Székely Nép, 1944. január-március (62. évfolyam, 1-73. szám)

1944-01-01 / 1. szám

Végre a mi számunkra is csináltak részvényt! — ez a magyar gazda véleménye a búzakötvényről Nyílt titok volt eddig, hogy a magyar gazdák sohasem vettek részt tőzsdei spekulációkban, mindig távol tartották magukat az értékpapírforgalomtól, amit nagyon kockázatos játéknak tekintettek. Most pedig hirtelen, szinte egy csapásra megváltozott a helyzet, végre teremtett az államkincstár egy olyan magyar tőzsdei értékpapírt, amely iránt a kisemberek országszerte teljes bizalommal, megértéssel viseltetnek. Különösen gazdáink azok, akik szinte megrohanták a bankokat, szövetkezeteiket, postahivatalokat, stb., ahol búzakölcsön kötvényeket lehet vásárolni. Pedig a magyar gazda higgadt gondolkodású és óvatos magatartása egzisztencia, aki nem ugrik be könnyű hevüléssel semmiféle pénzügyi mesterkedésnek. ..Végre a mi számunkra is csináltak részvényt" — hangzik fel országszerte itt is, ott ia a gadák szájáról a szó, amikor bárkit kérdést intéz hozzájuk hogy miért fektetik a felesleges pénztőkéjüket ebbe az új értékpapírba. A válasz pontosan fedi a tényt: csakugyan ez az új kölcsöntípus elsősorban és mindenekfelett a gazdák igényeihez, gondolkozásmódjához van szabva. A magyar pénzügyminiszter, amikor ezt Az új évben csak meghatározott mennyiségű ruhaneműt lehet vásárolni Budapest, dec. 31. (MTI) A hivatalos lap legújabb száma közli a miniszter rendeletét a textiláruk kiszolgáltatásának korlátozásáról. A rendelet szerint a fogyasztók január elsejétől kezdve 1944. évre a vásárlási könyvbe való beírás mellett a következő mennyiségeket vásárolhatják személyenként textilárukból: felöltő, vagy kabát 1 darab, felsőruha gyapjúanyagból 1 darab, felsőruha pamutból, méselyemből, vagy egyéb anyagból férfiaknak személyenként egy rend, nőknek 2 rend, felsőruha lenből, vagy egyéb ipari anyagból 2 rend, védő és munkaruha 2 rend, alsóruha 3 rend, női harisnyából 9 pár, egész harisnya férfiaknak és gyermekeknek 6—6 pár, nőknek 3 pár. A felsorolt kész ruházati cikkek helyett ezek elkészítéséhez szükséges anyagot is be lehet szerezni a vásárlási könyvre. Sok a farkas uzon vidékén Sepsiszentgyörgy, dec. 31. Szabó János uzoni vadőr a község délkeleti határrészén hatalmasan fejlett farkast lőtt Az uzoni dögteret több napon át 15—20 tagból álló falka közelítette meg, amely egy elhullott ló tetemén lakmározott Szabó János a falkát szürkületkor megközelítette és közvetlen közelből rálőtt a hozzá közeledő farkasra, amelyet el is ejtett Egy másik ordast is megsebesített, az azonban elmenekült Az szeni határvidéken a havasidő beállta óta majdnem minden este mutatkozak farkasok, úgyhogy azok fokozott irtása indokolt volna. Ítélt a kúria a marosvásárhelyi jegyüzérkedési bűnperben Az orgazdaság címén elítélt 23 vádlottat felmentettek Budapest dec. 3. Mint ismeretes, Verzár Sándor 25 éves ideiglenes tisztviselő Marosvásárhelyt a közélelmezési ügyosztályon dolgozott ahol az élelmiszer-, továbbá a petróleum- é® cipőjegyek kiosztását és az azokkal való elszámolást végezte, de ügykörébe tartozott a sütő- és vendéglátó iparosság cukor- és lisztkiutatásokkal kapcsolatos jegyszelvények elszámolása is. Verzár a belé helyezdtt bizalommal visszaélve a kezeihez jutott jegyekből saját jövedelmének fokozása céljából magánúton többet eladott. Amikor ügye a törvényszék elé került, a bűnpernek hetven vádlottja volt. Verzárt a törvényszék hatévi fegyházra, Kertész Sándor kereskedőt ugyancsak hatévi fegyházra, Ujj Józsefet egyévi és egyévi börtönre, Flórián Károlynét három és félévi börtönre, Schönfeld Mártont, özv. Fliegmann Mórné és Müller Izsákot fejenként nyolchónapi börtönre Heimann Mártonnét két és féléviegy Mikor a kalász megérett (30) írta: K. HAMAR ILONA Az átkon huszonkét esztendő alatt azonban megszokták a defenzívát, mert csaknem mindenkinek akadt figyes-bajos dolga a törvénnyel. Mindenkinek volt bűne, ha egyéb nem, hát az, hogy magyar bölcső ringatta és magyarul tanította anyja. Mindenkinek volt személyes ismeretsége az alkalmi prefektusokkal, akik igyekeztek is valamelyes formában létüket tudtul adni az istenadta népnek, pedig meg sem lehetne számolni, hogy hányan voltak az alatt az idő alatt. Folytonosan váltakoztak s amelyik már elég életlehetőséget szerzett magának, — gondoskodott a kormány, hogy az tovább álljon s átadja helyét másnak, akire még ráfért egy kis jó mód — s ilyenek pedig bőven akadtak és ugyancsak igyekeztek is módosodni. Néha egy esztendőben még három is akadt s amint változott a prefektus, úgy változott a megye egész képe is, mert vele együtt távoztak városokon a főbb tisztviselők s falvakban a jegyző és községi bíró is, mert minden prefektusnak meg volt a maga „megbízható” embere, aki segített neki kezére dolgozni a módosodásban s akkor azt ültette be ezekre a bizalmi állásokba. Az még a jobbik eset volt az illetőre nézve, ha messziről hozta ide segítő társnak, mert ha megharagudott rá és hirtelen elcsapta, az el is tűnt, végleg a környékről, de jaj volt annak, aki véletlenül a helybeli kisebbség emberei közül került erre az állásra, mert ha a parancsot híven teljesítette, akkor a nép jegyezte fel magának, ha pedig ellenszegült, vagy kivételeket tett, akkor a prefektus ökle csapott le rá. Azért nincs nyugta most bíró, Kiss Mihálynak sem a falujában, mert attól fél, hogy az ikafalvi bíró sorsára jut, akit megölt a népítélet. Azért futkos most éjjel-nappal, hogy haragosait valahogyan kibékítse s már fele vagyona is ráment, hogy itt-ott a magáéból visszatérítse azt, ami bírságot szedett a múltban, pedig hát nem is magának szedte a boldogtalan, hanem ezt továbbítani kellett neki a felettesének, hogy valahogy megtarthassa vele eme tisztségét, — ami igaz, hogy szép nagy tekintéllyel járt. — Milyen boldogan riszálta csípőit Biri, a felesége is s milyen büszke volt a bírónéságra s how a falu első asszonyának mondhatta magát, de hát még arra, hogy vasárnaponkint a templomban az első padban ülhetett a tiszteletes aszszony mellett, a, aki neki illedelmesen helyet adott maga mellett. De nem hiába mondják, hogy az életben előbb-utóbb mindenért fizetni kell, mert ők is alaposan ráfizettek a hivatalra. Mikor elcsapták, még nappal sem mehetett ki az utcára, most a szép magyar világban sem anélkül, hogy az utcagyermekek is ne kiabálták volna utána: senetate domnule! Este pedig éppen nem mehetett ki, pedig, jaj de nagyon szeretett egy-egy decicske mellett elpolitizálgatni a korcsmában, mert csak azt vette észre, hogy a sötétben valaki pofonseríti s neki szó nélkül tűrnie kell, pedig zsebében tartott keze mindig a bicska nyelét szorongatja, de nem meri elővenni, mert nem tudhatja, hogy a kertek alatt hányan lehetnek, akik leselkednek reá. Meg kell fizetni a nagy tisztséget kamatostul, és a bíró kismihályok fizetnek. n. Korán alkonyodott s a téli napfény bágyadt sugarai vékony, csíkokban szűrődtek be a jégvirágos ablakokon s apró fényfoltokban telepedtek meg a szoba padlóján, ahol Marika "télikabátban, hócipővel a lábán, az asztal mellett ül egy levélpapírra hajolva. Tollát már tízszer is bemártotta a tintába, de még csak a megszólításnál tart: Drága Apám! — tovább azonban nem megy az írás s hidegtől lílás körmeivel a toll hegyét piszkálgatja, mintha szöszmösz tapadt volna reá. Szemei homályosak, talán a hidegtől, talán a meghatottságtól, amint apja figuráját maga elé képzeli. Apró kezeit gyakran összedörzsöli, leheletével melengeti fel s szemeit is néha meg kell nyomkodnia zsebkendőjével, hogy látása tisztább legyen és folytathassa apjának szánt levelét „nem bántuk meg, hogy itt maradtunk, — írja — anyámmal együtt nagyon jól vagyunk és jól érezzük magunkat csak az fáj, hogy Te ... — és újból megáll a toll a kezében. Gondolkozik. Nem jó az egész, újat kell írnom s darabokra tépi a megkezdett levelet. Másik levélpapírt vesz elő a dobozból s újból neki fog az írásnak ! Tata drage! ... — de kitágult, rémült szemekkel nézi a leírt két szót összeborzong. Tollát leteszi. Haját idegesen hátrasimítja, majd hátkézrefogja fejét, mintha attól tartana, hogy szétpattan az agya, feláll ültéből, így sem jó, — gondolja — így sem mehet a levél és gyötrődve hajtja össze a papírost. Elhatározza, hogy ma nem ír, ma idegesebb a kelleténél, majd holnap, ha nyugodtabb lesz, vagy holnapután, ha majd kialakul a gondolat, hogy hogyan és miképpen írjon, hogy se itt, se ott ne lehessen baj belőle. Összehajtja az egész íródobozt s elrakja a levélpapírral együtt és végtelen szomorúsággal néz anyjára, aki az asztal másik végén ül vastag pléddel a térdén s szemüvegét törölgeti, mert sehogysem tudja a tűbe a cérnát befűzni, hiába sodorgatja, nyálazza a végét. — Jere Marika, segíts, fokozd be, úgy reszket a kezem, nem találom sehogyan sem el a tű fokát s halványan egymásra mosolygnak. (Folyt, kövj . az új kölcsöntípust megcsinálta, a magyar gazdaközönség számára teremtett egy új, kedvelt tőkebefektetési lehetőséget. (K 909). TM4 JANUAR T Vendégeimnek, ismerőseimnek, barátaimnak és özletfeleimnek boldogfejével kivánok Ercss S Zoltán !ó vendéglős masterj a „Székely vendéglő” tulajdonosit f. házra, Gergely Ferencet és Tatár Józsefet négy-négyévi fogházra, Benjámin Gizellát pedig másfélévi börtönre ítélte. A többi vádlott rövidebb tartamú fogház, illetve pénzbüntetést kapott. A kir. kúria most foglalkozott ez üggyel és a vádlottak közül Flóriánné büntetését kétévi börtönre, Hamarin Mártonnéét másfélévi börtönre, Gergely Ferencét két és félévi fegyházra és Tatár József büntetését háromévi fegyházra mérsékelte. Az ügyben szereplő orgazdaság vétsége címén elítélt 23 vádlottat a Kúria felmentette, mert az új törvény erre módot nyújtott. Szégyenódsa ajyanlölti magát egy gyergyószentmiklósi fiatalember Gyergyószentmiklós, dec. 31. Páll Sándor gyergyószentmiklósi lakos, kereskedősegéd az elmúlt napokban öccsétől 50 pengőt kért, amellyel a legközelebbi korcsmában mulatozni kezdett. Apja Páll Sándor jómódú gazda, amikor fiát megtalálta , a korcsmában, népes társaság előtt bántalmazta. A fiatalember napokon keresztül busult, majd szégyenletében agyonlőtte magát. A tragikus sorsú fiatalember sorsa Gyergyószentmiklóson általános részvétet keltett. Erdély legelerjedtabb napilapj» a Székely Nép. Olvasd és í»ad«sTd!