Székely Nép, 1942. január-március (60. évfolyam, 1-73. szám)

1942-01-01 / 1. szám

184? JANUAR 1 rt WDF&" Vaklárma A Magyarország hétfőn délután, megjelent száma „Vita­­a Népszava körül" elinű­ cikkében foglalkozik a Népszava karácsonyi száma körül keletkezett viharral. A szociálde­mokrata lap karácsonykor ugyanis kétféle „szenzációval” szolgált. Az egyik az, hogy vezércikkében síkraszáll „a nemzeti önállóság és függetlenség nagy gondolata” mel­lett, azaz a Contrutca a nemzeti gondolat előharcosaként jelenik­­meg, a másik az, hogy néhány elő­térben szereplő „polgári és nemzeti intellektuel”, mint például Szekfü Gyula irányt kitűző cikket írt a lapba s ezzel mintegy kihangsúlyoz­ta, hogy a magyar nemzeti problé­mák megoldását ezentúl a Conti-ut­­cától várja. Az első „szenzációval” kapcso­latban csak annyit kell megállapí­tani, hogy a legszentebb nemzeti politika és eszmény hangoztatása a Conti-utcában legfeljebb új taktika és­­stratégia lehet. A Contrutca kör­nyéke már levizsgázott a nemzeti gondolat tantárgyaiból. Nem kérhe­tünk tehát most innen tanítást a jobboldaliságból. Ha a munkásság nemzetiseg érez, örömmel üdvözöl­jük, bizalmatlanságunk csupán a szociáldemokrata párt vezetőségé­vel és a lappal szemben nyilvánul meg, mert ismervén összetételét, nem tudunk hinni a nemzeti hurok megpendítésének őszinteségében. A másik „szenzációhoz” az a megjegyzésünk, hogy felesleges túl nagy jelentőséget tulajdonítani ne­ki. Néhány pohári intellektuel cik­ket ír a Népszavában? A magán­ügyük! Az az érzésünk, hogy a kü­lönböző pártállású lapok, amelyek azonnal megrótták a Népszava ka­rácsonyi „írását”, ezen a téren kis­sé túlillentek a határon kommen­tárjaikkal. Véleményünk szerint a legszentebb és legtermészetesebb magyar eszmékről felesleges min­dennap össze­ vissza „nyilatkozni”. A magyar függetlenséget és sza­badságot sohasem áldozzuk fel. Ha veszélybe kerülnénk, egy ember­ként vonulnánk ki védelmére. Azt hisszük, a legszentebb nemzeti alap­elvek terén egyek vagyunk mind­nyájan, akik az igazi jobboldalon állunk. Külső veszély nem is fe­nyegeti a magyar szabadságot és függetlenséget. Szövetségeseink tisz­telik érzelmeinket ezen a téren és semmi olyat nem kívánnak, ami el­lentétben állana a magyar nemzeti önállósággal és függetlenséggel. — Legfeljebb belső veszélyről beszél­hetnénk, ha volnának olyanok az országban, akiknek szívében elham­vadna a magyar szabadság és füg­getlenség lángja, ha volnának olya­nok, akik a magyar függetlenséget odadobnák ködös és csak az ő fan­táziájukban élő elképzelésnek és hajlandók volnának beolvasztani Magyarországot egy sehol sem lé­tező és senkitől sem kivánt nemzet­közi „egységbe”. A magyar szabadságot és függet­lenséget e belső ellenségekkel szemben mi mindig védeni fogjuk. Egy életünk, egy halálunk, de nem engedjük, hogy ezt a­z eszményt né­hány fantaszta veszélybe hozza, mert tudjuk, hogy a magyar sza­badság gondolata örök vezérmotí­­vumként­ fut végig történelmünkön és eséseinket és emelkedéseinket, jólétünket és nyomorunkat­, haladá­sunkat és elmaradásainkat ez hatá­rozza meg. De nem engedjük, hogy olyanok oktassanak ki bennünket a nemzeti szabadság és függetlenség lakkal diszitett­ épületek, karcsú templomok, kolostorok és régimódi házak fogadjá a látogatót. Több­­maint háromszáz esztendeig volt a szigetcsoport a spanyolok kezében, nyomaik ma is megvannak s alig­­hihető, hogy valaha is eltörölik. Még a régi rozsdás spanyol ágyuk is ott hevernek a manilai kikötő­ben. Nem különös, hogy az angolok igyekeztek elkaparintani a szigete­ket Spanyolország kezéből. Cukor­nád, kókuszpálma, sokféle trópusi gyümölcs és dohány terem óriási mennyiségben a szigeteken. A bennszülött maláji népnek te­hát igen jó dolga van. Csak ki kell nyújtsa a kezét és mindent megkap, ami számára fontos. Különféle gyü­mölcsök állanak rendelkezésükre, így a mindent könnyen megszerző nép igen lustának mondható. Minek dolgozzék, amikor úgyis mindent dolog nélkül megkap? Sok munká­jába került a spanyoloknak,­­ egy kicsit munkára szókt tátim gondolatából, akik előbb a nemzet­köziség beolvasztó eszméit írták zászlóikra és akik már levizsgáz­­tak ezen a téren magatartásukról. Levizsgáztak 1918—19-ben, a nemzet legkritikusabb pillanatai­ban, amikor gúnyosan máglyára dobtak minden nemzeti gondolatot és valóban nem rajtuk múlott, hogy Magyarország végleg el nem tűnt. Európából, ezer lélekszámra tehető dolgos és szorgalmas japán. Nem szabad elfelejtenünk, hogy egyike a világ legjobb aranytermő vidékeinek. Évenként több mint 30 millió dollár értékű aranyat termel­nek. Az örök tavasz országának ne­vezhetjük ezeket a szigeteket. ése. Mint egy szépséges mese, úgy tűnik fel előttünk a Csendes-óceán titokzatos szigetvilága. A legellen­tétesebb tájak váltakoznak e szige­teken: buja rengetegek borítják, te­le vadállatokkal, ugyanakkor pedig égigérő hegyek emelkednek, vesze­delmesen füstölve. Nem lehet tud­ni, mikor söpri el a tűzhányó vala­melyik szigetet. Ki veszi észre, ha egy sziget eltűnik? Hiszen ezer­számra fekszenek egymás mellett a szigetek. Ugyanakkor pedig azt is el lehet mondani, hogy nincs a föld­kerekségen gazdagabb vidék, mint ez a szigetvilág. A Fülöp-szigetek néhány na­gyobb és több mint háromezer apró szigetkéből állanak. Aki a szigete­ket végiglátogatja, azt gondolja, hogy valahol Spanyolországban jár. Egy ideig ugyanis a szigetet a spa­nyolok uralták. Maga a főváros, Ma­nila is úgy néz ki, mint egy kis spa­nyol városka. Hatalmas, vastag fa­paradicsomi állapotban élő fajtát. Ez csakis hatalmi szóval és erő­szakkal sikerült. Mert a nyersanya­gok feldolgozást kívántak, pedig ki dolgozzék, ha nem az őslakó? Ba­nánból kötelet, ananászból pedig szövetet készítenek, ültözködn­­e­m öltözködnek, hiszen az időjárás igen kedvező, de a jólét megszok­tatta valamire: a hiúságra. Ezerfé­le csecsebecsét aggatnak fel a fér­fiak és nők magukra, mert a „kül­sőre” igen sokat adnak. Természetesen különösen a spa­nyolokkal az ősnép meglehetősen elkeveredett, így tehát a Fülöp-szi­getek népei sokkalta műveltebbek, mint az ausztráliai szigetek lakói. Egy ideig még fejvadászatot is űz­tek: sok európai esett áldozatul, azóta azonban ez a szokás meg­szűnt s a ma már pusztaiéban levő nép igyekszik beleszokni a civilizá­cióba. Sok hasznára volt e szige­teknek a betelenült körülbelül ."Fy­szer akkora. Bűnt a békebeli Ma­gyarország s ez a hatalmas termet igazán Eldorádónak mondható. Borneo még sokkalta titokzato­sabb, mint a Fülöp-szigetek bár­melyike. Még ma is vannak isme­retlen területei, ahová még európai ember nem tette be a lábát. Csak a kincses hegyek és mocsarak körül van nagyobb emberi település, ahol a gyarmatosok szép villákat építet­tek, hogy otthonosan érezzék magu­kat. Mégis telve és nem szívesen jön ide európai. Mocsaras területei, tele vannak moszkitóval, amelyek kul­­túrember számára lehetetlenné te­szik a hosszabb ideig való ott tar­tózkodást. Állandó a maláriavesze­­delem: az európai telepek közül ez­rével fekszenek a sírok, mert ez el­lenséges föld megbosszulja, magát azon, aki titkait fel akarja kutatni. Ivás, vagy öngyilkosság az európai ember sorsa Borneóban, hacsak egy­két esztendő után nem igyekszik menekülni az áldás, de egyúttal átok földjéről. Utak nem vezetnek a sziget kö­zepébe: folyók vizén, vagy repülő­gépen lehet a telepeket megközelí­teni. Itt azután minden emberi nyom elvész. Csak az őslakók, a veszedelmes dajákok tudnak megél­ni, akik nem félnek az éghajlat ve­szedelmeitől. Még ma is foglalkoz­nak fejvadászattal és roppant, ba­bonásak. Foglyaikat ketrecbe zár­ják és lassan ölik meg. Nyíllal és dárdával vadásznak kígyóra, ele­fántra, krokodilra s házaikat — vé­dekezve az ellenséges támadások elől — folyókon, cölöpökre építik. Isten őrizz, hogy fehér ember a ke­zükbe kerüljön. Vérengző és harcias nép, akik ma is haraggal nézik a betolakodó idegeneket. * A szépséges szigetek csöndje vé­get ért. Ahol­ nemrég még dajákok bujkáltak, kígyót, vagy vízből kibú­vó krokodilt lestek, háború van. A japán csapatok teljes erővel roha­mozzák a csodálatos szigetek part­jait s valószínűleg a kincses földet talán nemsokára nem az angolszász hatalmak használják ki. Kelet fel­támadt a bitorló Nyugat ellen. Ti­tokzatos erők kelnek itt életre. Ke­let ezúttal élethalálharcát vívja leg­szentebb jogaiért. A európaiak temetője, a MmuWattáí Ilvoráddlil: Borii­d és a nuop-szigetek A piperkőc fejvadászok — Az örök tavasz országában nem kell dolgozni A malária fészke Sokat emlegetik újabban a japán­angolszász háborúval kapcsolatban Borneó-szigetét. A bors hazája ez a föld, de óriási mennyiségben terem cukornád, rizs, dohány, kávé, indi­gó, gyapot. A hegyek mélyében pe­dig ugyancsak nagymennyiségű kin­csek hevernek. Szén, só, kőolaj, réz, arany, sőt gyémánt is rejtőzik a hegyek mélyében. A sziget­­ két- SZÉKELY TESTVÉR*. A Te lapod a „Székely Nép"­, amely a legnagyobb példány­számban megje­lenő vidéki napilap. Elhatároztuk, hogy lfiMI2-l3en is SZUflUUárU IS MlipálS könyvkereskedésében vásárolunk Marosvásárhely Rendőrségi palota

Next