Székely Nép, 1942. január-március (60. évfolyam, 1-73. szám)
1942-01-01 / 1. szám
184? JANUAR 1 rt WDF&" Vaklárma A Magyarország hétfőn délután, megjelent száma „Vitaa Népszava körül" elinű cikkében foglalkozik a Népszava karácsonyi száma körül keletkezett viharral. A szociáldemokrata lap karácsonykor ugyanis kétféle „szenzációval” szolgált. Az egyik az, hogy vezércikkében síkraszáll „a nemzeti önállóság és függetlenség nagy gondolata” mellett, azaz a Contrutca a nemzeti gondolat előharcosaként jelenikmeg, a másik az, hogy néhány előtérben szereplő „polgári és nemzeti intellektuel”, mint például Szekfü Gyula irányt kitűző cikket írt a lapba s ezzel mintegy kihangsúlyozta, hogy a magyar nemzeti problémák megoldását ezentúl a Conti-utcától várja. Az első „szenzációval” kapcsolatban csak annyit kell megállapítani, hogy a legszentebb nemzeti politika és eszmény hangoztatása a Conti-utcában legfeljebb új taktika ésstratégia lehet. A Contrutca környéke már levizsgázott a nemzeti gondolat tantárgyaiból. Nem kérhetünk tehát most innen tanítást a jobboldaliságból. Ha a munkásság nemzetiseg érez, örömmel üdvözöljük, bizalmatlanságunk csupán a szociáldemokrata párt vezetőségével és a lappal szemben nyilvánul meg, mert ismervén összetételét, nem tudunk hinni a nemzeti hurok megpendítésének őszinteségében. A másik „szenzációhoz” az a megjegyzésünk, hogy felesleges túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Néhány pohári intellektuel cikket ír a Népszavában? A magánügyük! Az az érzésünk, hogy a különböző pártállású lapok, amelyek azonnal megrótták a Népszava karácsonyi „írását”, ezen a téren kissé túlillentek a határon kommentárjaikkal. Véleményünk szerint a legszentebb és legtermészetesebb magyar eszmékről felesleges mindennap össze vissza „nyilatkozni”. A magyar függetlenséget és szabadságot sohasem áldozzuk fel. Ha veszélybe kerülnénk, egy emberként vonulnánk ki védelmére. Azt hisszük, a legszentebb nemzeti alapelvek terén egyek vagyunk mindnyájan, akik az igazi jobboldalon állunk. Külső veszély nem is fenyegeti a magyar szabadságot és függetlenséget. Szövetségeseink tisztelik érzelmeinket ezen a téren és semmi olyat nem kívánnak, ami ellentétben állana a magyar nemzeti önállósággal és függetlenséggel. — Legfeljebb belső veszélyről beszélhetnénk, ha volnának olyanok az országban, akiknek szívében elhamvadna a magyar szabadság és függetlenség lángja, ha volnának olyanok, akik a magyar függetlenséget odadobnák ködös és csak az ő fantáziájukban élő elképzelésnek és hajlandók volnának beolvasztani Magyarországot egy sehol sem létező és senkitől sem kivánt nemzetközi „egységbe”. A magyar szabadságot és függetlenséget e belső ellenségekkel szemben mi mindig védeni fogjuk. Egy életünk, egy halálunk, de nem engedjük, hogy ezt az eszményt néhány fantaszta veszélybe hozza, mert tudjuk, hogy a magyar szabadság gondolata örök vezérmotívumként fut végig történelmünkön és eséseinket és emelkedéseinket, jólétünket és nyomorunkat, haladásunkat és elmaradásainkat ez határozza meg. De nem engedjük, hogy olyanok oktassanak ki bennünket a nemzeti szabadság és függetlenség lakkal diszitett épületek, karcsú templomok, kolostorok és régimódi házak fogadjá a látogatót. Többmaint háromszáz esztendeig volt a szigetcsoport a spanyolok kezében, nyomaik ma is megvannak s alighihető, hogy valaha is eltörölik. Még a régi rozsdás spanyol ágyuk is ott hevernek a manilai kikötőben. Nem különös, hogy az angolok igyekeztek elkaparintani a szigeteket Spanyolország kezéből. Cukornád, kókuszpálma, sokféle trópusi gyümölcs és dohány terem óriási mennyiségben a szigeteken. A bennszülött maláji népnek tehát igen jó dolga van. Csak ki kell nyújtsa a kezét és mindent megkap, ami számára fontos. Különféle gyümölcsök állanak rendelkezésükre, így a mindent könnyen megszerző nép igen lustának mondható. Minek dolgozzék, amikor úgyis mindent dolog nélkül megkap? Sok munkájába került a spanyoloknak, egy kicsit munkára szókt tátim gondolatából, akik előbb a nemzetköziség beolvasztó eszméit írták zászlóikra és akik már levizsgáztak ezen a téren magatartásukról. Levizsgáztak 1918—19-ben, a nemzet legkritikusabb pillanataiban, amikor gúnyosan máglyára dobtak minden nemzeti gondolatot és valóban nem rajtuk múlott, hogy Magyarország végleg el nem tűnt. Európából, ezer lélekszámra tehető dolgos és szorgalmas japán. Nem szabad elfelejtenünk, hogy egyike a világ legjobb aranytermő vidékeinek. Évenként több mint 30 millió dollár értékű aranyat termelnek. Az örök tavasz országának nevezhetjük ezeket a szigeteket. ése. Mint egy szépséges mese, úgy tűnik fel előttünk a Csendes-óceán titokzatos szigetvilága. A legellentétesebb tájak váltakoznak e szigeteken: buja rengetegek borítják, tele vadállatokkal, ugyanakkor pedig égigérő hegyek emelkednek, veszedelmesen füstölve. Nem lehet tudni, mikor söpri el a tűzhányó valamelyik szigetet. Ki veszi észre, ha egy sziget eltűnik? Hiszen ezerszámra fekszenek egymás mellett a szigetek. Ugyanakkor pedig azt is el lehet mondani, hogy nincs a földkerekségen gazdagabb vidék, mint ez a szigetvilág. A Fülöp-szigetek néhány nagyobb és több mint háromezer apró szigetkéből állanak. Aki a szigeteket végiglátogatja, azt gondolja, hogy valahol Spanyolországban jár. Egy ideig ugyanis a szigetet a spanyolok uralták. Maga a főváros, Manila is úgy néz ki, mint egy kis spanyol városka. Hatalmas, vastag faparadicsomi állapotban élő fajtát. Ez csakis hatalmi szóval és erőszakkal sikerült. Mert a nyersanyagok feldolgozást kívántak, pedig ki dolgozzék, ha nem az őslakó? Banánból kötelet, ananászból pedig szövetet készítenek, ültözködnem öltözködnek, hiszen az időjárás igen kedvező, de a jólét megszoktatta valamire: a hiúságra. Ezerféle csecsebecsét aggatnak fel a férfiak és nők magukra, mert a „külsőre” igen sokat adnak. Természetesen különösen a spanyolokkal az ősnép meglehetősen elkeveredett, így tehát a Fülöp-szigetek népei sokkalta műveltebbek, mint az ausztráliai szigetek lakói. Egy ideig még fejvadászatot is űztek: sok európai esett áldozatul, azóta azonban ez a szokás megszűnt s a ma már pusztaiéban levő nép igyekszik beleszokni a civilizációba. Sok hasznára volt e szigeteknek a betelenült körülbelül ."Fyszer akkora. Bűnt a békebeli Magyarország s ez a hatalmas termet igazán Eldorádónak mondható. Borneo még sokkalta titokzatosabb, mint a Fülöp-szigetek bármelyike. Még ma is vannak ismeretlen területei, ahová még európai ember nem tette be a lábát. Csak a kincses hegyek és mocsarak körül van nagyobb emberi település, ahol a gyarmatosok szép villákat építettek, hogy otthonosan érezzék magukat. Mégis telve és nem szívesen jön ide európai. Mocsaras területei, tele vannak moszkitóval, amelyek kultúrember számára lehetetlenné teszik a hosszabb ideig való ott tartózkodást. Állandó a maláriaveszedelem: az európai telepek közül ezrével fekszenek a sírok, mert ez ellenséges föld megbosszulja, magát azon, aki titkait fel akarja kutatni. Ivás, vagy öngyilkosság az európai ember sorsa Borneóban, hacsak egykét esztendő után nem igyekszik menekülni az áldás, de egyúttal átok földjéről. Utak nem vezetnek a sziget közepébe: folyók vizén, vagy repülőgépen lehet a telepeket megközelíteni. Itt azután minden emberi nyom elvész. Csak az őslakók, a veszedelmes dajákok tudnak megélni, akik nem félnek az éghajlat veszedelmeitől. Még ma is foglalkoznak fejvadászattal és roppant, babonásak. Foglyaikat ketrecbe zárják és lassan ölik meg. Nyíllal és dárdával vadásznak kígyóra, elefántra, krokodilra s házaikat — védekezve az ellenséges támadások elől — folyókon, cölöpökre építik. Isten őrizz, hogy fehér ember a kezükbe kerüljön. Vérengző és harcias nép, akik ma is haraggal nézik a betolakodó idegeneket. * A szépséges szigetek csöndje véget ért. Ahol nemrég még dajákok bujkáltak, kígyót, vagy vízből kibúvó krokodilt lestek, háború van. A japán csapatok teljes erővel rohamozzák a csodálatos szigetek partjait s valószínűleg a kincses földet talán nemsokára nem az angolszász hatalmak használják ki. Kelet feltámadt a bitorló Nyugat ellen. Titokzatos erők kelnek itt életre. Kelet ezúttal élethalálharcát vívja legszentebb jogaiért. A európaiak temetője, a MmuWattáí Ilvoráddlil: Boriid és a nuop-szigetek A piperkőc fejvadászok — Az örök tavasz országában nem kell dolgozni A malária fészke Sokat emlegetik újabban a japánangolszász háborúval kapcsolatban Borneó-szigetét. A bors hazája ez a föld, de óriási mennyiségben terem cukornád, rizs, dohány, kávé, indigó, gyapot. A hegyek mélyében pedig ugyancsak nagymennyiségű kincsek hevernek. Szén, só, kőolaj, réz, arany, sőt gyémánt is rejtőzik a hegyek mélyében. A sziget két- SZÉKELY TESTVÉR*. A Te lapod a „Székely Nép", amely a legnagyobb példányszámban megjelenő vidéki napilap. Elhatároztuk, hogy lfiMI2-l3en is SZUflUUárU IS MlipálS könyvkereskedésében vásárolunk Marosvásárhely Rendőrségi palota