Székely Tanügy, 1907 (9. évfolyam, 1-20. szám)

1907-01-01 / 1. szám

4-ik oldal. napokban amúgy sem akad elfoglaltságuk, az iskola termében minden héten kétszer, háromszor szívesen meghallgatják a jóakaratú tanácsainkat és szakmunkák utasításait A földmivelésügyi minisztérium népkönyvtárakat ajándékoz minden községnek, ha ez iránt kérést nyújtanak be s miután e könyvtár felerészben gazdasági könyvekből áll, munkánkat ezek is sokban megkönnyítik. E könyvek olvasásra és tanulmányozásra való kiosztása is járhat némi eredménnyel, de sokkal nagyobb az érdeklődés irántuk, ha azt öszszejöveteleink alkalmával ismertetjük, azokból felolvassuk és helyenként eszmecserét folytatunk. Ilyen gazdasági felolvasások keretében szépen rávezethetjük a gazdakörök fontosságára is népünket, sohasem tenném azt pl, hogy egyenesen felhívjam embereimet arra, hogy alakítsunk gazdakört, hanem ez összejöveteleken az egyes gazdasági dolgok megbeszélgetése közben mutatnék rá az egyesülés nagy horderejére s előnyeire. A negyedik vagy ötödik összejövetel már gazdaköri gyűlés lenne, amelyen a kész alapszabály-tervezetet ismertetni s alakulni kellene csak. Ha ezt elértük, ráléptünk arra az útra, mely anyagi helyzetük javítását célozza. De a gazdasági felolvasások még másképpen is előmozdítják jó ügyünket. Keretében ismerhetők a mezőgazdasági háziipar oly ágai, a melyek községeinkben meghonosíthatók s a melyeket aztán űzve, nemcsak saját szükségletünket elégíthetik ki, de kisebb-nagyobb mennyiséget értékesíthetnek is. A mezőgazdasági háziipar fejlesztésére a földmivelésügyi minisztérium már néhány éve nagyobb szabású akciót indított s hat betűs tanfolyamok rendezését engedélyezi és segélyezi. E tanfolyamokon a mezőgazdasági háziipar egyes ágaiban kiképzést nyernek a résztvevők. Ilyen tanfolyamok minden évben rendeltetnek az ország külömböző részein s végzett munkásai bizony szép téli keresethez jutnak az ott tanultak felhasználása után. A szalma és gyékényfonás, a fűzvessző felhasználása szőlő és gyümölcs szállító kosaraknak, különböző gazdasági eszközök előállítása, mogyorófa vesszőből kerti székek és padok készítése, cirok seprű csinálása, mind-mind olyan dolgok, amelyeket székely községeinkben eredménnyel folytathatnak. Ilyen háziipari tanfolyamok rendezéséért folyamodjunk hát s ha ennek bármely ágát a néppel sikerült megkedveltetni, célunkhoz egy lépéssel megint közelebb jutottunk Közelebb jutottunk azért, mert az a háziipari munkás megkedvelvén a szép keresetet biztosító foglalkozást, otthon családja körében folytatja s családjának tagjait is belevezeti és foglalkoztatja, így aztán idővel egész családok űzik e háziipart s akkor igazán kifizeti magát és válik a család egyik főjövedelmi forrásává. És még egyéb haszna is van az összejövetelnek. Elvonalnak általa a korcsmától s a helyett, hogy a mérges pálinkával tompítanák agyukat: nyernek felvilágosítást sok dolgaikban, tanulnak, okulnak. Ez összejövetelek szolgálhatnak a mértékletesség, józanság, takarékosság útjának megismerésére; szolgálhatnak az egyház, haza, a felebarátunk iránti szeretet fejlesztésére. Ha tehát, székely népünk sorsát szivünkön viseljük , ne rettentsen visza a nagy akadály, mi utunkat állja, győzzük le kitartással, ernyedetlen munkával az élőnkbe tornyosuló nehézségeket s akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy siker koronázza fáradozásainkat. A közjónak, emberiségnek barátai ekkor lesznek igazán nagyok, mikor küzdelmüket, fáradozásaikat, melyekkel embertársai javát igyekszenek előmozdítani, önzetlenül, jutalomvárás nélkül cselekszik. És még nagyobbak akkor, ha nemes szándékukat rosszakarat, tudatlanság, vagy irigység ki is nevelt sárral dobálja is meg; nem esnek kétségbe, a megindult jó útról nem riadnak viszsza, mert tudják, hogy a köz érdekében tett jó, nemes és becsületes munka jutalmát megtalálják saját lelkükben ! Bizonyos, hogy mi is találunk akadályokra, bizonyos, hogy lesznek tudatlanok, rosszakarók, kik kinevetik a törekvéseink, vagy sárral dobálnak ránk, de mi ne ügyeljünk rájuk, gáncsolkodó munkáikat, kerüljük ki, győzzük le. Vezetésre hivattunk, vezessünk hát ! Vezényszavunk legyen e két szócska: munkára fel ! Somosd ADORJÁN ZOLTÁN: Székely Tanügy Maros-Vásárhelyt, 1907 január 1. Gazdakör alakítás. A gazdakörök száma szépen szaporodik a Kézdi járás községeiben is. A mult hónapban alakult meg Felsőcsernátonban néhai Bod Péter a köznép nagy szülötte nevéről s már Alsócsernátonban is megpendül az eszme ily kör alakítása tárgyában. A gazdák közelebb tartanak értekezletet, melyen képviselteti magát a Kézdivásárhely és Vidéke gazdasági egyesület is. A mai értekezlet határoz a végleges megalakulás fölött is. Soron van több marostorda megyei község is. Ebből is látjuk, hogy a gazdák tömörülésének ügye örvendetes módon halad előre, ami igazi életszükség is a mai nehéz időkben. Alsócsernátont — mint értesülünk nyomon követi Albis községe, Kis Jakab derzsi tanító folyamodott a keresk. miniszterhez, hogy a nép háziipari foglalkozásra tanítása céljából neki egy kötőgépet adományozzon, mert ő, aki e foglalkozásban jártas, hajlandó különösen nagyobb tanítványokat itt e jövedelmezőnek ígérkező foglalkozásra megtanítani. Kis Jakabnak a kérését meghallgatta a kereső.miniszter és neki a kitűzött cél megvalósítását előmozdítandó, egy kötőgépet adományozott. Íme mi mindenre való a tanító, ha népének javát szívén viseli, mint Kis Jakab. Elismeréssel említjük fel ezt az esetet és ajánljuk kartársaink figyelmébe. A mihez szó fér. Az erdélyrészi tanító egyesületek szövetsége november 1- én tartott közgyűlésén a tanítók fizetésrendezése ügyében hozott határozatainak végeredménye sem hordja magán az őszinte kollegialitás és a tanítók egyetemének együtt érzését. Igyekezik az állami és nem állami tanítók közt a válaszfalat ugyancsak építeni s noha minden határozatát a „tanítók“ szóval kezdi, de a végén csak az állami tanítók érdekeit óhajtja szolgálni. Már pedig a megalakuláskor egy szó sem esett arról, hogy ez a szövetség valaha a tanítóság egy kis töredékének szolgálatára szegődjön, hanem az — egy mindnyájáért és mindnyája egyért — szálló ige képezte a testvéries egyesülés központját, kapcsát. Csalétek volt-e hát az alapszabály ?