Székely Szó, 1942. július-szeptember (2. évfolyam, 146-221. szám)
1942-07-01 / 146. szám
SZÉKELY SZÓ 4- Megnyílt az 56 éves Székelyföldi Iparmúzeum új szakkönyvtára Vér Tibor miniszteri tanácsos szép beszédben ismertette a múzeum történetét . A technológiai és anyagvizsgáló intézet vette át az iparmúzeumot és a műszaki művelődés házává igyekszik fejleszteni Marosvásárhely, június 30. Hétfőn, június 29-én délelőtt 11 órakor nagyszámú közönség jelenlétében megnyitották a Székelyföldi Iparmúzeum könyvtárát. A megnyitón a várost Vadady Károly tanácsnok képviselte, a Telekitéka képviseletében gr. Teleki Domokos jelent meg. Képviselve volt a kereskedelmi és iparkamara, ez ipartestület, sőt még a gyergyó ipartestület is. Leutazott a nyitóra dr. Vér Tibor miniszteri tanácsos, az anyagvisgáló állomás vezetője, valamint Káplány Géza, a budapesti anyagvizsgáló állomás könyvtárának főkönyvtárosa. Vér Tibor felavatta a könyvtárt Az ünneplő közönség elhelyezkedett a székely bútorokkal újonnan berendezett olvasószobában és dr. Vér Tibor szép beszéddel nyitotta meg a könyvtára való ülést. A Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet alapításában — mondotta — 1886. június 27-én tehát 56 évvel ezelőtt nyilt meg a Székelyföldi Iparmúzeum azzal a célkitűzéssel, hogy a közlekedési útvonalak teljes hiányában a szenvedő Székelyföld kézmű és házit ipari fejlesztését előmozdása, technikai visszamaradottságát megszüntesse s igy a székely nép szellemi adottságát és technikai érzékét az egész nemzet javára és anyagi jólétének előmozdítására fordíthassa. E törekvéseit állandó és időszakos kézműves és háziipari kiállítások ternciejeivel, Icuifulyamok tartásával, olvasó- és rajzhelyiség megnyitásával igyekezett elérni. Az a szívós munka, amely a székelységet általában jellemzi, nem is maradt eredmény nélkül. 1890-1893. években felépül jelenlegi ottana. Az intézmény vezetősége értékes muzeális anyagot gyűjt össze, a Kereskedelmi és Iparkamarával karöltve számos időszaki kiállítást rendez, könyvtárt létesít, előadásokat tart, úgy, hogy a 900*88 évek elején valóban már iparfejlesztő tényezőként kezelik. 1903-ban a m. kir. kereskedelmi miniszterium vezetése alá került, irányítását a m. kir. fa- és fémipari szakiskolára bízták, széleskörű feladatkörét pedig az egész Székelyföldet felölelő kézmű és háziipar irányításéban, fejlesztésében jelölték meg. A kitűzött célt elérni és a kívánt eredményt felmutatni azonban — sajnos — nem tudta, úgy, hogy 1906 tól kezdve inkább viszszafejlődésről, mint fejlődésről tehetett beszélni Ugyanilyen nyugalmi állapot, sőt visszafejlődés jelentkezett a budapesti és a kolozsvári iparmúzeumoknál is, amiért a kormány az intézmények teljes átszervezését határozta el. Az elgondolások azonban csak papíron maradtak. A világháború, az ezt követő katasztrofális békekötés nemcsak a megszállott területen, hanem a trianoni csonka országrészben is az iparmúzeumok pusztulását, majd teljes felszámolását eredményezte-Miként azonban a budapesti Terminologiai Iparmúzeum halála 1 92- ben egy új intézetnek, a kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetnek megalapítását tette lehetővé, mely intézmény ma közel 100 személyt foglalkoztat, úgy szilárd meggyőződésem, hogy a marosvásárhelyi és kolozsvári iparmúzeumok is rövidesen olyan párfejlesztő intézményekké válnak, melyek valóban a nemzet javát és a székely nép boldogulását fogják szolgálni. Éppen ezért igaz öröm volt számomra az iparügyi minisztérium elhatározása, mellyel az intézmény gondozását a m. kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetre biztos ezzel megadta a lehetőséget arra, hogy ezt az Iparmúzeumot is olyan műszaki művelődés házává fejleszthessük, ahol elméleti és gyakorlati tudást szerezhetnek mindazok, akik egy magasabbrendű iparosodás előmozdítását a kis- és középipar megerősödését, a házi és kézműipar racionális fejlődését saját személyükben is szobáin akarják. E célkitűzések eszközeit: a jól felszerelt szakkönyvtár és olvasóteremben, a szakelőadások és szaktanfolyamok tartásában, ezzel kapcsolatban minteműhelyek létesítésében és kiállítások rendezésében jelölhetném meg. Az első lépést a könyvtárnak a mai napon való megnyitásával megtettük. Sok nehézséget kellett legyőzni eddig is, azonban az a megértés és ügyszeretet, az a sok önzetlen munka, melyet ennek az intézménynek újjászervezésénél már eddig is tapasztaltam, célkitűzéseink sikeres elérésének biztos zálogát adja. Amikor e könyvtárt és olvasót megnyitom, a jó Isten Adását kérem ezen intézmény működésére. Adja a Mindenható, hogy minél szélesebb körben terjessze mindazt a műszaki művelődést, mely hazánk javát és a Székelyföld boldogulását, gyarapodását fogja eredményezni és adjon erőt, kitartást és lehetőséget mindnyájunk számára, hogy ezen első lépés után ez intézmény fejlesztése terén még bő előrehaladás indulhasson meg. (Lelkes taps) Vér miniszteri tanácsos beszéde után a közönség megtekintette az új könyvtár gazdag anyagát. Egy budapesti hétfői lap magához Kiss Ferenchez fordult, hogy hitelesítse Kiss Ferenc nyilatkozatát. Mint az alábbiakból kiderül Kiss Ferenc szóról-szóra fentartotta minden állításit. A budapesti lap a következőket írja: Felkerestük Kiss Ferencet, hogy a váratlan és nagy feltűnést keltett elhatározással kapcsolatban bővebb részeteket tudjunk meg. Kiss Ferenc azonban — ami színésznél meglehetősen ritka és jelen esetben éppen ezért végleges elhatározása mellett szól — mereven elzárkózott minden nyilatkozat elől. — Amit akartam, elmondtam s mindéhez semmi bővebbet nem kívánok hozzáfűzni. Nincs nekem erről nyilatkozni valóm. — Ilyen nagy horderejű elhatározásnál, úgy gondoljuk, mégis tájékoztatni kellene a nagyközönséget a visszavonulás indokairól. — Ami a nagyközönséget illeti, ismét csak a már elhangzott nyilatkozatom szavait idézhetem: tudom, hogy mint színészre még feladatok várnának rám, de visszavonulok, hogy igy maradjak meg a közönség emlékezetében. — De mégis . . . — Nincs mégis. Nem az első ember ön, aki ezzel a kérdéssel fordul hozzám s akinek szóról szóra esik választ adtam. uHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiii Séta az új szakkönyvtárban talosság, könyvkötészet, ruházati ipar, fodrász és kozmetika ipar, fényképészet, fényipari technológia, asztalosipar, bőripar, papír és kartonipar, textipar, kaucsuk és gummigyártás, finommechanika és optika, festőipar minden számottevő szakkönyve. Ezenkívül hatvan folyóirat jár a könyvtárnak, úgyhogy a székely iparos éppen olyan gazdag tudománytárból meríthet, mint a londoni, berlini vagy párisi iparos. Így nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy ez az intézmény a székely nép és a Székelyföld ipari elhaladásának és felemelkedésének fontos eszköze. Reméljük, hogy a székely nép élni is fog tudni ezzel a neki juttatott kinccsel Az intézet Tompa József szobrászművész, illetve Papp Mihály felügyelő gondnokságára van bízva-Mi is körülnézünk a csinosan, székely butorokkal, három hosszú asztallal 50 darab faragott székkel és két hatalmas könyvszekrénnyel berendezett olvasószoléban. Az asztalos munkákat Ősz István készítette, Sükösd festette be azokat és a székely motivumokat Tompa Tibor pingálta rájuk. Az ízlésesen festett szobafal meg a Herczeg Ferenc ízlését és ügyességét dicséri. Két hosszú asztalt foglalnak el a különféle folyóiratok. A könyvszekrényben sorakoznak az értékesebbnél értékesebb szakkönyvek. Itt kaptak helyet a legtökéletesebb legújabb német szakkönyvek. Az idegen nyelvű művek közül főleg német szakkönyvek vannak túlnyomószámban, de megvan minden magyar vegyészeti és technikai munka. Helyet kapót a buforasz iiiiiiiiiiimiiiiiimiiiimiiiiiimiiimm iiiimimiiiiiiiimiiiiiiimiimiiiimmmiiiiiimiimmiiiiimmiiiimmmimiiimimii A „Székely Szó“ Kiss Ferenc interjúja az egész magyar sajtót bejárta Kiss Ferenc kijelentette, hogy a „Székely Szó“ minden szavát helyesen adta vissza Marosvásárhely, június 30. Kiss Ferenc legutóbbi marosvásárhelyi vendégszereplése alkalmával beszélgetést folytatott a Székely Szó munkatársadói és a felünést keltő nyilatkozatot akkor egész terjedelmében megírtuk. Ennek az interjúnak az egész magyar sajtóban nagy visszhangja volt. Majdnem valamennyi budapesti lap átvette a Székely Szó cikkét, kommentárokat fűzött Kiss Ferenc nyilatkozatához, találgatták, hogy állja-e Kiss Ferenc nyilatkozatának azt a részét, hogy nyugdíjba vonul ? Mondanunk sem kell, hogy a pesti lapok pártállásuk szerint fűztek megjegyzéseket a nyilatkozathoz aszerint, hogy helyeslik-e Kiss Ferenc művészpolitikáját, vagy sem. 1942 iulius 1. A Kemény Zsigond Társaság közgyűlése Marosvásárhely, júlus 30. Szombaton tartotta meg a marosvásárheli Kemény Zsigmond Társaság záró közgyűlését. Sényi László főtitkár jelentése beszámolt elmúlt év teljesítményeiről. Örömmel állapította meg hogy a társaság a közelmúlt idők egyik legtartalmasabb évére tekinthet viszsza. A Széchenyi és Rimányik emlékest mellett az év legkimagaslóbb eseménye az a felolvasó köm volt, amelyet a társaság Magyarország nagyobb városaiban tartott a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetségének anyagi és erkölcsi támogatásával Ez az előadássorozat a Kemény Zsigmond Társaság hat évtizednél hosszabb fennállása óta egyik legjelentősebb működése volt. Kiadták az év folyamán Trózner Lajos székely népmese gyűjteményét, melynek jövedelmét arra fordítják, hogy a társaság 22 évi működéséről emlékkönyvet adnak ki. A főtitkár végül megemlékezett nagysikerű záróülésről, melyen a társaság új tagjai tartották meg székfoglalóikat és bejelentette, hogy a soproni Frankenburg irodalmi kör az ősz folyamán előadást tart Marosvásárhelyen. Lényi főitkár jelentését hálásan vette tudomásul a közgyűlés. Nagy Endre alelnök bejelentette, hogy Sényi László főtitkár elhalt feleségének értékes és szép zongoráját, melyen Bánffy Gyurka is játszott valamikor, a társaságnak ajándékozta. A közgyűlés köszönettel vette őt. A költségvetés ismertetéséből kiderült, hogy a társaság 20 év után most anyagilag meg tud állni a lábán. Nem vagyont gyűjtött, de megél. Nagy Endre zárószavaiban rámutatott, hogy ilyen teljesítményt, amit a Kemény Zsigmond Társaság végzett, egyik irodalmi társaság sem tud felmutatni. Ez a második magyar esztendő, — mondta az alelnök. — Az elért eredmények azt mutatják, hogy érdemes volt 20 évig kínlódni.