Székely Nép, 1942. október-december (60. évfolyam, 222-295. szám)

1942-11-04 / 249. szám

1942 NCVII.ÍBER 4 ELSŐ REPÜL Képek, pillanatok, élmények a székely repülő-újonc életéből... SZÉCHENYI FILMSZÍNHÁZ NOVEMBER 4-5-én szerdán és csütörtökön fél 7 és 7 órai küzdettel Nagy könyvsikerből nagy filmsiker lett. Georg C. Neil regénye nyomán INTERMEZZO Szépség, szerelem, színjátszás, zene legművészibb találkozása ez a film. Főszerepekben: INGRID BERGMAN és LESLIE HOWARD ___ Pótműsor: MAGYAR HU A J J | Vlahol Magyarországon ... Úgy kezdődött ez a nap is, mint a többi. Tavasz volt, feszült a természet a földben, fákban, virágokban felgyülemlett friss erőktől. A gyümölcsfák selyemszirmai nedvesen csillogtak a harmatcseppektől, amikor a társasgépkocsi gurult a város határában fekvő repülőtér felé. Kiértünk és sóvergó szemekkel néztük a felállítási vonalon komoran nyugvó repülőgépóriásokat. De hiába vagyunk „öreg katonák“, itt a repülőtéren még újoncnak számítunk. Először elmélet, könnyv, füzet, csak azután következik a régen áhított gyakorlat. ÖLTÖZZ BE! Mint minden más napon, odahajoltam az íróasztalom felé és próbáltam nem hallani a csábító motordörgést. S mikor legjobban nem számítottam rá, egyszer csak nyílik az ajtó és parancsnokom bőrruhába öltözötten beszól hozzám: — Öltözz be, vételezd fel az ejtőernyőd, s 15 perc múlva jelentkezz a hangár előtt! Akkorát dobbant a szivem, mint egy nagydob, felugrottam és rohantam a szekrényemhez. — Repülni fogok . . . repülni fogok! ... — lobogott bennem az öröm. Alig tudtam magamra húzni a bélelt bőrruhát. Miklós bácsi, jó öreg barátom segített bele s mosolygó szemmel-szivel húzogatta fel a ruhámon a zipp-zárakat. Összekapkodtam a repsapkám, szemüvegem, térképem, rohantam az ejtőernyőért. Megsimogattam a vászonboritást, mikor megkaptam. Hevederek a vállamra, derekamra, s a nagy boldogságban odaszédültem parancsnokom elé: — Százados úr, alázatosan jelentem, parancsára megjelentem! .. . A motortík már dörögtek-bömböltek. Mint a jóvérű parádés ló, amikor rángatja az indulás-lázban a gyeplőt, lökdöste a gép is a kerekei elé rakott támasztó bakokat . . . Aztán vezényszavak, ha ép személyzete jelentkezik a repülést vezető tisztnél, s végre elhangzik a parancs: — Gépre! ! MINTHA FOLYÓVÍZBEN ÚSZNÉK . . . Beszállunk. A még mindig motorpróbázó gép lassú rengése az első érzésem. Majd lecsendesedik a motordörej, elkerülnek a futók elől a támasztóbakok, s a repülőgép lassan gurulni kezd az indulási vonalra. Beáll a vonalba, az indító tisztes zászlója előrelendül, s lassan indul gépünk. Egyszerre ezer helyre akarok figyelni: mit csinál a pilóta, a szerelő, mit látok kinn,? Kapkodom ide-oda a fejem, az arcom örömlázban ég. Az öreg repülők mosolyognak rajtam . . . Aztán egyre jobban dörög a motor, gyorsul a gép, a lassú egyenletes rengésből rázás, majd székelés lesz. Feszülten figyelek . . ,s egyszerre megszűnik mindez ■ ■ , mintha csendes folyóvízben úsznék az árral ... Emelkedünk. Gyorsan kinézek jobbra, a földre. A fűszálak összefolynak, a reptér szélén a fák elfutnak nagy iramban hátrafelé. Egyszerre olyan az érzésem, mintha háztetőről, majd toronyból látnék mindent. „Meghúzzák a gépet, emelkedünk . . . emelkedünk. Nézem a magasságmérő műszert: 150-200-300 méter. És ekkor, ahogy lenézek a földre, balra magam alatt látom a várost, rengeteg piros háztetejével, tornyaival, parkjaival, hát elszorul a szívem a boldog büszkeségtől. Repülök . ■ ■ ! — muzsikál bennem az öröm Második gondolatom: Hej, ha most kis menyasszonyom ide látna onnan a gyergyószentmiklósi fehér templom aljából! Vőlegényt elmélkedésem közben kinézek jobbra, hát csupa felhő csak, meg kék ég. Mi az — révedezem — egyik oldalon felhők között repül a gép? S akkor érzem, hogy visszailendül a gép egy erősen és mesterien bedöntött bal fordulóból. Hát ezért láttam én ,felhőkben a félvilágot. ÉRDEMES EZéRT A PERCÉRT DOLGOZNI... A magasság 1000 méter. Kristálytiszta, ragyogó, gyönyörű minden. Nem érzi ezt más, csak aki kikerül a föld szennyéből és úszik a ragyogó tavaszi napsütésben. Higyjétek el, háromszéki, gyergyói, udvarhelyi fiatal székely testvéreim, ezért a pompás, felemelő percért érdemes dolgozni, verejtékezni a magyar repülésért, amely tárt karokkal vár mindnyájatokat. Pereg a légcsavar, dörög a motor, s a gép üveggondolájával fúrja magát előre a kék levegő égben. 1400 méter. Lenézek. Fehér pántlikautók, tarka szántóföld-ruhák, pirostetős tanya-ékszerek az öreg Föld testén. Balra lenn egy kicsi vonatocska halad, cigarettafüstnyi lehelletet dohog a kéménye. Az után egy lovaskocsi üget, enyhe kis porfelleg kísérőjét is kivehetem, olyan tiszta a levegő. M. N., a megfigyelő tiszt hátrakiabál valamit felém. A nagy dörejben ennyit hallok: - — Figyeld . . . felhők • • ■ / Kinézek, hát eláll a szívverésem a gyönyörűségtől. Áttörtük a felhőpadot. Olyan az egész táj alattunk, mintha frissen esett vakítóan, selymesen fehér, vastag hótakaró borítana mindent. Ezt az érzést lehetetlen papírra vetni. , Vissza a felhők alá. Percről-percre új képek, élmények tömkelege. Könyvet lehetne írni egyetlen repülésről. ÚJBÓL GURULUNK Azután egy-két szépen ivett sorforduló, s lassanközeledünk a föld felé. Elhúzunk még a repülőtér felett, a hangárok még apró házikónak látsanak, előttük a repgépek játékszereinek, úgy nagy kör, s készülődés a leszálláshoz. A futók és a fékszárny előbújnak rejtekhelyükből, a motorok lassabban dolgoznak, a sebesség érezhetően csökken a kilebegésnél. Centiméterekre húzunk el a reptér mellett futó országút fái felett, kinézek a földre, s most észlelem csak a hatalmas sebességet. Egyszeresen érzem, hogy ugrál ütemesen a gép, azután gurulni kezd, lelassít, majd újra feldörögnek mégegyszer a motorok is hagurulunk a hangárok elé a felállítási vonalra. Úgy szállok ki a gépből, olyan büszkén dagadó mellel, mintha az óceánt repültem volna át. Cs. J. és M. P. két jó cimbora azonnal felavat az első repülés után. Törzshajlítás előre, s ahol csücsülni szoktam, két csattanást érzek. Azóta a repülőórák már megsokasodtak, de sohasem fogom elfelejteni első repülésem izgalmas, élménydús óráját. (GERGŐ) nüllisdlr vagon angot építettek le a szerettára—fl€üai vasútvonalba A 48 kilométeres szakaszon 181 átvezető hidat kellett építeni — Közel egy kilométer az ország leghosszabb alagútja Budapest, nov. 3. Megírtuk, hogy az új szeretfalva—dédai vasútvonal épitési munkálatai annyira előrehaladtak, hogy összekapcsolták a vágányokat. Ezzel a Székelyföldnek az anyaország gazdasági életébe való belekapcsolta lényegileg megtörtént. Az új vonalon egyelőre építési anyagokat szállító vonatok közlekednek. A személyvonatok menetrendszerű közleked éjjel-nappal folyt a Az azóta eltelt két esztndő alatt éjjel-nappal folyt az a hatalmas munka, amely Magyarországon egyike a legnagyobb közmunkának. Az új vasútvonal Szeretfalva állomáson kiindulva Sajónagyfalun, Nagysajón, Monorfalván és Alsórépán áthaladva Dédán keresztül torkollik be a marosvásárhelyi vaslat vonalba. A vim tvornai alkotóinak hősies küzdelmet kellett folytatniuk a terepviszonyokkal, az időjárással, a szállítási és rendkívüli műszaki nehézségekkel kidolgozták, hogyan lehet legyűrni a vasútépítés két legnagyobb ellenségét: a vizet és dése az idei év folyamán indul meg. Erdélyi visszacsatolása után, 1940. őszén azonnal meg kellett teremteni a Székelyföld közvetlen vasúti összeköttetést a magyar vasúthálózattal. Az összeköttetét közvetlenül a visszacsatolás után elhatározták és pedig a Szeretfalva és Déda között 48 km. hosszúságban építendő új vasútvonallal. munka két éver át a csúszós agyagot Elkeseredett küzdelem folyt az egyre málló és a legkisebb megterhelésre is csúszó hegyoldal megállításáért A csúszó hegyoldal megállítására úgynevezett szivárgókat építettek. A 48 km-es vasútvonal építésénél 27 ezer munkás dolgozott, akik közül 8500 kubikos végezte a földmunkálatokat 3600 szakmunkást iparost és bányászt 12200 napszámost és 2700 munkaszolgálatost foglalkoztattak az egyéb építési teendők. A munkát 200 mérnök és műszaki tisztviselő irányította, miféle út nem volt, vagy csak földút, amely a legkisebb zápor alkalmával is járhatalan, feneketlen sártengerré változott. Mielőtt tehát hozzákezdhettek volna a munkálatokhoz, előbb 30.008 ember nekifeküdt, hogy megépítse azt az utat, amelyen lehetővé vált a vidék megközelítése. Egyedül ennek az útnak a megépítéséhez 60 kisebb-nagyobb hídra volt szükség patakok és a vízmosások fölé. Az út 4 hónap alatt készült el és azóta tehergépkocsik ezrei és szekerek tömege járja nap-nap után. A mezőségen át tehát, amely egy évvel ezelőtt még járhatatlan volt, az év végén megindult az első tehervonat, az Alföld felől gabonát vive a székelységnek, visszafelé pedig fával megrakodva. Beláthatatlan gazdasági jelentősége van ennek az új útvonalnak. Megol adódnak az Alföld és Erdély szállítói kérdései, az erdélyi hegyek ásványi kincsei, fái akadály nélkül kerülnek most már az anyaországba, amely ugyancsak akadály nélkül juttathatja ipari és mezőgazdasági termékeit a távoli Erdélybe. 930 méter a monorfalvi alagút Monorfalva közelében építették meg az ország leghosszabb alagútját is, amelynek hossza 930 méter. Az alagút fúrási munkálatai közel egy évig tartottak, 1940. végén kezdték meg a fúrási munkálatokat a hegység két oldaláról és 1942. év elején találkoztak a fúrógépek. Ugyanekkor a pálya másik részén elkészült a 486 méter hoszszú úgynevezett kisalagút is. Az építkezési adatok jellemzően világítják meg, hogy a mai nyersanyagviszonyok mellett milyen nehézségekkel kellett megküzdeniök az építőknek: 2500 vagon cementet, 152 vagon vasat, 45 vagon bitument, 22.700 vágón betonkavicsot, 2500 vágón téglát, 1200 vágón gömbfát, 1100 vágón épületfát, 15.300 vágón terméskövet, 108.000 darab faragott követ, 165.000 darab műkövet, 16.700 vágón zúzott kavicsot, 980 vágón talpfát és 500 vágón sínt kellett ide szállítani a hidak, alagutak, szivárgók és vaspályák megépítéséhez. A szállításhoz kereken 65.000 darab 10 tonnás vagonra lett volna szükség. A 48 kilométeres vonaton 181 darab különféle átvezető hidat építettek. A 181 híd között 4 viadukt és 6 nagyobb szerkezetű vashíd is van. Ezenkívül a vonal különböző szakaszain valóságos falvak, barakkok épültek, kórházakkal irodákkal, csendőrlaktanyákkal, betonraktárakkal és egyéb más épületekkel és helyiségekkel. Az állomások már mind elkészültek, kétszobás családi lakással, erdélyi villaszerű stílusban. A munkáshadsereg számára külön élelmiszerjegyeket adtak ki és ellátásukról külön szervezet gondoskodott. Az építkezések céljaira külön műutat kellett építeni. A mezőségnek ezen a részein ugyanis vagy egyáltalán sem Körösi Csorna Sándor nevét viseli az újvidéki Diákotthon Sepsiszentgyörgy, nov. 3- tóleső érzést., vált ki a Székelyföldem, hogy az Újvidéken létesített Keleti Kereskedelmi Főiskolával kapcsolatos Diákotthont a székely keleti utazó és ázsiai kutató Körösi Csorna Sándorról nevezték el. Az elnevezés találó és megtisztelő. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az Otthon első igazgatójává Kádár László dr. főiskolai rendes tanár egyetemi magántanárt, titkárává Várady György, a budapesti Gömbös Gyula Diákotthon felügyelőjét nevezte ki.