hogy az állami elemi iskolák tanítói, bármely hitfelekezethez tartozzanak is, egyházi ünnepeiken szabadságolandók. Mindazon helyeken tehát, a hol az oktatás osztályösszevonással megtartható, a tanító a maga egyháza ünnepén az oktatás alól felmenthető. Ahol ez nem volna lehetséges és e miatt a tanítók vallásos érzülete sérelmet szenvedne, ott a tanító áthelyezése iránt benyújtott kérelmet a miniszter kedvezően fogja elintézni. — Tűzoltó bál. Szombaton este zajlott le a tűzoltók bálja. A mulatság a várakozásoknak megfelelt és egy minden izében jól sikerült estélyről számolhatunk be. Nemcsak a nagyszámban megjelent közönség tette sikerültté az estét, de maga a tiszta bevétel is meghaladja a kilencszáz koronát, így tehát elérte az egylet ez idén is a legteljesebb sikereit. A műsor egyes számai mind, mind ke^p es^ez°J,et szereztek a közönségnek s dacáig : ' "1- j.adott táncolási vágyaknak, még egyes számokat meg is újráztak. Az összes előadásról a leghálásabban emlékezhetünk meg s ha mondanivalónk van, az nem más, mint egyik jobb volt, mint a másik. Örömmel konstatáljuk, hogy derék tűzoltóink estélye fényesen sikerült. Dicséretére válik ez a siker a buzgó rendező-bizottságnak s illusztris elnökének, Méik István alparancsnoknak, kik minden eszközt felhasználtak a siker érdekében. Köszönet illeti még a pártfogó közönséget is, hogy ilyen mértékben hozzájárult a tűzoltók támogatásához. A bálról adandó nyilvános elszámolást csak később fogják közzé tenni. — Örményszertartásu főpásztor. Mikor a magyar örmények ebbe a hazába való befogadásuk fejében gyermeki szeretet,bőr szívvel- fesekkel a magyar nemzethez csatlakoztak és mintegy hálaáldozatul a haza oltárára tették le nemzetiségüket, ezzel rászolgáltak arra. IPAR, KÖZGAZDASÁG, + Gyárosok tanácskozása. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatósága Chorin Ferenc dr. elnöklésével ülést tartott, amelyen elsőbben a kereskedelmi miniszternek a nők éjjeli munkájának eltiltására vonatkozó törvényjavaslatával foglalkozott. Báró Hatvany József előadó rámutatott arra, hogy a szociális haladás szempontjából a Szövetség örömmel üdvözli a javaslatot, amint nem ellenezte két évvel ezelőtt a berni egyezmény törvénybe iktatását sem. Azután részletesen ismertette a javaslat intézkedéseit, amelyek hűen simulnak a berni konvencióhoz s ezzel kapcsolatban indítványozza, hogy a törvényben megállapított tilalom szempontjából nem a zónaidő, hanem az egyes országrészek szerint a tényleges idő vétessék alapul, amit a kereskedelmi minisztériumnak rendeleti úton kellene megvalósítani. Ellenben állást kellene foglalnia a Szövetségnek a javaslat 9. paragrafusa ellen, amely a törvény intézkedéseinek a munkatermekben való kifüggesztését elrendeli s azt a munkaadót, aki ezt elmulasztja, 200 koronáig terjedő pénzbírsággal sújtja. Az ily rendelkezés csak sok fölösleges zak Hulló könnyeink s forró látással jár s arrasemmi szükség sincsen. A berni hazába. Nevét s áldott egyezmény módot ad arra, hogy a gyapjufésülő és fonóiparra nézve a tilalom csak 1920-ban léptettessék életbe, de ezt a javaslat mellőzi s csupán cukoriparban és a bányaiparban a föld felszínén alkalmazott nőkre nézve és a berni konvencióban nyert felhatalmazással. Hatvany-Deutsch báró, esetei Herzog Péter báró, Herz Vilmos, Egger Gyula, Hegedű Lóránt dr. és mások hozzászólása után az ügyvivő igazgatóság az előadó előterjesztéseit magáévá tette és elhatározta, hogy a gyapjufonó iparban kellő átmenet biztosítása érdekében fölterjesztést intéz képviselőházhoz s ebben eggyuttal kérni fogja azt is, hogy esetleges mozgósítás esetén sürgős munkák végzésére a textiliparban ideiglenesen nők is alkalmazhatók legyenek. Több hazai cipőgyár előterjesztésére az igazgatóság azután elhatározta, hogy tanulmány tárgyává teszi a fegyenciparnak a versenyviszonyokra való hatását s ennek eredményéhez képest indokolt előterjesztéssel fordul az igazságügy miniszterhez. Végül Scheiber Endre, a faipari szakosztály elnöke, ismertette azt az akciót, amelyet a Szövetség a hazai fatermelők által 1909-ben és 1910 ben termelt talpfamennyiség értékesítésére indított E pillanatban Dr. Szász Izsák, talán vélt felsőbbségét akarván demonstrálni, sértő hangon förmedt rám: „mit komédiázik itt maga 1° Én elképpedtem ez inzultáló és jogtalan beavatkozástól, de azért minden izgalom nélkül, nyugodt önmérséklettel fejeztem ki tiltakozásomat bántó megjegyzése ellen. Kijelentettem, hogy amit tettem, az nem komédia volt, hisz hallhatta, hogy a jegyző úr részéről is meg lett intve már a tanú, hogy ne alkalmatlankodjék a nyakamon s figyelmeztettem Dr. Szász Izsákot, hogy neki különben sem lévén joga rendreutasítani és sértegetni, kíméljen meg az ilyen megjegyzésektől, mert kénytelen leszek másképpen lépni fel vele szemben. Erre Dr. Szász Izsák, tekintetét dühösen rám vetve, kihívó vakmerőséggel kiáltott felém :van még bicska ügyvéd úr !és jobb kezével egy mozdulatot tett mellénye zsebéhez. Mindezeket hallották, mert mint jelenlevőknek, hallaniok is kellett, Borszéky Ákos jegyző úr és Fodor Aladár úr s utóbbinak látnia kellett azt a kézmozdulatot is, mert hisz mellettem, tehát éppen Dr. Szász Izsákkal állott szemben. Én e hallatlanul komisz eljárásra és fenyegetésre izgatottan ugrottam fel s e kérdéssel :kocsissal, vagy collegával állok-e szemben ? Tárgyaló teremben, vagy korcsmában vagyunk e ?* kértem a jegyző úrtól Dr. Szász rendreutasítását. A rendreutasítás azonban késett, a jegyző ur e váratlan incidensre maga is zavarba jött, e közben közöttem és Dr. Szász I. között éles szóváltás tört ki s e pillanatban — — Borszéky jegyző úr sietve hagyta el a tárgyaló termet, az őt nyomon követő Fodor Aladár úrral együtt. Mindezen körülményeket szintén a nevezett urakkal igazolom, kikre, mint teljesen független, elfogulatlan tanukra, annak idején a bíróság előtt is hivatkozom. Alighogy nevezett urak a tárgyalótermet elhagyták, Dr. Szász Izsák sértő vonatkozásban az anyám nevét kezdette emlegetni, én hozzáugrottam, balkezemmel arculütöttem, a felém kapott, én félrelöktem, erre meghátrált s a mint ott toporzékolt, nem tudva, hogyan is fogjon hát hozzám, saját, háta mögött álló székébe ütközött, az egyensúlyt elveszítette, ülő helyzetben a székére esett, de a szék hátrabillent s ő székestől együtt hányat esett. — Aztán talpra állott, a széket felragadta s feje fölé emelve, nekem támadt, de én felemelt karját székestől együtt leütöttem s vagy ekkor, vagy mikor székével hányát esett, kaphatott esetleg valami kis karcolást homlokára. Ezzel én is távoztam a tárgyaló teremből s mikor pár perc múlva visszatértem, ott találtam Pap János kir. járásbiró urat, ki előtt nagy felháborodásomban magamat már mérsékelni nem tudván, felindultan törtem ki s reszketve az izgalomtól, panaszoltam, hogy Dr. Szász Izsák inzultált, komédiásnak nevezett, bicskával fenyegetett, anyámat szidalmazta, így fest a nagy dráma, a nagy sensatio, az európai botrány. — S a cikkíró úr, vagy kölyök, ne feledje, hogy a drámaírásnak egyik kelléke a történeti hűség is. Hazudni a hatás kedvéért sem szabad. A cikkező azonban alávalóan hazudik. — Hazudik, mikor azt állítja, hogy nyilvános tárgyaláson esett meg a tettlegesség. — Mert ott akkor sem biró, sem jegyző, sem semmiféle hatósági tag jelen nem volt, így tehát tárgyalásról szó sem lehetett. — Persze, egy birói tárgyalás törvényes kellékeiről még fogalma sincs az amicenek. Ripők módon, arcátlanul hazudik akkor is, mikor állítja, hogy a szóbeli előzetes sértések az én részemről történtek. — Mert Dr. Szász Izsák volt az, ki, miként a fenti tényállásból kitűnik, bár őt egy sértő szóval sem illettem, belém kötött, szemtelenkedett, sértett, bicskával fenyegetett, sőt még anyám nevét is szájára merte venni. (Sőt tanukkal tudom és fogom igazolni, hogy Dr. Szász Izsák, kinek soha útjában nem állottam, már megelőzőleg, hátam mögött, mások előtt, több alkalommal kicsinylő, ócsárló, gúnyos megjegyzésekkel emlegetett). Hazudik a cikkező abban is, hogy trónnal lett megsebesítve a „védence“. — Ezt az alispáni irodában Dr. Király Aladár, Dr. Mihály István ügyvéd és még más urak társaságában éppen Dr. Nagy Sándor úr, a nagy beteg háziorvosa cáfolta meg. Jelen volt a beteg ,Jeneke* nevű fiacskája is. Kiváncsi vagyok, várjon mivé növi ki magát az az „trón” a tárgyalásig?! Legalább is kétélű karddá, vagy pallóssá dagad, — de jatagánon alul semmiképpen sem engedődik. Kinőheti magát akármivé, de Szász Izsák minden erőlködése dacára sem magasztosulhat martyrrá, — ha még olyan turbánosan mutogatja is be szenvedő alakját néhány odatévedt részvétlátogatójának 11 Nekem ugyan az ő sebéhez semmi közöm. Az kizárólag az ő ügyetlenségének az eredménye. Mindazonáltal asúlyos sebet, illetőleg még Dr. Dávid János törvényszéki orvos úrnak is megkérdezzük a véleményét, sőt, hogy annál jobban megnyugtassam a nagy beteget, nem fogom sajnálni a költséget, hogy koponyája egyetemi professor-szakértő vizsgálatában is részesüljön. NYILTTER.*) Nyilatkozat. Elöljáró beszéd. A Dr. Kis Árpád felelős szerkesztése és szerkesztő felelőssége mellett megjelenő ,Független Székelység“ január 29-iki számának ,Napi Hírek* rovatában .Beszámíthatatlan ügyvédi cím alatt egy páratlan szárnyalásu szemtelenség látott napvilágot, mely a közöttem és Dr. Szász Izsák között folyó hó 27-ikén felmerült tettleges nézeteltérésből kifolyólag egy megháborodott lélek üvöltéseit akarja átadni a halhatatlanságnak. — A cikk névtelenül lett leközölve. Kár ! Hátha az író nevének súlya pótolta volna a cikk értékének könnyűségét? A cikk szerzője tudatosan hazudik, elferdíti az igazságot, hamisan és alávalóan tendentiózusan színez ki egy olyan esetet, melynek sem látója, sem hallója nem volt s egyetlen mozzanatát sem ismeri. Ennélfogva tartozom a névtelen krónikásnak egy rövid lejáratú pofonnal, a nyilvánosságnak pedig a való tényállás leírásával. Facta legnnntmi. Pénteken, folyó hó 27-ikén, a sepsiszentgyörgyi kir. Járásbíróság 11. sz. tárgyaló termében megjelentünken, mint alperesi és Dr. Szász Izsák, mint felperesi képviselő, egy válóperben elrendelt tanukihallgatás foganatosítása végett. A tanuk kihallgatásával Borszéky Ákos jb. jegyző úr bízatott meg. Jelen voltak még a tárgyaló teremben : Fodor Aladár irattári kezelő ur, mint tolmács; alperes, azaz az én ügyfelem; és egy mindkét részről feladott tanú, ki egy kukkot sem tud magyarul s talán még ma sem tud, ha eddig Dr. Szász Izsák meg nem tanította. A hosszú ügyvédi asztal egyik végén ültem én, a másikán Dr. Szász Izsák. Megkezdődött a tanúkihallgatás De a tanú, talán abban a felfogásban, hogy vallomását nem is illenék egy álló helyben leadnia, addig lengette magát hol előre, hol hátra, hol jobbra, hol balra, míg végül is eljutott éppen az én hátam mögé az őt önkénytelenül követő tolmnácscsal együtt, úgy, hogy sem őket nem láttam, sem a nyakamra költözött tanú miatt nyugodtan jegyezni nem tudhattam. Kértem tehát a jegyző urat, szíveskednék a tanút kikommandórozni a láthatárra. A jegyző úr meg is intette a tanút, hogy ne vickandozzék már többé, ki is dirigálta a hátam mögül, de az újból visszaodalgott előbbi nyugvópontjához, miért is én, kissé bosszúsan, megfogtam a karját s kivezettem eleven bizonyítékunkat a szoba közepére. * Az e rovat alatt közlöttekért meg a sajtóhatóság irányában sem vállal felelősséget a szerkesztőség.