Székely Szó, 1941. december (1. évfolyam, 1-15. szám)

1941-12-11 / 1. szám

1041 december 11.* 8 M INDULÁSKOR Huszonkét évi kényszerhallgatás után új szint kapva csendül fel a székelység szava, hogy betöltse vele az itteni bérceket és átrohanva rajtuk, végig hömpölyögjön a ma­gyar rónán, hadd tudja meg or­szág-világ, és a székely, dolgozni akar a boldog új Magyarország­ért s érte a legnagyobb áldozato­kat is örömmel vállalja. Ennek a komoly munkavállalás­nak, a boldogabb jövő megalapo­zásának, a hibák kiküszöbölésé­nek s az ezeréves magyar biro­dalom keresztény eszméinek lesz szócsöve a célját nevében rejtő „Székely Szó“. A „Székely Szó“ egyrészt a székelység megnyilatkozása kí­ván lenni hazánk más­­ területei felé. A munkás magyarok mellé akar állani, hogy kaláka munkánk ezeréves tapasztalatai alapján kér­jük, sőt követeljük a székelység munkábaállítását, hogy a közös eszmékért folyó munka tüzében olvadjunk össze más vidékek ha­sonló célkitűzésű magyarjaival Azt akarjuk, hogy ebben a nagy izzásban kovácsolódjék ki az ekének és kardnak egyformán alkalmas magyar acél, hogy minden időben, minden körülmény között egyfor­mán álljon Magyarország rendel­kezésére. S Erdély vagy akár a Székelyföld a jövőben csak egy­szerű földrajzi meghatározás le­gyen és lélekben eggyé forrjon a Kárpátok övezte Nagy-Magyaror­­szág minden vidékével s minden keresztény magyarjával. De a ,,Székely Szó“ befelé, az ősi székely székek felé is elhang­zik. Megütjük a lármafát, hadd hallja a süketségre hajlamos fül is, hogy hazatérésünkkel nemcsak jogot kaptunk, de kötelességeink is megszázszorozódtak Mi pedig ezeket a kötelezettségeket vállaljuk becsületesen, férfiasan, székelyhez illően. Vállaljuk mert csakis ezen az után tudjuk huszonkétéves se­beinket begyógyítani és csakis igy vehetjük ki méltó részünket szent ügyünk diadalából. A névsorolva­sásnál mindenki hangos „jelen­­nel jelentkezzék s necsak a jutal­mák kiosztásánál, de a munka és áldozatvállalásnál is elsők legyünk. Magyarország volt évszázadokon keresztül Európa védőbástyája s ugyanezt a szerepet töltötte be a Székelyföld, mint az anyaország elszakíthatatlan része is. A múlt pedig kötelez bennünket az eset­leg nagy áldozatokat követelő ma­gyar jövő kialakulásáért Egy nagy német bölcselő szerint „hiába néz messze az, kinek szeme a közeli h°rizontokhoz szokott“. Mi azon­ban munkásságunkat nem korlá­tozzuk a közeli horizont határolta területre. Terjesszük azt ki a ma­gyar birodalmi gondolat hatalmas síkjára s a mult tanulságaiból ala­pozzuk meg az álnok cselszövé­sekkel többé soha meg nem ingat­ható Nagymagyarországot Azt szeretnék, hogy a ,,Székely Szó­­­t a Kárpátokon túl is meg­hallják. Harsogva kell betöltenie a hamis szólamoktól megfertőzött levegőt, hadd tudják meg a félre­vezettek is, hogy nincs külön szé­kely nemzet, hogy a székely egy Marosvásárhely, december 10. Marostorda megye közigazgatási bizottsága fontos ülést tartott szer­dán délelőtt. A marostorda megyei közigazgatási bizottság üléseinek legjellemzőbb vonása eddig is az volt, hogy minden személyes ér­dek kizárásával, a bizottság tag­jai nyíltan és őszintén tárták fel a megyei élet problémáit, azzal a kifejezett szándékkal, hogy ameny­­nyire csak tőlük, illetve a köz­igazgatási vezetőktől telik, segít­senek a mutatkozó bajokon és orvosolják a hiányokat. Ezek az önzetlen közösségi szempontok határozták meg az elmúlt napi ülést is, amelynek első tárgysoro­­zati pontjaként vitéz Jávor Ernő vármegyei főjegyző olvasta fel Marton Zsigmond alispán jelenté­sét az elmúlt hónapról. A takarmány árpa és a zmir hőszolgáltatás kérdése A jelentés felolvasása után meg­kezdődött a vita. Elsőnek Mikó Mihály földbirtokos mutatott rá az árpaellátás nagy fontosságára, mert mint ismeretes, a megyében ebben a cikkben nagy hiány mu­tatkozik és emiatt a gazdák nem tudnak sertéseket hizlalni. Han­goztatta, hogy minden eszközzel oda kell hatni, hogy az árpaellá­tás biztosítva legyen, nehogy az egész megye hús- és zsírellátása lássa a kását. Végül a zsiradék­­beszolgáltatási rendeletről beszélt. Mikó László főispán válaszul kijelentette, hogy a zsirbeszolgál­­tatási kötelezettség csak az anya­országra vonatkozik. A kormány Erdély lakosságát kivonta a ren­delet intézkedései alól, hogy ez­által is segítségére legyen az er­délyi népnek. Ami a felhozott panaszokat illeti, lépéseket tett a kormánynál és a maga részéről mindent elkövet, hogy a panaszo­kat a lehetőség szerint orvosolja. Mikó Mihály újabb felszólalásá­ra elmondotta, hogy egyetlen esetről tud, amikor egy téves in­tézkedés következtében egyes gaz­dáktól bevették a zsirt. A sérelmet azonnal orvosolták. IlllllllllllIllIlllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlIlllllllIfltllllt volt és egy marad mindig a ma­gyarral s hogy a Székelyföld el­választhatatlan Nagymagyaror­­szágtól. Egyformán testvér a Fel­vidéken, az Alföldön, a Bácská­ban, vagy hazánk bármely részé­ben élő magyarral, mert a­­5 is magyar. Ezzel indul útjára a „Székely Szó“. A magyar várnak tégla­hordó munkása akar lenni s fel­adatául tűzi ki, hogy vigyázzon minden erejével, nehogy homok­ból, hanem ledönthetetlen sziklából épüljenek a magyar jövő pillérei, hogy azokról letekintve, elfelejt­hessük a sorscsapásokkal, szen­vedésekkel terhes múltat. Ebbe a munkába fogunk, ami­kor útnak indítjuk a „Székely Szó“t, bizakodással duzzadó munkakedvvel, szerető lélekkel. Hisszük, hogy bizakodásra biza­lom, önzetlen munkálkodásunkra munkánkban való részvétel, test­véri köszöntésünkre szeretettel tel­jes fogadtatás lesz a felelet. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiif iiiiiiiii iiiiiiiiiiii ■iiiiiiiiiiiiMi iiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiii Adó-, zsír-, vajkérdések Marostorda közigazga­tási bizottságában A megyei élet minden időszerű kérdését letárgyalták . Meg­sürgették a Székelyföld közellátási önállósítását Türelemre van szükség Máriaffi Lajos utalt a megyei közellátás rendkívüli nehézségeire. Kérte a főispánt: hasson oda, hogy a Székelyföldet közellátási szem­pontból önálló körzetté nyilvánítsák. Dr. Kornhoffer Vilmos a magyar közösségi élet szempontjából két jellemző tünettel kapcsolatban szól­jak fel. Egy hirdetésben a „Fagul“ nevű faipari részvénytársaság még mindig régi román nevén teszi köz­­zé közgyűlési hirdetményét. Miért még mindig „Fagul“ ennek a cég­nek az elnevezése ?, teszi fel a kérdést a felszólaló. Egy másik hir­detésben az egyik könyvkereskedő a „Népszava" könyveit hirdeti nagy hangon. Ma, amikor arról beszé­lünk, hogy a magyar munkást be kell kapcsolni a nemzeti közösség életébe éspedig éppen nemzeti alapon, visszásnak tűnik fel, hogy még mindig a „Népszava“ termé­keivel igyekeznek ellátni a magyar munkásság kultúrigényeit. Azt is megemlítette, hogy a rad­­nótfájai fűrészüzemben főleg román munkásokat alkalmaznak. Kérte a magyar munkásrétegek érdekeinek fokozottabb védelmét. Mikó Mihály a községek pótadóját teszi szóvá Kérdést intéz az alispánhoz, hogy miért fizetnek egyes községekben 100—150 százalékos pótadót? Marton Zsigmond alispán vála­szában rámutat arra, hogy a köz­ségi pótadókat a miniszterközi bi­zottság vizsgálta meg és hagyta jóvá. Mikó László főispán közbenjárása az adó­zás ügyében Mikó László főispán az alispáni jelentésre vonatkozó vita záró­sza­vaként kihangsúlyozta, hogy a Nép és Családvédelmi Alap által ki­osztott állatoknál annak a szem­pontnak kell érvényesülnie, hogy az állatok olyanokhoz kerüljenek, akik gondoskodni is tudnak róluk. Kár volna ugyanis, ha a kitűnő minőségű állatok elkorcsosodná­­nak, illetve elcsenevészesednének Az ülés ezután elfogadta az al­ispáni jelentést. A napirenden a különböző hivatalok jelentései sze­repeltek még. Dr. Kis Ernő pénz Belépőjegy a milliomosok sorába — Vegyél Erdélyi Nyereménykötvényt! SZÉKELY SZÓ ügyigazgató jelentéséhez Máriaffi Lajos szólott hozzá. Megemlítette, hogy néhai gróf Teleki Pál minisz­terelnök annak idején, amikor Ma­rosvásárhelyen járt, igéretett tett, hogy Erdély az adózás terén 4-5 évi türelmi időt fog majd élvezni. Ezt a miniszterelnök úgy értel­mezte, hogy az említett időig Er­délyben nem vezetik be­ az anya­országi adókulcsot. Kérte a fő­ispánt, hogy ebben az ügyben járjon közbe az illetékes minisz­ternél, hogy az ígéretet­­ érvénye­sítsék. Mikó László főispán a kérdés­sel kapcsolatban ígéretet tett arra, hogy legközelebbi pesti útja alkal­mával ebben az ügyben is eljár. Nádudvari Sándor gazdasági fő­felügyelő ismertette ezután jelen­tését, amelyhez ismételten Máriaffi Lajos szólott hozzá. Kérte, hogy a gazdasági felügyelőség által el­­készített statisztikát rendkívül pon­tosan végezzék. Szóbahozta a gaz­dasági cselédek szerződtetésénél mutatkozó visszásságokat is. Az anyaországban ugyanis áprilisban cserélnek gazdát a gazdasági cse­lédek, míg itt nálunk januárban. Emiatt eltérés mutatkozik a két megoldás között. A gazdasági fő­felügyelő ígéretet tett, hogy mind­két kérdésben felterjesztést tesz. Az ülés ezzel véget ért és kez­detét vette a kisgyűlés, amely idő­szerű közigazgatási kérdéseket tár­gyalt meg. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii — Takarékoskodjunk a vil­lannyal. A polgármester a kereske­delmi miniszter rendelete alapján közzétette, hogy a városi villa­­mosmű további intézkedésig az áramfogyasztás nagymérvű emel­kedése, valamint nyersolaj beszer­zési nehézségek miatt f. hó 10-től kezdve az ipari áramfogyasztást korlátozni kénytelen. Felhívja te­hát az érdekelt vállalatokat és az ipari áramot fogyasztókat, hogy az ipari áram­fogyasztástól és vil­lamos motorok, berendezések be­kapcsolásától d. u. 17 órától 19 óra 30 percig a további intézke­désig büntetés terhe alatt tartóz­kodjanak. Egyidejűleg felhívja a város közönségét, hogy a délu­táni órákban, 16 órától 19 óráig, a világítási áram­fogyasztással is a lehetőségig takarékoskodjék, ne­hogy ezen a téren is korlátozáso­kat legyen kénytelen életbe lép­tetni. iiiiiiiiiiiiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Olvassa és terjessze a „Székely Szó“-t.

Next