Székely Nép, 1944. április-június (62. évfolyam, 74-145. szám)

1944-04-01 / 74. szám

1944 ÁPRILIS 1 ·Beszéljünk őszintén a fóról! 011 az ideje» hogy a székelység cégre a maga ura legyen saját érdekeiben — ,/mikor a feketézőktől nem látni a fát - dűnjenek el az idegenek a havasokból! Csíkszereda, márc. 31. Több alkalommal szóvá tettük már, hogy a fakitermelés és értékesítés terén rendet kell teremteni, mert lehetetlen állapotok burjánzanak. A jól szimatoló, kitűnően helyezkedő üzlet nagyszerűen láttatja nemes háború utáni lehetőségeit. Az idegen tulajdonban lévő s így tőlünk távol álló célokat szolgáló tőke maidéin elkövetett, hogy minél nagyobb erdőséghez juthasson. Olyan befektetésnek tartotta a favásárlást, amelyre belátható időn belül semmi körülmények között sem lehet ráfizetni. Éppen ezért mindent megmozgattak az idegenek haszonleső vágyaik kielégítésére. Kőeszközök közé tartozott az egyenetlenség, az ellenségeskedés szítása. Abból a jól bevált elvből indultak ki, hogy két veszekedő fél között a harmadik nevetve zsebelhet. Ezért körmönfont ravaszsággal furakodtak be ősi székely közbirtokossági vagyonok életébe láthatatlanul. A helyzettel ismerős, következetesen gondolkozó székely ember közbirtokossági közgyűlések alkalmával, melyeken a vágterületek sorsa és rendeltetése felett döntöttek —■ tisztán meg tudta különböztetni, hogy az egymással szemben álló „pártok” melyik üzleti csoport járszalagjára kerültek — önkéntelenül. A székely vagyonközösség tagjai és tulajdonosai pedig — hány, de hány esetben! — azt hitték, hogy maguk érdekeit védik, amikor élesen támadják egymást s ha nem bírják érvekkel — jöhet az ököl ... Tizenhárom esztendővel ezelőtt, a gyergyóalfalvi bombamerénylet nyomán kezdtek pislogni és kinyílni a ezernek. Itt bújt ki először a „rámenős játék” a zsákból. Kiderült, hogy az idegen üzleti érdek nemcsak vagyont, erkölcsöt is akar és tud rombolni s célkitűzéseit életáldozat árán is eléri ... A felismerés nyomán erőteljes szövetkezeti mozgalom indult a székelység között Közbirtokosságról-közbirtokosságra adták ki a jelszót: idegeneket nem szabad, nem lehet beengedni a székely vagyonközösségek erdejébe. A székelység önmaga termeli ki és értékesíti a fáját ... A gombamódra szaporodó „cégek" A „dörgést” nagyszerűen értő idegenség kaján mosollyal figyelte az „erőlködést” s kézlegyintéssel tért napirendre a kérdés felett. Magabízóan jelentették ki: „ezt a vihart nagyon könnyen túléljük!” S nekik volt igazuk. Ők is kiadták — persze saját embereik, méghozzá többségi embereik révén — a „szövetkezés” parancsát. Így történt meg aztán az a csoda, hogy például Gyergyószentmiklóson félóra leforgása alatt két fakitermelő és értékesítő szövetkezetet alakítottak. Mindkét „gazdasági alakulatnak” román ügyvéd volt, az elnöke. Megkezdődött a munka. A szövetkezeti alapon dolgozó „hatósági cégek” a lehető legalacsonyabb főáron megvették a vámterületeket s előre kialkudott feláron, nyomban továbbadták a cégeknek... Jellemző volt azokra az időkre és helyzetre, hogy még a biztosítékként letétbe helyezett összegeket is idegenek pénztárából vették fel ezek a glessek-lássék, azóta dicstelenül kimúlt „szövetkezetek”. Köteteken keresztül példák sokaságát sorakoztathatnék fel arról a rugalmas és nagyszerű számítással alkalmazott gazdasági harcmodorról, mellyel az idegenség valósággal kisajátította és önmagának gyümölcsöztette a székely közvagyont. Harc a feketepiac ellen A felszabadulás után nagy és erőteljes fordulatot várt a fakitermelés és értékesítés terén a székelység Néhány biztosító kísérlettől eltekintve, kellemetlenül kellett tapasztalnia, hogy az idegen erők továbbra is keményen tartják a gyeplőt, sőt odáig jutott, hogy legszebb és legjobb kezdeményezéseit, a gyergyóditrói, gyergyóalfalvi és más házikitermeléseket veszélyezteti a feketepiac . Mert óriási hatalom lett a fakitermelés és értékesítés terén a „feketézés”. Idestova két esztendeje hirdetjük, bizonyítjuk, hogy a feketepiacot a lehető legkönyörtelennebbül meg kell fékezni, mert nemcsak anyagilag tesz tönkre, hanem erkölcsileg rettenetesen fertőz. Elképesztő nyereségekre tesznek szert azok, akik a fa cik-cakos útjait ismerik. Neta :lehet csodálkozni tehát, ha egy-egy erdőárverésnél tömegesen jelennek meg a cégek s az árajánlatok között százezerpengős különbözetek mutatkoznak. Az üzlet késhegyig menő versenyre kel, mert minden pénzt megér a fa s a lehetőségeket nem akarják elszalasztani. A versenyben alulmaradt csoport természetesen fellebbez, mert az árajánlatok nyilvánosságrahozatala pillanatában látja: neki is megérte volna a vételárként elfogadott legmagasabb összeget. Kifelé természetesen egészen más indokokat hangoztat, törvényt, rendeletet emleget és lobogtat, miközben fekete alapon már jóelőre ivott a medve bőrére. a már nyílt titok, hogy a fakitermelés és értékesítés óriási felárakkal adja tovább a rendelkezésre álló árukészletet. Odáig juttatták a hely üt tűt ük (D m A flvboxi lap változások •own érdekes átalakuláson mazd keresztül a „Filmgátthk, irodalom* cixny ha* UUp is. A lap eddigi szerkesztője megváltozott s ezeel egyidejűleg a lap szelleme is. A „Film-sánház irodalom“ eddig nem felelt meg a bűnében kifejezett követelményeknek. Most amikor az új szerkesztő által kiadott első számot vesszük kezünkbe, nem érezzük azt az őrségváltást, aminek itt is be kellett volna következnie. Megváltozott ugyan a lap mérkeszője, de a szellemében sok változást — legnagyobb sajnálatunkra — nem tapasztalhattunk. Mindenesetre véget ért az a visszataszító személyi kultusz, melyet Egyed Zoltán é lett, főként önmagával és néhányad választottal. Ennek vége, de még mindig azt hiszik Budapesten, hogy aJilm-szuhán Irodalom"jelenti lap feladata anynyiból áll, hogy beszámolunk a Sészüló filmek kulisszatitkairól, a szereplők művészek és művésznők egyéni eseteiről és élményeiről. Komoly filmkritikát soha nem lehet találni, de arról hűségesen beszámoltak, hogy Mezed Mária hisztériás rohamait a Tátrában gyógyítja. A színház kérdését is ilyen könnyelműen intézték. A legjobban talán az Irodalmat csúfolták meg. Irodalomnak nevezték Szabó Dezső kolozsvári leveleit, mert ezenkívül semmi nem volt a lapban. Szabó Dezső minden során érzik a jajkiáltás, hogy nézzétek, ide sülyedtem. Csoda, hogy Szabó Dezső nem választotta valamelyik vidéki négyoldalas hetilapot, igaz akkor a jajkiáltás nem hallatszott volna elég messzire, így azonban nagyobb veszedelem lett belőle, mert kevés ember vette észre, hogy itt a legnagyobb magyar író jajszavai látnak napvilágot. Azt gondolták, csakugyan ’’–odaírni lap (volt is igazuk, mert Szabó Dezső cégjelzésnek elsőrendű. A lan, személyi kultuszt kivéve csak annyiban változott, hogy most a magyarabb érzelmű színészek is elárulják «magánügyeiket Jellemző erre » legújabb szám: Páger Antal szenvedélyes passziánszozó. 0 •“■""■“k Szólnunk kell már egyes szer a szájhősökről, a ZKJP 1 .Jólértesültekről“, a káliérné K véházi Konrádokról, akiknek senki sem elég jó magyar, senki sem elég lelkes hazafi és senki sem teljesíti elég lelkiismeretesen a kötelességét. Akik rothadtaak bélyegzik a társadalmat, mindennel elégedetlenek és világmegváltó eszmékkel „irányítják“ az emberség sorsát a kávéházi fehérasztal mellől. Ezek a sokszor egészségtől duzzadó, jóltáplált fiatalemberek következetesen embertársaik hibáit firtatják, figyelmeztetik őket kötelességeikre s vállveregető leereszkedéssel s tenyeret bizsergető szemtelenséggel „oktatják" a tudatlan laikusokat. Hazafiságot hirdetnek, miközben gyáván megbújnak a „tudatlan", de honfiúi kötelességét bátran és lelkiismeretesen teljesítő laikusok árnyékában. Ezek mindenhol ott vannak, mindent jobban sőt legjobban tudnak és nagyképű kijelentéseikkel mindenkit lehurrognak. Nincs olyan rádióhír, nincs olyan sajtó-szenzáció, amely meglepné őket, hiszen ők már hónapokkal, sőt évekkel ezelőtt tudták, sőt megjósolták, hogy ez és ez be fog következni. Nincs olyan intézkedés, nem jöhet olyan rendelet, mely megnyerné tetszésüket, melyben ne találnának kifogásolnivalót. Becses személyükön kívül mindenkit bolondnak tartanak, mindenkit megszégyenítenek s honszeretettől csepegő kijelentéseik nyomán azt hihetnék, képesek egyedül megvédeni a hazát. Mikor aztán helyt kellene állniok, be kellene bizonyítaniuk hogy lelkes szólamaik nem márólholnapra szétpukkanó szappanbuborék, ijedten keresnek kibúvót és gyáván megfutamodnak. Ezek szemben hiúságtól, nagyravágyástól és önimádattól elvakított „csodaszörnyék" arra sem érdemesek, hogy szóbaállltva kí pai üle. ! A székely búza, a fenyő! Pedig hányszor hangoztattuk . .. arra kell törekednünk minden erőnkkel, hogy a tulajdonos székelység, a mi gazdatársadalmunk, fájáért megkapja a viszonyoknak és körülményeknek megfelelő értékét. A fa hasznát ennek a földnek gyermekei kell élvezzék. Ezt követeli az igazság, a méltányosság és az élet rendje, amely úgy gondoskodott a székelyekről, hogy sovány földek mellett sudár fenyveseket juttatott számára ...” Ez a tény azt parancsolja, hogy gazdasági életünk irányítását vegyük a kezünkbe. A múlt tapasztalatai azonban arra is intenek, hogy ne egyenként próbálkozzunk, mert az egyest könnyen megejti az Ármány. Ki kell használni a rendelkezésre álló időt, hogy komoly összefogással példamutató, időtálló, minden vihart ás támadást kibíró kezdeményezést létesíthessenek a felébredt vagyonközösségek. A gondok gyakorlati keresztülvitelét, mindenkinek elő kell segítenie. A mostani alkalmat nem szabad elszalasztani. A rögzített árak, az irányított gazdálkodás — bizonyos vonatkozásban — olyan lehetőségeket nyújtanak — természetesen becsületes úton — amelyeknek észszerű és gyors kihasználásával igen rövid idő alatt soha nem remélt eredményeket lehet és kell elérni. Ennek azonban legelső és elengedhetetlen feltétele: a törvényt s azzal szorosan összefüggő rendelkezéseket minden-; kivel könyörtelenül be kell tartatni Lebegjen szemünk előtt: az idegenek elmennek, ha üzleti érdekük úgy kívánja, de nekünk itt kell maradjunk és megkapaszkodnunk ebbe a földbe, mert ez a sorsunk! Következetesen: tartsuk meg a magunk számára és használjuk ki ennek a" földnek minden gazdasági lehetőségét. Mutassuk meg, hogy életrevaló székelyekkel találkozik a jövőben a földünknek és népünknek kizsarolására törekvő tőke ... * Bárhova utazik, autóbuszon vagy vonaton, csak akkor nyugodt utazása, ha zsebében van az ERDÉLYI ÚTMUTATÓ mely pontos tájékoztatást nyújt útirányról, közlekedési lehetőségekről. Okvetlen vegye meg egyik jobb könyvkereskedésben, vagy küldjön be bélyegben 2 pengőt a Jókai-nyomdába, Sepsiszentgyörgyre és azonnal megkapja, postán bérmentve. zetet, hogy a házikitermeléssel dolgozó székely közbirtokosságok, me-lyek semmi körülmények között sem feketézhetnek, hisz minden eladásna, hát, minden pénztárnaplótételüket szigorúan ellenőrzik felettes hatóságaik, kénytelenek lesznek leállítani üzemeiket, ha a deszka és szerfa a dzsungelben nem teremtenek rendet a lehető legkönyörtelenebbül. Így aztán az a helyzet áll elő, hogy a székely közbirtokosságok kénytelenek üzemeiket leállítani, mert a teremelési költségeiket sem tudják fedezni, akkor, amikor 1—1 köbméter fán 200, sőt több pengőt, keresned idegenek — feketén.