Székely Tanügy, 1911 (13. évfolyam, 1-20. szám)

1911-01-01 / 1. szám

4. oldal. A győrvidéki tanitóegylet megkeresésére kimondotta, hogy kérést intéz a vármegyei és városi orsz. képviselőkhöz, hogy az 1911. évi költségvetés tárgyalása alkalmával a tanitói mozgalom kapcsán felmerült kívánságok teljesitése, kifejezetten a tanitói fizetés és lakbérrendezés ügyében szólaljanak fel s a rendezés költségeit e költségvetésben biztosíttassák. Minthogy a közgyűlés is fogadott el hasonló indítványt, kapcsolatosan kimondotta a központi választmány, hogy a Magyarországi Tanítók Országos Szövetségét ez irányban való mozgalom indítására szintén felkéri. Elhatározta, hogy az elnökség tegye meg a szükséges intézkedéseket a tanítótestület internátusi szabályzatának megerősítése és az alapszabályok módosítása iránt. Hosszas vita fejlődött ki a tagdíjhátralékok behajtása körül. Elhatároztatott, hogy az elnökség a kézipénztárosokat a felszedett tagdíjak beszolgáltatására szólítsa fel, a könyveket összehasonlítás végett kérje be, a hátralékokatállapítsa meg és a hátralékosokat perelje be. Utasította az elnökséget a központi választmány, hogy a közgyűlésről elmaradottak jegyzékét állítsa össze s akik szabályszerű igazolással nem éltek, azokra a 4—4 korona büntetést rója ki s felhajtás végett a kézipénztárosoknak küldje meg azzal, hogy amennyiben felszólításukra be nem fizetnék, közigazgatási úton fog behajtatni. Egyben az elmaradt áll. tanítók névjegyzéke megküldetik a kir. tanfelügyelőségnek. Felhívást intéz a kp. választmány a körökhöz, hogy ezentúl csak egy köri gyűlést tartsanak és pedig tavasszal s jelentésüket a pénztári és könyvtári adatok befoglalásával terjesszék be a központba. Ezt különben az alapszabályok is így írják elő, de mert a napi és fuvar díjátalány is így van kiszabva, a gyakorlatba vitelt a viszonyok is sürgetik, annyival inkább, mert a költségek nagysága miatt a gyűlések kezdenek elnéptelenedni. Az internátusi alap gyarapítása ügyében kimondotta a kp. választmány, hogy kérést intéz a kir. tanfelügyelőhöz és a felekezeti tanfelügyelőségek, illetve esperes urakhoz, hogy engedjék meg, miszerint a tanítók a gyermekektől, az internátus javára gyűjtést eszközölhessenek. Ez Bihar megyében szép összeget hozott. Itt is megérdemlik a tanítók, hogy a tanítványok, kikért annnyit fáradnak a tanítók, a tanító gyermekek neveltetéséhez hozzájáruljanak. Ez iránt a vármegyei hivatalos lapban is felhívás adatik ki. Hasonlóképpen sürgeti a kp. választmány azt is, hogy a tanítók a tanév folyamán rendezzenek e célra műsoros iskolai előadásokat. Néhány koronát ezzel is, azzal is összehozhatnak s ha mindenki lelkére veszi ezt a nagy, ezt a szent ügyet, hamarabb lesz foganatja igyekvésünknek. A gyűlésen, mely még több folyó ügyet intézett el, a tagok szép számmal vettek részt. Jelen volt Deák Lajos kir. tanácsos, tanfelügyelő is. Máthé József elnök végül meleg köszönetét nyilvánította a részvételért boldog ünnepeket és uj esztendőt kívánt a tagoknak és a gyűlést bezárta. Székely Tanügy, Marosvásárhely, 1911. január 1. Krónika. Az Eötvös alap, Biró István, A Nemzeti Iskola, a Család és Iskola s még valami. Biró István munkácsi kartársunk az Eötvös-alap alapszabályainak módosítása tárgyában egy régebbi indítványa kapcsán s mintegy magyarázatául cikket tett közzé a „Család és Iskola“-ban. Hogy mért éppen a Család és Iskolában, mikor indítványában leszögzett álláspontjáért a Nemzetiskolában vonták kérdőre, magyarázata az lehet, hogy a Biró István által támogatott Trajtler frakciónak az erdélyi részekben csak Kolozsvártó vannak hívei. De nem ezért szólunk a kérdéshez, hanem hogy’ visszautasítsuk Biró István azon állítását, miszerint az Eötvös alap körül dúló harcoknak oka „a budapesti agresszív kartársakszereplésében rejlik“. Ez nem áll. A vidéken is van tekintélyes ellenzék, mely kifejezetten éppen a Trajtler személye ellen harcol és pedig azért, mert megbontotta az Eötvös-alap vezetőségében a békét és rendet, lehetetlenné tette, hogy ott nyugodt, összhangzó munka folljon, mert a közgyűlés jogkörébe avatkozva, oly alapszabály és házirend szabályzat módosításokat erőszakoltkeresztül, amire nézve meghatalmazást nem kapott, stb. Jól emlékszem, egy közgyűlésen, amikor Bakos István elnökölt, az elnöki közlések között történt egy ilyen változtatásról jelentés, mire sablonszerűleg (nem is sejtvén, minő fontos dolog jeleztetett be) rámondták a helyest. Mikor kipattant, hogy itt tulajdonképpen a közgyűlés megkerülésével s annak jogkörébe avatkozással eszközölt módosításról van szó, azzal érveltek, hiszen már utólag úgy is támadtuk az áment. Igen, de ez a módosítás szülte s tulajdonképpen ennek még miniszteri jóváhagyás előtt való életbe léptetése, hogy a választmány és tisztikar az erőszakos elnökkel meghasonlott, hogy a munka megakadt s a vidéki tagok kezdtek elhidegülni az Eötvös alaptól, mi a tagok számának óriási csökkenésében konstatáltatott is. De a választások körüli harcnak is ez volt a forrása. S hogy a harc nem másképp ütött ki, annak oka egyfelől az a terrorizmus volt, mit a Trajtler hívei, többnyire az Eötvös alapnak nem tagjaiból álló pesti és pestvidéki tanítók, adott jelre, tapsban és lármában kifejtettek. Ez a taps, lárma Trajtler mellett, a viszonylagos szótöbbség pedig Trajtler ellen volt. S igy történt, hogy Biró István is, mi is, Trajtler is más-más benyomásokkal távoztunk el a közgyűlésről és szivünkben keserűséggel eltelve vágyakoztunk oda vissza. Ami a Biró féle indítvány lényegét illeti, hogy a vidéknek nagyobb tér nyújtassék a kormányzatban helyes! De ahoz semmi szín alatt nem tudnánk hozzájárulni, hogy a fizetéses tisztviselőket az értük egyetemleges felelősséggel szavatoló elnökség alkalmazza. Az Eötvös alapnál szervezett állások bizalmi állások, akár fizetésesek, akár nem. Akiket erre az egyedül illetékes közgyűlés választ, azoknak jogkörét az elnökség meg nem nyirbálhatja, alárendeltségét — mint az megtörtént — hatalmi szóval meg ne félemlíthesse. Őrködjenek azok tovább is, a közbizalom erejében bizakodva, egyetemleges felelősséggel az Eötvös alap fölött. A számtartó az elnöknek ne legyen szolgája, hanem munkatársa, ellenben az elnökkel együtt az intézmény gondviselője. Ha az elnökségnek felvételi és elbocsátási hatáskör adatnék, akkor