Székely Nép, 1915 (33. évfolyam, 1-144. szám)

1915-01-09 / 2. szám

2. szám. Sepsiszentgyörgy. XXXIII évfolyam. Szombat, 1915. január 9. Előfizetéseket és hirdetéseket :: a kiadóhivatal vesz fel. .. HIRDETMÉNYEK DÍJA: 1 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 20 fillér. Nyilt tér sora 60 fillér KIADÓHIVATAL : Sepsiszentgyörgyön Csiki­ utca 8. sz. előfizetési Árak : Egész évre .......... 16 korona Fél évre ... ... 8 korona. Negyed évre .......... 4 korona Egy hóra ._ __ 1 kor. 50 fii Egyes szám­ 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Csíki-utca 8. szám, Szerkesztőségi telefonszám: 47. Megjelenik: kedden, csütörtökön és szombaton. Kiadóhivatali telefonszám: 23. A németek harca. Előre Varsó felé. Sár­in, január 8. este 7 óra 15 perc. A nagy főhadi­szállás jelenti: Flandriában a tartós eső mind mocsárosabbá teszi a terepet, a­mi a hadműveleteket erősen akadályozza. Az Aisnetől keletre a franciák éjjel egy árkunkat akarták el­foglalni. Rögtöni ellentámadásban visszavetettük őket állásaikba és ötvent közülök elfogtunk. Az Argonne-ok közepén és ke­leti részében csapataink ismét előbbre haladtak. A franciák­nak a Vogézekben Buchenkopfnál ellenünk intézett éjjeli tá­madását visszavertük. A franciáknak Hanheimtől nyugatra eső magaslat ellen intézett ismételt támadásai tüzérségünk tüzében összeomlottak. Két tisztet és egyszáz főnyi legénységet el­fogtunk. Panheimtól délre levő Ober-Gurnhaupt helységért még folyik a harc. Keleten is kedvezőtlen volt az időjárás. Keletporosz­­ország határán és Lengyelország északi részében nincs vál­tozás. A Ravkától keletre támadásaink előbbre haladtak, 100 oroszt elfogtunk és 5 gépfegyvert zsákmányoltunk. A Pilica keleti partjain csak tüzérségi harcok folytak. (Miniszterelnöki sajtóosztály.) A Nida-szenti és kárpáti harcok. Budapest, január 8. (M. T. I.) A Nida folyótól a keleti Kárpátokig a mai napon is viszonylagos nyugalom ural­kodott. A mai jelentések a Nida és Dunajec vidékéről újólag olyan átdatlan ködről szólnak, a­mely a hadműveletek foly­tatását mindkét részről majdnem lehetetlenné teszi. A Kárpátok völgyeiben szakadó havas eső miatt a leg­több folyó kilépett medréből. Minthogy a kárpáti harcok leg­­többnyire e folyók völgyeiben játszódnak le, az időjárás nagy­jából itt is tétlenségre kényszeríti mindkét felet. TÁRCA. A szeretőiről.. .* Elmondotta: Pálmai Lenke, az állami elemi iskolai tanító­­nőképző intézet igazgatója Kolozsvárit a Ferencz József­­úti tartalékkórházban rendezett karácsonyi ünnepélyen. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves vitéz katonáink ! Megremeg a szívünk, elfogódik a szó a s­zlakunkon, a mikor arra az angyali énekre gondolunk, mely az első karácsony ünnepén hangzott el, ott a betlehemi pusztaságon: „Dicsőség Istennek, békesség a földön, jóaka­rat az emberekhez.* Mi valósult meg most — 1914 év után — ezekből az igákból ? Tudunk-e ma má­sért könyörögni a mindenható Istenhez, mint: legyen békesség a földön és az emberekhez jóakarat ! Mintha egy rémes álom gyötörne bennün­ket, melyben a szomorú való összeolvad a lá­zas emlékképekkel. Egyfelől ott látjuk lélek­ben a betlehemi jászolbecsét, melyből az Örök isteni eszme, a szeretet ragyog. Ott látjuk az önmagával és Istennel r megbékült ember nyu­galmát és békességét, ott az újvilág legna­gyobb csodáját, a szeretetet az emberekhez, mely újra visszaadhatja az embereknek az el­veszett édent ! Ott látjuk abban a bölcsőben szunnyadó kis gyermekben a legnagyobat, Jé­zust, a világ megváltóját. Másfelől meg egy sötét kép mered felénk, a háború rémséges Molochja, mely mindazt, a­mit a betlehemi bölcső a világ boldogítására hozott és hirdet, egy kézlegyintéssel letörli lelkünkről. Egyfelől a szelíd, alázatos, türelmes isteni megváltó, másfelől egy irtózatos bálványkép, mely már eddig is csendes falvakat, lüktető életű váro­s A Kolozsvári Hírlapból­ sokat, termékeny völgyeket, bófödte begyor­mokat, fenyves erdőket, virágos kerteket, mil­liók véres verejtékének gyümölcsét, anyagi jólétét, a művészet és tudomány nagyszerű al­kotásait és a mi mindennél drágább nekünk, édes magyar véreinket, szeretteinket, ifjakat, férfiakat, öregeket, gyermekeket, hajadonokat temetett el, feneketlen, új áldozatokat köve­telő gyomrába. Gonosz álomkép volna ez, ha itt nem állnának mellettünk a valóság szomorú tanúi, ha itt nem állnának e díszes karácsonyfa körül sebesült katonáink, a­kik önvérükkel ál­doztak a háború Molochjának, a­kik száz és száz halállal néztek már szembe, de a­kiket az isteni kegyelem és az orvosi tudomány meg­mentett az életnek, hogy még egyszer kezükbe vehessék a fegyvert és újra áldozzák vérüket, ha kell életüket értünk, a királyért, a hazáért. Gonosz álomkép volna mindez, ha nem hallanánk szerte, szerte e hazában özvegyek siralmát, árvák panaszát, édes anyák bús só­hajtását magános éjjeleken. Igen, úgy látszik, az embernek ős­ellen­sége, a­melyből úgy hittük, a betlehemi bölcső megváltott bennünket, a bűn tartja újra diada­lom ünnepét a világon. Mert csak a bűn zú­díthat olyan rémséges pusztítást és a nyomá­ban járó nyomorúságot a világra, a­milyennek mi most megélői vagyunk. De talán túl sötét­nek látjuk az álomképet! Hiszen a karácsonyfa most is olyan szelíd fénnyel ragyog, mint egyébkor, hiszen most is hangzik hivő szívek­ből Istent dicsőítő ének, hiszen a­mi a betlehemi éjjel született: a szeretet, most is felvette a bűnnel a harcot, annak most is van sebeket kötöző, gyógyító balzsama, az irgalom most is emel hajlékot a hontalannak, a jó lelkekben most is kivirágzott a jóakarat, az áldozatkész­ség virága, hiszen most is megértettük, a­mire Jézus tanított bennünket: arról ismerik meg az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek. Meghatalmasodott rajtunk a bűn és annak szörnyű következményei ? De erősödött ben­nünk a szeretet, mely az egyedüli nagy, le­győzhetetlen hatalom a világon! Ez a nagy, legyőzhetetlen hatalom : a szeretet hozott bennünket közétek kedves, be­teg katonáink. Ez az egyedüli nagy legyőz­hetetlen hatalom, a szeretet gyújtotta meg a karácsonyfa gyergyáit és halmoz el benneteket ma ajándékokkal, hogy ti, a kik nem törülheti­tek le bús édes anyátok szeméről az értetek hulló fájdalom könnyeit, a kik nem simogathat­játok meg édes apáitok gondtól barázdált homlo­kát, ti, a kik nem ölelhetitek szivetekre szerető, hűséges hitveseteket, édes gyermekeiteket, ti is érezzétek, élvezzétek a szeretet hatalmát, a szeretet áldásait, nektek is legyen boldog ün­nepetek. És kérdezitek, kik fáradoztak érte­tek ? Megmondom azt is. Míg a városon lakó igen tisztelt katonaorvos urak tudásukkal gyó­gyítunk benneteket, enyhítik testi fájdalmaito­kat, addig a városon lakó katonaorvosok felesé­geiből és az itt lakó katonaorvosi özvegy úri­tókból alakult társaság lelki sebeiteket akarta gyógyítani, szivetek fájdalmát akartak eny­híteni, boldog karácsonyt akar nektek szerezni és maguknak is azt szereztek. A szemükben csillogó könnyből olvasom ki, hogy ők már most is boldogok, mert érzik, hogy nincs nagyobb boldogság ezen a világon, mint olyan örömöket látni, melynek mi vagyunk okozói. A ti örömötöket ők szerezték, áldja meg érte őket a jó Isten ! Íme, világosodik a sötét álomkép . .. A harcmezőn ma nem kétségbeesett lelkek álla­nak, hanem a honszeretet lelkes katonái, a­kik fölött midőn ma este kigyűlt a mennybolt milliárd csillaga, minden csillag mint egy karácsonyfagyertya, bevilágított lelkükbe és vitt nekik e drága, szent hazai földről üzene­tet, szeretetet, melegséget s mikor gondolataik­ból uj rohamra hívja őket a riadó, uj erővel, uj reménységgel veszik fel a harcot és öröm­mel áldozzák életüket, vérüket értünk, a királyért és e drága hazáért, a­melyen kívül e földön nincsen számunkra hely. A kór­házakban nincsenek siránkozó betegek, hanem türelmes mártírok, a betegápolók nem gyenge asszonyok, hanem erőslelkű honleányok, a­kik értik, gyakorolják annak a nagy érzésnek a csodáit, mely a betlehemi bölcsőből árad szét a világra! Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Szokat­lan helyen, a szomorú kórházban gyűlt ki ma , a karácsonyfa világa, de talán ez a sötét­­ háttér még jobban kidomborítja azt a nagy igazságot, hogy nagy áldozatokra, szent esz­­­­mékért való önfeláldozásra, panasztalan tűrésre,­­ szenvedés megosztására, jócselekedetek ki­apadhatatlan gyakorlására csak egyetlen egy­­ csodás érzés tesz képessé bennünket, a ka­­r­rácsonyi történet nagy igazsága : a szeretet.­­ Higgyünk e gondolatban, éljünk — áldozzunk ! — ha kell haljunk meg érte és akkor lesz­­ más dicsőség a magasságos mennyben lakozó I Istennek, e földön béke és az emberek közt jóakarat. — Ámen Przemysl ostroma. Budapest­, január 8. (M. T. I.) Przemysl körül, a körülzárt erősség tájékán relative nyugodtabban viselke­dik a gyűrűt formáló orosz sereg A várőrséget a régi támadó szellem ve­zérli. Nap-nap után megismétli kitöré­seit, a­melyeknek célja az ellenséges erő elosztásának felderítése és a körül­záró ellenséges vonal nyugtalanítása. Mikor az időjárás megengedi, a repülő­­posta minden veszedelemmel szemben közömbösen közlekedik. Bátor repülő tisztjeink ilyenkor annyi levelet hoznak és visznek, a­mennyit csak a gép el­bír. A várat védő katonák és ezért selyempapírvékonyságú lapokra írják a hazaküldött üdvözleteiket, hogy a pilóta minél többet vihessen magával. A Monarchia és a hadifog­lyokkal való bánásmód. Bécs, január 8. (M. T. 1.) Miután C­a za­lei s­­panyol nagykövet meggyőződött, hogy az Ausztria-Magyarországban lévő hadifoglyok bánásmódja a népjog és humanitás legszigo­­­rúbb feltételeinek megfelel, a Monarkia most megbízható tájékoztatást követel oroszországi­­ és szerbiai foglyaink sorsáról, ellenkező eset­­­­ben a Monarkia kény­telen határozatot hozni az ellenséges hadifoglyok további bánásmódjáról. Egy orosz tábornok halála. Frankfurt, január 8. (M. T. I.) Savics orosz tábornok, a legfelsőbb haditanács tagja, Sochacevnél elesett. Az oroszok vesztesége: München, január 8. (M. T. J.) A Matin közlésével szemben, a­mely másfél millióról szól, megállapítható, hogy az orosz hadsereg eddigi veszte­sége halottakban, sebesültekben és foglyokban legalább is k­é­t és egy­negyed millióra tehető. Tüzérharc az Ysernél. Rotterdam, január 8. (M. T. I.) A legutóbbi napokban az Yser-menti harcok leginkább c­ak tüzérpárbajra szorítkoztak. Orosz perfidia. Konstantinápoly, január 8. A főhadiszállás közli Az orosz flotta ma a népjog ellenére, bombázta a nyílt vá­rosnak nyilvánított Sinope várost, miköz­ben két ház könnyebben megrongálódott. Emberéletben nem esett kár. A kikötő­ben négy bárka elsülyedt. Ezzel szem­ben a török hadihajók sikerrel bombáz­ták az orosz csapatokat, a­melyek Makri­­jaliban és környékén az orosz parton­­állottak. (Miniszterelnöki sajtóosztály.) Elkergetett angol hadihajó. Konstantinápoly, január 8- Január 5-én egy angol cirkáló Mersinától keletre csapato­kat akart partraszállítani. Partvédő seregünk tüzelése az ellenséget halottai hátrahagyásával elkergette. (Miniszterelnöki sajtóosztály.) Felkelés az angolok ellen. Berlin, január 8. (M. T. I.) A Telegraphen Union jelentése szerint a Filippini szigeteken az angolok elleni felkelés egyre nagyobb mérveket ölt. Elsülyedt gőzösök. Berlin, január 8. (M. T. 1) Krisztianiából jelentik a Vossische Zeitungnak, hogy a Sirius és Fram norvég, továbbá az Ingeoldbán gőzös aknára futottak és elsülyedtek. A franciák súlyos veszteségei Steinbachnál. Borlin, január 8. (M. T. I.) Genfből jelentik a Lokalanzeigernek. A németek makacsul védik a steinbachi partvidéket. A franciák eredménytelenül kísérelték meg az előnyomulást Cernay irányában. Prutz tábornok fővezér, Berlin, január 8. (M­T. I.) A Lokalan­zeiger értesülése szerint Joffre generalisszimus Prutz tábornoknak, a­kit különben is favorizál, átadta a Steinbachnél és Tann-nál operáló csapatok fővezérségét. Az oroszok felfegyverezése. Genf, január 8. (M. T. I.) Varsóból jelentik : Egy millió új fegyvert szerzett be a hadvezetőség, a­melyekkel az 1915. évi újoncokat szerelik föl. Imádkozom érted. Halálmadár ne szállj a házamra, Barna kisleány ne nézz ablakomra, Fészket oda a fecske se rakjon. Ablakában a hold se ragyogjon. Kis kertemben a rózsa ne nyíljon, Harang szava imára ne hívjon, Úgy is mondok egy imát teérted, A miért a szivem összetörted. József Domokos.

Next