Székely Tanügy, 1901 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1901-01-01 / 1. szám
Marosvásárhely, 1900. január 1. Székely Tanügy, elég biztos fogantyú a szegénységgel álllandóan küzdő, kitartóan dolgozni nem tudó, nyomor lejtőjére engedett népnek a vallásos és erkölcsös életben való megtartására Nem, mert az éhező gyomor esetről-esetre vas kérzekkel tépi szét a hitélet, legszebb alkotásait. A népnek támpontokat, alapot kell biztosítanunk, a melyen létesét felépítheti s vallásos élete kialakulhat. Kimutattam a gyakorlati élet próbakövén beigazolva, hogy a kivándorlás megakadályozására nem elégségesek a hazafias dalok, költemények beemléztetése. A hazafias irányú nevelés talaj nélkül áll ott, hol a nép fiai kellő tudás szorgalom és munkásságra való nevelés hiányában helytelen életelveket követve nem tudnak megbirkózni a lét feltételeivel. Nevelési eljárásunk iróniája az, hogy székely honfitársunk a Szózatot, a Himnuszt dúdolva utógondolat nélkül hagyja el azt a hazát, melynek minden göröngyét egykor honfival öntöző Fájdalom azonban tanítóságunk régi tradícióihoz hű maradt. Úgy neveljük, úgy oktatjuk a nép fiait ma is, mint azon nyugati államok iskolái, hol a nép között a helyes életelveket, a létfeltételeivel való megbirkózást, a múlt tradíciói kifejlesztették ; hol ha az iskola írni, olvasni tanít s az általános ismeretekhez juttatja azokat, kötelességének megfelelt, mert a többit a fiú az apjától tanulja meg. Népoktatásunk idők hosszú során nem vette tekintetbe a magyar faj képességeit látjuk — legalább képzeletben — őket összeseregleni a jótékony kezek által megalkotott „tanitóárvák karácsonyfája“ körül s elfeledve árvaságukat, vidáman csevegnek a jó meleg otthonban És ma nemcsak az árvaság keserű kenyerétől van megmentve a tanítók árvája, de jövője is van. Képzeletem az, hogy pár évtized alatt, ha gyermekeink jó tanulók, nem fog ólomsúlylyal nehezedni vállainkra a taníttatás fontos kérdése, mert ott van a magyar tanítóságnak fényes alkotása a „Ferencz József Tanítók Háza, mely utat nyitott a társadalomban, hogy szorgalma utján, bármely állásra eljuthasson a tanító gyermeke. Hála legyen érte áldott lelkű miniszterünknek, ki párját ritkító állambölcsességével oda emelte a tanítóságot minden tekintetben, hogy nyugodtan, kevés aggodalommal tekint a jövőbe s nyugodtan ünnepli az áldott karácsony éjjelét — nappalát, mint nemes munkát végző apostol. Erese Sándor, itt is, ott is más és más a helyi viszonyokhoz mért létfeltételeit. Általános sablonokhoz köti magát ott is, hol a helyi speciális megélhetési viszonyai, rátermettsége, életszükséglete a népnek hangosan kiáltja: vedd már egyszer figyelembe fogyatkozásaimat, életigényeimet, s a meglevő alapokon biztosítsad lételemet!!! Tény, hogy 27 év alatt, mióta testületté alakultunk az iskolai nevelés követelményei egyes tantárgyak korszerűbb tanítása s önművelődésünk előmozdítása érdekében, nem egy tanulságos kérdéssel foglalkoztunk , de az is tény, hogy alapszabályainkban körvonalazott céljaink kereteit mégsem töltöttük ki. Akár a múltra, jelenre avagy a jövőre, akár önmagunkra avagy iskoláinkra, vagy magára a népre essék tekintetünk, mindenütt azt látjuk, minden jel azt súgja, többet tegyünk s eljárásunknak mind a téren igyekezzünk gyakorlatibb értéket biztosítani. A jó népiskola az első óvszer arra nézve, hogy a népet legmostohább viszonyok közt is teljes anyagi és erkölcsi erejében önmagának és a hazának megtartsa. Tehát, hogy jó népiskoláink legyenek s azok hivatások magaslatára emelkedjenek közgyűléseinkben jövőben is munkálni fontos feladatunk. (Folyt, kör ) Az iskoláról és a tanítóról. (Részlet a Deák Lajos tanfelügyelő, királyi tanácsos által, Nyárádszeradában az állami iskolának 1900. decz. 17-én történt ünnepélyes megnyitása alkalmával elmondott beszédéből.) Templomhoz hasonló szenthely legyen ezen iskola, ahová soha senki profán lábakkal be ne lépjen. A szülök teljes bizalommal vezessék és küldjék ide gyermekeiket, hogy itt lelkük, testük épüljön, gyarapodjék erkölcsi és szellemi kincsekkel, tehetségekkel. A tanulók gyermeki szeretettel, örömmel jöjjenek, mint második otthonukba, sokak számára még a talán szomorú és késői otthonnál is kedvesebb helyre Az iskolának éltető lelkei a tanítók pedig, midőn az ők magasztos munkásságának színhelyére belépnek , hagyják annak küszöbén kívül a bút, bánatot, magán- és közéleti keserűséget, fájdalmat, izgatottságot, legyen elméjük elfoglalva azon tárgyakra vonatkozó eszmékkel, gondolatokkal, amelyekkel azon órák alatt foglalkozniuk kell , hogy teljes világossággal, szabatosságal közölhessék a tudásnak gyümölcseit tanítványaikkal és legyen szivük telve gyöngédséggel, szeretettel, jóakarattal, miként az egy jó családapához illik nagyszámú családtagjaival szemben. Mindenféle eljárásaiban, de különös mértékben a fegyelmezésnél az alapul szolgáló szereteten kívül, legyen vezérszövetnekük az igazságosság, mert a gyermeki, bár gyönge elme csodálatos érzékenységgel és ítélő tehetséggel bír arra nézve, hogy az ő cselekedetei igazságosan, túl szigorúan, avagy épen durván ítéltetnek meg és egy rosszul alkalmazott goromba nevelői eljárást, a méltatlan büntetést szenvedő soha el nem felejt, hanem félszáz esztendő múltán is komoran ítéli azt el. Ezért kell az egyszerű tanítónak nemcsak mesternek, hanem valódi művésznek lenni és nemcsak tanításaiban, hanem mindenféle eljárásaiban, cselekedeteiben,sőt nemcsak az iskola falain belül, hanem sok tekintetben azon kívül folytatott életében is. De nemcsak a tudás különböző ágazataiban és a testi ügyességekben kell itt fejleszteni a tanulókat, hanem a szülők iránt való engedelmességben, embertársai megbecsülésében, szeretetében, a könyörületességben és a mi egyik legfőbb dolog: ezen földnek, a mindentudó drága hazának lángoló szeretetében, mely az Isten imádásához hasonló legyen ; és azon kívül a magyar közjogot, állami életet ezer éven át fentartó egyik fő eszmére, a Király személyének hódoló szeretetére kell megtanítani már itt a gyermeket, hogy ezen eszmékkel, érzésekkel, meggyőződésekkel telve és megerősödve távozhassak e szent falak közül a mindennapi élet küzdelmeibe. Ám utoljára hagytam egy nagy feladatot, azt, hogy tanítsák meg a tanítók a kezeik között felnövő új nemzedéket Isten legnagyobb kincsének az életnek szeretetére és oltsanak szívükbe derült világnézetet, erősítsék meg lelküket az élet tengerének hullámaival való erélyes és csüggedni nem tudó megküzdésre, hogy ne essenek mindjárt kétségbe, ha nehézségekbe ütköznek, ha csalódás éri vágyaikban, ha próbára tétetik hitök, bizalmuk erkölcsi erejök, hanem harczolják meg férfiasan az életnek harczát és ne dobják el könnyelműen maguktól az életet, Istennek legdrágább adományát, a mire fájdalom most oly gyakran látunk megdöbbentő példákat, még az élet hajnalán viruló ifjaknál is ... 3 ik oldal.